Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-13 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

L. ätastnýt nemcsak Csehszlovákiában, hanem Európaszerte ismerik és elismerik, mint elsőrendű labdaiúgó-szakértőt. A válságos időket élő osztrák labdarúgás élére állították, s működése során bebizonyította, hogy „idegen" létére, minden hazai szakembernél jobban látja, mi a tennivaló. Csapata nem egy figyelemreméltó eredményt ért el. Šťastný régi ismerősünk, gyakran látni a mi pályáink lelátóin is, de megfigyelőként is lehet vele találkozni egy-egy nagy nemzetközi esemény során. Legutóbbi találkozásunkkor a következő válaszok kai látott el bennünket: # Kérem, ismertesse az osztrák válogatott ősz i erőpróbáit. „Az ősz folyamán a következő mérkőzéseket bsnyolítja le az osztrák „nemzeti 11": Jugoszlávia ellen Grazban (szeptember 10-én), Magyarországgal Budapesten (szeptember 27-én), Franciaországgal Bécsben (október 7-én) és Olaszországgal ugyancsak az osztrák fővárosban (október 31-én)." 0 A fontossági sorrend? „Túl vagyunk a VB-n, tehát az újabb nagy feladat az Európa-bajnokság. Ennek keretében kerül sor az olaszok elleni csoportmérkőzésre. Az olasz csapatot külön bemutatni a VB után talán felesleges, hiszen ezüstérmük mindennél ékesebben bizonyítja játékosai képességeit. Remélem, megtaláljuk annak a módját, hogy legalább vendéglátóként alaposan próbára tegyük Riverát és társait. A három barátságos mérkőzés legnehezebbjének a budapesti találkozó ígérkezik, ahol Hoffer új csapata már félelmetes lehet. A magyar—osztrák sorozat az utóbbi időben gyérült, a mérleg kedvező magyarok szempontjából. Annyi bizonyos, hogy Benééknek ezúttal még a Népstadionban sem lesz könnyű dolguk velünk szemben, különös tekintettel arra, hogy a bajnok Újpest játékosai mégiscsak tartózkodóbbak lesznek a rájuk három nappal- később Belgrádban váró BEK visszavágó miatt. (CZ Beográd). A papírfonna azt ígéri, hogy a franciáktól kell a legkevésbé tarta nunk, de a labdarúgásban sohasem lehet valamit biztosan tudni, előrelátni." # Csupán az osztrák ligában szereplő játékosokat veszi igénybe? „Korántsem. Ha így tennék, eleve mérsékelten ütő. képes csapatot kellene minden esetben a zöld gyepre küldenem. Feltétlenül szükségem van a következőkre: Fraydl (kapus), aki jelenleg a München 1860-ban szerepel, Pumm (hátvéd), ez idő szerint a Bayern München játékosa, Pirkner (mezőnyjátékos), a Schalke 04 színeiben rúgja a labdát és Parits (csa tár j, az FC Köln egyik kiválósága. Az Osztrák LabdaIDEGEN I •• y&m IDEGENEKKEL WKKmmmBHBBm rúgó Szövetség mindent meglesz annak érdekébea, hogy az NSZK-ban szereplő „idegenlégiós" kiválóságai, ha rájuk szükség van, az osztrák 11 rendelkezésére álljanak. A legeslegnagyobb szükségem a kapus Fraydlra van, hiszen hazai kapusjelöltem, a linzi Harreiter sérült, s egyelőre nem tudom, mikor állhat rendelkezésre. — Kár, hogy nem szerepelhet Hasil, aki a Világ Kupa döntőben nagyon is érdekelt Feijenoord egyik legjobbja. — Különben az osztrák labdarúgás nagy segítségére lehetne Happel edző is, aki az említett holland klub legénységét vitte diadalra a BEK-ben, s talán ugyanez sikerül neki a Világ Kupában is." # Hogyan látta a csehszlovák együttes szereplését a VB szemszögéből? „Amikor az osztrák válogatott Brazíliában játszott a VB-re készülő hzai együttessel, jelen volt J. Marko is. Figyelmeztettem, hogy ne „dőljön be" a brazilok gyengébb teljesítményének, mert ez is a taktika egy része. Már akkor is tudtam, — különösen a színtér ismeretének birtokában, — hogy Peléék nagyon komoly szerepet fognak játszani, s a sok elhangzott „elmarasztalás" csak felpaprikázta őket. Csehszlovák részről nem volt elég alapos a felkészülés, s a selejtező sikerének túlértékelése megbosszulta magát. Kétségtelen, a csehszlovák válogatott