Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-19 / 223. szám, szombat

Irodalmárok közéleti kontárkodása IV. összefoglalás H

atvanháromban közölte a Hét Tőzsér Árpád Egy szemlélet ellen című vitaindító cikkét. Kétségtelenül sok jogos igényt támasztott az irodalommal szemben, de indítékai, nem tudom ma sem eldönteni, eléggé tiszták voltak-e. így írt akkoriban: „Hetekkel ezelőtt a CSEMADOK Központi Bizottságára a CSEMADOK járást titkárságok névsorokat küldtek: kit szeretnének íróink közül vendégül látni. • • Egyes s kevésbé jelentős írótnkat, költőinket aránytalanul sok helyre hívták, s más fiatalabb, de tehetségesebb íróinkról esetleg tudomást se vettek. Ez persze már nemcsak az irodalomkritika, de az irodalomszerve zés hibája is ..." Türelmetlenség és érvényesülni képtelenség is diktálhatta ezeket a sorokat. Ugyanebben a cikkben megállapította: „ ... van már irodalmunk, de nincs irodalomtudatunk, melynek éltető levegője nélkül pedig egészséges irodalom szinte elképzelhetetlen." Hogy a legfiatalabbak mit képzelnek írodalomtudaton, Mészáros Károly idézett cikke ezer mérföldnyiről elárulja: csinnadrattát, hangverést, propagációt, (főleg önpropagációt). Hát igazán ezt akarta elérni a rendkívül intelligens és lehetséges Tőzsér Árpád? Mindenesetre a nemzedéki kizárólagosság alapján nem jött létre semmiféle irodalomtudat, de teljes mértékben kibontakozott az, amit generációs harcnak neveztem, s ami a múltban tájainkon arra szolgált, hogy elködösítse az osztályharcot és a tényleges társadalmi erők ütközéséről elterelje a figyelmet. Dobos László volt az, aki a magyar írók szekciójában a legvehemensebben támogatta az ilyen irányú fejlődést, holott akkoriban még író sem volt, legfeljebb kritikus siivölvény. Az ő kritikai munkássága irodalomkritikánk legszegényesebb lapjait jelentik. Ahelyett, hogy a valóban tehetséges írók összefogását támogatta volna, tekintet nélkül nemzedéki hovatartozásukra, meghasonlást keltett köztük. Kétes igehirdetésével utat nyitott egy rendkívül viszszás fejlődésnek, s á nemzedékharc kibontakoztatása jelentette számára az ugródeszkát a politikai életbe. A hatvanas évek közepén beválasztották a CSEMADOK Központi Bizottságába, s a nemzedékharc színterét ide helyezte át. Az előcsatározások történetét már mások megírták előttem. Szükségtelen ezzel részletesebben foglalkoznom. Elég annyi, ha megismétlem, hogy 1968 márciusában a CSEMADOK KB ülésén már nyíltan fellépett Lőrincz Gyula ellen. Még ugyanabban a hónapban a József Attila klub népes fóruma előtt próbálta ki újra körmeit, A klub néhány vezetőségi tagját rászedte, hogy ismételjék meg a támadáa;. Ű maga diszkréten háttérben maradt. Szerencsére a klub ifjúságának volt annyi józan esze, hogy nem hozott szélsőséges határozatot. Az egész kezdeményezés csődöt vallott. Akad mégis egy figyelemre méltó mozzanata. A gyűlés március 20-án zajlott le. Előkészítése csaknem egy időben történt á szlovák jobboldali támadások előkészítésével. , Ö

sszefoglalásul pedig már csak ennyit: A tényleges társadalmi erők ülközéséről az általános összemberi érdeklődésre terelve a figyelmet Dobos László és Szőke József felszították a nemzedékharcot, eleinte az írók körében, majd mikor erre lehetőségük nyílt a CSEMADOK Központi Bizottságában, és az ifjúság körében, a nemzetiségi érdekvédelem jelszavával próbáltak széles bázist teremteni a párt és a CSEMADOK régi és kipróbált káderei elleni politikai harcra. Ez részben sikerült is nekik. S még jobban sikerült volna, ha megfelelő sajtóorgánumhoz jutnak. Ezért sürgette Dobos néhány lap összevonását, hogy egy úgymond „közép-európai" színvonalú képeslap jöjjön létre. Mikor ez nem sikerült, az Üj Szó mellett egy másik magyar napilap létrehozását