Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-06 / 185. szám, csütörtök

MÍNUSZ 18 FOK NYÁRON Télen is sokalljuk, hút még nyáron! Pedig így van. No, persi& nem mindenütt, csuk egy héŤt/en, jobban ^mondva Bratislavában^helyen, mert Prešovon, Nyitrán^és Zilinán is elmondhatják, ho g y^tKj^e g nagyobb kánikulában is v a nusz 18 jokos hőmérsékletük. És ez a hideg arra szolgál, hogy a nyarat tartósítsák télre! Ez teljesen logikátlan, mondhatná valaki, igen, addig, míg nem tudja, hogy fagyasztóiparunkról van szó. Ezen a jokon tartják télig, tavaszig a nyáron termett zöldséget, gyümölcsöt. František Martiš mérnök, a bratislavai vállalat igazgatója nem kis büszkeséggel mondja, hogy tavaly első ízben ily módon sikerült szőlőt is tartósítaniuk, s a karácsonyi piacon bizony nagy volt iránta az érdeklődés. A fogyasztók nem akarták elhinni, hogy erre a csodára itthon voltunk képesek. Az idén is kötöttek már szerződéseket szőlőtermelőkkel, sajnálatos azonban, hogy ismét csak ä karácsonyi piacot képesek kielégíteni, mivel az üzemnek nincs elégendő hűtött raktárhelyisége, így kénytelen előnybe helyezni a mindennapi főzéshez szükséges zöldségfélét. Két évvel ezelőtt télen zöldborsót szerezni nagy szó volt. Ezen a télen nem kell félnünk, hogy ez megismétlődik. Miután a 300 tonna spenótot már a hűtőkben tudják, hozzáfogtak a zöldborsó eltevéséhez. Előzetesként el kell mondanunk, hogy talán ez az egyedüli zöldségféle, melyet kizárólagosan az itthoni termelőktől vásárolnak fel. Feldolgozása elég igényes: miután kicsépelve kapják, osztályozzák, mossák, a mozgó szitán, amelyre víztömeg zúdul, csak a tiszta, egyforma nagyságú borsószemek maradnak. Ezután 90 fokos vízben előfőzik, majd ivóvízzel hűtik le. Fagyasztópléhekre helyezve jégalagútakba viszik, ahol addig tartják mínusz 36 fokon, míg kellőképpen meg nem fagy. Következik a csomagolás, s a 300 grammos dobozok a hűtőszekrényekben várnak télig. Persze naivitás volna azt képzelni, hogy ezek a hűtőszekrények valamiben is hasonlítanak u háztartásbeli hűtőszekrényekhez. Hatalmas raktárhelyiségeket képzeljünk el, melyeknek fala telis-tele van jéggel borított csövekkel. Az ember szabadon mozog itt, s ha netalántán bezárulna mögötte, az ajtó, elég megnyomni egy gombot, s a biztonsági berendezés fellármázza jóformán az egész vállalatot. Viliam Šuchta, a technológiai osztály vezetője visszavezet a termelőrészlegre. Éppen a fiatal tököt teszik el télire. A munkát a lehetőségek szerint mechanizálfák, de bizony még nagyon sok a kézi teendő: a szeletelés, az utántisztitás, a szétmérés, a csomagolás, a kar. tonhaftogatás, a dobozokba he h'/pzés, a szállítás stb. Megtu dom, 'fiogy. más termékek feldolgozásánál" 45, még mindig nagy szükség umra.dolgos ke zekre. De ami még maél is rosszabb, az a térh'ány. fczér? azután, ha az egyik munkával elkészülnek, a gépeket összerakják, becsomagolják és kiviszik az udvarra, hogy felállíthassák a másik gépsort. Mondanunk sem kell, hogy ez egyrészt időpocsékolás, másrészt a gépek rongálását idézi • elő. Ezért vált aktuálissá a húszéves üzem átépítése, modernizálása, amit már ebben az évben megkezdtek. Sajnos, a munkálatok nem

t folynak olyan ütemben, mint ahogy ez kívánatos volna, mivel a termelési feladatok nem engedik meg a munkaszüneteltetést. A vállalat vezetősége arra számít, hogy a rekonstrukciós munkálatok befejeztével, néhány külföldi gépsor megvásárlásával megsokszorozza a termelést. A termelés megsokszorozása felette aktuálissá vált. Hiszen a bratislavai üzem nemcsak paradicsomot, paprikát, zöldséget, kukoricát,, uborkát stb., fagyaszt, hanem készételeket is, mint például: liptói haluška, marhagulyás, különböző levesek, hurkatöltelék stb., ezenkívül raktározza a húsüzem termékeit, a baromfit, a SAN A és a PALMA termékeit a tejiparban készült különféle krémeket