Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)
1970-09-12 / 217. szám, szombat
lapunk 1970. augusztus 18-i számában cikket közöltünk öntsünk tiszta vizet a pohárba címmel. Varga János, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára többek között idézte Krocsámj Dezsőnek, a Szlovák Szocialista Köztársaság munkaügyi és népjóléti miniszterének nevét. Krocsány elvtársat megkértük, mondja el véleményét a cikkben érintett kérdésekkel kapcsolatban. Beküldött válaszát alább közöljük: K érésüknek szívesen teszek eleget. Annál is inkább, mert az említett cikkben felvetett problémák régen foglalkoztatnak. Gyűléseken és magánbeszélgetéseken véleményemet már többször kifejtettem. Mást most sem mondhatok, csak azt, amit itt-ott már elmondtam. Az említett cikkben az lepett meg a legjobban, ahol a szerző idézte a kassai levelet, amely „azzal vádolja a CSEMADOK akkori elnökségének és plénumának több tagját, hogy ezek nem képviselik a CSEMADOK tagságát, sőt nem is tudni, hogy kerültek ezek a CSEMADOK szerveibe". A személyemről nem szíve sen beszélek, de a sértegető és emberi tisztességet kétségbe vonó vádak után tisztáznom kell, hogy tulajdonképpen hogyan kerültem a CSEMADOK-ba, és hogyan képviseltem a CSEMA DOK tagságát. Csallóközben születtem, ma. gyar nemzetiségű vagyok. A munkásmozgalommal már gyermekkoromban megismerkedtem. Életutamat mindig a szociális igazságért és a dolgozók jólétéért folytatott küzdelem határozta meg. Évekig munkásként dolgoztam. A politikai és a mű szaki képesítés megszerzése után vezető állásba kerültem. Több állami és párttisztséget láttam el. Végzettségemnél fogva a reáltudományok érdekelnek. Nem vettem részt énekkarban vagy tánccsoportban, nem írtam se verset, se regényt, de ahol dolgoztam, mindenütt tudták rólam, hogy magyar nemzetiségű vagyok, és hogy egyformán szívügyem a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek jólétének, szociális és kulturális felemelésének a megteremtése. A CSEMADOK-ba — a gazdasági élet vonalán végzett társadalmi munkám elismeréséül — a párt javaslatára kerültem. Tisztségemben a CSEMADOK tagságát azzal képviseltem, hogy ebben a beosztásomban is igyekeztem a párt irányvonalának megfelelően helytállni és — minden dolgozó érdekét, így a csehszlovákiai magyar dolgozók érdekeit is — technikai téren szolgálni, gazdaságilag segíteni. * Felejthetetlen élményem fűződik a csallóközi árvízhez. Megbízottként irányítottam a mentést, majd az újjáépítést. Magyarok, szlovákok, csehek és szovjetek kéz a kézben, fáradságot nem ismerve dolgoztunk. Az internacionalista összefogás példájaként sikerült megmenteni a csallóköziek életét és — többmilliós befektetéssel — újjáépítettük a csallóközi falvakat és városokat. Ma ezen a vidéken új gyárak és korszerű mezőgazdasági üzemek létesülnek. Kiépítjük a kanalizációt és a modern úthálózatot is. Olyan beruházásokat eszközlünk, amelyek révén jelentősen megkönynyiil a csallóközi emberek élete. Mai beosztásomban is gondjaim közé tartozik az ország gazdasági kiegyenlítése. Lehet, hogy ezt egyesek másodrendű kérdésnek tekintik. Én azonban azt tartom, hogy a dolgozók jólétét elsősorban a gazdasági feltétel és az anyagi ellátottság határozza meg. Ha e téren sikerül jó munkát végezni és jó eredményt felmutatni, örülök, és úgy érzem, hogy ezzel nemcsak a CSEMADOK tagságának, hanem az ország minden dolgozójának képviselem az érdekét. A z Őszinte szóval című körlevelet, amelyben hibásén, de az én nevem is szerepel, megkapta a CSEMADOK Központi Bizottsága és ismertették az akkori elnökség néhány tagjával. A levél hangnemét már akkor helytelennek, érvelését demagógnak tartottam. Hasonlóan nyilatkozott az elriökség többsége. De akkor más kérdésekkel foglalkoztunk, és ennek az akciónak nem tulajdonítottunk különösebb fontosságot. Csak később vált nyilvánvalóvá, hogy a kassai levél nem