Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-11 / 163. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Római fricska Lisszabonnak Június végén a gyarmati rendszer elleni harc kérdéseiről tár­gyaló értekezletet rendeztek az olasz fővárosban. Az impozáns nemzetközi összejövetelen 64 ország 177 nemzeti és nemzetkö­zi szervezetét képviselő tekintélyes számú küldöttség vett részt, és természetesen ott voltak a három afrikai legnagyobb portugál gyarmat képviselői, hisz az értekezlet különleges ren­deltetése éppen a portugál kolonializmus felszámolásával kap­csolatos kérdések megvitatása volt. Az értekezlet általános nyilatkozattal, valamint három bizottság — a politikai, a nem­zetközi ogi és segélynyújtási bizottság előterjesztésével fe­jezte be kétnapos munkáját, s az volt a célja, hogy a doku­mentumokban megjelölt elvi alapon a gyarmati rendszer va­lamennyi ellenfelét egyesítse a portugál kolonializmus. vala­mint NATO-védnökei ellen. Az értekezlet mint napi esemény már rég lekerült volna a lapok hasábjairól, ha nem éri Lissza­bont kínos incidens. A Szövetségi Gyűlés küldöttsége visszatért az NDK-bol néhány sorban # Kellemetlen epizód Az történt ugyanis, hogy az antikolonialista értekezlet rész­vevőiként Rómában időző gyar­mati vezetőket Agostinho Netót, az angolai, Marcelino Dos San­tost, a mocambique-i és Amilcar Cabralt, a portugál Guinea-i nemzeti felszabadító mozgalom vezetőjét VI. Pál pápa is ma­gánkihallgatáson fogadta. Lisz­szabon számára nem volt lé­nyeges, mit mondott a pápa és mit nem, a vatikáni audienciá­ban az „afrikai lázadók" köz­vetlen vagy közvetett támoga­tását és a katolikus egyház fe­jének a két éve hatalmon levő Caetano-kormánnyal szembeni „barátságtalan" gesztusát lát­ta. Jelentéstételre azonnal ha­zarendelte nagykövetét, s már annyira elfajulni látszott a vi­szály, hogy Lisszabon és a Vati­kán állam diplomáciai viszo­nyának várható megszakításá­ról beszéltek. Am egy hirtelen nyilatkozat eloszlatta a vihar­felhőket. A Vatikán diplomáci­ai szóvivője kijelentette, hogy a pápa nem a nagy kihallgatá­si teremben, hanem a mellet­te levő mellékteremben fogad­ta a küldöttséget, s nem politi­kai személyeket, hanem afrikai katolikusokat látott bennük. Caetano hirtelen beérte ennyi­vel, nem firtatta, miről esett szó a kihallgatáson. Pedig ér­dekes részletek szivárogtak ki. „Hogyan hunyhatnánk szemet mindazon, ami ma a világon történik? Nem hunyhatunk sze­met a társadalomra nehezedő bajok felett..." — mondta a pápa. Ha az egyházfő szavai kenetteljesen hangzanak is, azt árulják el, hogy még a katoli­kus egyház is szembefordul a klasszikus gyarmaturalmi for­mákhoz görcsösen ragaszkodó portugál kormányzattal, s az afrikai felszabadító erőkben felismerve a jövő embereit, ele­ve úgy igyekszik alakítani kapcsolatait, hogy megőrizhes­se befolyását majd egy szabad Angolában, Mocambique-on és Portugál Guineában is. Csak Lisszabon nem akar látni sem­mit, mint a fejét a homokba dugó struccmadár. # Miért akar Portugália maradni? Portugália napjainkban 122 ezer főnyi katonaságot tart af­rikai gyarmatain, s nem is akármilyen fegyvereseket, ha­nem korszerű fegyverzettel el­látott, évi 230 millió dolláros költségvetéssel rendelkező had­erőt. Noha a XVII. század óta igen összezsugorodott a portugál gyarmatbirodalom annak követ­keztében, hogy Anglia és Hol­landia a legtöbb helyről kiszo­rította lisszaboni vetélytársát, Afrikában még mindig az anya­ország területének 23-szorosát meghaladó gyarmatokkal ren­delkezik Portugália. 