is. A tények azt bizonyítják, hogy a fagyasztott termékek iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Az igényeket a termelésnek ki kell elégítenie. Az üzem bővítésével egyidejűleg szükségessé vált a hűtőkocsik parkjának kiszélesítése is. Ez pillanatnyilag a legnagyobb probléma, mivel az üzemnek nincs elegendő kistonnájú szállítókocsija, s a meglevők is gyakran üzemképtelenek, javításukra pedig alkatrészhiány miatt nincs mindig mód. A fagyasztóüzem vezetősége továbbá rosszallja, hogy közvetlenül az elárusítóhelyeken elértéktelenítik termékeiket, mivel az üzletekben levő boxokat nem tartják karban, a fagyasztott árut gyakran csak akkor rakják bele, amikor az már levet enged. Persze látnunk kell azt is, hogy üzlethálózatunk nincs ellátva elegendő mélyhűtH szekrénnyel. A megszilárdult szervezet Az új tagkönyvek ünnepélyes átadása A Közép-szlovákiai Pékségek és Cukrászdák losonci üzemében az új pártigazolványok átadása alkalmából Ünnepélyes pártgyűlési tartottak. A 22 tagú üzemi-pártszerve zel a múltban számos fogyatékossággal küzdött. Ez különösen a taggyűlések színvonalában--^mutatkozott meg. A vitában tülífen^ire csak két-három elvtárs szóTáft A többiek a tanácskozásokat cs»Jl_J'

é8

i8

ül ték, a határozatot kézem"eí#ssel jóváhagyták, de a határozäiaJ< teljesítése már csak néhány párttagra maradt. 1968-ban az aktivitás ugrásszerűen nőtt. Egyesek rágalmazták a szövetséges szocialista államokat, különösen a Szovjetuniót, lebecsülték a szövetségi és a kereskedelmi kapcsolatokat, nein értették meg a szövetségesek által 1968 augusztusában nyújtott internacionalista segítség lényegét. A tagkönyvcsere alkalmából rendezett beszélgetések után a pártmunka ismét normalizálódik. A beszélgetést lefolytató csoport azt a célt tűzte ki, hogy megtisztítja az alapszervezetet a jobboldali opportunizmus által megfertőzött emberektől, és a passzív párttagoktól. Hét esetben nem javasolta az új pártigazolvány kiadását. E határozatot az SZLKP járási bizottságának elnöksége "és a taggyűlés egyöntetűen jóváhagyta. Az említett pártszervezet 15 párttagra zsugorodott. A taglétszám csökkenése azonban nem gyengítette, hanem ellenkezőleg, jelentősen megszilárdította az alapszervczetel, ami számos ténnyel, de különösen a fokozódó aktivitással bizonyítható. A beszélgetések után minden párttag konkrét feladatul kapott. Az ünnepi gyűlésen 11 elvtárs szólalt fel. A felszólalók a munka tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat tettek. Az üzemi szervezet tagjai az egyéni vállalások mellett knl lektív kötelezettséget is vállaltak, és megfogadták, hogy a „Mindenki szocialista módon" jelszót tettekre váltva fognak dolgozni. Juraj Ceman A Nagykeszi Atlanti Gazdaságban már befejezték az aratást. Képünkön Vulanta Milan kombájnns az utolsó forduló előtt szórja ki a gabonát Szép Lajos traktoros pótkocsijába. Balogh Miklós felvétele A VÁLLALATOK PORTÁJÁN IS rande t kell teremteni A Szövetségi Gyűlés kamaráinak legutóbbi plénumán a vállalati nyilvántartóról szóló törvényjavaslatot B. Kučera, a szövetségi kormány nn;::sztere indokolta meg. Népgazdaságunk fejlődésének egyes szakaszait ismertetve — a többi között — az utóbbi évek fogyatékosságaira is rátért, melyek, szavai szerint „a kisebb szocialista vállalkozásokban: a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek és a nemzeti bizottságok gazdasági szervei tevékenységében is megmutatkoztak". Amint ismeretes, az említett szervezetek vállalkozási tevékenysége valóban nem mindig volt feddhetetlen. Dolgozóik nemegyszer megfeledkezve a „játékszabályokról" (nem csoda, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze), többnyire csak olyan üzleteket vállaltak, amelyekből hasznuk volt. És hogy ezzel az — enyhén szólva — fegyelmezetlenségükkel megkárosították a becsületesen vállalkozó