Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-14 / 192. szám, péntek

MOZGALMAS FÖLDRÉSZ 1970 AZ NDK kormányküldöttsége csütörtökön reggel Berlinből Moszkvába utazott, hogy részt vegyen az NDK és a Szovjetunió gazdasági távlati terve egybe­hangolásának ' befejező tárgya­lásain. A fejlesztési terv az 1971—75 közti időszakot öleli fel. A küldöttséget Gerhard Schürer miniszterelnök-helyet­tes, az állami tervbizottság eh nöke vezeti. NAGY BRITANNIÁBAN au­gusztus elején közel 600 ezer munkanélküli volt. Ez a leg­több munkanélküli ebben az évben. AZ AMERIKAI szenátus 52 szavazattal 47 ellenében tegnap elutasította azt a javaslatot, mely a Safeguard-rakétarend­szer második fázisában a költ­ségek 322,2 millió dolláros csök­kentését célozta. Ezzel jóvá­hagyták a kormány 1,4 milliár­dos utólagos kiadási tételét. KIM IK SZENNEK, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökének meghí­vására csütörtökön hivatalos látogatásra Phenjanba érkezett Gaafar Nimeri, a Szudáni Köz­társaság Forradalmi Parancs­noki Tanácsának elnöke, mi­niszterelnök és külügyminisz­ter. TOKIÓBAN tegnap véget őrt a japán szakszervezetek fő taná­csának (SOHYO) ötnapos kong­resszusa, melynek befejeztével a küldöttek megválasztották az úi vezetőséget. A kongresszus egyúttal elfogadta az 1970. évi akcióprogramot, azzal a meg­jegyzéssel, hogy a tanács támo­gatni fogja a Japán Szocialista Pártot. RALPH ABERNATHY, a meg­gyilkolt Martin Luther King utódja, a néger egyenjogúság élharcosa szerdán Atalantában a keresztény vezetőség déli kongresszusán felhívást intézett a néphez a szegények újabb washingtoni menete megszerve­zésének érdekében. GAAFAR NIMERI, a Szudáni Köztársaság Forradalmi Pa­rancsnoki Tanácsának elnöke, miniszterelnök és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke Pekingben aláírta a Szudán és Kfna közti gazdasági, műszaki, kulturális és tudományos együttműködési egyezményt, — jelentette szer­dán az Oj Kína hírügynökség. Kommentárunk­„A magas szerződő jelek vitás kérdéseiket kizárólag bé­kés eszközökkel oldják meg, és kötelezik magukat arra, hogy az európai és a nemzetközi biz­tonságot érintő kérdésekben, va­lamint kölcsönös kapcsolataik­ban az ENSZ alapokmánya 2. cikkelyének megfelelően tartóz­kodnak az erőszakkal való fe­nyegetőzéstől vagy erőszak al­kalmazásától" — ezt a kitételt tartalmazza a tegnapelőtt Moszk­vában ünnepélyesen aláírt szov­jet—nyugatnémet szerződés, me­lyet a szovjet vezetők fontos határkőnek neveztek, s nem egy nyugati burzsoá lap kissé pate­tikusan „történelmi fordulópont­ként" jellemzett. Ma már vitathatatlan, hogy a hosszú és kitartó tárgyalások, a szovjet kormány részéről ta­núsított türelem és megértés, minden békés kezdeményezés felkarolása meghozta gyümöl­csét. Az amerikai imperializmus hadigépezetébe a NATO-n ke­resztül is beállított bonni állam hivatalosan, kancellárjának és külügyminiszterének aláírásával megpecsételve kimondta, hogy kizár minden erőszakos csele­kedetet vagy fenyegetőzést a Szovjetunióval és következés­képpen a vele szövetségben levő kelet-európai országokkal szem­ben. A szerződésnek egy másik cikkelye pedig kimondja, hogy „maradéktalanul tiszteletben tartják az összes európai álla­mok területi sérthetetlenségét a mai határok mellett..., nincse­nek területi követeléseik senki­vel szemben sem, és a jövőben sem támasztanak ilyen követe­léseket; ma és a lövőben sért­hetetlennek tekintik az összes európai államok határait úgy, ahogyan azok a jelen szerződés előírásának napján húzódnak, beleértve az Odera—Neisse-vona­lat, amely a Lengyel Népköztár­URUGUAY Monstrera^.iát rendezett szer­dán az uruguayi hadsereg és a rendőrség, bár ezzel közvetle­nül veszélyeztette a gerillák fogságában levő túszok életét. A katonák mise közben fogtak körbe egy katolikus templomot és mindenkit igazoltattak, a pa­pot sem kivéve. Megrohanták a Nációnál nevű profi labdarúgó­csapat