lényegesen többet tud annál, mint amit Mexikóban bemutatott. Lehet, hogy a hullámvölgyből hamarosan kilából és éppen az EB során javíthat kedvezőtlen mérlegén, feledtetheti, ami volt." # iát-e figyelemreméltót a magyar labdarúgásban? „Feltétlenül. Ott is tudomásul kellett venni, hogy nemcsak a fővárosban van jó labdarúgás, hanem vi-. déken is, ez a válogatott új felállításánál már észlelhető. Az elkényeztetett csillagok szereplésétől való olykori eltekintés is hozhat magával pozitívumot. Azt azonban velem együtt Hoffer József is jól tudja, hogy igazi játékmesterek nélkül nincs nagy csapat. Más a jó kollektíva és más a nagy együttes. Erre az elmúlt évek, de a nemrégen lebonyolított VB is számtalan példával szolgáltak. A magyar labdarúgás mindig hajlamos volt a mutatós játékra ,s amellett általában eredményes is tudott lenni. Ha ezt újra sikerül elérniök, a magyar futballisták legjobbjai mindig és mindenütt szívesen látott vendégek lesznek, odahaza pedig megszüntetik a „túlzottan előzékeny házigazda mivoltot." — Érzésem szerint Európa labdarúgásában mindig érdekes színfolt volt a magyar, a csehszlovák és az osztrák csapat szereplése, s e hagyomány mindannyiunkat kötelez." ZALA JÓZSEF W8a - 1 fack Dempsey a húszas évek profi ökölvívásának kimagasló egyénisége volt, s az idén töltötte be 75. életévét. 1895-ben Manassában (Colorado) született és 18 éves korában vándorbotot vett a kezébe, mert meg akart ismerkedni a világgal. Akkor még William Harrisonnak hívták. Sok mindenféle munkát vállalt s közben alkalom adtán szorítóba lépett, hogy így is keressen néhány dollárt. Vándorútjának utolsó állomása New York volt, ahol sparring-partnerként működött. Ekkor vette fel a Jack Dempsey nevet, melyet rövidesen az egész világ megismert és áhítattal ejtett ki. New Yorkból Chicagóba tette át székhelyét, ahol a tapasztalt Joe Flynntől ugyan kiütéses vereséget szenvedett, mégis ez az összecsapás hozott lényeges változást életében Tex Rickard a boxmérkőzések rendezője meglátta benne a kivételes tehetséget és szerződtette Fred Fulton ellen. Fultonnak kellett volna győznie, de Dempsey már a 8. másodpercben kiütötte. Tex Rickard nem haragudott meg,^ ellenkezőleg, Fulton helyett Dempseyt küldte a világbajnok Willard ellen a szorítóba. Az összecsapásra Toledóban került sor. A nagy hőséget a több mint 110 kg-os Willard nehezen tudta elviselni, Dempsey .viszont, aki csak 75 kg-ot nyomott, jól bírta a meleget. Ellenfelét már az első menetben nyolcszor küldte a földre, s a harmadik menetben végleg kiütötte. Következő ellenfele a francia Carpentier volt, akit a háborúban tanú sított hősies magatartásáért kitüntettek. Dempsey nem volt katona és sokan kívánták, hogy a „gyáva" vereséget szenvedjen. Az első három menetet a francia nyerte, de Dempsey-t ez nem zavarta meg, úgy működött mint egy preciz gépezet. A negyedik menetben ellenfelét úgy kellett a földről a szorító sarkába támogatni. Dempsey Amerika legnépszerűbb embere lett. Tex Rickard törte a fejét, ki legyen legközelebbi ellenfele. Míg végül Gene Tunney személyében ez a probléma is megoldódott. Tunney 1919-ben még a Rajnán hajózott, mint az amerikai megszálló csapatok tengerésze. A háború előtt csupán kedvtelésből hódolt az ökölvívásnak, de amikor értesült Dempsey sikereiről, népszerűségéről, elhatározta: ő is hivatásos boxoló lesz. Szerencséje volt, mert amikor visz-, szatért hazájába, rövidesen előmérkőzést vívhatott a Carpentier—Dempsey összecsapás előtt. Természetesen ő is végignézte — mégpedig egész közeitől — e két ökölvívó küzdelmét s amit mások nem vettek észre, ő felfigyelt rá, hogy Carpentierrtek esélyei voltak Dempsey legyőzésére. A második menetben a francia jobbegyenese állon találta Dempseyt, akinek ezt előre látni kellett volna és felkészülni az ütésre. Tehát