Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-01 / 181. szám, szombat

KÁNIKULA ... Ha most, a nyár t kellős közepén a kéken villogó folyók közelében a fürdőruhába öltözött strandoiók pihegve ejtik ki ezt a szót, akkor mit mondjanak az Odeva ruhagyár trenčíni 01-es üzemének dolgozói? A földszinten és az emeleten gép hátán gép, vastag és vékony szövetek — és ezt szándékosan hagytam utoljára — a forróságot árasztó vasalók százai. Mert kánikula ide vagy oda, a zakónak szépnek kell lennie, szükséges hogy „tartása" legyen, ez pedig a vasaló gyakori használata nélkül nem érhető el. A trenčfniek azonban már megszokták a meleget és még csak azzal sem vigasztalják magukat, hogy melegebb munkahelyek ls vannak. A ruhák ördöngös gyorsasággal készülnek. Az anyag — mintha egy varázsló a háttérből bűvös pálcával dirigálná — egyik munkaasztalról a másikra vándorol, míg az emeleti terem jobboldali részében levő fogasokra kerül, és a minőségi ellenőrzéstől nem kapja meg a „zöldet", pontosabban azt a kis cédulát, melyet a vásárlók mindig nagy figyelemmel tanulmányoznak az üzletekben. Ez a kis kartonlap fontos adatokat tartalmaz: milyen a ruha nagy^ sága, milyen anyagból készült — és talán nem is kellett volna a végére hagyni — mennyibe kerül. Ezután indul el az üzletekbe, s hogy mennyien vásárolják meg, azt egy ismert számadat bizonyítja: Csehszlovákiában minden harmadik férfi Odevaruhát visel. Aki már járt szabóműhelyben és látta azt a „pepecselést", amelyet a szép ruha elkészítése kíván meg a derék mesterektől, nehezen tudja elképzelni, hogy TrenCínben és az anyavállalathoz tartozó Hlohovecen, Nové Mesto nad Váhomban, Skaličan és Tornaiján hogyan készülnek el napjában ezrével a zakók, nadrágok. Pedig nincs benne semmilyen varázslat, csak átgondolt munkaszervezés, sok gép és sok ügyes ember. Egészen pontosan — a felsorolt üzemegységekkel együtt — 7000 alkalmazottja van az Odevának. Ha az üzemet három év tizeddel ezelőtt alapító és akkor megközelítőleg 500 embert alkalmazó Nehera meghallaná ezt a számot, ugyancsak elcsodálkozna. Es ha látná a korszerű gépeket és a már említett munkaszervezést! Az egyik asztalon sablon segítségével, krétával különféle idomokat rajzolnak a szövetekre, a másik munkaasztalon egy dolgozó — pontosan összeillesztve — tíz-tizenkét anyagot tesz egymásra és egy rettenetes gyorsasággal mozgó, fürészlapra emlékeztető szerkeRUHAGYÁRI ÚJDONSÁGOK Mitől lesz szép a zakó? # Vatelin helyett szivacs Q Teszil- és gyapjúruhák nagy választékban <Q Minden harmadik ember az Odeva ruháit hordja # A gyártmányok 12 százalékát exportálják zettel kivágja a berajzolt alakzatot. A szövetet azután továbbadja. Itt egy egészen új, csak a legfejlettebb technikával dolgozó ruhagyárakban alkalmazott műveletet végeznek, amely azonban már több szót kíván. Korábban említettük a szép ruha egyik alapvetően fontos követelményét: a jó tartást. Nos, ezt a „tartást" kapja meg az anyag a következő műveletnél. A ruhagyártás történetében évszázadokon át keményített vásznat tettek a zakó elülső részébe. Ezt teszik ma is, csak új technológiával. Eddig a vásznat először befércelték, majd bevarrták az anyagba. Az Odeva trenčíni üzemében most vászon helyett egy fehér szíuíi műanyagot helyeznek a szövetre. A kettőt együtt egy nyugatnémet gyártmányú gépre teszik rá, amely „ráforrasztja" a meleg állapotban ragasztó anyagot kibocsátó és utána megkeményedő, a hagyományos vásznat hajlékonyságával és alakíthatóságával „lepipáló" anyagot. A szabómesterek most talán kárörvendően arra gondolnak: ez mind szép és jó, de mi emelkedő igényekkel — mon dotta Hamzík elvtárs az Ode va vállalati igazgatójának mű s5aki helyettese. Majd így foiy tatta: — Nagy a konkurrencia Mind a hazai, mind pedig a külföldi ruhagyártás mérföldes léptekkel halad előre. Mi sem maradhatunk le. Az új gépek vásárlására és a korszerű