Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-01 / 181. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK tribúna PRÁGAI LAPOK A nemzetiségi kérdés A nemzeti kérdés elvi problémáival, a szövetségi államjogi elrendezés tapasztalataival és szükségszerűségeivel foglalkolik a cseh kormány hetilapja, a NÁRODNÍ VÝBORY. A párt és a nemzetiségi kérdés című szerkesztőségi cikk egyértelműen leszögezi: pártunk nemzetiségi politikája és a szocialista világrendszerhez való tartozásunk elleni támadások köíös nevezője az osztályszempontok mellőzése. A nemzetiségi kérdés következetlen megoldása, a nemzeti érzések ignorálása, a nemzetiségi kérdés •leszűkít** a gazdasági kiegyenlítésre stb. a január utáni fejlődésben hozzájárult a bomlasztó propaganda virágzásához. Annak illusztrálására, hogy mennyire érzékeny probléma a nemzetiségi kérdés, a hetilap az anyanyelv kérdését említi. Egy nemzet tagja éppen az anyanyelv segítségével tartja fenn kapcsolatát az egész nemzettel, annak kultúrájával, történelmével stb. A nemzetiségi kérdéskomplexumban azonban több ilyen kulcsfontosságú tényező rejlik, tehát a nemzetiségi kérdéi megoldását célzó minden kísérlet, ha tőle eredményt várunk, nem hagyhatja e kérdéseket figyelmen kívül. A nemzeti elzárkózottság miatti indokolatlan aggályok, a nemzeti lét sajátosságainak figyelmen kívül hagyása csakis károkat okozhat. A szocialista föderáció tapasztalataival foglalkozva a cikk aláhúzza, hogy ez az államforma nem gyengíti, ellenkezőleg, erősíti a győzelmes proletáriátus hatalmát. Az elmúlt években a föderáció kérdésének emlegetése nálunk a tiltott gyümölcsök közé tartolott. Ezért nem csoda, hogy a január utáni fejlődésben ezt a kérdést meg akarták nyergelni mindazok, akik élősködni akartak a kialakult helyzeten. így került napirendre annak idején a háromtagú államszövetség kérdése ls, aminek többek közt az volt a célja, hogy a köztársaságban több állam politikai centrumot hozzon létre. A háromtagú államszövetség vagyon negatív hatást váltott volna ki a két testvérnemzet, a eseh s a szlovák nemzet viszonyában. Ugyanis a föderáció harmadik tagja szükségszerűen a „mérlegnyelvek" szerepét töltötte volna be, ami már csírájában lehetetlenné tette volna a k<?t nemzet államjogi egyenrangúságának kialakítását. A nacionalizmus nem megoldás A TVORBA július 29-i száma figyelemreméltó cikket közöl a dél-szlovákiai nemzetiségi helyzetről. Bevezetőben, a nemzetiségi törvény normáival kapcsolatban, ez áll a cikkben: 1969. január 1-től érvényes nálunk a CSSZSZK nemzetiségeinek helyzetét meghatározó alkotménytörvény. Ebben a törvényben első izbeil szerepelnek a nemzetiségek mint . államalkotó egységek, etnikai csoportok, amelyek tevékenyen kiveszik részüket közös szocialista államunk építéséből. Nem titok, hogy már hoszszabb ideje intenzív munka folyik a részletesebb nemzetiségi törvényen. Az egyes nemzeteink és nemzetiségeink — a csehek, a szlovákok, a magyarok, a németek, a lengyelek, az ukránok stb. — közti kapcsolatoknak közös nevezőjük lehet: a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság. A túlfenített nacionalizmus nem jelenthet kiutat, mert amint a délszlovákiai tapasztalatok tanúsílják, ismét zsákutcába, jutnánk. A visszatérés, a hibák helyrehozása mindig nehezebb, mint a aaemfénywMstA avantufizmua. Ebben rejlik az új törvények és törvényes intézkedések igazi értelme. Ezek a törvények és intézkedések a nemzeti és a nemzetiségi jogok egyenrangúságán