Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-14 / 192. szám, péntek

Új képviselők—új sikerek Miért kerülnek szemétdombra Volt egyszer, hol nem volt... Ezt a címet akartam eredetileg adni írásomnak.. De megváltoztattam szá.wiékomat, mert remélem, hogy akadnak illetékesek, akik a felvetett kérdésben megtalálták a járható utat. Ma már mindenki uiőtt ismert tény, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődése szorosan összefügg az álattenyésztés számára szükséges takarmányalap mind mennyiségi, mind pedig iimiósúgi biztosításával. Ez pedig a gyakorlatban sokszor okoz problémát. Éppen ezért, amíg az egyes mezőgazdasági vállalatok az állattenyésztési és a takarmánytermesztési terveiket ne/n tudják összhangba hozni, szükséges a „rejtett ^tartalékok" minél batélronyabb kihasználása. A felvetett kérdés fontosságát igazolja többek között az is, hogy uz állattenyésztési részleg jövedelme fontos es jelentős tétel a mezőgazdasági vállalatok összbevételének. Tehát a szükséges takarmányt még a gyenge terméshozamok okozta hiányok esetén is elő kell teremteni. Gyakran azonban elfeledjük, hogy az állattenyésztési termékek termelésében nem elég csak „tükarmányozni". A takarmány mennyiségén kívül gondoskodni kell a takarmányok emészthetőségéről, vitamin- és tápanyagtartalmáról is. fczek után felmerül a kérdés: Miért szórjuk ki a szemétdombra a legtöbb esetben a konyhai hulladékokat? Hiszen már számtalanszor bebizonyították, hogy éppen ezek az értéktelennek litszó hulladékok tápanyagokban és vitaminokban meglehetősen gazdagok. Ha például figyelembe vesszük, hogy 1 kg főtt burgonya 0,23 g szárazanyagot, 0,20 g keményítőt 0,011 g emészthető fehérjét, 0,5 g meszet, 0,2 g foszfort 240 g A- és 300 g D-vitamint tartalmaz, máris meggondolandó, hogy kidobjuk-e. Nem is szólva az egyéb zöldségfélékről, amelyek állandóan a szemétbe kerülnek. Külön fejezetet érdemelnek az állati eredetű hulladékok, a zsiradékok, a tej és a hús is. Bizonyára akadnak az olvasók között olyanok, akik tudnak arról, hogy a csehországi Hroznétínben és Brno mellett a mezőgazdaságban termelt takarmányoknál olcsóbb, értékes takarmánypasztát készítenek konyhai hulladékokból. Nem lehetne ezt a módszert nálunk is bevezetni? Nemrégen, 1964-ben azzal még dicsekedhettünk, hogy Vajtioryban megfelelő sterilizálás után naponta mintegy 300 haktoliter pépes takarmányt készítenek. Az üzem négy és fél éves működése alatt összesen 281 000 mázsa ilyen takarmnáyt adott át a» mezőgazdasági üzemeknek, amelyen azok 200 vagon sertéshúst termeltek. Nyersanyagban nem volt hiány. Az akkori hivatalos adatok szerint csupán a bratislavai 28 étteremben a havonta rendszeresen étkezők átlagos száma 298 680 volt. 1968. januárjában ezekből az éttermekből 1194 hl hulladék került feldolgozásra. Ha ehhez hozzászámítjuk még a 41 iskolai étkezdét 474 870 étkezővel (285 hl hulladék), 25 internátust étkezdát 499 350 étkezővel (571 hl hulladék), a korházi konyhákat 171 300 beteggel (256 hl hulladék), és az egyéb konyhákat 59 850 étkezővel (82 hl hulladék), azonnal világos, hogy a szükséges nyersanyag legalább részben biztosítva volt és van. Az üzemek többsége a fenti eredményéket szocialista kötelezettségvállalással érte el. Sok esetben problémát okozott a megfelelő tárolóedények hiánya, de mégis voltak aktív gyűjtők, mint a Devín és a Carlton éttermek, valamint a Slovnaft és Dimitrov iizemek konyhái