Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)
1970-08-30 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
OĽGA SCHOBEROVA és IVA JAN2UROVA Václav Vorlička „Ki akarja meggyilkolni a királyt" című most készülő filmjének egyik jelenetében. A komédia témája: az emberi szervek átültetésével kapcsolatos kísérHihetetlennek tűnik, de Marokkónak a kedve zű feltétetek ellenére is teljesen fejletlen a filmgyártása. bár az utóbbi időben a i.-asablancai forgalmazók néhány koproriukciós válatkozásba bo r.sátkoztak. A hivatalos fitmvallatat. a Marokkói filmközpont (Centre Cinematographique Marosain) főleg híradókat és dokumentumfilmeket készít. Eddig mindössze néhány játékfilmet forgatott. Ez a vállalat azonban a legkülönfélébb szolgáltatásokat végzi a külföldi producereknek. A külföldiek Ma rokkóban csak a forgatókönyv ellenőrzése után kaphatnak engedélyt film készítésére. Leggyakoribbak a spanyol, francia és olasz koprodukciók. Habár Marokkónak fejletlen a filmipara. Tan gerben mégis kétrvenkcnt nemzetközi filmfesztivált rendeznek. Ezen a szemlén a földközi-tengeri országok filmjeit mutatják be. A legközelebbi langeri fesztivált jövőre rendezik meg. MICHAL DOČOLOMANSKÝ több mint hét éve játszik színpadon. Ez idő tájt a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház drámai együttesének a tagja, de az utóbbi időben érdeklődést tanúsít iránta a televízió és a kolibai filmstúdió is. Bár a fiatal színész már több tv-játékban és filmben is szerepelt, saját bevallása szerint a Tháliával jegyezte el magát egy életre. A képen: Michal Dočolomanský a Martin Holiý rendezte „Bástya" című (Peter Karvaš szövegkönyve alapján készült) tv-film egyik jelenetében. Marokkó a filmrendezők kedvence A mozinézók milliós tömege számára Marokkó az egzotikummal átszőtt romantikus filmeket je lenti. Ennek az elképzelésnek a kialakulását nyilván elősegítették a második világháború előtt for gafott rendkívül népszerű filmek. Emlékezzünk csak a Casablancára, Hnmphcry Bogarttal a főszerepben, vagy az Út Marokkóba című filmre, amelyben Bing Crosby és Darothy Lamour aratott óriási sikert. Gary Cooper, Charles Boyer és az egykori vamp Vvone de Carlo legsikeresebb film jeit is a marokkói várusok festői terein vagy a beláthatatlan sivatagban forgatta. A modern filmrendezőket is elbűvölték az ál landuan napsütéses Marokkó nyújtotta forgatási lehetőségek. Az elmúlt két évben 25 játékfilmet és 73 dokumentumfilmet készítettek ebben az or szagban a külföldi rendezők. A kitűnő időjárási viszonyok és a kivételesen festői tájak állandóan vonzzák a világ minden tájáról a filmeseket. Azt mondják. Marokkóban min den műfajhoz leltet találni megfelelő környezetet. Tanger és Casablanca utcái például nagyon atka) masak az egzotikus színezetű bűnügyi filmek tor gatasára. A sivatagi oázisoknál sem lehet jobb disz letet elképzelni. Marokkóban készüli a híres Arábiai Lawrence című film is. amelynek főszerepét Peter O'Toole személyesítette meg. repet is, egy cinikus, de alapjában véve humanista kalandort, aki az erőszak, a halál ' és a szex világában él. A szexet Syl. vie Bréal személyesíti meg. Q A modern francia irodalom egyik legismertebb művének, Michel Bútor „Változás" című regényének megfilmesítésére készül Michel Worms rendező. A kétrészes film egyik fele olasz, a másik fele pedig francia nyelvű lesz. Egy ember éjetét mutatja be, aki Rómából visszatérve Franciaországban rájön. hogy nemcsak egy asszonyba szerelmes, hanem abba a városba ls, ahol találkozott vele. A női főszerepet Sylvia Koscina alakítja, partnere Maurice Ronet. • Jean Pierre Leaud és Claude Jade, a két főszereplője és Francois ľrufíant, a rendezője a Domicile Conjugal című filmnek. Ez a produkció Truffaut Baisers Volés című két évvel ezelőtt készült művének a folytatása. Egy házaspárról szói a történet: a férfi művirágokat készít, az asszony pedig zongo•Hlerkéket ad ľermeszeteseii ebhez a népszerűséghez hozzája rútnak a kedvező pénzügyi teltételek is, amelyek a látványos filmek készítésében meglehetősen fon tosak. Sokan azt mondják, hogy jngaszlávia. Görögország és Spanyolország melleit Marokkóban iehet a legolcsóbban forgatni a különböző műfajú filmeket. [ Elkészült Branko Milosevic újvidéki rendező Szép parádé című játékfilmje. A történet színhelye egy Tisza menti kisváros. A film a vidéki tengődés komédiája, amelyben a rendező megkísérli feltárni az elidegenedett, jelentéktelen személyiségek magaviseletének okait. U Jean.Pierre Mocky francia rendező Solo című legújabb filmjében maga alakítja a fősze A filmszimbólumok korszerűsége gAz Iszkussztvo Kinoban Bogomolov cikket írt Szimbólumok a filmen címen. Cikkének mottója a következő Eizenstein-idézet: „Filmen a perspektíva törvényei olyanok, hogy egy svábbogár, amelyet premier planban fényképezlek, százszorta szörnyűbb száz, totál planban felvett elefántnál." Ez az idézet nemcsak a filmtechnikában rejlő szimbolikus lehetőségeket