és azok védelmén alapszanak. Ezek a normák államunk valamennyi becsületes polgárának új lehetőségeket adnak a politikai, a nyelvi, a társadalmi, a kulturális és más jellegű önrealizálására. A Tvorba a nemzetiségi törvény alapelveinek ismertetése, a dél-szlovákiai helyzet objektív felvázolása után átfogó ké pet nyújt a cseh olvasónak az 1968. évi helyzetről ezen a vidéken. Megállapítja, hogy a Matica slovenská és a CSEMADOK közti dialógus eltűnt az újságok hasábjairól, de a problémák nem szűntek meg. Pozitív előrehaladás azouban az, hogy a dialógus objektív jelleget kapott. Ez számos pozitív politikai intézkedésben és ak ciőban jut kifejezésre. A hetilap említést tesz a CSEMADOK 1968 márciusi állásfoglalásáról, amit az Új Szóban tett közzé. Megállapítja, hogy ez az állásfoglalás sok vitát idézett elő. „A szlovák újságok az állásfoglalást jelentős, közel két hónapi késéssel közölték. A kifejtett nézetek alapján való nyílt vita helyett így egyoldalú monológok keletkeztek, ami sok rossz vért szült. Ezt a vitát általában a saját nemzetiséggel szembeni kritikátlanság jellemezte". A múlt örökségeire mutatva a Tvorba többek közt ezeket írja: „A fasizmus veresége után, a második világháború befejezését követően újból Csehszlovákiához csatolták azt a területet, amelyet 1938 végén a Horthy-Magyarerszág jogtalanul annektált. A kassai kormányprogram a köztársaságban élő magyar nemzetiségű lakosság problémáját úgy oldotta meg, hogy a csehszlovák állampolgárságot kizárólag a bizonyítékokkal rendelkező antifasiszták hagyhatták meg. Később, hogy ezeknek a polgártársaknak legalább az alapvető polgári jogokat biztosíthassák, hozzáláttak az úgynevezett reszlovakizáláshoz. 1947 végén kb. 200 000 személy jelentkezett ismét (vagy első ízben) a szlovák nemzetiséghez. Ma természetesen már tudjuk — áll a cikkben —, hogy éz a téves poitikai döntés sértette a nemzetiségi jogokat, és kísérlet volt a magyar nemzeti kisebbség létének erőszakos és adminisztratív megoldására. A hiba helyrehozására csak 1950 után került sor. A statisztikákban ezért szerepelnek olyan adatok, hogy 1950-ben Csehszlovákiában 367 733 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, de 1961-ben ez a szám már 533 939-re emelkedett. A rendelkezésre álló anyagok szerint jelenleg Szlovákiában 675 vegyes lakosságú község található. 451 községben a szlovák lakosság kisebbségben, 224-ben pedig többségben van. A vegyes lakosságú járásokban a párt- és az állami szerveknek a nemzetiségi kérdésen kívül természetesen egész sor más feladatot is meg kell oldaniuk. E feladatok közös nevezője e vidékek iparosítása, a munkaerőfelesleg elhelyezése és a lakosság szükségleteinek széles körű kielégítése. A volt nyugat-s'zlovákiai kerület pl. ezekben a járásokban 1980-ig kb. 40 000 új munkalehetőség megteremtését tűzte ki célul. A feladatok közé tartozik továbbá a politikai és a társadalmi szervezetekben való igazságos képviselet, valamint a kétnyelvűség használata kérdésének a megoldása, az oktatásügyi rendszer kérdése stb." Befejezésül a Tvorba' megállapítja: Aki nyílt szemmel jár, s körülnéz ezekben a járásokban, nem tagodhatja, hogy DélSzlovákiában a felszabadulás óta jelentős változások törtért tek az iparosítás terén. (ím) Mindnyájunk ügye A TARSADALMI TULAJDON DÉZSMÁLÁSÁNAK MEGSZÜNTETÉSE A bűnözés állandó növekedése illetékes szerveinket s a közvéleményt egyaránt foglalkoztatja. Az elmúlt napokban a sajtóból meg tudhattuk, hogy