Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-13 / 191. szám, csütörtök

A jobboldal mesterkedése TÁMADÁS A SZOCIALISTA TÁBOR VÉDELMI EREJE ELLEN A Pravda néhány napja cikksorozatot közölt arról, hogy milyen terveik voltak a jobboldali opportunista erőknek Csehszlovákia urángazdaságával, hogyan akarták ezt a jelentős nyersanyagot az imperialisták kezébe /uttatni. Az alábbi cikket ennek alapján közöljük. Az urán a második világháború után a világ egyik legfontosabb stratégiai nyersanyaga left. Miután, az Egyesült Államok először használt nukreális fegyvereket Japán ellen, ezek a fegyverek a nemzetközi imperialista zsarolás jelentős eszközévé váltak. A nukleáris fegyverek imperialista monopóliuma azonban nem tartott sokáig. A szocialista országok a Szovjetunió érdemeként nukleáris fegyverekhez jutottak, és rendkívül magas színvonalra fejlesztették a nukleáris energetikát. Ebben az időben már képzett szakembereik voltak, és ami a legfontosabb, rendelkezésükre állt a csehszlovák urán. A Szovjetunió mindjárt a háború után segítséget nyújtott Csehszlovákiának az urán fejtésében és fedezte a geológiai kutatás költségeit. E segítség nélkül nem fejlődött volna oly gyors ütemben a csehszlovák uránipar. A csehszlovák uránt számunkra rendkívül előnyös feltétellel a Szovjetunió vásárolta. Szakembereink és közgazdászaink is tudták, hogy az az üzlet nyersanyag-gazdaságunk legkifizetődőbb ágazatai közé tartozik. A nyugati propaganda azt bizonygatta, hogy a Szovjetunió nem fizeti meg jól a uránt, és sokkal előnyösebb lenne, ha az értékes nyersanyagot nyugati országoknak adnánk el. Szakembereink tudták, hogy csak propagandáról van sző, de a jobboldali erők és az ellenforradalmárok elfogadták .ezt a propagandát, sőt ezzel érveltek. A Csehszlovákia Kommunista Pártja ellen 1968-ban indított támadás az urán kérdését is felszínre hozta. Az imperialisták érdekeit védték Oldfich Černík egy bizottságot nevezett ki, amely 1967. november és 1968. február között jelentést dolgozott ki az uránbányászat hatékonyságáról. A csehszlovák uránipar vezetői azonban 1968 májusában levelet intéztek Dubčekhez, Gertiikhez, Oto Síkhez, és Penc bányaipari miniszterhez. A levélben a kormány által kinevezett bizottság jelentésére hivatkozva elismerték, hogy a Szovjetunióval folytatott kereskedelmünk minden szempontból előnyös számunkra, de ugyanakkor megállapították, hogy az uránipar fejlődése nem mérlegelhető anélkül, hogy elvi döntést hoznának a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkról. Többek között ezt írták: „Fontos kérdés, hogy vajon továbbra is érvényes-e az az elv, hogy uránt csak a Szovjetuniónak adunk el". A levél írói nagyon jól tudták, mit akarnak, amikor szándékosan lebecsülték az urán stratégiai jelentőségét és azt javasolták, hogy a kormánynak tárgyalnia kellene arról a lehetőségről, hogy az uránt más országoknak is szállítsuk, azzal a feltétellel, hogy azt csakis békés célokra használják fel. Mit is akartak? Azt akarták elérni, hogy uránunkkal szabadon kereskedhessenek a nyugati piacon. Hogy ezáltal a nyugati monopóliumok elérnék célúkat — ők határoznák meg az urán árát a Szovjetunió számára és így a csehszlovák urán segítségével zsarolhatnák a Szovjetuniót — az nem jelentett számukra akadályt, sőt ellenkezőleg, ezt akarták elérni. De nemcsak az uránipar vezetői vetették fel ezeket a kérdéseket. A