Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-11 / 163. szám, szombat

Az SZLKP KB elnökségének új tagjai Václav Vačok elvtárs Václav Vačok mérnök 1926. szeptember 28-án született Hor­ná Lehotôn, a Banská Bystrica-1 Járásban. Édesapja a podbrezó­vái Vasgyár munkása volt, ahol 47 évig esztergályosként dolgo­zott. A breznói gimnáziumban foly­tatott középiskolai tanulmá­nyainak befejezése után beirat­kozott a bratislavai Műszaki Főiskola vegyészmérnöki fakul­tására, ahol 1951-ben avatták vegyészmérnökké. 1951—1952­ben a bratislavai Cellulóz- és Papírkísérleti Intézetben dolgo­zott, majd katonai szolgálata után az Istebné nad Orave-i Kovohuty alkalmazásába lépett. 1955-ig mint vegyész tevékeny­kedett, a következő két évben mint laboratóriumi vezető, majd 1957—1958-ban a termelés veze­tője volt. 1958 márciusától 1969 októberéig mint vállalatigazga­tó tevékenykedett. 1969 októbe­rétől 1970 áprilisáig az SZSZK iparügyi minisztere volt. Ez év májusától az SZLKP KB titkára. Az SZLKP KB 1970. július 9-i plenáris ülésén az SZLKP KB elnökségének tagjává választot­ták. 1948 februárjában mint főis­kolás lépett a pártba és azon­nal tevékenyen bekapcsolódott a pártmunkába. A főiskola pártalapszervezetének titkára, az SZLKP KB járási bizottságá­nak oktatója, a városi politikai iskola vezetője,, és végül a bra­tislavai Komenský Egyetem Ter­mészettudományi Fakultásán a marxizmus-leninizmus kated­rájának titkára volt. Első mun­kahelyén az SZLKP üzemi szer­vezetének elnöke, mint katona pedig az alakulat pártszerveze­tének elnöke volt. Aktívan dol­gozott a pártban a Kovohuty vállalatnál is. 1955-től az SZLKP žilinai kerületi bizottságának, éi l - * m i Ite^íí'fW 1 mm F ^ i * f* f Ír ' ffr m m 4 c^jjríf gPes^F' Jzmj^& I ÉSmBt majd Banská Bystrica-i kerüle­ti bizottságának tagja volt. 1962—1968-ban tagja volt az SZLKP Központi Bizottságának. Vačok elvtárs az „Építésben szerzett érdemekért" kitüntetés ós a Munkaérdemrend viselője. Herbert Ďurkovič elvtárs Herbert Ďurkovič mérnök 1928. december 27-én született Trenčianske Jastrabieban, a trenčfni járásban. Középiskolai tanulmányainak befejezése után beiratkozott a Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti fakultására, ahol 1952-ben avatták mérnök­ké. Fiatal mérnökként a Dubni­cai Fémipari és Fémkohászati Üzemekben kezdett dolgozni. Erre a munkahelyére tért visz­sza katonai szolgálata után -is, és előbb mint az újítási javas­latok előadója, majö 1956-ig mint az üzemvezető műszaki és termelési helyettese tevékenyke­dett. Kiváló munkaeredményeit értékelve 1958-ban kinevezték az igazgató műszaki helyette­sévé, majd öt év múlva az üzem élére került. 1965. július 1-én nevezték ki a martini Ne­hézgépipari Üzem vállalati Igazgatójává, ahol máig tevé­kenykedett. Nehéz és felelős­ségteljes munkát végzett, mi­vel a martini gyár legerősebb termelési-műszaki bázisunk egyike, amely a belföld és a külföld számára termel vago­nokat, gépkocsikat, villanyvo­natokat, Diesel-mozdonyokat, Diesel-motorokat, építő- és út­építő gépeket, autódarukat, hengermű berendezéseket, üveg­ipari gépeket stb. Ďurkovič elvtárs ezenkívül jelentős párt- és közéleti tevé­kenységet fejtett ki. 1956— 1960-ban a Nemzetgyűlés kép­viselője, 1964—1965-ben a CSKP KB népgazdasági tanácsának tagja, a 13. kongreszus után 1966—1968-ban a SZLKP KB plénumának és elnökségének tagja volt, októberben ismét az SZLKP KB tagjává kooptálták, és az SZNT 1969. december 21-1 plenáris ülésén megválasztották az SZNT képviselőjévé. 1970. április 29-én nevezték ki az SZSZK kormánya alelnökévé és tervezésügyi miniszterré. Az SZLKP KB 1970. július 9-i plenáris ülése az SZLKP KB el­nökségének tagjává választotta. Ďurkovič elvtárs a „Kiváló munkáért" kitüntetés viselője. Az SZSZK kormányának új tagjai Juraj Buša fejlesztésügyi és műszaki miniszter Juraj Buša professzor, mér­nök, kandidátus. 1925. január 11-én a Dolný Kubín-i járásban levő Leštinyben születelt kis­iparoscsaládban. A Dolný Ku­bín-i gimnázium elvégzése után a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karára irat­kozott be, ahol tanulmányait 1950-ben mint gépészmérnök fe­jezte be. Tanulmányainak be­fejezése után szakasszisztens­ként a Szlovák Műszaki Főis­kolán dolgozott. 1954-ben eb­ben a funkciójában áttért a Kassai Műszaki Főiskolára, ahol mindmáig dolgozott. Mint jó szakember és tehetséges szer­vező a Kassai Műszaki Főisko­lán 1962—63-ban a prorektori funkciót, 1963-tól 1969-ig pedig b rektori tisztséget töltötte be. 1957-ben docenssé, 1964-ben pe­dig a fémismereti szak profesz­szorává nevezték ki, Buša pro­fesszor pedagógusi és tudomá­nyos tevékenységén kívül szá­mos funkciót tölt be a CSTA és az SZTA tudományos kollégiu­maiban, valamint az iskolairá­nyítási állami szervekben. Buša elvtárs 1945-ben lépett Csehszlovákia Kommunista Párt­jába. Egész idő alatt tisztsége­ket látott el az SZLKP-ban, a tömeg- és az érdekszervezetek­ben, 1963-tól tagja az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizott­sága plénumának, és 1969 óta az elnökség tagja. Busa elvtársat mint lelkiis­meretes dolgozót és jó szerve­zőt ismerik. Döntéseiben meg­fontolt és objektív. Mindig mar­xistaként lép fel, ami főként az elmúlt kél év alatt nyilvánult meg. Felelősségteljes és lelkiisme­retes munkájáért az „Építésben szerzeit érdemekért" kitünte­tést adományozták neki. Štefan Chochol oktatásügyi miniszter Štefan Chochol mérnök, pro­fesszor, kandidátus 1923. május 4 én született Gemerská Poloma községben, a rozsnyói járásban, munkáscsalád gyermekeként. 1945 óta az SZLKP tagja. 1940 —1944-ben a prešovi építészeti ipariskolában tanult, majd 1951-ben elvégezte a bratisla­vai Szlovák Műszaki Főiskola építőipari fakultását, és 1956­ban megszerezte a műszaki tu­dományok kandidátusa címet. 1951—1955-ben szakasszisztens 771 é s tudományos aspiráns volt. AJ 1957-ig az SZLKP KB apparátu­1970 sában dolgozott, majd 1957— 1987-ben a Szlovák Műszaki Fő­I. íi. iskola építőipari fakultása köz­úti építkezési katedráján mint 5 tanársegéd tevékenykedett. 1959—1963-ban a bratislavai Műszaki Főiskola rektora volt és 1967 ben nevezték ki a köz­útépítés professzorává. 1967— 1968-ban az SZNT oktatásügyi megbízottjának helyettese, 1969 januárjától az SZSZK oktatás­ügyi miniszterének első helyet­tese volt. Chochol elvtárs min­denkor szilárdan állt a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus talaján. 1949-ben tüntették ki az Ifjúsá­gi Vasútvonal Hőse címmel, majd a Szlovák Műszaki Főis­kola 25. évfordulója alkalmából díszoklevelet kapott a főis­kola fejlesztéséért, 1963-ban kapta meg az SZLKP kerületi bizottságának elismerését és 1965-ben az SZLKP kerületi bi­zottságának dicsérő elismerését. 1964-től az SZNF emlékérem tulajdonosa, 1969-ben a Komen­ský Egyetem eziist érmével tün­Az oktatás hatékonyságáért MÓDOSÍTJÁK A GIMNÁZIUMOK TANTERVÉT tették ki. 1963-ban tüntették ki A „Kiváló munkáért" kitüntetés­sel és 1970 áprilisától az Épí­tésben szerzett érdemekért ki­tüntetés viselője. Egy év telt el a gimnáziu­mok, az általános középisko­lák üj koncepciójának a be­vezetése óta. Ez a tíz hónap meglehetősen rövid idő ahhoz, hogy lemérjük, milyen ered­ménnyel járt ez az átszerve­zés, s egyértelmű választ ad­junk arra a kérdésre, bevált­ját; a gimnázium a hozzá fűzült reményeket. A reform előnyei a legmegbízhatóbban csak ak­kor állapíthatók meg, ha az el­ső érettségizők elhagyják az iskola kapuit. Ám, már ez a néhány hónap is elegendő ahhoz, hogy — az SZSZK Oktatásügyi Minisztériu­mának felmérése alapján — le­szögezzük: az általános művelt­séget nyújtó középiskolák át­szervezése, gimnáziummá alakí­tása mindenképpen indokolt volt. S nemcsak indokolt, de szükségszerű, és célszerű is. Hiszen az egyre nagyobb méreteket öltő tudományos-mű­szaki forradalom, a társadal­mi előrehaladás korszerűbb, át­fogóbb ismeretekkel felvérte­zett szélesebb látókörű egyé­neket követel, s hogy ezek helytállnak-.e a jövőben, az nem kis mértékben éppen az iskolarendszertől, a közoktatás színvonalától függ. Az átépítés helyességét igazolja a gimná­ziumok iránt megnyilvánuló élénk érdeklődés is, melynek eredményeként a múlt tanév­ben az általános műveltséget nyújtó középiskolában tovább­tanulni szándékozó tizenöt éveseknek 49 százaléka kezd­te el tanulmányait gimnáziumi osztályban, holott a tervek sze­rint csak 33 százalékának kel­lett volna gimnáziumban tanul­nia. Az SZSZK Oktatásügyi Mi­nisztériumának rendelete ér­telmében a gimnáziumuk beve­zetése — a növekvő érdeklődés ellenére is — csak fokozatosan, a lehetőségekhez mérten, há­rom szakaszban mehet végbe. Ez annyit jelent, hogy az 1970—71-es tanévben további általános középiskolák számára válik lehetővé, hogy áttérjenek gimnáziumokra. Szeptembertől a magyar tannyelvű általános középiskolákban (összesen 21, ebből 8 az összevont, közös igazgatású iskola) jobbára meg­honosodik az új oktatási rend­szer, összesen tehát 41 gimná­ziumi osztály nyílik. Az 1971 — 72-es tanévben pedig már az összes diákot gimnáziumban kell oktatni. Az Oktatásügyi Minisztérium a Pedagógiai Kutatóintézettel az elmúlt tanévben felmérést végzett az általános középisko­lák első évfolyamaiban és a gimnáziumi osztályokban, hogy párhuzamot vonjon a régi típu­sú középiskola és az átépített új gimnázium közt, s meggyő­ződjön a reform bevezetésének a helyességéről. Az értékelés­nél a mérleg egyértelműen a gimnáziumok javára billent. A kezdet tehát biztató. A gimnázium modelljének ér­tékelése során azonban fel­színre kerültek különféle fo­gyatékosságok is. A gimnáziu­mokkal kapcsolatban elhang­zott bírálatok kifogásolják: az új tanterv nem teszi lehetővé, hogy a gimnázium maradékta­lanul eleget tegyen eredeti koncepciójának és küldetésé­nek, annak az alapvető feladat­nak, hogy a tanulóifjúságot kellőképpen előkészítse a főis­kolai tanulmányokra, a to­vábbtanulni nem szándékozó fiatalok számára pedig gyakor­lati képesítést biztosítva kedve­ző feltételeket teremtsen az elhelyezkedés szempontjából. Holott a gimnáziumnak éppen az lenne az egyik legnagyobb előnye az eddigi általános kö­zépiskolával szemben. A gimná­zium nem tesz következetesen eleget a munkáranevelés, a po­litechnikai oktatás elvének sem. Az Oktatásügyi Miniszté­rium ezeket a bírálatodat jo­gosnak véli, a gimnáziumok koncepciójában és tantervében az új tanévben azonban nem szándékozik lényegesebb elvi változásokat eszközölni. Szük­ségét látja viszont az egész ok­tatási rendszer átértékelésének, a korszerűbb és hatékonyabb módszerek keresésének. Az is­kolarendszer egészének feltér­képezését és felülvizsgálását követően lehetővé válik, hogy módosítsák az egyes iskolatí­pusok koncepcióját, esetleg új modellt dolgozzanak ki. Az SZSZK Oktatásügyi Mi­nisztériuma ezért úgy határo­zott, hogy az 1970—71-fis tanév­től kezdődően részleges módo­sítást eszközöl a gimnáziumok tantervében. Ennek értelmében bevezeti a politechnikai okta­tást, heti 2 óra terjedelemben, a pszichológiát, logikát és fi­lozófiát pedig polgári nevelés­sel helyettesíti. Bővítik a vá­lasztható tantárgyak skáláját is, mégpedig gyakorlati jellegű tantárgyakkal. Oj tantárgyként bevezetik az esztétikai neve­lést. A helyenként mutatkozó fo­gyatékosságok ellenére Is meg­elégedéssel nyugtázzuk, hogy a gimnáziumok bevezetésével je­lentős előrehaladást értünk el a korszerű, szocialista iskola­rendszer kiépítésében. TÖLGYESSY MARIA Karlovy Vary-i fesztiválelőzetes „A népek közti nemes kapcso­latokért, a nemzetek közti tartós barátságért" jelszó jegyében — július 15—26 napjaiban — ren­dezik meg Karlovy Varyban a XVII. nemzetközt filmfesztivált. A hagyományosan megrendezés­re kürülő filmfesztiválon az idén, az utóbbi évektől eltérően, kö vetkezetesebben jut kifejezésre a minőségi szempont, s az előké­szítő bizottság ennek érvényesí­tésére törekedve a filmek kivá­lasztásánál szigorúbb mércét al­kalmazott. A nemzetközi játék­filmfesztivál világszerte jó hír­névnek örvend s ezt azzal érte el, liogy lehetőve tette az egyes filmgyártások legújabb termékei­nek a bemutatását és konfrontá­lását — a haladás és a szocia­lizmus eszméinek a szellemében. A nemzetközi rendezvényre 21 or­szág 23 Játékfilmjét hívták meg. A versenyben Argentína az El santo de lispada, Brazília dz üs senhores de terra, Bulgária a Fekete angyalok, Finnország a Testvérek címň filmmel szerepel. Franciaország a Boriák háza, In­dia az Áldás, Olaszország a Gott mit uns, Japán a Folyó híd nél­kül című filmet mutatja be. Ju­goszlávia a Véres mese, Magyar­ország az Arc és az ítélet című filmmel Indul. Az NDK az Ütban Leninhez, az NSZK a Katzelma­cher, Peru a Zöld laj, Lengyelor­szág a Fekete löld sója és a Szondák című liimmsi mutatkozik be. Kománia az Elítéltek kasté­lya, a Szovjetunió a Tónál, Spa­nyolország a Cantico, Svédország a Yankee, Nagy Britannia pedig a Kes című filmmel versenyez. Csehszlovákiát az Oldŕich Lipský rendezte Uraim, megöltem Ein­steint című cseh. tudományos­fantasztikus filmkomédia, vala­mint Martin Hollý szlovák rende­ző Réztorony című filmje képvi­seli. A nemzetközi játékfilmfesztiva! keretében — Filmművészettel a háború és a fasizmus ellen cim­mel — megrendezik a háború és fasisztaellenes filmek szemléjét is, melynek során 15 ország 20 alkotását tűzik műsorra. A ver­seny kiegészítéseként ízelítőt ad­nak az utóbbi évek alkotásaiból is. Bemutatásra kerül pl. a közel­múltban készült Csajkovszkij el­mű 70 nnn-es szovjet film, a Hel­lo, Dolly című amerikai musical, a Neretvai csata című jugoszláv szuperfilm, a F. Zeffirelli ren­dezte Romeo és |úlia, a Metello, a Satyricon és az Istenek alkonya című olasz film, valamint az idei Oscar díjas F.jféli cowboy. A fesztiválon megemlékeznek • nemrégen elhunyt Jirí Trnka vi­lághírű bábművészről is. A versenyfilmeket — Karel Ze­man nemzeti művész elnökletével — 11 tagú nemzetközi zstirí fog­ja megítélni s a legjobb játék­film a fesztivál nagydíját viszi el. A bíráló bizottság tagjai kö­zött olyan ismert nevek is sze­repeinek, mint pl. A. J. Novog­rudszkij szovjet filmkritikus, Ra­de Markovlč jugoszláv színész, Vladimír Bahna, a kollbai játék­filmstúdió igazgatója, James Ald­rige angol író, Marie-Jose Nat francia színésznő és mások. A XVII. Karlovy Vary-i nemzet­közi filmfesztivált Július 26-án ünnepélyes eredményhirdetéssel zárják. —ym-»

Next

/
Thumbnails
Contents