tavaly orszá gos viszonylatban 141 788 bűnözőt vontak felelősségre. Ez a szám az 1967-es esztendő bűncselekményeihez viszonyítva 20,7 százalékos növedesét jelent. A bűnözés növekedése több okra vezethető vissza. Mindenekelőtt meg kell említeni az elmúlt évek politikai zűrzavarát, melyet a szocialistaelle nes erők idéztek elő társadalmi és gazdasági életünkben, továbbá az említett időszakban meggyen gült az a halalmi szerv, melynek közvetlen feladata a bűnözők meg büntetése. Olyan törekvések is voltak, melyek a közbiztonsági szervek népszerűtlenné tételére, illetve ütőképességük csökkentésére irányultak. Az egyik gyakori és rendkívül veszélyes bűncselekmény a társa dalmi tulajdon elleni vétség, főleg a lopás. A közvéleményt is éppen ez a bűncselekmény foglal koztalja a legjobban. A hivatalos szervekhez számos olyan levél érkezik. mely arról tanúskodik, hogy az emberek nem néznek kii zömbösen a köztulajdon dézsmálóira. A figyelmeztetők gyakran nem hajlandók elárulni kilétüket, mivel az érintetlek esetleges bosszúállásától tartanak. A névtelen figyelmeztetések azonban — még a jó szándék ellenére is — többnyire nehezen ellenőrizhetők. Bár azt állítottuk, hogy a köz véleméuyt élénken foglalkoztatja a társadalmi tulajdon megkáro sítása, mégis le kell szögezni, hogy az emberek általában — ezt egy felmérés eredményei is bizo nyitják! — nem ítélik el elég szi gorúan a lopást. Pontosabban szólva: a közvagyon dézsmálására sem tekintenek annyira elítélő leg, mint a magántulajdon meg károsítására. Vagyis sok esetben nem figyelmeztetnek a lopásra annak ellenére, hogy tudnak róla. És ez egyben azt is eredményezi, hogy a közvagyon ineglopóit kevésbé vetik meg, mint a maga n tulajdon tolvajait. E téves fellő gás károssága óriási — kivált társadalmunkban, melyben az ériékek nagy része valamenyiünk tulajdona, tehát közös. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a bűncselekmények leleplezése, a lopás minimálisra csökkentése csakis úgy képzelhető el, hogy ahhoz az egész társadalom hozzájárul, vagyis mindenki rámutat a közvetlen környezetben előforduló hibákra. Ez pedig egyebek költ azért is fontos, mert a társadalmi tulajdon elleni vétség elburjánzásának megszüntetése hozzájárul ama téves és káros né zet eloszlatásához mely szerint nem érdemes becsületesnek lenni, hiszen egyre többen lopnak. Az ellenőrzés fokozásáról, a következetes állandó leleplezésről tehát egyetlen percre sem feled kezünk meg, ha a tárasadalmi tulajdont a sajátunknak tekintjük. FÜLÖP IMRE KÉT ÚJ KÖNYV GUSTÁV HUSÁK: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről Közeledik a. Szlovák Nemzeti Felkelés 26. évfordulója. Ebből az alkalomból mi sem időszerűbb, mint azokhoz a forrásmunkákhoz nyúlni, amelyek hitelesen ábrázolják e történelmi jelentőségű küzdelem eseményeit. Gustáv Husák: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyve a szlovák nép történelmének dicső fejezetét a résztvevő hitelességével írja meg. A kötet eredetileg a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójára jelent meg. Értékével lapunk hasábjain már terjedelmes tanulmányban foglalkoztunk. A második kiadás rövidített szövege — a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére — most magyarul is megjelent. A lendületes stílusú, érdekes, számos eseményt új meg világításba helyező szuggesztív erővel megírt dokumentum meggyőzően bizonyítja, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a sok egyéb mellett a