véletlenül íródott, és nem egyedül a kassaiak agyában született. Az akciót a jobboldali opportunisták irányvonalának megfelelően szervezték felülről és alulról. A levélben kifejtett nézeteknek a CSEMADOK Központi Bizottságában és elnökségében is akadtak hívei. Ügy is mondhatnám, hogy a CSEMADOK-ban is létezett egy „második központ", amely nem a CSEMADOK eredeti hatáskörének megfelelően és nem az elfogadott irányvonal alapján dolgozott, hanem oppozíciót képezve hátráltatta a szocialista építésnek megfelelő munkát, és a mintájára szerveződött. Célja az volt, hogy a CSEMADOK-ot megtisztítsa az úgynevezett „konzervatív" és „dogmatikus" elemektől és új jogkörrel ruházza fel. A terv többé-kevésbé sikerült. Megváltoztatta a szövetség elnevezését, elfogadott egy szakmailag megalapozatlan, politikai szempontból helytelen programot és eltávolított a Központi Bizottságból és az elnökségből több elvhű kommunistát. A Dobos László vezette politikai bizottság javaslatára az új Központi Bizottság a CSEMADOK központi titkári funk Ciójába Szőke József és Varga Sándor személyében olyanokul választott, akik 1968-ban több esetben helytelen politikai nézeteket vallottak, és akik sem szakmailag, sem politikailag „ÖNTSÜNK TISZTA VIZET A POHÁRBA" írta: KROCSÁNY DEZSŐ miniszter zavarta a szövetség éleiét. Később, 1968 derekán, 1968 végén és még 1969-ben is a CSEMADOK-ban szinte minden úgy történt, ahogy az említett kassai felhívás követelte. A jobboldal már 1966 táján, és a V1H. országos közgyűlésen is jelentkezett. Az akkori vezetés azonban fellépett a helytelen nézetek ellen és elejét vette, hogy a szövetség rossz útra térjen. A jobboldali opportunisták törekvése Í968. januárja után azonban megerősödött. Az 1968. májusában Dunaszerdahelyen megtartott ülésen, ahol a Központi Bízottság új elnökséget és országos elnököt választott, már olyan légkör uralkodott, hogy a Központi Bizottság tagjai és a vendégek közül többen tiltakozásuk jeléül elhagyták a gyűlést. A szavazást és az események menetét itt már a jobboldal képviselői irányították. Ezen a tanácskozáson, ahol a pártonkívüliek kíilön gyűlést tartottak, és a saját listájukkal indultak, a választásoknál a kisebbség akarata érvényesült, és a Központi Bizottság durván megsértette a saját szervezeti szabályzatát is. A szónokok úgy léptek fel, mint a párt irányvonalának a „képviselői". A párt irányvonalát azonban sajátosan értelmezték. Dunaszerdahelyen cirkuszi jelenetek játszódtak le. Az itt született döntés nélkülözte az osztályszempontot, és ellentétben áll Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a CSEMADOK-ra is érvényes káderpolitikájával. Több helytelenség történt a CSEMADOK-ban 1968. augusztusa után is. Az új vezetőség néhány tagja engedve a hisztériás nyomásnak — és saját kezdeményezésre — a szövetségesek internacionalista segítségét elítélő felhívásokat írt, és a párt jobboldali vezetését támogató akciókat szervezett. Annak ellenére, hogy többen tiltakoztak ellene, és szükségtelennek tartották, a Dunaszerdahelyen választott vezetőség megvalósította saját akaratát és 1969. márciusában összehívta a CSEMADOK rendkívüli közgyűlését. Ekkor már világosan látszott, hogy a dubčeki pártvezetés képtelen teljesíteni a novemberi határozatot és a moszkvai szerződésben vállalt kötelezettségeket. A CSEMADOK irányítói azonban még ekkor sem vonták le a tanulságot és továbbra is az osztályszempontot nélkülöző magatartást tanúsítottak. A z úgynevezett „progresszívok" és az „elit" által igényelt közgyűlés a párt illegális kongresszusának nem érettek felelős titkári beosztásra. Mai összetételében az akkor választott Központi Bizottság és a központi elnökség sem felel meg a CSEMADOK érdekének és szükségleteinek. A közgyűlés vitájában helytelen nézetek hangzottak el. Többen felnagyították a nemzetiségi politika fogyatékosságait és kizárólag