Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-18 / 195. szám, kedd

/ SZOCIALISTA KERESKEDELMÜNK 25 EVE Sok még a teendő A GYEREKEK AZ UTOLSÓ HELYEN? A felszabadulás belkereskedelmi hálózatunkban is lényeges változást hozott, bár az első évekbeií a választék az üzletekben nem volt nagy. Az élelmiszert és egyéb árul is csak jegyre lehetett beszerelni. Az árbőség a magánkereskedők ügyességétől függött. Ugyanis még 1948-ban is — a kétéves terv végén — a meglevő 80 657 üzlet közül 10 041 volt a szocia lista szektor tulajdonában. Lényeges változást e téren az államosítás hozott. 1953-ban a kiskereskedelmi forgalom 79 százalékát az állami, 20,4 százalékát a szövetkezeti boltok bonyolították le. A magántulajdonban levő üzletek forgalma az országos kiskereskedelmi forgalomnak csupán 0,6 százaléka volt. Az első ötéves terv ideje alatt sikerült országos árutartalékot létrehozni, s ennek következtében 1953 június 1-ével megszűnt a jegyrendszer. IJzzel párhuzamosan végrehajtottuk a pénzreformot, ami lehetetlenné tette, hogy a spekulánsok és a nagypénzü burzsoá elemek felvásárolják készleteinket. Javulás állott be a bérezésben is. Az egy személyre eső kereskedelmi forgalom évről évre növekedett. Az 1949-es évhez viszonyítva a növekedés aránya Több figyelmet a Egyre többet hangzik el ez a

z időszerű kérdés a közgazdászok és építőipari szakemberek körében. Az utóbbi három-négy hónapban végzett felmérések ugyanis azt bizonyítják, hogy az építőiparban tapasztalható gyakori késedelmek, határidőeltolódásuk negyvenöt százalélékát a munkaidő rossz kihasználása okozza. E figyelemre méltó és intő arányszám a laza munkafegyelem következménye, de közrejátszik ebben a hiányos munkaszervezés, a gépek gyakori meghibásodása és az építőanyagok gyakori hiánya. Az építőipar gazdaságossá tételéért elsősorban is a beruházási vállalatok tehetnek sokat, mert közvetlenül befolyással vannak a munkát vállaló cégek anyagi érdekeltségére. Természetesen, az építőipar gazdasá1954-ben 29, 1955-ben pedig 41 százalékot tett ki. A kiskereskedelmi hálózat államosítása azonban nem oldott meg mindent. Bár az eredmények évről évre jobbak voltak, egyre jobban kidomborodott, hogy a magánkereskedőktől átvett üzletek a legtöbb esetben nem felelnek meg a kor követelményeinek. Ennek következtében az üzletek száma 1955 végére mintegy 10 000-rel csökkent. Az 1948-ban meglevő 80 657 üzletből az említett időben már csak 69 851 és 131 áruház szolgáit eredeti küldetésének. Ez a tendencia továbbra sem állt meg, s főleg a nagyobb városokban ma igen hiányzanak. Bár 1954 óta a múlt év végéig 10 265 új, vagy átalakított üzletben — a bevásárlás meggyorsítása érdekében — önkiszolgálást vezettek be, a legtöbb üzletben gyakori még a sorbanállás, és az áruválaszték sem mindenkor kielégítő. Sajnos, az utóbbi időben végzett ellenőrzések azt is bizonyítják, hogy nem ritkaság az árdrágítás sem. Ez kétségtelenül nem a legjobb színben tünteti fel az elárusítókat, jóllehet nagy többségük becsülettel helytáll. Az átalakulási folyamat nem kerülte el a vendéglőket és az éttermeket sem. 1955-ben 25 761 gosabbá tételének folyamatát a jövőben az érdekelt szervek és vállalatok mindegyikében jelentősen ki kell majd bővíteni, s nem szabad ezt a kérdést csupán egyszeri akciónak, pozitív közgazdasági törekvésnek tekinteni. A szakemberek véleménye szerint a 106 b típusú lakások építésénél például az építés jelenlegi időtartamát huszonkét százalékkal lehetne csökkenteni, s- ésszerű munkaszervezéssel, jó munkairammal a gabonasilók építési határidejét negyvennyolc százalékkal, tehát csaknem a felére lehetne csökkenteni, míg az útépítések idumegtakarítási rezervája — a mai határidőkhöz viszonyítva — ötvenhat százalék! E kedvezőtlen százalékarányok lefaragása az építőiparban a gazdaságossági törekvényilvános étteremmel rendelkeztünk, 1969 végén már csak 22 519-cel. Tehát a