Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-14 / 192. szám, péntek

PAPOK PÁRTJA - URAK PÁRTJA Ülnek a kaszinóban. Kvaterkáznak, kártyáznak, politizálnak. Élnek, jól élnek. Urak, magyar urak, akik politika nélkül nem élhetnek. De ez a politika csak akkor politika, ha azt nem zavarja sem csendőr, sem börtön, sem semmiféle más kellemetlenség, ha ott van az úri kaszinó, ha minden harmadik szó „kérlek alásan", ha jól szelel a szivar, ha jól böfög a gyomor, ha jól ízlik a bor. Röviden: jó a politika, ha az időtöltés, úri virtus, sport, ebéd utáni fekete. Úri politika, magyar politika: uraknak játék, szegényeknek — pokol! A dicső korok már elmúltak. A herélőkés már nem divat, a deres igazságtevése már nem korszerű, az első éjszaka joga — amikor a földbirtokos az ágyába cipelhetett minden zsellérmenyasszonyt, hogy meggyalázza — már a múlté. A magyar úri politika halad a korral, ha már nincsen deres és herélőkés, itt van a jófene demokrácia, amit csűrhetek, csavarhatok úgy, ahogy akarok, a fő, hogy abból nekem, a magyar ömak legyen haszna. Politika: úri virtus, úri időtöltés. Az egyetlen, amit el nem hagynak, az egyetlen, ami halandó létüknek még valami alapot ad. Azt, hogy politizálhatnak és úgy politizálhatnak, ahogy a magyar úr politizált harminc év előtt, a becsapott magyar tömegeknek köszönhetik. Azoknak a magyar tömegeknek, akik közül sokan még ma is jobbágysorban tengődnek, a Dózsa Györgyök utódai, a delesen vérzettek unokái, akiket még el lehet szédíteni, mert erős az úr és erős a pap. Urak játéka: politika. Játék a dolgozók bőrére, játék, kegyetlen hamis kútmérgezés, mert ahhoz a népnek semmi köze, mert az ő nevében ugyan, de nélküle csinálják. Szüllö kegyelmes úr, aki a külföldi előkelő szállodákban éli le életét, ugyan mit törődhet Nagy János munkanélküli zsellér sorsával? De azért van pofája és ennek a Nagy Jánosnak a nevében mer beszélni. Nem látja meg a kenyeret, ami annak nincs és amiből a Szüllőnek és társainak bőven kijut, nem látja és nem törődik azzal a kenyérrel, amit meg kéne szerezni. Ehelyütt Szüllő úr mit csinál? A „kisebbségek" jogait védi. A magyar népet védi, a szegény árva magyar népet. Valahogy úgy, mint mintaképe, a magyar úri rabló Bethlen gróf, aki szintén addig utazgatott magyar sérelmekkel, amíg kijárta magának a optánspört, azaz: amíg a románok által lefoglalt birtokaiért nem kapott teljes kártérítést a magyar dolgozók zsebéből. Hazaszeretet!... Amikor Szüllő kegyelmes úr messzi városokban szaval a magyar kisebbségekről, akkor biztos, hogy egy pillanatig sem a tömegre, a szegényekre gondol, de a kevesekre, akiken „kisebbségi" sérelem esett, a földbirtokosokra, akiknek az ezer holdból elvettek mondjuk 200-at. Ha Szüllő kegyelmes úr a kisebbségi sorsra gondolna, ahogy ez itt tényleg megvan, akkor Nemeskosútiról kéne beszélnie, az árva magyarokról, a kenyértelen magyarokról, akiket a nagy magyar urak szintén segítettek elárulni, eladni. Azokról kéne beszélnie, akikkel egy Szüllő nem törődhet, mert ezek — nincstelenek, mert ezek kenyeret akarnak, mert a „magyarság" legnagyobb ellenségei — kommunisták. A Szüllők nem szállhatnak síkra a szegények jogaiért, mert akkor a mi demokratikus köztársaságunkban — börtönbe kerülnének, ők csak a hasukat féltik és legfeljebb azokat, akik nekik lehetővé teszik az úri politikát. Csak eggyel törődnek: a jó tűrő és ma is