stb. A Leningradská utcai diétás étterem vezetője akkor kitüntetést is kapott, mert saját költségén készíttetett hulladékgyűjtésre alkalmas, higiénikus, zárható tartályokat. Sajnos, ma már csak az akkor készített, de még csak gyűjtésre alkalmas edény sincs. Pedig most is szívesen végeznék ezt a munkát. Most már arra szeretnénk választ kapni: mi az akadálya annak, hogy az olyay sokat propagált és nálunk is bevált !akarinányhiányt pótoló módzsert nem alkalmazzuk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a mezőgazdaságban nehezen vagy egyáltalán nem pótolható milliós értékek miért kerülnek a szemétdombra. LADISLAV KMOSKO A NÉPSZÁMLÁLÁS MÚLTJA 1968 elején új általános választásokra készültünk. Nem valósultak meg, mert a jobboldali erők nagymértékben támadták azokat a képviselőket, funkcionáriusokat, akik nem jártak el az ő elképzeléseik szerint, hanem biztosították a nemzeti bizottságok törvényes feladatait. A támadás egyre erősödött és — sajnos — egyes képviselők hagyták magukat befolyásolni ós átálltak a jobboldali erők oldalára, ami azt jelentette, hogy képviselői munkájukban paszszívak lettek. Ez a jelenség a tóketerebesi járásban is megmutatkozott. Azonban a 117/69. számú törvény rendezte a passzív képviselők sorsát. A képviselői tisztség alól felmentették azokat a képviselőket, akik a tevékenység alacsony színvonalán álltak és a jobboldali, ellenforradalmi erőket támogatták. A megnevezett járásban ezek alapján 278 új képviselőt kooptáltak a nemzeti bizottságok szerveibe, ebből 11-et a járási nemzeti bizottságba. örvendetes jelenség, hogy az újonnan megválasztott képviselők között sok a nő és a fiatal. A nemzeti bizottságok plenáris ülésein, ahol a kooptálást megejtették, a szervek tagjai felhívást fogadtak el, amelyben biztosítják választóikat, hogy mindent megtesznek a kitűzött célok eléréséért minden egyes szakaszon, és aktívan fognak Több évig dolgoztam a CSEMADOK apparátusában. Ismerem azt a nehéz, de eredményes munkát, amelyet a szervezet tagjai és vezetői a megalakulást követő években és később is, a magyar dolgozók kulturális életének a fellendítése érdekében kifejtettek. A CSEMADOK-ról szóló cikkeket érdeklődéssel olvasom. Figyelem, hogy mi történik a szövetségben és a szövetséggel. Az utóbbi két évben a CSEMADOK részéről is láttam néhány olyan megnyilatkozást, amely bizony nekem sem tetszett. A hangoskodókkal, a mindig csak hibákat kereső, örökös siránkozókkal és azokkal, akik az itt élő magyarok „vezérei"nek képzelték magukat, sose értettem egyet. Szerintem a mi igazi vezetőnk is csak a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt lehet. Nem tetszettek azok a felhívások sem, amelyek nem értették nieg az augusztusi lépés lényegét, és valamilyen hamis dolgozni társadalmunk további fejlesztése érdekében. Az új képviselők kiválasztásának helyességét már nem egy példa bizonyítja annak ellenére, hogy azóta nem több, mint három hónap tolt el. Elsőnek vegyük a gyűlések számát. Az idei tervezett plenáris üléseket minden esetben megtartották, a képviselők jelenléte 88,2 százalékot tesz ki, míg azelőtt a képviselők jelenléte alig lialadta meg ai 5U százalékot. Ugyanakkor a nemzeti bizottságok szervei, a tanácsok, az albizottságok is szokatlan aktivitást .mutatnak. Lényegesen megváltozott a gyűlések folyamata és színvonala is. Nagyobb a képviselők fegyelme, megjegyzéseik, javaslataik komolyabb jelleget