Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-16 / 220. szám, szerda

Mi történt Csehszlovákiában 1968-ban? (Folytatás a 7. oldalról) Ja a figyelmet a pártot fenyegető veszélyre. Soroljunk fel néhány példát. A Központi Bizottság több tagját és több elvtársat is komolyan aggasztja a kialakult helyzet és ezért egyénenként, vagy közösen is a CSKP Központi Bizottsága plénumának gyors összehívását kérik azzal, hagy ez a plénum foglaljon állást az eseményekhez és hozzon határozatot. Dubček elutasította ezt a követelést azt állítva, hogy a Központi Bizottságot nem hívhatják össze addig, amíg nem dolgozzák ki a párt programját, az akcióprogramot. A CSKP KB prágai városi bizottsága (M. Vaculík elnökletével) határozatot fogadott el, melyben felhívja a figyelmet a jobboldali és a szocialistaellenes erők fellépésére és követeli a pártvezetőségtől, hogy hozzon határozott intézkedéseket, mivel a párt nem ura már a helyzetnek. Ez még a járási pártkonferenciák összehívása előtt volt. Dubček megakadályozza, hogy a sajtó (a Večerní Praha kivételével) közölje a határozat teljes szövegét. A CSKP prágai városi bizottságának elnökségét túlzott aggodalmaiért bírálják. Hasonló nézetek merültek fel más pártszervek határozataiban is, így pl. egy 1968. március 8-i ostravai határozatban, mely szintén követelte a Központi Bizottság összehívását és felhívta a figyelmet A. Dubček személyi kultuszára. Dubček várakozik, bár személyesen bírálta Smrkovskýt és Švermovät a diákakciókkal kapA jobboldal ideológiai tevékenysége valóban „mesteri volt", ha figyelembe vesszük eredményeit és hatását. Nagyon erősen befolyásolt sok kommunistát és más állampolgárt. Olyan „mesteri" volt, hogy hirtelen számos becsületes, tisztességes ember sem támogatta az ideológiai véleménycserét, amelyért a liberálisok és revizionisták január előtt harcoltak, és amelyről január után azt állították, hogy nem kell félnünk tőle, és szembe szállhatunk minden ellenséges ideológiával. A jobboldal hosszas előkészületeket tett a hatalom megszerzésére. A jobboldal „ideológiai tevékenységét" a januári plénum után körülbelül így jellemezhetnénk: aj A jobboldal szocialista jelszavak hirdetésével , .akarta megnyerni" az embereket. Oj jelzőkkel látták el ezeket és ezek jelentették tulajdonképpen a lényeget: így pl. „emberarcú" vagy „demokratikus" szocializmus. Egyes elvtársak naivan azt gondolták, hogy ezekkel a jelzőkkel fejezik ki az új pártvezetőség azon szándékát, hogy leküzdik a hibákat. Ezek azonban nem voltak csupán propagandajelszavak. Ezek már több mint fél évszázada a szociáldemokraták és revizionisták Ideológiai fegyvertárába tartoznak. b] A jobboldal saját magát és szövetségeseit a pártban „baloldalnak" nevezte (erről meggyőződhetünk a Práce, a Literárni listy vagy más folyóirat lapjain, Illetve a rádió régi adásaibői). Ehhez a „baloldalhoz" tartoztak J. Smrkovský, F. Kriegel, J. Špaček és mások. Az ún. középhez sorolták A. Dubčeket és 0. Černíket. Ne felejtsük el ezt a tényt, mivel ez segíthet minket annak felismerésében, hogy miért tévedett sok becsületes elvtárs. Az ún. konzervatívakat viszont jobboldaliaknak, azaz olyan csoportnak nevezték, amely fékezi a haladást és a szocializmus fejlődését hazánkban. Ez volt a jobboldal egyik legnagyobb és rafináltabb csalása és hazugsága, melyet a párt és az egész társadalom ellen elkövetett. c) Hogy az emberek és a kommunisták előtt lejárassák a pártot és magát a szocializmust, s így előkészítsék maguknak a hatalomhoz vezető utat, a jobboldali erőknek elsősorban tacsolatos kétes aktivitásuk miatt. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége megoszlik és ráadásul csak nagyon ritkán ül össze. A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésére várnak. « * * Felsoroltunk néhány alapvető tényt, de a felsorolást még folytathatnánk. E rész befejezéseként foglalkoznunk kell még a jobboldal szervezettségének kérdésével, a jobboldal céltudatos tevékenységével, mely nem volt más mint frakciós, a párt szempontjából ellenséges tevékenység. Már több esetben írtak arról, hogy létezett egy második központ. A továbbiakban több példát ismertetünk majd a jobboldal szervezett tevékenységéről. Ebbe a tevékenységbe különböző típusú embereket vontak be, sajnos nemcsak kimondottan jobboldali érzelmüeket. Tudatos tevékenységüket a politikai élet két alapvető területén mérhetjük le. Az ideológiai tevékenységről, valamint a jobboldal és szövetségesei hatalmi, politikai akcióiról van sző. Valamennyi téren átgondoltan egybehangolták és irányították a jobboldal törekvését a hatalmi fordulatra. így pl. a tömegtájékoztatási eszközök, melyek a jobboldaliak kezébe kerültek, előkészítették a talajt azokra a káderváltozásokra, melyekkel céljaik valóra váltását akarták biztosítani. Teljes mértékben ki tudták használni az ösztönös folyamatokat, melyeknek a pártvezetőség nem tudott korlátot szabni. De erről majd a későbbiekben. gadniuk kellett minden pozitívat, amit 1945 és 1948 között elértünk. Ezt az emberek egy részénél el is érték. Egyúttal be akarták feketíteni mindazokat a pártvezetőket, akik ellenezték kampányukat. Képletesen és ténylegesen is boszorkányüldözést rendeztek. Az eltávolítások régi burzsoá módszer, melyet 1968-ban Csehszlovákiában is alkalmaztak, sőt maguk a párttagok is. A jobboldali erők mindent, még a 20, 15 vagy 10 év előtti eseményeket is felhasználták a közvélemény félrevezetésére. Érdekes, hogy a jobboldal és a szocializmus ellenségeinek egyik „slágere" volt az ötvenes évek perei, tehát a 15—18 év előtti események, annak ellenére, hogy tudták, a párt történetének ezt a fekete foltját, ezt a szakaszát nyíltan és becsületesen lezárta már 1963-ban, az áprilisi plénumon. fgy tehát csak mellékes kérdések maradhattak nyíltan, így például egyesek gyakran jogosan ügy érezték, hogy nem rehabilitálták őket teljes mértékben, de ezzel semmiképp sem igazolható a jobboldal, számos párttag, sőt jelentős pártfunkcionáriusok tette. E taktika alapján támadásokat indítottak az egész párt vezető szerepe, a munkásosztály, a szocializmus és szocialista barátaink ellen. Ez volt a jobboldal ideológiai tevékenységének értelme. Mindebből az következik, hogy a pártértelmiség jelentős része tudatosan, vagy akaratlanul a jobboldal vagy pedig a szocialistaellenes és ellenforradalmi erők szolgálatába állította képességeit. Ez a tény még sokáig 1968 augusztusa után is megnyilvánult. A különböző publicisztikai és nyilvános fellépéseken kívül különböző filmművészeti alkotásokban, a szépirodalomban és másutt is megnyilvánult, s ezeknek nyílt szociálistaellenös, ellenforradalmi jellegük volt. Nem állítanám ezt, ha nem saját szememmel s fülemmel győződtem volna meg róla. d) A jobboldal úgy akarta megnyerni az emberek bizalmát, hogy kisajátította a CSKP KB januári plénumának követelését a szocialista demokrácia fejlesztésére. Sok kommunista és más állampolgár úgy értelmezte a szocialista demokrácia teljes érvényesítését, hogy az segítséget nyújt problémái megoldásában, vagy pedig megjavítja politikai és társadalmi helyzetüket, illetve