úri igába görnyedő Nagy Jánosokat ne fertőzhesse meg semmiféle szegényember-politika, semmiféle kommunista istentelenség. Azért vannak a papok a szószéken, hogy az igazi malasztot hirdessék: a túlvilági örömöket, amiben minden szegényember dögivei fog dúslakodni. Papok pártja — urak pártja. Mindegy, hogy Szüllőnek hívják vagy Szentiványinak. Mindegy, hogy az egyiket a katolikus papok támogatják, a másikat pedig református tiszteletesek. A fő: léprecsalni a népet és fenntartani az uraság nagyszerűségét, időtlen időkig. Ügy, ahogy odaát csinálják vitézkötóssel és más frászkarikával. Ezért bálványuk a Bethlen és a Horthy és ezért eszi őket a gyönyörűség, ha meghallják, hogy jön Ottó, az apostoli király. Az úri banda összefog, hogy a maga ezer holdjait, szórakozásait, kvaterkázásait, a gondtalanságot, a politikai játékot megmentsék. És vannak magyarok, vannak faluszegényei, vannak dohánygyári munkásnők, akik erre a léhűtő bandára adják voksaikat. Menj ki egy népgyűlésre, amit Szüllő, Szentiványi vagy valamelyik csatlósuk tart a faluban, ahol már a tehetős gazda is kezd azon gondolkozni, hogy mi is lesz holnap/ Mi történik? A kortesek összecsödítik a népet, lovasbandériumot állítanak össze, legényvirtust, és fehér ruhás lányok virágcsokorral köszöntik a nagy honmentőket, akik, hogy zsebüket, holdjaikat megmenthessék, még a faluparolázástól sem riadnak vissza. Ezek aztán hetet-havat összeígérnek a magyar falusi szegénységnek. Utána — bankett! Mindig baiíkett. Enélkül nincs magyar úri politika. Néhány zsíros gazduram is ott van, akik majd elolvadnak a gyönyörűségtől, hogy íme, Szüllő vagy Szentiványi kegyelmes úr egy asztalhoz ül le velük. Mintha csak Szent Péter szállt volna le a földre! A zsíros parasztok továbbadják a maszlagot és a falu odavan: ezek aztán igen, ezek képviselik igazán a magyar népet. Jó magyarom, aki nem tudod, hogy holnapra mi lesz veled, voltál-e már kommunista népgyűlésen? Voltál már ott, ahol a szegényember beszélt szegény emberekhez? Nem úri politikus, akit bandériummal fogadnak és akit fehér ruhás lányok köszöntenek. Ez az ember rólad fog beszélni, neked fog beszélni és Te meg fogod őt érteni. Arról fog beszélni, ami neked nincs, ami pedig kijárna, mert dolgozol, mint a barom és amikor érezni fogod, hogy a te igazságodat beszéli és közbekiáltod, hogy úgy van, akkor a hatósági küldött fel fogja oszlatni a gyűlést, mert nem szabad, hogy a szegény emberek megértsék egymást. Utána nem lesz bankett, de a szónokot talán elviszik a csendőrök és közületek is egypárat, mert tudják, hogy igazat beszéltetek, márpedig ezt nem szabad hangosan megmondani. Az urak banketteznek utána, isznak előtte, a kommunista szónok fáradtan gyalog jön valamelyik másik faluból és utána bankett, dínomdánom helyett megismerkedhet a csendA KOMMUNISTA CDE3E3E3 EJ őrpuskával vagy gumibottal. Aki az igazat mondja, annak betörik a fejét, aki csal és ámít, azt bankettel ünneplik. Ne hallgassatok magyar faluszegények a Szüllőkre, Szentiványiakra, de hallgassátok meg azokat a fáradt, egyszerű embereket, akik hozzátok jönnek, akiktől nemcsak úr és pap, de járásfőnök és csendőr is óva int. Űr, pap és államhatalom csak egyet akar, hogy ti örökre az érdekeiket szolgáljátok, hogy ne jöhessen hozzátok ember, aki másról beszél, mint a Szüllők és csatlósaik, hogy ne jöhessen közétek az igazság, a szegónyemberek, a dolgozók igazsága: a kommunizmus. Zsellérek, nincstelen magyarok, kisgazdák, földmunkások mutassátok meg, hogy eljött, megérkezett közétek is, mutassátok meg, hogy méltók vagytok hozzá, mutassátok meg és ordítsátok világgá, ordítsátok a Szüllők és a csendőrök fülébe, hogy ti is itt vagytok, hogy élni akartok. Vegyétek ti magatok a kezetekbe sorsotok irányítását. A dolgozók sorsát csak a dolgozók intézhetik, ne adjátok ki sorsotokat hamis uzsorakamatra, úri, papi és egyéb léhűtőknek. Seperjétek el óket, emeljétek fel a Dózsa-öklöt, és ítéljetek. Magatok felett fogtok ítélkezni, egy egész világ felett. Arról, hogy az úri magyar politika tovább is ámíthasson, vagy hogy a szegényemberek politikája győzzön, hogy a dolgozók pártja: a kommunista párt ítélhessen! FÁBRY ZOLTÁN (Megjelent a Munkás 1931. október 21-t számában) Léuán építik Közép-Európa legnagyobb és legmodernebb textilüállalatát. Évi kapacitása meghaladta majd a 40 millió méter ágyhuzat- és inganyagot. Felvételünkön: Pavel Stepánek, a Kovotex által szállított modern szövőgépet szereli. (CSTK felv.) Nem bujkál, mint az én Tasabuszom. — Kicsit az apjának éreztem magam. Nekünk köszönheti, hogy életben maradt... Szégyellem is magam, hogy megfeledkeztem róla. Hogy annyi öv után ... — Te mondtad nekem: az lenne a furcsa, ha nem jutott volna az eszedbe ... — Ki tudja, milyen ember lett belőle?! Az apa felelős gyermeke életéért... — Felelős ... — dünnyögi Górázd. — Ha hagyja, hogy felelős legyél érette! — A t'iát látja maga előtt. Kedvet érez, hogy megkérdezze Baksától, érti-e a mostani fiatalokat? Miért gondolkodnak másképp, mint az öregek? Valami visszatartja. Szégyenérzet fojtja magába a kikívánkozó szavakat. Az őrnagyra tekint. — Te nem lehetsz felelős a kislány életéért. Megtetted a kötelességedet, megmentetted. Nem fogadtad a családodba .. . Baksa figyelmesen néz Górázd szemébe. Valamit elhallgat előtte, egyszerre másról kezdett beszélni. Lehet, hogy elmondaná, ha ő is őszinte tudna lenni hozzá. Nem árulhatja el, mennyire bántaná, ha Aliz is hasonlóan gondolkodna, mint a férje. Erről nem beszélhet, ez még előtte is titok. Az órájára pillant, hogy másra terelje a figyelmét. — Akkor én megyek is — mondja Górázd. — Sok dolgpd lehet. .. — Még elég időm van. — Nem feledkezel meg Tarabuszról? — Amint megtudok valamit, azonnal megüzenem. A fiad hogy van? — Jó gyerek, csak egy kicsit szabadszájú, mint az új apostolok! Érted? ... — Kell a friss vér, az elevenség .. — Köszönöm szépen az ilyen elevenséget! Ha tiszta vizet akarok önteni a pohárba, nem engedhetem meg, hogy szennyes víz kerüljön a mi poharunkba! — Frankén mérnökre célzói? — A fiammal dolgozik, már mondtam neked. Képzeld, az a taknyos gyerek ajánlotta a pártba! Mit tud ő még az életről?! — Hisz nem gyerek már! Mérnök a fiad! — S ha Frankén apját lőttem agyon a falu határában?! — Te ezt tudtad?! — - Most is csak sejtem ... — A fiad, s maga Frankén mérnök sem tudhatja, hogy mi történt a falu határában!... — Azt is megtudtam, hogy az öreg Frankén a Német Párt tagja volt! — A DP tagja volt? — kér-" dezi Baksa, hogy palástolja csodálkozását. Ezt még ök sem tudták. — Csodálkozol, mi?! Megtaláltam a jelentkezési ívét! — A gyermek nem bűnhődhet a szülő vétkéért — jegyzi meg az őrnagy. — Ogy beszélsz, mint a pártelnökünk! A fiam örömében tapsolna neked! Baksa elmosolyodik. — Ne keseregj, Górázd