Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-23 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

NYITOTT T ' T T E E GÁL SÁNDOR: SZABAD VONULÁS - MADÁCH 1969 1. Visszapillantás. Gál Sándor az Arc nélküli szobrokban így foglalta szavakba az általános érvényű költői hitvallást: jegyek újralátó)a a világnak". A megvalósítás azonban már nem egészen sikerült, mert Gál csak „tükrözi" a meglátott valóságot, tehát lényegében alkalmazkodik a megkövetelt tartalomhoz. A kötet sok verse „a büszke partok" (Partok) építésének himnusza, de enthuzianizmusa, optimizmusa teljesen indokolatlan és meglehetősen hamisan cseng. „Úttörő indulókat", „vezércikk-verseket", népdal.- és slágerutánzatokat találhatunk ebben a kötetben. Elenyészően kevés a gondolati elem és csak verstöredékek maradnak meg az emberben. A Napéjegyenlőség Gál költészetének „izmosodását" jelenti — hibáival és erényeivel egyaránt. Már nem olyan optimista, mint az elűző kötetben, de a változás nem észrevehetetlen: „törvény, hogy felnövünk, / akár a fák s a füvek, / s minden régitől különbözünk" (Észrevehetetlenül). Inkább csak újabb konformizmus ez, és inkább a különválás (különbözőség) lehetetlenségét bizonyítja. A megnövekedett gondolatiság ellenére a kötet verseiben az érzelmi szféra dominál. Ez az érzelmiség azonban meglehetősen absztrakt, amorf, Gállal kapcsolatban Tőzsér is kénytelen volt megjegyezni, hogy a „tisztán érzelmi tényező értéke a költészetben nagyon is problematikus", (A lírai vallomás hogyanja).' Gál verseiben „tanyát ver" a halál is (Kiterítve). A harmadik kötet valóban fordulót jelent egy költő életében és" költészetében? 2. Versek és verssorok. A Szabad vonulás legerősebb verselt az elsődleges hatás szerint két csoportra oszthatnánk: gondolati és hangulati versekre. Ez persze meglehetősen pontatlan meghatározás, mert a legtöbb versben mindkét elem jelen van, csak éppen az arányok különbözők. Mivel a megvalósítás színvonala (itt is) meglehetősen egyenetlen, ezért csak néhány versről mondhatjuk el, hogy valóban és egészében szép, illetve, hogy a vers egésze fejezi ki a gondolatot. A többi versből csak szavak, sorok, részek, tehát töredékek ragadják meg az embert. Ezek a fragmentumok azonban néha olyan erősek, hogy teljesen önállóvá válnak' és képesek feledtetni velünk a vers egészének sikertelen voltát. Például: „a homokban / bogarak írják az élet törvényeit, / Ahonnan elindultam / — „úr a csend: / nem kérdez senki, / és senki sem felel" / Falak között / — „ami úgy érik mint a kalász az a vers" / soronként szüietik /. Az első csoport legsikerültebb alkotásai (fordulón, Hol találsz védelmet?, Lázadó kezek, miért, szólni se kell, örökség) közül kiemelekdik a Ha marad valami című vers. Ez a vers külön elemzést érdemelne, mert felvillantja „a világ összerakott valóságát" és érdekes zeneiségével szinte harci indulóként hat. Valóban csak akkor maradhat utánunk valami, ha nem alázatos tisztelettel hajtunk fejet a világ előtt, de képesek vagyunk „keserű tisztelettel" felrúgni a jónak hitt tegnapokat. A harc nem könnyű, mernünk kell hát nemcsak improvizációként leírni, hanem megvalósítani is, hogy: „A forradalmat / forró valódból / szüld meg újra, / még akkor is, / ha megköveznek!" (Improvizációk). A kötet szép versei közül a Hazatérő, Mondanám, azért higgy neki „szemérmes" szerelmes versek. Ezeknek a verseknek az esztétikai szépsége elhalványít minden más vonatkozást. Egyszerűen hangosan kell olvasni őket, hogy behálózhasson bennünket szavalnak a zenéje. Az „ide menekültem" és a „még mindig nem tudom" — de főleg az utóbbi — már egészével fejezi ki a gondolatot. Csak az a kár, hogy kevés az ilyen vers. Mintha Gál képtelen lenne dönteni a gondolat és az érzelem között. A probléma persze nem így valós: nem választani kell a kettő között, hanem az egyes szférán belül kell megteremteni az esztétikai dimenziót. Gál csak megpróbálja „becsempészni" a . gondolatot az érzelmek közé, pedig a cél a gondolat esztétikumának a megteremtése. 