plzeni Skoda Müvek pártbizottsága és a plzeni városi pártbizottság Dubőekhoz intézett levelében a csehszlovák ipar elmaradottságára hivatkozva az javasolta, hogy a csehszlovák uráli segítségével vásároljunk Nyugaton új gépeket és berendezéseket. Ezt írták: „Lehetővé kell tennünk, hogy a nyugati országok uránt vásároljanak nálunk. Eddig nem gazdálkodtunk helyesen ezzel a kincsünkkel és így megkárosítottuk az egész népgazdaságot". Harc a csehszlovák uránért Az uránipar akkori vezetői kidolgozták terveiket. 1968 májusától több nyugati vállalat képviselői érkeztek Csehszlovákiába. Tárgyalásaik nem voltak teljesen hivatalosak, de több konkrét tervet ls megvitattak. A csehszlovák uránipar akkori vezetői közvetlenül támogatták az önálló vállalkozást az uránérc területén és úgy döntöttek, hogy Urán Energo névvel szervezetét alakítanak, mely a jövőben az állam részvétele nélkül kereskedne az uránnal. Megkezdődött a harc a csehszlovák uránért. Szocialista államunk érdekeinek hangoztatását dogmatimusnak nevezték, az emberekkel azt akarták elhitetni, hogy az uránért mindent megkaphatunk, gazdagok leszünk, megoldjuk gazdasági nehézségeinket. A nyugati társaságokkal folytatott tárgyalások a csehszlovák állam és a kommunista mozgalom elveinek és érdekeinek elárulását jelentették. Gyakorlati következméiiyeit tekintve veszélyesebbek voltak, mint több jobboldali politikus állásfoglalása. 1968. augusztus 21-e azonban keresztülhúzta a jobbolali és ellenforradalmár erők terveit. Mikor látták, hogy veszítettek, olyan akciókat szerveztek, melyek még jobban elmélyítették a bomlást s még nagyobb károkat okozlak a csehszlovák gazdaságnak. Azok, akik népellenes, államellenes politikát folytattak eddig, hirtelen a nemzeti szuverenitás, az „emberarcú szocializmus" jelszavával léptek fel, a hazafiak szerepében tetszelegtek. Nyílt ellenforradalmi fellépés A Príbram környékén augusztusban és utána kiadott röpiratok, újságok és folyóiratok ellenállásra szólítottak fel, sértegették a szövetséges csapatokat, fenyegették a „kollaboránsokat és megszállókat". A szavakat rövidesen tettek követték. Augusztus 21-én Boček mérnök, a príbrami Uránbánya volt vezérigazgatója összehívta legközelebbi munkatársait. Azzal az eshetőséggel is számoltak, hogy szükség esetén egy szolgálati repülőgéppel Nyugatra menekülnek. Ezen a tanácskozásukon fogalmazták meg első nyílt ellenforradalmár felhívásukat. Ebben közölték, hogy azonnali hatállyal beszüntetik az uránérc és uránkoncentrátum szállítását a Szovjetunióba, mivel a Varsói Szerződés csapatai elfoglalták Csehszlovákiát. A felhívás alapján az akkori gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőség egy szervező bizottságot nevezett ki az egész vállalat tevékenységének egybehangolására. Ezenkívül sztrájkbizottságokat létesítettek, melyek feladatul kapták az ellenforradalmár felhívás valóraváltását és az általános sztájk előkészítését. Az üzemi sztrájkbizottság augusztu 22-én újabb határozatot adott ki, amely nagyképűen az uránbánya több tízezer alkalmazottja nevében követeli „a megszálló csapatok azonnali kivonulását", támogatja az általános sztrájk kihirdetését, a Szovjetunióba irányuló uránszállítmányok azonnali leállítását és szorgalmazza a XIV. kongresszus összehívását. A hármas i számú bánya sztrájkbizottsága azonnal megkezdte az ellenforradalmár határozat valóraváltását. így pl. felbontották a munkaviszonyt Dimitrij Rasev bányászszal, aki nyíltan kijelentette, helyes, hogy a szovjet csapatok és a Varsói Szerződés többi tagállamának csapatai bevonultak Csehszlovákiába. A sztrájkbizottság olyan messze ment, hogy azt javasolta, a hatóságok utasítsák ki Rasevet az országból, mint nem kívánatos személyt. A szocialistaellenes erők ebben az időben léptek fel először nyíltan azzal a követelésükkel, amelyet eddig csak leleplezett formában metek hangoztatni, hogy „egy gramm uránt se adjunk a Szovjetuniónak". Ez volt a jobboldali és ellenforradalmár erők fő célja, de még a januári folyamat során sem mertek nyíltan fellépni ezzel a jelszóval. Augusztusban kihasználták a zavaros helyzetet és színt vallottak. A sztrájk 1968. augusztus 29-én ér véget, amikor az uránbánya alkalmazottai nevében nyilatkozatot adtak ki, amelyben bejelentik, hogy elkeseredve, de munkába lépnek. Mi is elkeseredve olvassuk azokat a dokumentumokat, melyek fényt vetnek azokra, akik az ucánipar üzemeiben félrevezették a dolgozókat. Nem voltak sokan, ahogy ezt a felelős dolgozók akkor állították. Sajnos azonban ott voltak köztük a gazdasági vezetők, akiknek tudniok kellett, milyen felelőtlen lépéseket tesznek. Bizonyítékok vannak arról, hogy az ellenforradalmárok illegális tevékenységet fejtettek ki. így pl. egy titkos központot létesítettek, és felkészültek a gyors menekülés lehetőségére is. ök irányították az üzemi pártbizottság munkáját, de ennyivel nem elégedtek meg, befolyásolni és ellenőrizni akarták a járási pártbizottságot, a járási nemzeti bizottságot, a közbiztonsági szerveket, sőt a hadsereget is. A jobboldali erők vereséget szenvedtek A jobboldali és ellenforradalmár erők augusztusban elszenvedett vereségük után meghúzódtak és gazdasági téren próbálták megvalósítani terveiket. Az Uran-Energo tovább ülésezett. December 18- és 19-én Plzeňben tanácskoztak az atomerőművek és a csehszlovák uránipar vezetői. Többek között arról is tárgyaltak, hogy meddig érvényes az uránról kötött szovjet—csehszlovák szerződés. Végül olyan megoldást találtak, hogy a szerződést nem bonjták fel, de nem is újítják fel. Ezen a tanácskozáson abban is megállapodtak, hogy Csehszlovákia számára a nyugati atomerőművek típusai a legmegfelelőbbek. A tárgyalások tulajdonképpen 1969 augusztusáig, az Uran-Energo feloszlatásáig folytatódtak. Hogy miért oszlott fel? Mert megváltozott a belpolitikai helyzet, megszűnt annak lehetősége, hogy a csehszlovák uránt Nyugatra adják el. A jobboldal vereséget szenvedett. Az uránipar vezetői ezt későn értették meg és egyesek talán még ma sem ismerték fel, hogy milyen csúnya játékot űztek. Ma már azonban nincs lehetőségük ahhoz, hogy ellenforradalmár tevékenységet folytassanak. Befejezésül, még annyit, hogy a munkások közül sokan szót emeltek a sztrájkok és más akciók ellen. A pártban, gazdasági, és szakszervezeti apparátusban az egészséges mag figyelmeztetett a jobboldali kalandorságra. A fejleményeket azonban nem sikerült megakadályozniuk. Az új vezetőségnek most nagy segítséget nyújtanak a helyzet konszolidálásában. (...r) ISMÉT MIENK A LOKOMOTÍVKA TELJESÍTIK A PART HATÁROZATAIT Vysočany — Prága legiparibb körzete — hírnevét a ČKD-ban tömörült hatalmas gépgyárainak köszönheti. Termékei rendkívül népszerűek és keresettek szerte a világon. A ČKD egyik legnagyobb üzeme — mozdonygyára: a Lokomotívka-Sokolovo. Nevét az ukrajnai Sokolovo falu környékén dúlt kemény harcok emlékére kapta, ahol a csehszlovák katonák a Vörös Hadsereg oldalán hősiesen küzdöttek a nácikkal szemben. Az elmúlt két év szomorú eseményei, sajnos, ezt az. üzemet sem kímélték meg a megpróbáltatásoktól... — A ČKD többi üzeméhez hasonlóan a mienket is hatalmukba kerítették a jobboldali opportunisták, a szocialista- és szovjetellenes erők... — meséli Stanislav Novák, a Lokomotívka egószüzemi pártbizottságának elnöke, aki nem új ember a gyárban. Marós mester. Éveket töltött szakmájában, majd ökonómusként gyümölcsöztette érettségijét. Mindaddig, amíg 69 őszén elfoglalta jelenlegi tisztségét. — Kemény fába vágtuk a fejszénket ... Az emberek véleményét átformálni, megértetni velük, hogy azok, akiknek „bedőltek", nem harcoltak igazságos ügyért, nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt egyesek hiszik. — Hogyan történt? — Ahhoz, hogy megértse a történteket, előre kell bocsátanom: gyárunk, mely, éveken keresztül Novotný bástyája" hírében állt, sokáig védekezett a jobboldali elemek befolyása ellen. Dubčeknek még a XIV. kongresszust megelőző időszakban is csak kevés híve akadt nálunk. Érthető tehát, hogy dr. E. Goldstücker televíziós beszédére, melyben az Izraelben tartózkodó Mňaéko védelmére kelt, aki a távolból rágalmazta hazánkat, éleshangú tiltakozás volt a válaszunk. — Az írószövetség akkori elnöke azonban nem adta be a derekát. Mindenáron „jobb"" eblátásra akarta bírni dolgozóinkat, s ezért — hogy úgy mondjam — „bejáratos" lett hozzánk. Mégsem ért el semmit. Egy alkalommal 22 író- és újságírótársával látogatott el a gyárba — amint később kitudódott — a párt 9. körzeti bizottságának a meghívására ... Addig szónokoltak, amíg végül sikerült elcsavarniuk egyesek fejét. Persze, csak a gerinctelen karrieristákét, akik szerintem nem annyira jobboldali opportunizmusból, mint inkább haszonlesésből álltak kötélnek ... — A jobboldaliak — a hatalmat magához ragadott szakszervezetünkön keresztül — legyengült pártszervezetünket is megkörnyékezték. Ezzel magyarázható, hogy a pártszervezet önállóságát vesztve, bábú-. ként engedelmeskedett a „felsőbb parancsnok". — Ez volt nálunk a helyzet 69 tavaszáig. Husák elvtárs megválasztásáig. Akkoriban kezdtek már észhez térni embereink. Voltak, akik nyíltan bevallották tévedésüket, azt, hogy tőrbe csalták őket, mások viszont egyszerűen abbahagyták ellenzéki tevékenységüket és az új pártvezetőséget, bennünket kezdtek támogatni. Hetvenöt éves vállalat A Dolné Hámre i SANDRIK néhány nap múlva Snnepli fennállásának 75. évfordulóját. Ebből az alkalomből a vállalat vezetősége ismertette az újságírókkal az fizem gazdag történetét. A báromnegyed évszázad alatt az ezüst evőeszközöket gyártó törpeiizem jelentősen kibővült. A hagyományos .évűeszközökön kfvül gyárt alumínium söröshordókat, benzintartályokat, konyhafelszereléseket, élelmiszeripari és fürdőfelszereléseket is. A vállalatban gyártott benzintartályokat júl ismerik valamennyi északi államban, Afrikában, Amerikában, a Közép- és Távol-Keleten is. A vállalat dolgozói ebben az évben több mint 122 millió ér tékfi árut gyártanak, és szociális ta kötelezettségvállalásuk szerint termelési feladataikat több mint 2 millió korona értékben túlteljesítik. Nagy érdeme ez a népi miliciának, mely elsőnek követelte az üzemi bizottság felmentését. Aláírásgyűjtési akciójának sikere 69 októberében új üzemi pártbizottságunk megválasztásában nyilvánult meg. Ám azért a fejünk fölött tornyosult felhők eloszlatása nem kis erőfeszítésünkbe került... — Kikre támaszkodott akkoriban a pártbizottság? — Legfőbb támaszunk — a termelést Irányító két csoport mellett a kovács- és a*. acéledző műhelyek dolgozói voltak. Keménykötésű legények valamennyien, akik már a sztrájk idején, 69 júliusában bebizonj ították, hogy van jellemük, és nem hagynak magukkal „cicázni". Ezzel szemben a karrieristákban, köpönyegforgatókban sem volt hiány nálunk, csakhogy ezek csakhamar elszakadtak a többiektől. Nem csoda, hogy méregfoguk oly gyorsan kihullott. Minthogy üzemünkben a legnagyobb erőt a szakszervezet képviselte, elsősorban tehát a szakszervezet üzemi bizottságát kellett lemondásra bírnunk. Ez aránylag könnyen ment, de annál nehezebb volt újjászervezése. Teljes négy hónapig tartott, mégis megérte, mert ma bátran állíthatom, hogyi szakszervezeteinkben csupa jóravaló, becsületes ember dolgozik. De a legbüszkébbek arra vagyunk, hogy a titkos választások során többnyire a kommunisták kerültek a szakszervezetekbe is. Ez pedig a történtek után nagy szó .. . — Ilyen körülmények között nyilván az átigazolások is jó eredménnyel zajlottak le a Lokomotívkában ... — A párttagok száma 1/6dal csökkent. Ezenkívül többen még a beszélgetések előtt, önként kiléptek a pártból. Ám emiatt azt, akinek a munkájával elégedettek vagyunk, nem bocsátjuk el az üzemből. Kevésbé felelősségteljes beosztást biztosítunk részére. Véleményünk szerint nem az a fontos, hogy irányítsanak, hanem, hogy szaktudásuk kárba ne vesszen. Azután meg nem is adjuk fel a reményt, hogy idővel az eltévelyedettek is jobb belátásra térnek, megváltoznak. — Egyébként rendkívül hasznosnak tartom ezeket a beszélgetéseket, melyeknek alapján közelebbről is megismerjük dolgozóinkat. Azt hiszem, hogy ha 67 végén ilyen tüzetesen foglalkoztunk volna velük, megtakaríthattuk volna azt a nagy árat, amelyet az elmúlt években fizettünk. — Nem hallgathatom el azt sem, hogy bár a politikai hibákat gyakran tetéztük, a tervet azért a legnagyobb válság idején is pontosan teljesítettük. Szállításaink a Szovjetunióba még 68 augusztusában sem szüneteltek, sőt! A Szovjetunió kívánságára 1970 januárjában már jóval több árut exportáltunk részükre, mint amennyire kötelezettségünk szólt. Nem mondom, elég nagy megerőltetésünkbe került, hiszen mint mindenütt, nálunk is meglazult a fegyelem ... — Ezzel azonban még korántsincs minden rendben nálunk. De azért így is a párt Központi Bizottsága júniust plénumának határozatai értelmében minden tőlük telhetőt", elkövetünk a zavartalan termelés biztosítása érdekében. — Mi a legközelebbi célkitűzésük? , — Amint már mondottam, a júniusi plénum határozatait tartjuk szem előtt. Jelsza-. vünk: feladatainkat teljesítjük! Ugyanakkor legsürgősebb ügyünknek tekintjük megnyerni az ifjúságot. Nélküle eléggé kitolódna konszolidációnk. Ez a célkitűzésünk azonban nem jelenti azt, hog\i valakit is kényszerítenénk arra, tartson velünk. Ennek nem volna értelme, de nincs is erre semmi szükség ... Igyekszünk a fiatalok segítségére lenni, türelemmel, meggyőzéssel és persze cselekedetekkel, hogy elnyerjük bizalmukat. És ha ez sikerül, akkor nyugodt lélekkel áR líthatjuk: nem fáradoztunk hiába! , > KARDOS MARTA