a hibákban vájkáltak. Béres József például helyi jelenségeket általánosított, dicsérte a kassai levelet és örömét fejezte ki, hogy követelésük mindenben megvalósul. Dobos László, a szövetség országos elnöke, ahogyan Dunaszerdahelyen és másutt, úgy itt is szó nélkül hagyta a helytelen jelenségeket. Akkori és előbbi fellépéselvei is többször gyakorlatilag nem az internacionalistákat, nem a marxizmus —leninizmus tényleges híveit, hanem a jobboldali opportunisták képviselőit védte és támogatta. Hónapok teltek el a párt májusi plénuma óta, a CSEMADOK vezetősége a túlkapások és a szervezet életének a helyes mederbe térítése érdekében azonban alig tett valamit. Pedig már nagyon illene, hogy a CSEMADOK vezetői is tisztázzák, hogy hol álltak 1968-ban, 1969 elején, és hogyan ítélik meg akkori szerepüket ma. Az említett cikkben szó volt az iskoláról is. Ügy látom, hogy ez igen kényes ügy, de jó, hogv a szerző ezt is érintette. A problémákról őszintén kell írni és beszélni. Az embereknek meg kell magyarázni, hogy egyesek miért távoztak a pártból és a tisztségekből. Érvekkel kell meggyőzni azokat, is, akik a nemzetiségi kérdést rosszul ítélik meg, nacionalista vagy más helytelen nézetet vallanak. A párt marxista—leninista irányvonalát kell követnünk ebben a kérdésben Is. Én, hogy magyar nemzetiségű vagyok, nem érzem sem előnynek, sem hátránynak. Azt, hogy a gyerekét ki milyen iskolába járatja, sok minden befolyásolja és néha a szülő akaratától független tényező dönti el. Helytelen, ha valakit mégis aszerint értékelnek, hogy az illető gyereke hova jár iskolába és milyen nyelven beszél. Ez a szülők, legbensőbb magánügye Annál is inkább, mert mindkét iskolából kikerülnek nagyon értelmes, művelt és kevésbé értelmes és művelt emberek. A valódi marxisták és kommunisták az embert nem a nemzetisége, a vallása, vagy az anyanyelve, hanem aszerint értékelik, hogy miként dolgozik, és mit tesz az illető a szocializmus ügyéért. A cikk nem említi, de hallottam olyan kijelentéseket ís, hogy a CSEMADOK előbbi vezetősége a nemzetiségi kérdés megoldása és a csehszlovákiai magyar dolgozók felemelése érdekében az elmúlt húsz évben nem tett semmit, és az eredményeket a CSEMADOK mostani vezetői „harcolták" ki. Az ilyen véleményt csak a rossz szándék vagy az elfogultság sugallhatja. Az ilyen nézettel vitatkozni sem érdemes. Aki nyitott szemmel jár és tárgyilago* san ítélkezik, láthatja, hogy a munkásosztály 1948-as februári győzelme után milyen nagy fejlődés történt a nemzetiségi politika vonalán is. Ebben némi része azoknak az idős kommunistáknak is van, akiket 1968ban és 1969-ben olyan gyakran támadtak, és akiket igyekeztek leírni. A CSEMADOK tagsága és vezetősége többek között értékes munkát végzett a falvak szövetkezetesítésénél, a magyar dolgozókat a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében nevelte, népszerűsítette a párt határozatait s arra törekedett, hogy ápolja népeink barátságát, feltárja a népművészet értékeit és terjeszsze a szocialista kultúrát. Élvezte a párt bizalmát. Tevékenységét a Nemzeti Front tagjaként a párt és a Nemzeti Front irányvonalának megfelelően végezte. Munkássága során már az ötvenes és hatvanas években is találkozott hibákkal. A kispolgári és nacionalista befolyás a CSEMADOK életét és tevékenységét is veszélyeztette. Az előbbi vezetés azonban a téves nézetekkel szemben felvette a harcot. Az eredmények részletezése messzire vezetne. Azért itt már csak annyit mondok el, hogy az elmúlt húsz évben a szocialista építés, ahogy országos viszonylatban, úgy a CSEMADOK vonalán is sok pozitívumot eredményezett. A munkásokra, a parasztokra és a helyesen gondolkozó értelmiségiekre építve — a marxizmus—leninizmus szellemében — a CSEMADOK-nak a jövőben is azt az utat kellene járni, amely a közös érdeket szolgálja, és amely közelebb viszi egymáshoz népeinket. P