szervezeteket, tehát az államot, de nem utolsósorban a fogyasztókat is, azt felesleges talán hangsúlyoznunk. Ugyanakkor annyira igénybe vette őket^ ez a meg nem engedett tevékenységük, hogy sokszor más, ugyanolyan fontos, de kevésbé jövedelmező termékeik előállítására, illetve a javítási munkákra sem futotta már idejükből. Az említett szervezetek nagy részét a törvényes előírásoktól eltérően be sem jelentették a vállalati nyilvántartóba, mások viszont szerepeltek ugyan a nyilvántartóban, ám tevékenységüket homály fedte. Olyanok is akadtak közöttük, amelyek nem hallgatták el a szükséges adatokat, de az alapszabályokkal ellentétben oly gyakran változtatgatták őket, hogy sokszor felsőbb szervük sem volt tisztában a legszükségesebb tudnivalókkal. Röviden: zűrzavar, összevisszaság uralkodott a nyilvántartóban, melyből aligha sikerült valakinek kiokoskodnia. Am ez az állapot nem a véletlen tftôve volt. Nyilván megfelelt a „zavaľ."^-.. ban halászó" szervezeteknek, melyeknek — mondanunk sem kell — érdekük volt megnehezíteni tevékenységük ellenőrzését. Ezzel magyarázható a szövetségi kormány említett intézkedése. A cél ugyanis: végre rendet teremteni a vállalatok, a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok gazdasági szerveinek tevékenységében, melyet eddig hasonló törvényes intézkedés nem szabályozott. És hogy a kormánynak ez az igyekezete sikerrel jár, afelől nincs okunk kételkedni. Az új törvény hatályba lépésével — tekintve, hogy az a vállalatok számbavételét és munkájának elemzését feltételezi — megszűnik a ma még kilátástalannak tűnő zavaros helyzet. A szervezetek, a szövetkezetek jogaikat csak a székhelyük szerint Illetékes bíróságok keretében működő vállalati nyilvántartóba való bejegyzésüktől kezdve gyakorolhatják és jogilag csak ettől az időtől kezdve vállalhatnak kötelezettségeket. A várt eredmény az lesz, hogy megszilárdulnak a szocialista szervezetek közötti kölcsönös kapcsolatok és a fogyasztóknak sem kell többé attól tartaniuk, hogy valaki megkárosítja őket. A bűnösök ugyanis ezentúl nem bújhatnak kl a felelősség alól. —km— Klatznéban feléled az éjszaka, a mámoros hangulat, a mohó, erős férfi öleléser Amikor a százados kimondja az utolsó szót, ingerülten összeszorítja az aj-kát. — Nem szép tőle, hogy köszönömet sem mondott a gyönyörű éjszakáért! — mondja Tománek. Klatznó idegesen elnyomkodja a cigarettavéget. — Egészen jól olvas magyarul! — mondja csípősen. — Ha akarja, magyarul is beszélhetünk. Klatzné elcsodálkozik. Tománek százados magyarul szólt hozzá. Kiejtése ugyan erősen szlávos, de kétségtelen, hogy tudna magyarul társalogni. — Nem is sejtettem ... — Nem fontos — válaszolja Tománek, és csehül folytatja a beszélgetést. — Egyben biztos vagyok, hogy Perneket Pilzenben sem találnánk meg, s hogy két hét múlva hiába várna rá . . . — Azérl hozatott ide, hftgy ezt a tudtomra adja? — Nein érti, Anna, hogy milyen helyzetbe kerültünk? Helmut ügynöke közöttünk mozog, a hátunk mögött tanácskozhat az új emberekkel, akikről sejtelmünk sincs, hogy kik lehetnek! Ma itt van, és holnap?! Csak azt tudjuk róla, hogy tömzsi, széles vállú, fekete hajú, őszül a halántéka, nyírott bajuszt visel, szeme kék, szlovákul és magyarul beszél. Hamis igazolványa szerint harmincnyolc éves, de ugyanúgy lehet negyvenkettő vagy harmincöt, és mint szerető kifogástalan ... — Ne emlegesse állandóan! — Tapsoljak örömömben, hogy ki is használta magát? — Ha kínozni akar, tapsoljon! Nem érzem vétkesnek magam, legalább az önök szempontjából. — A mi szempontunkból? — Helmut nem tudja, hogy .. . — ... hogy nekünk dolgozik? — Ha tudná, altató helyett mérget kevernének a poharamba! — Magának meg tudnia kell, hogy nem érheti semmi baji — Helmut is ezzel biztatott, és mégis rájöttek, hogy a lakásom találkahely! — És nem az? — mosolyog Klalzné szemébe a