Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-15 / 219. szám, kedd

varosa Beszélgetés JÚLIUS CHROMÝVAL, a Prievidzai Vnb elnökével Aki a prievidzai új. lakótelepek érintésével utazik Bojnicére, túlzás nélkül mondható, hogy városi panoráma tárul a . szeme elé A lakótelepet., két forgalmi sávú, tükörsima betonút szeli át, az emeletes épületek között nem, .hiányoznak az üzletek gazdag áruválasztékára utaló, ízlésesen beiend.ezett •kirakatok, a főtéren pedig a kitűnő konyhájáról híres Magura Szálló vonja magára a figyelmet. A lakótelepek tervezői nem zárkóztak el a korszerű építészetet esztétikusan kiegészítő, modern stílusjegyekkel megformált képzőművészeti alkotások alkalmazásától. így az ember lépten-nyomon szoborba „ütközik". Ha valaki megkérdezné, vajon a bányászvárosokra jellemtó architektúrával épült, tornyokban és romantikus sikátorokban gazdag, 1910-ben még csak 3349 lakost számláló óváros vagy az új negyed tetszik-e jobban, nehéz lenne gondolkodás nélkül válaszolni, mert Prievidžan a régiségeket kutató és azt szerető történészt az óváros, az új építészeti irányzatokért rajongó technikust pedig az új város nyűgözi le. — Az óvárosban már nem sokáig gyönyörködhetnek a régiségek kedvelői — mondja a városi nemzeti bizottság elnöke —, mert a városrendezési terv csak a főtér meghagyásával számol, a többi — főként földszintes és korszerűtlenház helyére emeletes épületek kerülnek. A város az Új Bánya feltárása óta rohamosan fejlődik. Ezt legjobban egy számadat bizonyítja: 1950-ben 5511 lakosa volt, ma pedig több mint 30 000 lakosa van a városnak. Prievidza a fiatalok városa. Ebben az iskolai évben 5300 gyermek jár iskolába. • Mikor építették fel az első lakótelepet? — Az elsőt — amelyet mi üreg lakótelepnek nevezünk — 1955-ben. Megközelítőleg 15 000 lakosa van, majd 1963-ban készült el az 1800 lakosnak új otthont adó ifjúsági lakótelep és a 2000 embert befogadó Zabnlk városrész. Asszanált területen építetttik fel a „középső" lakótelepet". Négy új iskola — ebből egy gimnázium — is felépült. • A tervek szerint a jövőben hány lakosa lesz a városnak? — Az építkezéseket tovább folytatjuk. 1972-ben kezdünk hozzá a 2000 lakásegységből áltó új lakótelep alapjainak lerakásához. Ebben a városrészben 35 núllió koronás beruházással új áruház is épül. Hogy Prievidzának idővel hány lakosa leszi' Megközelítőleg 50 000 — 55 000. • Milyen jelentős létesítmények működnek a varosban? — Különösebben nevezete^ intézmény nincs. • Városunkban található a környező szénbányák vezérigazgatósága és a bányaipari kutatóintézet, és ha már a jó dolgok iránt érdeklődött, eldicsekszem azzal, hogy járási székhelyünkön igen jól működik a közszolgáltatás, amelynek valamennyien nagyon örülünk. • Milyen régi a város, keletkezése megközelítőleg liánya dik századba nyúlik vissza? — Prievidza a tenger szintje felett 200—300 méter magasan egy völgykatlanban terül el. Mivel ezen a vidéken igen jók az éghajlati viszonyok, már a paleolit korszakban is voltak itt települések. A bronzkorszakból vannak emlékeink, és több történelmi adat bizonyítja, hogy egykor fontos kereskedelmi központ volt ez a hely. Mai arculata azonban lényegében a második világháború után alakult ki. 1945. május 24-én indult el az első vonat Nyitrára, nem sokkal később pedig Handlovával is létesítettünk vasúti öszszeköttetést. Ezután már gyorsan peregtek az események. 