Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-30 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

PÁRBESZÉD — Képzeld, Jenő, ezt a nyavalyás Veplacseket nem tehet mr!" usztegetnl! — Miért, olyan becsületes ember? — Dehogy. Olyan sokat kér ALLiTÓLAG Az elmúlt évben állítólag japán delegáció látogatott az egyik nagy ipari üzemünkbe. Amikor reggel megérkeztek, a vezető így szólt: — Ping, ling jao. Azután estig szótlanul jártakkeltek a csarnokokban, figyelték a munkát. Este, mikor búcsúztak. a vezető újra megszólalt: — Ping, ling ho. Sing sang sio, kabuki nakijong. . Az igazgató megkérdezi a tolmácstól: — Kérem, árulja el, mit mondott a vendég? — Reggel jó reggelt köszönt. Most pedig azt mondta, hogy viszontlátásra és elnézést, hogy a gvár dolgozóinak strájkjában nem vettem részt, de nem vagyok tagja az ö szakszervezetüknek. HUM?'^** SZÖVEG NÉLKÜL (A. Bum karikatúrája) ZSAROLÁS •j,! , I , ITT mmim .. MERT KÜLÖNBEN HEGEDÜLNI FOGOK! VILLAMOSON A városi rendőrségre egy sokszoknyás vidéki asszonyka lép be és elpanaszolja bánatát: — Kérem, az előbb a villamoson valaki ellopta a szoknyámból a pénztárcámat! — Mondja, néni, a villamoson nem észlelt semmi gyanúsat? — De kérem, éreztem, hogy valaki tapogat a szoknyám körül, de nem gondoltam, hogy el akarja lopni a pénztárcámat. Azt hittem, tisztességes szándékkal matat.. . PANASZ A nem -eppen sovány Ncgyné panaszkodik: - Borzasztó, már egy hónapja szedem ezeket a fogyasztó pilulákat, de egy kilóval sem íettem könynyebb. T- És hányat szed belőle? - Naponta nyolcat. Minden étkezés után egyeteavet. KÉRDÉS — Mondd, Sanyi, te mikor ismerted meg a feleségedet? — Sajnos, csak akkor, amikor már elvettem ... ÁLLOMÁSON Az egyik állomás restijébe egy vendég ül be. A pincér megkérdezi az illetőt: — Mit hozhatok, kérem? Teát vagy kávét. A vendég körülnéz, meglátja a szomszédja csészéjét majd így szól: — Kérem, ha az, amit a szomszédom iszik tea, akkor kávét kérek, de ha az netalán kávé lenne, akkor viszont nekem teát hozzon! FAVICC Az egyik gyógyszertárba naponta bejár egy ló, mindig ricinust vásárol. Feltűnt ez á személyzetnek is, s ezért az egyszer elhatározták, hogy másnap megkérdezik a lótól, mi:

e kell neki a hashajtó. Csakh<j y a ló többet már nem jött a j yógyszertárba. KÉRÉS — Kiss kartárs, kérem, leg> en szíves kölcsönözzön kétsz, z koronát. Most vettem észre. hogy otthon hagytam á pénzt;' rcámat. — Tudja mit? Adok magának egy koronát villamosra és menjen ér ír.'! Azért adja utasításait telefonon, mert nem biztos a helyesírásban. Hovatovább úgy alakul a fürdőruha divat, hogy a strandokon a szemérmes ember két fügefalevelet tesz a szemére. Olyan kiváló ember, hogy már nem is kell dolgoznia: pozitív példa lett. A boldog házassághoz két jó megbocsátó kell. Együtt érzünk az elesettekkel, de azok mellé állunk, akik elgáncsolták őket. Mielőtt te is éljenezni kezdel, nézd meg jól, kit ünnepelnek. Még mindig akadnak csigák, akik megmagyarázzák a nyúlnak, hogyan kell futni. Gyűlöli a talpnyalókat, mert tőlük nem tud odaférni a főnök talpához. » • » Hogy milyen volt a tévéműsor ma este? Egyik fülemen be, a másikon ki. V I NÖI DOLGOK Kovácsné találkozik Szabónéval és megkérdi tőle: — Adj valami jó tippet, Éva. A férjemnek holnap lesz a születésnapja. Mit vegyek neki? — Ajánlom, hogy vegyél neki egy szép könyvet. — Ugyan. Könyve már van! KIVÁGÁS Szabóék színházba Indulnak. Szabó végignézi felesége öltözékét és így szól: — Vilma, nekünk az erkélyre szól a jegyünk, de ruhád kivágása egészen a földszintig ér! TEGYÜK SZÉPPÉ OTTHONUNKAT! — Sári, döntsd el már végre, hogy milyen magasra akasszuk