Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-08 / 187. szám, szombat

0ODDDQQDDODBÖ • • • -- Ű J FILMEK••••••••••••••T D • AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL (magyar) A negyvenhárom éves Révész György a magyar filmművészet — talán szabad így mondani — legtermékenyebb rendezői Közé tartozik. Csaknem minden esztendőben készít egy filmet, mégpedig igen sokoldalú érdeklődést és alkotói készséget tükrözve: a műfaji skála szinte valamennyi fokán alkotott már. Első játékfilmje, a Kétszer ket1ő néha öt című zenés vígjáték emlékezetes sikert aratott; ő rendezte továbbá az Éjfélkor, Az angyalok földje, az Igen, a Nem, a Hogy állunk, fiatalember? az Egy szerelmes három éjszakája című filmeket, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az oroszlán ugrani készül a krimiiiek a magyar filmgyártás számára eddig nem sok babért termett műfajába tartozik. Révész György Djorde Lebovic és Oragan Ivkov Pestis XX. című novellája alapján maga írta a forgatókönyvet is, tehát szegről-szegre saját filmjének tarthatjuk, amelyben valamennyi elképzelését korlátlanul érvényesíthette. Sajnos, ez sem járult hozzá ahhoz, hogy rendkívüli film szülessék. Mert bár nem is akármilyen krimiről, hanem sok iróniával megtűzdelt bűnügyi történetről van szó, a film éppen az itt nélkülözhetetlen sok sok kiváló ötlet hiányában nem felel meg a maga választotta műfajjal felállított mércének. Az ilyen „nem tiszta" kriminek, miután a nézőt nem a hagyományos gondolati, logikai fejtörés-feladvány megfejtésének lehetőségével szórakoztatja és hozza izgalomba elsősorban, más síSOK ÓVATOSSÁG SEMMIÉRT kon kell többet kínálnia, ezúttal humorban, mivelhogy „sok iróniával készült krimiről" van szó. Ám nem utolsósorban vitatható magának a témának ilyen ironizált-humorizált feldolgozása is, hiszen nem holmi csip-csup emberi gyengeségről vagy elfajzott kalandvágyról van szó..". Közvetett értelemben — bár igaz, krimiben ilyesmit nem szokás felfedezni — a történet az emberiséget ma is fenyegető veszélyre utal. Révész György azonban természetesen annyira mestere a szakmájának, hogy unalmas filmet ne engedjen közönség elé. A szem gyönyörködtetésére pompás színes tájhatások szolgálnak, a fiatalok csábítására az Illés-zenekar számai, a táncdalénekesek rajongói Koós János filmszerepének örvendezhetnek, a szilveszteri tvműsorok Majoros bácsijára Major Tamás egy külön epizóddal emlékeztet, továbbá a jóvágású Bujtor István megteremti a felülmúlhatatlan James Bond magyar képmását, mellesleg nem véletlenül a szépséges Medveczky Ilona izgalmasan ölelő karjaiban ... Ajtay Andor és Psota Irén hálátlan szerepet kapott, de a sokoldalú és tehetséges színészekhez illően most sem hagyják cserben a rendezőt. Vagyis végeredményben olyan film kerekedett ki az egykor embereken kísérletező és szabadulása után ma is „világhatalomra" vágyó háborús bűnös történetéből, amelyet nem nagy igénnyel, nyáresti szórakozásképpen meg lehet nézni. Aki ennyivel beéri, nem fog csalódni. (angol) Az 1. sz. házaspár: Deborah Kerr és Dávid Niven a Sok óvatosság semmiért című filmben. Ezt a filmet is mintha a mozik nyári műsorára teremtették volna. Egn angol kastély néhány szívdobogtatóan költségesen berendezett szobája, a mágnások hagyományos klubja, egyikét pillantás a gépkocsiversenyek kulisszatitkbaiba, két házaspár, két szerető, két leendő házaspár, néhány pikáns szituáció — és legfőképpen: fogamzásgátló tabletta meg aszpirin. Ami mindezt összeszövibogozza, az Hugh Mills ártatlan humorú, könnyedén mesélő, sokféle olvasott könyve, illetve ezúttal Fielder Cook inkább amerikai, mint angol tv-rendező filmje. S mindjárt el is mondom: ami szerintem a legrokonszenvesebb benne az, hogy természetes közvetlenséggel tudtára hozza a nézőknek, egy kis csevegésre, színes-virágos képekkel illusztrált szórakoztató tereferére váltottak jegyet. Az a sok bonyodalom, amit itt az önök szeme