3. Heterogén ciklusok. Nyilvánvaló, hogy egy kötet félszáz versét csak akkor érdemes ciklusokba elrendezni, ha azok nem pusztán formailag bontják részekre a kötet egészét, hanem tartalmilag (értelmileg) is jelentenek valamit. A harmadik kötetben a ciklusok már nem feltétlenül időrendi elrendezettséget jelentenek, tehát vagy fel kell tüntetni az időt, vagy nagyobb műgonddal kell hozzálátni a ciklusok megalkotásához. Gál kötetében az egyes ciklusok teljesen indokolatlanok, vagyis mint ciklusok nem fejeznek kl semmit sem. Tartalmilag nem logikusak, egyes veršek bármely ciklusban elhelyezhetők lehetnének. Ezért érthetetlen még a ciklusok nagysága is. A Fordulón 13, a Felékesített szomorúság 6, a Tavasz fordulása 11, a Szabad vonulás pedig 28 verset tartalmaz. Mindezek ellenére a Szabad vonulás határozottan elkülönül az őt megelőző ciklusoktól, de nem csupán tartalmilag, hanem formailag is — szabad versek, írásjelek nélkül —, de mindenekelőtt minőségileg. Vagyis ha a minőséget vesszük ciklusalkotó kritériumnak, akkor tulajdonképpen csak két ciklus van a kötetben: a Szabad vonulás — és ami előtte van. A Szabad vonulással kapcsolatban is vita tárgyát képezheti, hogy kifejezi-e a ciklus címe annak a tartalmát, céljait, hangulatát stb. A cím a ciklus — és egyúttal a kötet — utolsó versére utal. Nehe-« zen desifrálható vers a Szabad vonulás, talán a világ káoszát idézi, a történések szabad vonulását, melyben kevés reményünk van a valódi életre, és csak partra dobott halakként vergődünk néhány időegység tartamáig. A szabad vonulásnak azonban éppen a káosz ellen kellene történnie! Bár a káosz a normális állapot, számunkra nem marad más, mint újra és újra megpróbálkozni az elrendezéssel — ha csak határozatlan szerkezeteket sikerül is megteremtenünk. A „Határozatlan szerkezet" (verscím) Gálra Is jellemző: ilyen a szerkesztési filozófiája: határozatlan szerkezetként, széteső vonalakból áll össze a vers. Ez lett volna a ciklusra — s talán a kötetre Is — jellemző cím. 4. A kötet egésze. A Szabad vonulás, mint Gál Sándor költészetének újabb fejlődési szakasza, lényegében ennek a költészetnek a megerősödését jelenti. Mint önálló mű azonban meglehetősen határozatlan szerkezetű — bár az elmúlt év legjobb kötetének számíť A kötet erényei — és Gál költészetének reményei — az utolsó ciklusban villannak fel. Az örvénylő szavak olykor csodálatos zeneiséget Idéznek elő, és egyre gyakoribb a gondolati elem is. Mindaz azonban még nem eléggé tömör. Gál költészetének heterogén volta valószínűleg abból következik, hogy a fiatal költő még (mindig) túlságosan sokat kísérletezik a formák, a hangulatok, a mondanivalók stb. terén. Ez lényegében nem lenne baj, hisz a kísérletezés joga a költő legelemibb jogai közé tartozik. A kísérletezés azonban nem lehet sötétben való tapogatódzás: a tudósnak is van először valamilyen elképzelése, hipotézise, és csak azután kezd hozzá a kísérletezéshez, hogy bebizonyuljon: pro vagy kontra. És ahogyan a tudós is csak a kísérlet eredményeiről tudósít, ugyanúgy a költő sem adhatja kl kezéből azokat a verseket, amelyek egyszerűen csak