Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-16 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

A negyedszázad egyik vitathatat­második világháború óta eltelt lan jelensége az a statisztikailag bi­zonyított tény, hogy a fegyverkeres­kedelem, a kézi- és nehézfegyverek eladása különösen az iparosodott ál­lamok számára a legjövedelmezőbb üzletek egyike lett. Egy kimutatás sze­rint az iparosodott országok 1945 óta 4500 sugárhajtású repülőgépet, 5000 tankot, 2000 rakétát és 250 hadiha­jót adtak el a fejlődő országoknak. Amióta a fegyver „szokásos üzleti portéka" lett, a fegyverkereskedelem részaránya az általános kereskede­lemben elérte a 3 százalékot, s egyes kimutatások szerint évente általában hatmilliárd dollár értékű fegyverszál­lítmány cserél gazdát. A CIA VÉDŐSZÁRNYAI ALATT Azt, hogy a második világháború után a fegyverpiacon konjunktúra volt, két körülmény befolyásolta: az álla­mok, főként a nagyhatalmak fegy­vertárában igen nagy fegyverkészlet halmozódott fel, s békés viszonyok között ezen igyekeztek túladni, má­sodszor egész sor fiatal független ál­lam született, amelyek állami létük biztosítására megfelelő fegyveres erőt akartak kiépíteni s ehhez az iparo­sodott országoktól vásároltak — ked­vezményesen, vagy hátrányos feltéte­lekkel — fegyvert. Később még egy tényező járult hoz­zá a fegyverkereskedelem fellendülé­séhez. Nemzeti felszabadító mozgal­mak bontakoztak ki az egykori gyar­matok területén, s ezeknek vezetői vagy a mezgalmukkal rokonszenvező államoktól szereztek jutányosán vagy segítségként fegyvert, vagy a a világ­piacon, illetve ennek bedugulása után a fegyverkereskedők feketepiacán, vagy más, nem hivatalos úton próbál­tak fegyverhez jutni. Ismert tény, hogy a szocialista or­szágok az általános együttműködés keretében fegyverszállítmányokkal is segítették a harmadik világ nemzeti felszabadulásért küzdő népeit. Ez természetes valami, az internaciona­lista szolidaritás alapelvéből követ­kezik és nem ütközik nemzetközi megállapodásokba: csak hagyományos fegyverekről volt és van szó, ezek csak olyan erők kezébe kerülnek, amelyek haladó célokért harcolnak. A fegyverszállításoknak erre a nemé­re nem utolsósorban az is jellemző, hogy nem haszonszerzéssel történnek, lebonyolításukban az erkölcsi szem­pontok dominálnak. Ezzel szemben a profit diktálta a kapitalista államok fegyverszállítása­it, melyeknek politikai motívuma a legtöbb esetben reakciós rendszerek fennmaradásának elősegítése volt. E­zért látta el fegyverrel az Egyesült Ál­lamok a kubai Batista-diktatúrát is. Amikor azonban F idei Castro sza­badságharcosai megdöntötték a dik­tatúrát és élűzték Batistát, az ameri­kai külügyminisztérium okulva a tör­téntekből, leállította a hivatalos fegy­'msaállítást. Ott pedig, ahol vala­milyen kereskedelmi tilalom van, vi­rágzik a feketekereskedelem. Mégpe­dig kisebb cégek, csoportok, esetleg magánszemélyek titkos fegyverkeres­kedelme. Nem kis haszonnal, mert a háború óta hárommilliárd dollár nye­reséget vágtak zsebre. A legnagyobb problémát a fegyver­kivitel okozza. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy nincs olyan tilalom, amelyet ki ne lehetne játszani. Külö­nösen akkor, ha valakinek jó kap­csolatai vannak a ClA-val és az FBI­sült Államokból 45 millió fegyvert szállított ki. Megrendelésre házhoz szállított mident addig, amíg Kenne­dy elnök meggyilkolását követően el­nöki rendelettel meg nem tiltották fegyverek postai szállítását. Mi minden szerepel a CIA által pártfogolt cégek „árulistáján",, az olasz Espresso adatai alapján kitűnik az alábbiakból: Revolverek és pisztolyok — a kis Enfield és Rigardi gyártmánytól kezd­ve egészen a legnagyobb létező, 50 A HALÁL ADÓSZEDŐI vei. A CIA előszeretettel szerez be kiviteli engedélyeket kisebb csopor­toknak, töredékvállalatoknak, mert így kisebb feltűnést kelt. INTERARMCO ­KICSIBEN ÉS NAGYBAN A fegyverek értékesítéséről még lesz szó, de kezdjük előbb azzal, hogy ho­gyan és milyen fegyvereket szereznek be e feketepiac ügynökei. Szemlélte­tő példaként rávilágít a texasi Harold Robertson őrmester esete. 1967-ben behatóan foglalkoztak vele az ameri­kai lapok. A derék altiszt a CIA meg­kerülésével saját szakállára dolgozott, azaz fegyvert csempészett s így össze­ütközésbe került az amerikai törvé­nyekkel. Amikor letartóztatták és a texasi El Paso városban bíróság elé állították, vallomásában arra a kérdés­re, honnan szerezték be az „árut", ezt válaszolta: „Ha valamilyen ok­nál fogva elfogynak• készleteink, aránylag mindent gyorsan be tudunk szerezni. Még atombombát is, ha úgy kívánják..." Egyébként Robertson bandája akna­vetőkkel fegyverzett fel reakciós gua­temalai földbirtokosokat, egy argentí­nai diverzánscsoportnak pedig az első világháború után kiselejtezett ten­geralattjárót is szállított. A titkos fegyverkereskedelemben, a fegyvercsempészésben fordulópontot jelentett Sámuel Cummings feltűnése a „szakmában". A volt amerikai tiszt csakhamar felismerve a fegyverkeres­kedelemben rejlő nagy lehetőségeket részvénytársaságot alapított Interna­tional Arn\ament Corporation jlnter­armco) néven. Rövidesen fiókokat lé­tesített európai fővárosokban is, s ügy­leteire jellemző, hogy csak az Egye­Rajtaütés Robertson titkos fegyver raktárán. ínm-es kaliberűig, amelyből már táv­irányított lövedékeket is ki lehet lő­ni. Áruk 5—30 ezer líra között mo­zog. A kézifegyverek közül a leggya­koribb és legolcsóbb típus az Enfield (18 ezer líra), utána következik a Garand M. I. (55 ezer líra), a Mann­licher-Carcano (20 ezer líra). A kézi­gránátok darabját átlag 1500 lírá­ért szállítják. A gránátvetők közül a legkeresettebb az M 79 mintájú ame­rikai, amely hatalmas vadászpuskához hasonlít. Nehéz hozzájutni, s darabja egymillió líra. Német gyártmányú ak­nák darabonként 30 ezer lírába kerül­nek. A könnyű páncéltörő gránát ára darabonként 30 ezer líra, a 81 milli­méteres nehéz mozsáré 50 ezer líra, a finnországi Lahtiban gyártott 20 milliméteres hordozható páncéltörő ágyúé 6—700 ezer líra stb. Hat-nyolc­millió líráért „vesztegetett" angol Staghound páncélautó is szerepel a titkos fegyverkereskedelem árulistá­ján, melyet B 26-os bombázógépek zárnak be. Ezek csempészése a leg;­nagyobb gond, nagy nehézségekbe üt. kőzik, s így áruk a helyzettől és a vevőtől függően változik. BOTRÁNYOK Nem véletlen, hogy a titkos fegy­verpiac vezetői között rendszerint volt katonatisztek állnak, akik kiismerik magukat az ilyen ügyletek útvesztői­ben, s rendszerint mint szállítók, pi­lóták a legrátermettebbeknek bizo­nyulnak a fegyverkereskedelem lebo­nyolítására. Emlékezetes John R. Hawke Amerikában működő volt ka­tonatiszt esete, akit azért tartóztatott le az FBI,« mert rendszeresen titkos amerikai