Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-16 / 220. szám, szerda

Mi történt Csehszlovákiában 1968-ban? Miért volt szükség januárra, 1968 augusztusára és 1969 áprilisára? Talán valamennyien szüntelenül visszatérünk az 19BB augusztusi napokhoz. A visszatérés motívumai nagyon különbözőek. Bár az okok különböznek, gyakran ellentmondók, mégis mindenütt felmerül a kérdés: Miért? Sokan már válaszoltak erre a kérdésre. Sokan most helyesbítik vagy egészítik ki gondolataikat. Sokan még keresik a választ. Nem csekély azoknak a száma, akik szilárdan kitartanak álláspontjuk mellett: egyszerűen mindent elleneznek. Az emberek válaszaik alapján foglalnak állást a párt mai politikájához és további tevékenységükhöz. N'e vegyük rossz néven, de ma mindenki „csata utáni tábornok", akkor is, ha helyes álláspontot foglalt el, akkor is ha esetleg jobboldalon, vagy középen állt. Végül is a múlt felmérése kívánatos, és hogy úgy mondjam az emberek nagyon jó tulajdonságai közé tartozik. Nem mindegy nekik, mi történt a múltban. Természetesen nem a jobboldali „tábornokokra" gondolok. Pozitív tény azonban ez csak abban az esetben marad, ha mindenki levonja a tanulságot a pozitív tevékenység érdekében és bírálőan értékeli saját hibáit is. Ez mindannyiunkra vonatkozik, így a cikk szerzőjére is. A legjobban azonban azokra, akik a fő felelősséget viselik a jövőnkért. Rossz „tábornok" lenne az, aki az elmúlt eseményekből csak egyes tényeket ragadna ki, általános következtetéseket történelmi összefüggés nélkül, vagy pedig ezeket saját érzései szerint módosítaná. Az ilyen „tábornok" hamarosan tanácstalanná válna és letérne a helyes útról. Cikkemmel segítséget akarok nyújtani minden becsületes párttagnak és állampolgárnak, hogy olyan „tábornok" legyen, aki jól tud tájékozódni a múltban, a mában és a jövőben is. Szenzáció mentes kezdet Annak ellenére, hogy a vezető pártszervek eddig nem tárgyalták meg és nem hagyták jóvá az elmúlt időszak végleges elemzését, megállapíthatjuk, hogy a párt- és társadalmi válság okaira vonatkozó alapvető gondolatok és a belőlük levont tanulságok már nyilvánosságra kerültek. Tartalmazzák a pártdokumentumok, a Központi Bízottság határozatai és döntései, Gustáv Husák elvtárs, valamint a párt- és az állami vezetők beszédei. Ezek a dokumentumok és beszédek már több ízben választ adtak a címben feltett kérdésekre. Így tehát ez az Írás nem akarja felfedezni az elmúlt fejlődés alapigazságait, csupán alátámasztja őket konkrét, Ismert, vagy kevésbé ismert tényekkel, melyek ma bizonyos Idő elteltével hozzájárulhatnak a múlt eredményeinek és a párt mai politikájának a mélyebb megismeréséhez és megértéséhez. Múltunk magyarázásánál viszsza kellett nyúlnunk egészen a gyökerekig, legyen az bármilyen kellemetlen és fájdalmas. Szükségessé teszi ezt a tavalyelőtti és tavalyi események tragikuma, a válság, a jobboldali, a szocialistaellenes és ellenforradalmi erők fellépése és törekvése a szocializmus alapjainak aláásására. Nem tagadjuk, hogy kl akarjuk deríteni az igazságot a múlt eseményeiről, és minden becsületes állampolgárt, még azokat is, akik saját hibájukon kívül e rövid életszakaszban, megtévedtek, a demagógia és az iimziők hatása alá kerültek, meg akarjuk nyerni pártunk mai politikájának. Egyúttal határozottan fel akarunk lépni minden olyan emóció ellen, mely az igazság