1957-ben kezdtek hozzá a Cígel Bánya feltárásához, megindult a termelés a novákyi szénbányában, fellendítették a vegyi és faipart, kibővítették a Karpatia nevű gyümölcsfeldolgozó üzemet, új téglagyár is épült. Nem árulok el titkot, ha elújságolom, hogy Prievidza a közeljövőben Szlovákia legnagyobb bányavárosa lesz... A fenyveserdőkkel borított hegyekkel övezett város központjában halványkék csempével kirakott, szokatlan — de nagyon szép — szökőkutat építettek. Este, ha kivilágítják, a lehulló vízcseppek a szivárvány minden színében ragyognak. Előtte szinte percenként suhannak el az autóbuszok. Ha jól számoltam, hat útvonalon közlekedik a városi járat. Szlovákia fővárosával közvetlen gyorsvonati összeköttetése van Prievidzának. Láttam a városban kultúrházakat, könyvtárakat, filmszínházakat és szakszervezeti házat. És sok fia talt. Fiatalokat, akik szeretik és egyre tovább szépítik városukat KOMLÖSI LAJOS F u r c s a ii köl c s o n z e s ti Amit most elmondok, ažt. tulajdonképpen a CSEMADOK Központi Bizottságának legutóbbi (május 10—11-én) tartott ülésén akartam elmondani.' Megjegyzésnek szántam A népművelés munkaformái és eredményei a CSEMADOK ban címmel előterjesztett beszámolóhoz. A központi bizottság tagjainak sokszorosítva megküldött anyag a tanácskozás tervében máspdik napirendi pontként szerepelt. A CSEMADOK 19öB—69-es munkájának értékelése című anyagról szóló vita elhúzódása miatt e beszámoló vitáját a központi bizottság azonban elhalasztotta a legközelebbi ülésre. Nem tudom, hogy erre mikor kerül sor. Felszólalás-tervezetem lényegél ezért inkább megírom. A kissé meglepő eset talán a nyilvánosság számára sem lesz érdektelen. Az említett beszámoló, a mintegy 22 oldalas anyag észrevehetően a nagyot akarás igényével készült. Címében és alcímeiben azt ígéri", hogy képet ad arról, milyen a CSEMADOK népművelési munkaformája és eredménye 1969 márciusától napjainkig, mi a népművelési munkánk általános és specifikus alapelve, milyen a CSEMADOK belső tevékenysége és munkaformája a kutatás terén stb., stb. A sokat sejtető címek után a szöveget különös érdeklődéssel kezdtem olvasni. Azt reméltem, hogy a szerző legalább részben beváltja ígéretét, felméri népművelési munkánk sajátosságait, eredményeit, és a CSEMADOK 1968 januárjaelőtti tevékenységéhez viszonyítva, amelyet akkor és azóta is — állítólagos alacsony színvonala miatt — néhányan olyan sokat bíráltak, valami újat ad. Sajnos, tévedtem. A beszámoló színvonala egyenetlen, gondolatai csapongók, mindössze régi tételeket ismétel, adottságainkat és tényleges helyzetünket megközelítőleg sem méri fel. Újnak és „érdekesnek" csupán annyiban tekinthető, hogy olyan módszerhez folyamodott, amelyet a CSEMADOK dolgozói tudtommal eddig még sosem alkalmaztak. A mai szerző (nem tudom, hogy a CSEMADOK régi vagy új embere-e) az említett beszámolóban nemcsak gondolatokat és népműveléstudományi meghatározásokat, hanem egész mondatokat, sőt egész bekezdéseket „kölcsön2íött" — idézőjel és a forrásmunkára történő hivatkozás nélkül — Durkó Mátyás — Maróti Andor: Népműveléselmélet című, a budapesti 'fankönyvkiadónál 1966-ban megjelent kötetéből. |E tanulmányt rövidítve ^fiában a bratislavai Népművelési Intézet is megjelentette.) A beszámoló második oldalának első, és hatodik oldalának harmadik bekezdése például azonos az említett kötet nyolcvanhatodik oldalának ötödik, illetve kilencvenhetedik oldalának második bekezdésével. A „kölcsönzés"-nek van egy , sajátossága. A „szerző" az átvett szöveg némelyikét néhol „helyesbítette". A népművelés sajátos feladataira utaló eredeti szöveg az említett kötet kilencvenhetedik oldalán így hangzik: „A sajátos feladatok jelentős részét azok képezik, amelyeknek a forrása elsősorban a szocialista és kommunista társadalom további fejlődési tendenciáiból kővetkező műveltségi követelmények az emberrel, a társadalom tagjaival szemben". A beszámoló — kihagyva a lényeget, „a szocialista és kommunista társadalom további fejlődési