1961 óta egymás után lángol fel a nem­zeti felszabadító mozgalom tü­ze. Kezdődött Angolában, ahol a M PLA szervezete vezetésével a legerősebb és a legnagyobb csapást mérik a gyarmatosítók­ra, majd folytatódik Mocam­bique-on, ahol a FRELIMO tart­ja magasra a harc zászlaját, de a mozgalomnak nem olyan szu­^^ vérén vezető ereje, mint Ango­K ? Iában a M PLA. Portugál (Bis­sauij Guineában is fellendült 1970 a népfelszabadító mozgalom, s veszélyben forog a 41 portugál támaszpont. Az utóbbi időben Sao Thome és Princípe népe is hallat magáról antikolonia­lista megmozdulásaival. VII. 11. Angola egy és negyedmillió négyzetkilométer területű, s öt és félmillió ember lakja. Em­berszámba legfeljebb az írás­tudó négereket veszik, akiket asszimilálódásra ítéltek, a töb­bi valójában rabszolga, mert írástudatlansága miatt jogfosz­tott, nem végezhet tetszés sze­rinti munkát, sőt az elképesztő adók megfizetésének elmaradá­sa miatt személyi szabadságu­kat is elvesztik, a rabszolga­munkát kénytelenek végezni bányákban. Angola ugyanis vasércben és olajban igen gazdag, s emiatt az imperialista NATO-hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok monopóliumainak a figyelmét is magára vonta. Ezért támo­gatják Portugáliát nemzetközi fórumokon, elsősorban az ENSZ­ben, s így a világszervezet és a Bizottsági Tanács minden, Por­tugáliát megbélyegző határoza­ta csak Írott malaszt marad. Mocambiqe-ban ugyan megpró­bálták a z amerikaiak kijátsza­ni Portugáliát azzal, hogy egy szakadár kormányt, a kalandor Roberto Holdén „kormányát" támogatták mind az igazi haza­fiak, mint a portugál gyarmat­tartókkal szemben, ám e kor­mány tiszavirág életű báb volt. Az afrikai portugál gyarma­tok bányakincseinek kiaknázá­sában idegen konszernek — a C. M. de Lobito, a Krupp, a bel­ga Gregg-Europe, a dán Hoj­gaard S Schulz, az olasz Pirel­li vállalat, valamint a velencei Hajózási Vállalat is érdekelt. Csak Angola legfőbb érclelő­helyén évi 750 millió tonna vas­ércet bányásznak, ebből hétmil­liót külföldre exportálnak. Ért­hető az imperializmust megtes­tesítő NATO-országok Portugá­lia körüli érdekszövetsége, nem szólva arról, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államok a fajüldöző Dél-afrikai Köztársa­sággal szövetkezve próbálja el­szigetelni a portugál gyarma­tokat a szomszéd afrikai orszá­goktól. Igy aztán érthető, hogy az ENSZ védnökségével, az Af­rikai Egység Szervezetének égi­sze alatt lezajlott római érte­kezlet döntései oly élesen irá­nyultak a NATO-szövetség el­len. LÖRINCZ LÁSZLÓ Ceausescu a szovjet—román egyezményről Bukarest — Románia Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága plenáris ülésén július 9-én Nicolae Ceausescu, a párt fő­titkára a szovjet párt- és kor­mányküldöttség romániai láto­gatásával kapcsolatban elhang­zott záróbeszédében a követke­zőket mondotta: „A Szov/et­unió párt- és kormányküldött­ségének látogatása, valamint a megbeszélések, melyekre ez alkalommal sor került, szívé­lyes, elvtársi és baráti légkör­ben zajlott le. Értékes véle­ménycserét tettek lehetővé és hozzájárultak egymás teljesebb megismeréséhez és a kölcsönös megértés elmélyítéséhez". Ceausescu továbbá az új egyezmény jelentőségéről