azt az átkozott képet! IDEJÉBEN SZÖL — Äá Egy szép bnnda kéne nekem, Bélám ... TALÁLKOZÁS Brahovácz megy az utcán. Egyszer csak felderül az arca, amint észrevesz egy szembejövő férfit: — Szervusz, Kovácskám, jaj de régen nem láttalaki Hogy vagy, öregem? A férfi értetlenül néz rá: — Elnézést, én nem vagyok Kovács! Uram, mi nem Ismerjük egymást! Brahovácz zavartan kér bocsánatot és továbbmegy. Néhány utcával arrébb — mit ád a sors — meglátja Kovácsot. Már messziről kiabál felé: — Szervusz, Kovács! Képzeld az előbb találkoztam egy illetővel, aki teljesen terád hasonlított! A férfi dühösen szólal meg: — Uram, ha mégegyszer Kovácsnak hisz és harmadszor is megszólít, Isten az atyám laposra verem a száját! Vizsgálat Történt pedig egy vasárnap, — úgy július közepetájt —. hogy Kovács István betért ebé delni a lakásához közel eső „Kis Pazar" vendéglőbe. A2 ebéd körülményeit és lefolyásá: nem kívánom részletesen ecse telni, csupán néhány sort idéz nék abból a levélből, amelyet Kovács még ott, az asztalnál megírt, s amelyet még aznap postáraadott, a Rámenős Üjsáj: címére:, „Az étterem levegője fülledt, hiába kértem a pincért, hogy nyisson ablakot vagy kapcsolja be a ventillátort, nem volt rá hajlandó. Valamennyi italuk állott, lan gyos. Az étterem tele van legyek kel, bogarakkal, egy — már en gedelmet! — még a levesembe is belepottyant. Megfigyeltem azt is, hogy rengeteg ember keresett fagy laltot, ám csalódottan kellett távotniok, mert nem kaptak. Ezek a dolgok nagyon felháborítottak! Sürgős orvoslást kérek, valamennyi vendég nevé ben!" Az újság szerkesztőségében — tekintettel a nyári szabad ságolásokra -— egy kicsit elfeküdt a levél, csak augusztus derekán továbbították az illetékes kerületi tanácshoz, kérvén, hogy gondosan vizsgálják ki a panasz és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A kerületi tanács titkárságán — tekintettel a nyár végi szabadságolásokra —, egy darabig fiókban hevert a levél, csak szeptember közepén küldték továb a kerületi Vendéglátó Vállalat igazgatójához, kérve, vizsgálja meg az ügyet, foganatosítson kellő rendszabályokat, s tegyen róluk jelentést. Az igazgató éppen külföldön járt, a postája közben nagyon felgyülemlett, csak október közepén került kezébe a levél, akkor szignálta ki az ellenőrzési osztály vezetőjére, sürgős kivizsgálást, intézkedést és jelentést kérve. Az ellenőrzési osztály vezető je ebben az évben kivételesen ősszel vette ki a szabadságát, fgy csak onnan visszatérve, november második dekádjában jutott ideje arra, hogy kijelölje azt a háromtagú bizottságot, amely hivatva lesz a szóban forgó panaszt megvizsgálni. A bizottság tagjai nehezen tudták a programjukat egyeztetni, de végül az is sikerült, és december közepén kiszálltak a helyszínre, a „Kis Pazar" vendéglőbe), hogy körültekintően ellenőrizzék a bejelentésben foglaltakat. Tapasztalataikról terjedelmes jegyzőkönyvet vettek fel, amelynek egy-egy példányát elküldték a vállalat igazgatójának, a kerületi tanácsnak, a Rámenős Ojság szerkesztőségének, valamint Kovács Istvánnak, a panasztevőnek. A jegyzőkönyv az alábbi főbb megállapításokat tartlamazta: „A pincér kérésünkre készségesen kinyitotta az ablakot és bekapcsolta a ventillátort, ám a vendégek hangos és haragos tiltakozására kénytelen volt becsukni az ablakot, leállítani a ventillátort. Valamennyi vendég, akit megkérdeztünk, elégedett volt az ttalok hőmérsékletével. Az étteremben egy fia legyet sem találtunk. Ott-tartózkodásunk ideje alatt senki sem keresett fagylaltot. Fentiekből kiviláglik: a panaszos bejelentése egyetlen pontban sem jelel meg a való ságnak." ŔADVANYI BARNA