Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)
1970-09-19 / 223. szám, szombat
Kitűzzük a pártmunka további feladatait Beszélgetés BARTHA ISTVÁN elvtárssal, az érsekújvári járási pártbizottság titkárával A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések befejezésével a járási pártbizottságok értékelik annak lefulyását, eredményeit. Egyidejűleg mindenütt kidolgozzák azoknak a feladatuknak a tervét, amelyek a pártiminkában az elkövetkező időszakban megoldásra várnak. Az ezzel összefüggő kérdésekről beszélgettünk Bariba István elvtárssal, a járási pártbizottság titkárával. UJ SZÓ 1970 IX. 19. A /ra a kérdésre, hogyan értékelik a párttagokkal tartott beszélgetések lefolyását, mennyiben teljesítették ezek a CSKP Központi Bizottsága levelében kitűzött küldetésüket, Bartha elvtárs egyebek között a következőket válaszolta: — E kérdéssel kapcsolatban kissé vissza kell térnünk a közelmúlt, főleg az 1968-as év eseményeihez is. Járásunkban a jobboldali erők munkája már 1968 júniusában megmutatkozott, főleg a második rendkívüli járási konferencián. Mindjárt a konferencia kezdetén olyan elemek kerültek he a választóbizottságba, melyek célja a párt egységének megbontása volt. Ez bizonyos mértékben sikerült is nekik, mert ezen a konferencián több olyan személyt beválasztottak a járási vezetőségbe, akiket pártellenes tevékenységükért később kizártak nemcsak a pártszervekből, hanem a CSKP-ből is. A jobboldali erők tevékenysége a júniusi konferencia után ' tovább folytatódott. A járási pártbizottság júniusi plénumán, amelyen a Központi Bizottságnak a varsói tárgyalásokkal kapcsolatos levelét vitatták meg, az ülést arra kényszerítették, hogy jobboldali tartalmú álláspontot foglaljon el. Az ágcsernyői tanácskozások idején járásunkban is akadtak egyesek, akik nagy aktivitást fejtettek ki az aláírások gyűjtésében az akkori pártvezetőség „támogatására". A szocialistaellenes erők célja nálunk is az volt, hogy az akkori pártvezetőség ne egyezzen meg a szovjet párt vezetőséggel. Járásunkban igen bonyolult volt a helyzet augusztus után, tekintve, hogy hozzánk a Varsói Szerződés katonaságának magyar egységei érkeztek. A beszélgetések során később sok jobboldali elem azzal „indokolta" akkori fellépését, hogy erre azért került sor, mert ide magyar csapatok jöttek, más lett volna a helyzet, ha a szovjet katonák vonulnak be. Ez azonban nagyon is átlátszó kifogás, amint azt a további fejlődés is tanúsítja. A járási pártbizottság a szövetséges katonákat jó barátokhoz illően fogadta. A jobboldali erők ezt azonnal kihasznállak és elsősorban Michal Sucha vezető titkárt árulónak, kollaboránsnak bélyegezték, s még aznap ellenséges jelszavak jelentek meg ellene. A járási pártbizottság és a szövetséges katonák képviselői között a tárgyalások az első napon a kölcsönös megértés szellemében folytak. A magyar elvtársak ismertették küldetésüket, rámutattak, hogy internacionalista kötelességüket teljesítik, amikor segítséget nyújtanak, hogy nálunk ne ismétlődhessenek meg az 1956-os magyarországi események. A járási pártbizottság ebben a szellemben adta ki első számú utasítását, amelyben felhívta az embereket, hogy a rendet és fegyelmet tartsák meg. A járási pártbizottság számos tagja azonban ettől az utasítástól mindjárt elhatárolta magát, és azt állította, hogy elfogadásukra kényszerítették őket. Ez természetesen merő hazugság volt. Később, amikor a jobboldali erők nyomására augusztus 26án a járási pártbizottság vezető titkárát leváltották, ezt az utasítást érvénytelenítették. Augusztus 22 és 26 között a párt vezető funkcionáriusai, elsősorban