elvtárs. — Téged sem értelek! Egyszer nekem adsz igazat, aztán a fiamnak ... — Mit csináljak, ha mind a kettőtöknek igaza van?! — Mind a kettőnknek? — Mindig az adott helyzet alapján kell megítélni az embereket. A mérnök urat nem az apja vétke miatt... — Nem értem. — Frankennek hol élnek H rokonai? Külföldön? Górázd csodálkozik. — A kérdőíven egy rokont sem ismer be! — Salzburgban él egy Georg Leimitz nevű ember, Frankén unokabátyja. Már háromszor járt itt nála ... Górázd meglepetésében kérdőn mered az őrnagyra. — Figyelitek őket? — szólal meg rövid idő múlva. — Csak azokat szoktuk figyelni, akik felkeltik az érdeklődésünket — feleli Baksa. — Ezt csak neked mondtam! — Értem — válaszolja Górázd. — Tudom, hogy mit jelent a titoktartás. Bennem megbízhatsz! — Annyira azért nem kell titokban tartani — mondja Baksa. — Valaki megkérdezhetné tőle, már a kérdőív ürügyén is, vannak-e rokonai? Hol élnek a rokonai? Mert ritkán találsz olyan embert, akinek ne lenne rokona... — Értem — válaszolja újra Górázd, s mint aki átlát a szitán, elmosolyodik. — Ki kell ugratni a nyulat a bokorból! Bízd csak rám! — Érzi, hogy az őrnagy többet nem árulhat el. Így is sokat mondott. Fény gyúl a szemében. Halvány pír árasztja el sápadtas arcát. — Mégiscsalt nekem lesz igazam! — Még nem biztos! — Te mondtad! — Az még nem vétek, ha valakinek rokona él külföldön. — De figyelitek! Nekem ez is elég! Nem .lehet tiszta a keze! — Furcsa ember vagy ... — Én már nem változok meg! Én már ilyen vagyok! A titkárnő szobájában cseng a telefon. Górázd feláll. — Ha valamit megtudnál, hívj fel — kéri Baksát. — És te is! — mondja Baksa. — Számíthatsz rám. — És a fiadra is ... — Most már nem tagadhatja meg az apját! — mondja Górázd és elbúcsúzik. A titkárnő benyit. — Prága hívja, Tománek százados akar magával beszélni. — Kapcsolja hozzám — mondja Baksa, s az íróasztalához siet, hogy felvegye a kagylót. — Mi történik Halderrel? — kérdezi Baksa Gálát századostól. Vrábel nyugtalanul pillant az őrnagyra. Nem érti, miért nem kezdi vele, hogy mit tudott meg az öreg Raábról, Klatzról?! Itt már kézzelfogható bizonyíték van a kezükben. Csak volt! A levelek elmentek! De mégis! Az öreg Raáb tiszta! Klatzot csak vallatóra kellene fogni, s úgy beszélne, mint egy angyal. Ismerem az ilyen embereket, nem „profi"! Baksát miért érdekli annyira Halder Ottó? Azért, mert katonatiszt? Nyaggassák őt a katonai elhárítok, úgyis kiveszik a kezünkből! ... Az őrnagy feltette a kérdést, nem szólhat közbe. Észrevehette türelmetlenségét, mert feléje tekintett, s mielőtt Vrábel szemébe nézett volna, hirtelen a jegyzetfüzetét felcsapó Galátra pillantott. A magában tanakodó Vrábel nem tudja megfejteni, miért érdekli annyira az őrnagyot Halder esete. Még tisztázatlan ügy. Kutató tekintete nem tud semmit leolvasni az őrnagy arcáról. Csak a felfelé kúszó homlokát, kopaszodó fejét vizsgálhatja. Már nem is pillant feléje, mintha nem is venne tudomást róla. — Nos? sürgeti Gálát századost. — Tegnap elkezdtük az „akciót" — válaszolja Gálát. — A katonai tervezőintézet parancsnoka tegnap déiután Halder őrnagyot is belevonta a „titkos, bizalmas" munkába. Új „feladatot" kaptak, részt vesznek az atomelhárítási rendszer kiépítésében. Támaszpontok satöbbi... A Varsói Szerződés egyik elvetett tervén kezdenek „dolgozni". Az ügy érdekli a szövetségeseket is ... IFolytatjuk) 197Ü