elé tálalunk, BANDOLERO Andrew V. McLaglent, ezt a sokpénzű amerikai producert és rendezőt általában úgy tartják számon, mint John Fordnak, a vadnyugati filmek első számú művelőjének utódját. Eddigi munkásságában valóban vannak eredmények, amelyek igazolják ezt az állítást, azonban a mozijainkban most látható Bandolero (két évvel ezelőtt készült) is bizonyítja: a tanítvány még nem azonos a mesterrel. A Bandolero a klasszikus western mintájára modern filmtechnikával készült vadnyugati film, amilyet — ha ezt a technikát figyelmen kívül hagyjuk mindössze arra hitatott, hogy e naiv szereplők lelkes iigyefogyottságát elnézően megmosolyogják, és lássák, a gazdag ember sem feltétlenül boldog ember, mert hiszen napsugaras életét az olyan szóra sem érdemes apróság is beárnyékolhatja, mint az antibébi tabletta átváltozása aszpirinná. No és hát mi következhet abból, ha az-aszpii'in fondorlatos módon- szerepet cserél, s olyan funkcióban tetszeleg, amilyen semmiképpen sem illeti meg. Természetesen az, hogy nem tudja betölteni ezt a funkciót, és úgy alakítja a szerelmesek sorsát, mintha ott sem lenne. S az ilyen sors végét ma már szinte a gyerekek is ismerik. _ •Cook a nagyobb siker kedvéért népszerű hollywoodi csillagokat szerepeltet igénytelen komédiájában. A legtöbb szót és képet a nálunk is sokszor látott Deborah Kerr (Prudence), illetve Dávid Niven (Gerald) kapta — nem is érdemtelenül. s (amerikai) — sokat láttunk már. McLaglen szemmel láthatóan sokat átvett Ford rendezői eszköztárából, például a nyilvánvalóan giccses hatásvadászattól való tartózkodást is. A Ford-féle művészi következetesség hiányában azonban filmje még így sem több az átlagos westernek egyikénél. Aránytalanul nagy látogatottságát az izgalmas-kalandos cselekményen túl minden bizonnyal a túlzott közönségrajongással tisztelt James Stewart (Macel, Dean Martin (Dee), Raguéi Welch (Maria) és George Kennedy (serif f) szereplésének köszönheti, (sza) Felépítik a második acélművet A Kelet-szlovákiai Vasmű egyre javuló termelési eredményeit emlegetve a sajtó gyakran szóvá teszi, a kohómű tovább fokozhatná termelését, exportját, de egyetlen acélművének kapacitása ehhez nem elégséges ... Mindezek alapján szinte máiköztudattá vált, mennyire szükséges itt egy további acélmű felépítése. Hosszan tartó megbeszélések után a Keletszlovákiai Vasmű és košicei Kohóépítö között végre sor került a gazdasági szerződés megkötésére, melynek alapján közel 220 millió korona ráfordítással, 1973 január elsejei üzemeltetési határidővel hozzáláttak a második acélmű építéséhez. Már folyamatban vannak az előkészítő munkálatok a felvonulási épületek körül, megkezdték a kanalizációt. Az acélkonstrukciók szerelését, illetve ennek megkezdését 1971. augusztus 1-ére tervezik, viszont a végleges terv 1971 májusára készül el. Tehát már most problémák mutatkoznak. Mindezeket csak növeli az a tény, hogy a gyakorlat értelmében már, a szerelési munkálatok megkezdése előtt, legalább ezer tonna acél konstrukciót az építkezés színhelyére kell szállítani. Az adott helyzetből adódóan feltétlenül szükséges az építkezésben részt vállaló üzemek idevonatkozó terveinek össze hangolása. Csakis Ilyen feltételek mellett képesek idejében teljesíteni a rájuk háruló feladatokat. —

k— Forgalmi rendőrök versenye A közúti forgalom „karmesterei". Képletesen így nevezhetnénk az útkereszteződések forgalmát irányító rendőröket. Esik, meleg vagy hideg van, mindenkor helyt kell állniuk. A legnagyobb iorgalom idején minden tudásukra szükség van, hogy a közlekedés folyamatosságát biztosítani tudják. A gépkocsivezetők egy része dicséri munkájukat, mások — különösen a gyakori szabálysértők — csúf nevekkel illetik őket. A közlekedési rendőrök munkájának tökéletesítését szolgálja az a verseny is, amelyet a bratislavai városi rendőrfőkapitányság augusztus 1 és október 15 között rendez. Azoknak a gépkocsivezetőknek, akik a