M. Šúcha vezető titkár ellen a végletekig fokozódott az ellenséges propaganda. A legnagyobb politikai megmozdulást a párkányi cellulőzgyár vezetősége szervezte. Ebben az üzemben mindjárt az első napokban úgynevezett agitációs bizottság alakult, melynek 11-—12 tagja volt. Ezek állandóan a környékbeli falvakat járták és pártellenes, szocialistaellenes, szovjetellenes röplapokat terjesztettek. Sok helyen például átvették a helyi hangosbeszélőt az általuk kiagyalt tájékoztatások közlésére. Mondhatjuk, hogy járásunkban ebben az üzemben volt a pártellenes és szocialistaellenes erők központja. Itt hívták össze a volt párkányi járás községeinek párttagjait és nemzeti bizottsági elnökeit annak ürügyén, hogy az üzem menetének biztosítását akarják megtárgyalni. A valóságban e gyűlés célja egészen más volt, amit az is mutat, hogy Sucha vezető titkár leváltását követelő határozatot fogadtak el. E határozat elfogadásánál a falvak képviselői azonban már nem voltak jelen, ezt csak egy bizonyos csoport fogadta el, mégis az aktíva határozataként jelentették ki. Ennek alapján váltották le augusztus 26-án Sucha elvtársat a vezető titkári tisztségből. E jután a helyzet a járásban még rosszabb lett. A jobboldal tevékenysége előtt teljesen megnyíltak a kapuk, a szocialistaellenes és szovjet' ellenes propaganda még nagyobb fokra hágott. Bár az egészséges erők is működni kezdtek, mégis csak 1969. második felében sikerült újra megtisztítani a járási pártbizottságot. 1969. november 20-án a járási plénum több elnökségi tagot kizárt, s újra Sucha elvtársat választotta meg vezető titkárnak. Ekkor indult meg járásunkban a rend helyreállítása, és így jutottunk el a párttagokkal folytatott beszélgetésekhez. Meg kell mondani, hogy a differenciálódás nem egyformán ment végbe. Egyes pártszervezetek, pl. Csúz, Szímő, Kicsind és más községek pártszervezetei a legdühödtebb szocialistaellenes és szovjetellenes hisztéria idején is tántoríthatatlanul kitartottak a proletár internacionalizmus, a marxizmus—leninizmus alapelvei mellett és semmiféle szovjetellenes és pártellenes megnyilvánulást nem engedtek meg. Ezekben a szervezetekben a pártmunka normálisan tovább folyt. Nehezebb volt a helyzet ott, ahol a jobboldali opportunizmus és revizionizmus, a szocialistaellenesség mély gyökeret vert, mint például a már említett párkányi cellulózgyárban, ahol még 1969. novemberében is visszautasították egy szovjet küldöttség fogadását. A beszélgetések megszervezésénél nálunk is nagy segítséget jelentett a CSKP Központi Bizottsága elnökségének április 14-i határozata, amely véget vetett az addig megnyilvánuló liberalizmusnak és engedékenységnek. A beszélgetéseknél járásunk 8792 párttagja közül 968-nak nem javasolták az új pártigazolvány kiadását. Azt mondhatjuk, hogy a pártot sikerült megtisztítanunk a jobboldali opportunista és szovjetellenes elemektől, úgyszintén a passzív tagoktól. A beszélgetéseket lefolytató csoportok tagjai áldozatos munkát végeztek és teljesítették küldetésüket. Jk rra a kérdésre válaszolva, ^ hogy a beszélgetések eredményeképpen a pártszervek és -szervezetek munkájában tapasztalható-e fellendülés, a párttitkár elmondta, hogy a járási pártbizottság plénuma a napokban ül össze és ülésén az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat is értékelni fogja. Az általános tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapszervezetekben növekszik a párttagok aktivitása, a taggyűléseken a részvétel jó, és a gyűlések is élénkebbek. Az új pártigazolványok átadásánál az alapszervezetek kidolgozzák feladataikat az évzáró gyűlésekig