kiderítése után keletkezik. A párt és vezetősége mindig arra törekszik, hogy befolyásolja a kommunisták és az állampolgárok tudatát az igazság megismerésénél és meg akarja őket nyerni politikája számára. Mindezt objektív tájékoztatás, a tények marxista magyarázása és konkrét tettek alapján akarja elérni. Nem akarunk senkire semmit rákényszeríteni, nem akarunk az emberekkel manipulálni! Az ismereteket és a tényeket nem lehet elferdíteni. Ma elsősorban azok beszélnek a tények kiforgatásáról, akik hatalmi harcukat éppen az emberek félrevezetésére alapozták. Mi nem akarjuk — és nincs ls okunk rá, hogy a Jobboldaliak demagógiáját ismételjük és félrevezessük a népet. Az ilyen módszer csak ideiglenesen alkalmazható, semmi esetne sem hosszabb ideig. A párt ilyen módon nem szerezhet igazi tekintélyt, és nem fejlődhet az emberek kezdeményezése, áldozatkészsége sem, pedig csupán ez formálhatja az embereket és biztosíthatja a szocialista Jövőt. Nem akarjuk azokat sem meggyőzni, akik nem akarnak meggyőződni az Igazságról. Ez csak Időveszteség lenne. Dolgozzanak, éljenek, de ne szá1970 mítsanak a ml jóakaratunkra. Es amennyiben bűnt követnéIX. 16. nek el szocialista államunk ellen, tudniuk kell, mi vár rájuk. _ Már soha senkinek sem engedJük meg, hogy feldúlja köztársaságunkat. Minden erőnket, képességünket arra összpontosítjuk, hogy társadalmunk valamennyi becsületes tagját megnyerjük. A párt megtisztításának eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a párttagok többsége ma már tisztán látja az elmúlt időszakot. Aránylag sok olyan ember van azonban (volt párttag is), akik még keresik az igazságot, még akkor is, ha egyetértenek a fejlődéssel. Azoknak a kommunistáknak és mindazoknak, akik még nem tudnak minden kérdésre válaszolni és kétségeik vannak, azoknak írom ezt a cikket. Tudjuk, hogy az ember ember minden előnyével és hibájával együtt. Azt is tudjuk, hogy minden ember más. Ezért egyesek nagyon kevéssel megelégszenek, egy tény is elegendő számukra, hogy nagy következtetéseket vonjanak le, vagy pedig elítéljék a dolgokat, mivel ők nem az igazságot keresik, hanem saját magukat nézik. Másoknak száz vagy ezer tény sem elegendő, egyszerűen nem akarják meglátni, vagy elismerni az igazságot. A másik oldalon állnak, más, ellenséges ideológiát vallanak. Meggyőződésem, hogy sokan vannak, akik tájékozódni akarnak és tudnak, elemezni akarják az alapigazságokat, hogy megtalálják az igazságot, és erre alapozzák szocialista és kommunista meggyőződésüket. Ezekkel a tényekkel politikai és ideológiai munkánkban számolni kell. Ugyanúgy, mint azzal is, hogy ma még sokan vannak, akik nem értenek meg több ideológiai fogalmat. Az utóbbi években meggyőződhettünk arról, hogy az emberek elfogadták a jobboldal ideológiáját anélkül, hogy ismerték volna igazi tartalmát és jelentőségét. Ezen nincs mit csodálkoznunk. A Jobboldal ideológiája mindig tartalmazott egy kis realitást, és ezért úgy tűnt, hogy alátámasztja sok párttag és állampolgár személyes tapasztalatát. összefoglalva úgy látszott, hogy alátámasztja a tapasztalatokat, melyek a politikánkból eredő hiányosságokat, vagy inkább egyes pártfunkcionáriusok és államvezetők hibáiból eredő hiányosságokat igazolták. így tehát a jobboldal ideológiájában és jelszavaiban mindig volt valami valóság. A jobboldal ki tudta használni ezt a tényt