kiskereskedelmi forgalom növekedése nem az éttermek számának növekedését, hanem csökkenését eredményezte. A vendéglők és éttermek vonalán az önkiszolgálási módszer nem hódított olyan teret, mint belkereskedelmünk más szakaszain. A fogyatékosságok ellenére az elmúlt huszonöt év alatt hatalmas fejlődést értünk el a belkereskedelemben. Az utóbbi években egyre több üzlet, áruház épül. A megnövekedett igényeket teljes egészében kielégíteni, és a várakozási időt lerövidíteni azonban így sem sikerült. Éppen ezért jóvolna, ha a városokban az egykori üzleteket — amennyiben a követelményeknek megfelelnek — ismét eredeti céljuk szolgálatába állítanák. Van azonban még egy tényező, ami a kiskereskedelmi hálózat üzleteiből, vendéglőiből a legtöbb helyen hiányzik. Ez pedig nem más, mint az elárusítók készsége és kedvessége. Végre jó volna elérni, hogy az otthoni gondokat félretennék, arcukon mosoly játszadozna és a kérdésekre mindig kedvesen és készségesen válaszolnának. A hatalmas beruházások, az új üzletek százai sem hozhatnak olyan eredményt, mint a felsoroltak, jóllehet ez pénzbe sem kerül. NÉMETH JÁNOS sek fő feladata. E célkitűzések gyakorlati megvalósításában nem hiányozhatnak a külföldi tapasztalatok sem. Szó van itt például az úgynevezett „racionális alakulatok" létesítéséről, amelyek a megkezdés előtt álló építkezés helyi viszonyainak ismeretében egybehangolnák a műszaki terveket, a rendelkezésre álló műszaki berendezés kihasználásának lehetőségét és a munkaidő teljes kihasználásának módját. Igaz, építövállalataink többsége pozitívan fogadja a racionalizációs törekvéseket, a gyakorlatban azonban mindeddig nemigen érvényesítik. A közeljövőben ezért feltétlenül nagyobb súlyt kell helyezni az ésszerűsítő törekvésekre, mert mindaz, amit az egyes vállalatok ma ezen a címen kimutatnak, többnyire csak a rejtett tartalékok feltárása. (mik—) Bratislavában az Augusztus 29 utca 4/A alatt elhanyagolt külsejű épület áll, amelyet már kikezdett az idő vasfoga. Nincs tu'iajdonosa? Vagy lebontás előtt áll? Sem az egyik, sem a másik. Az épület hivatalosan a Bratislavai Vnb iskolaügyi osztályához tartozik. Talán iskolai célodat kellene szolgálnia — de nem így van. Az épületben két óvoda talált otthonra. Az egyik szlovák a másik magyar. Iskolai étkezde is van. Itt voltuk továbbá az egészségügyi ellátás raktárai. Ezek az iskolaügyi osztálynak fizették a helyiségért járó bért és ki kellett volna költözniük, amint új raktáraik felépülnek. A kiköltözés azonban elhúzódott. Körülbelül két évvel ezelőtt kísérletet tettek az épület felújítására. Ekkor a gyógyszerraktárt kiköltöztették és helyére más valami került. Mi volt ez? A folyosón sokszor érezhető volt benzin, formalin és éter szaga. Valóban megfelelő környezet óvoda számára! A tanítónőknek és a szülőknek lúdbőrözött a hátuk, ha arra gondoltak, mi lenne, hogyha ... Ez a hogyha 1970. augusztus 4-én, kedden be is következett. 34 gyermek aludta ebéd utáni álmát, amikor robbanás rázta meg a falakat. Szerencsére nem történt baja senkinek. Az óvoda dolgozói fegyelmezetten vitték ki a 34 gyermeket, üvegcsörömpölés és füstfelhők közepette az iskolai udvarra. Ezért köszönet jár nekik. De mi történt volna, ha az óvoda gyermekei teljes létszámban jelen vannak? 1970. augusztus 8-án történt a második robbanás. Végre megérkezett a Nivy-körzeti nemzeti bizottság határozata, amely a gyermekek számára oly szükséges helyiségeket a trenőíni Slovakotex számára utalta ki és megszüntette az egészségügyi ellátási vállalat itt-tartózkodási lehetőségét, miután felépült új raktáruk. Az épületben levő iskolai étkezde konyhából és nagyobb éléskamrából áll. A konyha 36 négyzetméter. Benne három óvoda részére főznek, ami 200 személy étkeztetését jelenti. Egy és ugyanazon helyiségben készítik elő az élelmiszert (tisztítják a krumplit, zöldséget stb), itt főznek, osztják ki az ebédet és mossák el az