sürgette, hogy paralizálhassa vele az Oj Szót. A nemzetiségi érdekvédelem jelszava mégis hatott. Csak így érthető, hogy hatvankilencben már (és még) a saját szája íze szerinti programot fogadtatott el a CSEMADOK rendkívüli országos közgyűlésével, a teljes válság szélére sodorva a csehszlovákiai magyar dolgozók egyetlen kulturális szervezetét. A sok megoldatlan társadalmi kérdést valóban meg kell oldani, de ezek megoldását, s vele együtt a nemzetiségi kérdés megoldását is nem lehet összekapcsolni, összeboronálni egy revizionista, a kispolgári ellenzékre támaszkodó mozgalommal. Czámunkra többek között enynyi a tanulsága a hatvannyolcas válságnak. Ideje, hogy a CSEMADOK tömegei is levonják a megfelelő következtetést belőle. BABI TIBOR Nemzeteink és nemzetiségeink egysége társadalmunk egyik alapelve (Folytatás az 1. oldalról) vonta le belőle a. szükséges következtetéseket, hanem még tovább korlátozta a szlovák nemzeti szervek hatáskörét. Egy hónap múlva emlékezünk meg a föderációs alkotmánytörvény jóváhagyásának második évfordulójáról. Az elmúlt két év bebizonyította Csehszlovákia Kommunista Pártja és az állam alkotmányos szervei történelmi jelentőségű döntésének helyességét. Ez a nagy jelentőségű döntés mindkét nemzet számára lehetővé tette, hogy önállóan irányítsa sorsát s közösen, igazságosan oldja meg az országos kérdéseket. Köztársaságunk mindkét részében pozitívan fogadták a föderációt, mely konszolidálóan hatott bonyolult belpolitikai fejlődésünkre. Kialakultak a feltételek nemzeteink és a nemzetiségek további politikai, gazdasági és kulturális fejlődéséhez az egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaság keretében. A napokban ellátogattam DélSzlovákiába is, arra a vidékre, ahol magyar nemzetiségű polgártársaink élnek. Mindenütt örömteli, áldozatos, öntudatos munkát láttam. Megállapíthatjuk, hogy magyar polgáraink ugyanúgy, mint az ukránok és lengyelek is, hatékonyan hozzájárulnak szocialista országunktovábbi fejlődéséhez. Köztársaságunk szövetségi rendjére úgy tekintünk, mint élő szervezetre. Gazdaságunk intenzíven fejlődik. Fejlődik a kultúra és az iskolaügy — az élet nem áll meg. Ez megköveteli, hogy a továbbiakban is elvhűen járjunk el, de egyúttal rugalmasan is, hogy tovább tökéletesítsük az államigazgatást és gazdaságunk irányítási rendszerét és így megteremtsük a feltételeket népünk további fejlődéséhez, közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további megszilárdításához. Tetteinkben ezt a jelszót kell szem élőt tartanunk: azt szilárdítsuk meg, ami közelebb hozza a két testvérnemzetet és a többi nemzetiséget, és küszöböljük ki mindazt, ami megbontja baráti együttműködésünket. Nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egysége társadalmunk egyik alapelve. Országunk az utóbbi években bonyolult, nehéz időszakon ment keresztül. Nem egy esetben kellett határozott, szigorú intézkedést hoznunk. Enélkül nem jutottunk volna ki a válságból. A további előrehaladásunk alapfeltétele volt, hogy harcot folytassunk a pártban és a társadalomban az ellenséges, 35 — Csak nem cukrászdába akart meghívni? — Hozzánk. A feleségem még nem ismer téged. — Most? — A legjobb lenne most... — Miért? — Hogy ne menj haza. — Nem értem. Beállnak a folyosó egyik ablakmélyedésébe. Jobb itt beszélni, mint az utcán vagy Baksáék lakásán. — Jobb, ha megtudod most az igazat, mint mondjuk, egy óra múlva... — kezdi Baksa, és elmondja, hogy miért kéri Alizt, ne menjen most haza, látogasson el hozzájuk, maradjon a feleségével, és náluk is aludhat, hogy könnyebben átvészelje az egyedüllét első napját. Elmeséli, hogy férje mibe keveredett bele .. . Aliz tágranyílt szemmel értetlenül néz Baksára. Hosszú, hosszú pillanatokig mered így egykori