Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-11 / 163. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Római fricska Lisszabonnak Június végén a gyarmati rendszer elleni harc kérdéseiről tárgyaló értekezletet rendeztek az olasz fővárosban. Az impozáns nemzetközi összejövetelen 64 ország 177 nemzeti és nemzetközi szervezetét képviselő tekintélyes számú küldöttség vett részt, és természetesen ott voltak a három afrikai legnagyobb portugál gyarmat képviselői, hisz az értekezlet különleges rendeltetése éppen a portugál kolonializmus felszámolásával kapcsolatos kérdések megvitatása volt. Az értekezlet általános nyilatkozattal, valamint három bizottság — a politikai, a nemzetközi ogi és segélynyújtási bizottság előterjesztésével fejezte be kétnapos munkáját, s az volt a célja, hogy a dokumentumokban megjelölt elvi alapon a gyarmati rendszer valamennyi ellenfelét egyesítse a portugál kolonializmus. valamint NATO-védnökei ellen. Az értekezlet mint napi esemény már rég lekerült volna a lapok hasábjairól, ha nem éri Lisszabont kínos incidens. A Szövetségi Gyűlés küldöttsége visszatért az NDK-bol néhány sorban # Kellemetlen epizód Az történt ugyanis, hogy az antikolonialista értekezlet részvevőiként Rómában időző gyarmati vezetőket Agostinho Netót, az angolai, Marcelino Dos Santost, a mocambique-i és Amilcar Cabralt, a portugál Guinea-i nemzeti felszabadító mozgalom vezetőjét VI. Pál pápa is magánkihallgatáson fogadta. Liszszabon számára nem volt lényeges, mit mondott a pápa és mit nem, a vatikáni audienciában az „afrikai lázadók" közvetlen vagy közvetett támogatását és a katolikus egyház fejének a két éve hatalmon levő Caetano-kormánnyal szembeni „barátságtalan" gesztusát látta. Jelentéstételre azonnal hazarendelte nagykövetét, s már annyira elfajulni látszott a viszály, hogy Lisszabon és a Vatikán állam diplomáciai viszonyának várható megszakításáról beszéltek. Am egy hirtelen nyilatkozat eloszlatta a viharfelhőket. A Vatikán diplomáciai szóvivője kijelentette, hogy a pápa nem a nagy kihallgatási teremben, hanem a mellette levő mellékteremben fogadta a küldöttséget, s nem politikai személyeket, hanem afrikai katolikusokat látott bennük. Caetano hirtelen beérte ennyivel, nem firtatta, miről esett szó a kihallgatáson. Pedig érdekes részletek szivárogtak ki. „Hogyan hunyhatnánk szemet mindazon, ami ma a világon történik? Nem hunyhatunk szemet a társadalomra nehezedő bajok felett..." — mondta a pápa. Ha az egyházfő szavai kenetteljesen hangzanak is, azt árulják el, hogy még a katolikus egyház is szembefordul a klasszikus gyarmaturalmi formákhoz görcsösen ragaszkodó portugál kormányzattal, s az afrikai felszabadító erőkben felismerve a jövő embereit, eleve úgy igyekszik alakítani kapcsolatait, hogy megőrizhesse befolyását majd egy szabad Angolában, Mocambique-on és Portugál Guineában is. Csak Lisszabon nem akar látni semmit, mint a fejét a homokba dugó struccmadár. # Miért akar Portugália maradni? Portugália napjainkban 122 ezer főnyi katonaságot tart afrikai gyarmatain, s nem is akármilyen fegyvereseket, hanem korszerű fegyverzettel ellátott, évi 230 millió dolláros költségvetéssel rendelkező haderőt. Noha a XVII. század óta igen összezsugorodott a portugál gyarmatbirodalom annak következtében, hogy Anglia és Hollandia a legtöbb helyről kiszorította lisszaboni vetélytársát, Afrikában még mindig az anyaország területének 23-szorosát meghaladó gyarmatokkal rendelkezik Portugália. 1961 óta egymás után lángol fel a nemzeti felszabadító mozgalom tüze. Kezdődött Angolában, ahol a M PLA szervezete vezetésével a legerősebb és a legnagyobb csapást mérik a gyarmatosítókra, majd folytatódik Mocambique-on, ahol a FRELIMO tartja magasra a harc zászlaját, de a mozgalomnak nem olyan szu^^ vérén vezető ereje, mint AngoK