be­szélt. Elmondotta, hogy a Szov­jetunió és Románia közt létre­jött egyezmény új távlatokat nyit a két ország közötti együttműködés, barátság és szövetség további fejlődése te­rén. Nicolae Ceausescu beszédét közölte a pénteki román sajtó. (Folytatás az 1. oldalról) szovjetellenes erők támadása következtében ezen a téren is sok mindent meg kell javítani. Megismerkedtünk a Népi Ka­mara munkájával, tevékenysé­gével, megggyőződtünk arról, hogy az jelentős politikai befo­lyással van az ország szocialis­ta társadalomépítésével kap­csolatban felmerülő problé­mák megoldására. 2. Milyen benyomást tett kül­döttségünkre az NDK szocialis­ta fejlődése, a nemzetgazdaság tudományos irányítása? Vélemé­nye szerint melyek azok a ta­pasztalatok, amelyeket odaha­za is érvényesíthetnénk? Ulbricht elvtárs rendkívüli fi­gyelmet szentelt küldöttségünk­nek, és a vele folytatott beszél­getés mindenekelőtt arra össz­pontosult, milyenek a szocialis­ta fejlődés alapvető távlatai. A párt vezető szerepének a biz­tosítása ugyanis előfeltételei, hogy tervszerűen teremtsük meg az adott előfeltételeket és kihasználjuk a politikai küzde­lem eszközeit. Ennek érdekében teret kell biztosítani tehetséges embereknek, az újítóknak, akik a dolgozó nép soraiból kerül­nek ki... Hanes elvtárs rámutatott, hogy nagyra értékeli az NDK­ban tapasztalt munkafegyelmet és következetességet is. Figye­lemre méltó, hogy barátaink mennyire átgondoltan és cél­tudatosan készítik elő a vezető kádereket, mind a politikai és a gazdasági élet, mind pedig a tudományos-műszaki kutatás és a kulturális élet terén is. Elha­tároztuk, hogy olyan munkacso­portokat alakítunk, amelyek­nek elsőrendű feladata lesz A moszkvai Pravda az olasz kormányválságról Moszkva — Most már vilá­gos, hogy az olasz kormányvál­ságot a kormánykoalíció jobb szárnya provokálta ki — írja hírmagyarázatában Jermakov a moszkvai Pravdában. A keresz­ténydemokraták és a Szociál­demokrata Párt konzervatív csoportjairól van szó, amelyek az antikommunizmus és az At­lanti Szövetség pozícióin áll­nak, és maguk köré tömörítik a burzsoázia jelentős részét, valamint az úgynevezett közép­rétegek képviselőit is. Az olasz jobboldali erők cél­kitűzéseiről Jermakov a követ­kezőket írja: „A reakciós cso­portok egyik fő szándéka dön­tő akciókkal az olasz politikai életet hirtelen jobbra fordítani, az Olasz Szocialista Párt ve­zetői számára bonyolult hely­zetet teremteni, valamint meg­gátolni a szocialisták és a kommunisták együttműködésé­nek irányzatát. ezeket a problémákat alaposan és mélyen áttanulmányozni. 3. Miként képzeli el elnök elvtárs annak az együttműkö­désnek a távlatait, amely az eu­rópai biztonsági értekezlet ösz­szehívásával kapcsolatos? Ez a kérdés — bár számunk­ra rendkívüli jelentőségű — nem csupán a két ország kép­viseleti szervének az ügye. Nemzeteinknek tragikus ta­pasztalatai vannak a múltból azon a területen, ahol az NDK népe él. A reakciós német im­perialista körök ebben az év­században immár kétszer rob­bantottak ki világháborút. Mindkét esetben a dolgozók szabadságára törtek és arra, hogy Európa népeit rabigába hajtsák. A német nép kiváló tudósokat, filozófusokat és mű­vészeket adott a világra. Né­met földön született meg az osztályharcok közepette tudo­mányos világnézet. Tudjuk, hogy az NDK ma is egy egész sor kiváló tudóssal és tervező­vel rendelkezik, akik hatéko­nyan