Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-02 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

ANGLIABAN i Mary, a fiatal angol polgárlány élénk érdeklődést tanúsít a sport iránt. Különösen a judo érdekli. Édesapja ezért beíratja az egyik ilyen tanfolyamba. A fiatal csinos mester néhány fogást mutat a lánynak, majd így szól: — Látja. Mary ezek voltak a szabályos fogások Most mutatok néhány tilos fogást. A lány visszahőköl: — Nem bánom, de csak akkor engedem magam megfogni, ha megígéri, hogy elvesz feleségül. KOCSMABAN Egy láthatóan kedélyes állapotban lévő férfi a kocsma ajtaja felé botorkál. Belép, rövedesen kidobják. Feltápászkodik, újra bemegy, de nemsokára ismét kirepül. Mikor harmadszorra is ugyanez megismétlődik a nem messze álldogáló rendőr vigasztalóan így szól hozzá: — Nézze, polgártárs. Mit igyekszik mindenáron be a kocsmába. Látom, hogy felöntött a garatra, ezért jobban tenné ha hazamenne. A férfi elkeseredetten feleli: — Node, kedves rendőr elvtárs. Én nem mehetek haza. Hisz én vagyok a kocsmáros! KITARTÓ UDVARLÓ Kovácsné és Szabóné az utcán találkoznak. — Képzeld — panaszolja Kovácsné -, a férjem szinte rendszeresen csak hajnalban jár haza. Szabóné megvonja a vállát: — Az én férjem is így kezdte, de hamar leszoktattam róla. — Hogyan? — Hát úgy, hogy amikor az egyik éjszaka lábujjhegyen az ágy felé igyekezett, halkan megszólaltam: - Te vagy az Jenő? — Na és emiatt szokott le az éjjeli lumpolásról? — Igen, azóta már igyekszik haza, mert őt Sándornak hívják. MAI TEMPÓ Két idős bácsika üldögél a parkban, s félszemmel a szemközt lévő magas épület tatarozását figyelik: — Figyelj csak oda. Nem tudom eldönteni, hogy az állványon szobrok vannak vagy pedig munkások? Egy ideig összpontosítanak, aztán az egyik felkiált: — Mégsem szobrok, hanem kőművesek. Tisztán láttam, hogy az egyik megmozdult. — Erise meg Dezsöke, nem leszek a felesége!... (Balázs—Piri rajza) AZ ORSZÁGÚTON — Mondja, uram nem tudja, hogy most mit kellene tenni? — Dehogynem kisasszony, pontosan tudom . . . (Pavliha) GYÓNÁS Egy idős nénike gyón az egyik vidéki templomban. — Plébános úr, rettentő nagy bűnt követtem el. Megcsaltam a férjemet... A pap elcsodálkozva kérdi! — Mikor történt ez nénike? — Vagy négyven évvel ezelőtt, kérem. — És most mondja meg? — Mit csináljak, mikor én Blyan szívesen emlékszem arra vissza . . . MEGLEPETÉS — A mindenét, valaki ellopta az autónkat! (Schweitzer- Illustrierte) Művészetek művészete: megélni a művészetből. • A költő alkot, a slágerszerző él. • A nőknél rendszerint azt értékelik, amit megtesz, a férfiaknál fordítva. • -:•* * - ~ :-. ? --,--• Mindenki szeretne magas kort megérni, de senki sem akar megöregedni. PÁRBESZÉD — Képzeld el, ez a Kovács semmit sem csinál a munkahelyén. — Tudom, de azt ügyesen csinálja .. . KIFOGÁS Szabó az egyik nap későn jött a munkahelyére. Ijedten dadogja a főnökének: — Elnézést főnök kartárs, de elaludtam . .. A főnök dühösen ráripakodik: — Micsoda? Maga otthon is alszik? GÁDOR BÉLA: mmmmm SATOROZAS fer — Mit izgulsz, így legalább nem olyan egyhangú a sátorozásunk ... (V. Rencín karikatúrája) LÁTOGATÓBAN Az egyik üzem nőtagjai látogatáson voltak egy afrikai államban. Amikor hazatértek a vezetőnő beszámol az útról az igazgatónak: — Az első napon városnézésen voltunk, aztán este mindannyiunkat megerőszakoltak, kivéve Kovácsnét. Másnap vidékre mentünk, este ott is megerőszakoltak, de Kovácsnét ott sem. Harmadnap üzemeket látogattunk meg, ott is megtörtént velünk a csúfság, Kovácsnét leszámítva. Az igazgató tágranyílt szemmel hallgatja a beszámolót és megkérdi a vezetőnőt. — Hogy lehet az, hogy a csinos Kovácsnét nem erőszakolták meg? — Hát úgy, hogy ő nem akarta . . . GYEREKSZÁJ — Pistike menj be lábujjhegyen a szobába és nézd meg, hogy alszik e az apuka. A kisfiú elmegy, kisvártatva