Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-08 / 187. szám, szombat

Leningrád körül zárásának első, legkegyetlenebb telén történt. A körülzárt városból fokozatosan kitelepítették a lakosságot a befagyott Ladoga-tón keresztül, az úgynevezett „élet útján" vagy légi úton. Az én leningrádi ismerősömet, Borisz Davidovicsot repülőgépre osztották be, pedig ő annyira szeretett volna teherautón menni. Ennek oka az volt, hogy a repülőn tíz kilóra korlátozták a csomagok súlyát, hajszállal sem vihetett senki többet. Borisz Davidovicsnak mindene a könyv volt. Foglalkozása vegyész, de szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket. Azért nem is nősült meg, mer.t attól tartott, hogy felesége nem engedte volna, hogy könyvekre költse a pénzt. Könyvtára nem volt valami óriási, de több száz válóban ritka kötetet mondhatott a ma gáénak. A távozás reggelén benéztem Borisz Davidovicshoz, hogy segítsek neki kijutni a szmolenszki repülőtérre. A szoba közepén egy halom könyvön üldögélt. Előtte feküdt a teli bőrönd. — Egy kissé túlléptem a normát — mondta egykedvűen. Meg akartam gmelnl a bőröndöt, de mozdítani se bírtam. Nem ment. — A túlsúlyt kidobják a repülőtéren. inkább hagyja itthon. — Hisz ez barbárság! — csattant fel Borisz Davidovics. — Senki nem beszi figyelembe, hogy micsoda könyvek? Hiszen többet érnek mint én. Sokkal többet! Ha a repülőtéren velem kirakatják a túlsúlyt, akkor inkább vigyék el helyettem a könyveket. Nézegetni kezdtem a bőröndben levő köteteket. Valóban nem is voltak, könyvek, hanem gyöngyszemek. Borisz Davidovics mindegyikről mondott valamit: — Egész Oroszországban csupán három darab létezik ebből a kötetből. Ennek a margójára lev Tolsztoj készített jegyzeteket. Sajátkezűleg! Ez itt Radiscsev műve — útleírásainak első kiadása. Vagy azt nézze meg: Azt hiszi, hogy ez közönséges Biblia? Figyelje meg a sorok között a jegyzeteket. Egy ismeretlen schlüsselbergi fogoly naplója. Érti? De én csak hajtottam a magamét: A repülőtéren úgyis kidobják. Egyszerre jó ötlete támadt Borisz Davidovicsnak. Felvette Vaszilij Ardomatszkij: a zakóját, derekát átkötötte szíjjal és dugdosni kezdte bélésébe a könyveket. Ezután felvette a nagykabátot, derekára újra szíjat tett és további tucat könyvvel kiegyengette mellkasát. Ügy festett, mint egy hordó. Mivel nem tudta mozgatni a kezét megkérte, hogy a hóna alatt hasítsam fel a kabátot. Felkötöttük a bőröndöt egy szánkóra és megindultunk a repülőtérre. Nem értem, hogyan tudta Bo risz Davidovics megtenni ezt az utat, hisz öreg, fáradt ember volt. A repülőtér egyik óvóhelyén mérték a. csomagokat és kíméletlenül megkönnyítették. Egy katonaköpenyes lány összeír t a a csomagokból kirakott dol gokat. Borisz Davidoviccsal a . sor végén álltunk. Az asztalnál kimerült pilóta üldögélt. Az em berek kéréseikkel, panaszaikkal ostromolták, de ő fel sem emelte a fejét, csak ugyanazt a mondatot ismételgette: — Tíz kilót, egy grammal se többet! Végre a mázsához jutottunk és feltettük rá a bőröndöt. A lány bosszúsan ránk nézett és megkérdezte: — Ez a kettőjük csomagja? — Igen. — vágta rá Borisz Davidovics — Illetve nem, csak én repülök. — Huszonkilenc kilót kidobni! — redelkezelt rideg hangon a lány. Borisz Davidovics odalépett a pilótához és ünnepélyesen kijelentette: — Egy kilót sem tudok kitenni belőle. — Aranyrudak? — tréfált fáradtan a pilóta. — Könyvek! — Milyen könyvek — kérdezte a pilóta és kinyitotta a szemét is. v — Ritkaságok — felelte Borisz Davidovics — Én gyűjtő vagyok. Nyissa ki a bőröndöt! — parancsolta a pilóta. Ezután egyik könyvet a másik után kiszedte és szépen visszarakta. — Csukja be a bőröndöt, és gyerünk a repülőgépbe. — És semmit nem kell kirakni? — ámult el Borisz Davidovics. — Világosan megmondtam. Egy-kettő beszállni, mert még meggondolom. Borisz Davidovics állt a hörqnd felett, és némán rázta a zokogás. A pilóta becsukta a bőröndöt, és a kijárat felé indult vele. Utánaeredtem, hogy segítsek neki. — Kije magának? — kérdezte a pilóta. — Ismerősöm. — A kabátja alatt is könyvek vannak? — Az. — Akkor mondja meg neki, hogy a start után szedje ki, mert még megfullad. A pilóta rámkacsintott és előre ment. Utánunk botorkált az öreg. Megvártam. — Csaló vagyok — lihegte elakadó lélegzettel — Én ezt a szent embert becsaptam, nem mondtam meg neki, hogy. mi van a kabát alatt. —• Tudja — nyugtattam meg. Szűcs Béla fordítása TORNAIJÁTÓL EURÓPÁIG Tornaija valamikor láŕási székhely volt. A város prlvilegiális helyzete ugyan mác régen meg s; unt, de gimnáziumai és mező gazdasági technikuma révén mindmáig a gömöri tájegység egyik kulturális gócpontja maradt. Töb bek között egy olyan táncegyüttest mondhat a magáénak, amely már évek óta Európa-szerte népszerűsíti a gömöri folklórt. A tánccsoport egy Muránska Lehota I hegységről kapta a C1ERŤAŽEŇ elnevezést. 1956 ban alakult, az akkori szlovák tannyelvű gimnázium mellett. Az első fellépések sikere — győzelem a kerületi versenyen, negyedik dí) az olomouci országos fesztiválon — már sejttette a lehetőségeket, mint a virágzó fa az eljövendő születet. A/, első országos nagy díjért 1)380 ban táncoltak fel Prágáig, ekkor nyerlek el — az erkölcsi sikeren túl — mecénásaik, a vnb és a járási népművelési otthon támogatását. Az anyagi segítség megszüntette az együttes körüli gondok nagyrészét, következhettek a külföldi I írnek. Amerre j&rtak, sikert slkorrn halmoztak. Bronzérmet szereztek a Dljoni Nemzetközi Népművészeti Feszii•válon, elnyerték a portugál San taremben a város nagydíját, meghódították a közönséget Marseilleben. Rómában, Bécsben. A magyarországi Bihari Népművészeti Együttes vendégeként .ittdneoltak egy nyarat a Bala~on küniyéht üdülőközpontokban is. A Č1ERŤAŽEN jövőre ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. S •mivel minden évforduló egyben számadás is, bizonyára alkalom nyílik majd egy kis eltűnődésre: hn.ŕyan is volt, miképpen is tovább? Egy kis előzetessel Brftuer József, az együttes mindenese ,/olgál az olvasónak: — A ČIERŤAŽEN edilig 13 tánckompozíciót tanult bo. Legsikeresebbeknek a Cséptánc, a l-elsögümöri lakodalmas és J Dömötör napi vásár blzonyul'ak. Feliépé seink száma aligha állapítható meg pontosan, a múlt évben például harminchét alkalommal szerepeit együttesünk különböző színpadokon. F:bből ndňdnak a nehézségek is: nincs idő újabb táni ok betanulására. A régiekből viszont sokáig nem élűnk meg, hiszen táncosaink ngvtől egyig gimnáziumba járó fiúk és lányok, akik az • érettségi után elkerülnek Tornaijáról. Most is kevesebb táncossal rendelkezünk n szükségesnél. Sajnos, xen«!:a-' nidjaink is vannak. Pedig .. int ''iiitárügyi osztálya ez éven is mé'ven nyúlt a pénztárcájába: a hullámvölgyből 55 000 koronával igyekszik kimozdítani együttesünk