Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-16 / 220. szám, szerda

Ismét egységben A CSSZSZK Gyermek- és If­júsági Szervezeteinek Szövet­ségi Tanácsa ezekben a na­pokban ismertette a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség prog­ramnyilatkozatának javasla­tát, mely egyben a szövetség soraiba hív minden fiatalt, akinek nem közömbös a szo­cialista és a kommunista jövő, amely a népek békéjét, mun­káját, szabadságát, egyenjogú­ságát és boldogságát biztosít­ja. A programtervezet ki­mondja, hogy a fiatalok nagy­ra becsülik szüleik erőfeszíté­seit, munkáját, melyet a szo­cializmus építése érdekében fejtettek ki. Ennek hangsúlyo­zása különös jelentőségű, hi­szen a múlt hibáiból tudjuk, hogy a fiatalság olykor úgy tekintett a vívmányokra, mint­ha azokért senkinek se kellett volna harcolnia. A program­javaslat aláhúzza azt is, hogy a jövő a fiataloké. Ezért a fiatalság be akarja bizonyíta­ni, hogy felelősséget is érez a jövő iráni. Ezt pedig mun­kával, tanulással, hazafias helytállással akarja elérni. A fiatalok azt is tudatosítják, hogy a jövőben sok és nehéz feladat vár rájuk. Am nem félnek a nehézségektől. Ko­runknak, a szocializmus épí­tése korának hőseivé akarnak válni. Fejleszteni kívánják az egészséges versengést — kol­lektívákban és egyénenként egyaránt. „Igyekezetünk csak akkor járhat a kívánt eredmények­kel, ha eszmeileg és szerveze­tileg egységesek leszünk ... Ehhez a felismeréshez a törté­nelem tanulmányozásával ju­tottunk, amely tanúsítja az if­júság haladó mozgalma, % a munkásosztály és kommunis­ta pártja mozgalma azonos célkitűzéseinek hasznossá­gát." A fiatalság kötelességé­nek tekinti azon fiúk és lá­nyok hagyatékának ápolását, akik részt vettek a nemzeti felszabadításért vívott harc­ban, az országépitésben. Az ifjúsági mozgalom történeté­ből számos konkrét, követésre méltó példa meríthető, hiszen az országban lépten-nyomon találkozhatunk a fiatalok munkájának eredményeivel — az ifjúsági vasúttal, az erőmü­vekkel, a gyárakkal stb. Az elmúlt esztendő káros jelenségeiről se feledkeznek meg fiataljaink. Elhatárolják magukat a január utáni kriti­kus időszak szocialistaellenes fejlődésétől, melynek során a szocializmus ellenségei vissza akarták fordítani a történe­lem kerekét. Szándékaik el­érése céljából a fiatalságot is megtévesztették, s megbontot­ták szervezeti egységét. Éppen ezért szükséges azt ismét megteremteni. Ennek érdeké­ben hozzák létre az egységes szervezetet, „melyet Szocia­lista Ifjúsági Szövetségnek ne­veztünk el azért, mert a szo­cializmus hívei vagyunk." — áll a programtervezetben. A programtervezet azt is ki­mondja, hogy „ ... a kommu­nista párt az egyedüli olyan erő, amely képes népünket a szocializmusba és a kommu­nizmusba vezetni, s a marxiz­mus—leninizmus az egyedüli helyes elméleti fegyver esz­méink kitöltésére". A programtervezetet, mely mentes a frázisoktól, fiatal­jaink minden bizonnyal magu­kévá teszik, hiszen az ifjúsági mozgalom haladó hagyomá­nyaira épül, s az egyedül jár­ható útra hívja a jövő nem­zedékét. FÜLÖP IMRE A KGST legújabb intézménye A NEMZETKÖZI BERUHÁZÁSI BANK HÉT ORSZÁG SZERVE A SZOCIALISTA GAZDASAGI INTEGRÁCIÓT ELMÉLYÍTJÜK A munka racionalizálásának irányelvei 1970 A CSSZSZK kormányának el­nöksége legutóbbi illésén a szo­cialista racionalizáció problé­máival, s ezzel kapcsolatban fő­leg a munka racionalizálása tierén elért eredményekkel fog lalkozott. Mivel ezek az