érvényesülésüket. Nem veit minden rendjén a szocialista demokráciát illetően sem a pártban, sem p társadalomban. A jobboldal ezt kihasználta, és csupán egy szót tett hozzá: korlátlan. Milyen gyakorlat következett a demokráciáról szóló jelszavak után? Hogy mit tett a jobboldal, például a kommunistaellenes és szocialistaellenes erőkkel kapcsolatban, azt már jól tudjuk. Szólásszabadságot és a szervezkedés szabadságát kérte szá- . mukra. Arra törekedett, hogy elhallgattassa ellenzőiket, azokat az elvtársakat, akik helyes pozíciókon állva észrevették a párton és országon belüli fejlődés veszélyességét, felhívták a figyelmet erre és védték barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. Érdekes, hogy az elhallgattatott elvtársak csoportjában a többség azok közé tartozott, akiket jogosan „januári férfiaknak" neveztek. Hallgatásra kényszerítették a jobboldali erők, a pártvezetőségnek azokat a tagjait is, akik nem működtek velük együtt, illetve nem irányították őket. Azt állították, hogy csak azokat akarták elhallgattatni, akiket nagy felelősség terhelt a múlt hibáiért (de milyen demokrácia volt az, amikor nem adtak nekik lehetőséget a védekezésre? ): a valóságbán azonban minden olyan nézetet és állásfoglalást el akartak hallgattatni, amely nem volt az ínyükre. Találkozhatunk olyan kivételes esetekkel is, hogy szavukat adták, az ellenfeleiknek. Ezt azonban mindig csak azért tették, hogy utána ellenfelüket nevetségessé tegyék, illetve valamilyen népi ítélőszék elé állítsák. A jobboldaliak elejétől fogva kerülték a nyílt vitát és nézetcserét. így megnyitották az utat a „szabad véleménycseréhez", „az ideológiai nézetek szabad tolmácsolásához és a korlátlan demokrácia fejlesztéséhez", amelyről oly sokat beszéltek, és amelyet rövid idő alatt elnyomtak. A védekezés lehetősége nélküli véleménycsere után szükségszerűen terror következik; az első szakaszban ideológiai és pszichológiai terror. Ahhoz, hogy a jobboldal a maga számára biztosítsa a hatalmat, először rafinált pszichológiai háborút kellett indítania. Eleinte csak kisebb csoportok ellen, de röviddel utána már az egész párt, sőt a szocializmus ellen is. Egyértelműen azt állítom, hogy fehér erkölcsi terror siOlt, melynek tulajdonképpen ellenforradalmi céljai voltak, melyeket azonban szocialista frázisokkal lepleztek. Vagy talán nem volt erkölcsi terror az, amikor a rádió azoknak az elvtársaknak válaszolva, akik nem féltek nyíltan beszélni a január utáni események negatív és pozitív oldalairól azt hirdette, „már újból akasztófákat ácsolnak". Talán ez az egy példa is elég. Sok ember azért nem ismerte fel az igazságot, mert a felelősséget a valódi hibákért rafináltan összekeverték a kitalált hibákért való felelősséggel (ha be akarnánk perelni a tömegtájékoztatási eszközöket minden hazugságért, becsületsértésért, bíróságainknak tíz évig nem lenne más munkájuk). így fokozatosan felszámolták a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közti határt. ej Még egy ellenfél volt azonban, melynek a pártban és az országban is nagy tekintélye volt, és amely minden esetben meghiúsíthatta • a jobboldali, szocialistaellenes tervek valóra váltását — a Szovjetunió és a szocialista országok. Ez valóban leküzdhetetlen akadály volt, habár országunkban a jobboldal és az osztályellenség tevékenysége következtében megbénult a párt. És mi volt a jobboldal fegyvere ellenük? Gyakorlatilag csak egy fegyverük volt, a nacionalizmus! Újból, saját tapasztalatainkból győződhettünk meg arről, milyen halálos veszélyt