Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-08 / 187. szám, szombat

0ODDDQQDDODBÖ • • • -- Ű J FILMEK­••••••••••••••T D • AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL (magyar) A negyvenhárom éves Révész György a magyar filmművészet — talán szabad így mondani — legtermékenyebb rendezői Közé tartozik. Csaknem minden esz­tendőben készít egy filmet, mégpedig igen sokoldalú érdek­lődést és alkotói készséget tük­rözve: a műfaji skála szinte valamennyi fokán alkotott már. Első játékfilmje, a Kétszer ket­1ő néha öt című zenés vígjáték emlékezetes sikert aratott; ő rendezte továbbá az Éjfélkor, Az angyalok földje, az Igen, a Nem, a Hogy állunk, fiatalem­ber? az Egy szerelmes három éjszakája című filmeket, hogy csak a legismertebbeket említ­sük. Az oroszlán ugrani készül a krimiiiek a magyar filmgyártás számára eddig nem sok babért termett műfajába tartozik. Ré­vész György Djorde Lebovic és Oragan Ivkov Pestis XX. című novellája alapján maga írta a forgatókönyvet is, tehát szeg­ről-szegre saját filmjének tart­hatjuk, amelyben valamennyi elképzelését korlátlanul érvé­nyesíthette. Sajnos, ez sem já­rult hozzá ahhoz, hogy rend­kívüli film szülessék. Mert bár nem is akármilyen krimiről, hanem sok iróniával megtűz­delt bűnügyi történetről van szó, a film éppen az itt nélkü­lözhetetlen sok sok kiváló öt­let hiányában nem felel meg a maga választotta műfajjal fel­állított mércének. Az ilyen „nem tiszta" kriminek, miután a nézőt nem a hagyományos gondolati, logikai fejtörés-fel­advány megfejtésének lehető­ségével szórakoztatja és hozza izgalomba elsősorban, más sí­SOK ÓVATOSSÁG SEMMIÉRT kon kell többet kínálnia, ezút­tal humorban, mivelhogy „sok iróniával készült krimiről" van szó. Ám nem utolsósorban vi­tatható magának a témának ilyen ironizált-humorizált fel­dolgozása is, hiszen nem holmi csip-csup emberi gyengeségről vagy elfajzott kalandvágyról van szó..". Közvetett értelem­ben — bár igaz, krimiben ilyes­mit nem szokás felfedezni — a történet az emberiséget ma is fenyegető veszélyre utal. Révész György azonban ter­mészetesen annyira mestere a szakmájának, hogy unalmas filmet ne engedjen közönség elé. A szem gyönyörködtetésé­re pompás színes tájhatások szolgálnak, a fiatalok csábítá­sára az Illés-zenekar számai, a táncdalénekesek rajongói Koós János filmszerepének ör­vendezhetnek, a szilveszteri tv­műsorok Majoros bácsijára Ma­jor Tamás egy külön epizóddal emlékeztet, továbbá a jóvágá­sú Bujtor István megteremti a felülmúlhatatlan James Bond magyar képmását, mellesleg nem véletlenül a szépséges Medveczky Ilona izgalmasan ölelő karjaiban ... Ajtay An­dor és Psota Irén hálátlan sze­repet kapott, de a sokoldalú és tehetséges színészekhez il­lően most sem hagyják cser­ben a rendezőt. Vagyis végered­ményben olyan film kerekedett ki az egykor embereken kísér­letező és szabadulása után ma is „világhatalomra" vágyó há­borús bűnös történetéből, ame­lyet nem nagy igénnyel, nyár­esti szórakozásképpen meg le­het nézni. Aki ennyivel beéri, nem fog csalódni. (angol) Az 1. sz. házaspár: Deborah Kerr és Dávid Niven a Sok óva­tosság semmiért című filmben. Ezt a filmet is mintha a mo­zik nyári műsorára teremtették volna. Egn angol kastély né­hány szívdobogtatóan költsége­sen berendezett szobája, a mág­nások hagyományos klubja, egyi­két pillantás a gépkocsiverse­nyek kulisszatitkbaiba, két há­zaspár, két szerető, két leendő házaspár, néhány pikáns szi­tuáció — és legfőképpen: fo­gamzásgátló tabletta meg asz­pirin. Ami mindezt összeszövi­bogozza, az Hugh Mills ártatlan humorú, könnyedén mesélő, sokféle olvasott könyve, illetve ezúttal Fielder Cook inkább amerikai, mint angol tv-rendező filmje. S mindjárt el is mon­dom: ami szerintem a legro­konszenvesebb benne az, hogy természetes közvetlenséggel tudtára hozza a nézőknek, egy kis csevegésre, színes-virágos képekkel illusztrált szórakozta­tó tereferére váltottak jegyet. Az a sok bonyodalom, amit itt az önök szeme elé