szlovák nemzet történelmi öntudata haladó, forradalmi demokratikus jellegének a megnyilatkozási formája. A szlovák nép a fasizmus elleni felkeléssel példát mutatott, és kivívta a haladó világ elismerését. A mostani kiadványban a szerző A magyar olvasóhoz címmel Irt előszót. Gustáv Husák meleghangú soraiban többek között elmondja, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés mély internacionalista értelmet nyert és céljaiban is internacionális volt. Ezért találták meg benne helyüket — a szlovákokkal és a csehekkel vállvetve harcolva — szinte minden európai nemzet fiai. E szlovák földön dúló küzdelemben részt vettek magyar partizánok, és a szlovák felkelők oldalára átállt magyar egységek katonái is. ,,Az elmúlt 25 év során — írja — politikai és osztályviszonylatban alapvetően megváltozott Európa és különösen Közép-Európa térképe. Valósággá ért, amiről a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban csak álmodoztunk, amit kívántunk: nemzeteink, a magyar nép és más szomszédállamok dolgozó népe is rátért a szocialista társadalom építésének közös útjára. Rátaláltak így az elvtársi, testvéri, baráti és szövetségi viszony útjára is. örülünk annak, hogy ma Csehszlovákia és a szomszédos Magyar Népköztársaság népe között nagyon jó politikai, gazdasági, katonai és általában baráti kapcsolatok vartnak." A szép kiállítású — olvasóink körében bizonyára népszerűvé váló — kötet fordítása Sziklay László munkája. Előszavát Laco Novomeský írta. /Epocha Könyvkiadó, 1970.) BAKOS ZSIGMOND: Az üzemi pártszervezetek feladatai a gazdaságszervező munkában A Pártmunkások Kiskönyvtá' ra sorozatban megjelent kiadvány egy nálunk is nagyon időszerű kérdésre, az üzemi pártszervezetekre, és e szerveknek a termelésben betölött szerepére Irányítja a figyelmet. Elmondja, hogy mi a gazdaságszervező munka tartalma és mik a gazdaságszervező munkában való részvétel módszereL Hangsúlyozza, hogy a pártszervezetek munkamódszerét mindenkor meghatározzák a párt politikai célkitűzéseinek soronlevő feladatai, amelyeket a párthatározatok fogalmaznak meg, a demokratikus centralizmus, mint a párt szervezeti alaptörvénye, a pártszervezeten munkaterületeinek sajátos körülményei, a pártszervezetek vezetőségi tagjainak, és aktivistáinak, valamint tagjainak eszmei-politikai felkészültsége, tapasztalataik színvonala. A pártszervezetek gazdaságszervező munkájában való részvétel sok új követelményt állít a szervezők elé, de ma is érvényes az a megállapítás, hogy vannak a pártmunkának évtizedek óta bevált hasznos vonásai, amelyek az új körülmények között is eredményesen alkalmazhatók. A tanulmány a sikeres munka alapvető körülményének azt tartja, hogy a politikai vezető testület ismerje a gazdasági terület legfontosabb kérdéseit és szüntelenül tanul--' mányozza az üzemi közösségek, belső törvényszerűségeinek alakulását és a párt napi és távlati célkitűzéseinek megfelelően befolyásolja azokat. A politikai irányvonal érvényesítésének feltétele, hogy minden szervezet, minden vezető és dolgozó ténylegesen felelős legyen munkájáért. Szükséges, hogy a pártszervezetek politikai munkája mindenekelőtt ezt tisztázza, és saját eszközeivel biztosítsa. E munkát —* módszertani tanácsai, valamint a pártmunkára vonatkozó általános, tehát mindenütt érvényes megállapításai miatt — elsősorban a propagandisták és a párt apparátusának a dolgozói használhatják sikerrel. (Kossuth Könyvkiadó, 1970.) (zsaf VÍZPARTON (Stubnya A. felv.)