ártunk és társadalmunk történetében tavaly májusban új fejezet kezdődött. Az akkor született döntések feltételt teremtettek ahhoz, hogy leküzdjük a nehézségeket és rendet teremtsünk a politikai, a gazdasági és a kulturális életben. A CSEMADOK-ra is az a feliidat vár, hogy mozgósítsa az egészséges erőket, a párt májusi plénuma irányvonalának megfefelően dolgozzon, és elkötelezett politikai és kulturális munkával támogassa a konszolidációt. A Skodaexport egyik csodálni való cikke a brnói vásáro\. (CSTK felv.) A szó elszáll, az írás megmarad! így tartja egy magyar közmondás is — és így tudja ezt nemcsak az író, tollforgató ember, hanem az olvasó is, Huszonkét éves a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar sajtó. Huszonkét év óta kopogtat be az Üj Szó a magyar családok ajtaján. Bizony, azóta sokat változott a világ, sokat változtak az emberek is! Még ma is jól emlékszem arra az időre, amikor csak hetenként egyszer jelent meg a várva várt magyar újság, az Űj Szó. Csütörtökön már reggel jelentkeztem Poraczkyné aszszonynál, nehogy kimaradjak a délután érkező újság vásárlásából. De nem jól mondom. Nem vásárlás volt az. Valami különös, szent izgalommal készültem az újságolvasásra. Négy-öt évi nélkülözése után úgy vágytam a magyar betűre, mint a fecske a felhők birodalmába. Az is megtörtént velem, hogy már az állomáson vártam a vonatot, és szívdobogva figyeltem a kirakodást. Néhány számot most is becses emlékként őrzök. Később az Oj Szó mellé felsorakozott a többi magyar lap is, hogy reményt, hírt, biztatást, művelődőst vigyen az elcsüggedt szívekbe. Ügy érzem, nem mondok frázist, ha kijelentem: — Nálunk az újság életszükséglet! Önmagunk bizonyítéka. Életünk és létünk szimbóluma. Gyökér és gyümölcs. Tiszta víz és mámorító ital. Múltunk maradandó bizonyítéka, jövőnk hűséges egyengetője. író és olvasó csehszlovákiai magyar! Vajon becsülöd-e eléggé anyanyelvünkön beszélő sajtótermékeinket? Vajon megteszel-e mindent annak érdekében, hogy egymást éltessétek? Vajon hűséges tagja és építője vagy-e annak a pártnak,, mely sokat fáradozott a te új-. Ságodért is? Az idei sajtónap alkalmából érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni. Igaz, a csehszlovákiai magyar sajtó útja sem volt mindig problémamentes. Tudjuk, hogy sokáig baj volt a színvonallal, az írógárdával, az olvasótáborral is. Mindezek ellenére az olvasótábor kitartott mellettük. Érezte, hogy neki készülnek. A legsajnálatosabb kilengés — ha lehet így neveznem — 1968-ban történt. Bizony, ezekben a napokban sok bírálat érte a pártsajtót ls. Ez az idő azonban már elmúlt. Bízunk abban, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó a jövőben is az itteni magyarság hűséges testvére, gyökere, gyümölcse lesz. Szülőfalum, Sojógömör mintegy ezer lakosú magyar község. Hány újság jár ebbe a községbe? íme: Oj Szó 136, Szabad Földműves 87, Gömöri Hírlap 40, Hét 19, Oj Ifjúság 11, Pártélet 9, Pravda 9, Népegészség 8, Družstevné noviny 4 szlovák és 7 magyar nyelvű, Rofnícke noviny 8, Nő 18, Szocialista nevelés 7, Smer 7, Világ 5, Tűzoltó 3 magyar és egy szlovák nyelvű. Týždenník 5. Ezenkívül 1—2 példányban jár még a Rádió, a Bojovník, a Československý šport, a Divat, az Irodalmi Szemle, az Élet és tudomány, a Természet és Társadalom, az Ekonomika, a Fürge ujjak, a Chovatef, a Móda, a Práca, a Komenský, az Učiteľské noviny, a Typ, a Včelár, orosz nyelvű: folyóiratok, Kis építő 30 db. Tábortűz 40 db. Tehát ha ehhez hozzászámítjuk még az alkalmi újságvásárlásokat, nincsen olyan család, ahová valamilyen újság ne járna. És ez a számszerű eredmény még mindig nem érte el a maximumot. A sajtónap alkalmából ismét megjelennek majd az előfizetőket toborzók, és további olvasókat kapcsolnak be a sp^tófermékek szellemi vérkeringésébe, hogy növeljék népünk gazdasági, kulturális és politikai színvonalát. KOVÁCS ISTVÁN