székházát is és átkutat­ták az épületet. A letartózta­tottak száma már kétszázra te­hető, de a 12 ezer katona és rendőr bevetése sem vezetett nyomra. Az óránkint ismétlődő raz­ziák és a tucatszámra felállí­tott útakadályok miatt az álta­lában forgalmas főváros utcái kihaltak. A helyzet feszültségé­re Jellemző, hogy a Tupama­ros-csoport el akarja rabolni Silvio Grotti tábornokot. Egyéb­ként egyes személyek szerint a Tupamaros-csoport hajlandó közvetlenül tárgyalni a túszok sorsáról az amerikai és a brazil nagykövetséggel, miután a kor­mányzat nem hajlandó szaba­don bocsátani foglyait, a kül­földi túszokért. Az AFP hírügy­nökség szerint a montevideói kormány egyelőre kitart a tár­gyalások elutasítása mellett. A döntést az éjszakai tanácskozás után hozták, amelyen részt vett forge Pacheco államelnök is. Latin-Amerika számos közéle­ti személyisége és politikusa elítélően nyilatkozott a külföl­di diplomaták elrablásáról és egyikük meggyilkolásáról, ame­lyet az uruguayi Tupamaros il­legális mozgalom követett el. „A Chilei Kommunista Párt és a népi egységtömb egészében véve helyteleníti a Tupamaros efféle akcióit" — jelentette ki Teitelbaum, a Chilei KP Politi­kai Bizottságának tagja. Gustavo Machado, a Venezue­lai KP Politikai Bizottságának tagja caracasi sajtóértekezletén szintén elítélte a Tupamaros­mozgalom diplomatarablásait. „Az ilyen módszerek károkat okoznak a tömegek harcának, CHABAN DELMAS francia miniszterelnök feleségét tegnap a spanyol határ közelében autó­baleset érte, s röviddel kórház­ba szállítása után meghalt. A kormányelnök 21 éves fia csak könnyű sérülést szenvedett. mert jó fegyvert adnak a nép ellenségeinek kezébe" — mon­dotta. CHILE Salvador Allende, a chilei népi egységbizottság elnökje­löltje megígérte, hogy ha győz a szeptember 4-i választásokon, államosítja a főbb hazai és kül­földi monopóliumokat. Egy san­tiagói nagygyűlésen mondott beszédében leleplezte, hogy a külföldi cégek, főként az Ana­conda észak-amerikai rézbánya­ipari társaság pénzeli Chilében a baloldali választási tömb győ­zelmének megakadályozására irányuló „terrorkampányt". A megfigyelők szerint Allen­de esélyei napról napra na­gyobbak, s ma már megközelí­tik fő vetélytársainak — a jobb­oldali Jorge Allessaňdrinak és a kereszténydemokrata Radomir Tomicnak esélyeit. Santiagóban befejeződött az első latin-amerikai keresztény­demokrata ifjúsági kongresszus. A küldöttek elítélték egyes la­tin-amerikai államok parancs­uralmi rendszereit, s állást fog­laltak amellett, hogy vegyék fel a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat Kubával. A kong­resszus részvevői egységének megszilárdítására szólították fel a latin-amerikai ifjúságot az amerikai imperializmus elleni harcban. Brit munskáspárti küldöttség Toulouse-ban London — A Munkáspárt kül­döttsége Londonból Franciaor­szágba utazott, hogy részt ve­gyen Toulouse városában az emigrációban működő Spanyol Szocialista Párt konferenciáján. A brit vendégek biztosítják a spanyol szocialistákat további anyagi támogatásukról, melyet a Munkáspárt rendszeresen jut­tat a spanyol szocialistáknak. A Londonba érkező hírek sze­rint a spanyolországi küldöttek fele illegálisan érkezik a kon­ferenciára. A brit küldöttség hazaérkezé­se után jelentést tesz a „spa­nyol demokratákat védelmező bizottságnak", melyet a Mun­káspárt hozott létre, s melynek feladata, a kapcsolatok fenn­tartása a spanyol demokraták­kal. saság nyugati határait alkotja, valamint a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság közötti ha­tárt". Győzött a józan realitás! Ezt a gondolatot ébreszti az egysze­rű olvasóban a szerződés szőve­Biztató kezdet ge, melyet lapunk tegnapi szá­mában közöltünk. Kétségtelenül nagy erőfesítések kellettek, a nyugatnémet közvéleményben nagy átalakulásnak kellett vég­bemennie, hogy Adenauer, Er­hard és Kiesinger utóda aláírá­sával szentesítse a józanság