Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)
1970-08-23 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
ŐSTYÉNI Aki — mint jómagam — hosszú esztendők után most ismét ellátogat Pőstyénbe, a reumások e világhírűvé vált Mekkájába, lépten-nyomon csodálkozhat. A szocialista építés, szocialista társadalmi rendünk kibontakozásának diadalmas esztendei itt sem múltak el nyomtalanul. Számos új, az ismert fürdővárosnak egyre inkább nagyvárosias jelleget kölcsönző korszerű lakónegyed, minden igényt kielégítő új szállodák és gyógyintézetek — mint például a Magnólia és a Balnea — fogadják az érkezőket. A világhírű fürdővárosban lüktet az élet. Kirándulók, üdülők és természetesen ,a gyógykezelésre szoruló betegek végeláthatatlan sora nyüzsög a város utcáin, a Pőstyén jelképévé vált kolonád-hídon, a Vág mindkét partján és a fürdőszigeten. A speciális tejtermékeket árusító bolt épülete előtt apró kioszkokban kapható a pőstyéni nyár három „slágere": az ízletes fagylalt, a mélyhűtött főtt-kukorica és a banán. Alig találkozhatunk járókelővel a belvárosban, akinek a kezében ne látnánk e háromféle csemege valamelyikét. A fürdőszigeten katonás rendben sorakoznak a szebbnélszebb gépkocsik, melyek közül nem egy a nyugat európai országok, vagy a távoli Kuvait, Marokkó és az Egyesült Arab Köztársaság rendszámtábláját viseli. Fülünket különféle nyelveken elhangzó beszédfoszlányok ütik meg: németek, angolok, franciák, csehek, szlovákok, magyarok, oroszok, arabok és ki győzné felsorolni, még miféle náció hallatja szavát a „reménység szigetén", ahogyan magamban a pőstyéni fürdőszigetet elneveztem, hiszen nyilvánvaló, hogy a sok-sok beteget a remény, — vagy amint a költő mondja — ez a „földiekkel játsző égi tünemény" hozta erre a szigetre, a különféle gyógyintézetekbe és a kitűnő pőstyéni víz és iszap, valamint az itt szolgáltatott különféle kezelési procedúrák általában be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket. Nem hiába nevezte a pőstyéni fürdő himnuszköltője, Adamus Traianus Beneschovimus „a legjobban gyógyító fürdő vízének" a pőstyénit, s ez a megállapítása ma is ott tündököl a kolonád-híd homlokza tán is: „Salaberrimae Pistinienses thermae". Pőstyén egyik legújabb létesítménye a Vág holtága és a vízelvezető csatorna közti szigeten, a Slovan gyógyintézet mögött elterülő strand, a „Lidő". Erre az új strandra nagyon büszkék a pőstyéniek. Létrejöttének ugyanis érdekes története van. A Csehszlovák Televízió hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére az idén városok közti vetélkedőt rendezett, melynek döntői a tv-kamerák jelenlétében, tehát a tv-nézők sokmilliós táborának szemeláttára zajlottak le. Pős tyén „ellenfele" a vetélkedőben Privígye (Prievidza) és Bajmóc-fiürdő (Bojníce-kúpele) volt A városok közti vetélkedő több részből állt. így például többek között a vetélkedő városoknak a gyógynövénygyűjtésben is össze kellett mérniük az erejüket. Annak ellenére, hogy a pőstyéniek 13 mázsa szárított gyógynövényt adtak át a begyűjtőhelyeknek, ez a mennyiség Privigyével és Bajmóccal szemben kevésnek bizonyult. A pőstyéniek számára tehát nyilvánvalóvá lett, hogyha győzni akarnak, a vetélkedő egy másik frontján, a városszépítésben kell helytállniuk. A Pőstyéni Városi Nemzeti Bizottság alaposan előkészítette és végrehajtotta a városszépítési akciót. A város alapos „kitakarítása" mellett a fő akció a Lidó-strand kiépítése volt Ebbe a munkába bekapcsolódott az egész város: az iskolák diákjai, a város felnőtt lakosai, a katonák és néhány nap alatt a pőstyéni üzemek hathatós támogatásával szinte csodákat műveltek. A