Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-02 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Furcsa történetek — különös emberek i ne élte volna még át azt a pil­" lanatot, amikor munkája vé­geztével rendet teremt munkahelyén, az asztalfiókokat bezárja, a kulcsot zsebre vágja és hazafelé készül. Kép­zeletében már valahol otthon jár. Va­jon mi újság a családban? Nem tör­tént-e valami a gyerekekkel, akiktől reggel sebtiben vett búrsút? Milyen osztályzattal tértek haza az iskolá­ból?' A munkahely gondjait egyszeriben felváltották az otthon problémái és a legszívesebben szárnyakat öltene, hogy mielőbb övéi között lehessen ... S ekkor kopogtatnak az ajtón . .. Ismeretlen fiatal lép be. — Nem akarok zavarni, elnézést. Csak egy pillanatra . .. Az ember az ördögbe kívánná a lá­togatót, de türtőzteti magát és próbál mosolyt erőltetni arcára, mert az il­lem így kívánja. — Ah. dehogy zavar ... Tessék ... jól öltözött, húsz év körüli, alacsony termetű fiú. Koromfekete göndör ha­ja, szemének parazsa elárulja szár­mazását. — Igazán csak egy pillanatra... — Tessék helyet foglalni. — Ha szabad inkább állva mara­dok ... Mozdulatain látszik, hogy nem igen szereti a nyugalmat. Izeg, mozog, nem tud egy helyben állni. Zsebéből né­hány géppel írt kéziratlapot vesz elő. — Nagyon kérem, olvassa el. múltból vagy tüntetés az új életmód ellen. Még inkább bizonyítás, hogy ő másra is képes, mint társai. — Ez még semmi. Nem akadna va­lahol egy penge? — Minek? — Megeszem ... — öngyilkos akar lenni? — Dehogy! Ne féljen! Megettem már néhányat.. . Próbáljon csak egyet előteremteni. Látja tanácstalanságomat, s egyre biztat. De pengét nem sikerül szerez­nem. — Nem baj, egy villanykörte csak akad. Akadt. Előhúzta zsebkendőjét, az égőt szépen belecsavarta, a zsebken­dő négy csücskét összefogta és gyors mozdulattal az asztal sarkához vágta. A zsebkendőt az üvegtörmelékkel a tenyerébe helyezte, a csavarmenetet és a huzalt óvatosan kiemelte. — A csontokat szépen kiszedjük .. A fémrészeket bedobta a papírko­sárba. Az apró üvegszilánkokat mar­kából a szájába -szórta. Fogai közt mint egy zúzóban ropogott az üveg. Közben társalgott. — Ne féljen, nem először csiná­lom ... Előbb jól meg kell rágni, így ni. .. ­Elmondta, hogy vacsora után nem egyszer egész tányért is megeszik. Soha semmi baja sincs. Erre úgy jött rá, hogy egyszer öngyilkos akart len­ni és pengét nyelt. Gyomorfájdalmai az egyetlen megoldás: ha benne az idegen elem, tehát ő, a saját, otthon­ról hozott világával beilleszkedik. Különben beáll az összeroppanás ... Kibernetikai eset: egy viszonylag zárt rendszer nem képes időben és eredményesen idomulni a környezet megváltozott feltételeihez. Az ilyen rendszer — esetünkben az ember — életképtelenné válik. — Tudja, mit szeretnék? Valahol Afrikában, primitív embereket taní­tani, beléjük oltani az igazi ember­séget. De az igazit! Nem az ilyen civi­lizáltat . .. Igen, ezt a környezetet megváltoztat­ni nem képes. Menekülne. Oda, ahol maga alakíthatná a saját környezetét, alakíthatná embertársai lelkivilágát. De ehhez egyszerű, tudatlan embe­rek kellenének, akik felett állna. Ebben látná az igazi boldogságot, ebben látná célját és önmaga reali­zálását. Csak egyet felejt el... Az egyszerű emberek, mindegyik külön­külön éli a maga viszonylag zárt vi­lágát. S végeredményben az ő törek­vésük is az, hogy az okét körülvevő világot a maguk elképzelése szerint alakítsák, idomítsák. S így találkoznak a viszonylag zárt egyéni világok a más egyéni világok­ból összetevődő környezettel. így fo­lyik a küzdelem egyén és a környezet között évszázadokon át és folytatódik az eljövendő évezredekben is. A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Egyéni munkaidő A München melletti Ottobrunnban egy kutató­intézetben két évvel ez­előtt érdekes kísérletei vezettek be. Minden al­kalmazottnak jogában áll meghatározni mikor lép munkába és mikor ér vé­get munkanapja. A mun­kát 7 és 8 között saját belátásuk szerint kezdik meg és 16—18 között fe­jezik be. A munkakezdés időpontját nem kell meg­beszélniük vezetőjükkel. Előre megszabták, hogy az alkalmazottaknak ha­vonta mennyit kell le­dolgozniuk, de lehetősé­gük nyílik arra, hogy 10 órával többet dolgozza­nak, illetve 10 munkaórát" „kölcsön kérjenek". A munkaadó lehetővé teszi, hogy az alkalmazottak már pénteken is pihen­jenek. Az előre kivett, még le nem dolgozott sza­bad napokat a következő hónapokban kell ledol­gozniuk. Az üzem vala­mennyi alkalmazottja ké­zi számológéppel számít­ja ki a ledolgozott órá­kat. A munka megkezdé­sének időpontját és a tá­vozás időpontját is szá­mológép jegyzi fel. Ami­kor a hónap végén meg­kapják a fizetésüket, ki­mutatást kapnak a ledol­gozott munkaórákról is. Az újítás nagyon jól bevált, az alkalmazottak felelősségteljesebben vi­szonyulnak a munkaidő kihasználásához. A kuta­tóintézetben csak az ebédlő személyzetének, a bölcsőde alkalmazottai­nak és a őröknek van előre meghatározott mun­kaidejük. A lakásépítés üteme Az ENSZ gazdasági bi­zottságának adatai sze­rint 1968-ban a felépített lakások számát illetően Svédország állt az első helyen. Ezer lakosra eb­ben az évben 13,4 új la­kás jutott. Hollandiában ez az arányszám 9,7 volt. A további sorrend a kö­vetkező: Dánia 9,2, Svájc 9, Norvégia 8,8 és Nyu­gat-NémetOTSzág 8,6. A többi nyugat-európai or­szágban évente 7—8 la­kást építettek ezer főre. Olaszországban csak 5,3 új lakás volt az évi nö­vekedés. Hát igen. A szerzők mind egyfor­mák. Egy pillanatot kialkusznak, az­után egy köteg kéziratot raknak az ember elé. Ott várnak véleményre, még inkább ígéretre. Olvasom a verseket, közben kérdé­seket teszek fel neki. Így tudom meg, hogy főiskolás. De nem tud beillesz­kedni az új környezetbe. Valami kü­lönös hivatásvágyat érez. Másokat, elmaradott embereket, népeket szeret­ne tanítani. De máris. Ebben is türel­metlen. Érzem, nincs szándékában a főiskolát befejezni. — Tudja, a cigánysors nem könnyű. Van a főiskolán egy leány is. Szép, az alakja mint egy istennőé. Ugrálnak is körülötte, de miért? Gondolja, hogy valaki elvenné őt feleségül, akár­milyen szép is? Egyik gondolatból a másikba csap át. A szülői házról beszél. Kimondha­tatlan szeretettel, elérzékenyülve. Ott érzi magát igazán otthon. Pedig egy sárral tapasztott falú kalyibában lak­tak. Egyetlen helyiségben tizen. A szülők meg a nyolc gyerek. Hét testvér, meg egy örökbe fogadott. Az az egy nem volt cigány. Háborús ár­va. A hét gyerek apja úgy vette őt magukhoz, nyolcadikként. — A korszerű internátus idegen számomra ... Nem tudom megszokni. Mások az emberek ... Az emberek kö­zötti kapcsolatok ... A szociológia és a lélektan bizo­nyítja a környezet hatását. Az ember hosszabb hatás után beilleszkedik a szegényes életkörülményekbe is. Ez­után a jobb életmód is szokatlan, ide­gen. Sokszor ebbe se tud beleszokni, jobban érzi magát ott, ahol már meg szokta. Sokat olvas. Rengeteget. Falja a könyveket. Most is vagy hatot szoron­gat a hóna alatt. Olvas és olvas. Üj vi­lággal — szellemivel és anyagival is­merkedik. Idegen számára, de szom­jasan szív magába minden újat. Akkor is, ha nem azonosul vele. Megmarad a maga szűk világában és innen szemléli azt a nagyobb, kitárultabb világot. De nézetét, ítéletét annak a tíz ember számára szűk kalyibának a légköre, levegője tartja a rabságá­ban. Az eléje táruló világban sok min­den idegen és nem is tud mindennel megbarátkozni. Ez sokszor bizonyára zavarja, nyugtalanítja. Küzdelmet vív önmagával is. Kisebbségi érzetek gyötrik. Néha ugyan a világ fölé emelkedik, úgy érezve, hogy az ő kis világa jobb, szebb, máskor viszont tehetetlenül vergődik. — Megszoktam a nélkülözést... El se hiszi, úgy-e, hogy három, négy na­pot kibírok étlen. Nem egyszer meg­teszem. A szobatársaim a tanúk ... Nem tudom, valóban szokás-e a Világító és fütűlámpa Nagy-Britanniában egy különleges lámpa került a piacra, mely világítás­ra és fűtésre is egyaránt felhasználható. Tulajdon­képpen egy kvarclámpára szerelt infravörös hősu­gárzőból áll, amelyre két 15 wattos égőt kapcsol­tak. Az égők összevéve egy 100 wattos villany­égővel azonos megvilágí­tást adnak. A krómozott reflektor a keletkezett hőt egyenletesen osztja szét a helyiségben. A lámpa külön használható csak megvilágításra, vagy külön csak melegítésre. A különleges lámpa szép kivitelezésben került piacra és a szobákban, illetve irodahelyiségek­ben a megszokott világí­tótestek helyére szerelik. A lampá elsősorban ott használható, ahol nem fi­zetődik ki az állandó fű­; ___ hOMMMMMMMiMHI Látja, érzi, hogy nem értem meg őt. Búcsúzik. — Ne higyje, hogy be akarom csap­ni... Kinyitja a száját és a lámpa felé fordítja. — Az utolsó szemig lenyeltem ... Valóban így van. Nem csalt és nem tréfált. Büszkén mér végig, mintha csak mondaná: látod, ezt csináld utá­nam a te civilizált világoddall Az ajtóból még visszafordul. — Ha erre járok, újra benézek. Ak­korra készítsen egy pengét. Csak rozs­dás ne legyen, azt nem szeretem ... Görnyedt hátát most is magam előtt látom. Nagy, nagyon nagy terhet ci­pel ... Vajon sikerül-e valaha is le­tennie . .. KALÁSZ LÁSZLÓ Következik: Halotti tor — cseh módra Ttthpál Gyula JeloÉtele voltak, de nem sokáig tartott. Semmi baja se lett... Ezután már szórako­zásbői is próbálkozott, azaz mások szórakoztatására. Öngyilkossági kísérlet... Pillanatnyi szellemi összeroppanás. Bizonyára az összefüggések egyik megpattant láncszeme. Erre akkor ke­rülhetett sor, amikor a maga környe­zetéből kitörő ember úgy érezte, hogy végképp nem tud beilleszkedni a szá­mára új világba. Feladta a küzdelmet, amit új környezetével és önmagával vívott. A tehetetlenség beismerése. Önma­ga képtelen alkalmazkodni, hogy új környezetében feltalálja, jól érezze magát, a környezetet pedig képtelen saját mására megváltoztatni. Az új környezet erőfölénye óriási, marad

Next

/
Thumbnails
Contents