tálalunk, BANDOLERO Andrew V. McLaglent, ezt a sokpénzű amerikai producert és rendezőt általában úgy tartják számon, mint John Fordnak, a vadnyugati filmek első számú művelőjének utódját. Eddigi munkásságában valóban vannak eredmények, amelyek igazolják ezt az állítást, azonban a mozi­jainkban most látható Bandole­ro (két évvel ezelőtt készült) is bizonyítja: a tanítvány még nem azonos a mesterrel. A Bandolero a klasszikus wes­tern mintájára modern film­technikával készült vadnyugati film, amilyet — ha ezt a tech­nikát figyelmen kívül hagyjuk mindössze arra hitatott, hogy e naiv szereplők lelkes iigye­fogyottságát elnézően megmo­solyogják, és lássák, a gazdag ember sem feltétlenül boldog ember, mert hiszen napsugaras életét az olyan szóra sem érde­mes apróság is beárnyékolhat­ja, mint az antibébi tabletta át­változása aszpirinná. No és hát mi következhet abból, ha az-asz­pii'in fondorlatos módon- szere­pet cserél, s olyan funkcióban tetszeleg, amilyen semmiképpen sem illeti meg. Természetesen az, hogy nem tudja betölteni ezt a funkciót, és úgy alakítja a szerelmesek sorsát, mintha ott sem lenne. S az ilyen sors vé­gét ma már szinte a gyerekek is ismerik. _ •Cook a nagyobb siker kedvé­ért népszerű hollywoodi csilla­gokat szerepeltet igénytelen komédiájában. A legtöbb szót és képet a nálunk is sokszor lá­tott Deborah Kerr (Prudence), illetve Dávid Niven (Gerald) kapta — nem is érdemtelenül. s (amerikai) — sokat láttunk már. McLaglen szemmel láthatóan sokat átvett Ford rendezői eszköztárából, például a nyilvánvalóan giccses hatásvadászattól való tartóz­kodást is. A Ford-féle művészi következetesség hiányában azonban filmje még így sem több az átlagos westernek egyikénél. Aránytalanul nagy látogatottságát az izgalmas-ka­landos cselekményen túl min­den bizonnyal a túlzott közön­ségrajongással tisztelt James Stewart (Macel, Dean Martin (Dee), Raguéi Welch (Maria) és George Kennedy (serif f) szereplésének köszönheti, (sza) Felépítik a második acélművet A Kelet-szlovákiai Vasmű egyre javuló termelési eredmé­nyeit emlegetve a sajtó gyak­ran szóvá teszi, a kohómű to­vább fokozhatná termelését, exportját, de egyetlen acélmű­vének kapacitása ehhez nem elégséges ... Mindezek alapján szinte mái­köztudattá vált, mennyire szükséges itt egy további acél­mű felépítése. Hosszan tartó megbeszélések után a Kelet­szlovákiai Vasmű és košicei Kohóépítö között végre sor ke­rült a gazdasági szerződés megkötésére, melynek alapján közel 220 millió korona ráfor­dítással, 1973 január elsejei üzemeltetési határidővel hoz­záláttak a második acélmű épí­téséhez. Már folyamatban vannak az előkészítő munkálatok a felvo­nulási épületek körül, meg­kezdték a kanalizációt. Az acélkonstrukciók szerelé­sét, illetve ennek megkezdését 1971. augusztus 1-ére tervezik, viszont a végleges terv 1971 májusára készül el. Tehát már most problémák mutatkoznak. Mindezeket csak növeli az a tény, hogy a gyakorlat értelmé­ben már, a szerelési munkála­tok megkezdése előtt, legalább ezer tonna acél konstrukciót az építkezés színhelyére kell szál­lítani. Az adott helyzetből adódóan feltétlenül szükséges az épít­kezésben részt vállaló üzemek idevonatkozó terveinek össze hangolása. Csakis Ilyen felté­telek mellett képesek idejében teljesíteni a rájuk háruló fel­adatokat. — k— Forgalmi rendőrök versenye A közúti forgalom „karmes­terei". Képletesen így nevez­hetnénk az útkereszteződések forgalmát irányító rendőröket. Esik, meleg vagy hideg van, mindenkor helyt kell állniuk. A legnagyobb iorgalom idején minden tudásukra szükség van, hogy a közlekedés folyamatos­ságát biztosítani tudják. A gép­kocsivezetők egy része dicséri munkájukat, mások — különö­sen a gyakori szabálysértők — csúf nevekkel illetik őket. A közlekedési rendőrök mun­kájának tökéletesítését szolgál­ja az a verseny is, amelyet a bratislavai városi rendőrfőkapi­tányság augusztus 1 és októ­ber 15 között rendez. Azoknak a gépkocsivezetőknek, akik a múlt évben