elősegítik az ország fej­lődését. Éppen ezért kötelessé­günknek tartjuk aktívan támo­gatni az NDK jogos követelé­seit, mégpedig szem előtt tart­va a nemzetközi jogi elisme­rést és a két Németország kö­zötti határ respektálását. Leg­fontosabb tapasztalatunk, hogy közös erővel vegyük fel a harcot a nacionalizmus ellen, és közös erővel oldjuk meg gazdasági problémáinkat, ame­lyek a szocialista társadalmi és gazdasági integrációhoz vezet­nek. Mindez a szocialista világ­rendszer megerősítését eredmé­nyezi, amely a Szovjetunió­val az élén újabb sikerek elé­résének a záloga. Rogers Londonban London — Rogers amerikai külügyminiszter tegnap Tokió­ból Londonba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson az angol kormány vezetőivel. Rogers előzőleg három napot a japán fővárosban töltött, ahol többek között Szato miniszter­elnökkel, Aicsi külügyminisz­terrel és több más vezető ja­pán politikussal tárgyalt. Ezt követően beszédet mondott a Délkelet-Ázsiában szolgálatot teljesítő amerikai nagykövetek évzáró közgyűlésén. Minden jel arra mutat, hogy Rogers Igyekezett rávenni a ja­pán kormányt arra, hogy fo­kozza gazdasági segítségét az Amerika-barát délkelet-ázsiai országoknak, elsősorban Dél­Vietnamnak. Londoni politikai megfigye­lők szerint az amerikai külügy­miniszter látogatása során szá­mos külpolitikai kérdést vitat­nak meg, többek között az új angol kormány távol-keleti po­litikájának fő irányvonalát. SZOVJET—CSEHSZLOVÁK egyezményt írtak alá tegnap Moszkvában a tudományos-mű­szaki és gazdasági együttműkö­désről, amely elősegíti a két or­szág nyomdaiparának fejleszté­sét. A MAGYAR—SZOVJET hatá­ron megkezdődött a „Barátság 2." elnevezésű kőolajvezeték 290 kilométeres magyar szaka­szának az építése. 1972 végéig befejezik az első szakasz épí­tését. A Szovjetunió 5 millió tonna kőolajat szállít Magyar­országra évente a kőolajvezeté­ken. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első tit­kára meglátogatta Luigi Lon­gót, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát, aki Bulgáriában or­vosi kezelésben részesült. Meg­beszélésükön részt vett B. Vel­csev, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és a KB titkára. DR. RUDOLF KOŽUŠNIK, Csehszlovákia japáni nagyköve­te pénteken megnyitotta az oszakai Jamagiva áruházban a csehszlovák csillárok és világí­tótestek kiállítását. BJARNI BENEDIKTSSON iz­landi miniszterelnök, a felesé­ge és a kétéves unokája a tegnapra virradó éjszaka benn­égtek a thingvallasoeni villá­jukban, 60 kilométerre Izland fővárosától. A miniszterelnök szabadságát töltötte itt család­jával. TAJVAN „nemzeti napját" az EXPO-70 világkiállításon pénte­ken Csang Kai-sek ellenes tün­tetések kísérték. Az ünnepsé­gen részt vett Jen Tyia-kan taj­vani „alelnök". NE WIN tábornok, Burma Forradalmi Tanácsának elnöke július 10-én kétnapos nem hiva­talos látogatás után Delhiből hazautazott Raugoonba. Delhi­ben G. S. Pathakkal, India al­elnökével, valamint Indlra Gan­dhi miniszterelnökkel tárgyalt. A KOLUMBIAI hadsereg pén­teken megkezdte Fernando London volt külügyminiszter felkutatását. A hatalmas kávé­ültetvények tulajdonosa csütör­tökön tűnt el. A NYUGATNÉMET sajtó teg­nap egy összeállítást közölt, amely szerint 1962 óta az or­szágban 62 százalékkal emel­kedtek a lakbérek és ez az emelkedés tovább fejlődik. 