jelent a szocializmus és a kommunizmus számára a nacionalizmus, különösen akkor, ha a párt tagjai és a pártvezetőség tagjai hirdetik. Talán nem is kell további tényeket felsorolni arról, hogy tömegtájékoztatási eszközeink és a párt egyes vezetői valóban nacionalizmust és sovinizmust szítottak. Részletesebben szeretnék foglalkozni a jobboldal egyik tézisével, mely a későbbi időkből származik: A nacionalizmus elsősorban augusztus 21 után terjedt el (mármint azért, mert megsértették a nép nemzeti önérzetét). Igaz, hogy nem egy becsületes ember, aki nem értette, mi történik nálunk, a szocialista országok csapatainak bevonulása után úgy érezte és érezhette is, hogy megsértették nemzeti és hazafias érzelmeit. A nacionalista kampányt azonban már régen, augusztus 21 előtt indították el és objektív tény, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok csapatai márcsak megérkeztek ebbe a nacionalista hullámba. A különbség csupán az, hogy még sok olyan kommunista és pártonkívüli volt, akik nem kerültek e hullám hatása alá. Nem titkolhatjuk, hogy sok kommunista és sok polgár szívélyesen, barátságosan üdvözölte a szövetséges csapatokat. Nagyon rossz hatással volt azonban a CSKP KB elnökségének 1968. augusztus 21-i nyilatkozata. Erről azonban már sokat írtak. Hogyan történhetett meg, hogy pártunk, amely jogosan büszke volt internacionalizmusára, a nacionalizmus befolyása alá került és augusztus 21 után sok tagja azt követelte, hogy nemzeti párttá váljon, sőt, sok párttag ellenállást akart szervezni, melynek nemzeti felszabadító harc jellegét akarták kölcsönözni. Ezek az emberek elvesztették osztályöntudatukat. Mindennek oka nagyon egyszerű Azt a nézetet kellett csak terjeszteni, hogy barátunk nemcsak most, de már régen árt nekünk és megakadályoz minden jót nálunk. Ezt elősegítette, hogy a pártvezetőség nem lépett fel határozottan e valótlan állításokkal szemben, sőt támogatta is. így pl. a varsói találkozóhoz foglalt álláspontjában, az ágcsernyői tárgyalások körüli kampány megengedésével, s leginkább a már említett augusztus 21-i nyilatkozatával. Ügy gondolom, hogy a CSKP KB akkori elnöksége utolsó akciójának következményeit sok elvtárs saját tapasztalatai alapján is le tudja mérni. A jobboldal „ideológiai módszerei" A jobboldaliak féligazságokkal, utalásokkal, titokzatos jóslatokkal, hazugságokkal, pletykákkal dolgoztak. Kihasználták az emberek régi, de elég kétséges tapasztalatát: „Nincs olyan hazugság, amelyben ne lenne egy kis igazság". Az emberek hibáival és ezek elnagyolásával ijesztettek és fenyegettek. Támadták az emberek becsületességét, lelkiismeretét és nem utolsósorban aggodalmakat idéztek elő a létbiztonságot Illetően. Arra törekedtek, hogy megbénítsák pártunk és társadalmunk gondolkodóképességét és életünket, ha átmenetileg is átvigyék az érzésvilág szférájába. A jobboldaliak több hazugságát már leleplezték. Csupán egy hazugságot szeretnék megemlíteni, amely gyakran volt a jobboldal hatékony pszichológiai hatalmi eszköze. Amikor az elnökség ülésén 1968 júliusában tárgyaltak a hat szocialista ország találkozójára szőlő meghívásról, az elnökség néhány tagja a Központi Bizottság plenáris ülésének azonnali összehívását követelte. Kérésüket azzal indokolták, hogy a Központi Bizottság mérje fel a kialakult' helyzetet és döntsön a meghívásra adandó válaszról. Nagyon komoly döntésről volt sző, amely végeredményben a szocialista országokkal szemben folytatott politikánk hivatalos megváltoztatását jelentette. így tehát teljesen új helyzet keletkezett. Már