Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-14 / 192. szám, péntek

A A bányászok mentőszolgálata BÁNYAVÁROSKÁINK lakónegyereiben ma már Igen sok lakás ajtaján jelzi a zöld mezőben fehér betűkkel írott táblácska: BANSKÝ ZÁCHRANÁR (bányászmentő). Nevük, címük, telefonszámuk ott szerepel a mentőszolgálati központ és a bányavállalat! diszpécser névjegyzékén. Sokszor olyankor riasztják őket, amikor mások a legszebb álmukat alusszák ... A kis zöld tábla azt jelenti, hogy ezek az emberek hűséget fogadtak az életmentés, a segítségnyújtás, a szolidaritás gondolatának, és ennek kényelmük feladásával, sőt életük kockáztatásával is becsülettel eleget tesznek. Kovács Bélát a Cígel bányai munkatársai sem találták otthon egész héten. Pedig úgy volt, hogy egyiküknek megnézi a kocsiját, a másik pedig a motorkerékpárját szerette volna vele megjavíttatni, mert úgy ismerik, hogy a bányaműszak után még szívesen eljátszadozik régi szenvedélyével, a motorral. Hiába, az ő ajtaján is ott a kis zöld tábla, és most rá került a sor: egy hetet ismét a mentőszolgálati központban tölt, készenlétben a csoportjával, amely riasztás esetén a közelebbi vagy távolabbi bányák felé száguld teljes munkafelszereléssel. Egy közös tulajdonság jellemzi Kovács Bélát és minden társát, akár egyszerű bányász, akár bányászmérnök, akár szlovák, akár magyar, cseh vagy német anyanyelvű. A tudatosan, önkéntesen vállalt küldetés, amit a bányászmentő szinte már hivatásnak érez. S ezért tudják egymást ily jól megérteni mindazok, akik a készenléti csoportokban napokat töltenek együtt Prievidzán, ahol az országos bányamentő-szolgálat központja van, és ahová Rozsnyóról, Pótorról, Handlováról, Novákyról vagy más bányatelepekről hívják be őket. A szolgálat működési területei: a szlovák érc- és szénbányák, a morvaországi hodoníni járás lignitbányái és a csehszlovákiai naftatermelő üzemek. KEREK TÍZ ESZTENDEJE működik és fejlődik a bányászat immár nélkülözhetetlen eleme, a mentőszervezet. Elmondhatjuk, hogy a bányászmentók elméleti és gyakorlati kiképzése olyan odaadó és áldozatkész szakemberek kezében van, akik ezt a szervezetet európai szintre emelték. František Ščavnický mérnök vezetése alatt további három bányamérnök, egy vegyészmérnök, hat gépkocsivezető, két diszpécser, egy gazdasági intéző és két segéderő dolgozik — ök képezik a központ állandó személyzetét. Rajtuk kívül állandó készenléti alakulat áll a bajba jutott bányák és bányászok rendelkezésére, önkéntes mentőkből szervezett két csoport, amelynek készenléti idejét szakelőadások, gyakorlatok, edzések és más foglalkozási feladatok töltik ki. Kb. három éve orvosi ügyeletet is szerveztek, és a két csoporttal szolgálatot tartó orvos, pl. dr. Nedelják Iván, dr. Zbončák Rudolf vagy más, számtalan esetben vonult ki a helyszínre, a bánya mélyére, hogy részt vegyen a mentési munkálatokban. A bányászmentőknek érthetően a legmodernebb műszaki felszerelésre van szükségük. A régi autókat új típusú kocsikra cserélték ki. A járművek a diszpécserszolgálattal RÁDIÓÖSSZEKÖTTETÉSBEN ÁLLNAK. A központ a liandlovai és a novákyi bányavállalatok részlegeivel is érintkezhet rádió útján, ezenkívül állami és üzem közti telefonvonal is biztosítja az operatív összeköttetést. A szolgálatos mentők a központban laknak, ott is étkeznek. Nemcsak tantermük van, hanem kellemesen berendezett, kávéháznak is beillő társalgójuk. Ha így összekerülnek, sok mondanivalójuk van egymás