műhely-kísérletek. Persze, ha a költő nem egyszerűen csak verset akar írni, tehát ha nem puszta versírással kísérleŕ tezik, hanem valami mással, valaminek a kifejezésével, akkor egy vázlat, egy torzó is lehet értékes alkotás. Mert nem lehet csak verset írni. Az, hogy „minden sorban egy vékony idegszál feszül" (szürke kísérlet), csak követelmény — nagyon is helyénvaló követelmény —, de nem biztos, hogy mindig megvalósul. A beszélt nyelv redundanciájához nem fér kétség. A költői nyelv egyik jellemző-e éppen az, hogy lényegesen kevesebb szóval is képes kifejezni különféle jelentéseket. Ez azonban nem zárja kl a versből a „süket" részek megjelenésének lehetőségét. A költő feladata nyilvánvaló: minden szó a helyén legyen. És ez Gál Sándornak még mindig nem sikerül. Gál Sándor költészete a harmadik kötet után is nyitott tétel marad: a mérleg nem zárul kiemelkedő nyereséggel, keveset lehet átvinni a nagykönyvbe. Negi kapok soha / eleget / s eleget soha / nem tudok a'dnl" (Nyitott tétel). A hiba talán ott van, hogy a költő kapni akar, tehát valamit vár a világtól. A világ azonban néma, ki kell harcolnunk azt, amire szükségünk van. Adnunk pedig önzetlenül kell. A költészetért az egész életünket. 5. A gondolkodás kényszere. Gál Sándor művészi egyénisége fejlődésének legjellemzőbb vonása az új formákkal, új műfajokkal való kísérletezés. A költőként induló Gál számára minden bizonnyal szűkké vált a líra, nlert a prózai meglátásról tanúskodó novellák, drámakísérletek bizonyítják, hogy a költő igyekszik megvalósítani a Ha marad valami című versében így megfogalmazott krédóját: „A világ összerakott, / valóságra tárj ablakot". A „Metamorfózis című vers valóságos hitvallás erről az új formákkal való harcról: „a vers egyre gyakrabban elfut ujjaim közül / s kíméletlen keménységgel körülfog a próza", majd a vers végén: „nehéz kövek képében jelentek meg a formák". Ez a sokszintű, többirányú alkitivitás kétségtelenü. erős egyéniséget igényel s nem vezethet sikerre az elmélyült gondolatiság nélkül. Ezt bizonyára Gái is érzi, és ezért megpróbált elindulni ezen az úton. A Falak között című versében elárulja: „a gondolkodás / kényszere felébreszt". Az egész jövő titka ebben a kényszerré vált gondolkodásban rejlik. A fentiekkel kapcsolatban ki kell még hangsúlyoznunk, hogy a líra gondolatisága egyáltalán nem indokolatlan követelmény. A gondolati költészet korszerűségét elemezve Jevgenyij Vinokurov ezt írja: „A költészet követelménye, hogy tartalmas, mind közéleti, mind pszichológiai vonatkozásban mély értelmű, jelentős legyen." Egyre bonyolódó korunk olyan összetett valóságot tár elénk, hogy csupán az érzelmekre támaszkodva lehetetlen tájékozódnunk benne. A gondolatiság kihangsúlyozása azonban nem jelentheti annak túlértékelését: nem lehet a „tiszta ész" a követelmény. A költészetben éppen e két tényező harcának kellene lecsapódnia. Ennek a harcnak, persze, nem lehet győztese, mert az abszolút győztes az ember pusztulását jelentené, „miért élek ha értelemmel / megoldani ezt nem lehet" — kérdi a költő, vagyis Gál nagyon helyesen megsejti, hogy nem lehet megoldás csupán a Hagyan, mert az értelmen túl ott van az örök emberi kérdés: Miért? A tudomány rációjára (hogyan) a költő (az ember) így felel: „nem az a kérdés, hogy mit hogyan / miértre bomlik minden bennem" (miért). Ha Gál Sándornak a jövőben sikerül megvalósítania — versben, prózában és drámában egyaránt — a gondolat és az érzelem szintézisét, akkor minden bizonnyal irodalmunk egyik legerősebb egyéniségévé fejlődik majd. MÉSZÁROS LÁSZLÓ