terjedő időszakra vonatkozóan. Bizonyos fogyatékosságok mutatkoznak a pártéletben azokban a szervezetekben, amelyekben még nem adták át az új igazolványokat és egyes vitás kérdések még rendezésre várnak. Ebben a hónapban azonban minden ilyen problémát le akarnak zárni, az új igazolványokat mindenütt át akarják adni, hogy október 1-től valamennyi szervezetben megindulhasson a teljes értékű pártmunka. A pártmunka egyes szakaszainak fő feladataival kapcsolatban feltett kérdésre Bartha elvtárs a következőket mondotta: Mint már említettem, a napokban ül össze a járási pártbizottság plénuma, amely többek között a pártmunka feladatait is meghatározza a járási pártkonferenciáig terjedő időszakra. A plénum után széles körű pártaktívát hívunk össze, amelyen ismertetjük a beszélgetések eredményeit és a további pártfeladatokat. Az ipari termelésben jelenleg a második félévi terv teljesítésére, továbbá az 1971 évi és az ötödik ötéves terv előkészítésére fektetjük a fő súlyt. A tervelőkészítéssel kapcsolatosan járási értekezletet tartottunk, amelyen a legfontosabb célokra irányítottuk, a figyelmet. Az alapszervezetek taggyűléseken, aktívákon foglalkoznak a feladatok teljesítésével. Az érsekújvári Elektrosvitben a napokban 200 párttag részvételével részletesen megtárgyalták a tervelőkészítés feladatait. Nagy gondot fordítunk továbbá a munkafegyelem megszilárdítására, a termékek jó minőségére, a „Mindenki szocialista módon" jelszó jegyében kibontakozó versenymozgalom fejlesztésére. Dolgozóink kötelezettségeket vállalnak a párt megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére. Számos probléma merül fel a beruházási építkezések területén. Járásunkban a beruházási építkezésekben nagy feladatokat kell megvalósítanunk. Több üzemet is építünk. Ezért a járási pártbizottság naponta figyelemmel kíséri e feladat teljesítését. A mezőgazdasági termelés terén kedvezően értékelhetjük, hogy az aratási munkálatokat a kedvezőtlen időjárás ellenére jól elvégezték, s az eladási feladatokat teljesítették. A fejlődés követelményeit szem előtt tartva járásunRban tovább folytatjuk a termelés szakosítását és koncentrálását. A járási pártbizottság elnöksége a közeljövőben megtárgyalja az ezzel összefüggő további feladatokat... A i ideológiai nevelésre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban a járási párttitkár hangoztatta, hogy jelenleg különösen a párton belüli nevelés évének előkészítésére fordítanak nagy gondot. Az elmúlt napokban körzeti aktívákat rendeztek a pártszervezetek elnökeinek részvételével, amelyeken megtárgyalták a járási pártbizottság tervét a párton belüli nevelés idei évére. A CSKP Központi Bizottsága határozatából kiindulva ezt egységes alapelv szerint hajtják végre. Ez idén nagyon sokan jelentkeztek a marxista—leninista esti egyetemre. A jelentkezőkkel most folytatják a felvételi beszélgetéseket. Az esti egyetemen magyar tagozatot is szeretnének indítani. Az ezzel összefüggő problémák megoldásáról a napokban tárgyalnak a dunaszerdahelyi járási pártbizottsággal. A járásban 12—14 esti iskola indul a pártoktatás évében. Ezenkívül egyéves tanfolyamokat rendeznek a funkcionáriusok számára az esti egyetem mellett. Az idén is megszervezik az új párttagok iskolázását, amellyel kapcsolatban már a múltban is jó tapasztalatokat szereztek. Megszervezik a pedagógusok, elsősorban a polgári nevelést tanítók pártoktatását is. Szeptember végén és október elején háromnapos szemináriumokat tartanak a propagandisták részére. Remélik, hogy a gondos előkészületek meghozzák a várt eredményt a párton belüli nevelés sikeres