Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-07 / 186. szám, péntek

Ceruzajegyzetek ORVOSI TANÁCSADÓ A hirtelen hastáji megbetegedésekről A Lukačka eset Tavaly egy televíziót vásároltam. A szomszédom ugyancsak vett egyet és jó ideig tető-antenna nélkül néztük a hazai programot. Egy napon a szomszédom azzal nyitott be hozzám, hogy talált valakit, aki felszereli neki az antennát és arra gondolt, vajon nem volna-e nekem is kedvem egy rendes antennához. Azt válaszoltam, hogy igen. így kerültem összeköttetésbe a húszon felüli sima modorú Lukačkával és a húszon aluli társával, akinek a nevét sem tudom. A fiatalemberek együtt vállalták a munkát, amelyért közösen ezernégyszáz koronát fizettünk. A két vállalkozó szellemű, nagyreményű fiatalember egy oszlopra szerelte jel mindkettőnk antennáját. Ezután kipróbálták a különböző programokat. Itt-ott recsegett ugyan a gép, de reméltük, hogy idővel helyre jön. Sajnos, nem így volt, a recsegés egyre hangosabb lett és a kép maga is gyakran eltűnt, úgyhogy idővel jóformán a saját programunkat sem nézhettük zavartalanul, annyira rossz volt az antenna. Azóta én és a szomszédom egynéhányszor kértük Lukačkát és társát, hogy jöjjenek és javítsák meg az antennát, de kérésünk süket fülekre talált, egyrészt, mert sosem sikerül őket a Fa-utcai üzemben megtalálni, mindig úton vannak — valószínűleg másutt is antennaérdekeltségük van —, ezenkívül ügyünk nem érdekli őket, mert hiszen a pénz a zsebükben van. Mindezt pedig azért írom, hogy figyelmeztessem azokat, akik drága pénzért a mosolygó, udvarias Lukaökával és társával akarják megcsináltatni antennáinkat. Vánszorgó forgalmunk Ha rosszat írok forgalmunkról, azzal nem mondok semmi újat. Az utasok már annyira megszokták a várást, a kihagyott meneteket, hogy már egy szót sem szólnak sem a kalauznak. sem a sofőrnek. Az utasok úgy érzik, hogy fölösleges egy szót is vesztegetni rájuk, mert mit sem használ. A városi forgalom tehát megtanította az utasokat hallgatni. Ezelőtt ugyanis az utas megmondta a sofőrnek, a villamosvezetőnek a véleményét, felháborodásának hangot adott, most közönynyel vegyes megvetéssel hallgat, mert mit is csinálhatna, ha néha a Metropol előtt is, ahol hat villamoskocsi találkozik, tíz percet is várni kell, amíg egy kocsi megjelenik. Az utas tehát hallgat, ezzel szemben a sofőr és a kalauz beszél, noszogatja az utasokat — miután késett —• Megalakulásakor eredetileg Fiatalok Galériája volt bratislavai Majerník Képtár neve. Azóta is ifjú művészekkel, fiatalos törekvésekkel, újat kereső megnyilvánulásokkal találkozunk az intim légkörű kiállítási helyiségben. Lipovská-Macekova pályája kezdetén áll, s még innen van a harminc esztendőn. Tanulmányait Chovánnál végezte. Az alkalmazott művészet a tulajdonképpeni területe. S most és itt képekkel jelentkezik, alakos- és elvont ábrázolásokkal, mert úgy érzi, ho?y közölni valóját ily módon kel! kifejeznie. Az 1967-től 70-ig terjedő évjelzéssel ellátott vásznai olajfestmények s vegyes technikájúak. Lipovská a látványt, a tárgyiasságtól többnyire feloldja. Tiszta kontúrokkal, telt, másutt derengő színekkel dolgozik. Díszítő hatású kompozíciói: a Változások és Változatok sötét alapon világoskék, ró zsaszín, zöld häro w "pékből, körökből, gömblfcb'i' huüómzó