ered­mények nem felelnek meg nép­gazdaságunk jelenlegi szükség­leteinek s a népgazdaság fej­löuése feladatainak, a Szövet­ségi Munkaügyi és Népjóléti Mi­nisztérium irányelveket ad ki a munka racionalizálási elveinek megszabására. Az irányelvek a racionalizá­lás alapelvein kívül tartalmaz­zák: a munkatervek kidolgozá­sát, a munka normázását, s a konkrét feladatokat a sikeres racionalizációs tevékenység fel­tételeinek megteremtésére. Meg­állapítják az említett tevékeny­ség tartalmát, felvázolják a vál­lalatokban és az üzemekben be­tartandó eljárásokat. Abból in­dulnak ki, hogy nem lehet csu­pán a munkaműveletek és a munkafolyamatok tanulmányo­zására és formázására összpon­tosítani a figyelmet, hanem a műszaki haladás fejlesztésére fóleg a termelés optimális szer­vezésére, az optimális munka­feltételek megteremtésére, ame­lyek megfelelnének a dolgozók fizikai és szellemi képességei­nek, lehetőségeinek. Az irányelvekben megszabják továbbá az egyes irányítási fo­kozatok szerepét a munka ra­cionalizálásában, és megfelelő szervezési formákat javasolnak, figyelembe véve a vállalatok terjedelmét, a tanácsadói-kon­zultációs szolgálatok igénybe­vételének lehetőségét. Az irány­elvek meghagyják a vállalatok­nak a munka racionalizálási programjának kidolgozásúi. Ezek lesznek majd az alapjai az ötéves és az évi tervek kidol­gozásának, s ezek teljesítése lesz majd a beruházásokról va­ló döntés, a hitelek nyújtásá­nak egyik feltétele. Ami a munkafogyasztás nor­máját illeti, az irányelvek tel­jes mértékben betartják a Mun­katörvénykönyv 114. paragrafu­sát, amely megszabja a feltéte­leket az ilyen normák meghir­detésére és megváltoztatására. Az irányelvek azonnali intézke­déseket tartalmaznak a munka normázásában tapasztalható fo­gyatékosságok kiküszöbölésére, mert ez a fontos feltétele a munka racionalizálása további fejlesztésének és a jutalmazás hatékonysága növelésének. Az irányelvek feltételezik, hogy ahol azt a termelés feltételei és jellege megengedi, fokoza­tosan érvényesíteni fogják a munkaráfordítás újonnan meg­állapított normáit. Az eddigi és az új normák szerint elért át­lagos órabérek esetleges kü­lönbségeit átmenetileg, az ille­tékes szervek előzetes jóváha­gyásával ki lehet egyenlíteni. A megvitatott intézkedések még nem biztosíthatják, hogy a vállalatok határozottan és gyorsan fejlesszék és érvénye­sítsék a munka racionalizálását, ami jelenlegi körülményeinkben « lehető legkönnyebb útja a munkatermelékenység növelé­sének. Ehhez a központi szer­vek is tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A munkaracionalizálás elveit meghatározó irányelvek kiadása az egyik legfontosabb lépés a komplex szocialista racionali­záció valamennyi területének fokozatos fejlesztésében. Csak­is a dolgozók képességeinek és tehetségének kihasználásával, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom szervei által nyújtott ha­tékony támogatással sikerül biztosítani a racionalizáció kö­vetkezetes fejlesztését vala­mennyi vállalatban és üzem­ben. /CSTK) A KGST tagországainak széles körű együttműködése a pénz ügyek terén is megnyilvánul. Ezl bizonyítja a moszkvai szék­hellyel megalakuló Nemzetközi Beruházási Bank, amelyben Csehszlovákia is részt vesz. Ez az intézmény a KGST rend­kívüli, XXIII. értekezletének határozata alapján a szocialis­ta országok gazdasági integrációjának fejlesztését lesz hiva tott biztosítani. Tevékenységének alapelveit a tagországok