munkamódszerek bevezetésére í külföldi megrendelők is ösz tönöznek bennünket. Az előbb említett — felvételünkön is látható — gépet is azért vá sároltuk meg, mert külföldö'i már elterjedt, bevált és a meg rendelők ma már nem vennék meg ruháinkat, ha a hagyó mányos és meghaladott munkamódszerekkel dolgoznánk. Szép, ízléses, modern min tázatú és kitűnő minőségű anyagokból készít különféle méretű ruhákat az Odeva. Megközelítőleg 1100—1200 koronáért kaphatók a teszilruhák, a többi — de nem rossz anyagból — készített felöltők olcsóbbak. Valamikor a ruhagyárak, enyhe túlzással, szinte „egyenruhákal" készítettek. Ma figyelembe veszik a divat követelményeit, és az igényeknek megfelelően változtatják a „fazont". A vásárlók bizonyára örülnek majd egy további újdonságnak: a váiltömést eddig vattaszerű, úgynevezett vatelines anyagból készítették. Az új ruhákba mér speciális szivacs. anyagot tesznek. A trenčíni Odeva hatáskörébe tartozó üzemek még jobb eredményeket érnének el, ha több ruha- és segédanyagot kapának. Ebben az évben az üzem gyártmányainak 12 százalékát exportálják. A legtöbb ruhát a Szovjetunió vásárolja. A kivitel — az előző évekhez viszonyítva — az idén emelkedik, ami a gyártmányok minőségi színvonalának javulásával magyarázható. Munkában az új ragasztógép. történik majd a „csodaanyaggal", ha a ruha idővel tisztítóba kerül, ahol különféle vegyi anyagokat használnak? Ezt a kérdést mi is feltettük az üzemrészleg vezetőjének, aki megmutatta a ruháját, melyet már hétszer tisztítottak. A Kabát tartása semmiben sem különbözött azoktól, amelyek a szemünk láttára akkor kerültek le a gépről. — A konfekcióiparnak lépést kell tartania a fogyasztók részéről megnyilvánuló, évről évre (V. Pribil felv. — ČSTK j A RIPORTOT a kánikula hangsúlyozásával kezdtük. Lehet, hogy néhány év múlva ez már csak rossz nyári emlék marad, mert az üzem legújabb részlegében — ahol mintegy hatszázötven ember dolgozik — már légkondicionáló-berendezést helyeztek üzembe, és nincs kizárva, hogy ez a ruhagyárban országos viszonylatban először alkalmazott berendezés nem könnyíti meg a további t>500 dolgozó munkáját az elkövetkezendő időszakban. KOMLOSI LAJOS Hagyjuk abba a füstölést, amíg nem késő 1970 VIII. 1. Dr. Milaüa Taujerová, .1 Nemzetek Kamarájának népjóléti bizottsága elé nemrégiben minden dobányos részére megszívlelendő adatokat terjesztett. Tudományos elemzéséből kitűnik, hogy társadalmunk egyik legnagyobb egészségügyi problémája a mértéktelen dohányzás. Orvosaink 1965-ben és 1966-ban végzett kutatásaiból kitűnik, hogy a dohányosok között 8—15-ször gyakrabban fordul elő a rák, és hogy a rákos megbetegedések előfordulása az elszívott cigaretták mennyiségétől is függ. Ez azt jelenti, hogy akik életükben több mint félmillió cigarettát szívtak el, azok között :'5-ször gyakrabban fordul elö rákos haláleset, mint a nem dohányzók között. Azt is megállapították, hogy a tüdőrák 90 százalékban az évekig tartó dohányzásra vezethető vissza. A hörghurut és a tüdőtágulás kétszer, a fekélyek pedig hatszor gyakrabban fordulnak elő a dohányzóknál. A dohányzás miatt idő előtt bekövetkezett elhalálozások száma hazánkban évente 20 ezerre becsülhető. Természetesen a közgazdászoknak nem okoz nehézséget az ezzel kapcsolatos gazdasági károk kiszámítása sem. Ha a dohányzók elhalálozásénak számát összeadjuk a dohányzás következtében krónikus betegségben szenvedők, illetve munkaképtelenek számával, nyilvánvaló, hogy az állam haszna a cigaretta árusításából elenyésző. A dohányzók leggyakoribb kifogása az idegesség — folytatta dr. Tauferová —, erre vezetik vissza ezt az átkos szokásukat. Állításuk azonban nem felel meg a valóságnak, mert ma már az sem titok, hogy a neurózisban szenvedők között alig akad egyegy dohányos, és a dohányos ember neurotikus bántalmait sokkal nehezebben viseli el, mint az, aki nem