katonai fegyverszállítmányo­kat juttatott el Portugáliának Angolá­ba és Mocambique-ra, ahol nemzeti felszabadító harc folyik. Mikor aztán az ENSZ-delegátusok tiltakoztak és erélyes rendszabályokat követeltek a gyarmatosítók és pártfogóik ellen, az amerikai hatóságok Hawke letartóz­tatásával porhintésül „példát statuál- . tak". A leghírhedtebb fegyvercsempészek között emlegették még Serif Nasszer ben Dzsamilt, Husszein jordániai ki­rály tekintélyes nagybátyját, aki a ki­rályi haderő igazgatása mellett kábí­tószerkereskedelemmel és fegyver­csempészettel is foglalkozott, s a ha­ladó közel-keleti arab rendszerek el­len támadó rojalista összeesküvőknek adott el temérdek fegyvert. A bot­rányt, természetesen, az udvari kö­rökben elsimították. Nem sikerült azonban elsimítani az Őrlikon Bührle egyik legnagyobb sváj­ci fegyveripari társaság botrányát. A társaságról kiderült, hogy a fekete­piacon 10 millió svájci frank értékű fegyvert adott el. Szállítmányainak zöme Szaúd-Arábiába, a Dél-afrikai Köztársaságba, Kuwaitba, Libanonba, Izraelbe, az EAK-ba és Nigériába irá­nyult. Volt köztük 55 ezer arab Földi Levegő rakéta, 345 ágyú, 230 ezer töl­tény sőt még a Wehrmacht fegyvertá­rából fennmaradt, illetve a Wehrmacht rendelésére gyártott, de el nem szál­lított 104 darab 2 milliméteres ágyú is Vannak nemzetközi egyezmények, melyek elsősorban erkölcsi szempont­ból korlátozzák a többnyire közönsé­ges világpiaci árucikknek tartott ha­gyományos fegyverek eladását és szál­lítását (semlegesség, el nem kötele­zettség, viszálygócokra irányuló fegy­verszállítmányok visszatartása stb., ám úgy látszik a fegyverkereskedelem feketepiacának még sok, ellenőrizhe­tetlen csatornája van. EGY LEGENDA HALÁLA NESSIE MÁR NEM KÍSÉRT # INVERNESS GYÁSZOL # ODA A REKLÁM # OLT A MODERN IPAR? * SOHASEM DERÜL FÉNY A LOCH NESS-I SZÖRNY TITKARA Egy közel négy évtizedes le­genda volt a legjobb idegenfor­galmi reklámja a skóciai In­verness városkának. 1933. július 21-én bizonyos George Spicer aut ók.'-ott a feleségével Dores és Foyer között, s a Loch Ness tó közelében egy 8 méter hosz­szú, különös alakú, a tanköny­vekben leírt ősgyíkokra hason­lító élőlény haladt át előttünk mintegy 200 yardnyira az or­szágúton, aztán eltűnt a tóparti bozótosban. A következő év ja­nuárjában egy Grant nevű mo­torkerékpáros . találkozott a szörnnyel... 1943 nyarán B. Farrel hadirepülő felderítő re­pülést végzett vadászgépével a Loch Ness-i tó légiterében, s 250 méter magasságból különös élőlény körvonalait pillantotta meg a víz tükre alatt. 1951-ben egy helyi erdész és vadásztársa látta az ősvilág képviselőjét... Igy terjedt a fáma, s nemcsak a babonás helybeliek, hanem még tekintélyes tudományos körök is kezdtek hitelt adni an­nak az állításnak, hogy a fej­lődés korszakaiban a tengerből ideszakadt, s visszatérni már nem tudó ősvilági élőlény rekedt meg a tóban, s időnkint előbúj­va rémületet kelt a lakosság­ban. Közelebbit azok sem tudtak mondani a Nessie-nek becézett állítólagos vízi szörnyről, de az vitathatatlan tény lett, hogy Invernessebe és környékére özönlöttek a látogatók, fellen­dült az Wdgenforgalom, új szál­lodák, éttermek nyíltak, gazda­godtak a vendéglősök és bol­tosok. A szörny legendája és Nessie titokzatos kiléte nagyon kapóra jött az élelmes üzlet­embereknek. Közben Amerikában tudomá­nyos társaság létesült a „Loch Ness-i