edényt. Nem csoda tehát, hogy a városi higiénikus írásban a konyha üzemeltetésének feloszlatását helyezte kilátásba. A személyzet Idősebb asszonyokból áll akiknek mindent az első emeletre kell vinniük. És ezt csak a gyerekek iránti szeretetből teszik. Az osztályok nagyobbik részében a gyermekek ugyanazon helyiségben játszanak, esznek, és alszanak ebéd után. Illúzórikus tehát ilyen körülmények között az az orvosi követelmény, hogy a gyermekek pizsamában aludjanak. Kétségbeejtő a vízszolgáltatás állapota is Nemegyszer tejes ebédeket főznek, mivel nem folyik a víz. Téten a fűtés is elégtelen. A helyiségek hiánya tehát kétségbeejtő helyzetet teremtett. Egyetlen vállalat sem hajlandó azonban a épület teljes felújítására, amíg az nem lesz üres. Már néhány év óta igyekszik ezen az állapoton mindkét óvoda igazgatósága a szülők segítségével javítani, igyekezetük azonban hiábavaló. Mindenütt azt kell hallaniuk, majd ha az egészségügyi ellátási vállalat kiköltözik. Akkor az egész épület az iskolaügy birtokába kerül. Ezt több ízben is megígérte nekünk Mikuláš Sivý, a körzeti nemzeti bizottság elnöke az alelnök és lakásügyi osztálya vezetője jelenlétében. Erről a helyzetről tájékoztatták Szlovákia fővárosának polgármesterét, Ladislav Murtinákot is. Ez idő szerint azonban úgy látszik, hogy a gyerekek továbbra is higiéniai szempontból nem kielégítő helyiségekkel elégedhetnek csak meg. Reméljük, hogy a trenčíni Slovakotexnek nem robban fel semmiféle anyaga, hogy a városi higiénikus nem szünteti meg a konyhát, a konyha személyzete a gyermekek iránti szeretetből nem távozik máshová, és lehet, hogy akodnak olyan kitartó emberek is, akik ismét az ígéreteket hallgatják. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban ezekben már nehéz hinni. MATEJ HAULÍK, a szlovák tannyelvű óvoda barátai és szülői közösségének elnöke gazdaságosságra! n A szerelem nem ismer fiatalságot, öregséget, a szerelemben egyek, egyformák vagyunk, a szerelemben nincsenek évek, hetek, pillanatok, a szerelemben elvész az idő, csak mi vagyunk, álomvilágot építünk magunknak, s éljük álomvilágunkat... „Hallgass, Gyuri! Majd akkor beszélj, amikor felébredsz!" Hosszú a mi éjszakánk, messze még a hajnal... „Minden éjszaka egyszer véget ér." Ha az ébredésre kell gondolnom, kár lefeküdnöm ... „Ne gondolj az ébredésre, úgyis felébredsz." Ez lenne a szerelem? „Ez,Gyuri..." Nem mert válaszolni Lidának, magába fojtotta a váratlan felismerést: Ez nem szerelem! Elvakultam volna? Elvált asszony! Férjhez akar menni? A barátot, vagy a leendő férjet látja bennem? Feleségül venném? Nyolc évvel idősebb! Ne gondolkozz. Ha gondolkozol, nincs szerelem! Igaza volt Lidának. KI kellett volna várnom az ébredést! És én bolond fejjel már most magainra erőszakoltam az ébrenlétet! Gondolj másra! Hány inget vigyek magammal? Hány alsónadrágot? Bolondság! És megmosolyogja magát... Azt sem tudja, hogyan ért haza. Villamoson ült, percekig gyalogolt. Csak akkor döbbent rá, hogy odahaza vati, amikor a konyhában megpillantotta az édesanyját. Homlokon csókolja. — Az első búcsúcsók — mondja mosolyogva. — Meg sem ebédeltél, és máris búcsúzol? — Annak örülök, hogy látlak, anyám! — Kibékültél apáddal? — Miért kérded? — Mind a ketten jókedvűek vagytok. Az apáddal ma verebet lehetne fogatni! — Ha olyan ügyes, csak fogdossa! — Azt hittem, beszéltél vele. — Ma még nem is láttam. Hol van? — Egy órája, hogy lefeküdt. Szolgálatot cserélt. — Mit akart mondani? — Majd elmondja neked ... — Akkor csak egy hét múlva ismerem meg a nagy titkot! — Nem olyan nagy titok az. Amikor hazajött, azt mondta, mégiscsak neki lesz igaza. — Miben? — Csak arra gondolhatott, amiért összevesztetek. — Ha neki lesz igaza, megeszem a kalapom! — Hogy beszélhetsz így, Gyuri?! Az apád sok mindent átélt... — Jól van, anyu, legyen apunak igaza! Szerencsémre nem hordok kalapot... Miért cserélt szolgálatot? — Emlékszel