Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-27 / 203. szám, csütörtök

SZÜLÖK, N E V EL Ő K 1 Ó R UM A A Tajti — Rimaszombat közti autóbuszközlekedésről Lapunk augusztus 5-1 számá­ban „Szóvá tesszük" rovatunk­ban foglalkoztunk Nagy László tajti (Tachty, rimaszombati já­rás) olvasónk panaszával. Olva­sónk arra panaszkodik, hogy a június 1-én életbe lépett új au­tóbusz-menetrend több kellemet­len változást hozott a falu la­kossága számára. Arról van szó, hogy azelőtt j él 6-kor indult autóbusz a fél 7-es vonathoz Hajnácskőre (Hajnáöka), és ez a járat most kimaradt. Aki most ezzel a vonattal akar utazni, an­nak el kell menni a 2 km-re le­vő Vecseklőre (Večelkov). Nem kevésbé kellemetlen meglepetést okozott a másik ki­iktatott járat is, amely azelőtt fél 8-kor indult Tajtiból, most pedig 8 órakor. Ez a változás különösen az iskolás gyereke­ket sújtja, akik Üjbástra l Nová Bašta j járnak iskolába, és így csak késve érkeznek. Mi megkértük a Rimaszomba­ti Járási Nemzeti Bizottság köz­lekedési osztályát és a ČSAD járási igazgatóságát, hogy a pa­naszok alapján vizsgálják felül az autóbuszok menetrendjét, és az eredményről szerkesztőségün­ket értesíteni szíveskedjenek. Mindkét szervtől a választ na­pokon belül megkaptuk, mely­ben nemcsak az említett pana­szok okaira mutatnak rá, hanem további fogyatékosságokra is. A Rimaszombati Jnb közleke­dési osztálya válaszként bírála­tunkra megküldte annak a le­vélnek hiteles másolatát, melyet ebben az ügyben a Losonci já­rási Nemzeti Bizottság ellenőr­zési osztályának küldött, s mely­ben a következőket írják! „Mel­lékelten megküldjük az Oj Szó 1970. augusztus 5-én közölt, a Tajti—Hajnácskő környéki autó­buszcsatlakozások beszüntetése ügyében írt cikkét. A helyzet valóban megfelel az írottaknak, mivel a Rimaszombati Jnb köz­lekedési osztálya nem adta be­leegyezését az említett autó­buszjáratok beszüntetéséhez, il­letve a menetrend megváltozta­tásához. Ezeket az autóbuszjá­ratokat a ČSAD losonci üzeme biztosítja. Hasonló fogyatékos­ságok vannak más vonalakon is, éspedig azért, mivel a ČSAD lo­sonci üzeme és a Losonci Jnb közlekedési osztálya nem tartja HOL KEZDŐDIK a züllés, mi­ben rokkan meg az ember, mi­kor tolódik el eredeti hivatá­sától — ez mindig egyéni. Va­lamint az is, hogy milyenek az egyensúlyvesztés következmé­nyei. Vannak, akik lezuhanva a magaslatokról, ahol eddig nagy­szerű álomlátások rajzották őket körül, egyenesen és ment­hetetlenül belekerülnek a fer­tőbe. De olyanok is, akik az ilyen zuhanásnak köszönik bol­dogulásukat. Hideg szívvel és tiszta fejjel élnek és kitűnően boldogulnak. A köznapi fogal­mak szerint. Sok ilyen álomországból meg­tért embert láttam már, bár csak az erősen figyelő szem veszi észre raftuk a kijózanodás ke­serű vonásait. Egyébként vidá­mak, zajosak és többnyire jó­módúak is. Berek Mihály nem tartozik az utóbbiakhoz. Festőnek ké­szült. Lázas fejjel beszélte, mily csodálatos színek világítanak előtte, milyen szenzációkat lát mindenütt, ahová néz. Napsütés­ben, árnyékban, tó vizén vagy a levegőben, az emberi arcok titokzatos redőlben. Egy szép napon azonban megértette, hogy mindezt nem tudja úgy be a közigazgatási eljárásról szóló 71/1967. számú törvény el­veit. A változtatásokról nem kér­ték sem a Rimaszombati Jnb, sem a városi .nemzeti