Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-13 / 191. szám, csütörtök

CsalásnaK vagy minek nevezzük? című cikkünkben az Oj Szó 1970. július 2-i számában a hasábokon foglalkoztunk Gábor Miklós hetényi (komáromi járás) olvasónk panaszával. Arról volt szó, hogy olvasónk június 17-én a Jednota komáromi építőanyag-telepén 20 métermázsa őrölt meszet vásárolt. A meszet, amely zsákokban volt, az előtte való napon érkezett vagonból rakta át a kocsijára. Összesen 44 zsákot, mivel a zsákokon nagy betűkkel fel volt tüntetve, hogy 45 kg súlyúak, és a mész árát, 780 koronát ki is fizette. Am az építőanyagtelep jelenlevő embere, aki az eladást lebonyolította, ezt a tényt nem fogadta el, mivel szerinte a zsákokban 50 kg őrölt mész van. Gábor Miklós, hogy elkerülje a felesleges vitát, kifizette a különbözetet, vagyis 78 koronát. Ám sehogy sem akarva belenyugodni abba, hogy 45 kg mióta 50 kg, otthon tanúk jelenlétében lemérte mind a 44 zsákot, és kiderült, hogy azok átlagsúlya 43 kg. összesen 308 kg különbség volt a kifizetett és a tényleges súly között. Gábor Miklós ennek alapján visszakövetelte a különbözetet, amit — 120 korona 90 fillért — június 25-én postán vissza is kapott. Mi az ügy kivizsgálására felkértük egyfelől a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság ellenőrzési osztályát és a jednota komáromi járási igazgatóságát, másfelől a žiranyi üzem igazgatóját, valamint a Nyitrai járási Nemzeti Bizottság ellenőrzési, osztályát. Az utóbbi szerv kivételével megérkeztek a kivizsgálás eredményéről szóló értesítések, s ennek alapján módunkban áll az ügyet összefoglalni és arról olvasóinkat tájékoztatni. Mint kiindulóponttal, kezdjük a žiranyi üzem igazgatójának, a válaszával. Az igazgató megállapítja, hogy június 15-én egy vagon őrölt meszet szállítottak a Jednota komáromi telepére, összesen 230 métermázsát 511 zsákban. „Ami az egyes zsákok súlyát illeti — írja az igazgató —, az érvényes szabályok szerint a zsákokat olyan menynyiséggel kell megtölteni, amilyen mennyiség a zsákon fel van tüntetve. Tekintettel azonban arra, hogy a kemény égetésű mész súlytérfogata nagyobb, mint a puha égetésű mészé, a töltő automata a kemény égetésű mészből egy zsákba több mint 45 kilót, a puha égetésű mészből viszont 45 kilónál kevesebbet tölt. Hogy a fogyasztókat ne károsítsuk meg, mtnden egyes vagont külön lemérünk. A mérést a ČSD ellenőrzi. Az üzemben külön is lemérjük a saját szállítóeszközeinkkel szállított termékeinket. így nem fordulhat elő, hogy károsodás érje azt a vállalatot, amely termékeinket átveszi". „Nagyon bánt bennünket — folytatja az üzem igazgatója —, hogy kereskedelmi partnerünk nem figyelt fel a zsákokon feltüntetett súlyra, vagy esetleg ezzel a ténnyel tudatosan viszszaélve megkárosította a kisfogyasztókat." Folytassuk a válaszok ismertetését a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság ellenőrzést osztályának levelével. A jnb ellenőrzési osztálya a kivizsgálást a komáromi Jednotával együttműködve folytatta le. Megállapítja, hogy bár a Járás lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, s így feltehetően sokan olvasták az Oj Szó szóbanforgó cikkét, a panaszos Gábor Miklóson kívül senki sem fordult panasszal sem az államigazgatás ellenőrző szerveihez, sem a komáromi Jednota vezetőségéhez, holott Júniusban a komáromi építőanyag-telepen 34-en vásároltak őrölt meszet. Az