Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-01 / 181. szám, szombat

| Hétvégi hírmagyarázatunk ~| NAGY VÁRAKOZÁSOK KORA Amióta az Egyesült Arab Köztársaság kormánya bejelentette, hogy elfogadja a közel-keleti viszály békés, politikai rendezésére tett amerikai javaslatot, az ún. Rogers-tervet, a világ közvéleménye feszülten figyeli e lépés reakcióját. Magát Washingtont is meglepte Kairó „engedékenysége", noha az EAK kormánya semmiben sem tett hátrányos engedményeket sem a maga, sem szövetségesei rovására. Azért fogadta el az amerikai javaslatot, mert az lényegében a Biztonsági Tanács emlékezetes 1967 novemberi határozatának fő kitételeit tartalmazza, vagyis az elhódított területekről visszavonulásra, majd béketárgyalásokra szólítja fel az agresszort. Washington kénytelen volt jóindulatú gesztusként méltányolni Kairó állásfoglalását, viszont Tel Aviv válasza sokáig váratott magára. Az izraeli kormány végre tegnap elfogadta az amerikai javaslatokat, noha az ellenzék kormányválság előidézésével fenyegetett. A huzavona azonban arra vall, hogy Tel Aviv nyílt állásfoglalásra kényszerülve egy hétig kereste a jövőbeni taktikát, azaz á kibúvót a kérdés becsületes rendezése alól. Ma is ervenyes a potsdami egyezmény néhány sorban # Mi változott? Washington javaslata meglepetést okozott, hisz előzőleg az egésž" világot bejárták azok a sajtóhírek, interjúk, amelyekből kitűnt, hogy az Egyesült Államok újabb fegyverszállítmányokkal, modern harci eszközökkel kívánja segíteni Izraelt, hogy úgymond „megmaradjon a közel-keleti erőegyensúly". Golda Meir izraeli miniszterelnök még nemrégen a francia Expressnek adott interjúban a közel-keleti agresszió folytatása mellett kardoskodott, és sértő szovjetellenes nyilatkozatokat tett. Egyes kijelentéseiből a francia sajtó arra következtetett, hogy a miniszterelnök aszSzony esetleg még a washingtoni hivatalos körökkel szemben is az amerikai cionista lobby támogatására és nyomására számít. Most Washington mégis olyan javaslatokkal áll elő, amelyekben ugyan fellelhető a védenc számára nyitva hagyott hátsó ajtó, lényegében azonban pozitív, mert a Biztonsági Tanács álláspontján van. Mi a magyarázata ennek? A következtetés a mindennapi hadijelentésekből adódik. Az 1967-es villámháború óta helyreállott és megnőtt Egyiptom hadiereje, ugyanakkor a megszállt arab területekről az EAK ellen intézett támadásokkal Kairó sohasem hagyta magát kiprovokálni, hogy ismét fellángoljon a háború. Az egyes provokációkra adott válasza azonban feltétlenül megérttette a támadókkal, hogy 1967 óta lényegesen megváltozott a helyzet. Nem utolsó sorban az egyiptomi légvédelem sikerei késztették Washingtont arra, hogy békejavaslattal álljon elő, mely ugyan bizonyos mértékben elégtételt adna a megtámadott araboknak, viszont kínosan ügyel arra, hogy a támadó „nagyon meg ne üsse magát". Az eddigi politika esztelenségét a józanabb Tel Aviv-í köröknek is be kell látniuk. Az EAK elkerülte az 1967-es villámháború megismétlődését, viszont az a háború, melyet Izrael mindmáig folytat, jellegével elhúzódó felőrlő háború lett, magának a támadónak is igen terhes. Az agresszív terjeszkedési tervek mellett Izraelben a legszélsőségesebbek, nevezetesen a Gahal Párt emberei a végletekig kitartanak, ők szavaztak a kneszetben Golda Meir indítványa ellen és utasították el az amerikai javaslatot. A közlel-keleti helyzettel kapcsolatban még egy lényeges változás történt. Nasszer elnök ugyan nem először, de hivatalos határozottsággal kijelentette, hogy országa elismeri Izrael állami létét, az önállósághoz és szuverenitáshoz való fogát, s ennek a politikai gyakorlatban is nyomatékot kíván adni. Ezzel tehát újabb akadály hárult el az arab-izraeli békés kibontakozás útjából, most pedig Izraelen a sor, hogy kezdeményezzen. # Derűlátás kételyekkel Nasszer elnök emlékezetes beszédében kijelentette: „Az EAK békét akar, és azt akarja, hogy az összes arab területek visszakerüljenek jogos tulajdonosaikhoz, azt akarja, hogy a palesztinai nép visszatérhessen saját otthonába". Ez dióhéjban a haladó arab világ álláspontja. Ugyanis