öltöttek. Az előző években azt állítottuk, hogy a tavaszi és a nyári mezőgazdasági csúcsmunkák idején, úgymond, lehetetlen összehozni a nemzeti bizottságok szerveit, főleg a plenáris üléseket. Oknak mindig azt vettük, hogy ilyenkor a képviselők is kora reggeltől késő estig a mezőn dolgoznak. Ez igaz is, de bőven vannak - főleg az idei nyáron olyan napok is, amikor a rossz időjárás miatt a mezőgazdaságban dolgozó képviselők is otthon maradnak. A tóketerebesi járásban éppen ezeket a napokat használják ki a tervezett plenáris és más ülések megtartására. egységet próbáltak kialakítani. Hogy ez csak néhány ember, érdeke volt, abból is látható, hogy a magyar dolgozók nem követték a sztrájkszervezőket és azokat, akik a szövetséges csapatokkal szemben ellenséges magatartásra biztattak. A magyar munkások és parasztok a katonákat sok helyen megvendégelték és barátként, segítőként fogadták. Példának megemlítem, hogy Arpád luŕianiak, a Párkányi Városi Nemzeti Bizottság elnöke, és Michal Sucha, az érsekújvári járási pártbizottság vezető titkára szintén jó kapcsolatot tartott fenn a szövetségesekkel 1968 augusztusában is. A jobboldali opportunisták ezért mindkét tőjüket minősíthetetlen szavakkal vádolták. Az érsekújvári járás magyar kommunistái azonban az elsők közölt keltek a védelmükre, és helyeselték internacionalista magatartásukat. A szlovák és a magyar dolgozók más kérdésekben is szót értettek, és támogatták A mezőgazdasági munkák nem akadályozzák a nemzeti bizottságokat a faluszépítés terén sem. A járásban éppen a tavaszi és a nyári csúcsmunkák idején kezdtek meg több, munkaerőben Igényes akciót.. Például Bodrogszerdahelyeti júniusban kezdték meg a járdák építésit, hasonlóan Nagygéresen, Kašovban, Vékén, Nagykövesden és másutt. Nagykövesden az új ku: túrház befejezésén is aktívan dolgoznak, mellette pedig ö,i segéllyel átépítik a hangszórókat is. ígv sorolhatnánk a többi köí séget és akciót is, melyek arról tanúskodnak, hogy jó szervezéssel és a képviselők aktivitásúval ilyen időszakban is szép eredményeket lehet elérni. A városi és a helyi, valamint a járási nemzeti bizottság képviselői nemcsak arról beszélgetnek választóikkal, hogy hol és mikor kell brigádmunkát végezni, hanem megvitatják a további problémákat, feladatokat is, mint például a mezőgazdasági termékek beadása, a kultúra fejlődése és hasonlók. A dolgozók adnak is a képviselők szavára. Ezt az is bizonyítja, hogy a kistenyésztők a képviselők felhívása alapján mind több állati terméket adnak a közellátásra. Ebben az évben már több mint 4 millió tojást adtak el, s teljesítették a Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság felhívását: 3 millió tojást adni a közellátásra a tőketerebesi járásban! Várható, hogy a? év végéig a beadott tojások száma meghaladja a nyolcmilliót is. Az új képviselők már nem újak. A hivatalos fogadalom letétele után megismerkedtek a képviselők jogaival, kötelességeivel, a nemzeti bizottságok feladataival, munkamódszereivel. Máris gyökeres javulást lehet tapasztalni a nemzeti bizottságok munkájában. Ez arra enged következtetni, hogy a szervek új összetétele a közeljövőben meghozza gyümölcsét. HOROSZ ÁRPAD A rimaszombati járásban a Vi:elincei Efsz az elsők kii zött teljesítette az állami gabona fel vásárlási tervet. Az eredményben nagy része van az aratási munka jó megszervezésének és a kombájnok teljes kihasználasának. Képünkön Jozef Batta kombáfnos, aki nehéz feltételek között is naponta 7—10 hektárról arat (a le ás csépeli ki a gahonát. (Felvétel: j. Dušek) egymást. A nézeteltéréseket a legtöbbször csak a forrófejűek szították. A CSEMADOK-ot a párt hívla életre azért, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók fejleszthessék anyanyelvi kultúrájukat. Éppen ezért helytelenítem, hogy az 1969 márciusában megtartott „rendkívüli" közgyűlésen a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége elnevezést úgy változtatták meg, hogy a „dolgozók"' szót törölték a szervezet nevéből. Tudom, hogy társadalmunkban már nincsenek olyanok, akik nem dolgozók. A CSEMADOK nevében e szó mégis sok mindent kifejezett. Azt hiszem, a csehszlovákiai magyar dolgozók szeretnék, ha a CSEMADOK-ot Ismét a magukénak tudhatnák. A CSEMADOK-nak azonban szintén meg kellene válnia azoktól, akik az elmúlt években helytelenül viselkedtek, nacionalista húrokat pengettek, és akik a szövetséget csak ugródeszkának tekintették az egyéni érvényesüléshez. BAGOTA ISTVÁN A Prágai Statisztikai Hivatal könyvtára első pillantásra semmiben sem különbözik más könyvtáraktól. Csakhogy az itt sorakozó sok ezer kisebb nagyobb, véko nyabb vastagabb kötetben hiába keresnénk irodalmi műveket, re gényeket vagy költeményeket. Nem, a könyvek java részének tartalma nagyon is prózai. Csupa számmal és a számokhoz fűzött magyarázattal találkozunk a száraz adatok útvesztőjében, melyben a kívülállónak egyedül aligha sikerülne eligazodnia, líe oz nem is fontos. A fő dolog, hogy a könyvtár dolgozói kiismerik magukat és útbaigazítással ls tudnak szolgálni, mondjuk a népszámlálásról és hagyományairól. A népszámlálás ugyanis nem mai vívmány. Gyökerei Hérodotosz görög történetíró feljegyzései sze rint Egyiptomba nyülnak vissza, az ötezer évvel ezelőtti időkbe. Konfueiusz kínai filozófus pedig a mintegy négyezer évvel ezelőtt Kínában megtartott népszámlálásról ír. Nem csoda, hogy az uralkodók már akkoriban is tudni akarták, ml a helyzet birodalmukban, hány harcosuk van és menynyi adófizetőik száma. Az évszázadok múlásával természetesen egyre szélesebbkörü az uralkodók érdeklődése, statisztikusaik segítségével egyre több adatot igyekeznek megszerezni alattvalóikról. 1762 ben pl. hazánk területén az akkori feudális társadalomra jellemzően a lakosságot foglalkozása szerint nyolc i soportba osztották. Az elsőbe a papok, a másodikba a nemesség, a továbbiakba a hivatalnokok, a cselédek, a polgárok, az iparosok az alattvalók és a kórházakban, valamint a szegényházakban élő lakosság tartozott. Húsz évvel később a foglyokkal és a nyilvános házak tulajdonosaival egészítették ki ezeket a .foglalkozási" ágakat. 1773 ben a népszámlálással — • egyéb tudnivalók biztosífSsa érde kében — a marha- és a lőállomány számbavételét, sőt már a házak megszámozását ls egybekötötték. A férfiakat aszerint különböztették meg, képesek e a fegyverforgatásra vagy sem. Az első korszerű népszámlálásiá az Osztrák-Magyar Monarchia területén 1869. december 31-én került sor. Döntő pillanatként az 1870. január l-re virradó éjszakát jelölték meg. Az összeírás! íven — az addig használt különböző jelek helyett, melyekbe csak a számokat kellett beírni — mar konkrét kérdések szerepeltek. Ezután a számok összeadásával kapott eredmények szerint foglalkozásuk alapján 56 csoportra osztották a lakosságot. Ugyanakkor életkoruk figyelembevételével ls osztályozták őket. Ml volt a helyzet a Csehszlovák Köztársaságban megalakulását követően? Az első népszámlálást az osztrák tapasztalatok felhasználásával 1921 ben tartották meg. Tíz évvel később az összeírási ívek kitöltésével már a nők termékenysége iránt is érdeklődést mutattak a statisztikusok. A legutóbbi, 1961 ben megtartott népszámláláskor, minthogy szocialista társadalmunk nagy súlyt helyez az életszínvonalra, a lakosr.ág életkörülményeit ls nagyító alá vették a szakemberek. Ez azért fontos, mert a legkülönbözőbb adatok összehasonlításából és kombinálásából következtethetünk a legbiztosabban a fejlődésre. A népszámlálás adataival — és ezt a történelem során nemegyszer volt alkalmunk tapasztalni — olyan tények válnak Ismeretesekké, melyek más módon nem szerezhetők be. Ezért más országokhoz hasonlóan, tíz év után, december elsején ismét számba vesszük a lakosságot. Tekintettel arra, hogy a statisztikai dolgozók egyúttal 50 százalékkal több adat felől érdeklődnek, mint legutóbb, az idei, minden eddigit felülmúló akció lebonyolítása több nehézséggel fog járni, és a lakosság megértése, segítsége nélkül sikere aligha volna elképzelhető. — km— MINDENKI SZOCIALISTA MÓDON Amikor elindult a „Mindenki szocialista módon" versenymozgalom, az általános helyeslésen kívül szórványosan olyan hangokat is lehetett hallani egyes üzemekben, hogy az egyik verseny még véget sem ért, máris kezdődik egy másik. Az ilyen hangok persze vagy azoktól származtak, akiknek semmi sem tetszik, ami társadalmunkban pozitív, vagy pedig azoktól, akik még nem voltak eléggé tájékozottak a mozgalom lényegéről. A verseny lényegének teljes, mindenki részéről történő megértéséről persze még ma sem beszélhetünk, hiszen még mindig akadnak olyanok, akik nem ismerik a mozgalom igazi célját. Még nem értették meg, hogy valamennyiük mozgalmáról van szó. Arról, hogy valóban mindenki szocialista módon dolgozzon. Ez a mozgalom a szocialista versengés minden eddig bevált formáját felöleli: a szocialista munkabrigádokat, a kollektívák közti versenyeket, az újítók és feltalálók versenyét, a szocialista vállalkozást, a termelési tanácskozások megszervezését stb. Tehát a versengés formája, módja különböző lehet, ám a cél mindig és mindenütt azonos: a még meglevő káros jelenségek felszámolása, szocialista társadalmunk rendjének további szilárdítása, népgazdaságunk konszolidálása. Éppen ezért fontos, hogy ez a mozgalom mentes legyen mindennemű formaságtól, hogy a dolgozók teljes meggyőződéssel vegyenek benne részt, minden tudásuk és alkotó-erejük bevetésével, szakképzettségük növelésével, a legújabb tudományos ismeretek felhasználásával. A mozgalom egyik lényeges feltétele, hogy az állami tervből eredő feladatokat idejében szétírják nemcsak vállalatokra és az üzemekre, hanem az egyes munkahelyekre, sőt a gépekre is. így világossá válik az egyén számára, hogy konkrétan hogyan veheti ki belőle részét. Vagyis az egyén számára mit jelent részt venni a versenymozgalomban. Éppen ezen a ponton érthetjük meg a mozgalom nevében szereplő „mindenki" lényegét. Ha mindezt tudatosítjuk, akkor ez a nemes mozgalom sosem válhat formálissá, ellenkezőleg: u munkakezdeményezés állandó fokozását fogja jelenteni, mely éppen olyan folyamatos jelenség kell hogy legyen, mint maga a munka A „mindenki szocialista módon" versenymozgalom éppen ezért nem > kámpányjelenség. F 1. Rend ez i sorait a CS MAD0K