szekerét, fai bízom benne, hoav slkorfll a jubileumig. Az együttes állandó koreográfusa Mikuláš Senko. BÁRCZI ISTVÁN mm ' ' Alkonyat a Balatonon (Szűcs Béla felvétele) Mi lehetett az oka? Vagy így szólt Helmut utasítása? Ne árulja el, hogy honnan jött, ki küldte, azért kaphatta a hamis igazolványt, s legfőbb feladata, akár az ágy útján is, Klatzné bizalmába férkőzni, hogy hónapok múlva már mint jó barátok együtt dôlgozhassanak. Nemi Helmut akkor nem hívta volná Annát Görögországba! Pozsonyban új hálózatot építenek ki? Pernek szlovákul, magyarul beszél. Könnyű dolga lenne ... Tománek tiszta papírlapot tesz maga elé, s írni kezd ... Megbeszélni a poszonyi kollégákkal ... Ha sejtenék, hogy Anna minden új mozzanatról azonnal értesít bennünket! Nem sejthetnek semmit! Pernek akkor nem kereste volna fel! Megengedjük, hogy Pozsonyba költözködjön? Görögországba utazzon? Ott is maradhatna ... Helmut nem hagyná, Annára nálunk van szüksége! Nem lenne okosabb, ha Anna más találkahelyet kérne, ahol figyelhetnénk őket? Mondjuk, a bolgár tengerparton, Németországból sokan járnak oda! Gyanús lenne: Helmut feltehetné a kérdést: milyen célt követ ezzel Anna? De hogy utazzon Görögországba, ha a Čedok „elutasítja" kérelmét? Mi a fonlosabb számunkra: Helmut kézrekerítése vagy az új hálózat leleplezése? Ha Helmut eltűnik a színtérről, mást léptetnek a helyére. Nekünk jobb, ha Helmut mozgatja bábúként ügynökeit, mert Klatzné révén, ha nem is teljes egészében, megismerhetjük szándékait, felgöngyölíthetjük a tervezett pozsonyi hálózatot. És utána? Megszakítják a kap csolatot Klatznéval? Sokáig nem maradhat titokban, ki buktatja le az embereiket... Hagyjuk ezt most, másképp is alakulhat a helyzet... De mi legyen Pernekkel? Ha a nyomára bukkanunk, hagyjuk futni, hogy Anna „tiszta" maradjon Helmut szemében? Mi lehet a valódi neve? Hol lakhat? Hol, mikor lett Helmut embere? Ha Klatzné Pozsonyba költözne, egy napon felkeresné. így szól Helmut utasítása .. . Addig nem várhatunk! Ébredj, Tománek! Nem várhatsz tovább! Ez most a legfontosabb ... Cigarettára gyújt. A ceruzát tépelődve forgatja a kezében. Pernek maradjon Perneknek, míg ki nem derítik kilétét. Ismerik a személyleírását, ismerik .Ujjlenyomatát. Félkeresi-e a napokban Klatznét? A helyzettől függ. Búcsúlevelében azt irta, három napra Pilzenbe megy, s ha visszafelé nem tudná megszakítani útját, akkor két hét múlva keresné fel Klatznét. Ha őszintén értelmezte sorait, akkor a hátsó ajtót nyitva hagyta. A napokban is megjelenhet, mert nem tudhatja előre, mikor lesz szüksége a búvóhelyül szolgáló lakásra. Ha a szomszédok látnák is, nem keltene feltűnést, mert megszokták, hogy a pincérnő gyakran váltogatja férfiismerőseit. Még ma, holnap is bekopoghat Klatziiéhoz: Tománek a papírlap fölé hajol. Figyeltetni Klatznétl — írja. Nem a kétely diktálja rendelkezését. Klatzné érdeke is, hogy mielőbb Pernek nyomára bukkan jan-V- Mi iegven a következő lépés? Töprengve fújja maga elé a füstöt. Pernek hamis igazolványt mutatott Klatzn^nak. Ha trencséni lenne, si? A mi emberünk lenne, nem mutogatta volna. így akarta vele elhitetni, hogy idevalóvagy külföldi? Felkapja Helmut levelét. Kétszer is elolvassa a nyomtatott betűkkel írott üzenetet. Egy mondat megragadja a figyelmét. „A levél átadója az utolsó követem ..." A levél hol, mikor került Pernek kezébe? Itt adták át neki, hogy