Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-06 / 185. szám, csütörtök

MÍNUSZ 18 FOK NYÁRON Télen is sokalljuk, hút még nyáron! Pedig így van. No, persi& nem mindenütt, csuk egy héŤt/en, jobban ^mondva Bratislavában^helyen, mert Prešovon, Nyitrán^és Zilinán is elmondhatják, ho g y^tKj^e g na­gyobb kánikulában is v a nusz 18 jokos hőmérsékletük. És ez a hideg arra szolgál, hogy a nyarat tartósítsák télre! Ez teljesen logikátlan, mond­hatná valaki, igen, addig, míg nem tudja, hogy fagyasztóipa­runkról van szó. Ezen a jokon tartják télig, tavaszig a nyáron termett zöldséget, gyümölcsöt. František Martiš mérnök, a bratislavai vállalat igazgatója nem kis büszkeséggel mondja, hogy tavaly első ízben ily mó­don sikerült szőlőt is tartósíta­niuk, s a karácsonyi piacon bi­zony nagy volt iránta az ér­deklődés. A fogyasztók nem akarták elhinni, hogy erre a csodára itthon voltunk képe­sek. Az idén is kötöttek már szerződéseket szőlőtermelőkkel, sajnálatos azonban, hogy ismét csak ä karácsonyi piacot képe­sek kielégíteni, mivel az üzem­nek nincs elégendő hűtött rak­tárhelyisége, így kénytelen előnybe helyezni a mindennapi főzéshez szükséges zöldségfé­lét. Két évvel ezelőtt télen zöld­borsót szerezni nagy szó volt. Ezen a télen nem kell félnünk, hogy ez megismétlődik. Miután a 300 tonna spenótot már a hű­tőkben tudják, hozzáfogtak a zöldborsó eltevéséhez. Előze­tesként el kell mondanunk, hogy talán ez az egyedüli zöld­ségféle, melyet kizárólagosan az itthoni termelőktől vásárol­nak fel. Feldolgozása elég igé­nyes: miután kicsépelve kap­ják, osztályozzák, mossák, a mozgó szitán, amelyre víztömeg zúdul, csak a tiszta, egyforma nagyságú borsószemek marad­nak. Ezután 90 fokos vízben előfőzik, majd ivóvízzel hűtik le. Fagyasztópléhekre helyezve jégalagútakba viszik, ahol ad­dig tartják mínusz 36 fokon, míg kellőképpen meg nem fagy. Következik a csomagolás, s a 300 grammos dobozok a hűtő­szekrényekben várnak télig. Persze naivitás volna azt kép­zelni, hogy ezek a hűtőszekré­nyek valamiben is hasonlítanak u háztartásbeli hűtőszekrények­hez. Hatalmas raktárhelyisége­ket képzeljünk el, melyeknek fala telis-tele van jéggel borí­tott csövekkel. Az ember sza­badon mozog itt, s ha netalán­tán bezárulna mögötte, az ajtó, elég megnyomni egy gombot, s a biztonsági berendezés fellár­mázza jóformán az egész válla­latot. Viliam Šuchta, a technológiai osztály vezetője visszavezet a termelőrészlegre. Éppen a fia­tal tököt teszik el télire. A munkát a lehetőségek szerint mechanizálfák, de bizony még nagyon sok a kézi teendő: a szeletelés, az utántisztitás, a szétmérés, a csomagolás, a kar­. tonhaftogatás, a dobozokba he h'/pzés, a szállítás stb. Megtu dom, 'fiogy. más termékek fel­dolgozásánál" 45, még mindig nagy szükség umra.dolgos ke zekre. De ami még maél is rosszabb, az a térh'ány. fczér? azután, ha az egyik munkával elkészülnek, a gépeket össze­rakják, becsomagolják és kivi­szik az udvarra, hogy felállít­hassák a másik gépsort. Mon­danunk sem kell, hogy ez egy­részt időpocsékolás, másrészt a gépek rongálását idézi • elő. Ezért vált aktuálissá