Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-18 / 195. szám, kedd

Öntsünk tiszta vizet a pohárba SZÉLSŐSÉGEK A CSEMADOK-BAN Óriás transzformátorok A plzeni Škoda Művek dolgozói a doudievicei elektrotechnikai üzemben szerelik a 240 MVA teljesítményű két óriási háromfázicos transzformátort, melyet Romániába exportálnak. Felvételünkön Jaroslav MarSálek. és Jirí Sýkora csoportjának dolgozói az első transzformátort tekercselik. (Felvétel: J. Vlueh — ČSTK) GÚIÁN IS AKTIVIZÁLÓDIK A PÁRT Közvetlen kapcsolat a lakossággal és a fiatalokkal Az utóbbi hónapokban több Írás jelent meg a CSEMADOKnak az 1968-ban és 1969-ben végzett tevékenységével kapcsolatban. A cikkek írói megpróbálták elemezni a történteket és rámutattak a CSEMADOK néhány problémájára. Ezek az írások a kérdéseket azonban többnyire csak általánosságban érintették, és nem mutattak rá konkrétan, hogy tulajdonképpen miről és kiről is van szó, kik a felelősek, kiket illet a bírálat mindazokért a deformációkért, amelyek 1968-ban és 1969ben a CSEMADOK-ban is megtörténtek, amelyeknek tanúi voltunk. Ogy gondolom, itt az ideje, hogy a problémákról már konkrétabban írjunk és beszéljünk, és megismertessük a CSEMADOK tagságát és a közvéleményt a szövetség életének azokkal a jelenségeivel, amelyről eddig csak néhányan tudtak. Először is szükséges elmondani, hogy a CSEMADOK-on belül és részben a CSEMADOK-on kívül már a IX. országos közgyűlés idején — általában 1965 —1966 táján — majd később, egyre erősebben kialakult a hivatalos vezetéssel szemben egy elég erős oppozíció. E magatartást elsősorban néhány író, újságíró és a hozzájuk csatlakozott fiatal magyar értelmiség egyes tagjai képviselték. A CSEMADOK-on kívül, „a kulisszák mögött", főleg a bratislavai József Attila Ifjúsági Klubban és az írószövetség magyar szekciójában egyre gyakrabban kritizálták a CSEMADOK vezetőségét, elsősorban Lőrincz Gyula elvtársat, a szövetség akkori elnökét. Azt hangoztatták róla, hogy „nem elég bátor", „keveset követel", stb. A személye elleni nacionalista hangnemű támadás magyar részről az úgynevezett „kassal levél"-ben kapott leirva hangot. Ezzel kapcsolatban Itt csak annyit jegyzek meg, az események újra bebizonyították, hogy a nemzetiségi kérdést csak a társadalom többi problémájával párhuzamosan lehet megoldani, és csak a proletár nemzetköziséghez és a lenini nemzetiségi politikához következetesen ragaszkodó szemléletnek van létjogosultsága. Lőrincz Gyula éveken keresztül ennek a szemléletnek igyekezett érvényt szerezni. (Mellesleg megjegyzem, hogy az elmúlt két év éppen azt a meggondolt és tapintatos politikát igazolta, amelyet a nemzetiségi kérdésben Lőrincz Gyula folytatott. J Elmondhatom azt is: nem rajta múlott, hogy törekvése nem mindig talált megértésre. Sőt, a nacionalista szemléletűek többször ellenségesen néztek rá. A személyét ért támadások éppen ezért igazságtalanok és tisztázásra várnak. Az említett időszakban egyesek minden alkalmat megragadtak arra, hogy a CSEMADOK-ot letérítsék eredeti útjáról, és lejárassák a proletár nemzetköziséghez ragaszkodó, a párt határozatait teljesíteni igyekvő magyar nemzetiségű funkcionáriusokat. Anélkül, hogy az érintett felekkel bárki is beszélt volna és megvizsgálta volna az érintettek családi körülményeit, egyeseket azért kezdtek bírálni, mert azok szlovák iskolába járatják a gyereküket, és úgy vélték, hogy ezek „magukat nem vallják magyarnak", „holott abból élnek, hogy magyarok." (Az idézet a kassai levélből való.) A nagyon egyoldalú kritériumok alapján ítélkezők e levélben már odáig merészkedtek, hogy leírták a következőt: „válasszon más hivatalt, ahol nem feltűnő gerinctelensége". E kijelentés azokra a központi funkcionáriusokra vonatkozott IMózsi Ferenc, Bertók Imre stb.), akik vegyes házasságban élnek, és akiknek a gyereke szlovák iskolába jár. A szerzők ennek a szempontnak megfelelően szövegezték meg felhívásuk javaslatának 8. pontját is. Idézem: „A CSEMADOK választott szerveiben, a központi bizottságban, a járási titkárságokban nem lehet alkalmazni olyan személyeket, akik eddig erkölcsi magatartásukkal /például nemzeti hovatartozás vállalása, anyanyelven történő oktatás példaadása stb.