és ennek alapján született elképzelést, mintha a szocializmus általános hanyatlásáról lenne szó. A kommunista felismeréshez vezető út hosszú és bonyolult. A megismerés távolról sem a tények és események ügye, hanem sokkal inkább az emberi gondolkozás elemző képességének, sőt, gyakran az egyes emberek érzéseinek, személyes érdekeinek, jellemeinek, képességeinek kérdése. Sajnos, ilyen az élet. A „jellem" és „erkölcs" fogalmak különféleképpen magyarázhatók, értelmezhetők. Az osztály, szociális, nemzeti, csoport és személyes szempontokénak is néhány általános vonása van. Az „erkölcs" és a „Jellem" azonban gyakran határok közé szorítja az igazság felismerését, és vakká tesz a tényekkel szemben. A kommunista politika mindig az igazságból indul ki, ? a marxizmus—leninizmusra támaszkodik, amely nagy segítséget nyújt az igazság felderítésében és megbízható iránytűt jelent a jövőt illetően. 1968 januárjának és augusztusának lényege 1968 januárját, pontosabban a CSKP KB januári plénumának eredményeit a párttagok és az állampolgárok túlnyomó többsége örömmel fogadta. 1968 augusztusát, a szövetséges csapatok bevonulását országunkba a párttagok és az állampolgárok többsége nem értette meg, és passzívan vagy aktívan ellenezte. A Jobboldal Január tagadásának tartotta augusztust, és sok ember magáévá tette ezt az érvet. Többek között azért került sor 1968 augusztusára, hogy megőrizzük a januári plénum pozitív eredményeit, és határozatait fokozatosan valóra váltsuk, mivel ez csakis a szocialista országok közösségében szilárdan helytálló szocialista Csehszlovákiában lehetséges. Ez az állítás, melyet sokan a mai napig nem értenek meg, teljesen jogos. Az, aki lát és látni akar, az pártunk mai politikája alapján ellenőrizheti ezeket a következtetéseket. Minden gondolkodó ember megérti, hogy a Január utáni fejlődés tulajdonképpen a CSKP KB 1968 januári plénumának eredményei ellen irányult, mivel a jobboldal és szocialistaellenes szövetségesei azt akarták, hogy kiragadják országunkat a szocialista közösségből, és a szocializmus nevében országunkban fokozatosan felszámolják a szocializmust. 1968 augusztusa nem jelenti 1968 januárjának tagadását. Sőt, 1968 augusztusa újból lehetővé tette á januári plénum pozitív gondolatainak megvalósítását, és a valóságban csakis a január utáni fejlődés „vívmányait" tagadta. Ez a fejlődés megnyitotta az utat ahhoz, hogy az ellenforradalom megszerezze a hatalmat. Természetesen ahhoz, hogy minden becsületes ember teljes mértékben megértse e két nagy történelmi esemény közti kapcsolatot, még nagy munkát keil végeznünk, e'isősorban a párt gyakorlati Irányító tevékenységében. Nem véletlen, hogy az elvtársak túlnyomó többsége, akik 1968 januárjában becsületesen és lelkiismeretesen a hiányosságok és deformációk kiküszöbölésére törekedtek, egyértelműen állást foglaltak 1968 augusztusában. Ugyanígy nem véletlen, hogy sokan azok közül, akik ellenezték 1968 Januárját, később 1968 augusztusát is ellenezték. Egyeseknél ez természetesen kommunista meggyőződésük őszinteségétől és mélységétől függ. 1968 januárja és augusztusa közti összefüggés megértése megszilárdítja és megerősíti a párt egységét, valamint a párt és a nép egységét. A lényeg azonban: a januári plénum határozatait csakis a megtisztított, egységes, akcióképes, szilárdan marxista—leninista alapon álló és az Internacionalista elveket köv<?fk°z»tesen betartó párt va.