arról van szó, hogy Izrael nem akar a béketárgyalások előtt kivonulni a megszállt területekről. Ha most mégis elfogadta az amerikai javaslatot, nyilván megkíséreli formuláinak kijátszását. Míg az EAK megfogalmazása szerint az izraeli megszállóknak az összes arab területekről kellene kivonulniuk, ezzel szemben Abba Eban izraeli külügyminiszter szerint csak bizonyos elfoglalt területeket adna vissza Izrael az araboknak — ha végíilis rákényszerülne. Kairó álláspontjában nagyon lényeges ez a megfogalmazás. A közel-keleti viszály rendezésének ellenzői ugyanis eleve arra számítottak, hogy szakadás történik az arab világban, melynek egysége — különösen a szudáni és líbiai forradalom óta — erőteljesen kialakulóban van, s az EAK elszigetelődik. Valóban Irak és Szíria határozottan ellenzi a washingtoni terv elfogadását, ám hat arab állam más állásponton van, s újabban két palesztinai ellenállási szervezet is csatlakozott Kairó vonalához. Tehát a nézeteltérések ellenére sem sikerült az imperialistáknak megbontaniuk az arab frontot. Nixon elnök tegnapi sajtónyilatkozatában a Rogers-terv mellett szállott síkra és ismét hivatkozott az „erőegyensúly" fenntartásának szükségességére. Diplomáciai helyen ez anynyit jelent, hogy az elnök burkoltan kifejezte azt, amit Golda Meir kormányfőnek nyíltan is megüzent, hogy az Egyesült Államok nem engedi meg, hogy a Rogers-terv végrehajtása folytán valamilyen hátrány érje Izraelt. Vagyis joggal feltételezi Kairó — minden derűlátása mellett —, hogy Washington taktikai húzásnak szánta a Rogers-tervet, szünetet akar az utóbbi időben Izrael számára kedvezőtlenül alakuló közel-keleti viaskodásban, hogy közben újabb diplomáciai és egyéb sakkhúzással torpedózza a haladó arab világ és a szocialista országok politikai megoldást célzó lépéseit. Nem kétséges, hogy Kairó pozitív hozzáállása után Tel Avivnak kell gesztust mutatnia. Főként kívánatos lenne, ha Izraelben is felülkerekednének a békés megoldás hívei, akiket elsősorban Vilner kommunista pártjának tagjai képviselnek, s a térségben élő népek, valamint a száműzött palesztinai menekültek számára is igazságos, egyenjogú, tartós békés együttélést biztosító megállapodás születne. Ezt szorgalmazza a szocialista világ is, melynek, főként a Szovjetuniónak fáradhatatlan béketörekvései az arab haladó világ támaszául szolgálnak. LÖRINCZ LÁSZLÓ Drzik Sukarno sírját Djakarta —• Az indonéz hadsereg egységei tegnap körülvették a kelet-jávai Blitar városában az úgynevezett Hősök temetőjét, ahová Sukarno volt indonéziai elnököt is temették. A temetőt augusztus 17-ig lezárták. Hírügynökségi jelentések szerint ez az akció összefüggésben van az ország függetlensége kikiáltásának negyedszázados évfordulójával. A temetőhöz vezető utakat eltorlaszolták. A szolgálatot teljesítő katonatisztek mindezt azzal indokolják, hogy a temetőt „feltétlenül rendezni kell". A djakartai kormány azonban nyilvánvalóan meg szeretné akadályozni, hogy a volt elnök síremlékéhez naponta tízezrek zarándokoljanak el. Max Reimann sajtónyilatkozata Düsseldorf — Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára a potsdami egyezmény aláírásának 25. évfordulója alkalmából nyilatkozott az Unsere Zeit című hetilapnak. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a potsdami egyezmény a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően mind a mai napig érvényes. Az a fontos, hogy ennek a történelmi jelentőségű egyezménynek az elvei a Német Szövetségi Köztársaságban is érvényesüljenek. Reimann hangsúlyozta, hogy mindeddig nem teljesültek a munkásosztály és a demokratikus erők követelései, amelyek kezdettől fogva az állam, a társadalom és a gazdaság demokratizációjára törekedtek. Ezt kell a jelenlegi időszakban megoldani, így kell hozzájárulni a béke és az európai biztonság ügyéhez. Reimann rámutatott, hogy Nyugat-Németországban ismét újjáéled a nácizmus. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy nem szabad lebecsülni a monokapltalizmus erejét, ugyanis az semmit sem vesztett agresszivitásából, veszélyességéből. Moszkva — Arkagyij Ogorodnyikov, a TASZSZ kommentátora, megemlékezik a potsdami értekezlet befejezésének 25. évfordulójáról. Hangsúlyozza, hogy a potsdami egyezmény a szabadságszerető népek vágyait fejezik ki, amelyek egyesültek a hitleri fasizmus ellen vívott küzdelemben, és arra törekedtek, hogy' a háborút követően szilárd és tartós békét sikerüljün megteremteni Európában. A nagyhatalmak éppen ezért tűzték ki célul a német militarizmus és nácizmus szétzúzását, ennek érdekében hoztak olyan intézkedéseket, hogy Németország immár soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, n« robbanthasson ki háborút. A kommentátor rámutat, hogy a potsdami egyezménynek rendkívüli felentősége van Európa háború utáni fejlődése szempontjából. Többek közt bizonyítja azt is, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok egy kis jóakarattal együttműködhetnek, és megoldhatják a legbonyolultabb nemzetközi problémákat. A nyugati nagyhatalmak azonban a potsdami konferenciát követően letértek erről az útról, figyelmen kívül hagyták a potsdami egyezmény alapelveit. Ennek tudható be, hogy ezeket az elveket nem sikerült Németország egész területén érvényesíteni. Ismeretes, hogy a Szovjetunió maradéktalanul teljesítette a potsdami egyezményből származó kötelezettséget. A nyugati hatalmak kormányai azonban durván megsértették azokat, s végeredményben így került sor a két független német állam megalakulására. Ogorodnyikov a továbbiakban rámutat, hogy amíg a Német Demokratikus Köztársaságban fokozatosan érvényesítették a potsdami egyezmény elveit, likvidálták azokat az erőket, amelyek a német militarizmus alapját alkották, az ország, a demokratikus társadalmi haladás útjára lépett, addig a Német Szövetségi Köztársaságban egyszerűen megfeledkeztek Potsdamról. írása végén a TASZSZ kommentátora hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és a szocialista államok mind a mai napig haladéktalanul teljesítik a potsdami egyezményből rájuk háruló kötelezettségeket, a nemzetközi együttműködés és az európai biztonság megszilárdítására törekszenek. Egyengoguságot Ulster népének! Nagy-Britannia Kommunista Párt közös nyilatkozata London — Az észak-írországi helyzettel foglalkozik Nagy-Britannia Kommunista Pártja és az Ir Kommunista Párt közös nyilatkozata, amely a Morning Star pénteki számában is megjelent. A két kommunista párt képviselői követelik, hogy a belfasti kormány a protestáns ünnepségek betiltását Illetően ne változtasson álláspontján. A nyilatkozat rámutat: amennyiben augusztusban sor kerül a szóban forgó ünnepségekre, újabb széles körű zavargások veszélye áll fenn. Az utóbbi hetekben egyre sűrűbbé válnak a hadsereg és a lakosság közötti összetűzések — mutat rá a nyilatkozat. — Több ember az életét vesztette, a katonai alakulatok könnyfakasztó gázt alkalmaztak. Belfast katolikus negyedében egy időre kijárási tilalmat rendeltek el. Nem véletlen, hogy ezek az összetűzések a kormány hatalomra jutása után mérgesedtek el, hiszen azt a szélsőjobboldali erők befolyásolták. A két kommunista párt képviselői leszögezték, hogy ÉszakÍrország munkásmozgalma az események ellenére sem gyengült meg, a szakszervezetek valóban jelentős szerepet játszanak. A nyilatkozat követeli, hogy Észak-Írországban teljes mértékben érvényesítsék a polgári szabadságjogokat. Nagy-Britannia Kommunista AZ ATOMBOMBA ÁLOOZATAI Hirosima — Ez év első felében Hirosimában további 30 ember halt meg a 25 év előtti atomrobbanás következtében. Az atomrobbanás áldozatainak hirosimai kórházában ez évben 184 embert kezeltek, 28 812-őt pedig rövidebb idejű kezelésben részesítettek. Pártja és az fr Kommunista Pártja és az Ir Kommunista Párt követeli, hogy az észak-írországi parlament azonnal fogadjon el egy olyan törvényt, amely biztosítja Ulster népének egyenjogúságát, és reformálja a helyi igazgatási szerveket. A kialakult helyzetért mindkét fél az angol imperializmust teszi felelőssé, amely ebben az országban olyan feltételeket teremtett, hogy törvényszerűen sor kerül az összecsapásokra. A két kommunista párt tiltakozik az ellen, hogy katonaságot vetnek be a