J kompromittálták a csehszlovákiai magyarságot". Ehhez csak annyit: mit szólnának azok a szlovák üzemekben és hivatalokban dolgozó magyar nemzetiségű polgárok, akiknek a gyerekük magyar iskolába jár, (sokan vannak, többen mint az előbbiek), ha ezeken a helyeken azt mondanák nekik, hogy nem dolgozhatnak náluk, mert magyar nemzetiségűek, és mert gyerekük nem szlovák iskolába jár? Azt hiszem felháborodnának, és jogosan. Ezért ítéljük most el ini is azokat, akik a magyarok körében próbáltak ilyen kritériumot érvényesíteni. Kialakult a CSEMADOK-on belül egy csoport, amelynek tagjai csak a megfelelő időpontot várták, hogy a szövetségben és a különböző képviseleti szervekben végrehajtsák az őrségváltást. Az úgynevezett „demokratizálódási folyamat"-ban igazolódott, hogy e csoport tagjai egyedül a saját politikai elképzeléseik megvalósítását tartották fontosnak. Az említett oppozíciós magatartást képviselő „tábor" tagjainak az óhaját és a célját a CSEMADOK Központi Bizottságának 1968. március 12-i ülésén elhangzott vitafelszólalásban Dobos László, a CSEMADOK jelenlegi elnöke fejezte ki. Többek között ezeket mondta: „Nem tudok elképzelni új nemzetiségi politikát azokkal az emberekkel, akik ezt eddig gyakorolták, tisztelet a kivételnek.i. Majd így folytatta: „rendet kell teremteni a csehszlovákiai magyar dolgozók politikai képviseletében, nem lehet az, hogy egy ember képviseljen 500 000 embert. Sirokijt és Bacíleket leváltották, de a mi vonalunkon egyének és funkcionáriusok vannak a helyükön. Nem lehet, hogy egy ember képviselje a magyarságot, javaslom, hogy a demokratizáció kiszélesítése érdekében a párt vizsgálja felül a magyarság politikai képviseletét". A CSEMADOK akkori vezetése és a magyar nemzetiségű funkcionáriusok ellen ez volt az első nyílt és ilyen széles körben elhangzott támadás. Hogy az idézett kijelentést mennyire a szubjektivizmus, és — enyhén szólva — mennyire a tájékozatlanság diktálta, arra vonatkozólag elég, ha megemlítem: nem igaz, hogy a csehszlovákiai magyarokat mindig csak egy ember képviselte. Amellett, hogy a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének is volt magyar nemzetiségű tagja, több magyar nemzetiségű tagja volt a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának, a Nemzetgyűlésnek, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, és számos más állami és párttisztséget töltöttek még be magyar nemzetiségűek. Csak a fentebb idézett és az ehhez hasonló né%etek tükrében érthetjük meg, hogy milyen indítékok alapján került a CSEMADOK rendkívüli X. országos közgyűlésén elfogadott programba a következő tétel: „Biztosítani kívánjuk, hogy a magyarság képviselői számarányuknak megfelelően vegyék ki részüket minden szinten a képviselőtestületek munkájából, hogy a magyar nemzetiséget demokratikus úton megválasztott és arra leghivatottabb, legrátermettebb személyek képviseljék és aktívabban kapcsolódjanak be az állam és a népgazdaság irányításába, a választott és végrehajtó szervek munkájába". Az elv maga helyes. Ennek az elvnek a gyakorlati megvalósítására azonban nem a CSEMADOK hivatott. A CSEMADOKnak ennek az elvnek a megvalósítására sem jogköre, sem apparátusa nincs. Ezt az elvet következetesen egyedül az ország vezető ereje, a kommunista párt valósíthatja csak meg. A CSEMADOK-ban egyesek részéről a cél az volt, hogy a CSEMADOK-ot olyan jogkörrel ruházzák fel, hogy az jogot kapjon annak eldöntésére, milyen kritériumok alapján, ki alkalmas, vagy nem alkalmas különböző szinten politikai funkció betöltésére. De ez megint olyan elképzelés, amely aligha épült a reális helyzetre. Az említett vitafelszólalás alaphangját és tételét tovább fűzte a már idézett „kassai levél", amelyet a március 12-i ülést követően „Őszinte szóval" címen