Dempseyt egy jobbegyenessel ; el lehet találni, állapította meg Tunney. Elhatározta, hogy szorítóba lép a világbajnok ellen és legyőzi. Elha- ; tározását tett követte. Lemondta valamenyi soron következő mérkőzését, ' elutazott Kanadába, ahol egy éven át az erdőben élt és favágással töltötte minden idejét. Visszatérte után több mérkőzést nyert és Carpentiert is legyőzte. A közönség rokonszenvét azonban elvesztette, amikor az egyik riporter megírta, hogy az edzőtáborban a pihenés óráit Shakespeare műveinek társaságában tölti. No de ilyet! Boxoló, aki Shakespearet olvas?! Tunney először bosszankodott, de hamar megnyugodott, mert megértette, hogy neki az nem árthat, ha ellenfele lebecsüli. Philadelphiában 1926. szeptember 23-án került sor az „évszázad boxmérkőzésére" és nemcsak Amerika, hanem az egész világ érdeklődéssel várta az eseményt. A szorító körül 132 000 néző sereglett össze, köztük miniszterek Washingtonból, filmcsillagok Hollywoodból. Chaplin különvonaton érkezett Philadelphiába. KétmHlió dollárért adtak el jegyeket a hivatalos jelentés szerint, a valóságban azonban lényegesen nagyobb volt a bevétel. AZ ÉVSZÁZAD legnépszerűbb ÖKÖLVÍVÓJA Egész este zuhogott az eső, ami a kitűnő lábmunkájáról ismert Tunney, számára volt hátrányos. Dempsey lendületes támodásokkal kezdett, azonban Tunney jobbegyenese már az első másodpercekben Dempsey arcán csattant. Tunney tudta, hogy ellenfelét nem lehet egykönnyen kiütni. Ezért gyakori közbeütésekkel igyekezett ellenfelét elkábítani, akinek arca néhány menet után egy nagy vérző seb volt. Az utolsó, 10. menet után Dempsey alig állt a lábán. Tunney győzelme hatalmas meglepetést jelentett, de a világ nem örült, olyannyira szívébe zárta Dempseyt. Követelte a revánzsot. A két rivális pontosan egy évvel később Chicagóban mérte össze erejét. Az előkészületek fantasztikusak voltak, a reklám még az amerikaiak számára is túl „amerikai" volt. 150 000 néző szorongott a lelátókon s ez a nézőcsúcs mindmáig fennáll. Dempsey győzelmében bíztak általában, azonban már az első menet után bebizonyosodott, hogy Tunney t nem lehet megverni. Tunney egymás után nyerte a meneteket. A 7.-ben azonban Dempsey gyilkos erejű balhorga állon találta és a földre esett. Dempsey nem akar a szorító sarkába menni, viszont a bíró addig nem kezdhetett el számolni. Tunney számára ez értékes másodperceket jelentett, hatnál már felkelt és tíznél ismét harcra kész volt. Kitűnően tért ki Dempsey támadásai elől és a következő menetekben pontos ütésekkel készítette ki ellenfelét. Harmadik találkozóról a vesztes hallani sem akart. Szeme a két mérkőzésen sokat szenvedett, félt a megvakulástól. Dempsey 1929-ben elvesztette vagyonát s így ismét szorítóba kellett lépnie, hogy pénzhes jusson. 1931-ben és 1932-ben 175 ellenféllel küzdött meg és számtalan kiütéses győzelmet aratott. Később edzősködött, majd a Madison Square Garden közelében éttermet nyitott, mely a sportolók állandó találkozóhelye és egyben „aranybánya" lett. !k) Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Fösze»e»zionei>etiesek: ot. aal| Inán é) Szűcs Bála. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefoni 537-16 S12-23, 335-66. Főszerkesztő: 532-24. titkárság: 550-11, sportrovat: 505-29. gazdasági ügyek; 504-M, táviról 09306. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská I. Nyomja a Proido Nyomdavállalat bratislavai üzeme. Bratislavai I Štúrova 4. Hirdetölroda: Bratislava, Jesenského 12. Teleion: 531-63. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 0) Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti látat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal él portai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ostredná etpedlda tlaie Bzatinámestie 46/VII. ÚJ SZÚ Posta HirtapszolgálaL na. GoHwaldovo náme