ki­nyilatkoztatását. Húsz év múl­tán az antifasiszta múltú szociáldemokrata Willy Brandt kormányának kellett hata­lomra jutnia, hogy a szabad demokraták támogatásával nyél­be üsse ezt a szerződést, mely­nek megállapításait évtizedek óta követeli az európai közvéle­mény és amely nem utolsósor­ban magának a német népnek létérdeke. A sajtókommentárok és a hi­vatalos nyilatkozatok ünnepi hangja mellett nem szabad elfe­ledkeznünk arról, hogy a maga nemében első ilyen fontos szov­jet—nyugatnémet dokumentum csupán az első lépés a kölcsö­nös bizalom megteremtésére, hogy ebben a szellemben ren­dezzék az összes vitás kérdése­ket, majd az európai problémá­kat. Világos, hogy nem a szov­jetországtól függ, milyen gyor­san és egyáltalán követik-e to­vábbi ilyen pozitív lépések a kapcsolatok mostani gyümölcsö­ző felvételét. Hátra van még a szerződés ratifikálása, s a bonni ellenzék máris ellentámadásba lendült. A klerikális uniópárti ellenzéki politikusok a neoná­ciktól támogatva fennen hangoz­tatják, hogy „Brandték elárulták a német érdekeket", s hogy a szerződés „a szovjet hatalmi po­litika eszköze". E kifejezések a goebbelsi szótárból valók, de hathatnak, megtéveszthetnek em­bereket. Biztosra vesszük, vagy leg­alábbis reméljük, hogy a szer­ződés kiállja a parlamenti vita próbáját, s a józan nyugatnémet honatyák megszavazzák ratifi­kálását. Ám még ezzel sem lesz végleg elintézve a szerződés sorsa. A szerződés szövegét, szellemét a bonni kormánynak gyakorlati politikájával kell va lóra váltania, azaz az NSZK po­litikai gyakorlatából ki kell ik­tatnia a „múlt bűneit", demok­ratikus, békeszerető szellemben kell rendeznie kapcsolatait azok kai az európai országokkal, ame­lyekhez mind a múltban, mind mostanáig nem a legjobb vi­szony fűzte és fűzi. Mivel az ilyen politika a bon­ni reakció bősz ellentámadását váltja ki, a Braifdt-kormánynak a jövőben feltételezhetően ' eré­lyesebben kell szembefordulnia a militarizmus, a hódítóvágy ré­gi megátalkodott szellemét kép­viselő neonáci és uniópárti re akcióval, s ebben mindinkább támaszkodhat mind a nemzetkö zi demokratikus közvéleményre, mind az országon belül változó realitásként kibontakozó nyugat­német demokratikus erőkre. Már ma világos, hogy a Brandt-kor­mány pozitív politikai kurzusá­nak biztosítéka csak a következe­tesség és a reakcióval szembe­ni meg nem alkuvás lehet. Ebben a szellemben örömmel üdvözöljük a Moszkvában meg­született szovjet—nyugatnémet egyezményt, mely nyitánya le­het hazánk és az NSZK viszo­nya közeli rendezésének. l" Összecsapások és újabb bonyodalmak Észak-Írországban Londonderry — Észak-Íror­szág második legnagyobb váro­sában, Londonderryben csütör­tök hajnalig folytak a csatáro­zások a katolikus negyed lakói éá a katonák között, de ellen­tétben a korábbi értesülésekkel, az összecsapásoknak halálos áldozata nincs, csak néhány se­besültje. Szerdán a zavargásoknak két góca volt." A kormányrendelet megszegésével rendezett pro­testáns demonstráció (az „inasfiúk napja" nevű emlék­felvonulás), majd — az éjsza­kai órákban — a Bogside-nyo­mornegyed katolikus lakosságá­nak vlsszacsapásá. A protestáns gyűlésen valaki felfedezte Conor Cruise O'Brient, az ENSZ volt kongói diplomatá­ját, aki jelenleg az Ir Köztársa­ság parlamenti képviselője. A megfigyelőként megjelent ka­tolikus O'Brient véresre verték, úgyhogy mentők szállították kórházba. A protestáns tüntető­ket később a katonák könny­gázgránátokkal kergették szét. Éjszaka a katolikus Bogside­negyedben a környék munkás­lakossága hajnali fél négyig tüntetett tiltakozásul az unio­nisták provokációja ellen. Üveg­palackokkal dobálták a katoná­kat, majd amikor a fegyveresek fényszórókkal próbálták elvakí­tani őket, a katolikusok tükrök­kel verték vissza a fényt. A ka­tonák gumival bevont lövedéke­ket használtak. Chichester Clark az északír kormányzat feje Belfastban rendkívüli értekezletre hívta össze az Unionista