^uhatja meg. Nem építhettünk volna fel ilyen pártot, ha nem lett volna 1969 augusztusa és áprilisa. Szinte hallom a jobboldaliak és szocialistaellenes erők hisztérikus felkiáltásait. Csak kiabáljanak. El tudom képzelni a becsületes, de félrevezetett emberek kétségeit. Végül is január védélme nem lesz egyes elvtársak ínyére. Ez már hozzátartozik a véleménycseréhez és az igazság kereséséhez. Számunkra azonban legfontosabbak a tettek. Azt mondják — és teljesen jogosan —, hogy az idő a legjobb orvosság. Azok után, amit a közelmúltban átéltünk, ez kétszeres igazság. Ez azonban nem jelenti, hogy a kommunistáknak csak az idő múlására kell várniuk. A kommunistáknak ugyanis elsősorban újabb tapasztalatokra van szükségük, melyek megerősítik ezeket a következtetéseket, s ezáltal megváltoztatják az emberek gondolkodását. Tapasztalatokat pedig csakis gyakorlati munkával, ideológiai és politikai tevékenységgel, a mai pártpolitika következetes megvalósításával szerezhetünk. Miért volt szükség 1968 januárjára? Már sok minden elhangzott a január előtti viszonyokról és 1968 januárjának szükségességéről. Nem akarok vitába szállni az elvtársakkal, akik azt a nézetet vallják, hogy 1968 januárja „puccs" volt. Ha továbbra is azt állítják, hogy nekik van igazuk, akkor vagy figyelmen kívül hagynak sok tényt és eseményt, vagy pedig megfeledkeztek róluk. Ezért úgy gondolom, újból meg kell említenem egyes január előtti eseményeket. És 1968 januárjának bírálói, ha akarják cáfolhatják őket. (A Tribúna készen áll, hogy közölje nézeteiket.) I

Ha akkor nálunk minden • rendben lett volna, ha nem lettek volna komoly hibák a párt és az állam vezetésében, akkor nem kellett volna felvetni ezeket a kérdéseket és nem is került volna sor a CSKP Központi Bizottságának októberi, decemberi és végül januári plénumára. 2

Nem titkoltuk, hogy súlyos • gazdasági problémáink vannak, hogy népgazdaságunk már több éve, gyakorlatilag 1961 óta pang, és hogy ezek a hiányosságok befolyásolják a párttagok és az összes állampolgár gondolkodását. A marxistáknak tudniuk kell, erre tanított bennünket Marx, Engels és Lenin: a politikában számolni kell azzal, hogy a lét elsődleges, a tudat másodlagos, és így a legjelentősebben az alap, egyszerűbben mondva az ország gazdasági és szociális helyzete hat az emberek gondolkodására. O Nem tudtuk idejében következetesen megoldani problémáinkat. Belső és külső ellenségeink nagyon Jól kihasználták ezt a tényt a párt és a szocializmus ellen. Mi csak védekeztünk, magyarázkodtunk, a fejlődés nehézségeire hivatkoztunk, s nem egy esetben ököllel csaptunk az asztalra. /• A kiutat a bonyolult gazdasági helyzetből az új irányítási rendszerben láttuk, melyet a Központi Bizottság elnöksége és a Központi Bizottság már 1968 Januárja előtt megtárgyalt és jóváhagyott, ugyanúgy, mint az új rendszer megvalósításának módját. Mellékes tény- már, hogy megengedtük az új irányítási rendszer elferdített magyarázását, különösen ami a tervezés küldetését és jelentőségét illeti a szocialista társadalomban. c Országunkban és pártunkban a hatalom egyre inkább egy személy kezében összpontosult, olyan személy kezében, aki már csaknem egyáltalán nem bízott meg munkatársaiban, a CSKP KB elnökségének és titkárságának tagjaiban. Ennek oka nem jelleme, hánem