bizottság véleményét, amelyek a törvény értelmében dönteni jogosultak az ilyen ügyekben." Az egész ügy minden részle­tére kitérő választ adott cik­künkre a ČSAD rimaszombati üzeme. Ez mondható annál is inkább, mivel megküldte az eb­ben a kérdésben az összes érin­tett felek részvételével Tajtiban megtartott megbeszélésről fel­vett jegyzökönyvet is. Válaszuk­ban megállapítják, hogy a Tajti —Hajnácskő közti útszakaszon a ČSAD losonci és rimaszomba­ti üzeme bonyolítja le a sze­mélyszállítást. A cikkünkben em­lített járatokat, melyek Tajtiról 5 óra 35 perckor és 7 óra 35 perckor indultak, a losonci üzem bonyolította le. A füleki Kovo­smalt kérésére azonban 1968 és 1969-ben mindkét járatot meg­változtatták, tekintet nélkül azok addigi célszerűségére. Ennek következtében — írják a CSAD rimaszombati üzeméből — a tajti tanulók szállítása a ri­maszombati közlekedési üzemre hárult. Itt azonban már bonyo­dalmak merültek fel, mivel ezen a vonalon (Rimaszombat —Tajti) az 1. számú járattal kell biztosítani a dolgozók ha­zaszállítását a rimaszombati cu­korgyár, a sörgyár és a kon­zervgyár harmadik j éjszakai) műszakjának a befejezése után, úgyhogy az autóbusz csak 6 óra 10-kor indulhat Rimaszombat­ból. A csatlakozás nem bonyo­lítható le Tajtiba való gyors ki­térő nélkül, mivel az autóbusz­nak el kell mennie Bakóházára (Katovice) is, ahonnan több di­ák jár a hidegkúti (Studená) iskolába, több ember pedig or­voshoz Üjbástra (Nová Bašta). Azt a járatot, amely most 8 óra­kor indul Tajtiból, s amellyel a tanulók Üjbástra járnak iskolá­ba, az adott körülmények kö­zött nem lehet meggyorsítani. A ČSAD rimaszombati üzeme — az előbb említett jegyző­könyvre hivatkozva — javasol­ta, hogy a két járat — melyet a losonci üzem üzemeltet — ne járjon Vecseklőre, és ezzel időt nyernének a tajti tanulók szál­lítására. A Vecseklői Hnb azon­ban ezzel a javaslattal nem ért egyet. (Egyetértünk a ČSAD ri­maszombati üzemének azzal a megjegyzésével, hogy a megol­dást nem lehet csupán tőlük követelni, mivel itt elsősorban is a Vecseklői Hhb-nek kellene engedményt tenni.) A ČSAD ri­maszombati üzeme, amikor arra visszaadni, amint ő elképzeli. Ecsetje a látomásoknak csak halvány visszfényét tükrözteti a vásznon. Eltűnt a műteremből. riiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!! A festő ílllllllllllllllllllllllllllllllllllÜll Eltűnését egyesek azzal hoz­ták összefüggésbe, hogy gyönyö­rű modelljét, Ilonkát, elcsábítot­ta egy vámtiszt. Mások úgy re­besgették, hogy művészi krédója nem tetszett az illetékeseknek, elüldözték, önkéntes száműze­tésbe vonult, de visszajön még. Csak kevesen tudták a valót. A szomorú, de igaz valóságot: Be­rek Mihálynak nem volt tehet­sége. Elfeledkeztek róla. hivatkozik, hogy a probléma ré­szükről technikailag megoldha­tatlan, ugyanakkor hivatkozik az ezen az útszakaszon szolgálatot teljesítő alkalmazottainak véle­ményére is. E szerint pedig: az autóbusszal 100 km-es utat kell megtenni azért, hogy 6 km-es útszakaszon biztosítsák a tanu­lók szállítását. Nem lenne elő­nyösebb beszüntetni a járatot Vecseklőre és áz utazó közön­ség, köztük a hnb titkára is, az 1 km-es utat gyalog tenné meg? (Olyan kérdés ez, amely után csak többszörös kérdőjelet lehet tenni.) „Mi igyekszünk az ügyet megoldani — fejezi be válaszát a ČSAD rimaszombati üzemének igazgatója —, ám kielégítő dön­tés csak a hnb-vel való egyet­értés alapján hozható." És milyen megállapításra ju­tott a már említett értekezlet, melyen részt vettek a Losonci Jnb közlekedési osztályának, a ČSAD losonci, illetve rimaszom­bati üzemének képviselői, a Tajti Hnb elnöke és az újbásti isko­la igazgatója. Ezen az értekez­leten a Tajti Hnb kérte, hogy két járatot a községbe vezesse­nek be. Ennek megvalósításánál azonban egyik akadály ismét a Vecseklőre való kitérő beszün­tetése. A másik szóban forgó autóbusz Tajtiból 5 óra 30-kor indulna, eltérve Vecseklőre és Öbástra, s 6 óra 25-kor érkezne a hajnácskői vasútállomásra. (Az olvasónk által szóvá tett já­ratról van szó.) Ugyanakkor az a kérés is elhangzott, hogy Taj­tiból a most 8-kor induló autó­busz 10 perccel előbb induljon, mivel ezzel járnak a tanulók Üjbástra. A rimaszombati üzem nehezen tudna eleget tenni en­nek a kérésnek, mivel arról van szó, hogy Rimaszombatban meg kell várnia három .gyár éjsza­kai műszakjának befejezését, s így Rimaszombatból csak 6 óra 10-kor indulhat, 7 óra 55-kor érkezik Tajtiba és 8-kor indul vissza, melyen aztán a tanulók utaznak Üjbástra. Az értekezlet azt javasolta, hogy éppen ezért az újbásti iskolában a tanítást 8 óra 10-kor kezdjék. A döntő szót ebben az ügyben most már a Rimaszombati Jnb iskolaügyi osztályának kell kimondania. Mindenesetre úgy véljük, hogy sok (Rimaszombat kivételével 20 községről van szó) közvetle­nül érintett ember véleményé­nek adunk hangot azzal, hogy szeretnénk, ha ezt az eléggé összegubancolódott autóbuszjá­rat-ügyet közmegnyugvásra mi­előbb sikerülne rendezni. Az üggyel azért is foglalkoz­tunk a szokásosnál kissé bőveb­ben. BÁTKY LÁSZLÓ Tíz év után a minapjában, egészen véletlenül találkoztam vele. Agronómus az egyik szö­vetkezetben. Jól ismeri a közös gazdaság problémáit. A faluban mindenki dicséri, szereti. Olyan­nak látszik, mint aki tökélete­sen beleélte magát a sorsába. Gondoltam is, hogy elpihentek benne a kínzó vágyak, a lelket sebző előretörés követelőzései. Ügy hittem, hogy ecsetjét a falhoz vágta. Tévedtem. Amikor végigsétáltunk a fa­lun, az egyik ház előtt szóba elegyedtünk egy nénivel. Na­gyon érdekes, régi történeteket mesélt. Szívesen hallgattam. Egyszer csak ilyesféléket mon­dott: — Tudja-e, hogy festő a mi agronómusunk? Igazi festő. Olyan gyönyörű szentképeke ŕ festi Elvisszük hozzá a kicsit. Neki az elég. Jöjjön be a házba, megmutatom, hogy milyen szé­pen lefestette a Kisded­jézust! ... Kérdőn néztem Berek Mihály­ra. — Festő vagyok! Büszkén, magabiztosan mond­ta. HAJDÚ ANDRÁS Az apa AZ UTÖBBI két-három évti­zedben a pszichológusok ko­moly figyelmet szenteltek az anya szerepének a családban. Arra a megállapításra jutottak, hogy az anya a gyermek termé­szetes testi és szellemi gyara­podása szempontjából a legfon­tosabb személy. Kettőjük érzel­mi viszonyát a gyermek önál­lóságra nevelésénél, valamint személyisége kialakulásánál döntő tényezőnek tartották. A szeretet és az érzelem hiánya a kisgyermekkorban egészség­telen testi és lelki reakciókat vált ki, ami tartós szellemi sé­rülést és zavarokat idézhet elő. Az apa jelentőségéről a gyer­mek személyiségének a formá­lásánál szinte megfeledkeztek, mintha az apa léte vagy hiá­nya ebben a folyamatban nem játszott