képviselői a KGST ez év májusában Varsóban megtartott XXIV. értekezletén hagyták jóvá, a létesítéséről szóló megállapodást pedig ez év július 10-én Moszkvában írták alá. A nemzetközi pénzintézet tehát — bár működését csak a jövő év elején kezdi meg — papíron máris letezik. Küldetéséről, célkitűzéseiről ing. Jiŕí Vétrovský, a prágai Csehszlovák Állami Bank főosz- • tályvezetője az alábbiakban tá­jékoztatja olvasóinkat. • Kik írták alá a Nemzetkö­zi Beruházási Bank alapításáról szóló megállapodást? — A megállapodást hét szo­cialista ország, a KGST-be tar­tozó országok: Bulgária, Cseh­szlovákia, Magyarország, a Mongol Népköztársaság, az NDK, Lengyelország és a Szov­jetuitió képviselői írták alá. Természetesen nincs kizárva an­nak lehetősége, hogy a megálla podáshoz — feltéve, hogy a nemzetközi pénzintézet célkitű­zéseivel és küldetésével egyet­értenek — más országok is csat­lakozzanak. • Milyenek ezek a célkitű­zések és milyen tevékenységet fng kifejteni a bank? — Az új bank a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése ér­dekében a tagországok gazda­sági együttműködésének haté­konyságát fogja szem előtt tar­tani. A cél ui. a jobb, színvo­nalasabb és főleg gazdaságo­sabb termelés biztosítása, s ez viszont csak az olyan óriási tel­jesítményű üzemek létesítésével valósítható meg, amelyek ter­mékeikkel nem csupán az egyes országokat, hanem lehetőleg az egész szocialista piacot ellátják. • Ezzel kapcsolatban milyen konkrét példával szolgálhatna? — Például nem bizouyuit cél­szerűnek, hogy a legtöbb szo­cialista ország ma még maga gyártja a traktorait. O'iyan óriási üzemek létesítésére törekszünk tehát, amelyek valamennyi tag­ország szükségleteit fedezni ké­pesek, mert csak a nagy soroza­tok gyártásával csökkenthetők a költségek és csupán ily mó­don növelhető a termelés haté­konysága. Szándékosan hozom fel éppen ezt a példát, amely egyáltalán nem légből kapott. A Csehszlovákia és Lengyelor­szág között már létrejött mun­kamegosztást célzó megállapo­dás értelmében ugyanis a trak­torok egyes típusait Lengyelor­szág, a többit pedig mi fogjuk gyártani. Ehhez azonban egy nagyüzem felépítésére, illetve a meglevő üzemeink korszerűsíté­sére van szükség, melyhez az anyagi eszközöket a Nemzetközi Beruházási Bank — hitel formá­jában — fogja folyósítani. A cél ugyanis világviszonylatban is színvonalas, tökéletes techniká­val ellátott üzemek és vállala­tok felépítése. • Milyenek a hitelnyújtás fel­tételei? — A Nemzetközi Beruházási Bank csak feltétlenül kifizető­dő, hatékonynak ígérkező vál' lalkozásokra nyújt majd hitelt. Ezért előzőleg meggyőződik ar­ról, hogy az építkező rendel­kezésére áll-e a szükséges nyersanyagalap, mutatkozik-e érdeklődés a piacon a terve­zeti termékek iránt, továbbá, de nem utolsósorban arra is bizto­sítékot kell kapnia a banknak, hogy az üzem aránylag rövid időn belül felépül-e. — A termelés szakosításai és a tagországok közötti kooperá­ciót elősegítő vállalkozásokra az építkezők 5—15 évre szóló közép és hosszú lejáratú köl­csönökben részesülhetnek. Ez idő alatt tehát a gyárnak nem­csak fel kell épülnie, hanem üzembe is kell helyezni. • A termékek csak a tagor­szágokban lesznek értékesíthe­tők? — A bauk elsősorban a tagor­szágok érdekeit szolgáló termé­kek gyártását támogatja. Ám ez nem zárja ki azt, hogy a termékek egy részét az erre vo­natkozó megállapodásoknak megfelelően más országokba is exportálják. Hangsúlyozni kívá­nom