visszajön és így szól: — Az egész apuka alszik, kivéve az orrát! TÁNC KÖZBEN — Elnézést, hölgyem, még be sem mutatkoztam. Kovács a nevem, számtantanár vagyok. — Rendben van, tanár úr, de velem ne számítson . .. AJemrégiben humorosnak szánt ' * karcolatban emlékeztem meg egy kis kalandról, amikor két szállítómunkás egy nehéz szekrényt vitt Jel harmadik emeleti lakásomba. A cikk megjelenése után „Egy szállítómunkás' aláírással névtelen levelet kaptam, melyben a levélíró nehezményezi cikkem jrivol hangját, majd kétségbevonja a szekrény súlyát, a viteldíj összegét és az én szakértelmemet. A levél egy cseppet sem lepett meg, mivel köztudomású, hogy a világirodolam nagyjai sem úszták meg szárazon, ha mások dolgába beleavatkoztak. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha okulásul közzé teszek néhány jellegzetes levelét, amelyet nagyszerű kollégáim kaptak annak Idején. Shakespeare Vilmos úrnak London Láttam a színházban az ön, „Hamlet" című fércművét, amely egy teljesen hülye királyfiról szól. On szerint ilyenek a királyfiak? Látszik, hogy soha, a büdös életben sem egy királyfit, sem egy királyt nem látott. Az ön állítólagos „királyfi"-ja hazudik, színészkedik, összevissza fecseg, és halálba kergeti szépséges menyasszonyát, Oféliát. Nem kétlem, hogy talán egyszer valaha lehetett ilyenféle királyfi Dániában. De tipikus ez? Ilyenek a királyfiak általában? Nem, uraml Köztudott dolog, hogy a királyfiak nemeslelkű, emberek, akik megállják a helyüket a harcban és a szerelemben is, és ha kell, odavágnak. Ha már nem jut semmi az eszébe, legalább olyan dolgokról írjon, amihez ért. írjon részeges színészekről vagy természetellenes hajlamú lócsiszárokról. Re a királyokat hagyja, annyit mondhatok! Teljes tisztelettel Egy királyfi. Madách Imre úrnak Alsóstregova Most tettem le „Az ember tragédiája" című drámai költeményét, és mondhatom, fel vagyok háborodva. Ez az Ádám, akiben ön az egész emberiséget megszemélyesíti, siránkozó, pipogya fráter, aki semmivel sincs megLEVELEK AZ ÍRÓHOZ elégedve. Sem Fáraó, sem Kepler, sem Danton? Hát ml akar lenni ez az alak tulajdonképpen? B S a végén hová lyukad ki az egész? Hogy nem érdemes élni, de muszáj, mert a gyereket el kell tartani. Hát köszönöm szépenI Ha ilyen az ember, akkor én nem akarok ember lenni. Egy ember Swift Jonathan úrnak Dublin Engedje meg, kedves uram, hogy a „Gulliver utazásai" című könyvéhez gratuláljak. ]ó könyv, érdekes könyv, csak egy baja van, hogy nem igaz. Ezt nyugodtan állíthatom, mert én is utazó vagyok, hosszú évek óta képviselem az egyik legnagyobb londoni szövetkereskedő céget. Mint ilyen, sok helyütt megfordultam már, de állíthatom, hogy sem törpéket, sem óriásokat, sem a töbi csodabogarakat, amelyek az Ön könyvében szerepelnek sehol sem találtam. A beszélő lovakról szóló fejezet pedig egyenesen légből kapott koholmány. Mit fognak mondani az emberek, ha ezt a könyvet elolvassák? Azt fogják mondani, hogy minden utazó hazudik. Ogyis elég rossz hírünk van, még csak ez hiányzott nekünk. Pedig maga tudna írni. Miért nem tartja a kapcsolatot a való élettel? Olyan utazókról írjon, akik jó férjek, derék családapák és sok szövetet adnak el. Meglátja, hogy nagyobb sikere lesz. Szívélyes üdvözlettel Egy utazó Arany János úrnak Nagyszalonta Nagy élvezettel olvastam Agnes aszszonyról szóló, gyönyörű költeményét, amely könnyekig meghatott. Szegény asszonyI Mennyit kellett szenvednie és mosnia ... Csak egyet nem értek: miért nevezte el éppen Ágnesnek? Nem gondolt arra, hogy mennyit árt eztel azoknak a tisztességes, épelméjű nőknek, akiket szintén Ágnesnek hívnak? Nem egy Ágnessel beszéltem, nekik is ez a véleményük. Ágnes komoly név, viselői komoly aszszonyok. Miért nem nevezte el balla dája hősét például Lilinek vagy Mici nek? Talán még nem késő. Tisztelettel Egy Agnes