lefolyásában és a kommunisták ideológiai felkészültségének növelésében. GAL LASZLO r r a MIRŐL ÍRNAK A PRA8AI LAPOK ? A Rudé právo az 1968 januárja és 1969 áprilisa közti tevékenységéről A sajtónapi jubileumi ünnepségek során országszerte megemlékeznek a Rudé právo jelentőségéről a kommunista párt harcaiban, a párt központi lapjának mozgalmas történetéről az elmúlt 50 év alatt. A Rudé právo keddi számában közli a szerkesztőség vezetőségének állásfoglalását a központi pártlap 1968 januárja és 1969 áprilisa közti tevékenységével kapcsolatban. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az állásfoglalást: A Rudé právo a CSKP Központi Bizottsága 1968 januári plenáris ülése után a tömegtájékoztatási eszközök közül egyedül hívta fel a figyelmet a jobboldali, szocialistaellenes veszélyre. A Rudé právo volt az egyetlen hivatalos sajtószerv, amely tükrözte a pártban lefolyó vitát, azonban az akkori pártvezetőségben uralkodó széthúzás, politikai naivitás és a program hiánya lehetetlenné tette, hogy a szerkesztőség ezekben a vitákban állást foglaljon. A lap hasábjain számos elvszerű, becsületes kommunista megnyilvánulás mellett — elsősorban a szerkesztőségen kívül álló szerzők tollából megjelenő cikkekben — már a 13. pártkongresszus irányvonalának revízióját is követelik. Ebből a szempontból kell tehát a Rudé právo gyakran ellentmondásos szemléletet tükröző jellegét tárgyilagosan és igazságosan elbírálni — olvashatjuk az állásfoglalásban. A januártól augusztus 21-ig terjedő időszakban a CSKP KB központi sajtóorgánuma nemcsak a szerkesztőségen belüli harcot, hanem a jobboldalnak a Rudé právóért folyó harcát is tükrözte. A lapért folyó harc tulajdonképpen a párt orientációjáért vívott küzdelmet is jelentette. A jobboldaliak céljukat — a Rudé právo megszerzését — csak 1968. augusztus 30-án érhették el, amikor az úgynevezett vysočanyi kongresszus kiszolgáltatta a lapot a jobboldali erőknek. Az állásfoglalás a továbbiakban név szerint megnevezi a Rudé právo szerkesztőségében kialakult jobboldali csoport tagjait. A szerkesztőség tagságának egy része, amely ellenállt a jobboldali nyomásnak, számbeli kisebbségével is harcolt a lap kommunista, marxista és internacionalista jellegéért, cikkeiben kiállt a párt vezető szerepe, a proletár internacionalizmus eszmei és a szocialista építés érdekei mellett. 1968 július elején a lap szerkesztőinek egy csoportja arra hívta fel az akkori pártvezetés figyelmét, hogy bizonyos erők hatalmukba akarják keríteni a központi sajtóorgánumot. Ezek-»-Hz , elvtársak kiálltak Oldŕich Svestka mellett, akivel szemben — elvszerű magatartása miatt — a pártvezetés több tagja intrikákat szőtt. Svestka elvtárs a szerkesztőségben folyó politikai harcban helyes, pártszerű irányvonalat követett, amiért szálka volt a jobboldali opportunista csoport szemében. Kommunista magatartásáéit a tömegtájékoztatási eszközök szégyenteljes rágalomhadjáratot indítottak Svestka elvtárs ellen. (Az RP. kommunistái 1969 novemberében kifejezték elismerésüket Svestka elvtársnak, az RP-nál 1945-től és főleg az utóbbi években végzett munkásságáért). A jobboldali erők 1968. augusztus 21-én elérték, ami nem sikerülhetett nekik az előbbi hónapokban. Hatalmukba kerítették a lap irányítását. Az úgynevezett vysoőanyi kongreszszus új főszerkesztőt nevezett ki. A jobboldali elemek a szerkesztőségben kihasználták a szövetséges csapatok érkezését követő néhány órás űrt, és sikertilt maguk mellé állítani az ingadozókat, akik kénytelenek voltak az új helyzetben orientálódni. A jobboldali csoport továbbá szoros kapcsolatban állt a pártvezetés