azonban, hogy a Nemzet­közi Beruházási Bank a szocia­lista országok intézménye, s ezért nem a haszon a legfőbb célkitűzése. Ennél fontosabbnak tartja az ésszerű gazdálkodást. Ezért megköveteli majd a fe­gyelmet: pl. a pontos törlesz­tést. Természetesen, a folyósí­tott hitelért a vállalkozónak ka­matot kell majd fizetnie. És hogy kifizetődő legyen vállal­kozása, késedelem nélkül kell majd üzembe helyeznie a gyá­rat, amelynek műszaki színvona­la lehetővé teszi majd a kitűnő minőségű termékek olcsó elő­állítását. • Milyen alaptokévei rendel­kezik az új bank? — A bank alaptőkéje két részből áll. Mivel a hitel igény­bevételével felépítendő üzemek­hez szükséges anyagokat és be­rendezéseket túlnyomó részben a szocialista országokból szerzik be, az alaptőke 70 százalékát a szocialista országok kollektív fizetési eszközében vagyis ru­belben, tehát abban a pénz­nemben állapították meg, amely valamennyi tagországban be­váltható. Bizonyos fajta beren­dezéseket vagy akár a gyártási engedélyeket azonban a kapi­talista országoktól kell majd megvásárolnunk. Az alaptőke 30 százalékát tehát dollárban vagy aranyban biztosítjuk. Ebből kö­vetkezik, hogy minden ország az alaptőkéje egy részét devi­zában helyezi majd le. — Az összesen egymilliárd rubelt kivető alaptőkén kívül azonban a bank más anyagi eszközökkel is fog rendelkezni. Pl. ha nem valamennyi, csupán néhány ország érdeke valamely, üzem felépítése, akkor az érde­kelt országok az erre a célra létesített különleges alapból me­ríthetnek. Egy speciális alap pedig a fejlődő országok támo­gatására fog szolgálni. A tagor­szágoknak az alaptőkén kívül még pénzbetéteik is lesznek a banknál. — A bankbefektetések a de­vizákban szűkölködő népgazda­ságunk részére sem jelentenek majd holttőkét. Hiszen a bank­nak a hitelnyújtáson kívül joga lesz a pillanatnyilag heveró eszközöket különböző, pl. a ka­pitalista piacon kínálkozó üz­letkötésekre is felhasználni. Ter­mészetes, hogy a haszonban a tagállamok betétjeik arányá­ban részesednek majd. • Egyformák lesznek-e a tő­kebefektetések? — Ez a megállapodástól függ, illetve attól, hogy valamelyik tagország milyen mértékben ve­szi ki részét a kölcsönös árucse­réből, ill. a munkamegosztásból. • Még nem beszéltünk a szervezési kérdésekről. — A tanács tagjai, vagyis a tttgországok egyenjogú felek, amelyeknek mindegyike egy sza­vazati joggal rendelkezik, tekin­tet nélkül a befektetett tőke nagyságára. A bank mindennapi tevékenységének irányítása, a sürgős kérdésekben való gyors döntések azonban rugalmassá­got követelnek meg, és ez csak a végrehajtó szerv létesítésével biztosítható. Az igazgatóság tag­jai: az elnök és három helyet­tese egy-egy tagország képvise­lője lesz. • A bankkal szemben tá­masztott követelmények — amint az az elmondottakból ki­tűnik —, eléggé igényesek. — Igen, ez igaz. Szakembere­ink sokat várnak az új nemzet­közi pénzintézettől, amely tevé­kenységével hozzájárul majd a szocialista országok pénzügyi rendszerének fejlesztéséhez, a kölcsönös gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködés ha­tékonyságának növeléséhez az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök figyelembevételével. Sajnos még eltart egy darabig, míg a bank „egyenesbe jut" és teljes mértékben munkához lát­hat. Reméljük azonban, hogy nincs messze már az idő, ami­kor pl. Csehszlovákia és az NDK elhatározzák a közös gép­kocsigyártást és az erre a cél­ra szolgáló óriási