számára és nem unatkoznak a gyakorlati, valamint az elméleti foglalkozáson kívüli időben sem. Mindig van valami újdonság, ami érdekli őket. Ottlétemkor épp azt mesélte egyikük társainak, hegy a bányaomláskor betemetett bányászok keresése már könnyebb és eredményesebb lesz ezután. Az akkumulátoros lámpába, amelyet minden dolgozó magánál hord, műanyagba ágyazott rádióadót szerelnek. Az egytranzisztoros oszcillátor az akkumulátor működése folyamán magas frekvenciájú jeleket sugároz a környezetbe, amelyeket megfelelő vevőkészülékekkel felfoghatnak. A szerencsétlenül járt bányászok keresésének módszerét úgy kísérletezték ki, hogy a leadóval ellátott lámpákat szénnel, kőtörmelékkel, vashulla dékkal temették be, és úgy kutatták fel a helyüket. A bányászmentők szakmai felkészlütségét a bányászati szakemberek nemcsak az elemi csapások vagy tömegbalesetek alkalmával vállalt szerepük miatt értékelik nagyra. Egyre aktívabb a mentőszolgálat szerepe a megelőző tevékenység terén is. Azok a munkálatok, amelyeket a bánya mélyében a hevülés és az öngyulladás, a tüzek megelőzése érdekében végeznek a mentők, felbecsülhetetlenül nagy értékeket óvtak meg. Emlékszem, évekkel , ezelőtt a bojnicei strandon na poztunk, mikor a hangszóró érces hangja bányatűzhöz hívta a novákyi szénbánya akkori igazgatóhelyettesét, Štegena mérnököt, és a jelenlevő önkéntes mentőket... Igen, alig nyolc éve még több mint húsz alkalommal riasztották a bányamentőket egy esztendő alatt a novákyi Ifjúsági Bányában keletkezett öngyulladásos tüzek miatt. Az utóbbi két évben ugyanebbe az üzembe egyetlen egy ilyen esetben sem kellett kivonulniuk. Handlová, Nováky, Cígel bányaüzemében és egyebütt is gondosan kiépített tűzvédelmi rendszer van. Előadásra hívtak a bányászmentók, utána pedig rávettek, hogy menjek végig velük a központjukban felépített gyakorlófolyosón. A kívülről teljesen semmitmondó építménybe a szokásos mentőfelszerelés nélkül másztam be. A mászást szó szerint kell érteni, mert kezdetben előrehajolva, majd négykézláb, végül már csak hason csúszva tudtam folytatni az utat. A bánya mélyében előforduló környezet különböző válfajait élethűen utánozták, gondoltam magamban, amikor megizzadva kijutottam a levegőre, de elképzeltem azt is, hogy a mentők gyakorlatai nem folynak ilyen kényelmesen. Barátaim el is mondták, hogy teljes felszerelésben, gázálarcban, füsttel elárasztott levegőben edzenek. Vezetőikkel együtt azt tartják, amit a katonák és tisztjeik: minél nehezebb a gyakorlótéren, annál könnyebb a harcban, vagyis a mentési munkálatokban. KÜLÖNÖS TISZTELET övezi a bánvászmentöket, akár aktív, akár ökéntes szolgálattevők. A fogorvosi rendelő előtt éjszakai munkából érkezett vagy munka előtt álló fogfájós, dagadt arcú bányászok várákoztak sorukra. A mentőszolgálati központ sofőrje — akit ismernek az emberek — elkínzott arcú férfit vezet be majd bekopog és betessékeli az ajtón. Csak annyit mond: bányászmentő, sietünk, készenlétben van! ... És a többiek nem zúgolódnak, amikor a páciens fogától megszabadulva kilép az ajtón, még sajnálják is, és megveregetik a vállát. SZÁNTÓ GYÖRGY Gyakran fordul elő vita közben, ha műkodvelésröl van szó, mikor meghányják-vetik annak előnyeit, hátrányait, hogy példát kell említeni, jó példát — s ilyenkor a „például" szó mögött nincs konkrét név, hanem csak egy odabiggyesztett „például egy jó együttes". Határozatlan, inkább csak képzeletben élő példa, egy együttesről, mely színvonalas, lelkes, produkcióképes. szervezett, Kelet- és Közép-Szlovákia magyarlakta falvaiban. Siker volt, jóízű siker, valamennyi énekes újrázott, a közönség lelkes tapsa néhányszoros ráadásokat csikart ki a fiatal énekesekből. De pattanásig feszült tüdővel újrázott a tánckar is a fergeteges székely táncok után. Nem tudom, hogyan lehetne jobban leírni a sikert. Talán a felszabadulási népdalversenyek óta egyre jobban s latnélkülisége. Az ő művészetüket rögzíteni lehetetlen, legalábbis a jelenlegi körülmények mellett céltalan. Marad tehát az egyetlen megoldás, a turné. Csakhogy éppen ez a megoldás a legnehezebben keresztülvihető az amatőr együttesek esetében. A legelső kritikus pont maga az amatőrizmus. Ez talán a leglényegesebb. „Ha így megy tovább, akkor jövőre alsónadrágA „Szőttes" olyan együttes, melyet fel lehet példaként hozni minden vitában, ahol néprajzi tisztaságról, a fiatalok lelkesedéséről, közönségsikerről van szó. A „Szőttes" fiatal együttes, talán ősszel lesz csak egy éve, hogy a Csallóközi DalTáncegyüttesből Pozsonyba felkerült Quittner János fejében megfordult az ötlet, a többi szépreményű ötlet közt a legolcsóbb, hogy táncolni kellene. Aztán próbák következtek, öszszeállt egy jó, színes, igényes, sőt a közönség számára mutatós népművészeti műsor. A mű-, sorba bekapcsolódtak a szlovákiai népdalverseny (Tavaszi szél vizet áraszt) győztesei, kik végre már nem csak a versenyeken szerepeltek a közönség előtt, hanem önálló műsorban is. Egyszóval összeállt a műsor, és az együttes a CSEMADOK KB támogatásával nyári turnét nagyon megérdemelten előtérbe kerülő népi kultúra szépségét fejtegetni, távlatait bizonygatni már üres szalma cséplése volna. Batta György Gombaszög kapcsán egy cikkében hanglemezfelvételeket emleget, Mits Klára népdaléneklése alapján — joggal. De nem csak Mits Klára érdemesülne erre a kitüntetésre, hanem a Szőttes énekesei is: Pereszlényi Irén, Balogh Matild, Skrutekné és Varga Katalin is. Bár a hanglemezfelvétel még nem elégíti ki azt az igényt, melyet falvaink és városaink népdalszerető közönsége támaszt, nem élő kontaktusa a hanglemez az előadónak a hallgatóval, mégis jelentene bizonyos előrelépést ezen a területen. Sokkal összetettebb, s legalább ennyire megoldást sürgető probléma a népi táncosok távban fogunk táncolni" — mondta egy alkalpmmal az Űj Nemzedék egyik lelkes tagja. A „Szőttes" esetében is nagy problémát jelent az amatőrizmus. Egyrészt a pénztelenség, másrészt a tagok semminemű díjazásban nem részesülnek — meddig lehet egyfolytában lelkesedni, harmadrészt a munkahely kötöttsége (a turnén az egyik szólista nem vett részt, mert még fizetetten szabadságot sem kapott). Zenekart és kölcsönzött ruhákat szerencsére tudtak szerezni az együttes vezetői. Nemcsak a soft fiatal tehetség sorsáról van szó. „A például a Szőttes" sajnos nem csak a magas színvonal és a fiatat lelkesedés sikerét jelenti, jelenthet mást, rosszabb elő|elű távlatot is. GAGYOR PÉTER m m SZLOVAKIA KET EVVEL EZELŐTT A Pravda Emil Gregor tollából az elmúlt héten, augusztus 3-tól kezdődően folytatásos cikksorozatot közölt a két évvel ezelőtt lezajlott szlovákiai eseményekről. Á Cikksorozat címe: A Kultúrny život 31. száma felett. Ugyanis e júliusi számban jelent meg a Velünk az igazság című szégyenletes dokumentum, mely az egyre fokozott szovjetellenes légkör gyümölcse volt. A Kultúrny život szerkesztősége a szerkesztőbizottságban beállt szakadás után már nem reprezentálta a Szlovákiai írók Szövetségét. A szerkesztőség és a szerkesztőbizottságban megmaradt tagok: /ozef Bob, fozej Bžoch, Štefan Drug, Kornel Földvári, Anton Hykisch, Michal Nadubinský, Rudolf Oľsinský, Pavol Števček stb. a maguk külön útját járták. A nevezett dokumentum olyan időben keletkezett, mikor a jobboldal már biztos volt abban, hogy a XIV. rendkívüli pártkongresszuson megszerzi a győzelmet, mivel a pártapparátus már szét volt zúzva, a biztonsági szervek paralizálva és Dubček, aki a „megújhodási folyamat" során szerzett népszerűségének fényében tetszelgett, már csak azt olvasta, amit előírtak neki, a sajtó, a rádió és a televízió pedig a nemzeti egységet és összefogást hirdették a belülről lenyegető veszély, a „konzervativizmus" és a kívülről fenyegető veszély, a Szovjetunió ellen. Mindez annak ellenére történt, hogy a májusi plénum a jobboldali veszélyt jelölte meg a fő veszélynek, Dubček pedig kijelentette, hogy szövetségünk a Szovjetunióval olyan tényező, amelyre eddig is építettünk és továbbra is építeni íügunk. A Velünk az igazság című pamflet tulajdonképpen Prágában jött létre. A 2000 szó szerzői szerkesztették össze, főleg Pavel Kohout író közreműködésével és a Literárni listy július 26-i számában közölte, ahol A négy nagy Sz manifesztumának keresztelték el, vagyis a szocializmus, szövetség, szuverenitás, szabadság manifesztumának, alcíme pedig ez volt: Az állampolgárok üzenete a CSKP KB elnökségének. A jobboldalnak azért volt szüksége erre a felhívásra, hogy megrendezze a nemzeti egység és összefogás látszatát a Szovjetunió ellen. Maga Pavel Kohout szinte tréfásan írta le az akciót, csakhogy efinek a tréfának ezer és ezer egyszerű ember félrevezetése volt az eredménye, és országunkat az augusztusi tragédia szélére sodorta. Az üzenetet a Literárni listy első oldalán közölték, mellette egy harcban elesett vöröskatona fényképét, akit gyászoló bajtársai vesznek körül. A kompozíció egyetlen magyarázata az akkori légkörben csak ez lehetett: Próbáljatok csak idejönni, ugyanígy végzitek! Még aznap megindult az aláírásokat gyűjtő akció. Állítólag egymillió aláírást gyűjtöttek. Mindenesetre 85 509-et a televízió kamerái ós az egész cseh nemzet színe előtt átadtak a naiv képet vágó Dubčeknak, aki kijelentette: „Ma már biztosan állíthatjuk, hogy olyan egység van itt kialakulóban, amilyen hosszú évek óta nem volt ebben az országban, olyan egység, amelyre népeink régóta vártak már, s amilyet szocialista törekvéseink meg is érdemelnek". S ugyanez a Dubček, amikor egy fél évvel később a pártelnökségben bírálták ezért az akcióért, szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy nem is tudott arról, mit készítettek elő számára tulajdonképpen a televízióban. Mindenesetre az aláírásokat annak a Dubčeknak adták át, aki kommunistának mondta magát, akire a legmagasabb párttisztséget bízták, s aki a nacionalista hisztéria légkörében kialakult egységet méltatta a legtöbbre. Dubček, ölében az aláírási listák garmadájával, örömteljesen mosolygott, s nem sejtette, hogy Tiszacsernyőn a szovjet államférfiak felteszik neki a kérdést: „Állítólag százezer aláírást gyűjtöttek. Ha ilyen érvekkel kíván dolgozni, néhány órán belül mi is összegyűjthetünk 240 millió aláírást, hiszen ez nem okoz semmilyen nehézséget." Mint említettük, a Literárni listy a július 26-i rendkívüli kiadásban közölte a felhívást. A szám belsejében találhatók az első aláírások százai, köztük Szlovákiából származó aláírások is. Ügy kerültek oda, hogy a szlovákiai jobboldali opportunisták koalíciója, mely állandó kapcsolatban állt prágai cinkosaival, keletkezése pillanatától kezdve figyelemmel kísérte az akciót, s a Kultúrny životban lemásolt pamflethez írt bevezetésben ezt nyíltan be is vallja. Ugyanazon a pénteki napon, ugyanazokban a reggeli órákban, mint Prágában a Literárni listy szerkesztőségében, a bratislavai Kultúrny život szerkesztőségében is gyülekeznek az első aláírók, s az aláírásokat eljuttatták Prágába is. A bratislavai televízió publicistáinak aláíró akciójával együtt péntektől keddig sikerült is összegyűjteni 9161 aláírást. Á Hirš-, Friš-, Fiš-, Weiss-, Rossian-, Tausing-, Löbel-félék támogatta szégyenletes akciót a Kultúrny život szerkesztősége pirulás nélkül a négymillió szlovák nemzeti egységének kifejezéseként tüntette fel. A dokumentumban a szocializmusról beszéltek, valójában a párt vezető szerepe ellen harcoltak, a politikai pluralitás elvét hangoztatták és az ellenzéki pártok tevékenységének legalizálását követelték. A szovjetbarátságot és a Szovjetunióval való szövetséget hangoztatták, de valójában szégyentelenül gyalázták a Szovjetuniót. Szuverenitásról beszéltek, valójában a Varsói Szerződés megszegését, a semlegesség kikiáltását és az ország nyugati orientációját készítették elő. Az aláírók zöme kispolgári származású és beállítottságú értelmiségiekből, irodalmárokból, újságírókból, akadémikusok és egyebek soraiból verődött össze. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy sokan nem is tudták, mit írnak alá, s nem mindenki volt opportunista, aki aláirta a felhívást, de az aláírók között egyetlen opportunista sem hiányzott. Az egész akció kuriózuma, hogy a nyugati polgári sajtó „a hegyekből alászálló, íráshoz nem szokott" embereket látott az aláírókban. Más körülmények között alighanem fölháborodva tiltakoztak volna az ilyen minősítés ellen. Ebben az esetben diszkréten hallgattak. Ám a burzsoá sajtó patriarchális elképzelései ellenére a íelhívás rendkívül kárhozatos szerepet játszott, és fontos belpolitikai tényezővé vált, mely a két országrész különböző politikai szintjét napok alatt szinte kiegyenlítette, mégpedig a jobboldal hegemóniájának javára. Az akció szlovák szervezőinek bűnét ebben látjuk. S ezért helyes és igazságos, ha a pártszervek, de főképpen az SZLKP KB kivizsgálja és értékeli az akció résztvevőinek ténykedését. Ez következetes és szívós munkát követel, s meg kell mondani, hogy igényes és hosszadalmas munka, mert minden egyes esetet differenciáltan kell megítélni, különösen azoknak az elvtársaknak az esetében, akik mai ténykedésükkel igyekeznek helyrehozni mindazt, amit elrontottak. A kérdés ilyen megközelítése jelenti a kezességet arra nézvést, hogy mindenkit érdeme szerint ítélünk meg. Kulturális hírek • A Hollywood Story című hatalmas film-montázs, amely az amerikai film-metropolis történetének legfontosabb jelenségeit mutatja be, tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy semmi sem új a nap alatt, mert a mai filmek minden modern kísérletét kipróbálták már Hollywoodban — harminc vagy negyven évvel ezelőtt. • Ingmar Berginan, a világhírű svéd lilmrendező arról beszélt egy sajtónyilatkozatában, hogy a színházak a jövőben csak komédiákat adnak elő. Elég vad a világ — mondta a művész — és az embereknek nem lesz kedvük máshoz, mint a komédiázáshoz.