nem karamboloz­tak, ankétlapokat küldtek, ame­lyeken három kérdésre adnak, feleletet. Az első kérdésben ar­ra kell válaszolni, hogy me­lyik forgalmi rendőrrel elége­dett a legjobban és miért. A másodikban: melyikkel nem elégedett és miért. Az ankétlap harmadik részében a névről nem ismert forgalmi rendőr szolgálati helyét (útkeresztező­dés) napot és órát kell feltün­tetni. Egyébként a versenyben mindenki részt vehet, aki leve­lezőlapon október MMg bekül­di válaszát a városi rendőrfő­kapitányságra. A névtelenül be­küldött leveleket és telefonin­formációkat nem veszik figye­lembe. Azokat a forgalmi rendőrö­ket, akik az ankét alapján a versenybe beneveznek, pontozá­sos módszerrel értékeli az er­re a célra a polgári lakosság­ból, újságírókból, példás gépko­csivezetőkből összetevődő kü­lönbizottság. Az értékelésnél figyelembe veszik a forgalom folyamatosságát, a rendőr intéz­kedési módszerét, az irányítás kulturáltságát, a helyi ismere­teket stb. A rendőrfőkapitány­ság kéri a közúti forgalom résztvevőit, hogy a lehető leg­nagyobb mértékben támogassák és segítsék elő Szlovákia fő­városa forgalmi rendőreinek versenyét. —né— IDEGENFORGALOM BUI.GARIÁBAN Ez év első felében mintegy 800 ezer külföldi, köziiliik 352 000 nyu­gati vendég látogatott Bulgáriába, ahol ez év végéig összesen 2,5 millió külföldi vendéget várnak. A Fekete-tengernek csupán a déli partján több mint 1,5 millió ven­dég elszállásolásáról gondoskod hatnak. A MIRŐL ÍRNAK tribúna im P] '•'••rimív""•"'•"- 1 ' GQĽH3 PRÁGAI LAPOK Az egységhez vezető út Pártéletünk fontos elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglal­kozik Anna Svarovská a Tribú­na 31. számának vezércikké­ben. Rámutat, hogy a jobbol­dali opportunistákkal és revi­zionistákkal vívott küzdelem nem szünetel, s a pártnak ál­landóan le kell lepleznie az elhajlások okait, gyökereit. Rá kell mutatni, mibeii^ jelentettek veszélyt ezek az áramlatok a társadalom és a párt számára — írja. Felhívja továbbá a fi­gyelmet a káderpolitika fontos­ságára. Megállapítja: szomorú tény, de éppen a káderpolitika terén bizonyosodott be, hogy a lenini elvek gyakorlati alkal­mazásában milyen súlyos hibá­kat követtünk el, hiszen a jobboldali „kiválóságok" na­gyobb része még 1968 előtt került funkciójába. A káderpo­litika terén történt hibák okoz­ták aztán a többi lenini alap­elvtől való eltérést, aminek be­láthatatlan következményéi let­tek. A tagkönyvcserével kap­csolatos beszélgetések tapasz­talatai bizonyítják, hogy sokan nagyon felületesen értelmezik a pártmunka értelmét, annak forradalmi tartalmát. Bebizo­nyosodott, hogy, az elhibázott, . koncepció nélküli és elvszerűt­len káderpolitika megbosszul­ja magát. Erre példa az a je­lenség is, hogy sok január előtti baloldali opportunista a január utáni időszakban jobb­oldali opportunistává vedlett. A revizionista és kapituláns elméletek elleni harc egyik fontos feltétele eszmei egysé­günk megteremtésének. Azon­ban helytelen lenne ezt a revi­zionizmus elleni harcot ellen­tétbe állítani a dogmatizmussal és a szektássággal. A január előtti dogmatikus és szektás tö­rekvések nem tűntek el éle­tünkből. Léteznek, itt vannak. Noha a revizionizmus jelenleg vereséget szenvedett azaltal, hogy eszmei hordozóit elszige­teltük a nyilvános hírközlő esz­közök használatától, a revizio­nizmus és dogmatizmus veszé­lye nem múlt el. Még ha hangsúlyozzuk is, hogy a- revizionizmus ellen, mint fő veszéllyel szemben éles eszmei harcot kell vívnunk, ez nem jelentheti azt, hogy elné­zőek leszünk a lenini alapelvek megsértőivel szemben: Ez azon­ban nem jelent valamiféle két­frontos harcot, amilyet a jobb­oldal akart ránk erőszakolni. A dogmatizmus, a konzervatív gondolkozás maradványainak léte valamennyi társadalomra jellemző, tehát mi sem hagy­hatjuk figyelmen kívül: problé­máink pozitív megoldásával, a lenini normákhoz való követke­zetes marxista visszatéréssel hidaljuk át őket — írja A. Sva­rovská. „Ügy vélem, már kellőkép­pen