múlt évben nem karamboloztak, ankétlapokat küldtek, amelyeken három kérdésre adnak, feleletet. Az első kérdésben arra kell válaszolni, hogy melyik forgalmi rendőrrel elégedett a legjobban és miért. A másodikban: melyikkel nem elégedett és miért. Az ankétlap harmadik részében a névről nem ismert forgalmi rendőr szolgálati helyét (útkereszteződés) napot és órát kell feltüntetni. Egyébként a versenyben mindenki részt vehet, aki levelezőlapon október MMg beküldi válaszát a városi rendőrfőkapitányságra. A névtelenül beküldött leveleket és telefoninformációkat nem veszik figyelembe. Azokat a forgalmi rendőröket, akik az ankét alapján a versenybe beneveznek, pontozásos módszerrel értékeli az erre a célra a polgári lakosságból, újságírókból, példás gépkocsivezetőkből összetevődő különbizottság. Az értékelésnél figyelembe veszik a forgalom folyamatosságát, a rendőr intézkedési módszerét, az irányítás kulturáltságát, a helyi ismereteket stb. A rendőrfőkapitányság kéri a közúti forgalom résztvevőit, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassák és segítsék elő Szlovákia fővárosa forgalmi rendőreinek versenyét. —né— IDEGENFORGALOM BUI.GARIÁBAN Ez év első felében mintegy 800 ezer külföldi, köziiliik 352 000 nyugati vendég látogatott Bulgáriába, ahol ez év végéig összesen 2,5 millió külföldi vendéget várnak. A Fekete-tengernek csupán a déli partján több mint 1,5 millió vendég elszállásolásáról gondoskod hatnak. A MIRŐL ÍRNAK tribúna im

P] '•'••rimív""•"'•"- 1 ' GQĽH3 PRÁGAI LAPOK Az egységhez vezető út Pártéletünk fontos elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik Anna Svarovská a Tribúna 31. számának vezércikkében. Rámutat, hogy a jobboldali opportunistákkal és revizionistákkal vívott küzdelem nem szünetel, s a pártnak állandóan le kell lepleznie az elhajlások okait, gyökereit. Rá kell mutatni, mibeii^ jelentettek veszélyt ezek az áramlatok a társadalom és a párt számára — írja. Felhívja továbbá a figyelmet a káderpolitika fontosságára. Megállapítja: szomorú tény, de éppen a káderpolitika terén bizonyosodott be, hogy a lenini elvek gyakorlati alkalmazásában milyen súlyos hibákat követtünk el, hiszen a jobboldali „kiválóságok" nagyobb része még 1968 előtt került funkciójába. A káderpolitika terén történt hibák okozták aztán a többi lenini alapelvtől való eltérést, aminek beláthatatlan következményéi lettek. A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések tapasztalatai bizonyítják, hogy sokan nagyon felületesen értelmezik a pártmunka értelmét, annak forradalmi tartalmát. Bebizonyosodott, hogy, az elhibázott, . koncepció nélküli és elvszerűtlen káderpolitika megbosszulja magát. Erre példa az a jelenség is, hogy sok január előtti baloldali opportunista a január utáni időszakban jobboldali opportunistává vedlett. A revizionista és kapituláns elméletek elleni harc egyik fontos feltétele eszmei egységünk megteremtésének. Azonban helytelen lenne ezt a revizionizmus elleni harcot ellentétbe állítani a dogmatizmussal és a szektássággal. A január előtti dogmatikus és szektás törekvések nem tűntek el életünkből. Léteznek, itt vannak. Noha a revizionizmus jelenleg vereséget szenvedett azaltal, hogy eszmei hordozóit elszigeteltük a nyilvános hírközlő eszközök használatától, a revizionizmus és dogmatizmus veszélye nem múlt el. Még ha hangsúlyozzuk is, hogy a- revizionizmus ellen, mint fő veszéllyel szemben éles eszmei harcot kell vívnunk, ez nem jelentheti azt, hogy elnézőek leszünk a lenini alapelvek megsértőivel szemben: Ez azonban nem jelent valamiféle kétfrontos harcot, amilyet a jobboldal akart ránk erőszakolni. A dogmatizmus, a konzervatív gondolkozás maradványainak léte valamennyi társadalomra jellemző, tehát mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül: problémáink pozitív megoldásával, a lenini normákhoz való következetes marxista visszatéréssel hidaljuk át őket — írja