Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-07 / 186. szám, péntek

Ceruzajegyzetek ORVOSI TANÁCSADÓ A hirtelen hastáji megbetegedésekről A Lukačka eset Tavaly egy televíziót vásárol­tam. A szomszédom ugyancsak vett egyet és jó ideig tető-an­tenna nélkül néztük a hazai programot. Egy napon a szom­szédom azzal nyitott be hoz­zám, hogy talált valakit, aki felszereli neki az antennát és arra gondolt, vajon nem vol­na-e nekem is kedvem egy ren­des antennához. Azt válaszol­tam, hogy igen. így kerültem összeköttetésbe a húszon felü­li sima modorú Lukačkával és a húszon aluli társával, akinek a nevét sem tudom. A fiatalem­berek együtt vállalták a mun­kát, amelyért közösen ezernégy­száz koronát fizettünk. A két vállalkozó szellemű, nagyre­ményű fiatalember egy oszlop­ra szerelte jel mindkettőnk an­tennáját. Ezután kipróbálták a különböző programokat. Itt-ott recsegett ugyan a gép, de re­méltük, hogy idővel helyre jön. Sajnos, nem így volt, a recse­gés egyre hangosabb lett és a kép maga is gyakran eltűnt, úgyhogy idővel jóformán a sa­ját programunkat sem nézhet­tük zavartalanul, annyira rossz volt az antenna. Azóta én és a szomszédom egynéhányszor kértük Lukačkát és társát, hogy jöjjenek és ja­vítsák meg az antennát, de ké­résünk süket fülekre talált, egyrészt, mert sosem sikerül őket a Fa-utcai üzemben meg­találni, mindig úton vannak — valószínűleg másutt is antenna­érdekeltségük van —, ezenkí­vül ügyünk nem érdekli őket, mert hiszen a pénz a zsebük­ben van. Mindezt pedig azért írom, hogy figyelmeztessem azokat, akik drága pénzért a mosolygó, udvarias Lukaökával és társával akarják megcsinál­tatni antennáinkat. Vánszorgó forgalmunk Ha rosszat írok forgalmunk­ról, azzal nem mondok semmi újat. Az utasok már annyira megszokták a várást, a kiha­gyott meneteket, hogy már egy szót sem szólnak sem a kalauz­nak. sem a sofőrnek. Az uta­sok úgy érzik, hogy fölösleges egy szót is vesztegetni rájuk, mert mit sem használ. A városi forgalom tehát megtanította az utasokat hallgatni. Ezelőtt ugyanis az utas megmondta a sofőrnek, a villamosvezetőnek a véleményét, felháborodásá­nak hangot adott, most közöny­nyel vegyes megvetéssel hall­gat, mert mit is csinálhatna, ha néha a Metropol előtt is, ahol hat villamoskocsi találkozik, tíz percet is várni kell, amíg egy kocsi megjelenik. Az utas tehát hallgat, ezzel szemben a sofőr és a kalauz beszél, noszogatja az utasokat — miután késett —• Megalakulásakor eredetileg Fiatalok Galériája volt bratisla­vai Majerník Képtár neve. Az­óta is ifjú művészekkel, fiata­los törekvésekkel, újat kereső megnyilvánulásokkal találko­zunk az intim légkörű kiállítá­si helyiségben. Lipovská-Mace­kova pályája kezdetén áll, s még innen van a harminc esz­tendőn. Tanulmányait Chován­nál végezte. Az alkalmazott művészet a tulajdonképpeni te­rülete. S most és itt képekkel jelentkezik, alakos- és elvont ábrázolásokkal, mert úgy érzi, ho?y közölni valóját ily módon kel! kifejeznie. Az 1967-től 70-ig terjedő év­jelzéssel ellátott vásznai olaj­festmények s vegyes techniká­júak. Lipovská a látványt, a tárgyiasságtól többnyire felold­ja. Tiszta kontúrokkal, telt, másutt derengő színekkel dol­gozik. Díszítő hatású kompozí­ciói: a Változások és Változa­tok sötét alapon világoskék, ró zsaszín, zöld häro w "pékből, körökből, gömblfcb'i' huüómzó vonalú