Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)
1970-08-02 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
O stravában egy késő őszi napon történt. Gabriel, mint hónapok óta minden este, ismét a lebuj felé tartott. A lebujban minden hely foglalt volt. Csak az egyik asztalnál üldögéltek ketten. Söröskorsóikat éppen magasra emelték, amikor a fiatalember hozzájuk telepedett. Nem ismerték egymást, de ez egyiküket sem zavarta. Az első pillantásra megértették egymást. Máris annyi mondanivalójuk, annyi témájuk akadt, mintha évek óta vártak volna erre a „szerencsés" találkozásra. A közös érdek, az örökös pénzhiány hozta őket össze. Most is ez volt a legnagyobb gondjuk, mert roszszul, igen rosszul álltak anyagiakban. Márpedig élni csak kell, azután meg az sem mindegy, hogyan él az ember. Hiszen az ital és a cigaretta elég drága mulatság, a nők is sokba kerülnek. S nem könnyű lemondani ezekről az igényekről ... A kocsmáros további söröskorsókat tett eléjük az asztalra. Sugdolóztak, vitatkoztak, hogyan csinálják, hogy mielőbb megkaparintsák Gabriel egyik ismerőse — František — megtakarított pénzét. Gazdag ember, mindenki tudja, hiszen nemrégiben örökölt, s nem költekezik A keresetét is félrerakja... valakinek el kell mondania esti kalandjukat. A uők tömegszállása felé irányította lépteit, ahol a szeretője lakott. Vera nem sokáig váratott magára, az ismert jeladásra csakhamar megjelent a kapuban. Amikor meghallotta, mi történt, további „kitűnő ötlettel" szolgált: — Tegyük el láb alól a volt férjemet is... Ha ez is sikerül, kiveszem mind a négy gyereket az otthonból — cifrázta tovább a gondolatot. A családi pótlék lebegett a' szeme előtt, amikor ezt mondta: — Majdnem ezer korona ütné a markunkat, uem beszélve a férjem két szoba-konyhás lakásáról, melyet a gyerekek miatt is megkapnék ... Es ami a fő, mi is összeköltözhetnénk ... Ha adunk valamit Jaiinak és Felixnek, bizonyára nem tagadják meg tőlünk ezt a segítséget — reménykedett a nő. Erre már nem került sor. Amikor a reggeli órákban megtalálták František holttestét, minthogy a személyazonosságija nem volt nála, a rendőrségnek némi nehézséget okozott megállapítani a meggyilkolt kilétét. Am néhány órán belül munkaadójának: az ipari Építővállalatnak, s a szomszédjainak is feltűnt az' öreg távolléte. A szomszédok tudták, kikkel érintkezett František. így vetődött fel a többi között Gabriel neve is ..! Gabriel kihallgatásakor váltig tagadott. Nem, semmiről sem tudott, Vérával, a szeAKI AZ CIMBORÁL Szó szót követett, a részletekkel még ugyan nem voltak tisztában, de a szegény ember sorsa máris megpecsételtetett: Františeknek meg kell halnia, csak igy szerezhetik meg a pénzét... Nem sok időbe telt és a haditervvel is elkészültek: František az egyik munkásszállás állandó lakója. Valahogyan el kell csalni hazulról... — Érte megyek, meghívom ide a kocsmába — ugrott fel tettre készen az asztaltól Gabriel, majd hamarjában utasításokkal látta el új ismerőseit: — Ti ketten meglestek bennünket a futballpálya közelében, arra jövünk m^jd. Ott ilyenkor vágni lehet a sötétséget. Amikor cigarettára gyújtok — igy jelzem, hogy valóban ő az, František — ti hozzáláttok a melóhoz. Ne féljetek, én sem maradok tétlen, tudom mi a zsiványbecsület. Agyvelő az úton A megadott helyen, a sportpálya mellett egy pillanatra fellobbant a gyufa lángja. Ezzel egyidőben olyan ütés érte Františeket hátulról, hogy egyensúlyát veszítve, elterült a földön. Fájdalmában felordított volna, ha be nem tömik a száját... A többi úgy ment, mint a karikacsapás. Áldozatuk ingéből lehasítottak egy darabot és azzal fojtogatták, míg el nem veszítette .az eszméletét. Időközben Jan valahonnan egy cementcsövet is előkerített. Ezzel addig ütötték-verték agyba-főbe áldozatukat, míg az agyveleje is kiloccsant. Csak ezután állapították meg nagy csalódottan, hogy alig van több