volna különösebb sze­repet. Az apának a nevelésben betöltött szerepével a szakem­berek csak az utóbbi időben kezdtek foglalkozni. Az utóbbi években sok szó esik az „apaság válságáról". Egyre szaporodik az olyan csa­ládok száma, amelyekben kü­lönféle okok miatt hiányzik az apa. A család leggyakrabban a szülők elválása vagy különélé­se után marad apa nélkül. De az is megtörténhet, hogy az apa meghal, vagy házasságon kívül születik a gyerek. A szülők vá­lása a gyermekek számára el­lentmondásos helyzetet idéz elő. Károsan befolyásolja a sze­mélyi tulajdonságok kialakulá­sát is. Az apa hiánya a konf­liktusok kiéleződéséhez vezet s egyidejűleg számos újabb problémákat és nehézségeket is felvet. A szülők elválása ese­tén a kisebb konfliktusokat a gyermek még -csak valahogy „megemészti", a házasságon kí­vül született gyermek erre azonban képtelen. Ilyen gyer­mek számára ugyanis az apa is­meretlen fogalom, személyéről az anya rendszerint hallgat, s ezt eltitkolja, amíg csak lehet­séges. A család „foghíjas", s bár ez esetben nem állt be olyan változás, mint az elvált szülők esetében, ennek ellené­re a házasságon kívül született gyermek nagy lelki válságon megy át. Az apával kapcsolat­ban feltett kérdésekre rendsze­rint nem kap kielégítő választ, a környezet is nem egy esetben elősegíti a válságos helyzet el­mérgesítését. Az apa elvesztését bármi is okozza, hiánya a család össze­tételében és további életében változásokat idéz elő. Az apa— anya—gyermek viszonya az anya—gyermek kapcsolatára korlátozódik. Az egygyermekes családokban az anya és a gyer­mek kapcsolata megszilárdul, ámbár egyoldalú lesz. Sőt, nő az anya felelőssége a gyermek­kel szemben. Neki kell átven­nie a család létfenntartásáról való gondoskodást, ezáltal problémái meghatványozódnak. A GYERMEKNEK a megszü­letését követő első hónapokban biztonságérzetre, nyugodt csa­ládi környezetre, szeretetteljes légkörre, a családi ház mele­gére van szüksége, hogy kedve­ző feltételek közt nevelkedhes­sen. Létszükségleteit kielégíti az anya, viszont ha különféle családi viszályok, esetleg az apa hiánya miatt kiegyensúlyo­zatlan az anya élete, idegessé­gét és nyugtalanságát szinte átruházza a gyermekre. Már a féléves gyermek sajátos módon reagál az apa jelenlétére. A kisgyermek csakhamar ráébred arra, hogy az élethez mindkét szülő hozzátartozik. Abban az időszakban, amikor a gyermek járni és beszélni tanul, az apa és az anya nevelő hatása egy­forma, bár a kettő elvileg kü­lönbözik egymástól. Az apa ál­talában „rendet teremt" és sza­bad idejében játszik a gyermek­kel, ő a tekintély megtestesítő­je. Az egyedül maradt anyának át kell vennie ezt a szerepet is. Az óvodáskorú gyermek már figyelemmel kíséri a többi csa­ládot is és összehasonlítja a sajátjával. Sőt, a gyermekek já­tékaiban rendszerint visszatük­röződnek a családi viszonyok és körülmények. A lányok átve­szik a nő szerepét, példaképnek anyjukat választják, míg a fiúk az apát. Ha a gyermek apa nél­kül nevelkedik, különösen ha fiúgyermekről van szó, hiány­is nevei zik a családban a férfi péfdá­képe. Az iskolába lépést követően ezt a hiányt részben pótolhatja a jó tanító, azonban minden­képpen meg kell jegyeznünk, hogy csak részben. Kezdetben ugyanis az apa, a szaktekin­tély, a tanácsadó szerepét tölti be, aki