az volt, hogy nem tudott megoldani számos problémát, és előzőleg többször kudarcot vallott. Novotnfj egyes opportunista megnyilvánulások ellenére nem volt jobboldali, sőt hajlamos volt szektás megnyilvánulásokra és tettekre, s az utóbbi években meggondolatlan, hatástalan „asztalcsapkodásra". Hogy bebizonyíthassuk e következtetések Jogosságát, elsősorban a pártdokumentumokra hivatkozunk, melyeket A. Novotný is jóváhagyott. Vegyük például a pártszervezetek álláspontját és nézetét egybefoglaló dokumentumot a CSKP KB plénumának előkészítéséről, amely a párt mai helyzetéről és feladatairól fog tárgyalni. Ezt a dokumentumot, melyről ma gyakran megfeledkezünk, a CSKP Központi Bizottságának elnöksége 1967 októberében terjesztette a CSKP KB plenáris ülése elé. Ez magában foglalja több száz alapszervezet nézetét az akkori helyzetről. Azok a kommunisták, akik szóhoz jutottak, egészében véve objektíven értékelték a fejleményeket, az akkori helyzetet, a pozitívumokat, de látták a negatívumokat és hibákat is. Néhány szóban tolmácsolnám akkori nézeteiket (a megnevezett dokumentumból idézek): — Elégedetlenség mutatkozik a mai pártmunkával, a párttagoknak a párthatározatok teljesítésében való részvételével, a politikai tömegmunkával kapcsolatban ... — a pártszervezetek jelentős részében tehetetlenség és kedvetlenség nyilvánul meg. A párttagok egy része lelkiismeretesen teljesíti a pártféladatokat, de csaknem fele paszszív (a passzívak száma, több mint amennyit az erre vonatkozó statisztikai adatok kimutatnak). A kommunisták nagy része nem akar funkciót vállalni a pártban és a többi szervezetben, és nem érdeklődik a pártoktatás iránt. Rendszerint csak a pártbizottság tagjai és az elvtársak szűk köre kapcsolódik be aktívan a pártmunkába. A többiek nem vesznek részt a rendszeres munkában és sokan nem törődnek a politikával. A szervezetek felsorolják a passzivitás több okát: — a népgazdaság nehézségei; — a létfenntartási költségek emelkedése, a különböző árufajták hiánya; — a párt tekintélyének csökkenése a határozatok nem teljesítése következtében; ebből következik számos párttag fegyelmének lazulása, és a párttagok felületes viszonya a pártpolitikához; — az életünk valamennyi területén eszközölt állandó változások bizonytalanságot, bizalmatlanságot és passzivitást okoznak; — a munkásosztály vezető szerepétől való meghátrálás; — az értelmiség érdekeire való egyoldalú orientáció, míg az értelmiségiek körében az a nézet uralkodik, hogy az értelmiséget lebecsülik; — a régi párttagok csalódottsága és az az érzése, hogy félreállítják őket; — a tagság alacsony ideológiai színvonala miatt a tagok nehezen tájékozódnak a mai belpolitikai és külpolitikai helyzetben, elsősorban a nemzetközi kommunista mozgalom problémáit Illetően; — egyes párttagok ambícióinak kielégltetlensége (elsősorban azoké, akiket 1948 után vettek fel) személyes és családi kívánságaik figyelmen kívül hagyása. A dokumentumban a továbbiakban például ez áll: — A szervezetek bizonyos része újból visszatér ahhoz a befolyáshoz, melyet a személyi kultusz bírálata gyakorolt a párttagoknak a párthoz valő viszonyára. A szervezetek egy része úgy vélekedik, hogy a párt túlságosan messzire ment a múlt bírálatában. Más szervezetek rámutatnak, hogy a párttagok nem tudják, kinek és minek higgyenek, mivel állan(Folytatás a 8. oldalún)