Baksa elvtársra? — Ki az? — Ő osztogatta a fegyvereket a milicistáknak. A rendőrségen dolgozik.., -— Ne is mondd tovább! Nem érdekel a spicliskedése! — Gyuri! ... Nem hittem volna, hogy ilyen leszei... — Milyen legyek? Az anya nem válaszol. Gyuri is hallgat. Megebédel. Majd macskaléptekkel kimegy az előszobába. — Már mennem kell, anyám — mondja, s a fogasról le-" akasztja sötétkék orkánkabátját. — A meleg őszi kabátot vedd magadra! Hideg lehet a Tátrában! — Igazad van, anyám Magára ölti a szürke gyapjúkabátot. Megcsókolja az anyanyját. Felkapja a kis bőröndöt. — Gyuri! Könyörgés és keserűség bújkál az anya szemében. — Ne haragudj apádra ... El sem búcsúzol tőle ... Gyuri leteszi a bőröndöt. — Nem haragszom... — mondjál, és bemegy a hálószobába. Az apja az ágy szélén ül. — Azt hittem, hogy alszol... — Rád vártam — szólal meg az öreg Górázd, és figyelmesen méregeti fiát. Gyuri úgy tesz, mintha nem venné észre apja kémlelődését. Zavarja, hogy az anyja nem jött utána. Ha itt lenne, könnyű és gyors lenne a búcsú, csak egy-két szót kellene mondania, s futhatna ki a házból. Most szólni akar, de nyelve, ajka, mintha megdermedt volna, nem mozdul. Szokatlan a hallgatás. A közéjük ülő csend a pattanásig feszül. Az apa feláll. — Mikor indul a vonatod? — kérdezi. — Nemsokára . — Akkor siess! Itt a legjobb alkalom, hogy kifusson a lakásból. Hosszasan töpreng, elszalasztja a döntő pillanatot. Ott áll az apjával szemben, s arra vár, mit fog még mondani. A szemében kutat. Nincs benne harag, elszánt-' ság, vad indulat. így ssak az apa nézhet a fiára. Az öreg megtöri a kínos csendet. — Haragszol rám? — Nincs miért haragudnom ... — Bár az igazat mondanád! — Ha mégiscsak neked lesz igazad, miért haragudjak?! — Az anyádtól tudod.? — Azt mondta, hogy az ávós-barátodtól jó hírrel jöttél haza ... — Ne beszélj így Baksáról, Gyuri! Nagyon rendes elvtárs. Fiatal korában ő is vasas volt, akárcsak én. Partizán is volt. Jegorovval harcolt. És negyvennyolc februárjában tőle kaptuk a fegyvert... — Hát csak osztogassa most is a fegyvert! — Nem szereted őket? — Ki szereti őket? —• Ha megismernéd, másképp beszélnél — Akkor Ismer jem' meg, amikor a hátam közepét... — Pedig kíváncsi rád. — Mit akar tőlem? — Csak arra kíváncsi, milyen ember lett az öreg Górázd fiából. — Azért mentél hozzá, hogy felvilágosítsd őt? Elárulhatod a barátodnak, egy csöppet sem érdekel a kíváncsisága! — Azért mentem hozzá, hogy megkérjem, kutassa fel azt a másik kémet, aki a kezem közül szökött meg ... — Ha megtalálod, őt is agyonlövöd?! — Ha úgy szól a parancs, agyonlövöm ... — A hóhéra lennél?! — Ha neked így szebben hangzik, a hóhéra lennék ... Elhallgatnak. Csak az egymásba meredő tekintetük beszél. Mind a két szempár vádol. Egyikük sem hagyja megtörni magát. Mind a ketten győzni akarnak. — Nem lett volna szabad Frankent a pártba ajánlanodH — Még te is biztattál, értelmiségiekre van szükségünk ... — Én nem ismertem őt, a te dolgod lett volna ... — Megtettem a magam kötelességét, a pártba ajánlottam... — Én meg folytatom ... — Hát folytasd! — A te helyedben nem beszélnék ilyen fölényesen! — Veszekedni akarsz? — Csak figyelmeztetni szeretnélek valamire. — Nem érdekel már engem az égvilágon semmi! — Jó lesz, ha megtudod, mielőtt „elmész" hazulról! Szúr az apa tekintete. Belelát fia lelkébe. Gyuri a torkában érzi szíve dobogósát. Egy lépéssel hátrál és megfogódzkodik az ajtóban. — Tessékl — mondja kivörösödő arccal. — Frankén hazudik az életrajzában! Azt állítja, nincs rokona! Az unokabátyja, Georg Leimitz külföldön, Ausztriában él! — Kitől tudod? — Az a fontos, hogy tudom. — Miért bánt téged, hogy a •rokona külföldön él? — Inkább tőle kérdezd meg, miért titkolja el a rokonát?! — Mert fél! — Mitől kell félnie? — Inkább kitől! — Kitől?! — Tőletek! — Emberevők vagyunk? — Nem egy emberevő volt köztetek! Hozzak fél példát? (Folytatjuk ) 1970 VIII. 18.