mindent tud, aki min­denre válaszol, segít és kezde­ményez. Ha az apa nélkül ne­velkedő gyermek és a tanító közt létrejön az apa—fiú kap­csolat, ez esetben hiányzik a tanító—tanítvány viszonya, mely a gyermek személyiségé­nek formálódása szempontjából szintén nagyon fontos. AZ APA NÉLKÜL nevelkedő gyermeknek nehézségei vannak iskolai kötelezettségei teljesíté­sénél is. Mivel az anyára több gond és feladat hárul, nincs ideje, hogy kellő figyelmet szenteljen a gyermeknek és se­gítséget nyújtson neki az isko­lai feladatok teljesítésénél. S ez bizony nem egy esetben komoly problémát okoz. A gyermek kortársaihoz hasonlóan fizikai­lag és szellemileg is fejlett, ér­zelmi élete azonban szegényebb, ez pedig a gyermeki világ és a valós világ közt meghasonlás­hoz vezet. A serdülőkorban az apa, kü­lönösképpen a fiúk esetében példaképül szolgál. A fiúgyer­mek apja munkáját látva képet alkot eljövendő hivatásáról és életpályájáról. A gyermek ebben a korban kimondottan igényli az apa irányítását. Az apa nél­kül nevelkedő gyermek több­nyire nehézségekkel küzd, sőt megtörténhet, hogy az atyai szigor és tekintély hiányában rossz útra téved. Rendszerint az ifjúkor (16— 20 év) sem mentes a válságok­tól és konfliktusoktól. Viszont, ha a gyermek életének ebben a szakaszában veszíti el az apát, ezt a veszteséget már nem síny­li meg olyan erősen, lelkivilá­gában sem keletkeznek komoly károk, életében nemigen áll be törés. Ám, az a fiatal, aki ko­rai gyermekkorában vesztette el apját, gyakran válságos helyzetbe kerül, szinte ki van szolgáltatva az anyjának, vagy a család többi tagjának, s ez az alárendelt viszony társadal­mi életében is megnyilvánul. Azok, akik apa nélkül nőttek fel, csaknem kivétel nélkül visszahúzódók, zárkózottak, társadalmi elszigeteltségben él­nek, nehezen kötnek barátságot, hiányzik alkalmazkodóképessé­gük, s különféle nemkívánatos tulajdonságok alakulnak ki ná­luk. Túlságosan „anyásak", s ez a tény különösen az élet­társ-választásnál nyilvánul meg, amikor az anya- alárendeltjének érzik magukat. Ha a családban hiányzik az apa, az élettárs megválasztása a fiúknál jelen­tős mértékben az anyához fűző­dő viszonytól függ. Ha kettő­jük kapcsolata pozitív, az anya a fiú házastársának kiválasz­tásánál rendszerint tiszteli an­nak vágyait és véleményét. Lányoknál a házastárs meg­választása nem jár olyan gond­dal, mint a fiúknál. Az apa hiá­nya nincs hatással a lányok há­zastársi életére. Náluk csak az a veszély áll fenn, hogy esetleg helytelenül ítélik meg a férfi szerepét, túlságosan idealizál­ják vagy elmarasztalják. Egy cikk keretében nehéz felmérni és értékelni az apa je­lentőségét, az elmondottakból azonban egyértelműen megál­lapítható, hogy a családban és a nevelésben betöltött szerepe jelentős. Ezért bárki, mielőtt könnyelműen lemondana csa­ládjáról, gyermekeiről, gondol­kozzon el a gyermekeket érhető következmények felett. Dr. MÁRIA VALLAŠEKOVÁ • A Berliner Ensemble mű­sorára tűzte Brecht A városok sűrűjében című fiatalkori drá­máját. A jövő évadban sorra ke­rülő előadást Ruth Berghams rendezi. • De Laurentis olasz film­producer szeptemberre tervezi következő szovjet—olasz kopro­dukciós filmjének forgatását. Puskin Dubrovszkij című poé­májának filmváltozatát Grigorij Csuhraj rendezi majd.

Next

/
Thumbnails
Contents