vonalú síkokból és spirálisokból álluak össze. Izgatja a nagy téhogy gyorsan, szálljanak fel a zsúfolt villamosra, ahol a levegő már olyan fullasztó, hogy alig lehet lélegzeni. Hasonló a helyzet Prágában is, ott is megtanulták az utasok a hallgatást, viszont a csinos kalauznők egyre hangosabbak. Ezt különösen most észlelni, amikor az úton. folyó munkálatok miatt a Vencel teret néhány napra mentesítették a villamos-forgalomtól. Ebből a legnagyobb zűrzavar keletkezett. A mellékutcákon közlekedő villamosok körül az utasok egyik megállótól a másikig rohannak — ezek között sok anya a gyerekkocsival —, és érdeklődnek, merre megy ez, vagy az a kocsi. És e kérdezgetések, tanácstalanságok közepette a kalaiiznő idegesen hangoskodik. A hangosságban tehát riincs különbség Prága és Bratislava között, abban azonban igen, hogy a bratislavai villamosvezető a noszogatás ellenére sem engedi fel az utasokat a középső és a hátsó ajtón, akkor sem engedi, ha az utasnak történetesen havi bérlete van, addig a prágai kollegája felengedi. A múltkor virágcsokorral a kezemben akartam felszállni. Erre a villamosvezetőnő a virágcsokorra rácsapta az ajtót és mint egy hóhér letaglózta a virágok fejét. Amikor nagynehezen mégiscsak felszálltam, és megmutattam neki a tönkre tett virágokat, kiáltozni kezdett. E harsány hangra én befogtam a számat, és ijedten elhallgattam, szinte összezsugorodtam, őszinte sajnálattal a hölgy férjére gondoltam, akinek egy életen át el kell majd viselni ezt a harsány, durva hangot. Virágok és virágárusok Ha már virágokról irok, hadd említsem meg a piaci virágárusokat, akik együttesen összefogva diktálják a bratislavai piacon a virágok árát. Eleinte egy tulipánért, minőség szerint, három-négy koronát kértek, és csak akkor szálltak le az árral, amikor annyi tulipán jelent meg a virágárusoknál, hogy szinte elárasztották a piacot, akárcsak a fehér margaréták. Hasonló történt a rózsával és a szekfűvel. Ha egymásközt megállapodtak abban, hogy három koronáért adják a rózsa vagy szekfűszálat, akkor árgus szemmel figyelték a többi kisebb árust, aki nem tartozik a tröszthöz. Jaj annak, aki olcsóbban adja. A virág-tröszt tapasztalt tagjai értik a módját, hogy ügyesen kitúrják, kirfiarjáic a Jó standról, vagy a jobbik esetben, ha megkönyörülnek rajta, olcsón megvásárolják tőle a virágokat, hogy aztán a duplájáért eladják. ma: a kozmosz. A mindenség bonyolult színjátéka, az egymást vonzó, és meghatározott pályájukat járó égitestek, a bolygók és holdak színekkel-fényekkel érzékeltetett törvényszerű keringése embervoltunk törpeségét juttatja eszünkbe. Nőalakjait izomemberekké stilizálja. Zöld tündére semmiképp sem hasonlít a mesebeli légies lényekhez. Nagy, kerek, szabályos arcát dús haj keretezi, zöld karjai csápszerűen tárulnak ki, hullámzó szoknyácskája alatt vaskos idomok duzzadnak. — Viszont a tárt keiyhű, megtermékenyítésre váró izzó színű Virágok, s az árnyalatgazdag halvány lilákból és szelíd rózsaszínekből finom dekoravitivással alakított Ikebana harmonikus, derűs hatásúak. A Nagy kék út talán jelképes is. Az élet, a művészet nehezen, fáradtsággal, becsületes akarással járható útja, amelyen a fiatal művésznő remélhetőleg rátalál a helyes irányra. HARKÁNY jenöné Az „igényesek" Azt hiszem mindenki ismeri