mindjárt az elején nyilvánvaló volt, hogy az elnökr ség egy része ellenzi a tárgyalást. A Központi Bizottság azonnali összehívására tett javaslatot elvetették, és a jobboldal villámgyorsan azt a hírt terjesztette el Prágában és az egész országban, hogy a „konzervatívok" össze akarták hívni a Köziponti Bizottságot és megbuktatni Dubčeket. Ez volt az erkölcsi terror! Néhány nap múlva, amikor visszautasították a meghívást, gyorsan összehívták a Központi Bizottságot, hogy Dubček megmagyarázhassa politikáját, a a jobboldali opportunista erők politikáját. A fő cél: az értelmiség Ha levonjuk a tapasztalatot, látjuk, hogy. a jobboldal elsősorban kire összpontosította „ideológiai nyomását". Ideológiai hatásának legfontosabb tárgya (az első hónapokbanegyetlen) az értelmiség volt, elsősorban azért, mivel az értelmiség a társadalom szociális rétegei közül politikai szempontból a leglabilisabb. Az ellenség nagyon ügyes húzása volt ez. Ezt el kell ismernünk, hogy levonhassuk a helyes tanulságot. Az értelmiség (nagy részének) jogos észrevételei voltak a párt akkori politikájához, számos általános jellegű hiányossághoz, de kifogásolták azt is, hogy nem jutalmazták őket kellőképpen, és a társadalom nem értékelte őket úgy, ahogy kellett volna. A párt (ebben az esetben nem beszélhetünk csak a vezetőségről) súlyos árat fizetett hibáiért. A jobboldal megnyerte a pártonkívüli és a kommunista értelmiség jelentős részét (talán többségét is, sőt egyes szakaszokon túlnyomó többségét) és így biztosította intellektuális túlerejét a párt egészséges erejével szemben. Ez a tény mély elemzést kíván és a hibák, valamint tévedések kiküszöbölése politikájának kidolgozását. Nem elég és semmihez sem vezetne, ha haragudnánk az értelmiségre, szidnánk és elítélnénk. A jobboldal és a munkásosztály viszonyáról már sokat írtunk. A jobboldal az elejétől fogva félt a munkásosztálytői és a pártvezetőség nagy része sajnos nem ismerte fel ezt a tényt. Természetesen a munkásság között is akadtak olyan csoportok, melyek nyíltan támogatták a jobboldalt. A munkásosztály döntő többsége azonban az augusztus előtti hónapokban passzív volt, mivel „elvesztette" vezetőjét. Meg kell említenünk, hogy Dubček januártól augusztusig kb. csak kétszer volt gyárban és csak sétaképpen. Közben azonban a közvélemény előtt nem tagadta a munkásosztály vezető szerepét. Ez volt a jobboldal „ideológiai tevékenységének" tartalma és taktikája. Egyes kérdésekben nagyon leleményes volt, másokban kevésbé. A pártvezetőség nem tudott szembehelyezkedni ezzel a taktikával, mivel megbénult és a jobboldali opportunisták fokozatosan egyre nagyobb befolyást gyakoroltak rá. (Folytatjuk) Példás bányászok (ČSTK) — A szeptember 1tői 11-ig terjedő példás bányászmunka dekádjának eredményeit értékelték a napokban Handlován. Az akció célja a terven felüli szénjövesztés volt a bányásznap tiszteletére. Ahandlovál bányászok rendkívüli igyekezete terven felül 2300 tonna szenet eredményezett. Ezenkívül a többi termelő munkahelyeken is fokozták a teljesítményt, csökkent a távolmaradások száma és szigorúan ügyeltek a munkabiztonság megtartására. Különös figyelmet fordítottak a bányászok a gépek és berendezések hibamentes, folyamatos üzemeltetésére. A dekád legjobb eredményeit Pavel Ordler és Antonín Gábor kollektívái érték el, valamint a Jaroslav Miklánek vezette kollektíva dolgozói. Ez a 60 tagú csoport rekordteljesítményt ért el, amikor 31 munkanap alatt több mint 26 ezer tonna szenet Jövesztett 9 A hatalmi fordulat ideológiai előkészítése