strandot ivóvízzel, zuhanyokkal, mosdókkal szerelték fel, mólókat létesítettek, melyek csónakok kikötésére is alkalmasak, labdarúgó- és kézilabda-pályát készítettek és az egész strandon öltözőket, napozókat, gyermekjátszótereket hoztak létre. E korszerű strand létrehozásával Pőstyén a tv-vetélkedőt megnyerte. A pőstyéniek „városszépítési kedve" azonban a tv-vetélkedő óta sem lankad. A város utcáin, parkjaiban vakációzó pőstyéni diákok és diáklányok seregével találkozhat a járókelő, akik alkalmi munkásokként igen hasznos munkát végeznek: seprik az utcákat, sétányokat, ápolják, öntözik a parkok virágait, növényzetét, napról napra tisztává, szemet gyönyörködtetővé, széppé varázsolják világhírnek örvendő városukat. A pőstyéni nyár rendkívül gazdag a legkülönfélébb kulturális eseményekben, rendezvényekben is. A hagyományos Pőstyéni Zenei Fesztivál az idén számos valódi „csemegével" kedveskedett a zenekedvelők népes táborának. A fesztivál keretében sor került a Szlovák Filharmónia szimfonikus hangversenyére Ladislav Slovák vezényletével. Ludvig van Beethoven: Míssa solemnis-e volt műsorukon. A fesztiválon további kiváló zenekart* és együttesek is felléptek, mint például a Kassal Állami Filharmónia a belga Fritz Celis vezényletével, a Gottwaldovl Állami Szimfonikus Zenekar Zdenek Bílek karmesterrel az élen, a „Trio dl Roma" kamaraegyüttes és egy jugoszláv balettegyüttes. Ezenkívül híres szólisták koncertjei is szerepeltek a fesztivál műsorán. Fellépett többek közt Valentyin Fejgin, szovjet gordonkaművész és Alf Linder svéd orgonaművész is. A Besztercebányai Tajovský Színház Offenbach: Hoffmann meséi-t mutatta be a pőstyéni fesztivál keretében. A fürdővendégek, üdülők és páciensek körében igen nagy népszerűségnek örvendenek a Pőstyéni Fürdőzenekar szabadtéri hangversenyei Vojtech Gabriel érdemes művész vezényletével. Műsoruk igen változatos és a krónikás örömmel jegyzi meg, hogy egyik délutáni hangversenyük például Kéler Béla „Magyar vígjáték-nyitány"-ával kezdődött Pőstyén kulturális életének gazdagításához két nagyszerű kiállítás is hozzájárult. A Balneológlai Múzeumban „Ludvig van Beethoven és Szlovákia" címmel nyílt meg igen érdekes kiállítás, amely a zseniális muzsikus életének szűkebb pátriánkbeli vonatkozásait tárja fel a múzeumlátogatók előtt Ennél is érdekesebb azonban talán az idén immár harmadízben megrendezett „Pőstyéni Szobor 1970" elnevezésű kiállítás. A részben rusztikus, részben absztrakt és nonfiguratív szobrok, jobban mondva kompozíciók „kiállítási terme" a hatamas fürdőpark egyik nagykiterjedésű csendes része, a „tárlatlátogatók" pedig a parkban bolyongó műértő és laikus fürdővendégek, akik míközhen igyekeznek megfejteni a természetes környezetben elhelyezett különféle művészi objektumok, oszlopsorok, a fákra aggatott labda- és lampionszerű alakzatok, színes bábu-kompozíciók, fából készült vízimalom-szerkezet stb. mondanivalóját, a rejtett hangszórókból áradó muzsikát, szimfonikus zenefoszlányokat, vagy mogorva hangulatú absztrakt és elektronikus muzsikát hallgathatnak. Esténként a hangok és alakzatok szimbiózisébe betársul a fények csalóka játéka is és a szemlélőnek valóban „varázslatos" látványban van része. A kiállítás színvonalát neves ifjú szlovák képzőművészek, többek között Čihánková, Želibská, Uher, Trizuljek, Hečko, Lacko, Belohradský, Mofovský, Kočiš stb. munkái fémjelzik. A pőstyéni Lenin-utcában van egy igeit szép, korszerű, ötemeletes épület. Ez a hotel-középiskola diákszállója. Lakói, a Szlovákiában egyetlen hotel-középiskola diákjai a nyári vakáció idején természetesen nem tartózkodnak az épületben. A