sokszorosítva megkaptak a CSEMADOK járási titkárságai és más szervek, intézmények és személyek. A CSEMADOK kassai járási bizottsága nevében írt és szétküldött, de tulajdonképpen csak néhány CSEMADOK-tag j Béres József, Mede István, Gyüre La jos) által ösztönzött és szövegezett „levél" minősíthetetlen hangnemben támadja a CSEMADOK akkori vezetőségét. Elmarasztaló szavakat tartalmaz például azért, mert — szó szerint idézem: — „Lőrincz Gyula nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai magyarság egyetlen érdekvédelmi szerve a CSKP". A levél nélkülözve a tények ismeretét és a tárgyilagosságot, „erkölcsi normákra" hivatkozva „passzivitással" és azzal vádolja a CSEMADOK Központi Bizottságának, akkori elnökségének és plénumának több tagját, hogy ezek nem képviselik a CSEMADOK tagságát, sőt nem is tudni, hogyan kerültek ezek a CSEMADOK szerveibe. A levél hetykén ki is mondja, hogy szerzői kire gondolnak, és kiknek nincs mit keresniük a CSEMADOK Központi Bizottságában és az elnökségben. Idézem: „Egri Viktor, Krocsányi András mérnök, (Krocsányi Dezsőről, a szlovák kormány mai •miniszteréről van szó. A szerk. megj.J, Szabó Béla, Szigl Ferenc, Vadkerty Katalin, Fábry István, Kosztankó Antal, Lőrincz Gyula, Mózsi Ferenc stb." Furcsa, hogy e felhívást a CSEMADOK 1968-ban megújított vezetőségéből eddig senki sem bírálta, sőt, követeléseinek az új vezetőség a dunaszerdahelyi ülésen, a rendkívüli kongresz szuson és másutt igyekezett érvényt szerezni és — amint a tények bizonyítják — szerzett is. sA CSEMADOK apparátusában dolgozókat hiányos alapműveltséggel rendelkező embereknek nevezték, holott az apparátus tagjainak a többsége teljes középiskolai végzettséggel rendelkezik és több tisztségviselőnek megvan a főiskolai végzettsége is. A CSEMADOK titkárságát azzal vádolták, hogy elhatárolta magát a főiskolai végzettségű emberektől. De ez is hazugság. A titkárság csak azoktól a főiskolát végzett és nem végzett funkcionáriusoktól határolta el magát, akik nem akartak a CSEMADOK-ben dolgozni, vagy téves, a párt és a CSEMADOK irányvonalával ellentétes álláspontot képviseltek. Az ilyen személyekkel a jövőben sem szeretnénk együttműködni. A cél érdekében a levél szerzői a demagógiától sem riadtak vissza. A cél az volt, hogy megszerezzék a vezetést és kiebrudálják a szövetségből azokat az embereket, régi párttagokat is, akik évek hosszú során fáradtságot nem kímélve építették a szervezetet és húsz éven keresztül védelmezték a párt politikáját, és ezzel a magyarság érdekeit is. A szélsőséges csoport előbb azért támadta a CSEMADOK vezetőségét, mert bátortalan magatartást tanúsított a nemzetiségi kérdésben. Amikor azonban megjelent a CSEMADOK március 12-i állásfoglalása, amely maximalista javaslatot is tartalmaz, és amellyel a levél írói akkor szintén egyetértettek, igényelték azt, később úgy látszik már ezt is kevésnek tartották, hiszen tulajdonképpen azoknak a leváltását követelték, akik a javaslatot megszövegezték, vállalták és előterjesztették. A márciusi állásfoglalás után azok is aktivizálódtak, akik a szövetség életét addig csak kívülről szemlélték, és konkrét munka helyett a CSEMADOK-ot esak bírálattal „támogatták". Bár Gúta egy ideje ismét város lett, városi pártbizottsággal azonban nem rendelkezik. Legalábbis a helyi alapszervezetek közös vezetőségét egyelőre még nem nevezik városi pártbizottságnak. Mindezt Kamocsai Bélától, a város alapszervezetei közös bizottságának elnökétől tudtuk meg. Az elnök, aki egyben a vnb titkára is, elmondotta, hogy Gútán öt alapszervezet van. A legnépesebb a földművesszövetkezet mellett működő alapszervezet, mely 176 tagot számlál. A vnb pártszervezetének 79, a kommunikális üzem mellett működő szervezetnek 27, az iskolák ulapszervezetének pedig 26 tagja van. Az ötödik' alapszervezet a közbiztonsági szervek mellett működik. A 11 tagú közös vezetőségben mind az öt szervezet képviselve van. Az átigazolás a gútai szervezetekben is a vége felé jár. A tagok túlnyomó többsége helyesli az átigazolás eredményeit. Kivételt csak azok képeznek, akik számára nem javasolták az új tagkönyv kiadását. Egyébként két tagot nem igazoltak