Františeknél száz koronánál. Egyetlen vigaszuk a zsebében talált szobakulcs volt. — Bizonyára a szekrényben tartja a vagyonát — vélték. — Rendbe kell szednünk magunkat — jelentette ki Gabriel ellentmondást nem tűrő hangon. — Hozzám jöttök, lemossátok magatokról a vért, azután elmentek pz öreg lakására és elhozzátok az értékeit. Én nemtarthatok veletek — folytatta —, mert többször is jártam ott és ha felismernek, mindennek vége. Majd a kocsmában találkozunk. Érdemes volt 400 koronáért Akkor még egyikük sem sejtette, hogy a bandavezér tévedett. Az öreg szobájában ugyanis mindössze 400 koronát találtak. Ez volt a „nagy" vagyon. — A legokosabb lesz, ha mindjárt elisszuk — határozták el. Jóval elmúlt éjfél, amikor elhagyták a lebujt. Gábrielnek nem volt kedve egyedül maradni. Az ember ilyenkor közlékenyebb, retőjével töltötte az éjszakát — erősítgette szemrebbenés nélkül. Vera, amikor kihallgatták, ezt az állítását megerősítette. Elmondta, hogy sétálni voltak a parkban és amikor elnéptelenedett a környék, leheva redtek a fűbe . . . Egy cigarettáért mindent bevallók Ez eléggé hihetően hangzik — néztek öszsze a rendőrök. A szerelmi légyott és a gyilkosság időpontja is egybe esik. Még is... hm... ehm . .. kérdés, nem hazud nak-e? Hiszen egyik is, másik is — fiatal kora ellenére — éveket töltött már a börtönben. A törvény őrei felszólították Gábrielt, vetkőzzön le. A fiú vonakodott. Ám más választása nem lévén, kénytelen-kelletlen levetette a zakóját, majd pulóveréből is kibújt... — Tovább, tovább — sürgették a rendőrök — r a nadrágot isU — Ekkor azonban szokatlan dolog történt: Gabriel megtagadta az engedelmességet... Miért? Ki tudja, mit forgat a fejében? — tanakodtak vallatói és persze, jól tették, hogy nem hagyták annyiban a dolgot. Mert amikor a nadrág szárát tüzetesen szemügyre vették, vérfoltokat fedeztek fel rajta. A rosszul kimosott bűnjel láttán Gabriel egyszeriben összeroppant. Kezes báránnyá változott, aki egyetlen cigarettáért minden re hajlandónak bizonyult. Azt is bevallotta, hogy a rablógyilkosságot nem egyedül kö vette el: bűntársait is „beköpte" volna, csu pán a .vezetéknevüket nem ismerte. Jan és Félix felkutatása már nem okozott problémát a rendőrségnek. Az egész ügyet 24 óra leforgása alatt felgöngyölítették. A fiatalemberek, mintha mi sem történt volna, ugyanabban a leUujban iszogattak, ahonnan előző este a gyilkosságot megbe szélve elindultak ... Egymást vádolva, ők is bevallották szörnyű tettüket. Milyen sorsra jutottak Elárulhatjuk hogy Gabriel már nincs az élők sorában. A halálbüntetést kimondó ítélet alapján kivégezték ... Ugyanerre a sorsra jutott a pedagógiai intézet egykori növendéke — becsületes, dolgos szülők egyetlen gyermeke: Jan. Felixet a bíróság 15 évi szabadságvesztésre ítélte, annak reményében, hogy ennyi idő elteltével sikerül belőle a börtönben embert faragni. És Vera asszony? Ö nyolc évig fog rabkoszton élni. hogy legyen ideje megszívlelni a történte Kardos Márta A községben Fáni tanító néninek ismerik idősek, fiatalok. Nem ok nélkül. A tanítás, a nevelés, az emberekkel való törődés öszszefonódott életével — élethivatása volt. Édesapja is ebben a faluban, Feketenyóken tanítóskodott egész élete folyamán, s a leánya is, a tanítóképző elvégzése után, folytatta édesapja nemes hivatását. Lelkesedéssel, kitartással, hallatlan akarással dolgozott, tanította, nevelte a kis falu apraját-nagyját. Munkája nemcsak a pedagógia területére korlátozódott. Fáradhatatlan munkája nyomán felvirágzott a kulturális élet, főleg a színjátszás. Fáradságot nem ismerve tanította be egymás után a szebbnél szebb színdarabokat a község lakóival, s a nagyszerűen rendezett darabok nemcsak a faluban, hanem a környező községekben is elismerést, sikert arattak. Tovább emeli Fáni tanító néni — vagyis Cservenka Franciska, mert ez a lánykori neve — munkájának nagyságát, hogy