síkokból és spirálisokból álluak össze. Izgatja a nagy té­hogy gyorsan, szálljanak fel a zsúfolt villamosra, ahol a leve­gő már olyan fullasztó, hogy alig lehet lélegzeni. Hasonló a helyzet Prágában is, ott is megtanulták az utasok a hallgatást, viszont a csinos kalauznők egyre hangosabbak. Ezt különösen most észlelni, amikor az úton. folyó munká­latok miatt a Vencel teret né­hány napra mentesítették a villamos-forgalomtól. Ebből a legnagyobb zűrzavar keletke­zett. A mellékutcákon közleke­dő villamosok körül az utasok egyik megállótól a másikig ro­hannak — ezek között sok anya a gyerekkocsival —, és érdeklődnek, merre megy ez, vagy az a kocsi. És e kérdezge­tések, tanácstalanságok köze­pette a kalaiiznő idegesen han­goskodik. A hangosságban tehát riincs különbség Prága és Bratislava között, abban azonban igen, hogy a bratislavai villamosve­zető a noszogatás ellenére sem engedi fel az utasokat a kö­zépső és a hátsó ajtón, akkor sem engedi, ha az utasnak tör­ténetesen havi bérlete van, ad­dig a prágai kollegája felenge­di. A múltkor virágcsokorral a kezemben akartam felszállni. Erre a villamosvezetőnő a vi­rágcsokorra rácsapta az ajtót és mint egy hóhér letaglózta a virágok fejét. Amikor nagyne­hezen mégiscsak felszálltam, és megmutattam neki a tönkre tett virágokat, kiáltozni kez­dett. E harsány hangra én be­fogtam a számat, és ijedten el­hallgattam, szinte összezsugo­rodtam, őszinte sajnálattal a hölgy férjére gondoltam, aki­nek egy életen át el kell majd viselni ezt a harsány, durva hangot. Virágok és virágárusok Ha már virágokról irok, hadd említsem meg a piaci virágáru­sokat, akik együttesen össze­fogva diktálják a bratislavai piacon a virágok árát. Eleinte egy tulipánért, minőség sze­rint, három-négy koronát kér­tek, és csak akkor szálltak le az árral, amikor annyi tulipán jelent meg a virágárusoknál, hogy szinte elárasztották a pia­cot, akárcsak a fehér margaré­ták. Hasonló történt a rózsával és a szekfűvel. Ha egymásközt megállapodtak abban, hogy há­rom koronáért adják a rózsa vagy szekfűszálat, akkor árgus szemmel figyelték a többi ki­sebb árust, aki nem tartozik a tröszthöz. Jaj annak, aki ol­csóbban adja. A virág-tröszt ta­pasztalt tagjai értik a módját, hogy ügyesen kitúrják, kirfiar­jáic a Jó standról, vagy a job­bik esetben, ha megkönyörül­nek rajta, olcsón megvásárol­ják tőle a virágokat, hogy az­tán a duplájáért eladják. ma: a kozmosz. A mindenség bonyolult színjátéka, az egy­mást vonzó, és meghatározott pályájukat járó égitestek, a bolygók és holdak színekkel-fé­nyekkel érzékeltetett törvény­szerű keringése embervoltunk törpeségét juttatja eszünkbe. Nőalakjait izomemberekké stilizálja. Zöld tündére semmi­képp sem hasonlít a mesebeli légies lényekhez. Nagy, kerek, szabályos arcát dús haj kerete­zi, zöld karjai csápszerűen tá­rulnak ki, hullámzó szoknyács­kája alatt vaskos idomok duz­zadnak. — Viszont a tárt keiy­hű, megtermékenyítésre váró izzó színű Virágok, s az árnya­latgazdag halvány lilákból és szelíd rózsaszínekből finom de­koravitivással alakított Ikebana harmonikus, derűs hatásúak. A Nagy kék út talán jelképes is. Az élet, a művészet nehe­zen, fáradtsággal, becsületes akarással járható útja, ame­lyen a fiatal művésznő remél­hetőleg rátalál a helyes irány­ra. HARKÁNY jenöné Az „igényesek" Azt hiszem mindenki ismeri a nagy