üzemüket a Nemzetközi Beruházási Banktól kapott kölcsönből fogják felépí­teni. I KARDOS MÁRTA Szocialista módon | CSTK) — Az idei bányász­napi ünnepségek alkalmával a Szlovák Magniízitmüvek dolgo­zói csatlakoztak a „Mindenki szocialista módon" mozgalom­hoz. Kötelezettséget vállaltak, hogy 1970 második felében 1185 tonna tűzálló téglát gyártanak terven felül, s az égetett mag­nezit termelését egész évi vi­szonylatban 1000 tonnával szár­nyalják túl. A termelési költsé­gek csökkentésével 2 millió ko­ronát takarítanak meg, a nye­reséget pedig 3 millió koroná­val növelik. Bányászainkkal együtt hazánk dolgozói már huszonegyedszer ünnepelték meg a hagyományos bányásznapot. Szlovákia szén­ás ércbányáinak dolgozói, tech­nikusai és mérnökei ünnepi gyűléseken találkoztak a párt képviselőivel, és értékelték az elmúlt időszak és az idei év eredményeit. A bányászok a jól végzett munka tudatában ünnepeltek. Mi pedig hálával adózunk ne­kik, mert nemcsak kötelességü­ket teljesítették, hanem sokkal többet tettek annál. Szlovákia szénbányáinak dol­gozói 125 000 tonna szenet fej­tettek ki terven felül az elmúlt bányászévben, vagyis szeptem­bertől szeptemberig. Az idei fel­adatokat ugyancsak jól telje­sitik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a terven felül jö­vesztett szénmennyiségnek a zömét szombati és vasárnapi műszakban fejtették. A bányá­szok, mint már annyiszor, most is megértették az idő szavát. Hazánkban elsőként a bánya­iparban vezették be a rövidített ötnapos munkahetet. De ugyan­csak a bányászok voltak az el­sők, akik jeláldozták szombati és vasárnapi pihenőnapjukat, mert az országnak szüksége van a szénre. A vilanyerőművek vagonszámra fogyasztják a sze­net, hogy foroghassanak a tur­Akik sötétből küldik a fényt binák és az áram energiát adjon gyárainknak, fényt otthonaink nak. Pedig ha valaki szereti a fényt, a vasárnapi terített fehér asztalt, akkor az éppen a bá­nyász. A föld mélyében, ahol még fényes nappal is csak kis fény világítja meg munkahelyé­nek legszűkebb körét, a nap egyharmadát tölti el. Talán va­lóságos kis ünnep a számára minden egyes alkalom, amikor felszáll a mélyből és megöleli gyermekét. Mikor a reggeli napsugár első fényei megcsillannak házuk ablakán és a szokott úton mun­kába indulnak, a föld sötét mé­lye várja őket. Fogalmuk sincs róla, hogy odafenn esik-e, vagy éppen mindenki árnyat keres a nap forró sugarai elől. S ha el­jön a várva várt szombat, a bá­nyászok egy része nem pihen. Kell a szén az országnak. Csak­nem minden szombaton és va­sárnap különműszakkal fokoz, zák a széntermelést. S ha va­sárnap ünnepi asztalhoz ülünk, éppen akkor fejezték be a kü­lön műszakot a bányászok szá­zai. Megtörlik a szénportól fe­kete és izzadt homlokukat és egy nagyot lélegeznek a friss levegőből. A föld mélyén még a levegőnek is nagyobb az értéke, mint idefenn. Valahányszor, ha a bánya mélyére indulok, furcsa érzés kerülget, amit nem akarok féle­lemnek nevezni. Azt hiszem, mások is furcsán éreznék ma­gukat abban a helyzetben, ami a bányászoknak természetes. Persze mondhatjuk úgy is, hogy ők már megszokták. Nem. Ök egyszerűen megszerették ezt a nehéz és különös munkát. Meg­szokásból ezt nem lehet csi­nálni! Mindenki, még a bányász is szereti a napfényt, mégis napon­ta leszáll a sötétbe, hogy ne­künk több fényünk és melegünk legyen. Ezért a bányásznapon mindenki ünnepelt. FÜLE LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents