Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-19 / 196. szám, szerda

JÁSZ DEZSŐ: — Szép napok a „Kassai Munkásánál Meglehetősen sok téves adat került forgalomba a Kassai AfunfazS-sal kapcsolatban. Jómagam a lapnak első perctől belső munkatársa voltam. Szolgáljon ez a körülmény mentségemre, ha azzal kezdem, hogý helyreigazítok egy-két efféle tévedést. a A Kassai Munkás eredetileg hetilap volt; 1920. február 15-én alakult át napilappá. A szerkesztés szálai tb kezdetben — Surányi Lajos "kezében futottak össze. Ő volt a lap felelős szerkesztője. A belpolitikai rovatot Fried Jenő vezette, az irodalmi mellékletért Mácza János volt felelős. Én a helyi rovatot vezettem. Seiden Ármin írt ugyan hébe-hóba egy-egy cikket, de nem tartozott a lap kötelékébe. Ez Goldhammer Gézára is áll, ami a lap fennállásának első korszakát (szóval: az 1922. előtti helyzetet) illeti. Surányi Lajos az áprilisi nemzetgyűlési választások alkalmával képviselő lett, ezért többet tartózkodott Prágában, mint Kassán. Távollétében Gyetvai János szerkesztette a lapot, (f március elején kapcsolódott be a szerkesztőség munkájába). Gyetvai Jánost május végén kiutasították Csehszlovákiából. Utódja Háy László lett (aki kifelé a kiadóhivatal alkalmazottjakérit szerepelt). Amikor Surányi Lajos kivált a szerkesztőségből, Mácza János neve került a lapra felelős szerkesztőként. Ezzel azonban csak látszólag változott a helyzet: a lap politikai irányvonaláért továbbra is Háy László volt felelős a pártvezetőségnek. V. I. Lenin kieifieli a Párizs! Kommünnel kapcsolatban, hogy a közhivatalnokok fizetése — a Kommün idején — nem lehetett magasabb a munkások átlagos jövedelménél. Ezt a megoldást tartottuk szem előtt mi is, amikor úgy döntöttünk, hogy a lap belső munkatársainak havi fizetése nem haladhatja meg a nyomdászmunkások keresetét. A Kassai Munkás az első magyar nyelvű kommunista napilap volt (az európai kontinensen) a Magyar Tanácsköztársaság leverése után. 1921-ben, amikor a Csehszlovákiai Kommunista Párt magyar nyelvű központi közlönye lett, 25 000 példányszámban jelent meg. Ez akkoriban óriási példányszámot jelentett. 1970 Stratégiai célunk a szocialista átalakulás volt. Nyíltan lándzsát törtünk a III. Internacionáléhoz való csatlakozás mellett, ami egyértelmű volt számunkra az önálló — egységes — Kommunista Párt megalakításával. Ezért azon voltunk, hogy „balra toljuk" a lapot. Ez áz igyekezetünk eredménnyel járt, sőt mi több, hamarabb átestünk a kezdet nehézségein, mint hittük: három hónap múlva, amikor Gyetvai János került a szerkesztőség élére, a marxizmus lett az uralkodó szellemi irányzat a lapnál. Természetesen nagy súlyt helyeztünk arra is, hogy minél változatosabbá tegyük a lapot (tartalmilag és műfajilag egyaránt}. A lenini álláspont szerint, az a munkáslap, amelynek hasábjai nem hozzáférhetőek a dolgozók számára, „fityinget sem ér". Azt hiszem nekünk sikerült elkerülnünk ezt a hibát: a Kassai Munkás már 1920-ban széles társadalmi levelezői hálózattal rendelkezett, amely egész Szlovenszkóra, sőt Kárpátaljára (Podkarpatska Rus) is kiterjedt. I Kárpátaljából — Zsatkouics Gergely királyságából — Illés Béla küldte a legtöbb tudósítást. Minden héten legalább hármat vagy négyet. Ezek a tudósítások, amelyek között nyúlfarknyi cikkek is vannak, kötetben még nem jelentek meg). V. I. Lenin azt is elvárta a munkáslaptól, hogy foglalkozzanak „a munkások mindennapi életével, az őket érdeklő kérdésekkel". Ami a Kassai Munkás-t illeti, a munka harcterének eseményei nagyon széles teret foglaltak el a lap hasábjain. Sok vitára adott már okot — magyar viszonylatban — az a felfogás, amely a „népi" írók érdemének tudja be a szociográfiai mozgalmat. Valójában ennek az irányzatnak a gyökerei sokkal mélyebbek. Azt hiszem: a Kassai Munkásban A KOMMUNISTA E3E3E3E3 El 1920—22-ben megjelent szocialista riportok is szolgáltatnak néhány adatot a kérdés tisztázásához. A magyarországi viszonyokat állandóan figyelemmel kísérte a Kassai Munkás. Ez sok — éles — vitát váltott ki a keresztényszocialista párttal, amelynek szemében Horthy-Magyarország a „rend bástyája" volt. A keresztényszocialisták, akik a kurzus szekerét tolták, „magyarellenes", „hazafiatlan" magatartásnak minősítették az emigráns magyar kommunisták Horthy-ellenes magatartását. Persze, ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy újból és újból szóvá tegyük a fehérterror rémségeit. Emiatt — egy ízben — a rendőrséggel is meggyűlt a bajunk. Košicei vendégszereplésemet egy (másfél íves Horthy-ellenes röplap kiadásával kezdtem, amelyet egy eperjesi (Prešov) nyomda állított elő (ötezer példányban). A proletárdiktatúra leverése után nekem is alkalmam volt megismerkedni ä budapesti rendőrfőkapitányság kínzókamráival; a röplabban — főleg — azt írtam meg, amit ott átéltem. A vállalkozásnak nagy sikere volt: a járókelők egymás kezéből kapkodták a röplapokat. Egy óra elteltével megváltozott a kép: a detektívek a „rikkancsokat" egytőlegyig letartóztatták, azon a címen, hogy „nincs hatóságilag engedélyük a röplap utcai terjesztésére" ... A Horthy-fasisztáknak az volt a célja, hogy visszaszerezzék a kettős monarchia összeomlása után elveszített területeket. Főleg a Felvidékre vásott a foguk. A Csehszlovákia elleni irredenta tevékenység 1920 nyarán oly nagy méretet öltött, hogy a csehszlovák vezérkar nem zárta ki a Horthy-hadsereg fegyveres beavatkozásának a lehetőségét sem. Az osztályharc szempontjából az akkori idők legfontosabb kérdése — össz-csehszlovák viszonylatban — a munkásegység volt. A balszárny felülkerekedése a szociáldemokrata párton belül (mind Szlovenszkóban mind Ruszinszkóban) kedvező feltételeket teremtett a magyar revíziós törekvések elleni harc számára; a balratolódás arányában erősödtek a kapcsolatok is a cseh munkássággal. A Kommunista Párt megalakulása egyre jobban előtérbe került. A Kassai Munkás-nak jelentős része volt abban, hogy a szlovenszkói magyar munkások megismerték az ellenforradalom természetrajzát. Sokan leszögezték már, hogy a Kassai Munkás a haladó magyar irodalom fontos tűzhelye volt a Tanácsköztársaság leverése után. Ez igaz. De sietek hozzátenni, hogy nem szorítkoztunk a száműzetésben élő haladó magyar írók — Barta Lajos, Gábor Andor, Illés Béla, Hidas Antal, Juhász Árpád, Kassák Lajos, Révész Béla és mások — népszerűsítésére, hanem mindent elkövettünk, hogy egyúttal a haladó cseh írók műveit is hozzáférhetővé tegyük a szlovenszkói magyar munkások számára. Petr BezruC, Karel Čapek, Jaroslav Hašek, Antonin Maček, Michal Marek, Jaroslav Seifert, és Jiŕí Wolker a Kassai Munkás hasábjain szólaltak meg először magyarul. Nem hiszem, hogy tévedek, ha megkockáztatom az állítást, hogy a cseh—magyar kulturális közeledés alapjait a Kassai Munkás fektette le a magyar proletárdiktatúra megdöntése után. Nagy súlyt helyezett a szerkesztőség az olvasók nemzetközi — irodalmi — tájékoztatására is. Ezt — többek közt — Gyemjan Bednij, Makszim Gorkij, Walt Whitmann, Martin Andersen Nexő, Henri Barbusse, Romáin Rolland és Ernst Joller cikkei bizonyítják. Vlagyimir Majakovszkij szintén a Kassai Munkás-ban jelent meg először magyar nyelven. Ez a kezdeményezés annál inkább figyelmet érdemel, mert egyetlen magyar nyelvű világnézeti folyóirat sem jelent meg a húszas évek elején Szlovenszkóban. A szocialista világirodalom népszerűsítése Mácza Jánosnak szívügye volt. De kivette a részét ebből a munkából Fried Jenő is, aki Banská Bystricáról került Košicére. Még nem volt egészen huszonegy éves, amikor bekapcsolódott a szerkesztőség tevékenységébe. Kitűnő újságíróként lépett ki — 1920. ele jén — az ismeretlenség homályából. Rendkívül müveit ember volt; hat idegen nyelven beszélt: oroszul, németül, angolul, franciául, csehül és szlovákul. Tőle származik Karel Čapek „A rovarok élete" c. darabjának nyersfordítása is. (Az irodalmi változat Mácza János műve). A darab hónapokon át szerepelt a kassai Proletkult-rendezvények műsorán, de színre került a Nemzeti Színházban is. 0 Mácza János a kassai éveket „élete legszebb szakaszának" tartja. Ez velem ls így van, pedig sok országban megfordultam szlovenszói vendégszereplésem óta. Több mint két évet töltöttem a Hernád partján; egy pillanatig sem éreztem magam idegennek a cseh, szlovák és ruszin elvtársak között, akikkel közösen építettük a szocializmus hadállásait Csehszlovákiában. Mi sem érthetőbb: elsősorban kommunisták voltunk, ők is, mi is. Nem ismertünk sem nyelvi, sem nemzetiségi különbséget, így nagyon jól kijöttünk egymással. Szeretnék hozzátenni valamit ehhez a kérdéshez. Mi tagadás: nem egy elképzelésünk papírkosárba került az utolsó fél évszázad sorén. Az élet — sokszor — rajtunk is kifogott. De renegát, áruló egy sem akadt a magyar kommunisták között, akik — 1920-ban — ott álltak a Kassai Munkás bölcsőjénél. Ami engem illet, ennek a ténynek legalább oly jelentőséget tulajdonítok, mint annak a négy-ötszáz cikknek, amit az 1920—22-es években a lapba írtam. Berlin, 1970. A Rudé právo megalakításának ötvenedik évfordulója alkalmából megjelentetett plakát. Szerzője: Zdenek Filip festőművész. Eredményes kezdet A Cigányszövetség érsekújvári járási alapszervezeteinek munkájáról a szövetség járási bizottságán érdeklődtünk. Ezért a jnb épületébe látogattunk. Pontosabban szólva, a jnb cigánykérdéssel foglalkozó bizottsága titkárának irodájába, mivel egyelőre a Cigányszövetség járási bizottságának még nincs önálló otthona. Ez az állapot azonban túlságosan soká nem tárthat, hiszen a jnb említett bizottsága nem azonos a Cigányszövetség járási bizottságával, feladataik is csak részben egyeznek. Ezért a szövetségnek is mielőbb önálló helyiséget kellene biztosítani. A szövetség tevékenységéről annak új elnökétől, Alojz Sokoltól érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy a régi elnök májusban mondott le tisztségéről s a júliusban megtartott új elnökválasztáson jelen volt a Cigányszövetség 8 titkára. A járás néhány községében már megalakultak a szövetség alapszervezetei — Palárikovón, Kürtön, Szemerén, Udvardon' A többi községben előkészítő bizottságok dolgoznak az alapszervezet létrehozásán. Egy alapszervezet megalakulásához legkevesebb 10 tag szükséges. A szövetség munkájának java részére természetesen az alapszervezetekben kerül majd sor. Az alapszervezetek elnökei egyben tagjai a Nemzeti Frontnak. A szerJ Alojz Sokol, a szövetség járási bizottságának új elnöke. vező munkánál, illetve az alapszervezetek megalapításánál az eddiginél nagyobb támogatásra lenne szükség — főleg a nemzeti bizottságok részéről. Akad nak községek, ahol az alakuló gyűlésen a nemzeti bizottság részéről senki sem jelenik meg — pl. Kürtön és Szemerén. Eddig 110 tagja van a szövetségnek az érsekújvári járásban, de az érdeklődés ennél jóval na Pulakovics Éva, a szervező (Csető J. felvételei) gyobb. Beiratkozáskor a tagok 10 koronát fizetnek, az évi tagsági díj pedig 20 korona. Az alapszervezetek nagyon szép tervek megvalósításán fáradoznak. Például a szemereiek színdarabot akarnak betanulni, a kürtiek pedig cigányzenekart létrehozni. Az újváriak a Dankó Pista című színdarabot szeretnék előadni. Ezenkívül fiatalok hangszeren való tanítását is tervezik. Kiemelkednek az alapszervezetek célkitűzéseiből a különböző vállalkozások, tervek is. A palárikovóiak például építőanyagot szeretnének gyártani, amivel lakáskérdésük megoldásához is hozzájárulnának. A* asszonyok számára pedig otthoni foglalkozást akarnak biztosítani. Főleg szerződéses gyöngyfűzésre gondolnak. A vállakózással és a tagok foglalkoztatásával a szövetség a munkára való neveléshez is hozzájárulna. Ugyanakkor mind a szövetségnek, mind a tagoknak anyagi haszna származna a vállalkozásból. A járási bizottság és ai alapszervezetek között igen szoros a kapcsolat. Ebben nagy érdeme van Polakovics Évának, a szövetség nemrég felvett szervezőjének is, aki sokat jár falura a tagok közé. A tavai* érettségizett kislány munkájáról az elnök a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Nemcsak azért dicséri, mert alaposan végzi az adminisztratív munkát, hanem azért is, mert a szövetség sikeres munkája érdekében egyáltalán nem sajnálja szabad idejét. Mindent egybevetve elmondható, hogy a Cigányszövetség járási bizottsága és az alapszervezetek munkájának kezdete eredményes. Az illetékesek kellő támogatásival a folytatás is az lehet. -j a-