étvágyú, kényelemsze­rető embertípust. Ezt a típust azonnal fel lehet ismerni. Így például, amikor helyet foglal a villamoson vagy az autóbuszon mindig maga mellé rakja az ak­tatáskáját, úgyhogy a zsúfolt­ság ellenére ő két helyet fog­lal el, utána előszedi az újság­ját és elmerülten olvas A saját kényelmén kíviil a égvilágon senkivel és semmivel nem tö­rődik. Ha pedig valaki „nehe­zen kiharcolt" kényelméből ki­lendíti, gyilkos, és megvető te­kintettel sújtja és egész visel­kedésén látni, hogy lelke mé­lyéig meg van sértve. Ez a tí­pus az iffúság körében éppúgy megtalálható, mint az idősek és az öregek között. A különbség mindössze annyi, hogy a fiatal elmélyültebben olvassa az új­ságját, mint az idősebb. Športka Bevallom, ezelőtt magam is. a szenvedélyes športkázók kö­zé tartoztam. A húgom ezen a szenvedélyemen nagyon cso­dálkozott, és lebecsülőn nyilat­kozott róla ismerősei előtt. De mindezzel én nem törődtem, egyrészt, mert a húgom és is­merősei is játszottak, másrészt azért tetszett nekem a šport­ka játék, mert a športkát árusí­tó boltokban és helyiségekben igen udvariasak voltak hoz­zám. Kellett nekem ez az ud­variasság, feltétlenül szüksé­gem volt rá, akár valami újfaj­ta vitaminra. Egy napon azon­ban a 'prágai föpostán az egyik pecsételő lányka azzal adta vissza a športka szelvényeket, hogy hanyagul állítottam ki őket, hogy az ikszek nem elég szabályosak. Engem akkor olyan harag fogott el, hogy kí­nomban befogtam a számat, és szinte menekülve hagytam el „a rosszul kiállított športka­szelvényekkel" a postát. Azóia nem játszom többé, abbahagy­tam a sportkázást, akár a do­hányzást, amikor az orvos kö­zölte velem, hogy árt a szí­vemnek. Előre nézni ... és látni ... A férfi éppen akkor ment nyugdíjba és nagyon kétségbe volt esve, hogy tizenhétéves lánykája másállapotos. Nagyon el volt keseredve, mert a fiút nem ismerte, sosem látta, és a lányka' mindössze annyit árult el, hogy külföldi. Alig tudtak egymással beszélni, de azért... szerették egymást és a lány to­vábbra is szereti, izgalommal várja, lesi azt a pillanatot, hogy jelentkezzék. A lány búsul, de a gyereknek örül, az apja vi­szont dühös és — ismétlem — kétségbeesett. A családban az anya őrzi meg józanságát és a nehéz, kínos helyzetet azzal menti meg, hogy azt mondja: „Nem kell félni, a kicsi sem fog éhenhalni". Mindez persze a nyugdíjas apa keserűségén mit sem enyhített. Az idő azonban mégis győze­delmeskedett. Három év után, tegnap találkoztam a nyugdí­jassal újra. Egy szőke, arany­hajú fiúcskát vezetett. A gyer­mek oly szép volt, mint egy mesebeli angyalka és úgy né­zett a nagyapjára, mintha ő lenne a világa, az pedig úgy mosolygott vissza az apróságra, — aki egykor annyira elkese­rítette —, hogy a világból raj­ta kíviil senkit sem látott. Bol­dog mosoly volt ez, látni lehe tett, hogy a kis emberke meg­aranyozza a nyugdíjas nagyapa alkonyát. Eletét unokája nél­kül már el sem tudja képzelni. Hogy mi történt e három esztendő alatt, azt részleteiben nem ismerem, de nem is fontos, mert ez az aranyhafú gyermek minden részletnél többet mond. Ezért mondom: mielőtt az em­ber elkeseredik, egy kicsit néz zen előre, legalább két-három esztendőre előre. — Az igazság érdekében azonban be kell val­lanom, hogy nemcsak a nagy­apa, hanem e sorok írója sem látott annyim előre, hogy a ke­serűség ide]én