Párt parla­menti képviselőit. Chichester Clark ezen az értekezleten tud­ta meg, milyen támogatásra számíthat, amikor saját pártjá­nak szélsőségesei ki akarják kényszeríteni távozását. A Scottland Yard hírei sze­rint a titkosrendőrség azt a je­lentést vizsgálja, mely szerint Angliába behatolt az „ír re­publikánus hadsereg" egy cso­portja, mely meg akarja sem­misíteni a CS-gázt előállító dél­angliai gyárat. * * * Arthur Latham munkáspárti küldött és három brit szakszer­vezeti szövetség képviselője szerdán felkérte Chichester Clark északír miniszterelnököt, hogy Bernadette Devlin küldöt­tet, akit a tavalyi londonderryi tüntetések miatt tartanak fog­va, mihamarabb helyezzék sza­badlábra. Latham küldött és a szakszer vezeti vezetők Reginald Maud­Ung brit belügyminisztert is felkérték, hogy támogassa a be­börtönzött B. Devlin szabadon bocsátását. Iktassák ki a vegyifegyvereket Washington — Claiborne Pell amerikai szenátor követelte, hogy az Egyesült Államok hala­déktalanul csatlakozzék ahhoz a genfi megállapodáshoz, amely megtiltja a vegyi fegyverek al­kalmazását a háborúban. Pell emlékezteti arra, hogy a genfi konvenciót már 84 állam írta alá. Nyolc hónappal ezelőtt Nixon elnök bejelentette, azt az elhatározását, hogy törekedni fog a genfi jegyzőkönyv ratifi­kálására, mind ez ideig azon­ban semmi gyakorlati lépést nem tettek. Pell szenátor sze­rint ez azzal magyarázható, hogy a genfi jegyzőkönyv rati­fikálása „korlátozná a könnyfa­kasztó gázok és a mérgező ve­gyianyagok alkalmazását Viet­namban". Viszonylagos nyugalom az indokínai harctereken Saigon — Phnom Penh — Az indonkínai harctereken, — hír­ügynökségi jelentések szerint — az utóbbi 24 órában viszonyla­gos nyugalom volt. Dél-Viet­namban mindössze két esetben tűztek össze a Felszabadítási Front alakulatai a saigoni egy­ségekkel. összecsapásra került sor a fegyvermentesített övezet­től délre is. Mindkét fél köny­nyebb veszteségeket szenvedett. B—52-es amerikai óriás bom­bázók csütörtökön reggel O'Reilly támaszpont térségét bombázták a laoszi határ köze­lében, amelyet immár néhány napja támadnak a hazafiak. A dél-vietnami Quang Tri tar­tományban a saigoni kormány csapatai csötörtökre virradó éj­szaka „tisztogató" hadművele­tet folytattak: mintegy ezer ka­tona kutatott azok után a sza­badságharcosok után, akik szer­dán Hue közelében támadást intéztek a saigoni kormány csapatainak két előretolt állá­sa ellen. A „tisztogatás" során nem kerültek harci érintkezés­be a partizánokkal, mivel azok az éj sötétjében elvonultak a területről. Kambodzsa területén két em­lítésre méltó összecsapás volt. A szabadságharcosok támadást indítottak Kompong Chanang városa ellen, amely mintegy 80 kilométerre északra fekszik Phnom Penhtől. Preytotung vá­rosai aknavetőkkel támadták a hazafiak. Ez a város a straté­giai fontosságú 7. számú fő út­vonal mentén fekszik az ország központi részében. Hanoi — A VDK sajtója Frank Bormann amerikai űrhajós misz­szióját Nixon elnök új manőve­rének nevezi, amelynek az a célja, hogy a világ közvélemé­nye előtt kétségbe vonják a Vietnami Demokratikus Köztár­saság humánus eljárását a ha­difoglyokkal szemben és ugyan­akkor eltereljék a figyelmet az amerikai háborús bűnökről. Bangkok — Az Egyesült Álla­mok ígéretet tett, hogy anyagi­lag támogatja a kambodzsai te­rületen tevékenykedő thaiföldi egységeket. Ennek értelmében az Egyesült Államok fegyvere­ket szállít a thaiföldi hadsereg­nek, biztosítja az újoncok ki­képzését. Mindezt Thanon Kitti­kacsom thaiföldi miniszterel­nök jelentette be. Hozzátette, hogy a megállapodás értelmé­ben, amelyet a múlt héten írtak alá Hawaii-szigeteken az Egye­sült Államok kétezer thaiföldi katonát fegyverez fel, továbbá két ágyúnaszádot, öt kisebb ha­jót és helikoptereket bocsát a thaiföldi hadsereg rendelkezé­sére. Valahol itt kell lennie az én békepálmaágamnak... (Oganov rajza

Next

/
Thumbnails
Contents