A. Svarovská. „Ügy vélem, már kellőképpen meggyőződhettünk arról, hogy nem gondolkodhatunk szélsőségekben. Nem hirdetljetjük: abszolút szabadságot bármilyen bírálatnak, de azt sem, hogy leállítani minden kritikát! A párt nem azonosíthatja magát a szélsőségekbe esők'.tel, akik az eszmei harcot önző, számító alapon, közelítik meg; másnál mindent meglátnak, de a maguk hibáira mindig talár nak igazolást. A kommunistának pártja eszméiért, a szocializmus igazságáért, a munkásosztály érdekeiért kell harcolnia. Mindannyiunknak meg kell értenie, hogy az eszmei harcot nem folytathatjuk konkrét körülményeink figyelmen kívül hagyásával, tekintet nélkül az elért egység szintjére. Osztályellenségeink egyre azon mesterkednek, hogy ily módon forgassák fel sorainkat. Aki ezeket a tényeket nem veszi tekintetbe, vagy nein akarja tndomásul venni, hogy milými körülmények közt teremtik meg az egységet pártunkban és az egész országban, aki továbbra is a leszűkített szemlélet híve marad, ne csodálkozzon azon, hogy indokai nem találnak meghallgatásra sőt argumentumalt, mint téveseket elutasítják — olvashatjuk a Tribúna vezércikkében. Testvéri segítség A Večerní Praha csütörtökön első oldalon emlékezteti a prágai olvasókat arra, hogy a gabonaföldeken most dől el, mit eszünk a jövő évben. Rámutat arra, hogy az aratás nemcsak gabonacsata, hanem napjaink jelentős politikai tényezője is: bizonyítja azt, hogy a köztársaság egységes, az emberek öszszetartanak, származzanak a cseh területekről, vagy Szlovákiából. „Ma értesültünk róla, hogy az elmúlt napokban az északmorvaországi kerületből 240 gabonakombájnt irányítottak Szlovákiába. Ma kaptuk a hírt, hogy a dunaszerdahelyi s a komáromi járásba irányjlott kombájnok személyzetükkel együtt már útban vannak hazafelé, s velük együtt érkeznek a szlovákiai kombájnisták is azzal a céllal, hogy segítsenek az észak-morvaországi aratás mielőbbi elvégzésében. Tömör híradás, de elgondolkoztató, és tartalma felemelő. Arra emlékeztet, hogy a nemzetek, a szocialista nemzetek mennyire közel állnak egymáshoz, hogy nemzeteink közt mennyire természetes az együttműködés, az elvtársi segítség — olvashatjuk a prágai pártbizottság lapjában. Történelmi szükségszerűség Az idén lesz 25 éve annak, hogy a nagyhatalmak hozzájárulásával megkezdődött a németek kitelepítése Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról. A CSKP Hradec Králové-i kerületi bizottságának napilapja, a „Pochodeň" keddi számában Jaroslav Hor.il< 'sszefoglaló képet nyújt e döntés előzményeiről. Rámutat, a nyugat-németországi honfitársi szövetségek ezt az évfordulót ismét arra használják fel. hogy támadásokat intézzenek a szocialista országok ellen. Idézi a potsdami egyezmény XIII. fejezetét, amely kimondja, hogy az említett országokból a német lakosságot ki kell telepíteni. Az NSZK-beli revansisták pro" pagandáját cáfolva a szerző rámutat a szudétanémetek, elsősorban a szudétanémet párt Csehszlovákia-ellenes tevékenységére 1938 előtt, K. H. Frank nemzetirtó terveire, a esett nemzetnek a második világháború alatt hozott áldozataira. A revansista propaganda gyakran felsorolja a szudétanémetek által Csehszlovákiában hagyott vagyon értékét, s követeli megtérítését. A valóság azonban az, hogy a nácik á szudétanémetek segítségével Csehszlovákiában több milliárd háború előtti korona értékű kárt okoztak. E károk értéke többszörösen meghaladja a szudétanémetek itt hagyott vagyonát. És itt még nincs szó az emberéletekről, a koncentrációs táborokba és ä fasiszta börtönökbe hurcolt több százezer áldozatról. A németek kb telepítése elleni, illetve az azok visszatéréséért folytatott propagandának provokációs a jellege. Rontja hazánk és az NSZK közti légkört. A nyugatnémet kormánynak ebből le kell vonnia a következtetést ha valóban őszinte érdeke a Csehszlo? vák Szocialista Köztársasághoz fűződő kapcsolatok javítása — szögezi le a Pochodeň cikkírója. (tw)