villantja föl, kiérződnek belőle a veszélyek is, amelyek egy művi világ létrejöttének lehetőségét sejtetik. Az idézet voltaképpen igen pontosan summázza Bogomolov mondanivalóját. A szerző maga is kétélű fegyvernek tartja a szimbólumot; olyan eszköznek, amely messzire világíthatja meg az utat, és amely el is takarhatja, homályba boríthatja azt. Szaharov Kollégák című filmjében az állványok között járkáló hősök a nézőben az elítéltek képzetét keltik föl, mintegy ráccsá minősülnek át a polcok. Az a könnyedség azonban, amely ilyen egyszerűen képes szimbólumot teremteni — illúzió, mert ilt a szimbolizáiásnak csak egyetlen vonását ismertük meg. Közismert, hogy az átlagos vers gyorsabban íródik, mint a próza — mondja Bogomolov. Goethét és Puskint idézi, akik szintén úgy vélekedtek, hogy a prózát, ahol újabb és újabb gondolatokra van szükség, nehezebb megalkotni, mint a verset, hiszen a versnél a ritmus, néhány csillogó kifejezés már a költészet hangulatát kelti. Bogomolov megkísérli a filmművészetbe is bevezetni a líra és a próza fogalmát. Szerinte a széles vászon már az epikus keret illúzióját nyújtja. Mindehhez, ha még hozzá vesszük a különböző technikai lehetőségeket, könnyen ki lehet alakítani egy szimbólumrendszert. Mindez azonban a mechanizálódás veszélyével jár, amely a szimbólum ellen dolgozik. Általában is elmondható, hogy a megszokás veszélyezteti a szimbólum hatását. A Tiszta égbolt című filmet hozza fel példának, amelyben egy jégzajlást láthatunk. Ennek a képsornak az erejét jelentősen csökkenti, hogy már láttuk egyszer Az anya című Pudovkin-filmben. Igaz ugyan — vitatkozik önmagával Bogomolov —, hogy még korábbi példa is van: a képsor Griffith-nél is látható. Csakhogy a Tiszta égboltban a szimbólum nem arányos az általa szimbolizált valósággal. Maga Bogomolov mondja, hogy a szimbolikus eszközök nélkülözhetetlenek ott, ahol az ember és a társadalom, az ember és a természet harca dől el. Ahol az ember helye a természetben, a társadalomban, a történelemben megfogalmazódik. Való igaz azonban, hogy a szimbólumok — talán metafizikus jellegük miatt — minden esetben többre irányulnak, mint egyetlen személy léte. Ebben Bogomolov is hallatlan gazdaságukat látja. A 20-as és 30-as évek szovjet filmje jó lehetőség volt a szimbólumok elterjedésére. Eizenstein, Pudovkin, Dovzsenko, a fiatalabbak közül Kalatozov f Sót Szvanétyiának), Rajznian /Szomjazó föld) a költői film felé irányították a szovjet filmet, költői eszközökkel is dolgoztak. (Zárójelben jegyezzük meg: Dovzsenko mindig is költőnek tartotta magát; a Zvenyigorá-\al nem volna nehéz ezt bizonyítani. J Kalatozov Sót Szvanétyiának című filmjében a szimbólumok a szigorúan vett tárgyi valódiságból származnak, s pusztán költői megjelenítésük folytán nyerik el szimbolikus jellegüket. Az Októberről Krupszkaja mondta el, hogy széleskörűen demokratikusnak érzi a film szimbolikáját, és ez éppen ott a leghatásosabb, ahol a leglényegesebb társadalmi változásokra utal. Pagogyin darabjában az új acélból egy szimbolikus baltát öntenek ki. Az új világ ígéretét jelképezi hatalmas erővel a hősök halála A föld-ben vagy az Optimista tragédiában. Ezek az alkotások az új társadalmi formáció lényegét ragadták meg, amely nemcsak » világot, az embert is átalakítja. Innen van, hogy olyan gyakran jelentkezik a munka dicsőítése és elyan gyakoriak a pszichologizáló törekvések is. A romantikus alkotó szánt szándékkal a világ megkettőzésére törekszik, következésképpen nála a szimbólum a széthasítást segíti. Pudovkin az Egyszerű eseí-ben szinte teljesen lemond a sztoriról a pszichológizálás javára, és nincs ami a filmet összetartsa, széthull alkotó elemeire. A film azonban nagyon tanulságos. Kitetszik belőle, hogy az asszociációs gondolkodásnak a művész belső világára kell utalnia, oly módon, hogy azért megfeleljen az objektív törekvéseknek. Bogomolov Pudovkinéhoz hasonló hibákat vél felfedezni Eizenstein két kudarcában, a Que oiva Mexico-ban. a Bozsin rétjében. A romantikusra tehát az a jellemző, hogy nem ismeri a határt szubjektív és az objektív között, a kigondolt és a valóságos között. Ilyen romantikus hibák tarkítják Paradzsanov alkotását, az Az elfelejtett ősök árnyai-t. A szerző eredeti tehetség — állapítja meg Bogomolov —, de nem tudott megbirkózni a folklór kínálta túlzásokkal. Az első legény című filmjében ugyanígy járt. A cikk írója olyan szimbólumokat kíván látni, mint az Édes élet-ben Fellininél, amikor a halászok a partra vonszolják a tengeri szörnyet, amely már egy irtózatos valóság jelképe. Befejezésül Bogomolov felhívja a figyelmet a próza és a költészet megkülönböztetésének fontosságára. Nem tagadja egyik a másikat, miként Newtont sem tagadja Einstein. Pusztán arról van szó, mindkettőnek mások a törvényszerűségei, miként az ember szellemi életének makro- és mikrovilágában. Fontos, hogy ezek a törvények ne gabalyodjanak össze. EBSí&S rrmar KiiWwiwfl r™— "—