ezt a kedves ara­nyos unokát látta vnlnn. SZABÓ BÉLA A mértéktelen evés vagy sú­lyosabb étrendi hiba után az emberek rendszerint hasfájás­ról panaszkodnak. Ennek azon­ban senki sem tulajdonít na­gyobb jelentőséget, főleg ha a hányás vagy a hasmenés után a fájdalom is megszűnt, illetve lényegesen enyhült. Akkor fog­lalkozunk vele csupán, ha tel­jes egészségben, minden ok nélkül lepett meg bennünket, amikor megreked a széklet, megállnak a szelek, és a fájdal­makat még a teltség, a felfúvő­dottság érzete is kíséri. A hirtelen hastáji megbete­gedések esetén a beteg állapo­ta rohamosan, óráról órára romlik. Azonnali orvosi segít­ség híján a megbetegedés ha­lállal is végződhet, vagy igen veszélyes komplikációk állhat­nak be. A leggyakoribb súlyos hastá­ji megbetegedés a vakbélgyul­ladás. A beteg ilyenkor az egész hasában, de főleg annak jobb oldalában érez fájdalmat. Ha megnyomja hasának ezt a részét, a fájdaíom még csak fo­kozódik. A beteg hőmérséklete 37,5 fokra emelkedik, érverése meggyorsul, percenként a 80-at is eléri. A megbetegedés tipikus formája esetén még a kevésbé tapasztalt orvos is minden ne­hézség nélkül megállapítja a diagnózist. A beteget azonnal a kórházba szállíttatja. A nőknél nehezebb megálla­pítani a diagnózist, mivel a vakbélfájdalmakhoz hasonló a petevezetékek gyulladásával, a menstruációval, valamint a jobb oldali méhenkíviili terheséggel járó fájdalom. Ha a megbetegedés első vagy második napján, a gyulladás enyhébb állapotában operálják ki a vakbelet, a beteg egy hét múlva egészségesen távozhat a kórházból. Elhanyagolt állapotban azon­ban a vakbél kilyukad, és az így keletkezett nyíláson át ki­szivárgó genny elönti a hasüre­get, és a beteg hashártyagyul­ladás következtében meghal. Néha hetekig tartó gyógykeze­lést igénylő komplikációk kö­vetkezhetnek be. Az epegyulladás sokban ha­sonlít a vakbélgyulladáshoz. A beteg hasának jobb oldalában, a jobb bordák alatt érez fáj­dalmat. A fájdalom a jobb la­pocka alá sugárzik ki, néha egészen a jobb vállba. Ha a be­teg jobb bordái mellé helyezzük a kezünket, majd felszólítjuk a beteget, hogy vegyen mély lé­legzetet, a gyulladásba jött epe hozzányomódik a hasfalhoz, mi­vel a lélegzés közben a májjal együtt mozgásba jön. Amint ez bekövetkezik, a beteg fájdalmat érez. Az epegyulladás főleg azoknál gyakori, akiknek már epeköveik vannak. A betegség akkor jelentkezik, ha az ember zsíros ételekét vagy tojást fo­gyaszt. A diagnózist és a beteg gyó­gyítását orvos állapítja meg. A gyógymód és a diagnózis meg­A Bratislavából Komáromba vezető országút 35. kilométerkö­vénél, Gellén (HoliceJ, fői-ma­jában az elmúlt századokra em­lékeztető, de berendezésével a korszerű, igényeket kielégítő csárda nyílt meg az elmúlt na­pokban. A helyi szövetkezet dolgo­zói — elsősorban Németh Pál nyolctagú kőművescsoportja és Domonkos Károly asztalosmes­ter — építették ezt a csalló­közi tájba jól beillő Kondorosi Csárdát, Varga Zoltán mérnök tervei alapján. Az ízléses belső elrendezés Köves Dezső mérnök munkája. — Mintegy 850 000 koronába került eddig ez a szép csárda — mondta Mészáros Károly, a gellei szövetkezet elnöke. Azzal a céllal építettük, hogy az erre járó turisták és természetesen a falu s a környék lakossága részére színvonalas szórakozási és felüdülési lehetőséget bizto­sítsunk. ízletes falatokkal, ha­zai