i tendenciáiból következő" szövegrészt — ezeket írja: „A sajátos feladatok jelentős részét azok képezik, amelyeknek forrása a társadalom fejlődéséből következik, műveltségi követelmény az emberrel, a társadalom tagjaival szemben". A teendőket tovább magyarázva az említett oldalon az eredeti szöveg így hangzik: „Ebből a következő részfeladatok adódnak: — a felnőtt dolgozók szocialista szellemű átnevelése". A beszámoló hatodik oldalán ez olvasható: „Ebből a következő részfeladatok adódnak: — a dolgozók ideológiai nevelése". Néhány sorral lejjebb a tanulmány szövege: „A sajátos jeladatok másik jelentős csoportja az egészséges, kulturált, szocialista emberi életforma feltételeinek a megteremtéséből következik". A beszámoló szövege: „A sajátos feladatok másik jelentős csoportja az egészséges kulturált életforma feltételeinek megteremtéséből adódik". Az átvett részekből furcsa módon „csak" a „szocialista és kommunista", a „szocialista szellemű" és a „szocialista emberi" jelző, illetve szöveg hiányzik. Vajon miért? Tanulni sose szégyen. Lehet tanulnunk a fejlődő és mit. jelentős eredménnyel rendelkező magyarországi népműveléstudománytól is. Nem engedhető azonban meg, hogy bárki kisajátítsa és meghamisítsa mások szellemi tulajdonát. BALAZS BÉLA r-'-r- , .. , .. .... '«. - •• -V ' • - ,, - BANSKÁ BYSTRICA I LÁTKÉP. (]. Valko felvétele — (JSTK) 31 — Halló! Itt a nagyaimás(Ji . . . — Itt Baksa őrnagy... Mi történt? — Őrnagy elvtárs ... lövöldöztek a falubau ... Górázd Géüa nevű elvtárs, pozsonyi lakos, a gépgyár dolgozója azt állítja ... Az idegein uralkodni nem tudó Górázd az egyenruhás kezéből kikapja a kagylót. — Itt Górázd! — kiáltja felhevülteit. — Rám ismert a nyomorult! Utánam lőttek! Hangtompítós pisztollyal! Add ki a parancsot, hogy azonnal fogják el Tarabusztl Az elvtárs éntőlem nem fogad, el semmilven utasítást. Ha nem külditek, én megyek Tarabusz után, és agyonlövöm a disznót! — mondja izgatottan Górázd és az egyenruhásnak visszaadja a kagylót. •—• Ojra én jelentkezem — tnondja az egyenruhás. — A hegemből kikapta a kagylót. — Jól tette! Tartóztassa fe Tarabusz Ondrejt! Az embereimet azonnal küldöm a falujukba! A járási parancsnokságot én ártesíteml Górázd elvtársat kérem a telefonhoz! — Egyedül hagyjam itt? — kérdezi kétkedve az egyenruhás. — Az öreg harcosban bízhat! Csak menjen nyugodtan... Az egyenruhás átadja a kagylót, és kétkedő fejcsóválással kisiet az irodából. Górázd elmeséli Baksának, mi történt Tarabusz házában ... -—...a kert hátsó kapujában elbúcsúzott tőlem. Lassan elindultam az országút felé. Még mindig nem értettem, miért veaetett a kertek alatti útra. Megyek, megyek, s egyszércsak hallom a fiam kiáltását. Apa, vigyázz! öreg harcos vagyok, tudom, mit jelent az ilyen kiáltás. Gondolkodás nélkUt hasra vágódtam. Abban a pillanatban mintha zizegő süvítést hallottam volna, s nyomban halk leccsenést hallok. A tőlem két méternyire álló gesztenyefa törzsébe fúródott a golyó. Aki utánam lőtt, futni