korszerűen felszerelt internátus azonban a nyári hónapokban sem marad kihasználatlanul. A Pedagógus Szakszervezet jóvoltából két- és háromhetes turnusokban a gyógykezelést vagy üdülést igénylő pedagógusok nyernek itt elszállásolást, amely csaknem összkomfortos. Az üdülőkön és a betegeken kívül azonban egyéb vendégei is vannak a diákszállónak. Július hónapban például á Pedagógus Továbbképző Intézet a német nyelvszakos pedagógusok számára kéthetes továbbképző tanfolyamot rendezett Pőstyénben, hogy tökéletesíthessék tudásukat a társalgásban és a beszédkészség fejlesztésében. E pedagógusok szintén á hotel-középiskola diákszállójában nyertek elhelyezést. A Német Demokratikus Köztársaságból érkezett nyelvtanárok foglalkoztak velük és a résztvevők szemmel láthatóan igen jól érezték magukat a hasznos tanfolyamon. Július közepén újabb, igen kedves vendégek érkeztek a pőstyéni diákszállóba. A szocsi-i vendéglátőipari technikum tucatnyi csacsogó, csinos fiatal diáklánya érkezett Pőstyénbe, cserelátogatásra és tapasztalatcserére. Érkezésük és jelenlétük kissé próbaköve lett a hagyományos csehszlovák—szovjet barátságnak és a krónikás csak a legnagyobb örömmel és megelégedéssel jegyezheti fel, hogy a hoteliskola diákszállójában elszállásolt cseh, szlovák és magyar pedagógusok szovjetbarátságból kitűnőre vizsgáztak. Amikor az egyik ismerkedési esten egy tangóharmonikán felcsendült a „Moszkva-parti esték" című közkedvelt dal fülbemászó melódiája, az összes jelenlévők lelkes taps közepette énekelték orosz nyelven a kedves dalt és szűnni nem akaró éljenzéssel, tapssal, üdvrivalgásokkal köszöntötték a rendkívül bájos és az ünnepléstől meghatott szovjet kislányokat és kísérőiket. Egész ott-tartózkodásuk idejére ők maradtak a diákszálló „üdvöskéi" és ezt szerény, rendkívül udvarias és kedves magatartásukkal, a lényükből áradó egyszerűségükkel, kedvességükkel és intelligenciájukkal méltán kiérdemelték. Ólja, Gyina, Sura, Nyina és a többiek — akarva nem akarva — belopták magukat valamennyi lakótársuk szívébe Búcstizni általában — különösen érzékenyebb lelkületű ember számára — nagyon nehéz. De az üdülés, a gyógykezelés napjai is elfogynak egyszer és búcsút kell venni a várostól, amely színes forgatagával az ember szívéhez nőtt. Megkönnyíti ezt a búcsúzást annak tudata, hogy Pőstyén, ez a szerte a világon ismert fürdőváros ma már nem csupán a kiváltságosok számára jelenti a gyógyulást és a pihenést. A kedves város kitárja kapuit mindenki előtt. Vannak itt szép számmal értékes deviza-bevételt jelentő, messziről jött vendégeink. Vannak itt híres és kedves vendégek, mint amilyen volt például Kállai Gyula elvtárs, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke, aki a közelmúltban néhányhetes gyógykezelésen tartózkodott Pőstyénben, vagy Sidri úr, Szudán egészségügyi minisztere, aki feleségével együtt látogatta meg híres fürdőhelyünket, vagy a sportszerető közönség körében ismert és népszerű válogatott jégkorongozónk, Václav Nedomanský, aki ugyancsak Itt gyűjtött erőt az új idény előtt. De a híres és ismert személyiségek mellett itt van az ismeretlen, névtelen hazai dolgozók ármádiája, akik számára szocialista társadalmi rendünk szükség esetén biztosítja a szakszerű és díjtalan gyógykezelést ezen az egykor csupán a kiváltságosoknak fenntartott fürdőhelyen is. S ha erre gondol e szép városból távozó krónikás, már nem nehéz számára a búcsú, s beletörődve az elválás megmásíthatatlan valóságába, így köszön el a Vágparti csodavárostól: SaTuberrimae Pistinienses thermae — ad' revidendum! Pőstyéni csodaforrások! A viszontlátásra! SÁGI TÓTH TIBOR