1 át. Ezek fellebeztek, s ügyük tisztázásra vár. A pártszervezetek tevékenységére jellemző, hogy az idén a többi évekhez viszonyítva nagyobb gondot fordítottak az aratás sikeres elvégzésére. A szövetkezet vezetőségéből és a pártbizottság tagjaiból különbizottságot hoztak létre, mely az aratás alatt minden este ülésezett és megtárgyalta a konkrét feladatokat: a gépek kihasználását, a gabonaszállítás és a brigádosok elszállásolásának problémáit stb. Ez idén felújították az aratási propagációt is. Ennek köszönhető, hogy a la• Ezek az emberek úgy érezték, Itt a nagy lehetőség arra, hogy funkcióba kerüljenek, és nem akármilyenbe. Meggyőződésem azonban, hogy 1968-ban és 1969-ben nemcsak egyszerű funkcióharcról volt szó. Sokkal többről is. A CSEMADOK jellegének az alapvető megváltoztatásáról. E szándék később a CSEMADOK programjában domborodott ki. Az, ami 1968 márciusában és áprilisában az ismertetett oppozíciós magatartást képviselők részéről történt, lényegében előkészítése volt a CSEMADOK Központi Bizottsága 1968. májusában Dunaszerdahelyen megtartott ülésének. A tények ismeretében ma már világos, hogy a CSEMADOK „megújhodásának" az értelmi szerzői maguk nyíltan minden vonalon nem akartak fellépni. Elképzeléseik megvalósításához kosság a helyi hangszóróból állandóan értesül az aratás menetéről. Mindennap bemondták. melyik kombájnos aratott a legtöbbet. A legjobbakat nótával köszöntötték... A gondoskodás eredményeképpen az aratás sikeresen folyt le. A helyi népművelési otthon munkáját is figyelemmel kíséri a pártbizottság. A fiatalok

1 klubjában csaknem minden este megtartott összejövetelekre eljárnak a kommunisták is és sponfán, közvetlen beszélgetések közben válaszolnak a fontos politikai, gazdasági és egyéb kérdésekre. Különösen szép eredményeket érnek el a fiatalság ateista nevelésében. A falu pártonkívüli lakosságával főleg nyilvános gyűlések megrendezésével tartják fenn a kapcsolatot. A legutóbbi népgyűlésen — melyre május elseje előtt került sor — közel 900 lakos jelent meg. A népgyűlésen szó esett minden olyan kérdésről, mely a lakosságot érdekli: költségvetésről, építkezési tervekről stb. A legközelebbi nyilvános gyűlésre Nagyszigeten, a város egyik településén kerül sor — még e hónap végén ... A város alapszervezetei olykor városi pártaktívát is rendeznek. Tavaly két ilyen aktíva volt. Hogy a pártonkívüli lakosság is bízik a pártban, azt az is bizonyítja, hogy az emberek ügyes-bajos dolgaikkal gyakran kimondottan a párthoz fordulnak segítségért. A gútai pártbizottság reméli, hogy a párttagok a jövőben még jobban aktivizálódnak és a párt valóban a társadalom vezető erejévé válik. Ifülöp) olyan embereket használtak fel, akik vállalták a faltörő kos szerepét, és hajlandók voltak a szócsöveivé válni azoknak, akik többször csak a háttérből irányítottak. Az eszköz szerepét a fiatal magyar értelmiség néhány politikai tapasztalattal még nem rendelkező tagja töltötte be. E szerep főleg a CSEMADOK Központi Bizottságának a dunaszerdahelyi ülésén világosodott meg, ahol Duray Miklós, Varga Sándor és mások — az úgynevezett klubosok — minősíthetetlenül viselkedtek, egyesek közülük igen agresszíven léptek fel, és sok kárt okoztak. A tennivaló a CSEMADOK-ban is sok. A történtekből elsősorban azoknak kell a tanulságot levonniuk, akik a jobboldal szolgálatában álltak. VARGA JÁNOS, », CSEMADOK KB titkára