? Iában a M PLA. Portugál (Bissauij Guineában is fellendült 1970 a népfelszabadító mozgalom, s veszélyben forog a 41 portugál támaszpont. Az utóbbi időben Sao Thome és Princípe népe is hallat magáról antikolonialista megmozdulásaival. VII. 11. Angola egy és negyedmillió négyzetkilométer területű, s öt és félmillió ember lakja. Emberszámba legfeljebb az írástudó négereket veszik, akiket asszimilálódásra ítéltek, a többi valójában rabszolga, mert írástudatlansága miatt jogfosztott, nem végezhet tetszés szerinti munkát, sőt az elképesztő adók megfizetésének elmaradása miatt személyi szabadságukat is elvesztik, a rabszolgamunkát kénytelenek végezni bányákban. Angola ugyanis vasércben és olajban igen gazdag, s emiatt az imperialista NATO-hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok monopóliumainak a figyelmét is magára vonta. Ezért támogatják Portugáliát nemzetközi fórumokon, elsősorban az ENSZben, s így a világszervezet és a Bizottsági Tanács minden, Portugáliát megbélyegző határozata csak Írott malaszt marad. Mocambiqe-ban ugyan megpróbálták a

z amerikaiak kijátszani Portugáliát azzal, hogy egy szakadár kormányt, a kalandor Roberto Holdén „kormányát" támogatták mind az igazi hazafiak, mint a portugál gyarmattartókkal szemben, ám e kormány tiszavirág életű báb volt. Az afrikai portugál gyarmatok bányakincseinek kiaknázásában idegen konszernek — a C. M. de Lobito, a Krupp, a belga Gregg-Europe, a dán Hojgaard S Schulz, az olasz Pirelli vállalat, valamint a velencei Hajózási Vállalat is érdekelt. Csak Angola legfőbb érclelőhelyén évi 750 millió tonna vasércet bányásznak, ebből hétmilliót külföldre exportálnak. Érthető az imperializmust megtestesítő NATO-országok Portugália körüli érdekszövetsége, nem szólva arról, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államok a fajüldöző Dél-afrikai Köztársasággal szövetkezve próbálja elszigetelni a portugál gyarmatokat a szomszéd afrikai országoktól. Igy aztán érthető, hogy az ENSZ védnökségével, az Afrikai Egység Szervezetének égisze alatt lezajlott római értekezlet döntései oly élesen irányultak a NATO-szövetség ellen. LÖRINCZ LÁSZLÓ Ceausescu a szovjet—román egyezményről Bukarest — Románia Kommunista Pártja Központi Bizottsága plenáris ülésén július 9-én Nicolae Ceausescu, a párt főtitkára a szovjet párt- és kormányküldöttség romániai látogatásával kapcsolatban elhangzott záróbeszédében a következőket mondotta: „A Szov/etunió párt- és kormányküldöttségének látogatása, valamint a megbeszélések, melyekre ez alkalommal sor került, szívélyes, elvtársi és baráti légkörben zajlott le. Értékes véleménycserét tettek lehetővé és hozzájárultak egymás teljesebb megismeréséhez és a kölcsönös megértés elmélyítéséhez". Ceausescu továbbá az új egyezmény jelentőségéről beszélt. Elmondotta, hogy a Szovjetunió és Románia közt létrejött egyezmény új távlatokat nyit a két ország közötti együttműködés, barátság és szövetség további fejlődése terén. Nicolae Ceausescu beszédét közölte a pénteki román sajtó. (Folytatás az 1. oldalról) szovjetellenes erők támadása következtében ezen a téren is sok mindent meg kell javítani. Megismerkedtünk a Népi Kamara munkájával, tevékenységével, megggyőződtünk arról, hogy az jelentős politikai befolyással van az ország szocialista társadalomépítésével kapcsolatban felmerülő problémák megoldására. 2. Milyen benyomást tett küldöttségünkre az NDK szocialista fejlődése, a nemzetgazdaság tudományos irányítása? Véleménye szerint melyek azok a tapasztalatok, amelyeket odahaza is érvényesíthetnénk? Ulbricht elvtárs rendkívüli figyelmet szentelt küldöttségünknek, és a vele folytatott beszélgetés mindenekelőtt arra összpontosult, milyenek a szocialista fejlődés alapvető távlatai. A párt vezető szerepének a biztosítása ugyanis előfeltételei, hogy tervszerűen teremtsük meg az adott előfeltételeket és kihasználjuk a politikai küzdelem eszközeit. Ennek érdekében teret kell biztosítani tehetséges embereknek, az újítóknak, akik a dolgozó nép soraiból kerülnek ki... Hanes elvtárs rámutatott, hogy nagyra értékeli az NDKban tapasztalt munkafegyelmet és következetességet is. Figyelemre méltó, hogy barátaink mennyire átgondoltan és céltudatosan készítik elő a vezető kádereket, mind a politikai és a gazdasági élet, mind pedig a tudományos-műszaki kutatás és a kulturális élet terén is. Elhatároztuk, hogy olyan munkacsoportokat alakítunk, amelyeknek elsőrendű feladata lesz A moszkvai Pravda az olasz kormányválságról Moszkva — Most már világos, hogy az olasz kormányválságot a kormánykoalíció jobb szárnya provokálta ki — írja hírmagyarázatában Jermakov a moszkvai Pravdában. A kereszténydemokraták és a Szociáldemokrata Párt konzervatív csoportjairól van szó, amelyek az antikommunizmus és az Atlanti Szövetség pozícióin állnak, és maguk köré tömörítik a burzsoázia jelentős részét, valamint az úgynevezett középrétegek képviselőit is. Az olasz jobboldali erők célkitűzéseiről Jermakov a következőket írja: „A reakciós csoportok egyik fő szándéka döntő akciókkal az olasz politikai életet hirtelen jobbra fordítani, az Olasz Szocialista Párt vezetői számára bonyolult helyzetet teremteni, valamint meggátolni a szocialisták és a kommunisták együttműködésének irányzatát. ezeket a problémákat alaposan és mélyen áttanulmányozni. 3. Miként képzeli el elnök elvtárs annak az együttműködésnek a távlatait, amely az európai biztonsági értekezlet öszszehívásával kapcsolatos? Ez a kérdés — bár számunkra rendkívüli jelentőségű — nem csupán a két ország képviseleti szervének az ügye. Nemzeteinknek tragikus tapasztalatai vannak a múltból azon a területen, ahol az NDK népe él. A reakciós német imperialista körök ebben az évszázadban immár kétszer robbantottak ki világháborút. Mindkét esetben a dolgozók szabadságára törtek és arra, hogy Európa népeit rabigába hajtsák. A német nép kiváló tudósokat, filozófusokat és művészeket adott a világra. Német földön született meg az osztályharcok közepette tudományos világnézet. Tudjuk, hogy az NDK ma is egy egész sor kiváló tudóssal és tervezővel rendelkezik, akik hatékonyan elősegítik az ország fejlődését. Éppen ezért kötelességünknek tartjuk aktívan támogatni az NDK jogos követeléseit, mégpedig szem előtt tartva a nemzetközi jogi elismerést és a két Németország közötti határ respektálását. Legfontosabb tapasztalatunk, hogy közös erővel vegyük fel a harcot a nacionalizmus ellen, és közös erővel oldjuk meg gazdasági problémáinkat, amelyek a szocialista társadalmi és gazdasági integrációhoz vezetnek. Mindez a szocialista világrendszer megerősítését eredményezi, amely a Szovjetunióval az élén újabb sikerek elérésének a záloga. Rogers Londonban London — Rogers amerikai külügyminiszter tegnap Tokióból Londonba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson az angol kormány vezetőivel. Rogers előzőleg három napot a japán fővárosban töltött, ahol többek között Szato miniszterelnökkel, Aicsi külügyminiszterrel és több más vezető japán politikussal tárgyalt. Ezt követően beszédet mondott a Délkelet-Ázsiában szolgálatot teljesítő amerikai nagykövetek évzáró közgyűlésén. Minden jel arra mutat, hogy Rogers Igyekezett rávenni a japán kormányt arra, hogy fokozza gazdasági segítségét az Amerika-barát délkelet-ázsiai országoknak, elsősorban DélVietnamnak. Londoni politikai megfigyelők szerint az amerikai külügyminiszter látogatása során számos külpolitikai kérdést vitatnak meg, többek között az új angol kormány távol-keleti politikájának fő irányvonalát. SZOVJET—CSEHSZLOVÁK egyezményt írtak alá tegnap Moszkvában a tudományos-műszaki és gazdasági együttműködésről, amely elősegíti a két ország nyomdaiparának fejlesztését. A MAGYAR—SZOVJET határon megkezdődött a „Barátság 2." elnevezésű kőolajvezeték 290 kilométeres magyar szakaszának az építése. 1972 végéig befejezik az első szakasz építését. A Szovjetunió 5 millió tonna kőolajat szállít Magyarországra évente a kőolajvezetéken. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára meglátogatta Luigi Longót, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát, aki Bulgáriában orvosi kezelésben részesült. Megbeszélésükön részt vett B. Velcsev, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és a KB titkára. DR. RUDOLF KOŽUŠNIK, Csehszlovákia japáni nagykövete pénteken megnyitotta az oszakai Jamagiva áruházban a csehszlovák csillárok és világítótestek kiállítását. BJARNI BENEDIKTSSON izlandi miniszterelnök, a felesége és a kétéves unokája a tegnapra virradó éjszaka bennégtek a thingvallasoeni villájukban, 60 kilométerre Izland fővárosától. A miniszterelnök szabadságát töltötte itt családjával. TAJVAN „nemzeti napját" az EXPO-70 világkiállításon pénteken Csang Kai-sek ellenes tüntetések kísérték. Az ünnepségen részt vett Jen Tyia-kan tajvani „alelnök". NE WIN tábornok, Burma Forradalmi Tanácsának elnöke július 10-én kétnapos nem hivatalos látogatás után Delhiből hazautazott Raugoonba. Delhiben G. S. Pathakkal, India alelnökével, valamint Indlra Gandhi miniszterelnökkel tárgyalt. A KOLUMBIAI hadsereg pénteken megkezdte Fernando London volt külügyminiszter felkutatását. A hatalmas kávéültetvények tulajdonosa csütörtökön tűnt el. A NYUGATNÉMET sajtó tegnap egy összeállítást közölt, amely szerint 1962 óta az országban 62 százalékkal emelkedtek a lakbérek és ez az emelkedés tovább fejlődik. 1975-ben eléri a 75 százalékos emelkedést. PÉCSETT megnyílt a népi művészeti együttesek I. nemzetközi fesztiválja. Csehszlovákiát egy sziléziai táncegyüttes és a bratislavai Technik művészegyüttes képviseli. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMÜNNEPE Napjaink Mongóliája szilárd láncszeme a szocialista tábornak és sikeresen építi a szocializmust. Eredményei nemzetközileg is tekintélyt biztosítanak a kis mongol népnek. Az ország a hatvanas évek elején, 19111. október 27én tagja lett az ENSZ-nek, 1962. januárjában pedig a KGST tagállamai fogadták maguk közé. (elentős nyugat-európai országok, mint például Nagy-Britannia ( 1963), Svédország (1984), Franciaország (1965) Mongólia állami létének elismerése jeléül nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatot vett (el az országgal. Mongólia biztonságának és szocialista fejlődésének záloga a Szovjetunióhoz fűződő félszázados igaz barátság. A mongol nép számára nagy jelentőségű az 1965. január 15-én megkötött mongol— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény. Ma, a Mongol Népköztársaság úllamünnepén idézzük fel az or szág legjelentősebb történelmi pillanatait — állami létének 49 év előtti megteremtését. Mongólia 1691 óta a kínai Mandzsu dinasztia uralma alatt sínylődött. A mandzsu monarchia bukása, melyet az 1911-es kínai forradalom idézett előtt, azon év december 1-én Mongólia autonómiájának kikiáltását is eredményezte. Az elmaradott hűbéri rendszerben élő mongol aratok (állattenyésztők) életét ez nemigen befolyásolta. A külföldi imperialista uralom függvényeként létező ország 1919. novemberében a kínai reakció tevékenysége következtében még autonómiáját is elvesztette. A kínai és japán militaristák a szovjethatalom elleni támadás felvonulási területévé akarták változtatni Mongóliát. A Nagy Októberi Szocialista For radaiom közvetlen hatására 1919ben megalakultak Urgában (Ulan bátor) az első forradalmi körök, melyek 1920 elején egyesülve felvették a Népi Párt elnevezést. E párt volt a Mongol Népi Forradalmi Párt alapja. 1920-ban Szuhe Balorral és Csojbalszannal az élen küldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen és segítséget kérjen a mongol nép barcának támogatására. Az országot ebben az időben Az áj fuvaros jurta formájában épSlt áruháza újabb megpróbáltatások érték. Ungern báró japán ismperialista béreuc a lakosság egy részét félrevezetve, magához ragadta a hatalmat. A nép azonban hamar felIsmerte a diktátor sötét szándékait. Ilyen körülmények között alakult ki a mongol forradalmi mozgalom, melynek irányítója a Mongol Népi Forradalmi Párt volt, mely 1921. március 1-én Kjahtában kezdte meg I. kongresszusát. A kongresszus megválasztotta a központi bizottságot, határozatot hozott az ideiglenes népi kormány és a népi forradalmi hadsereg létrehozásáról. A hadsereg parancsnoka Szuhc Bátor lett. 1921. március 13-án megalakult az ideiglenes forradalmi kormány, 18—19-én pedig megkezdődött a fegyveres harc. A Sznhe Bátor és Csojbalszan legendás bírű mongol hazafiak által vezetett fegyveres forradalmi küzdelem és a mongol nép segítségére siető vörös hadsereg legyőzte az országban garázdálkodó reakciós erűket. 1921. július 11-én az egész ország területén a népé lett a hatalom. Ezen a napon nyerte el Mongólia függetlenségét és szabadságát. (ginzeryj