opportunista tagjaival Is. Az, ami 1968 augusztusában a Rudé právóval történt, kétségkívül az újság eddigi történetének legszégyenteljesebb napjait jelenti: a szerkesztőség zöme nem állta meg a helyit, a lélektani hatás nyomására tevékenyen, tudatosan vagy ösztönösen az antimarxista és osztályszempontokat nélkülöző pártellenes álláspontra helyezkedett — olvashatjuk a nyilatkozatban. A lap augusztus 21 után kiadott 11 számát különféle nyomtatványok szerzői bitorolták, akik visszaéltek a Rudé právo fejlécével. Ezek a számok provokatív, nacionalista, valamint szovjetellenes tartalmukkal merőben eltérnek a lap internacionalista és kommunista hagyományaitól. Az augusztusi időszak után, amikor a Rudé právo ismét mint a Központi Bizottság lapja jelenik meg, a lap hasábjai a kétarcú politikát tükrözik. A lap szerkesztői és cikkírói úgy tesznek, mintha lojálisak lennének a párt vezetésének a moszkvai tárgyalások után kijelölt állásfoglalásával, de a valóságban a lap hasábjain továbbra is könynyíteni akarják az állásfoglalások jelentőségét. A lap központi motívuma ebben az időben annak bizonyítása volt, hogy nem volt szükség, a szövetségesek internacionalista segítségére, mivel kétes, hogy nálunk léteztek-e egyáltalán ellenforradalmi és szocialistaellenes erők. Ezzel egyidőben kritikátlanul hozzáláttak a január utáni időszak dicsőítéséhez, a jobboldali opportunista vezetők tömjénezéséhez azzal a céllal, hogy elvonják a figyelmet e vezetők felelősségéről a pártban és az országban kialakult katasztrofális helyzetért. A Rudé právo ebben az időben agyonhallgatta a szocialista országokból érkező információkat, a nemzetközi kommunista mozgalom internacionalista állásfoglalásait, vagy csökkenteni igyekezett ezek jelentőségét. Annak ellenére, hogy egyes újságok nyílt antikommunista propagandát folytattak, a lap nem szállt vitába velük, de vitatkozott a marxi—lenini és internacionalista elveket védel. mező Tribunával. Nagy a lap felelőssége a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztségének betöltése körüli kampány elindítása miatt is. Amint ismeretes, 1969 január harmadikán a KB elnöksége is elítélte ezt a kampányt. A szerkesztőség ekkor minden állásfoglalás nélkül közzétette a fémipari dolgozók szakszervezetének általános sztrájkkal fenyegető nyilatkozatát. 1969 április elején a pártelnökség elégedetlenségét fejezte ki a Rudé právo irányítása felett. A pártvezetés akkor többek közt megállapította, hogy a 1-ap nem teljesíti kielégítően a köz. ponti sajtóorgánum küldetését, s nem mindig áll ki kommunista elvszerűséggel és egyértelműen a pártpolitika mellett, gyengén támogatja a párthatározatokat, s nem harcol az idegen nézetek ellen. A Rudé právo szerkesztőségében az egész időszak alatt voltak elvtársak, akik elvszerű, párthű magatartást tanúsítottak. A CSKP KB áprilisi plénumán megválasztott pártvezetés politikája megvalósításában már teljes mértékben támaszkodhatott ezekre az elvtársakra. Az ő érdemük, hogy napvilágot látott az elkötelezett kommunista újságírók kezdeményezése, a „felhívás saját sorainkban", mely jelentős szerepet játszott az újságírók differenciálódásában. A Rudé právo ezeknek az elvtársaknak köszönheti, hogy rövid időn belül, mint a CSKP KB sajtóorgánuma, teljesen a kommunista párt szolgálatába állhatott, s kivehette részét a politikai és gazdasági konszolidálásból. A Rudé právo — szögezi le végül az állásfoglalás — folytatni akarja a lap kommunista hagyományait, s teljes mértékben társadalmunk szotialista fejlődését, a párttagság és az egész nép kommunis, ta nevelését kívánja szolgálni. ism)