juttassa el Klatznéhoz, vagy odaát? A levél felső sarkára mered a tekintete. Frankfurt, 1963. október 19 ... Ma október 26-a van. Már tegnap, 25-én Prágában volt a levél — még akkor is, ha itt vagy ott adták az „utolsó követ" kezébe. Tománek százados a papírlapra írja a két dátumot: október 19 — október 25. Frankfurt — Prága ... Az összekötő csak ebben az időszakban jöhetett Prágába! A mi emberünk lenne, aki Nyugat-Németországban járt? Vagy? .. . Nézzük csak, ezekben a napokban ki jött hozzánk Németországból?! Elégedetten elmosolyodik. Feláll. A feletteséhez, csoportjuk főnökéhez indul, hogy megbeszélje vele Pernek Tibor kézrekerítésének lehetőségeit..^ Baksa őrnagy az előző nap eseményeit tanulmányozza. — Klatz nem érdekes — mo. rogja maga elé. A kocsmában leszerelt katonával beszélget. Az eszpresszó ablakából figyeli a kaszárnyából kifutó járműveket. Levelet kap a Németországban élő bátyjától, s még aznap válaszol neki. A postaládában ínég egy levelet találtak, mely nyugat-németországi címre szólt. Feladója: Matthias Raáb. Jól tette Vrábel, hogy még az éjszaka felhívta: mit csináljon a két levéllel? Hadd menjenek! Ha Klatz valóban ügynök, a címzett kapja meg csak érintetlenül a levelet, nehogy gyanút fogjanak. Klatzot tettenérés

f közben kell letartóztatni. Es Raáb? Néhány szavas megjegyzést fűztek a nevéhez. A tavasszal Münchenben járt rokoni látogatáson. Beszervezték volna? Nevetséges! Hatvanhat éves! Még az éjszaka megkérte Vrábelt, hogy már kora reggel érdeklődjék Raáb után, hogy a délelőtti, tizenegykor kezdődő tanácskozáson beszámolhasson róla. Az .órájára pillant. Kilenc óra huszonhárom perc. Nyugtalanul tekint az ajtó felé. A titkárnő szobájából behallatszik az írógép. halk kopogása ... Azóta már elhozhatták volna! — gondolja az őrnagy. Kilenckor kérte meg a titkárnőjét, hogy szerezze be Halderné fényképét és személyi adatait. Röviddel kilenc előtt Gálát százados telefonon jelentette, hogy Halder Ottó felesége az útlevélosztályon járt, még ebben az évben Izraelbe szeretne utazni. Családi neve — Beck Aliz ... Zsidó lenne? Nem lehet más! Aliz... A kis Aliz .. . Megdobbant Baksa őrnagy szíve. Ö lenne? Ha Izraelbe akar menni, több mint valószínű. Rokonai a háború utáu kivándoroltak ... A mi kis Alizunk ... Alicánk, kis cicánk ... Akkor a hatodik évét töltötte be. Ma ... ? Huszonnégy, huszonöt éves lehet... Alig tudta palástolni izgalmát. A titkárnője csodálkozó tekintetet vetett rá, amikor a fénykép és a személyi adatok gyors beszerzését kérte. Nem tudta megérteni, mi történhetett a főnökével. Akkor sem izgul fel ennyire, amikor tudomására hozzák, hogy téves nyomot követtek ... Rágyújt? Hogy került ide Kassáról? Nevetséges vagyok... Ingatja a fejét. Annyi év után! ... Mintha kod ereszkedne rá, mint régen a hegyekben, s a ködből sovány, csupa csont lányka lép eléje. A szeme nagy fekete gyémánt. Rémületet tükröz a fekete gyémánt ... Csak a szemére emlékszem. Amikor a bőrkabátban meglátott, azt hitte, farkas vagyok. Vicsorító farkas. Moccanni sem mert, csak a szeme ugrándozott... Amikor rám szegezte a tekintetét, jeges hullám ömlött végig rajtam. Csak a sze mére emlékszem... Hangok szűrődnek a szobájába . .. Most ne zavarjatok! A gondolat nem parancsol másoknak. Nyílik az ajtó. A titkárnő kisebb kartonlapot hoz. A kartonlapon kis fénykép. Baksa asztalára teszi. jFolytatjuk

j