Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-11 / 163. szám, szombat

APRÓHIRDETÉS E AZ IMMÁR nemes és szép hagyo­mány hazánkban, hogy július második vasárnapja az Építők Napja. Jelkép, amely tettek fő­kusza, amely mögött ott áll az emberi igyekezet eredménye: számtalan új lakás, tanterem, egészségügyi és mezőgazdasági létesítmény, új üzem, új híd, országutak és vasútvonalak ki­lométerei. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy bolygónk a múló évezredek alatt szinte a felismerhetetlenségig megválto­zott és e változás kőbe-acélba szilárdult bizonyítékai — a ha­talmas épületek, gyárak, vízmű­vek, felhőkarcolók és televíziós tornyok, az újkori építőművé­szet alkotásai. Az épületóriások árnyékában ott áll az alkotó ember, a kő­műves, aki több mint ötezer év 6ta az égetett agyag, vagy az ács, aki a fa mívese. De adas­sék tisztelet azoknak is, akik csákánnyal és lapáttal vájják a földet, mintegy bölcsőt ha­sítva a hatalmas fa'ak mélybe nyúló alapjainak, és gondol­junk ezen a napon szeretettel az állványozókra, szerelőkre, gépészekre és nem utolsósor­ban a tervezőkre is, akik vo­nalzóval és körzővel álmodják papírra az új épületeket. A SZÁMOK tükrében láthaló, mit teremtett a mészfoltos ru­hájú férfiak szorgalma. Szlová­kiában a felszabadulás óta több mint 500 000 lakás épült, már 1946-ban több mint 50 nagy Ipari üzemet újítottak fel és 1949—1953-ban az építőipari dolgozók hozzájárulásával 153, 1954—1960-ban pedig további 84 új üzemben kezdték meg a termelést. Sokáig folytathatnánk az adatok felsorolását, hiszen bár­merre járunk Szlovákiában, minden járásban, községben, faluban találunk valamit, ami az építők szorgalmát dicséri. Persze nem csak jót említhe­tünk, hanem valami olyasmit ls, amit Ladislav Koinpiš építő­ipari miniszter mondott a kö­zelmúltban: „A dolog még nem megy úgy, ahogyan szeret­nénk ..." Igaza volt? Igenl Miért? EBBEN az évben a szakembe­rek véleménye szerint jelentő­sen nagyobb termelés várható, mint az előző esztendőkben — 200 000 tonnás nagyságrendet emlegetnek. Ez egyrészt na­gyon örvendetes és mezőgazda­sági dolgozóink igyekezetét pél­dázza, másrészt elszomorító, mert 170 000 tonna gabonát pro­vizóriumokban, sőt — egyes helyeken a szabad ég alatt kell tárolni. Különösen rossz a hely­zet Nyugat-Szlovákiában, ahol 150 000 tonna tárolókapacitás hiányzik. Miért? Mert vontatottan épülnek a gabonasilók, vagyis legújabb kifejezéssel: a termelő és ter­mékfelvásárló központok. Az előző két év alatt 28, egyen­ként 21 000 tonna kapacitású gabonaraktárt kellett volna üzembe helyezni és akkor min­den nehézség nélkül tárolhat­tunk volna 558 000 tonna gabo­nát. Ezzel szemben az építő­ipar csak 6 (hat) silót adott át és ez kétségbeejtően kevés. De a gabonasilók építésében részt vesznek más üzemek is, így például a bratislavai Ener­getikai és Áramelosztó Üzem, a chrudimi Transporta, a bra­tislavai Élelmiszeripari Gépgyár és a pardubicei Malomipari Gépgyár. Ezek azonban nem tartják be a közösen egyezte­tett időtervet és így minden megreked. Ezért a bratislavai Mezőgazdasági Anyagellátó és Terinékfelvásárló Szakigazgató­ság a múlt évben 55 különféle építkezést nem fejezhetett be. Ennek ellenére az érdekeltek elsősorban az építőipari dolgo­zók — megígérték, hogy még ebben az évben befejezik a ga­bonasilókat Tornaiján, Loson­con, Nemesócsán, Léván, Nagy­légen, Brezinán, Šarišské Lúkyn és Sereden. Bár így lenne! Hi­szen minden elveszett szem mindnyájunk mindennapi ke­nyerét drágítja meg. A feladat fontosságát hang­súlyozza, hogy ma már nem csak silókat, hanem termelő és termékfelvásárló központokat építünk és ezekben, a tárolás mellett, óránként 10 tonna ta­karmányt gyártanak. Szlovákiá­ban 85 ilyen központot kell fel­építeni. DE ezen a napon nem csak bírálni akarunk, hanem dicsér­ni is. Mert dicséretet érdemel­nek az országunkat építő ván­dorok, akik igen gyakran eső­ben, viharban, fagyban dolgoz­nak, akik közül sokan hétszám­ra nem látják családjukat, sze­retteiket. Dicséretet érdemel­nek azok, akikről Juhász Gyula magyar költő így énekelt: Kümivesek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbetörjön torony és tető, Ugye tudjátok, hogy szent a verejték? Hogy minden nagyság abból eredő? VALLJUK be: elég sokáig tar­tott, amíg az építőipari dolgo­zók bonyolult, igényes, sokszor kockázatos munkája számára is kialakultak a kedvező feltéte­lek. hiszen csak az 1956-1957­es években kezdték őket észre­venni. 1954-ben Szlovákiában még több mint 12 000 építőipa­ri munkás lakott az építkezése­ken, ideiglenes fabódékban. Ma már ezen a téren is van mivel dicsekedni: a korszerű munkás­szállókban több mint 50 ezer munkás lakik. A 10 800 szak­ipari tanuló közül 7000 már szépen berendezett otthonok­ban él és az év végéig minden fiatalnak korszerű szállást biz­tosítanak. De nem feledkezhetünk meg az olyan munkásjóléti létesít­ményekről sem, mint az üzemi konyhák, étkezdék, orvosi ren­delők és üdülők. Nagy és jól­eső vívmány a gyermeküdülte­tés. Szlovákiában jelenleg ösz­szesen 96 építőipari szervezet van 160 000 alkalmazottal, de egy sincs, amely ne szervezné meg a dolgozók gyermekei sza­mára a rendszeres nyaralási akciót. ir BOLYGÓNK szüntelenül válto­zik és e nagyszabású változá­sok hősei az építőipari dolgo­zók is, akiknek — ünnepük al­kalmából — sok sikert kívá­nunk, hogy minél eredménye­sebben szolgálhassák társadal­munk érdekeit. JOZEF JANlK M L LA S • A bratislavai Dimitrov Vegyi­művek nemzeti vállalat a követ­kező dolgozókat alkalmazza: — Munkásokat váltakozó műszak­ban a vegyi és a segédüze­mekbe, 14 koronás, sőt a mun­ka beosztástól függően még ma­gasabb órabérrel, — ppítőmunkásokat, 14 koronáig terjedő órabérnek megfelelő akkordbérrel. Különélést pótlé­kot fizetünk és megtérítjük az útiköltséget, — a műszaki és a szociális szol­gáltatások munkaszakaszán kő­műveseket, segédmunkásokat, ácsokat, 1750—2200 koronás havi keresettel. — vasúti tolatómunkásokat, 11,50 koronás átlagórabérrel, — ki- és berakodó munkásokat, 15 koronáig terjedő órabérnek megfelelő akkordbérrel. — 17 éven felüli lányokat kétmö­szakos munkára a polipropilén* fonalgyártó, valamint a se­lyemfonalsodró üzemrészle­gekbe 1250—1540 koronás ha­vi keresettel. — II éven feliili munkásnőket a polipropilén és műanyagíonal­gyártó üzembe, valamint a kész termékek csomagolására 2 és 3 műszakos munkabeosz­tásban, 1540—1800 koronás ha­vi keresettel, — futószalag-kiszolgálókat a szu­perfoszfát üzembe, 3 műszakos munkára, 1700 koronás havi keresettel, — továbbá a lakatos-hegesztő, • villanyszereié-, a szereit-, az esztergályos-, az asztalos- és ai ácsszakmában 14 koronás órabérrel (akkordban még ma­gasabb keresettel), — darusokat, váltakozó műszak­ban, 2200 koronás havi kere­settel, — gépkocsiszerelőt 1850 koronás havi keresettel. — samotozékat 1900—2100 koronás havi keresettel. Szállást egyedülállóknak biztosí­tunk. Étkezés az üzemi konyhán. Bővebb tájékoztatást a személyze­ti osztályon adunk. CHEMICKÉ ZÁVODY JURAJA DI­M1TROVA, národný podnik, Brati­slava, osobné oddelenie. ÚF—615 • Eladó Fiat 1800 B. Várközi István, Plešivec, CSA 399., tele­fon 921 04. 0 992 • Octávia-combi jó állapotban eladó. Cím: Július Durinka, Bra­tislava 16, Líščie údolie 15/a. 0-995 • MB 1000 jó állapotban, gará­zsolt, gyártási év 1965, eladó. Valentin Juraj, Janíky č. 160, okr. Dun. Streda. 0-996 • Eladó új Octávia combi. Cím: Simonič Ferenc. Malinovo č. 196. 0-998 • Ford Taunus 17 m super ela­dó. Ár megegyezés szerint. Cím: Cseh, Marcelova č. 866. okr. Ko­márno. Ö-999 • Kiadó Octávia combi, 32 000 km, nagyon Jó karban. Cím: Šte­fan Baran, Bratislava, Komárnic­ká č. 2., telefon 204 19. Ú-1001 T arics Ferencnek, az Ögyal­lai járási Építővállalat Igazgatójának beszédét jegyze­telem. Ünnepi szavakat szeret­nék írni, mert az építők napja közeledik. A golyóstoll azonban gyakran megáll a kezemben. Ujjaim olykor ökölbe szorul­nak és az 1968-as események­ről keserűen szóló, talpig be­csületes kommunista igazgató­val együtt mérgelődöm, később pedig kezet szeretnék szorítani vele és az 1950-től fennálló üzem 1130 dolgozójával a be­csületes helytállásért, a kom­munistákhoz méltó magatartá­sért. Az igazgató beszél. Beszélnek a számok, az építés terén elért szép eredmények, a riport mé­gis nehezen áll össze. Nehéz szavakat találni, hű képet ad­ni az olvasónak arról, milyen küzdelmet vívott ez a kis cso­port a politikai kalandorok, a szélhámosok, a dörzsölt karrie­risták „uralkodása" idején pusz­ta létének fennmaradásáért. Tagjai hogyan maradtak hűek a marxizmus—leninizmus eszméi­hez, hogyan dolgoztak a sztrájk­felhívások, különféle gáncsos­kodások idején. Mert dolgoztak. 1968. augusztus 21-én is. Sőt, a pártszervezet agitátorai meg­látogatták a különféle építke­zéseken dolgozó munkásokat és baráti beszélgetéseken hívták fel figyelmüket arra: ne hall­gassanak a nyugati bábásko­dással szerkesztett rádióadá­sokra, hanem dolgozzanak be­csülettel, mert üres szavakból nem készül el az évi terv ál­lal előirányzott 35 lakóház, és Építőkről az építők napján a dilettáns próféták nem vég­zik el a lakatosok, a kőműve­sek, az ácsok, a vízvezeték- és központifűtés-szerelők, a bádo­gosok, a festők és az útburko­lat-készítők munkáját. A dolgozók hallgattak a jó­zan szavakra. Nem váratott azonban magára a megtorlás sem. A járási szervekben, a bankban és az üzem létezését befolyásoló politikai és gazda­sági szervekben akkor nagy szerepet játszó jobboldali anti­szocialista elemek ott ártottak, ahol tudtak. Különféle szank­ciókat foganatosítottak az épí­tővállalattal szemben, és nem maradt el a személyi rágalma­zás, fenyegetés sem. Ennek el­lenére 1969-ben 98 százalékra sikerült teljesíteniük az évi ter­vet, az idén pedig — bár 50 emberre még szükségük lenne — a félévi tervteljesítés mérle­ge biztató. Az építők mindent megtesznek annak érdekében, hogy tiszta számlával fejezzék be ezt az évet. A z úgyallai Járási Építővál­" lalat főleg tanítólakásokat, egészségügyi épületeket, üzlet­házakat és magánlakásokat épít. A következő időszakban megkétszerezik az építést, ami azt jelenti, hogy évente 70 la­kásegységet adnak át. A laká­sok iránt mutatkozó növekvő szükségletet igyekszik ezzel ki­elégíteni a vállalat. — Jelenleg munkaerőhiány­nyal küzdünk — mondja Tarics elvtárs —, de a jövőben ez a probléma is megoldódik, mert a legújabb munkajogi rendel­kezések értelmében a vállalat tanoncintézetében kitanult se­gédek kötelesek egy bizonyos ideig az üzemben dolgozni. Ed­dig ugyanis sokat „elszipkáz­tak" közülük. Ez nem azzal magyarázható, hogy nálunk rosszak a munkakörülmények, hanem azzal, hogy jó szakem­bereket neveltünk, és egyes vállalatok — míg jogosan a körmükre nem koppintottak — amolyan szakmunkásvásárt csi­náltak és az állam pénzéből gálánsán nagy összegeket kí­náltak a fiataloknak. Az üzem — lehetőségeihez mérten — lépést tart a meg­rendelők növekvő igényével. Maximálisan kihasználják a munkatermelékenység növelé­sét előmozdító szocialista mun­kaversenyt és nagy teljesítmé­nyű új gépeket is vásárolnak. Az igazgató szavai szerint e hó­nap végén utoléri önmagát az üzem. Má szóval: teljes mérték­ben kiköszörüli azt a csorbát, amelyet az 1968-as események okoztak. Az építők napján a vállalat minden dolgozója ju­talmat és oklevelet kap. Búcsúzáskor az üzem igazga­tója egy figyelemre és követés­re méltó kezdeményezésről számolt be: Nemrég Győrben jártunk, ahol a magyarországi kollégák­kal ünnepeltük meg az építők napját. Ekkor határoztuk el, hogy a kikötő dolgozóival együtt szervezünk egy komp­lexbrigádot és felépítünk né­hány családi házat az árvíz­sújtotta területeken. 1965-ben a magyarországi elvtársak is se­gítettek nekünk, most mi se­gítünk nekik. A komplexbrigád rendes szabadságának egy he­tét fordítja építőmunkára. Az a szándékunk, hogy egy-egy idős párttagnak vagy egykori vörös­katonának építünk új házat. É pítők ... Jólesik rájuk gon­dolni. Nemcsak most, ami­kor ünnepre készülnek, hanem amikor egy-egy szép, modern­vonalú épületet látunk, mely az ő rátermettségüket dicséri. Nincs könnyű dolguk. Télidő­ben vad szelekben, nyáron per­zselő napsütésben szédülékeny ember számára elképzelhetet­len magasságokban hangyaszor­galommal raknak téglát tég­lára, melyből végül,sok-sok em­ber álma: az új otthon készül el. Tiszteletre méltó munka ez. Az építők napján gondolatban melegen kezet szorítunk a kő­művesekkel, az ácsokkal, az épületlakatosokkal, a festőkkel, a vízvezeték- és központifű­tés-szerelőkkel és mindazokkal, akik lakáskultúránk fejleszté­sén és kivitelezésén dolgoznak az év minden napján. • Új Fiat 850 eladó. Modra, Dol­ná 16., telefon 2705. Ú-1003 • Skoda 1202 STW eladó kifő-' gástalan állapotban. Peller Má­ria, Bratislava Strkovec, Svidnická 9. Ü-1004 • Ford Cortina 1200, gyártási év 1966, jó techn. állapotban, ára 65 000 eladó. Bratislava, Raucho­vá 12. 11 8., telefon 458-484. Ű-1005 • Családi okokból Fiat 600 D eladó. Bratislava, (Judernová 17., telefon 681-71. 0-100$ • Fiat 850 Coupe-sport, sárga, 6000 km, autórádióval, magneto­fúnnal, eladó. Bratislava, tele­fon 352-40. 0-1007, • Eladó igen jó karban levő fe­hér Cortina 1200, négyajtós. Cim: Valkó Vilmos, Svodín 767, okr. Nové Zámky. Ú 1010 • Eladó új komplett hűtő beren­dezés AT-TATKA gyártmány és két Berkei mérleg. Cim: Ján Panyik, Levická č. 2, Bratislava, 17—20 óra küzött. 0 997 • Haláleset miatt 15 méhcsalád eladó. Trnovec nad Váhoin t. 288, okres Galanta. 0-988 • Bútor, tollpaplan és egyéb eladó. Bratislava, telefon 471-15, 0-987 • Egyedülálló családi ház kert­tel, gyümölcsfákkati eladó. Azon­nal beköltözhető. Érdeklődni le liet Stúrovon, Jesensky u. 37. 0-1000 • Eladó családi ház Stúrovóban (Párkány) üottwaldová u. 92. Vé­tel után azonnal beköltözhető. Ú -989 • Eladó különféle bútor, desz­ka és csempe. Cím a hlrdetőiro­dában. 0-1011 ISMERKEDÉS • Jó megjelenésű, szolid, füg­getlen nő becsületes, józan férjet keres 50—55 évig. Lakásom van, autósok előnyben, jelige: Rád vá­rok. 0 991 • Megismerkednék 0-915 „Vá­rok rád" hirdetőjével. jelige: Komoly. . 0 991 • 21 éves elvált asszony 1 gyer­mekkel komoly 26—30 év körüli férfi ismeretségét keresi házas­ság céljából. Jelige: Szeretettel 1 várunk. 0-994 • 31/180 r.k. leány szeretne meg­ismerkedni iparos vagy értelmi­ségi legényemberrel 36 évig, ér­sekújvári járásból, Tardoskedil vagy környékéről. Jelige: Au­gusztusban esküvő. 0-1008 • 33 éves özvegyasszony megis­merkedne az 0-930 jelige: „Sze­retettel várunk" hirdetőjével, le­iige: Választ várok. Ú-1009 • 60 éves nyugdíjas, özvegyasz­szony élettársat keres. Jelige: Há­zam van. 0-101J KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS, • Mindazoknak, akik felejthetet­len drága férjemet és édesapán­kat, id. Szűcs Sándort Komáromban elkísérték utolsó út­jára, részvétükkel igyekeztek osz­tozni fájdalmunkban, ezúton mond köszönetet a gyászoló család 0 990 KOMLÔSI LAJOS tudosítóink aBjíaíi'ííl BÁCSKÁN a nyári szünetben néprajzi kutatással foglalkoz­nak az alapiskola tanulói. Fő­leg a kender felodlgozásához szükséges eszközöket gyűjtik. Összeszedik, vagy fényképeken örökítik meg azokat. Szorgal­masan gyűjtik a népi mondá­sokat, kádenciákat is. Abaházy Attila PÖLYÁNYBAN már készülőd­nek az efsz megalakulásának évfordulójára. Jogos büszke­séggel, hisz a szövetkezet kez­dő vagyona másfél millió ko­rona volt, de tavaly már 8 milliós vagyonnal rendelkeztek. jabrik Anna SZOLNOCSKÄN is megala­kult hosszas előkészítés és a tömegszervezetek támogatásá­val a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség helyi szervezete. A fia­talok Geri Lászlót választották elnöküknek és kidolgozták mun­katervüket. Legfőbb céljuk a falu kulturális életének fellen­dítése. Pikó Ágnes KISBÁRON horgászversenyt rendeztek. A szerencse Figura Ferenc borsai horgászt fogadta kegyeibe, mert a színvonalas mezőny húsz versenyzője közül ő szerezte meg az aranyérmet és az ezzel járó egyhetes, in­gyenes jugoszláviai utazást. Ezentúl minden esztendőben megrendezik majd ezt a ver­senyt. Szabó István 1970. VII. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents