Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-02 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Június a nagy lóversenyek hónapja (a Diana díjért, a jackey-Club díjáért, a Párizsi Nagy-díjért íolyó versenyeké és a Párizsi Nagy Steeple Chase-é) és ezért beszámolok olvasóinknak arról a szenvedélyről, amely öttmillió franciát „sújt": a versenyfogadásról. A lóversenyzés játék a pénzzel, a lovakra tett fogadások játéka. Nemcsak a franciák szenvedélyes lóversenyzők (az angolok ezen a téren nemegyszer lóhosszal legyőzik őket), de bizonyos az, hogy a lóversenyfogadás igen népszerű országos jelenség: ötmillió fogadó évente 7 milliárd frankot tesz meg. (Ez kétszeresen meghaladja a jelenlegi autóúthálózat értékét.) E tömegszenvedély az élet számos területére rányomja bétettek. A legnagyobb nyertes azonban az állam, valamint az istállótulajdonos társaságok. Ha a fogadó az elsőként befutó lóra tesz, nagyobb összeget nyerhet. Ha a futamban az esélyes lovak győznek, kisebb a nyereség, mint abban az esetben, ha az esélytelenek futnak be elsőkként a célba. Ilyenkor egyfrankos tétre 500, 1000, sőt ennél is több frankot nyerhet a szerencsés fogadó. Általában a lóversenyzők a „jő tippeket" is kicserélik egymás között. Ha azonban a „jó tipp" alapján vesztenek, erről renďszerint hallgatnak. Illúziók yilága Ki fogad a lóversenyeken? P1ERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE jövedelmükből nem futja. A lóversenynyeremény mintegy varázsütésre lehetővé teszi a legtitkosabb vágyak kielégítését is. De ehhez persze szükséges, hogy a fogadó nyerjen. Ha nincs szerencséje, hamar elúszik tíz, húsz, harminc frank,sőt több is ... A következő vasárnapon pedig új reménnyel más kombinációkkal próbálkozik a játékos Amikor pedig a rádióállomások és a televí-. zió bemondja az eredményeket, ismét jó néhány Illúzióval szegényebbé válnak a játékosok. A fogadók közül sokan többé-kevésbé tudják, mikor kell megállniuk, milyen magas téteket tehetnek meg. Mások számára viszont a játék katasztrofális következményekkel jár. Az ilyenek „utolsó fillérjüket is" megteszik és sokszor más-. Vasárnapi fogadók Yves St. Martin, a híres zsoké, az „arany lovaglópálya" tulajdonosa, a világhírű Tajubena nyergében. lyegét. Valamennyi nagy újság „lóversenyrovatot" vezet, beszámol a különféle futamokról, versenyekről, a fogadásokról, az esélyes lovakról és a különféle jóslatokról. Ezenkívül kéthárom igen nagy példányszámban megjelenő újság kizárólag a lóversenyekkel foglalkozik. Á lóversenyek bőséges helyet foglalnak el az l'Humanité hasábjain is, különösen annak vasárnapi mellékletében a l'Humanité-Dimanche-ban. Az állami kincstár a fő nyertes Mi a lóversenyzés? Nem akarok technikai részletekbe bocsátkozni. Egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos pénzösszeget tesz a játékos arra a lóra, amelyről feltételezi, hogy győztesként fut a célba, vagy pedig az első három helyezettre. A versenyfogadásoknak számos változata van. A nyertes rendszerint megkapja bizonyos részét annak az összegnek, amelyet a fogadók a befutó lóra Mindenki: a vezérigazgató éppúgy, mint a magas rangú tisztviselők és a munkások... De azt mondanám mégis: „legfőképpen a szegények". Látni kell, amint a fogadók vasárnap reggelenként százával szoronganak a PMU (totalizatőr) hirdetőtáblái előtt. Ugyanis, bár a fogadások egy részét kint a versenypályákon eszközlik, tíz közül kilencet .kávéházakban, trafikokban kötnek le: összesen 4500 kisebb-nagyobb fogadóiroda működik. 80 000 személy él lóversenyből (beleértve az Istállók személyzetét is.) A fogadók között nagy számban vannak munkások is, általában a kevésbé tehetősek, s a nők is ugyanolyan számban vannak képviselve, mint a férfiak. A nyeremény reménye élteti a fogadókat, a nők arról álmodnak, hogy a lóversenyen nyert pénzen olyan háztartási gépeket vehetnek, amelyekre férjük fizetéséből nem telik, a férfiak pedig arról álmodoznak, hogy új kocsit vesznek, vagy valamilyen költséges „szenvedélyüknek" hódolhatnak, amire nap már ennivalóra sem marad pénzük. Igy a lóversenyszenvedély már számtalan családi tragédiát okozott. Az esély Mint minden más játékmái, a lóversenyfogadásoknál is akadnak csalók, de általában a nagy fogadók járnak a legjobban. Tilos azonban ugyanazt a kombinációt húsznál többször megjátszani. A fogadók túlnyomó többsége még soha sem tette a lábát a lóversenypályára. A lovak különféle tulajdonságairól, a zsoké, és a tréner képességeiről — amitől nagy mértékben függ a verseny kimenetele — a lóversenylapokból értesülnek. Legtöbbjük azonban a vakszerencsében bízik: születési dátumát, autójának rendszámát, telefonszámát stb. játssza meg. Az újságok, a rádió nemegyszer közöl ilyen hírt: „X úr a születési adatait tette meg a lóversenyen és 5000 frankot nyert"... Van miről álmodniuk a fogadóknak ... Az akadályversenyek gyakra meglepetést okoznak a fogs dóknak.