ellenőrzési osztály dolgozói azonban ezzel nem elégedtek meg és személyesen felkerestek több olyan embert, akik júniusban őrölt meszet vásároltak. Egyiküknek sem volt Gábor Miklóséhoz hasonló panasza. A megkérdezettek ezt írásban is adták és aláírták. Az ellenőrzési osztály megállapítása szerint az építőanyagtelepen az őrölt meszet nem a zsákok, hanem tényleges súly szerint árulták. Nagyobb tételeknél a nagy mérlegen, kisebb tételeknél pedig a kis mérlegen mérték le a meszet. Végére hagytuk a jnb ellenőrzési osztálya — legalább is megítélésünk szerint — válaszának, illetve megállapításainak a lényegét. Ugyanis — hivatkozva a Polgári Törvénykönyv 244. paragrafusára — megállapítja, hogy a vásárolt árunak az előírt minőségnek, mennyiségnek vagy súlynak meg kell felelnie, és hogy a vásárlónak jogában áll követelni, hogy mindezt jelenlétében ellenőrizzék. És mit válaszol az érintett fél, a komáromi Jednota vezetősége? Válaszában megállapítja, hogy a komáromi építőanyag-telepre június 13-án és 16-án három vagon, összesen 630 métermásza őrölt mész érkezett. A pénztári okmányok ellenőrzése alapján megállapítást nyert, hogy az építőanyagtelep emberei 640,45 métermázsát adtak el, vagyis 10,45 métermázsával többet, mint amennyi a vasúti szállítólevél és a faktúra alapján érkezett. Bár 22 vásárlót kérdeztek meg s vettek tőlük igazolást, hogy a vásárolt mennyiség megfelelt a kifizetett mennyiségnek, a 10,45 métermázsa többlet eredetére így sem tudtak fényt deríteni, s éppen ezért azt többletfeleslegként tartják nyilván. A továbbiakban azt írják: „Okulva az Oj Szó bírálatán, azonnal intézkedtünk, hogy a jövőben hasonló eset elő ne forduljon. írásbeli utasítást adtunk az összes épületanyag-telep vezetőjének I számszerint négynek), hogy a žiranyi üzemből érkező őrölt mész zsákonként 45 kg-nak felel meg, amit az üzem igazgatósága 1970. 7. 16-án 860 JFo-Ku) 70. számú levélben igazolt is." Megállapítják azt is, hogy a szóbanforgó esetben az építőanyag-telep személyzete a vasútállomáson nem hajtotta végre a minőségi és mennyiségi átvételt, s ennek alapján kerülhetett sor a már említett hibára és Gábor Miklóssal ís a nézeteltérésre. Panaszát jogosnak ismerik el, amit bizonyít az is, hogy visszafizették a 120,90 koronát. Ugyanakkor megállapítják azt ís, hogy, az épületanyagtelep vezetője helytelenül járt el, mivel Gábornak 55,10 koronával többet fizetett vissza „ ... mint hivatalosan járt volna". Ezt így indokolják: „...a žiranyi üzemből érkezett levélből tudomást szereztünk arról, hogy a zsákok súlya 45 kg-nak felel meg." Befejezésül a komáromi Jednota vezetősége válaszában konstatálja, hogy az említett hiányosságok az épületanyagtelep vezetőjének a „ ... hanyagságát s nem utolsósorban a kereskedelmi előírásoknak be nem tartását igazolják ...", s éppen ezért Rákos Mártont, az épületanyag-telep vezetőjét a Munkatörvénykönyv 77 paragrafusa d) pontja alapján egyhavi fizetésének 30 százalékos levonásával — 471.