a húszéves üzem átépítése, modernizálása, amit már ebben az évben meg­kezdtek. Sajnos, a munkálatok nem t folynak olyan ütemben, mint ahogy ez kívánatos vol­na, mivel a termelési feladatok nem engedik meg a munkaszü­neteltetést. A vállalat vezetősé­ge arra számít, hogy a rekon­strukciós munkálatok befejez­tével, néhány külföldi gépsor megvásárlásával megsokszoroz­za a termelést. A termelés megsokszorozása felette aktuálissá vált. Hiszen a bratislavai üzem nemcsak pa­radicsomot, paprikát, zöldséget, kukoricát,, uborkát stb., fa­gyaszt, hanem készételeket is, mint például: liptói haluška, marhagulyás, különböző leve­sek, hurkatöltelék stb., ezenkí­vül raktározza a húsüzem ter­mékeit, a baromfit, a SAN A és a PALMA termékeit a tejiparban készült különféle krémeket is. A tények azt bizonyítják, hogy a fagyasztott termékek iránt évről évre nagyobb az érdeklő­dés. Az igényeket a termelés­nek ki kell elégítenie. Az üzem bővítésével egyidejűleg szüksé­gessé vált a hűtőkocsik park­jának kiszélesítése is. Ez pil­lanatnyilag a legnagyobb prob­léma, mivel az üzemnek nincs elegendő kistonnájú szállítóko­csija, s a meglevők is gyakran üzemképtelenek, javításukra pedig alkatrészhiány miatt nincs mindig mód. A fagyasztóüzem vezetősége továbbá rosszallja, hogy közvet­lenül az elárusítóhelyeken elér­téktelenítik termékeiket, mivel az üzletekben levő boxokat nem tartják karban, a fagyasztott árut gyakran csak akkor rak­ják bele, amikor az már levet enged. Persze látnunk kell azt is, hogy üzlethálózatunk nincs ellátva elegendő mélyhűtH szek­rénnyel. A megszilárdult szervezet Az új tagkönyvek ünnepélyes átadása A Közép-szlovákiai Pékségek és Cukrászdák losonci üzemé­ben az új pártigazolványok át­adása alkalmából Ünnepélyes pártgyűlési tartottak. A 22 tagú üzemi-pártszerve zel a múltban számos fogyaté­kossággal küzdött. Ez különö­sen a taggyűlések színvonalá­ban--^mutatkozott meg. A vitá­ban tülífen^ire csak két-három elvtárs szóTáft A többiek a tanácskozásokat cs»Jl_J' é8 i8 ül ték, a határozatot kézem"eí#ssel jóváhagyták, de a határozäiaJ< teljesítése már csak néhány párttagra maradt. 1968-ban az aktivitás ugrásszerűen nőtt. Egyesek rágalmazták a szövet­séges szocialista államokat, kü­lönösen a Szovjetuniót, lebe­csülték a szövetségi és a keres­kedelmi kapcsolatokat, nein ér­tették meg a szövetségesek ál­tal 1968 augusztusában nyújtott internacionalista segítség lé­nyegét. A tagkönyvcsere alkalmából rendezett beszélgetések után a pártmunka ismét normalizáló­dik. A beszélgetést lefolytató csoport azt a célt tűzte ki, hogy megtisztítja az alapszervezetet a jobboldali opportunizmus ál­tal megfertőzött emberektől, és a passzív párttagoktól. Hét esetben nem javasolta az új pártigazolvány kiadását. E ha­tározatot az SZLKP járási bi­zottságának elnöksége "és a tag­gyűlés egyöntetűen jóváhagyta. Az említett pártszervezet 15 párttagra zsugorodott. A taglét­szám csökkenése azonban nem gyengítette, hanem ellenkező­leg, jelentősen megszilárdította az alapszervczetel, ami számos ténnyel, de különösen a foko­zódó aktivitással bizonyítható. A beszélgetések