1975-ben eléri a 75 százalékos emelkedést. PÉCSETT megnyílt a népi művészeti együttesek I. nemzet­közi fesztiválja. Csehszlovákiát egy sziléziai táncegyüttes és a bratislavai Technik művész­együttes képviseli. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMÜNNEPE Napjaink Mongóliája szilárd láncszeme a szocialista tábornak és sikeresen építi a szocializmust. Eredményei nemzetközileg is te­kintélyt biztosítanak a kis mon­gol népnek. Az ország a hatva­nas évek elején, 19111. október 27­én tagja lett az ENSZ-nek, 1962. januárjában pedig a KGST tagál­lamai fogadták maguk közé. (elentős nyugat-európai orszá­gok, mint például Nagy-Britannia ( 1963), Svédország (1984), Fran­ciaország (1965) Mongólia állami létének elismerése jeléül nagykö­veti szintű diplomáciai kapcsola­tot vett (el az országgal. Mongólia biztonságának és szo­cialista fejlődésének záloga a Szovjetunióhoz fűződő félszázados igaz barátság. A mongol nép szá­mára nagy jelentőségű az 1965. ja­nuár 15-én megkötött mongol— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­mény. Ma, a Mongol Népköztársaság úllamünnepén idézzük fel az or szág legjelentősebb történelmi pil­lanatait — állami létének 49 év előtti megteremtését. Mongólia 1691 óta a kínai Mandzsu dinasztia uralma alatt sínylődött. A mandzsu monarchia bukása, melyet az 1911-es kínai forradalom idézett előtt, azon év december 1-én Mongólia autonó­miájának kikiáltását is eredmé­nyezte. Az elmaradott hűbéri rendszerben élő mongol aratok (állattenyésztők) életét ez nem­igen befolyásolta. A külföldi im­perialista uralom függvényeként létező ország 1919. novemberében a kínai reakció tevékenysége kö­vetkeztében még autonómiáját is elvesztette. A kínai és japán mili­taristák a szovjethatalom elleni támadás felvonulási területévé akarták változtatni Mongóliát. A Nagy Októberi Szocialista For radaiom közvetlen hatására 1919­ben megalakultak Urgában (Ulan bátor) az első forradalmi körök, melyek 1920 elején egyesülve fel­vették a Népi Párt elnevezést. E párt volt a Mongol Népi Forradal­mi Párt alapja. 1920-ban Szuhe Balorral és Csoj­balszannal az élen küldöttség uta­zott a Szovjetunióba, hogy köz­vetlen kapcsolatot teremtsen és segítséget kérjen a mongol nép barcának támogatására. Az országot ebben az időben Az áj fuvaros jurta formájában épSlt áruháza újabb megpróbáltatások érték. Ungern báró japán ismperialista béreuc a lakosság egy részét fél­revezetve, magához ragadta a ha­talmat. A nép azonban hamar fel­Ismerte a diktátor sötét szándé­kait. Ilyen körülmények között ala­kult ki a mongol forradalmi moz­galom, melynek irányítója a Mon­gol Népi Forradalmi Párt volt, mely 1921. március 1-én Kjahtában kezdte meg I. kongresszusát. A kongresszus megválasztotta a köz­ponti bizottságot, határozatot ho­zott az ideiglenes népi kormány és a népi forradalmi hadsereg létrehozásáról. A hadsereg pa­rancsnoka Szuhc Bátor lett. 1921. március 13-án megalakult az ideiglenes forradalmi kormány, 18—19-én pedig megkezdődött a fegyveres harc. A Sznhe Bátor és Csojbalszan legendás bírű mon­gol hazafiak ál­tal vezetett fegy­veres forradalmi küzdelem és a mongol nép se­gítségére siető vörös hadsereg legyőzte az or­szágban garáz­dálkodó reakciós erűket. 1921. jú­lius 11-én az egész ország te­rületén a népé lett a hatalom. Ezen a napon nyerte el Mongó­lia függetlensé­gét és szabadsá­gát. (ginzeryj

Next

/
Thumbnails
Contents