meggyőződhettünk arról, hogy nem gondolkodhatunk szélsőségekben. Nem hirdetljet­jük: abszolút szabadságot bár­milyen bírálatnak, de azt sem, hogy leállítani minden kritikát! A párt nem azonosíthatja ma­gát a szélsőségekbe esők'.tel, akik az eszmei harcot önző, számító alapon, közelítik meg; másnál mindent meglátnak, de a maguk hibáira mindig talár nak igazolást. A kommunistá­nak pártja eszméiért, a szocia­lizmus igazságáért, a munkás­osztály érdekeiért kell harcol­nia. Mindannyiunknak meg kell értenie, hogy az eszmei harcot nem folytathatjuk konkrét kö­rülményeink figyelmen kívül hagyásával, tekintet nélkül az elért egység szintjére. Osztály­ellenségeink egyre azon mes­terkednek, hogy ily módon for­gassák fel sorainkat. Aki eze­ket a tényeket nem veszi te­kintetbe, vagy nein akarja tn­domásul venni, hogy milými körülmények közt teremtik meg az egységet pártunkban és az egész országban, aki to­vábbra is a leszűkített szemlé­let híve marad, ne csodálkoz­zon azon, hogy indokai nem találnak meghallgatásra sőt argumentumalt, mint téveseket elutasítják — olvashatjuk a Tribúna vezércikkében. Testvéri segítség A Večerní Praha csütörtökön első oldalon emlékezteti a prá­gai olvasókat arra, hogy a ga­bonaföldeken most dől el, mit eszünk a jövő évben. Rámutat arra, hogy az aratás nemcsak gabonacsata, hanem napjaink jelentős politikai tényezője is: bizonyítja azt, hogy a köztársa­ság egységes, az emberek ösz­szetartanak, származzanak a cseh területekről, vagy Szlová­kiából. „Ma értesültünk róla, hogy az elmúlt napokban az észak­morvaországi kerületből 240 ga­bonakombájnt irányítottak Szlo­vákiába. Ma kaptuk a hírt, hogy a dunaszerdahelyi s a ko­máromi járásba irányjlott kom­bájnok személyzetükkel együtt már útban vannak hazafelé, s velük együtt érkeznek a szlo­vákiai kombájnisták is azzal a céllal, hogy segítsenek az észak-morvaországi aratás mi­előbbi elvégzésében. Tömör hír­adás, de elgondolkoztató, és tartalma felemelő. Arra emlé­keztet, hogy a nemzetek, a szocialista nemzetek mennyire közel állnak egymáshoz, hogy nemzeteink közt mennyire ter­mészetes az együttműködés, az elvtársi segítség — olvashat­juk a prágai pártbizottság lap­jában. Történelmi szükségszerűség Az idén lesz 25 éve annak, hogy a nagyhatalmak hozzájá­rulásával megkezdődött a né­metek kitelepítése Csehszlová­kiából, Lengyelországból és Ma­gyarországról. A CSKP Hradec Králové-i kerületi bizottságának napilapja, a „Pochodeň" keddi számában Jaroslav Hor.il< 'ssze­foglaló képet nyújt e döntés előzményeiről. Rámutat, a nyu­gat-németországi honfitársi szö­vetségek ezt az évfordulót is­mét arra használják fel. hogy támadásokat intézzenek a szo­cialista országok ellen. Idézi a potsdami egyezmény XIII. feje­zetét, amely kimondja, hogy az említett országokból a német lakosságot ki kell telepíteni. Az NSZK-beli revansisták pro" pagandáját cáfolva a szerző rámutat a szudétanémetek, el­sősorban a szudétanémet párt Csehszlovákia-ellenes tevékeny­ségére 1938 előtt, K. H. Frank nemzetirtó terveire, a esett nemzetnek a második világhá­ború alatt hozott áldozataira. A revansista propaganda gyak­ran felsorolja a szudétanéme­tek által Csehszlovákiában ha­gyott vagyon értékét, s követe­li megtérítését. A valóság azonban az, hogy a nácik á szudétanémetek segítségével Csehszlovákiában több milliárd háború előtti korona értékű kárt okoztak. E károk értéke többszörösen meghaladja a szudétanémetek itt hagyott va­gyonát. És itt még nincs szó az emberéletekről, a koncentrá­ciós táborokba és ä fasiszta börtönökbe hurcolt több száze­zer áldozatról. A németek kb telepítése elleni, illetve az azok visszatéréséért folytatott pro­pagandának provokációs a jel­lege. Rontja hazánk és az NSZK közti légkört. A nyugatnémet kormánynak ebből le kell von­nia a következtetést ha való­ban őszinte érdeke a Csehszlo? vák Szocialista Köztársasághoz fűződő kapcsolatok javítása — szögezi le a Pochodeň cikkíró­ja. (tw)

Next

/
Thumbnails
Contents