-— korona pénzbeli büntetésben részesíti. Ellentmondások és következtetések A fent Ismertetett válaszokat figyelmesen elolvasva, több ellentmondást fedezhetünk fel, melynek a szóbanforgó ügyet nem hogy megnyugtató módon rendeznék, hanem, még csak tovább bonyolítják. Kezdjük most is a lírányi üzem igazgatójának a tólaszával. Bár egy pillanatig sem kételkedünk az Igazgatö Jfthlszemtlsôgében, mikor ezt a választ megírta, mégis rá kell mutatnunk arra, hogy levele néhány olyan kitételt tartalmaz, melyek könynyen adhatnak — mint ahogy adnak is — félreértésre okot, illetve alapot. Ugyanis egyfelől arról ír — mint már idéztük —, hogy a zsákokat olyan mennyiséggel kell megtölteni, mint amilyen mennyiség a zsákon fel van tüntetve, másfelől viszont azt állapítja meg, hogy a kemény égetésű mészből 45 kilónál több, a puha égetésű mészből pedig 45 kilónál kevesebb kerül egy zsákba. Ezért tartják szükségesnek, hogy minden egyes szállítmányt külön lemérjenek. (Ezt a tényt megerősíti a Komáromi Jnb ellenőrzési osztályának válasza is, amely szerint a žiranyi üzem nem a zsákok száma, hanem a tényleges súly szerint számlázza ki a meszet.) Ellentmondásos, illetve homályos megfogalmazású a levél azért, mert a komáromi Jednota azt a téves következtetést vonta le belőle, hogy „ ... zsákok súlya 45 kgnak felel meg" és ennek alapján adta ki azt az írásbeli utasítást az építőanyag-telepek vezetőinek „ ... hogy a žiranyi üzemből érkező őrölt mész zsákonként 45 kg-nak felel meg." Ellentmond azonban a jednota következtetéseinek és intézkedésének Gábor Miklós esete, illetve a žiranyi üzemnek az a szállítmánya, melyből Gábor Miklós is vásárolt. Mert igaz, hogy a vagonban 230 métermázsa őrölt mész volt, összesen 511 zsák és globálisan a zsákok súlya 45 kg-nak felelt meg (230 q;511 = 0.45 q), de igaz az is, hogy az 511 zsákból a Gábor által vásárolt 44 zsák közül egy sem érte el a 45 kg-ot, hanem csak a 43 kilót. Éppen ezért helytelen a Jednota következtetése, amikor úgy vélekedik, hogy a Gábor Miklósnak visszatérített 120,90 koronát 55,10 koronával „túlfizették". Szükségesnek tartjuk itt ismét idézni a Komáromi Jnb ellenőrzési osztályának válaszát, melyben a Polgári Törvénykönyv 244. paragrafusára hivatkozik. Joggal hivatkoznak rá, és mi a magunk részéről annyiban egészítjük ki ezt a hivatkozást, hogy ami a vásárlónak joga, az a gyártó, illetve a kereskedelmi vállalatnak kötelessége. Éppen ennek alapján a komáromi Jednota azon intézkedése, hogy a žiranyi üzemből érkező őrölt mész zsákonként 45 kilónak felel meg, a Polgári Törvénykönyv idézett paragrafusába ütközik Iaz áru súlya). És ismét hivatkozva a jnb ellenőrzési osztályának válaszára, mely szerint az építőanyag-telepen az őrölt meszet nem a zsákok, hanem a tényleges súly szerint árusítják, és hogy minden egyes tételt külön lemérnek, valamint a Jednota fentebb idézett megállapítására, hogy a zsákok 45 kg-nak felelnek meg — szeretnénk tudni a valóságot: lemérik a meszet, vagy pedig zsákonként árusítják? Mindezek után megkérjük a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság ellenőrzési osztályát, hogy a szerkesztőségünknek küldött válaszában foglaltaknak —» amelyekkel egyetértünk — szerezzen érvényt a komáromi Jednotában, a žiranyi üzem igazgatóját és a Komáromi Jednota vezetőségét pedig arra kérjük, hogy a zsákolt őrölt mész súlyát a törvényes előírásoknak megfelelően közmegelégedésre tisztázzák egymás között. Így remélhetőleg az ügy nem kerül a Szlovákiai Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal elé. Végül pedig nyomatékosan arra hívjuk fel olvasóinkat, illetve áz őrölt meszet vásárlók figyelmét — és nemcsak a komáromi Járásban —, hogy törvény biztosította jogukkal élve, függetlenül attól, hogy a zsákokon milyen súly van feltüntetve, mindenkor és mindenhol követeljék meg az őrölt mész lemérését és csak a tényleges súly árát fizessék meg. BÁTKY LÁSZLÓ SZÜLÖK, NEVELÖK FÓRUMA Óvodából iskolába NEM KIS GONDOT OROZ a szülőknek és a pedagógusoknak a gyermekek iskolára való felkészítése, és az új környezetbe való beleilleszkedés pedagógiai kérdéseinek a megoldása. Az iskolába járás nagy változást jelent a gyermek életében még akkor is, ha azt megelőzően szervezett keretek között történő nevelésben részesült. Az iskola nem azonos az óvodával, mert itt a játékosságot a kötelességszerű munka váltja fel. A közösségbe való beilleszkedés, a pontosan meghatározott keretek között történő tanulás fokozott követelményeket támaszt a gyermekekkel szemben. Az új életforma lényegbeli változást jelent életükben. Éppen ezért mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a kis elsősökre. El kell hárítaniok minden olyan akadályt, mely megnehezítené az iskolai életbe való teljes beilleszkedésüket és eredményes tanulásukat. Az elsősök szervezett előkészítése mellett feltétlenül szükséges a családban történő előkészítés is. A szülőknek elvből soha sem szabad a gyermeket fenyegetni az iskolával. A hatéves gyermekek legtöbbje nagyon várja az iskolát, s hogy megszereti-e, az nagy mértékben a szülőktől is függ. Hacsak módjuk van rá, vegyék fel minél előbb a kapcsolatot az „elsős tanítóval", s kérjenek tőle tanácsot a felkészítéssel kapcsolatban; Gyakran előfordul, hogy a szülők nagy energiabefektetéssel arra törekszenek: óvodáskorú gyermeküket megtanítsák írni, olvasni és számolni. Erre nincs szükség, már csak azért sem, mert rendszerint az ilyen tanítás nélkülözi a szakszerű alapelveket és módszereket, és a gyermekek sokszor helytelen alapokat kapnak otthon. Ezek kijavítása pedig nagyobb nehézséget okoz a tanító és a gyermek számára, mintha az „semmit" sem tudott volna iskolába lépése előtt. A szülő és a tanító kapcsolatát a gyermek is éber szemmel követi, annak kedvező alakulását látva még fokozódhat benne az iskolához fűződő, a legtöbb gyermekben eleve meglevő vonzódás. Az iskolában nagyon fontos a közösségbe való beilleszkedés képessége. Helytelenül cselekszik az a szülő, aki gyermekét megfosztja annak lehetőségétől, hogy az felvegye és kiépítse kapcsolatait gyermektársaival. Ingerszegény •környezetben élő, a világtól, a társaktól elzárt gyermeknél súlyos személyiséghibák mutathatók ki, s az ilyen gyermekek értelmi erői is kevésbé fejlettek. Hatéves korukra ezek ritkán érik el az iskolaérettséget. AZ ELSŐSÖKKEL kapcsolatos pedagógiai problémák az előzetes felkészítés után sem szűnnek meg, az iskolába lépés után még szaporodnak. Ezzel számol minden tanító és a legtöbb szülő is.. A jó tanító különösen nagy gondot fordít az első nap előkészítésére. Már előre eltervezi, hogyan teszi vidámmá, kötetlenné a légkört. Tudatosítja azt is, hogy a megfelelően előkészített környezet — a szép, tiszta osztály, virágok, a^ mesevilágot ábrázoló képek, rajzok, a játékok stb. — csak rézben járulnak hozzá a soha át nem élt élmény kiváltásához. Nagy szerepe van annak is, hogy a pedagógus hogyan viselkedik, mit és hogyan mond a gyermekeknek. Ezért nagy súlyt helyez az első foglalkozás szervezési és tartalmi kérdéseinek a tisztázására is. Az első napon tanulásról a szó szoros értelmében véve még nem lehet szó. A legfontosabb a kedvező élmény kiváltása, az iskola megszerettetése. Az adott helyzetből kiinduló, Jól megválasztott mese, valamilyen esemény vagy történet elmondása elégséges alapot szolgáltathat a foglalkozás további részének lebonyolításához, mely rendszerint valamilyen jól összeállított testgyakorlással párosuló Játék. Az első tanítási nap ne legyen túlságosan gazdag tartalmú, mert nagyon kifáradnak a gyermekek. Külön problémát jelent azoknak a félénk gyermekeknek az iskolához szoktatása, akik szüleik vagy hozzátartozóik nélkül nem hajlandók idegen helyett maradni. Az ilyen gyermekeket a kísérők csak akkor hagyják ott az első nap, amikor arra a tanító jelt ad nekik. Erre rendszerint akkor kerül sor, amikor a gyermek belefeledkezik a játékba. Az első nap élményei döntő módon meghatározhatják a gyermek iskolához, társaihoz és a tanuláshoz való viszonyát, ezért nagyon fontos, hogy a felkészülés mind a szülők, mind a tanító részéről nagyon alapos legyen. A szülök ügyeljenek arra, hogy gyermekük ne szorongással, hanem örömteli várakozással lépje át az iskola küszöbét. AZ ISKOLÁBAN töltött első napokat követően kezdetben a gyermek szívesen tér oda viszsza. Később, ahogy fokozódnak a vele szemben támasztott követelmények, azonban előfordul, hogy csökken az érdeklődése és nem szívesen veti magát alá a közösség által megkövetelt rendnek, fegyelemnek. Az ilyen jellegű és más problémák megoldására feltétlenül ki kell építenie a szülőknek és a tanítóknak a kölcsönösségen alapuló kifogástalan kapcsolatokat. Csak így tudják közösen leküzdeni a továbbiakban felmerülő nehézségeket. Az „elsős tanító" lehetőleg mindjárt az első héten hívja egybe a szülői értekezletet. A szülőknek ezen nagyon fontos a megjelenés, mert ekkor kapják meg azokat a tanácsokat, amelyeket követve segíthetnek gyermeküknek. A tanító az értekezleten tájékoztatja a szülőket az első naptól kezdve végzett megfigyeléseinek az eredményéről, észrevételeiről: pl. balkezes-e a gyermek, milyen a látása, vannak-e mozgáshibái, beszédhibás-e, milyen a hallása, milyen a rajzolókészsége, s ha tud olvasni, milyen szinten van a készsége, van-e már kialakult számképzete. A tanító alaposan készüljön föl az értekezletre, mert ezen alapozza meg a későbbi együttműködést a szülőkkel. Legyen közvetlen, ne fölényeskedjen, s ügyeijen arra, hogy a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgozó szülők valamennyien megértsék mondanivalóját és érezzék kt szavaiból, hogy őszintén szereti a gyermekeket. Ha ezt sikerül elérnie, minden bizonnyal számíthat a szülők támogatására. A szülők minden egyikezetükkel azon legyenek, hogy következetesen betartsák a tanító utasításait, tanácsait. Egy nagyon fontos tanítói követelményt szeretnénk hangsúlyozni, mely jogos kérelemként szokott elhangzani az első értekezleten: a szülők soha ne bírálják a tanítót a gyermek előtti Tudatosítsák magukban, hogy minél nagyobb a tanító tekintélye, annál szívesebben tanul tőle a gyermek. Gyermekeik érdekében őrizkedjenek attól, hogy meggondolatlanul bírálják a tanító munkáját. Ha valamilyen bíráló megjegyzésük van, azt mindig négyszemközt mondják meg a tanítónak. AZ ELSŐSÖK nagyon nehéz munkát végeznek. Megfelelő felkészültséggel, őszinte szeretettel végzett felkészítéssel és további segítéssel jelentős mértékben megkönnyíthetjük munkájukat. A sikeres munka egyik legfontosabb feltétele a tanító és a szülők jó együttműködése. Ei re kell tehát különösen nagy gondot fordítani. KULACS DEZSŐ 1970 VIII.