után minden párttag konkrét feladatul ka­pott. Az ünnepi gyűlésen 11 elv­társ szólalt fel. A felszólalók a munka tökéletesítésére vonat­kozó javaslatokat tettek. Az üzemi szervezet tagjai az egyéni vállalások mellett knl lektív kötelezettséget is vállal­tak, és megfogadták, hogy a „Mindenki szocialista módon" jelszót tettekre váltva fognak dolgozni. Juraj Ceman A Nagykeszi Atlanti Gazdaságban már befejezték az aratást. Képünkön Vulanta Milan kombájnns az utolsó forduló előtt szórja ki a gabonát Szép Lajos traktoros pótkocsijába. Balogh Miklós felvétele A VÁLLALATOK PORTÁJÁN IS rande t kell teremteni A Szövetségi Gyűlés kama­ráinak legutóbbi plénumán a vállalati nyilvántartóról szóló törvényjavaslatot B. Kučera, a szövetségi kormány nn;::sztere indokolta meg. Népgazdasá­gunk fejlődésének egyes szaka­szait ismertetve — a többi kö­zött — az utóbbi évek fogya­tékosságaira is rátért, melyek, szavai szerint „a kisebb szocia­lista vállalkozásokban: a szö­vetkezetek, a társadalmi szer­vezetek és a nemzeti bizottsá­gok gazdasági szervei tevé­kenységében is megmutatkoz­tak". Amint ismeretes, az említett szervezetek vállalkozási tevé­kenysége valóban nem mindig volt feddhetetlen. Dolgozóik nemegyszer megfeledkezve a „játékszabályokról" (nem cso­da, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze), több­nyire csak olyan üzleteket vál­laltak, amelyekből hasznuk volt. És hogy ezzel az — eny­hén szólva — fegyelmezetlen­ségükkel megkárosították a be­csületesen vállalkozó szerveze­teket, tehát az államot, de nem utolsósorban a fogyasztókat is, azt felesleges talán hangsú­lyoznunk. Ugyanakkor annyira igénybe vette őket^ ez a meg nem engedett tevékenységük, hogy sokszor más, ugyanolyan fontos, de kevésbé jövedelme­ző termékeik előállítására, il­letve a javítási munkákra sem futotta már idejükből. Az említett szervezetek nagy részét a törvényes előírásoktól eltérően be sem jelentet­ték a vállalati nyilvántartóba, mások viszont szerepeltek ugyan a nyilvántartóban, ám tevé­kenységüket homály fedte. Olyanok is akadtak közöttük, amelyek nem hallgatták el a szükséges adatokat, de az alap­szabályokkal ellentétben oly gyakran változtatgatták őket, hogy sokszor felsőbb szervük sem volt tisztában a legszüksé­gesebb tudnivalókkal. Röviden: zűrzavar, összevisszaság ural­kodott a nyilvántartóban, mely­ből aligha sikerült valakinek kiokoskodnia. Am ez az álla­pot nem a véletlen tftôve volt. Nyilván megfelelt a „zavaľ."^-.. ban halászó" szervezeteknek, melyeknek — mondanunk sem kell — érdekük volt megnehe­zíteni tevékenységük ellenőr­zését. Ezzel magyarázható a szö­vetségi kormány említett intéz­kedése. A cél ugyanis: végre rendet teremteni a vállalatok, a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok gazdasági szervei­nek tevékenységében, melyet eddig hasonló törvényes intéz­kedés nem szabályozott. És hogy a kormánynak ez az igye­kezete sikerrel jár, afelől nincs okunk kételkedni. Az új törvény hatályba lépé­sével — tekintve, hogy az a vállalatok számbavételét és munkájának elemzését feltéte­lezi — megszűnik a ma még kilátástalannak tűnő zavaros helyzet. A szervezetek, a szö­vetkezetek jogaikat csak a székhelyük szerint Illetékes bí­róságok keretében működő vál­lalati nyilvántartóba való be­jegyzésüktől kezdve gyakorol­hatják és jogilag csak ettől az időtől kezdve vállalhatnak kö­telezettségeket. A várt ered­mény az lesz, hogy megszilár­dulnak a szocialista szervezetek közötti kölcsönös kapcsolatok és a fogyasztóknak sem kell többé attól tartaniuk, hogy va­laki megkárosítja őket. A bűnö­sök ugyanis ezentúl nem búj­hatnak kl a felelősség alól. —km— Klatznéban feléled az éjszaka, a mámoros hangulat, a mohó, erős férfi öleléser Amikor a szá­zados kimondja az utolsó szót, ingerülten összeszorítja az aj-­kát. — Nem szép tőle, hogy kö­szönömet sem mondott a gyö­nyörű éjszakáért! — mondja To­mánek. Klatznó idegesen elnyomkodja a cigarettavéget. — Egészen jól olvas magya­rul! — mondja csípősen. — Ha akarja, magyarul is be­szélhetünk. Klatzné elcsodálkozik. Tomá­nek százados magyarul szólt hozzá. Kiejtése ugyan erősen szlávos, de kétségtelen, hogy tudna magyarul társalogni. — Nem is sejtettem ... — Nem fontos — válaszolja Tománek, és csehül folytatja a beszélgetést. — Egyben biztos vagyok, hogy Perneket Pilzen­ben sem találnánk meg, s hogy két hét múlva hiába várna rá . . . — Azérl hozatott ide, hftgy ezt a tudtomra adja? — Nein érti, Anna, hogy mi­lyen helyzetbe kerültünk? Hel­mut ügynöke közöttünk mozog, a hátunk mögött tanácskozhat az új emberekkel, akikről sej­telmünk sincs, hogy kik lehet­nek! Ma itt van, és holnap?! Csak azt tudjuk róla, hogy töm­zsi, széles vállú, fekete hajú, őszül a halántéka, nyírott ba­juszt visel, szeme kék, szlovákul és magyarul beszél. Hamis iga­zolványa szerint harmincnyolc éves, de ugyanúgy lehet negy­venkettő vagy harmincöt, és mint szerető kifogástalan ... — Ne emlegesse állandóan! — Tapsoljak örömömben, hogy ki is használta magát? — Ha kínozni akar, tapsol­jon! Nem érzem vétkesnek ma­gam, legalább az önök szem­pontjából. — A mi szempontunkból? — Helmut nem tudja, hogy .. . — ... hogy nekünk dolgozik? — Ha tudná, altató helyett mérget kevernének a poharam­ba! — Magának meg tudnia kell, hogy nem érheti semmi baji — Helmut is ezzel biztatott, és mégis rájöttek, hogy a laká­som találkahely! — És nem az? — mosolyog Klalzné szemébe a százados. — Nem bírom tovább, Tomá­nek elvtárs! Nem bírom .. . Nin­csenek vasból az idegeim, ment­senek fel a szolgálat alól... — Pihennie kellene, Anna. Két hét múlva talán sikerülne kijárnom, hogy üdülni vagy idegszanatóriumba küldjék ... — Miért két hét múlva? Még­is visszavárja Perneket?! Ugye ugratott engem? Tománek nemet int. — Nem szoktunk a tűzzel ját­szani — mondja. — Helmut ügy­nöke még Prágában lehet. A mi malmunkra hajtaná a vizet, ha az állítólagos Pernek lenne az illető. Gondolkodjon el, Anna, hátha valami mégis elkerülte a figyelmét, valami csekélység . . . És a ml figyelmünket, teszi hozzá magában a százados. Kár, hogy nem vették szalagra Klatzné és Pernek egész beszél­getését. Ha tudták volna... Amint beléptek a lakásba, már­is riasztotta a megfigyelőket az önműködő lehallgatókészülék. Egyszerű kaland — gondolták az emberei, nem tartották ér­demesnek rögzíteni az egész be­szélgetést. Néhányszor bekap­csolták a készüléket. Még a gya­nú árnyéka sem vetődhetett a szerelmeskedő párra. Ittak, csó­kolóztak. Legyetek boldogok! Legépelték a szalagra vett pár­beszédet. Tománek százados sem talált benne nyomravezető elszólást. Anna asszonyban már annyira bíztak, hogy leállították az „árnyékkíséretet", de lakásá­ban meghagyták a titokban be­szerelt lehallgatókészüléket, hogy magnószalagra vehessék a Nyugatról érkező ügynökök, futárok minden szavát. Tomá­nek töprengve mered maga elé. Valami elkerülhette a mi figyel­münket is!... — Mi kerülhette volna el a figyelmemet? — kérdezi véde­kezve Klatzné. — Az ujjnyomok leszedéséhez nem értek. Ujjnyo­mot nem találtak? — Másra gondolok! — tér ki a válasz elől Tománek. Kutató tekintettel méri végig Klatznét. Miért tereli azonnal másra a szót, amikor Pernekről kellene beszélnie? — Hány óra lehetett, amikor megitta az utolsó pohár konyakot? — kérdezi nyomaték­kal a hangjában. Klatzné megrezzen. Érzi, csak most kezdődik az igazi kihall­.gatás. — Az altatóra gondol? — Feleljen a kérdésre! —. Kettő után, úgy fél há­rom . .. — Ezek szerint Pernek három óra előtt hagyhatta el a laká­sát. Maga hat körül felébredt. Csodálkozik, hol a barátja. El­olvassa a levelét. Kifut az elő­szobába. A kulcsot nem találja a zárban. Az ajtó nyitva. Lefut a kapuhoz. A kapu zárjában ta­lálja a kulcsait. Pernek elment! Visszajön. Az előszobában kö­rülnéz. Nem akar hinni a sze­mének. A telefon mellett borí­ték fehérlik! Vastag, tömött bo­ríték. A boríték, alsó bal sarká­ban kis fekete petty. Ez a meg­beszélt jel. Helmut küldte! Ar­ra is gondolhatott, hogy mi is próbára tehetjük. Megbeszélé­sünk szerint nem szabad felbon­tania a borítékot. Mit csináljon? Végre rászánja magát, és felhív­ja áz állambiztonság ügyeletét, és közli, Helmut újra jelentke­zett. Kiugrasztanak az ágyból, és futok magához... — Ezért nem neheztelhet rám! — Pernek a kaput ls nyitva hagyta — folytatja Tománek, mintha nem hallotta volna KlatZr né közbeszólását. — Hajnali há­romtól hatig, amíg maga aludt, nyitva volt a kapu és a lakás­ajtó. — Arra gondol, hogy másva­laki hozta be hozzám a levelet? — Megtörténhetett volna? — Én már a lehetetlenben is hiszek. A futár kint leskelőd­hetett, s amikor látta, a vendé­gem távozik ... — Végre megmondhatná az Igazat! — szólal meg szigorúan a százados. — Miért védi Per­neket! —• Védem?! — rázkódik meg ijedten Klatzné. — Ne játssza tovább a naiv, becsapott asszonyi! — Istenem... — szakad ki a fájdalmas sóhaj Klatznéból. Rimánkodva tekint a százados­ra. Csak néhány pillanatig állja az éles, kutató tekintetet. — Erre gondolhatott volna, mielőtt kitalálta a szép mesét! Az állítólagos Pernek nem ma­gas és szőke férfi volt? S nein németül beszélt vele? — Kérdezzék meg a hotel portásától, a főpincértől — sut­togja Klatzné. — A Budapest Étteremben is látták. A pincé­rek ismernek engem, megmond­hatják, kivel voltam. Aztán a taxisofőr... (Folytatjuk) UJ SZÓ 1970 VIII. B.

Next

/
Thumbnails
Contents