a rendezésen s a betanításon kívül a díszleteket is saját kezűleg festette. Ezzel a munkájával nagyon sokszor segítette még nyugdíjaztatása után is a kultúrális életet, hiszen a faluban színdarab rendezésekor mindig hozzá fordultak díszletekért, tanácsokért. Elbeszélgettem Fáni tanító nénivel, s elmondta életét. Korabeli újságcikkeket mutatott, amelyekben nagy elismeréssel írnak sikeres munkájáról. Fényképeket szedett elő, amelyeken a falu amatőr színészeit örökítették meg. Elmondta, mintegy 25—30 színdarabot rendezett, melyek közül kiemelkedő sikert aratfak a „Piros bugyelláris", a „Gimesi vadvirág" és a „Csikós" című darabokkal. A múlt felelevenítése után újra a jelenijen voltunk. A tanító néni mosolygós arca szomorkássá változott, szeme sarkában könny jelent meg. Csak percek múlva todott újra megszólalni, arcán ott látszott a magány és a szomorúság okozta fájdalom. — Bizony nehéz a sorsom, fiam — szólalt meg remegő hangon. — 1948-tól, amikor nyugdíjba helyeztek, már vagy a nyolcadik helyen lakom, és nem a legmegfelelőbb lakásviszonyok ko2Stt. Hogy erről meggyőződjem, elég volt körülpillantanom az omladozó lakásban. Egés-zségi szempontból bizony nem megfelelő. -— Ilyen helyen kell fogadnom az embereket — mutatott az előszoba hepehupás talajára, máló falaira —, akik bajaikkal, sebesüléseikkel gyakran felkeresnek. Mert még ma is végzem 79 évemmel, régi megszokott munkámat. Gyakran benépesül a házam, ha sebesülteket, sérülteket kell elsősegélyben részesítenem. Bizony, fiam, nagyon megtöri az embert egy akadályokkal teli, nehéz életút, de vigasztalást nyújt egy fényes csillag: küzdeni az emberekért, segíteni az embereken. Meghatottak szavai, csodáltam ezt a 80 felé közeledő, idős asszonyt. Szomorú szívvel búcsúztam el tőle, és elgondolkoztam helyzetén. Egész életét a falunak, a község népének szentelte, s most öregségére sem lehet nyugodt, megfelelő, emberi lakása. A faluban tisztelik, szeretik, megbecsülik. Nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabbak is, akiket ő már nem tanított. Egyedül a hnb vezetősége nem értékeli Fáni tanító néni életművét, és nagyon elgondolkodtató, hogy nem tud számára egy nyugodt, minden szempontból megfelelő hajlékot biztosítani. Még sosem történt meg, hogy a hnb valami apró kis ajándékkal, megemlékezéssel fejezte volna ki elismerését, tiszteletét az idős tanító néni Iránt. Pedig ha valaki a faluban, ő igazán megérdemelné ezt az apró, emberi szeretet megnyilvánulást. MÁZSÁR LÁSZLÖ M I É R T S w I R T A N ts I T r 0 N w E N 1 ? A „HALLÓ" eredete A telefont Washington és New York között próbálták ki először a Western Union vezetékén. Washingtonban a magyar származású Puskás Tivadar tartotta kezében a telefonkagylót, míg New Yorkban maga Edison. Puskás így kezdte az első „igazi' telefonbeszélgetést: — Halló, itt Puskás Washingto'nbóV. Edison már hallotta a halló szót Puskástól, azért ö is alkalmazta: — Halló, itt Puskás Washingtonból! A körülötte állók elcsodálkoztak azon, hogy mindketten a halló szót használták a jelentkezésnél. Később meg is kérdezték tőle, hogy miért pont ezt a szót választották hívószó gyanánt. Edison megmagyarázta, hogy ezt a szót Puskás Tivadar „találta fel", mert az ő anyanyelvén — tehát magyarul — van egy ilyen kiáltás és a hall igével függ össze. Edison már a laboratóriumi kísérletezések során megtanulta Puskástól ezt a szót. (A halló szó először Arany János Elveszett alkotmányában, 1845-ben fordul elő írásban. Természetesen nem mint műszó, hanem mint kereső, hívó kiáltás.) A halló szó igen egyszerű, rövid és mégis tökéletesen helyettesíti az eddig'használt nehézkes bevezető beszédet lön van a készüléknél, Mr. Edison? Készen áll a beszélgetésre? Igen? Akkorkezdhetem? stb.j tehát elfogadták és azóta is használják szerte az egész világon, legfeljebb nem tudják róla hogy magyar eredetű szó. K NAGY GÉZA