jelenség" kivizsgálására, tudósok írtak értekezéseket egy ősvilági lény fennmaradásának lehetőségéről, expedíciókat szer­veztek Nessie felkutatására, de hiába. Nessie csak annak „mu­tatkozott, akinek akart, és ak­kor is váratlanul. A Loch Ness-i legenda a va­lóságban nem 37 éves, hanem mintegy 1600 éves történelmi múltra tekint vissza. Állítólag egy Columba nevű Ír szent a tó közelében lonában 565-ben ko­lostort alapított és tanítványá­val együtt saját szemével látta a szörnyet. Egy sokkal későbbi, 1572-ből származó legenda sze­rint a szörny minden három év­ben megjelenik, embereket, ha­jókat nyel el... Egy vállalkozó szellemű fia­talember, Tim Dinsdale 1960­ban 16 mm-es filmszalagon örö­kítette meg állítólag a szörny­nek a vízből kiemelkedő alak­ját. A negatív azonban rosz­szul sikerült, sok rajta a szür­ke folt. Közben tudóskörökben arról vitatkoztak, miféle állat lehet Nessie? Ösemlős, szalamand­ra, óriási angolna, óriási ten­geri csiga, vagy 70 millió éve élt plesiosaurus? Nessie élet­korát különben mintegy 5—7 ezer évre becsülték. A tudományos társaságok ex­pedíciót szerveztek," s az össze­gyűlt pénzen egy miniatűr, hat méter hosszú tengeralattjáróval akarták megkísérelni Nessie fel­kutatását. Nessie-vel nem talál­koztak, amit azzal magyaráz­tak, hogy fél az emberektől, viszont — állításuk szerint? — hanglokátoros készülékkel fel­fedezték az élőlény jelenlétét a hináros, Tndás tővízben. Inverness elöljárósága akko­riban nyugtalankodni kezdett. Mi lesz ha elriasztják a vidék reklámját? Vagy ha netán (le­het, hogy önmaguknak sem akarták bevallani aggodalmu­kat) kiderül, hogy Nessie való­jában nem ls létezik, a kép­zelet szüleménye? Hevesen til­takoztak a kutatások ellen, s az ügy végül a Lordok Házába került. Sokan követelték a kí­sérletek folytatásának beszün­tetését, ám nem találtak rá megfelelő jogi formulát. Volt, aki az 1876. évi állatvédelmi törvény rendelkezéseit akarta vonatkoztatni Nessie-re, mások viszont arra az álláspontra he­l"ezkedtek, hogy nem kell kü­személyzete Nessie-ről. készen. ismét egy lön törvényt hozni Nessie „nyu­galmának biztosítására", a je­lenlegi törvények teljesen meg­felelnek. így aztán a Pisces ne­vű mini-tengeralattjáró 350 mé­ter mélységbe leereszkedett, s nem zavarta Nessie nyugalmát, mert nem találkozott élőlény­nyel. A Nessie-ügy feledésbe is ment volna, ha Willlam Simp­son és Duncan McDinell halá­szok el nem mesélik, hogy nemrégen a Loch Morar-i tavon felbukkant előttük egy 18 mé­ter hosszú szörny, melynek sö­tétbarna hátát púpok éktelení­tették. Egészen közel merész­kedett csónakjukhoz, McDonell evezőjével kissé meg is suhin­totta a szörnyet. A Loch Morar-i tő a Loch Ness-i szomszédságában van. A hiszékeny emberek figyelme most már erre összpontosult. Hiába. A napokban kellemetlen hír érte az lnvernessieket Egy tudós elemzései alapján kimu­tatta, hogy ha létezett ís volna valaha Nessie, az ősvílágból ide­szakadt kolosszus, már akkor sem élhetne, mert az itteni ta­vakban oly nagy méretű az ipa­ri szennyeződés, hogy nincs olyan élőlény, amely ily kör­nyezetben képes volna élni. A tavak világa puszta világ, az ősvilági szörny létezése pedig dajkamese. Nessie legendája tehát meghalt. Kérdés, hogy vi­seli el ezt a csapást az Inver­nessi vendéglátóipar meg a he­lyi elöljáróság? (L. L. összeállításai)

Next

/
Thumbnails
Contents