kezdett. Fiamék a kertbe rohantak. Figyelmeztettem őket, hogy vigyázzanak, és kétszer a menekülő után lőttem ... Sajnos nem találtam el. A fiamék utána rohantak. Rájuk kiáltottam; Vissza! Még lelőhette volna őket. A ködben gyorsan eltűnt. A kert alatti út a régi grófi kastélyhoz vezet. Ott kezdődik az erdő. Kutyákat kellene hozni... — Ki lőtt rád? — kérdezi Baksa. — Tarabusz nem, ebben biztos vagyok, láttam, hogy viszszasiet a házába. A fiam azt mondta: Tarabusz konyhájából surrant ki az az ember. Alacsony, zömök férfi, csak ő lőhetett utánam, hangtompítőssal... — Alacsony, zömök férfi?! — Igen. Ketten látták,.. Én, amikor hasra vágódtam, nem láthattam. Csak akkor néztem utána, amikor futni kezdett. Olyan zaklatott voltam, hogy csak sötétszürke foltot láttam, s mire megcéloztam, elveszett a ködben ... Vakon lőttem utána ... Baksa félbeszakítja. — Várj rám! Nemsokára ott leszünk! Halk reccsenés. Az őrnagy lecsaphatta a kagylót. Az öreg Górázd még mindig a kezében szorongatja a hallgatót. Mintha megállt volna az idő. Megmerevül, akárcsak az álló óra másodpercmutatója. A gondolat is kiszökött az agyából. A váratlanul rázúduló élmények az érzékeit is eltompították. Öreg vagyok már, sóhajtja maga elé, és lassú mozdulattal leteszi a kagylót. Fáradtan leU1 a székre. Csak most kezd azon gondolkodni, hogy Baksa őrnagyot miért érdekelte annyira, hogy az az ember, aki utána lőtt, valóban alacsony, zömök volt-e. Klatz órás házának ablakai sötéten meredeznek. Már elmúlt éjfél. Semmilyen nesz nem hallatszik ki a házból, noha éppen elegen vannak ahhoz most odabenn, hogy zajt csapjanak. Alig egy órája váratlan látogatók érkeztek: Gálát, Vrábel és egy egyenruhás rendőr. Vrábel a konyhában gubbaszt, Gálát és a rendőr a nappali szobát foglalta le. Velük ül pizsamában, hálóköntösben Klatz órás. Halkan köhécsel, a torkát marja a füst. Ablakot nem nyithatnak, hogy ki ne szűrődjön az árulkodó zaj. Az asszony a két gyerekkel a szomszédos szobában, a paplan alatt virraszt, s azon tépelődik, mit kereshetnek a házukban a rendőrök?... — Biztos, hogy idejön? — kérdezi alig hallhatóan Klatz. — Máshová nem mehet — suttogja Gálát. — Hacsak a hideg erdőben nem akar éjszakázni. Ott a kutyák is a nyomára bukkannának... — Igaz, elkérte a kapukulcsot ... — motyogja Klatz. Választ nem kap. Hallgatnak. A két szájban felizzik a cigarettaparázs. Várnak. Az előszoba ajtaját nyitva hagyták, hogy hallhassák Vrábel figyelmeztető szavát. Várnak és hallgatnak. Gálát köhint, hogy megtörje a nyomasztó csendet. Halkan kiszól a konyhába. — Dezső! Semmi? — Semmi! Gálát százados a hamutartóban elnyomja a cigarettavéget, és újra rágyújt. Az öngyújtó lángja megvilágítja gondterhelt komor arcát. — Már jöhetne! — morogja bosszúsan maga elé. Klatz órást a hideg rázza, a veszély érzete borzolja az idegeit. — Nem bírom tovább! — szólal meg fogvacogva. — Nyugalom, Klatz úr! — csillapítja Gálát. — Nem kell semmit sem csinálnia! Amikor meglátja, elcsodálkozik, meghallgatja, hogy mit akar, és szépen bevezeti ide ... — S ha megérzi... — Itt vagyunk mi! És gondoljon arra Is, hogy milyen veszélynek tették ki magátl Csak addig lett volna jó nekik, míg le nem tartóztatjuk! És utána? Ki segített volna magán? Megszöktették volna a börtönből?! Maga csak egy közönséges szám a szemükben. Törlik a számot, és kész! Klatz megszűnik létezni! — Csendl — szisszen fel a konyhában várakozó Vrábel. Moccanni sem mernek, olyan mereven ülnek. (Folytatjuk (