Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-17 / 221. szám, csütörtök

Ceruzajegyzetek SZÜLÖK, NEVELÖK FÓRUMA Az esztétikai nevelés módszerei Az ősz küszöbén Egyetlen évszak sem hat rám úgy, mint az ősz. Valami kábult szorongással járom az utcákat, a Duna partot és a piacot, mindenütt az ősz lágy, illatos napsugarait szimatolom és nem tudok szépségükkel betelni. A Duna parton még a harsányan ordítozó, fülsiketítő slágereket is elviselem, az ősziesen csillogó Duna kedvéért. A piacon szinte szédülök a különböző színű virágok tarkaságától s az érett gyümölcsök illatától. Úgy szívom magamba ezt az őszi, gyümölcsízű, édes levegőt, mini aki a mély, fullasztó vízből felbukkan és tüdeje megtelik az áhított, tiszta levegővel. Mint egy óriás, zsúfolt éléskamra olyan most a piac. A szí nekkel és illatokkal csak az ízek vetekszenek. Az ősz gazdag és bő terméséről tanúskod nak a barackkal és dinnyével megrakott teherautók, a mézédes körtétől, a savanykás almától. a harmatos szilvától, a zamatos őszibaracktól roskadozó standok, sátrak és a terméssel zsúfolt kosarak, amelyeket asz. szonyok, férfiak kertjükből a piacra cipelnek. Ezenkívül a zöldpaprika hegyek mellett a halványzöld és vérpirosán csillogó paprika, a hasas káposzta szomszédságában duzzadó paradicsom, a kövér sárgarépa árnyékában meghúzódó sápadt petrezselyem és a kerek fehér ábrázattal mosolygó karfiol, mind, mind az őszt dicséri, 'az év legszebb, és legtermékenyebb időszakát, amikor a verejtékes tavaszi és nyári munka feloldódik a betakarításban, értelmet nyer az érlelő napsugarakban, a termés zamataiban, csodálatos ízeiben'és varászlatos színeiben. A hűs kis park A forró júniusi és júliusi napokban egyenesen lestem azt a pillanatot, hogy a Safarik téren A kezdet kezdetén álló színházi évad rögtön első perceiben — autós nyelven mondva — ragyogó akcelerációval, jelentős eseménnyel szolgált, melynek színtere a bratislavai Nová Scéna színpada volt, ahol az európai körútján levő angol társulat a „London Contemporary Dance Theatre" egyetlen estén vendégszerepelt. Ha netán akadt a nézőtéren olyan, aki klasszikus értelemben vett balettprodukciót várt, az menthetetlenül csalódás áldozata lett. Aki viszont a modern mozgásművészettel érez rokonszenvet, annál vendégeink teljesítménye termő talajra talált és az maradandó élményemlékkel távozott a zsúfolt nézőtérről. Az elmúlt évtizedekben a zenéhez hasonlóan természetesen a táncművészet terén is megindult a formabontó átalakulás és a mának leginkább megfelelő stílusirányzat kialakításának folyamata. Az emlékezés filmszalagját évekre visszamenően lepergetve, hazai balettegyüttesünk műsorán igazán csak szórványosan jelent meg „modernebb" hangvételű produkció, mint például a sikerült Kilencedik Hullám, vagy pedig Sztravinszkij ragyogó Tavaszi áldozása. Vendégtársulatok fellépéséből pedig talán legelsőnek az Eck Imre irányításával működő kitűnő Pécsi Balett „ízleltette" meg velünk új időknek új dalait, míg tavaly évelején a kanadai Winnipeg Balett lepett meg egy pompás táncprodukcióval. Az azonban, amit most londoni vendégeinktől — ettől a csupán tizenkét táncostól láttunk, minden eddigitől eltérő forradalmian új, rendkívüli produkció. Műfajmeghatározás terén nyugodtan fel lehet tenni a kérdést: Mi ez? Tánc? Tornagyakorlat? Pantomim? Akrobatika? Ösi kultikus ritus? A válasz: egy sem, de mind együttvéve. Valami csodálatosan szugesztív táncszínház, mely szavakkal megfogalmazhatatlan kötőanyaggal van szerves egységgé ötvözve. kirakják a padokat és a járókelők, ha elfáradnak, leülhesse nek a fák hűs árnyékában és gyönyörködhessenek a kacsákkal játszadozó gyerekek híres szobrában. E hónapokban a szobor szökőkútja sem működött. Valami javítás folyt ott már jó régen és lassan, ahogy ez nálunk szokásos ... Száraz volt a kis medence és úgy tűnt, mintha a játszadozó fiúcskák, a hápogó kacsák és az izzadt járókelők, mind-mind szomjaznának e tikkadt, száraz forróságban. Nemrég, amikor már hűvösödni kezdtek a napok, előkerültek végre a padok és a szökőkút ts megelevenedett, ezüst sugárként futott a kitárt szárnyú, menekülő kacsák szájából a kristálytiszta hűvös víz. Oly szép ez a kis szoborcsoport a mosolygó, hancúrozó gyerekekkel, hogy az emberben gyönyörködés . közben feltámad bohó ifjúsága és pár percre megfeledkezik a vietnami borzalmakról is, amelyek ma a világot marcangolják. Tanítónő a televízióban A múlt szombaton, a televízió esti műsorában egy igen szép és figyelemre méltó riportot láttam. Egy tanítónőről volt szó benne, aki süket gyerekeket írni-olvasni és beszélni tanít. Mondanom sem kell, hogy rendes gyermekeket írni-olvasni tanítani is komoly, hozzáértő munkát igényel, hát még a nagyothalló tanulókat, az írásolvasáson kívül beszédre is tanítani, milyen alapos felkészültséget kíván, mert ez a fajta tanítás a tanító számára nemcsak szellemi, hanem fegyelmezett fizikai munkát is jelent. Ha a tanítónő nem szeretné ezeket az apróságokat, akkor képtelen volna naponta folytatni az áldozatos nevelőmunkát. A riporternő kérdésére, mi késztette, hogy a gyerekek mellett maradjon, azt válaszolta, hogy nagyon ragaszko. A társulat fiatal, s ebben a formában csupán 1967 óta működik, mint hírlik az egész világon nagy sikerrel. Ennek a sikernek pedig az egyik komponense az a tény, hogy a vezetés és a műsorszámok koreográfiája olyan kezekben van, mint Róbert Cohan, Paul Taylor és William Louther, akik közül különösen az első kettő márkás név a balettvilágban. A másik komponens pedig maga a — különböző nemzetiségű tizenkét táncos, akik közül különösen a fantasztikus teljesítményt nyújtó jamaicai Norman Murray emelkedett ki. Műsoruk öt részből állt. A két nagyobb lélegzetű mű fogja közre a klasszikus értelemben vett karakterszám szerű három apróságot. Az első bevezető mű, a „Divertis sements", a hónapok változását szimbolizálja jegyeik nevében a Vízöntőtől kezdve a Skorpióig, gazdag táncfantáziában. A középső apróságban pedig egy „Kettős" Haydn zenéjére, mely maga a báj, a líra, a „modern poézis", míg a harmadikban — szinte drasztikus kontrasztként a Mississippi vidéki folklór zenére egy „őserdei idil", egy majomcsalád elevenedik meg. Az ötödik, a vendégjáték csúcspontját jelentő jelenet a „Cella". Hat halálra ítélt — három férfi és három nő — kétségbeesett menekülési kísérlete, rémlátomásoktól gyötört apokaliptikus víziója és küzdelme ez a véggel. Döbbenetes produkció. A teljes produkció, a táncszínház egységes hatásától elválaszthatatlan a zene, a hangszalagról megszólaló hangkulisza konkrét zörejek és rafinált hanghatások formájában, a díszlet — a fekete háttér drapériákkal markánsan kontrasztáló fehér cellasarok, a ragyogó színkombinációjú jelmezek és végü'i, de nem utolsósorban a megvilágítás. Az utolsó fénysugár után dermedt csönd, majd •dübörgő taps köszönte meg a vendégek produkcióját, melyet egyhamar felejteni aligha lehet. VARGA fÖZSEF dlk tanítványaihoz és boldog, amikor azt látja, hogy fáradozása eredménnyel jár. Ezzel a szülőket is megvigasztalhatja, hogyhát a gyerekeik tehetségesek, és az életben biztos, hogy becsületesen megállják majd helyüket. Ezért az igyekezetért, a becsületes törekvésért és az elért eredményekért tanítványai is nagyon hálásak neki. A pergő képeken látni, hogy a nagyothalló kis tanítványok hogyan viszonyulnak tanítójukhoz, hogyan figyelik szája, nyelve minden mozdulatát egy-egy szó kiejtésénél, hogy megértsék, újra és újra ismételjék, míg megtanulják és a szó varázsának a birtokában, boldogan engedelmeskedjenek a szavak teremtőjének, tanítójuknak. Mert parancs számukra a tanítónő minden intése, szava, szemük csillogásán látni, hogy szeretik őt, és oly szenvedélyesen ragaszkodnak hozzá, akár az anyjukhoz. Kivétel a kisded Arra gondolok, hogy a királyokat, császárokat és általában a kiemelkedő vezető egyéniségekel, azért nem ábrázolták soha fogatlannak, mert a fogatlan száj nincs összhangban ama erővel és méltósággal, amit a hatalom birtokosai képviselnek, j Fogatlannak csak a seprőn repülő boszorkányokat ábrázolják). Az ember fogatlanul mondhat akármilyen bölcsességeket, azok nem hatnak, valahogy nem tudja lekötni a hallgatóság figyelmét, mintha mondandója nélkülözné a hitelességet. Kivételt képez a gyermek, a kisded, az fogatlanul is ragyogóan és csodálatos hitelességgel tud mosolyogni. Az viszont igaz, beszélni még nem tud. A sárgadinnye A sárgadinnye ára körül egész auugsztusban folyt a harc a piacon. A hó első két hetében kilóját 10 koronáért árulták. Ezt a magas árat a dinnyeárusok mesterségesen tartották, és ebből a szövetkezeteknek vajmi kevés haszna volt. A szép hasznot a spekulánsok zsebelték be. Ezt a harcot a magas haszon bezsebeléséért érdekes volt a piacon megfigyelni. Voltak például napok, emlékszem, kedden és szerdán, amikor kilója kilenc, majd nyolc koronára esett, de csütörtökön, amikor szombat-vasárnap közeledett, újra 10 koronára ugrott fel hirtelen az ára. A súlyos sárgadinnyének így hintázott fel és le az ára, és senki előtt nem volt titok, hogy ennek a spekulánsok beavatkozása az oka. Ha akkor zöldségboltjaink beavatkoztak volna, és árulták volna a sárgadinnyét, ilyen magas, mesterséges árra nem került volna sor, mint ahogy ez be is következett. Abban a pillanatban, amikor a boltokban megjelent a sárgadinnye, és kilóját négy koronáért adták, a piacon is úgy zuhant le az ára, hogy többé nem tornázhatta fel magát a banánt megközelítő drága árhoz. SZABÓ BÉLA Kulturális hírek • A leningrádi Orosz Irodalmi Intézet harminc kötetben adja ki Dosztojevszkij műveit, az író születésének százötvenedik évfordulója alkalmából. A kiadás a művész befejezetlen műveit és kiadatlan leveleit is tartalmazza. • A norvég Aftenpontes szerint az 1970-es irodalmi Nobeldíj egyik legesélyesebb várományosa Michel Bútor francia regényíró". • Vergilius Aeneis-t Afganisztánban forgatja Franco Rosi egy televíziós filmsorozat számára. A női főszerepeket Silvana Mangano és a szerb Dusica Zegarač játssza. • Lengyel restaurátorok háromévi munkával helyreállították a világ legnagyobb méretű borostyán műkincsét, a drezdai múzeum 2 méter széles, 2 méternél magasabb borostyán szekrényét. A műemléket egyelőre a Gdansk melletti Malborkban állították ki. Az esztétikai nevelés színvonalemelésének kulcsfontosságú kérdése, hogy rendszerbe foglaljuk a vele kapcsolatos feladatokat. Az alábbiakban ismertetjük azokat a módszereket, melyekkel a pedagógus eredményt érhet el az esztétikai nevelés terén. A természet szépségeinek a felismerésére, észlelésére, tudatos élvezésére és megóvására számos lehetőség adódik. Minden szülő tudja, hogy a gyermek már kiskorától kezdve örömmel tartózkodik a szabad természetben, élvezi a tarka virágokat, a lepkéket, a friss zöld füvet. A természetben rejlő esztétikum felismerése és élvezése azonban csak tudatos nevelőmunkával érhető el. Ez a képesség a figyelem állandó felkeltésével alakul ki. A nevelő feladata, hogy minél több alkalmat biztosítson a természet szépségeinek élvezésére. Gyakran vigye kirándulni a gyermekeket, s ragadjon meg minden alkalmat a cselekvő tevékenységre. Az iskolában és a lakásban elhelyezett cserepes és vágott virágok is élményforrást jelentenek, de csak ha a felnőttek példája, figyelemkeltő szava kíséri, akkor alakul ki a gyermekben jó viszony a természethez is. Beszélgessünk a virágoskert megtervezéséről, vonjuk be őket a kertápolásba — képességeiknek megfelelően. A tárgyi környezet sok lehetőséget kínál a gyermek esztétikai érzékének fejlesztésére. Az iskolai és a családi környezet önmagában is az esztétikai nevelés eszköze, ha a célszerűség, és az ízlésrenddel és tisztasággal is párosul. Az ízlésesen berendezett osztályterem, a bútorok, a képek, függönyök esztétikussá teszik a környezetet, idővel azonban megszokottá válnak, s veszítenek esztétikai hatásukból. Ajánlatos ezért időnként változtatni, átrendezni, felfrissíteni a környezetet, lehetőleg a gyermekek bevonásával. Ezen a téren különösen fontos a cselekvő tevékenység. A gyermeket állandóan esztétikai aktivitásra kell serkentenünk az iskolában, az utcán, otthon. Alakuljon ki benne állandó igény a tisztaságra és csak esztétikus környezetben érezze jól magát. Ebben a nevelő példája döntő. A magatartás esztétikája fegyelmezett, udvarias, kulturált, illemtudó viselkedést jelent. Az esztétikus magatartásnak két sajátos megnyilvánulási formája van: a szóbeli érintkezési mód és az esztétikus emberi külső. A gyakorlat azt mutatja, hogy még a középiskolákban is szükséges a tanulókat figyelmeztetni arra, hogy érthetően és tagoltan, motvogás, hadarás és gesztikulálás nélkül beszéljenek. Mindig nézzenek a szemébe annak, akihez szólnak és ne vágjanak mások szavába. Aki ugyanis igazat mond és meggyőződésből beszél, várhat nyugodtan — az igazság egy perccel később is igazság maradi A nem esztétikus viselkedést meg lehet gátolni büntetéssel, de esztétikus magatartásra ezzel nem nevelünk. Minél kisebb gyermekről van szó, annál nagyobb ösztönző erőt jelent a dicséret. az elismerés és a példamutatás. A szépirodalmi kulturáltság fejlesztése különösen fontos területe az esztétikai nevelésnek. Az irodalomtanítás központi helyet foglal el az esztétikai nevelésben, de még sokban adós. Az irodalmi nevelés eredményességét az jelzi, menynyire képes a gyermek gazdag irodalmi élmények szerzésére. Közismert, hogy a vers, a mese, a népi játékok már az óvodások személyiségét is formálják. Az iskoláskortól kezdve nö a szépirodalom szerepe. Helyes irányítás mellett az alapiskola 4— • A jugoszláviai Szkopjében évenként megrendezik a karikaturisták világfesztiválját. Az öt „Aranysündisznó" közül az egyik nagydíjat az idén Nell Cobar nyerte. Cik Dumadian pedig a dicséretben részesült részesült kiállítók között van. 5. évíorlyamában már „rájönnek" a gyermekek az olvasás „ízére", s arra is, hogy a könyv a legjobb barát. Az irodalmi nevelés folyamán a cselekvő tevékenység is szük séges: már az 1. osztálytól kezdve szavalással, kis szerepek eljátszásával fejlesztjük az ízléses, átélt, szép szövegmondás készségét. Ne csak az ünnepi alkalmakat ragadjuk meg erre, a hétköznapokat is színesebbé teszi a gyermekek szavalata, dramatizált játéka. Az iskolai zenei-esztétikai nevelés egyik feladata a megfelelő befogadásra való előkészítés. Az előadó élménye mindig mélyebb a befogadóénál, a gyermek saját előadása alapján győződhet meg igazán a zene hatásáról. Az iskolai zenei nevelésnek ezért oly fontos eszköze az ének- és különösen a. karének. A közös éneklés során a pedagógus irányításával a a gyermekek egymáshoz alkalmazkodva, egymást kiegészítve reprodukálják a nagy művészek alkotásait, s ez az esztétikai és a közösségi élmények összetonódását jelenti. A tanító minél több szép nép dalt, éneket tanítson meg a gyermekekkel. A dalok szövege, hangterjedelme feleljen meg az életkornak. Csak így ellensúlyozható a másoktól tanult csekély értékű, nem gyermekeknek való dalok ízlésromboló hatása. A képzőművészeti-esztétikai nevelés legáltalánosabb, legalapvetőbb feladata a látásnevelés, azaz a tanulók vizuálisesztétikai nevelése. Fejleszti a szín, a fény, az alak, a kiterjedés és az arányok iránti érzéket, ösztönzi a fantázia működését. A képzőművészeti nevelést az alapiskolában elsősorban rajzoltatással biztosíthatjuk, viszont csak a rajzórára nem korlátozhatjuk. Az ún. „képzőművészeti neveltség" szintjét éppen az mutatja meg, hogy a gyermek szabad idejében menynyit és mit rajzol, fest, mintáz agyagból, papírból stb., vagyis, hogy az iskolában tanultakat mennyire használja fel spontán tevékenységei során. A hangsúly kezdetben a tevékenységen van, ami sokban hasonlít a játékhoz, tehát nem „művészi tevékenységről" van szó. A 9—10 éves gyermekkel egy-egy séta közben már el lehet beszélgetni a tereken álló szobrokról, műemlékekről, az új, modern épületekről. A gyermekkönyvek illusztrációi is alapot szolgálhatnak az elemzéshez. Az elemzés a szemléltetés mellett a művészetszemlélet megteremtését is célozza. A korszerű képzőművészetiesztétikai nevelés legfontosabb feladata, hogy a tanulók megértsék a műalkotásokat, hogy kialakuljon bennük az igény a műalkotások szemlélésére. A film, a televízió és a színház szintén fontos szerepet tölt be az esztétikai nevelésben. A filmnek, amit gyakran századunk művészetének is emlegetnek, Lenin is nagy jelentőséget tulajdonított. A mozilátogató közönség és ifjúságunk filmértése, igényessége nem kielégítő. Gyakori eset, hogy kevésbé értékes filmeknek sokkal nagyobb a sikerük, mint a filmművészet nagy alkotásainak. A film mélyebb összefüggéseire ilyen típusú kérdésekkei hívhatjuk fel az Ifjúság figyelmét: milyen összefüggés van a filmen látott tájak és a cselek mény között? Miért „filmszerű" ez a film? Miben jut kifejezésre a rendező sajátos stílusa? Mivel fejez ki többet a film, mint a művészetek más ága, az Irodalom, a színház stb.? A tévé a jelenlegi fejlődés szakaszában sok rokonvonást mutat a filmmel. Hatása erősen érződik az ifjúságon, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Minden műsor megtekintése, a szelektálás hiánya azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a tömény kulturális élmény feldolgozatlan marad, s rendkívül sok időt von el a művelődés egyéb ágaitól. A műsor gondos megválogatása időtakarékossá gon kívül szemünk épsége és figyelmünk megóvása érdekében is ajánlatos. SZEBERÉNYI JUDIT TÁNCSZÍNHÁZ