dohányzik. A kutatások során a szakemberek természetesen a gyermekeket és az ifjúságot is nagyító alá vették. Bebizonyosodott, hogy túlságosan alacsony a dohányzók korhatára, hiszen a dohányzás már a tízéves fiúk körében is kísért. A lányok többnyire 13—14 éves korukban pró balkoznak meg a cigarettával. Azoknak a gyermekeknek pedig, akik befejezték a kilencéves is kólát, tehát a 15 éveseknek egv negyede rendszeresen dohányzik. .Az említett elemzésből követ kezö további megállapítások alapján nyilvánvaló a helyz3t állandó rosszabbodása. A fiata lok részére a cigaretta az érettség és a divat jelképe. A felnőttek komoly intelmeit meg sem hallgatják. Mi tehát a teendő, hogy a do hányzás „kórjának" az elharapózását megakadályozhassuk? A szakemberek szerint komplex . társadalmi megoldást követelő problémával állunk szemben, amelynek enyhítése — legalább az ifjúság körében — a gyermek- .és ifjúsági szervezetek segítségétől várható. —km — ARATÁSI KÖRKÉP Deménden is javában folyik az aratás. Az esős időjárás ugyan kétszer megzavarta u munka ütemét, de Űberfranc István mérnök, a szövetkezet elnöke és Prandorffi Pál csoportvezető elégedett a kombájnosok és a többi dolgozó munkájával. 400 hektár gabonát kell learatni, ebből eddig 170 hektárról már betakarították a termést. Egy saját kombájnjuk mellett segít a Hradec Králové-i GTÄ E—512-es új típusú német gyártmányú kambájnja, amely naponta 20 hektáron aratja le a gabonát, továbbá egy krupinai SK—4-es kombájn. Naponta 12 vagon gabona került a két tisztítóba és szárítóba, amelyek éjjel-nappal működnek. A munkacsoportok váltják egymást. Eddig az öszszes gabonát Magyaradra, a felvásárló központba szállították. A gabona átlagos hektárhozamai a tavalyihoz hasonlóak. Volt egy tábla, amely 45 mázsát adott, de átlagban 28—30 mázsás lesz a hektárhozam. Különösen jól beváltak a szovjet búzafajták. Az Ipolysági Állami Gazdaság pusztafalusi részlegén is teljes ütemben halad az aratás. Két saját kombájnnal arat Klincsok László és Bysztricky Márton. A mázsamester és a raktárnok a legboldogabb, mert a learatott 21 hektár búza 44 mázsás hektárhozamot adott. Itt is a szovjet búzafajták váltak be a legjobban. A 20 hektáros árpa tábla 47 mázsás hektárhozamot adott. Eddig 18 vagon gabonát takarítottak be. Természetesen lesznek gyengébb hozamú táblák is, de Gése Alfonz gazdaságvezető szerint a 36—37 mázsás hektárhozamot elérik. Bb'LÁNYI JÁNOS, Ikménd Napsugaras délelőtt volt, amikor az 1430 hektáros somorjai szövetkezet határában, az egyik búzatábla szélén sikerült „elcsípnem" a gazdaság elnökét. Ujjai közt tömött kalászokat morzsolgatott és közben kombájnok munkáját figyelfp — Összesen 495 hek tárolj termesztünk gabonaféléket ebben az évben — tért azonnal a tárgyra Fehér Károly elnök. — Ebből 150 hektár az árpa, a többi pedig búza. Az árpával végeztünk, átlagosan 31 mázsát adott hektáronként. Ha az időjárás „kedvezőbb", több is lehetett volna. így azonban parcellánként 10—15 százalékos szemveszteséggel takarítottuk be az árpát. A legnagyobb szemveszteség a 40 hektárnyi rendre vágott árpában mutatkozott, mert az eső belemosta a kalászokat a talajba. — Hogyan fizet a búza? — Eredetileg 37 mázsás hozamot terveztünk, aztán reméltük, hogy legalább a 35-öt elérjük. Sajnos, jelenleg csak 33 —34 mázsás átlaghozammal számolunk, bár meglehet, hogy még javítanak valamit a végső eredményen a hátralevő parcellák, amelyek lényegesen jobbnak mutatkoznak. A szövetkezet teljesen maga erejéből végzi az aratási munkákat. összesen öt kombájn vágja és csépeli a gabonát. A szalmát nagynyomású présekkel takarítják be, melyek után pótkocsit vontatnak, s így a szalmabálák egyenesen arra hullanak. A szalmaprések alig érnek a parcella végére, máris megjelenik a két 90 lóerős traktor, és megkezdi a tarlóhántást, amit már eddig 165 hektáron végeztek el. Mindez arról tanúskodik, hogy