százados. — Nem bírom tovább, Tománek elvtárs! Nem bírom .. . Nincsenek vasból az idegeim, mentsenek fel a szolgálat alól... — Pihennie kellene, Anna. Két hét múlva talán sikerülne kijárnom, hogy üdülni vagy idegszanatóriumba küldjék ... — Miért két hét múlva? Mégis visszavárja Perneket?! Ugye ugratott engem? Tománek nemet int. — Nem szoktunk a tűzzel játszani — mondja. — Helmut ügynöke még Prágában lehet. A mi malmunkra hajtaná a vizet, ha az állítólagos Pernek lenne az illető. Gondolkodjon el, Anna, hátha valami mégis elkerülte a figyelmét, valami csekélység . . . És a ml figyelmünket, teszi hozzá magában a százados. Kár, hogy nem vették szalagra Klatzné és Pernek egész beszélgetését. Ha tudták volna... Amint beléptek a lakásba, máris riasztotta a megfigyelőket az önműködő lehallgatókészülék. Egyszerű kaland — gondolták az emberei, nem tartották érdemesnek rögzíteni az egész beszélgetést. Néhányszor bekapcsolták a készüléket. Még a gyanú árnyéka sem vetődhetett a szerelmeskedő párra. Ittak, csókolóztak. Legyetek boldogok! Legépelték a szalagra vett párbeszédet. Tománek százados sem talált benne nyomravezető elszólást. Anna asszonyban már annyira bíztak, hogy leállították az „árnyékkíséretet", de lakásában meghagyták a titokban beszerelt lehallgatókészüléket, hogy magnószalagra vehessék a Nyugatról érkező ügynökök, futárok minden szavát. Tománek töprengve mered maga elé. Valami elkerülhette a mi figyelmünket is!... — Mi kerülhette volna el a figyelmemet? — kérdezi védekezve Klatzné. — Az ujjnyomok leszedéséhez nem értek. Ujjnyomot nem találtak? — Másra gondolok! — tér ki a válasz elől Tománek. Kutató tekintettel méri végig Klatznét. Miért tereli azonnal másra a szót, amikor Pernekről kellene beszélnie? — Hány óra lehetett, amikor megitta az utolsó pohár konyakot? — kérdezi nyomatékkal a hangjában. Klatzné megrezzen. Érzi, csak most kezdődik az igazi kihall.gatás. — Az altatóra gondol? — Feleljen a kérdésre! —. Kettő után, úgy fél három . .. — Ezek szerint Pernek három óra előtt hagyhatta el a lakását. Maga hat körül felébredt. Csodálkozik, hol a barátja. Elolvassa a levelét. Kifut az előszobába. A kulcsot nem találja a zárban. Az ajtó nyitva. Lefut a kapuhoz. A kapu zárjában találja a kulcsait. Pernek elment! Visszajön. Az előszobában körülnéz. Nem akar hinni a szemének. A telefon mellett boríték fehérlik! Vastag, tömött boríték. A boríték, alsó bal sarkában kis fekete petty. Ez a megbeszélt jel. Helmut küldte! Arra is gondolhatott, hogy mi is próbára tehetjük. Megbeszélésünk szerint nem szabad felbontania a borítékot. Mit csináljon? Végre rászánja magát, és felhívja áz állambiztonság ügyeletét, és közli, Helmut újra jelentkezett. Kiugrasztanak az ágyból, és futok magához... — Ezért nem neheztelhet rám! — Pernek a kaput ls nyitva hagyta — folytatja Tománek, mintha nem hallotta volna KlatZr né közbeszólását. — Hajnali háromtól hatig, amíg maga aludt, nyitva volt a kapu és a lakásajtó. — Arra gondol, hogy másvalaki hozta be hozzám a levelet? — Megtörténhetett volna? — Én már a lehetetlenben is hiszek. A futár kint leskelődhetett, s amikor látta, a vendégem távozik ... — Végre megmondhatná az Igazat! — szólal meg szigorúan a százados. — Miért védi Perneket! —• Védem?! — rázkódik meg ijedten Klatzné. — Ne játssza tovább a naiv, becsapott asszonyi! — Istenem... — szakad ki a fájdalmas sóhaj Klatznéból. Rimánkodva tekint a századosra. Csak néhány pillanatig állja az éles, kutató tekintetet. — Erre gondolhatott volna, mielőtt kitalálta a szép mesét! Az állítólagos Pernek nem magas és szőke férfi volt? S nein németül beszélt vele? — Kérdezzék meg a hotel portásától, a főpincértől — suttogja Klatzné. — A Budapest Étteremben is látták. A pincérek ismernek engem, megmondhatják, kivel voltam. Aztán a taxisofőr... (Folytatjuk) UJ SZÓ 1970 VIII. B.