a nagy étvágyú, kényelemszerető embertípust. Ezt a típust azonnal fel lehet ismerni. Így például, amikor helyet foglal a villamoson vagy az autóbuszon mindig maga mellé rakja az aktatáskáját, úgyhogy a zsúfoltság ellenére ő két helyet foglal el, utána előszedi az újságját és elmerülten olvas A saját kényelmén kíviil a égvilágon senkivel és semmivel nem törődik. Ha pedig valaki „nehezen kiharcolt" kényelméből kilendíti, gyilkos, és megvető tekintettel sújtja és egész viselkedésén látni, hogy lelke mélyéig meg van sértve. Ez a típus az iffúság körében éppúgy megtalálható, mint az idősek és az öregek között. A különbség mindössze annyi, hogy a fiatal elmélyültebben olvassa az újságját, mint az idősebb. Športka Bevallom, ezelőtt magam is. a szenvedélyes športkázók közé tartoztam. A húgom ezen a szenvedélyemen nagyon csodálkozott, és lebecsülőn nyilatkozott róla ismerősei előtt. De mindezzel én nem törődtem, egyrészt, mert a húgom és ismerősei is játszottak, másrészt azért tetszett nekem a športka játék, mert a športkát árusító boltokban és helyiségekben igen udvariasak voltak hozzám. Kellett nekem ez az udvariasság, feltétlenül szükségem volt rá, akár valami újfajta vitaminra. Egy napon azonban a 'prágai föpostán az egyik pecsételő lányka azzal adta vissza a športka szelvényeket, hogy hanyagul állítottam ki őket, hogy az ikszek nem elég szabályosak. Engem akkor olyan harag fogott el, hogy kínomban befogtam a számat, és szinte menekülve hagytam el „a rosszul kiállított športkaszelvényekkel" a postát. Azóia nem játszom többé, abbahagytam a sportkázást, akár a dohányzást, amikor az orvos közölte velem, hogy árt a szívemnek. Előre nézni ... és látni ... A férfi éppen akkor ment nyugdíjba és nagyon kétségbe volt esve, hogy tizenhétéves lánykája másállapotos. Nagyon el volt keseredve, mert a fiút nem ismerte, sosem látta, és a lányka' mindössze annyit árult el, hogy külföldi. Alig tudtak egymással beszélni, de azért... szerették egymást és a lány továbbra is szereti, izgalommal várja, lesi azt a pillanatot, hogy jelentkezzék. A lány búsul, de a gyereknek örül, az apja viszont dühös és — ismétlem — kétségbeesett. A családban az anya őrzi meg józanságát és a nehéz, kínos helyzetet azzal menti meg, hogy azt mondja: „Nem kell félni, a kicsi sem fog éhenhalni". Mindez persze a nyugdíjas apa keserűségén mit sem enyhített. Az idő azonban mégis győzedelmeskedett. Három év után, tegnap találkoztam a nyugdíjassal újra. Egy szőke, aranyhajú fiúcskát vezetett. A gyermek oly szép volt, mint egy mesebeli angyalka és úgy nézett a nagyapjára, mintha ő lenne a világa, az pedig úgy mosolygott vissza az apróságra, — aki egykor annyira elkeserítette —, hogy a világból rajta kíviil senkit sem látott. Boldog mosoly volt ez, látni lehe tett, hogy a kis emberke megaranyozza a nyugdíjas nagyapa alkonyát. Eletét unokája nélkül már el sem tudja képzelni. Hogy mi történt e három esztendő alatt, azt részleteiben nem ismerem, de nem is fontos, mert ez az aranyhafú gyermek minden részletnél többet mond. Ezért mondom: mielőtt az ember elkeseredik, egy kicsit néz zen előre, legalább két-három esztendőre előre. — Az igazság érdekében azonban be kell vallanom, hogy nemcsak a nagyapa, hanem e sorok írója sem látott annyim előre, hogy a keserűség ide]én ezt a kedves aranyos unokát látta vnlnn. SZABÓ BÉLA A mértéktelen evés vagy súlyosabb étrendi hiba után az emberek rendszerint hasfájásról panaszkodnak. Ennek azonban senki sem tulajdonít nagyobb jelentőséget, főleg ha a hányás vagy a hasmenés után a fájdalom is megszűnt, illetve lényegesen enyhült. Akkor foglalkozunk vele csupán, ha teljes egészségben, minden ok nélkül lepett meg bennünket, amikor megreked a széklet, megállnak a szelek, és a fájdalmakat még a teltség, a felfúvődottság érzete is kíséri. A hirtelen hastáji megbetegedések esetén a beteg állapota rohamosan, óráról órára romlik. Azonnali orvosi segítség híján a megbetegedés halállal is végződhet, vagy igen veszélyes komplikációk állhatnak be. A leggyakoribb súlyos hastáji megbetegedés a vakbélgyulladás. A beteg ilyenkor az egész hasában, de főleg annak jobb oldalában érez fájdalmat. Ha megnyomja hasának ezt a részét, a fájdaíom még csak fokozódik. A beteg hőmérséklete 37,5 fokra emelkedik, érverése meggyorsul, percenként a 80-at is eléri. A megbetegedés tipikus formája esetén még a kevésbé tapasztalt orvos is minden nehézség nélkül megállapítja a diagnózist. A beteget azonnal a kórházba szállíttatja. A nőknél nehezebb megállapítani a diagnózist, mivel a vakbélfájdalmakhoz hasonló a petevezetékek gyulladásával, a menstruációval, valamint a jobb oldali méhenkíviili terheséggel járó fájdalom. Ha a megbetegedés első vagy második napján, a gyulladás enyhébb állapotában operálják ki a vakbelet, a beteg egy hét múlva egészségesen távozhat a kórházból. Elhanyagolt állapotban azonban a vakbél kilyukad, és az így keletkezett nyíláson át kiszivárgó genny elönti a hasüreget, és a beteg hashártyagyulladás következtében meghal. Néha hetekig tartó gyógykezelést igénylő komplikációk következhetnek be. Az epegyulladás sokban hasonlít a vakbélgyulladáshoz. A beteg hasának jobb oldalában, a jobb bordák alatt érez fájdalmat. A fájdalom a jobb lapocka alá sugárzik ki, néha egészen a jobb vállba. Ha a beteg jobb bordái mellé helyezzük a kezünket, majd felszólítjuk a beteget, hogy vegyen mély lélegzetet, a gyulladásba jött epe hozzányomódik a hasfalhoz, mivel a lélegzés közben a májjal együtt mozgásba jön. Amint ez bekövetkezik, a beteg fájdalmat érez. Az epegyulladás főleg azoknál gyakori, akiknek már epeköveik vannak. A betegség akkor jelentkezik, ha az ember zsíros ételekét vagy tojást fogyaszt. A diagnózist és a beteg gyógyítását orvos állapítja meg. A gyógymód és a diagnózis megA Bratislavából Komáromba vezető országút 35. kilométerkövénél, Gellén (HoliceJ, fői-majában az elmúlt századokra emlékeztető, de berendezésével a korszerű, igényeket kielégítő csárda nyílt meg az elmúlt napokban. A helyi szövetkezet dolgozói — elsősorban Németh Pál nyolctagú kőművescsoportja és Domonkos Károly asztalosmester — építették ezt a csallóközi tájba jól beillő Kondorosi Csárdát, Varga Zoltán mérnök tervei alapján. Az ízléses belső elrendezés Köves Dezső mérnök munkája. — Mintegy 850 000 koronába került eddig ez a szép csárda — mondta Mészáros Károly, a gellei szövetkezet elnöke. Azzal a céllal építettük, hogy az erre járó turisták és természetesen a falu s a környék lakossága részére színvonalas szórakozási és felüdülési lehetőséget biztosítsunk. ízletes falatokkal, hazai és más tájjellegű hordós állapítása bonyolultabb, mint a vakbélgyulladás esetében. A legsúlyosabb hirtelen hastáji megbetegedés a gyomorfal vagy a nyombél perforálódása. A gyomorsav emésztés közben feloldja a táplálékot. Az egészséges gyomor- és bélfal ellenálló az emésztőnedvekkel szemben. Fekélyes megbetegedések esetén emésztésnek indul a gyomorfal is, még gyakrabban a nyombél. Ezzel az önemésztési folyamattal az említett belső szerveken lencse nagyságú mélyedés keletkezik. Ha ez a bemélyedés áthatol a falon, a gyomor vagy a bélfal kilyukad, és tartalma szétomlik a hasüregben. A beteg egész hasüregében éles fájdalmat érez, és ennek hatására összegörnyed. Ilyen helyzetben kissé enyhül a fájdalma. Hasa megkeményedik, nyomásra fáj. A páciens ilyenkor halálos betegnek látszik. A helyes diagnózist csak az orvos állapíthatja meg. A beteg élete vagy halála csak órák kérdése. Ha a fekély kilyukadásától számítva legalább 12 órán belül megoperálják a beteget, akkor megmenthető. Húsz órai várakozás után azonban még az operáltak is meghalnak. További hirtelen hastáji megbetegedés a sérv. A diagnózist gyakran maga a beteg is megállapíthatja. A sérv fájni kezd és a beteg nem tudja viszszanyomni. Bizonyos időközökben bélgörcsöket kap. Megállnak a szelek, és nincs széklete. A gyors — néhány órán belüli — műtét mindenkit megmenthet. Ha azonban a sérvet egy-két napig elhanyagolják, néha már az operáció sem segíthet a betegen. Csak néhány mondattal említem meg a bélelzáródást. Ennek számos oka van, ezért a tünetek is különbözők. A betegség megállapításakor a tapasztalt orvos is zavarba jön. A betegnek nincs széklete, ilyenkor megállnak a szelek, bélgörcsöket kap, fel vun fújódva. Gyakran hányinger környékezi, szomjas, kiszárad a torka és alig vizel. A pontos diagnózist néha csak a kórházban röntgenezés útján állapítják meg. A beteg ilyenkor mielőbb forduljon orvoshoz. A hirtelen hastáji megbetegedéseknél a legtöbb esetben az idő dönt a beteg sorsáról. Ilyen megbetegedéseknél nem szabad bevárni sem a reggelt, sem az estét. Ez azt jelenti, hogy a betegséget az első tünetek beálltától számított tizenkét órán belül meg kell állapítani, vagyis a beteget meg kell vizsgáltatni. A okoskodás, gyógyszerek alkalmazása, a félelem és jajveszékelés mind időveszteséget jelent, ezzel csak csökken a beteg megmentésének a. reménye. DR. K. CÁRSKY, orvosprofesszor borokkal, tapolcsányi, s budéjovicei sörrel, jégbehűtött üdítő italokkal várjuk kedves vendégeinket. Csárdánk egy ebédlőből, teiaszhelyiségbőí, borozóból és bárból áll, nyáron mintegy négyszáz, télen százötven vendéget tud egyszerre fogadni. Hétközben egy, a hét végén pedig két zenekar gondoskodik a jó hangulatról. A felszolgálás színvonalát a bratislavai 2-es számú Vendégtátóipari Vállalat (Raj 2) dolgozói biztosítják. A megnyitón, s azóta már többször is meggyőződtünk róla, hogy az elnök szavaiban nincs semmi túlzás. Valóban: finom ételek és italok, hangulatos környezet és figvelmes felszolgálás várja itt a vendégekel. Bízunk benne, hogy ezek a jó tulajdonságok nem lesznek tiszavirág életűek, hanem évek múltán is dicsérőleg írhatunk majd a gellei Kondorosi Csárdáról. (szilvássy j Božena Lipovská-Maceková első tárlata Kondoros Csárda — Gellén