Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-02 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

KULTÚRHÁZ Zsuzsika ERDŐSZÉLEN Gömör — palócország Erdélye. A Sajómenti síkon túl már igazi hegyek kezdődnek, amelyek tetején későn olvad a hő. Erdős-heayes karsztos vidék — hivatalos néven a Gömöri Karszt és a Göinörszepességi Érchegység. A Pelsőci fennsík, a Nagyhegy lábánál húzódik meg Gömörhorka, a falu, és a falutól pár száz méterre a papír- és cellulózgyár. Gömörhorka a palócvidék jelentős ipartelepe. Szemre gyönyörű táj — elcsépelt szóval turistaparadicsom. A fennsík oldalán hatalmas mészkődarabok virítanak — vicsorgó fogak fehéres szürkén, hirdetve, hogy itt nem olcsó az élet, a tenyerek keményre törnek. A fénytelen borús napon két ázott veréb — nagykendős öreg nénike topog a szürkefalú utcán, csőrorrukat a földfelé tartva, szidják az időjárást, a parasztember legfőbb szerencseosztóját. Pár száz lépéssel arréb — gyárkapu, mögötte egy teljesen más világ. Gömörhorka furcsa keveréke az ipartelepeknek és a falunak. 1300 lakosával nem számíthat még kisvárosnak sem, bár határozottan elüt a tíz-húsz portás gömöri falvak jellegétől. Gömörhorka már csak ezért sem igazi falu, mert jelentős munkásmozgalma, az erről híres Rozsnyó mögött sem maradt el, s szerzett a falunak dicsőséges becenevet: „a Kis Moszkva". Egyszóval jellegzetes profil alakult ki Gömörhorkán, egy igény és ízlés — alap a „horkai mérce". Ez a profil, hosszú harc eredménye, melyben a saját környezetében élő parasztízlés birkózott az ipartelepítéssel kialakult munkásízléssel, melyet formált a munkásmozgalom, a háború és a felszabadulás. A falu és az ipartelep között az erdő szélen épül fel a vidék egyik legkorszerűbb kultúrháza. Szinte szimbólum a két világ közt feszülő rövid távolságon ez az 1967-től működő Intézmény. — Tudja-e?! — kardoskodik az aprótermetű szőke fiatalasszony Majoros Ödönné a kultúrház vezetője a rozsnyói hivatalos emberrel, — hogy ezzel a programmal egész heti tervünket felborítanák. — Eladhatom máshová is — taktikázik az. — Csakhogy Gömörhorka csak egy van. — Maga ám nagyon ügyes Zsuzsika, ha akarja — használ ravaszabb fegyvert a rozsnyói. — Egyedül nem dönthetek, várja meg az estét, akkor majd az egész vezetőség megbeszéli, — zárja le Zsuzsika a vitát. A rozsnyói nem adta ipl a harcot. A vitába jő adag csipkelődés, szurkálódás vegyül. Végül már csak a forma kedvéért is kötik iáját ebüket a karóhoz. A sarokban ülve élvezem a jóízű palóc beszédet. — Látja ilyenek, mind ilyenek — fordul hozzá a kultúrház csípős szavú főnöke — mind csak a maga igazát lesi, még öt perccel éjfél előtt is. De még mindig nem kerül rám sor. — Zsuzsikaá! Gyöjjék mán ideé! — szólnak be az ajtón csavarva, árnyalva a hangokat, szavakat oly módon, hogy leírni nem, csak lekottázni lehetne. És Zsuzsika megy, Zsuzsika jön, Zsuzsika telefonál tárgyal rohangál és intézkedik. Az üzemi klub 1967-től végzi ezt a munkát. Nem tudja abbahagyni, pedig már néhányszor kacérkodott más munkahely lehetőségével.. — Sok munka ez — mondja. — Reggel hattól este kilencig tart. S közben ebédidő alatt megeteti a gyereket, kimos, vasal — végzi az asszonyi teendőket. — A férjem is sokat segít. Plakátogat fest, feliratokat készít. Most is egy kiállítást szervez a nőszövetség, a „Nő" szerkesztőségének felhívására, így hát Döncinek lesz mit csinálnia. — — Legalább egy kis mellékes keresethez jut. — Nálam nem lehet sokat keresni. Dönci meg örül, ha festhet. AZ Közben megérkezik a férj trabantján. A fiát hozta haza a nagyszülőktől, no meg egy motorosfűrészt is hozott javítani. Mert Majoros Ödön amolyan ügyeskedő ember a faluban. Körbejárjuk a kultúrházat. Az alagsorban egy ügyes kis eszpresszó van, mely egész nap nyitvatart. Két billtárdasztal, meg asztalok. Mégsem kocsma, itt nem szokták az emberek leinni magukat. Az asztaloknál famunkások ülnek, a fatelepről hazamenet egy kis sört még leöntenek a kiszáradt torkukon. A kultúrház előcsarnoka kiállítások, tárlatok rendezésére is alkalmas. Innen nyílik a nagy színházterem, amilyennel még nagyobb községek, kisvárosok sem dicsekedhetnek. A színházterem mellett van a kávéház, mely csak szombat és vasárnap üzemel, ide járnak a fiatalok ötórai teára. A kávéház és a színházterem közt nyitható fal van, s így a terem megnagyobbítható, ha mulatságot rendeznek a faluban. — Ide jár az egész környék. A horkai mulatságok híresek, — dicsekszik kisérőm. — Hányszor tartanak mulatságot évente? — Tízszer, ha csak a nagyobbakat számolom. A vestibulból nyílik még a könyvtárhelység, az iroda és a sakkterem. A kultúrház mellett három zenekar is működki. Ezenkívül a sakkcsoport is itt végzi edzéseit, s itt kerülnek lebonyolításra a versenyek is. Működik még a kultúrház mellett egy tánccsoport, valamint egy színjátszó együttes. Kulúrház, vagy üzemi klub? Ennek is annak is nevezhető. Tulajdonképpen a papír és cellulóza gyár építette fel s dotálja az intézmény költsévetését, de anyagi támogatást nyújt a falusi földműves szövetkezet, és nemzeti bizottság is. 1300 lakosú faluban nem lehet a kultúrális tevékenységet szervezetek, Intézmények szerint felaprózni. A lényeg a munka, az eredmények, a többi csak papírforma lenne. És eredmények vannak szépszámmal. Minden hónapban fellép a kultúrház színpadán hivatalos színház, vagy vendégcsoport. Ezenkívül jelentkeznek még magyarországi esztrádcsoportok is, vagy népszerű táncdalénekesek. Továbbá a környék műkedvelői is szívesen látogatják Gömörhorkát. Ilyen sűrű program ellenére a teltház nem ritkaság. A horkaiak jó és igényes publikum. Az előbb emlegetett „horkai mérce" nem bók, valóság. A kassai „Thália színház" sem véletlenül választotta Gömörhorkát, szinte történelmi jelentőségű első premierje színhelyéül. A gömörhorkai bemutató előadás (Goldoni: Két úr szolgájának ) sikere volt a bizonyíték a fiatal együttes életképességére. Azóta a falu és a színház elkötelezettei egymásnak. A horkaiak visszavárják minden új darabbal színházukat, a színház pedig „hazamegy" Horkára. Talán érdemes volna végig követni a falu életének változásait az ipartelepítés után való időkben Sajnos ez helyszűke és komoly tanulmányozás hiánya miatt szinte lehetetlen. Mindenesetre az új kultúrház felépítése forradalmasította a kulturrális életet. — Mennyibe változtatta meg a kultúrház a falu életét? — kérdezem Prihradszky Lajosnétól a könyvtárostól. — Sokban. Ezt elmondani nem is lehet. Bár a falun kívül épült fel, mégis igazi központja a falu életének. Sokan járnak ide, jól érzik magukat. A kultúrházban ivás nélkül is lehet szórakozni, sokaknak jobban tetszik már a kocsmánál. Prihradszkyné parazti tőről származó munkásszülők gyereke. Két dolgot szeretett meg nagyon a könyvet és a hímzést. Két vonás, Gömörhorka két pólusa egyesült benne. Olvasni nagyon szeret, ezért lett könyvtáros. A hímzés pedig vérében van. Kezében a tű, ecset. Nem csak a faluban, hanem a nagy környéken dicsérik munkáját. — Ha meglátok egy szép virágot — meséli — először ceruzával vékonyan lerajzolom, azután kihímezem. Ha készen van nagyon örülök neki. Ogy van ez mint a tánccal, valamit elképzelek, azután eltáncolom és betanítom. A tánccsoportot is ő vezeti. Először csak lányokkal kezdte, a fiúk húzódoztak. Ök nem fognak a színpadon ugrálni. De mióta a kultúrházban táncolnak ez is lassan megváltozik. Ma már nem kell a fiúkat sem csalogatni, jönnek maguktól. Még a próbákon is ott ülnek néhányan a nézőtéren. Késő délután kisütött a nap. A Nagyhegy otda" iában a mészkősziklák megélednek, maguk elé terítik árnyékukat. Olyan a hegyoldal mint egy ni^nfiguratív szobortárlat. A falu felé indulunk Majorosék trabantján. Ötvös Dezső nevét gyakran emlegették egész nap, ha valami problémáról volt szó. Ö is a tizenhárom tagú vezetőség tagja, mely a kultúrház tevékenységét irányítja. Amolyan főtanácsadó. Nemrégen jött meg az erdőről. Szabadságot vett ki, rokonával voltak fát készíteni télre. Nem vagyunk egyedül nála. Ott van a rozsnyói ismerős is, aki most is a maga igaza mellett kardoskodik, a szomszéd kisváros Pelsőc magyar iskolájának egyik pedagógusa és mi. Ötvös Dezső egy széken ül. Favágástól fáradt kezeit a térdére lógatja. — Nézze — fordul felém — én már nem sokat mondhatok el a kultúrházról, hiszen Zsuzsika már mindent elmondott. Amit mi itt csinálunk és még tenni akarunk, az kötelesség. Gömörhorkának szüksége van kultúrális életre, mert megérdemli. Nem is lehet erről különösebben beszélni. Ha nem is csinálnánk, talán más tenné meg helyettünk. — Hát a szabadidő? De már nem felelhet. Egy fekete volga fékez le a ház előtt. A kis fekete kutya vakkantással jelenti be a vendéget. A gyárból jöttek. — Dezső bácsi! Találtunk olyan futóművet. Meg kell venni — kezdi a kolléga a mondanivalóját. Ötvös Dezső a gyárban a felvásárló részleg vezetője. Szabadság ide, szabadság oda — fontos az ügy másnap reggel be kell mennie az üzembe... Esteledik. A völgyek ölében kékül az alkony. Az üzem nagy fekete árny. Már csak a kultúrház ablakai világítanak. Mesét termő hangulatokat áraszt a fény. GÁGYOR PÉTER Y m A kultúrház modern épülete, háttérben az üzemmel