és más tájjellegű hordós állapítása bonyolultabb, mint a vakbélgyulladás esetében. A legsúlyosabb hirtelen has­táji megbetegedés a gyomorfal vagy a nyombél perforálódása. A gyomorsav emésztés közben feloldja a táplálékot. Az egész­séges gyomor- és bélfal ellen­álló az emésztőnedvekkel szem­ben. Fekélyes megbetegedések esetén emésztésnek indul a gyomorfal is, még gyakrabban a nyombél. Ezzel az önemészté­si folyamattal az említett belső szerveken lencse nagyságú mé­lyedés keletkezik. Ha ez a bemélyedés áthatol a falon, a gyomor vagy a bél­fal kilyukad, és tartalma szét­omlik a hasüregben. A beteg egész hasüregében éles fájdal­mat érez, és ennek hatására összegörnyed. Ilyen helyzetben kissé enyhül a fájdalma. Hasa megkeményedik, nyomásra fáj. A páciens ilyenkor halálos betegnek látszik. A helyes diag­nózist csak az orvos állapíthat­ja meg. A beteg élete vagy ha­lála csak órák kérdése. Ha a fekély kilyukadásától számítva legalább 12 órán belül megope­rálják a beteget, akkor meg­menthető. Húsz órai várakozás után azonban még az operáltak is meghalnak. További hirtelen hastáji meg­betegedés a sérv. A diagnózist gyakran maga a beteg is meg­állapíthatja. A sérv fájni kezd és a beteg nem tudja visz­szanyomni. Bizonyos időközök­ben bélgörcsöket kap. Megáll­nak a szelek, és nincs széklete. A gyors — néhány órán belü­li — műtét mindenkit meg­menthet. Ha azonban a sérvet egy-két napig elhanyagolják, néha már az operáció sem se­gíthet a betegen. Csak néhány mondattal em­lítem meg a bélelzáródást. En­nek számos oka van, ezért a tünetek is különbözők. A beteg­ség megállapításakor a tapasz­talt orvos is zavarba jön. A betegnek nincs széklete, ilyenkor megállnak a szelek, bélgörcsöket kap, fel vun fújód­va. Gyakran hányinger környé­kezi, szomjas, kiszárad a torka és alig vizel. A pontos diagnó­zist néha csak a kórházban röntgenezés útján állapítják meg. A beteg ilyenkor mielőbb forduljon orvoshoz. A hirtelen hastáji megbetege­déseknél a legtöbb esetben az idő dönt a beteg sorsáról. Ilyen megbetegedéseknél nem sza­bad bevárni sem a reggelt, sem az estét. Ez azt jelenti, hogy a betegséget az első tünetek be­álltától számított tizenkét órán belül meg kell állapítani, vagy­is a beteget meg kell vizsgál­tatni. A okoskodás, gyógysze­rek alkalmazása, a félelem és jajveszékelés mind időveszte­séget jelent, ezzel csak csök­ken a beteg megmentésének a. reménye. DR. K. CÁRSKY, orvosprofesszor borokkal, tapolcsányi, s budéjo­vicei sörrel, jégbehűtött üdítő italokkal várjuk kedves vendé­geinket. Csárdánk egy ebédlő­ből, teiaszhelyiségbőí, borozó­ból és bárból áll, nyáron mint­egy négyszáz, télen százötven vendéget tud egyszerre fogad­ni. Hétközben egy, a hét végén pedig két zenekar gondoskodik a jó hangulatról. A felszolgálás színvonalát a bratislavai 2-es számú Vendégtátóipari Válla­lat (Raj 2) dolgozói biztosítják. A megnyitón, s azóta már többször is meggyőződtünk ró­la, hogy az elnök szavaiban nincs semmi túlzás. Valóban: finom ételek és italok, hangu­latos környezet és figvelmes felszolgálás várja itt a vendé­gekel. Bízunk benne, hogy ezek a jó tulajdonságok nem lesz­nek tiszavirág életűek, hanem évek múltán is dicsérőleg ír­hatunk majd a gellei Kondoro­si Csárdáról. (szilvássy j Božena Lipovská-Maceková első tárlata Kondoros Csárda — Gellén

Next

/
Thumbnails
Contents