demokratikus szabadságjogokért küzdő polgárok ellen. Újabb halálos áldozat London — Belfastban a katolikus tüntetők és a hadsereg közötti összetűzés során életét vesztette Daniel O'Hagan. A katonai parancsnokság állítása szerint O'Hagan bombát akart dobni a katonák közé. A szemtanúk bizonyítása szerint azonban a 19 esztendős fiatalembernél nem volt bomba. Péntekre virradó éjjel újabb zavargások törtek ki a város katolikus negyedében. A tüntetők barikádokat emeltek és személygépkocsikat, köztük rendőrségi járműveket is felgyújtottak. A hadsereg alakulatai gázt és vízágyút vetettek be a tüntetők ellen. A NYUGATNÉMET kormány egy évvel meghosszabbította a Szabad Európa Rádió működési engedélyét — jelentette be az amerikai külügyminisztérium szóvivője azzal a hírrel kapcsolatban, miszerint a rádióadót Hollandiába helyezik át. KOGER DAVIES, amerikai külügyminiszter-helyettes tegnap a görög fővárosba érkezett, hogy a görög—amerikai kapcsolatokról tárgyaljon. Találkozik Papadopulosz miniszterelnökkel és a görög külügyminisztérium vezető tisztviselőivel. CEAUSESCU, a Román Államtanács elnöke fogadta Mangaliában Dimitrij Poljanszkijt, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét, aki szabadságát tölti Romániában. A SPANYOL kormány két voit miniszterét és a spanyol bank volt kormányzóját kötelességmulasztás miatt bíróság elé állítják. Mindhárman a MATESAbotrányba keveredtek bele. Ez a vállalat állami támogatást kapott a kivitel növelésére, de csak a támogatás összege felének megfelelő gépet szállított külföldre. REDA MALEK, Algéria párizsi nagykövete tegnap a franciaalgériai kapcsolatokról és a kőolaj kérdéséről tárgyalt Pompidou elnökkel. A GALLUP-INTÉZET legutóbbi közvéleménykutatása szerint i megkérdezettek 60 százaléka helyesli Nixon politikáját, vagyis 6 százalékkal többen, mint júniusban. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK á közeljövőben 2675 tonna, a második világháborúban használt mérges gázt süllyeszt el az Atlanti-óceánban. A gázgránátokat betonba öntve, dobják a tenger fenekére. A SZOVJETUNIÓ és Irán kereskedelme a következő öt évben kétszeresére növekszik — a Moszkvában aláírt új irániszovjet kereskedelmi szerződés értelmében. HÁROMSZÁZ angol, osztrák, olasz, francia, svéd és finn állampolgár érkezett Moszkvába, hogy részt vegyen a nemzetközi nyári nyelviskola orosz nyelvtanfolyamán. A nyelvtanfolyamot a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Társaságainak Szövetsége rendezi. TÜBB ORSZÁG állam és kormányfője jelentette már be, hogy részt vesz az ENSZ alapításának 25. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi gyűlésen. Többek között jelen lesz az etiópiai császár, Makariosz ciprusi elnök, Kekkonen finn elnök, Nixon amerikai elnök és valószínűleg Heath angol miniszterelnök is. LÍBIA az 57. ország, amellyel a Szovjetunió közvetlen kapcsolatot létesített. A Moszkvából Tripoliba tartó repülőgépek Bécsben leszállnak üzemanyagvételre. OSWALDO DORTICOS kubai elnök fogadta a kubai forradalom 17. évfordulóján részt veit csehszlovák pártküldöttséget, melyet Vratislav Krutina, a CSKP Központi Bizottságának tagja vezetett. MAO CE-TUNG, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság katonai küldöttségét, melyet Csin-U, a koreai néphadsereg vezérkari főnöke vezetett, t A GÖRÖG katonai kormány további 48 tábornokot nyugdíjazott — jelentették be hivatalosan Athénban. A kormány nyilván így vált meg a számára kényelmetlen tisztektől. TÖBB EURÓPAI egyetem képviselői részt vettek a Lengyelországban rendezett nemzetközi diákértekezleten, melyen a nemzetek békés együttélésének problémáiról és a diákok nemzetközi együttműködéséről tárgyaltak. BÉCSBEN az amerikai nagy követség épületében megtartották a szovjet és amerikai küldöttség 28. tanácskozását a stratégiai fegyverek korlátozásáról. DEBRÉ francia hadügyminiszter irreálisnak nevezte NyugatEurópa politikai és katonai egységének kialakítását a katonai akadémián tartott előadásában. SZÉLL GYÖRGY, a magyar származású neves karmester, a a clevelandi Filharmónia karnagya tegnap 73 éves korában elhunyt.