megmentőjére. Aztán megrázkódik, mintha a következő pillanatban kitörne belőle a zokogás. Csak a könny homályosítja el a szemét. Baksa átkarolja. — Ne hagyd el magad, kis Alicánkl — Miért akarja, hogy ne menjek haza? Ottó ilyenkor a munkahelyén van. — Hazament, beteget jelentett ... Hol szokta a filmjeit előhívni? Hol készíti a képeit? — Nem lehet igaz, Laco bácsi! — könyörög könnyes szemmel Aliz. — Nem hiszem, hogy tévednénk ... — Ha tudták, hogy valami rosszra készül, miért nem léptek közbe? I Miért nem szólt nekem, Laco bácsi? Lebeszéltem volna... Maguk a bűnösök! Hagyják, hogy az ember ... Aliz a szájához kapja a kezét. Azt hitte, hogy kiáltva beszél, vádolja élete megmentőjét, pedig csak suttogta a szavakat. — Lehet, hogy bűnösök vagyunk — mondja Baksa. — Gyakran, amikor felismerjük a szándékot, akaratunk ellenére sem léphetünk közbe ... Lehet, hogy a férjed a bűnös. Döntsd el sajőt magad. Mindent megmagyarázok, de most nincs rá időm... Hogy döntöttél, Aliz? Gyere hozzánk! Nem szeretném, ha még nagyobb fájdalmat szocialistaellenes és opportunista erők ellen. Ebben a nagy küzdelemben döntő sikereket értünk el. Ezek annál lényegesebbek, mert nem adminisztratív, hanem politikai módszerekkel értük el. Elérkezett az idő — amint nemrég Husák elvtárs mondta — hogy minden energiánkát és erőnket az előttünk álló bonyolult, igényes társadalmi és gazdasági problémák megoldására összpontosítsuk. Már nemegyszer hangsúlyoztuk, hogy ehhez minden munkáskézre, minden gondolkodó fejre szükségünk van. Senkinek sem engedjük meg, hogy veszélyeztesse népünk érdekeit és meghiúsítsa munkánk eredményeit. Mindenkit szívesen fogadunk, aki becsületesen segíteni akar szocialista hazánk építésében. Kommunista pártunk elsősorban önökre, a mi fejlett, tapasztalt munkásosztályunkra támaszkodik. A munkásosztály országunk fejlődésében a döntő erőt alkotja. Megbízunk szocialista földműveseinkben, akik az elmúlt időszakban bebizonyították öntudatosságukat és munkaszeretetüket. Bizonyára a jövőben is így tesznek majd. Magam is meggyőződtem arról, hogy értelmiségünk soraiban egyre többen vannak azok, akik becsületesen Csehszlovákia további szocialista fejlesztésére akarják fordítani erejüket. Vonatkozik ez tehetséges, műszaki szakembereinkre, a tudomány és a kultúra dolgozóira. Megbecsüljük munkájukat; meggyőződésünk, hogy állásfoglalásukban és alkotásukban győz a haza és a szocializmus iránti felelősségtudat. Sok fiatalembert, fiút és lányt látok itl üzemükben. Fiatal barátaim, szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy nem fogtok csalódást okozni. Erősen hiszem, hogy mint a szocializmus új nemzedéke, törekvésünk jelentős mozgató erejévé váltok. Bátran nézhetünk a jövőbe. Csakis munkánktól függ, hogy jövőnk mindenki számára boldogabb legyen. Ehhez megvannak a belpolitikai és külpolitikai feltételek. Az év folyamán jelentősen megszilárdult köztársaságunk nemzetközi helyzete. Ennek alapja elsősorban a Szovjetunióval kötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja közti teljes megértés a Szovjetunióval való barátságunk és testvéri együttműködésünk felújítása alapja hazánk további sikeres fejlődésének. A többi szocialista országgal folytatott szoros együttműködésünk megsokszorozza erőnket. Az egység és az együttes fellépés fokozza a béke biztosítására, az európai biztonság megszilárdítására és megerősítésére kifejtett törekvésünk hatékonyságát, és pozitívan hat a különböző társadalmi rendszerű országok közti kapcsolatok megjavítására. Csehszlovákiának őszinte érdeke az ilyen együttműködés. Biztosítani akarom önöket, nem sajnáljuk erőnket, hogy Európában sikeresen kivívjuk békés céljainkat. Kedves elvtársak, még egyszer őszinte köszönetet akarok mondani áldozatkészségükért és törekvésükért. Jó egészséget és további munkasikereket kívánok önöknek és családtagjaiknak. 'Tjrsr m m 1,1í Wm^^h^-, r v Ludvík Svnboda köztársasági elnök a komáromi járásbeli gadóci szövetkezet tagjaival beszélget. (I. Dubovský fel v. — ČSTK) okoznánk neked. Jobb azt nem látni... Aliz megvonaglik. Hiába akarja visszatartani kitörő zokogását, már nem tudja leküzdeni. — A szemébe akarok nézni!... ...A szemébe akarok nézni! — hallja saját hangját. Megriasztja a gondolat. Csak most keríti végleg hatalmába a kétségbeesés. Hogy nézzen Ottó szemébe? Megmerevül a tekintete, mintha a Duna hömpölygő vizének egy hullámát akarná megállítani, gátat emelni eléje — megállítani a percet, a pillanatot, hogy sosem kerüljön sor arra a szembenézésre. A kis hullám lecsapódik, kisiklik megmerevült látóköréből. Ujabb és újabb hullámok púposítják, redőzik a vizet, és tovasiklanak a vízredők... A percet, a pillanatot nem lehet megállítani. Az idő végtelen, csak az élet véges. És most, mintha valami megszűnne létezni. Érzi, hogy mind kisebbre zsugorodik az élete. Mert egyszer már valami megszűnt benne létezni. Amikor a hóban, a fa tövében kuporgott ... És most itt, a víz fölött állva ... Nézi a zavaros vizet. A tengeren képzeli magát. Így fogja nézni a Földközi-tenger magasba csapódó hullámalt, amikor hajóra száll, hogy Izraelbe vitesse magát. Szédül, émelyeg a gyomra. Még félig sem szívta el a cigarettát. A víz felé hajítja. Az enyhén lejtő part kövei közé esik. Szédülten mered a fehérlő cigaretta csonkra. A vízbe akarta dobni, hogy a hullámok hátán messzire ússzon, míg szét nem foszlik, mint a földbe kerülő emberi test. Nem érte el célját, a hideg kövek közé esett... Velem is így lenne? — hullámként csapódik fel agyában a gondolat. Sosem értem el a célomat? Állandóan hideg kövek között élSosein érem el a célomat? Állandóan érezzem, hogy valami megszűnik bennem létezni? . .. Ojra a tengeren lebegő hajón képzeli magát. A meleg tájak felé viszi, ahol télen is ragyogva süt a nap, s a forrón tűző napsugár pirosra érleli a narancsot. Ott a kövek is melegek ... Nem lennék ott boldogabb? Csak a mesékben születik újjá az ember!... „Itt akarsz te boldog lenni!" — cseng fel fülében Baksa szava. Itt? Hogy legyek itt boldog? Gyerekkorom óta másoktól várom, hogy kiragadjanak a bűvös körből — ne érezzem, hogy valami megszűnt bennem létezni —, és nem jön senki! Nem jön senki a segítségemre! Senki! Senki! Még Laco bácsi is csak rosszat hozott rám! Inkább hagyott volna engem megfagyni ott a hóban, a fa tövében! ... „Gyere hozzánk! Nem szeretném, ha még nagyobb fájdalmat okoznánk neked. Jobb azt nem látni!" ... A szemébe akarok nézni! — hallja újra saját hangját. Örvénylenek benne a szavak, ismétlődnek, mintha hatalmas sziklák vennék körül, s a hang nem tud kiszorulni; viszszaverödik, felerősödik... A szemébe akarok nézni! —.visszhangzik az eltorzultan harsogó hangja. A fülére tapasztja a kezét, hogy ne hallja eltorzult hangját. Megrázkódik. Szédül. Émelyeg a gyomra.. . Miért akarok a szemébe nézni? Miért? — Miért? Miért — suttogja maga elé. A vaskorlátot szorító keze megmozdul. Ellöki magát a vaskorláttól. Megtántorodva hátat fordít a hömpölygő víznek, és lassú léptekkel elindul a dombháton álló házuk felé. Megáll az épület előtt. Felnéz az első emeleti nagy ablakokra. A függöny nem lebben félre, senki sem várja. A fügöny fehér halotti lepelként, élettelen merevséggel zárja el tekintete útját... Csak ne lenne odahaza! — esdekel magában. Felmegy a lépcsőn, fel, az első emeletre. Csak lépteinek halk koppanását és szíve zakatolását hallja ... Csak ne lenne idehaza! Megáll az ajtó előtt. Lenyomja a kilincset. Nem nyílik az ajtó .. . Nem lesz idehaza . .. (Folytat

fuk j