jól megszervezték az aratást, és az egyéb velejáró munkákat. Erről tesz bizonyságot az is, hogy már 40 hektáron a tarlókeveréket is elvetették. A gabonabetakarítással párhuzamosan végzik az évelő takarmányok begyűjtését is. Eredetileg 70 vagonnyira számoltak, idáig azonban már kerek 100 vagonnal takarítottak be, s még mindig jócskán van belőle. — Két évre el vagyunk látva szálastakarmányokkal — mondta rövid számítás után Mészáros György üzemgazdász. Most már csak az állattenyésztőinken a sor, hogy mindezt okosan és gazdaságosan használják fel. -kg— Bőrűnk szellőzése és a ruházkodás Az, hogy testünk a bőrön, az úgynevezett pórusokon keresztül is lélegzik, szellőzik, eléggé köztudott dolog. Ruházkodásunknak olyannak kell lennie, hogy ezt a természetes bőrfunkciót elősegítse és sahosetn akadályozza. A téli ruházat legfőbb tulajdonsága az, hogy meleg. Ez azt jelenti, hogy a téli öltözéknek rossz hővezetőnek kell lennie és ne eressze testünkhöz a hideget. Ennek az öltözéknek sem szabad azonban teljesen elszigetelnie testünktől a levegőt, hanem olyannak kell lennie, hogv testünk azért szellőzzön is. A nyári ruhának a szellőzés a legfőbb/feladata. Szellősnek kell lennie, mert ha nem ereszti át a levegőt, akkor nagyon kellemetlen és ártalmas a ruha, akármilyen könnyű és vékony anyagból készüljön is. A ruhának azért kell szellőznie, meri testünk állandóan párolog, még nkkor is, ha teljes nyugalmi állapotban vagyunk. A bői-pórusokon keresztül a bőr lélegzik es ízeken keresztül a bőrfelszíne izzadság és bőrfaggyú is kéül. Hidegben bőrünk szárazabb és nein olyan zsíros, mint melegben, de a meleg ruha alatt elén is van valami kevés izzadság és zsírosság a bőrünkön. Az izzadság mindig párolog, és a bőrfaggyú is akkor, amikor bomlik, ezért a tisztátalan bőrnek jellegzetesen rossz szaga van. A jó ruha nein akadályozza bőrünk párolgását. Ezért » itlia ne legyen olyan szövetből, amely nem ereszti át a levegőt. A közönséges szövetfajták a levegőt többé-kevésbé mind áteresztik, de nem így van ez a gumival átitatott fajtáknál és a műanyagoknál, amelyek e tekintetben sok bajt okozhatnak. Ezért az esőköpenyek és a gumival impregnált orkánkabátok nem alkalmasak hosszabb ideig tartó viselésre! A jó ruha kétféleképpen szellőzteti a testet. Elsősorban az anyag résein keresztül, s azután azzal, hogy hogyan simul a testhez és nem szorítja teljesen a nyakat, a kezeket és a lábakat. A test és a ruházat között levegőréteg van, mely kiszivároghat a környezetbe, s helyette oda tiszta levegő szivárog. Minden szövedék, amiből ruhát csinálnak, a posztó, a vászon, a gyolcs, a bársony, a selyem stb., mind likacsos és így mind átereszti a levegőt. Ha az ember izzad, a ruhája rendesen nem nedvesedik át, fin az alsóneműjébe beleivódik az izzadság és akkor e fehérnemű nem ereszti át a levegőt. Ha megszárad az átizzadt alsónemű, megint átjárja a levegő, de ha már néhányszor izzadt benne az ember, akkor iikacskái mindjobban megtelnek porral, piszokkal, és akkor már száraz állapotában sem tudná átjárni a levegő. Ezéft az alsóneműt minél gyakrabban kell mosni, lehetőleg naponta kell váltanunk, különösen a meleg, nyári időszakban. A legjobb és legegészségesebb a vászonalsónemű, mert ez nem tapad a testünkhöz, Jól átereszti a levegőt és bepiszkolódása esetén könnyű kimosni. Ezért nem megfelelőek — egészségi szempontból — a szilon- és másfajta műanyag-alsónemfiek, mert nem szívják magukba az izzadságot és nein szellőztetik a bőrt megfelelően. Végül csak annyit ehhez a problematikához, hogy öltözködjünk mindig az időjárásnak megfelelően Nagyobb hidegben inkább rétegesebben, hogy a több rétegű öltözék között elegendő levegő kapjon helyet, amelynek hőszigetelő hatása is van, de egyben megkönnyíti szervezetünk bőrön keresztül való légzését is, ami az egészséges élet^ hez elengedhetetlen. Dr. JUHÁSZ ISTVAll