Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-08 / 160. szám, szerda

4 DR. TERRAY BARNABÁS: Adatok Comenius hatásáról Magyarországon és a mai magyar oktatásügyről Lapunk már bírt adott a morvaországi Uberský Brod városában lezajlott, már hagyományossá vált Comenius-napokról. A július 1-től 4-ig megtartott tudományos ülésszakon többek között elhangzott dr. Terray Barnabás, magyarországi Comenius-kutató előadása is. Dr. Terray a Comeniusra vonatkozó hatalmasan felgyülemlett anyagból három problémakört és az ehhez kapcsolódó három adatot emelt ki, mivel ezek megismerése, meggyőződése szerint, összekapcsolja nemzeteinket. Előadásának rövidített szövegét az alábbiakban közöljük. AZ ELSŐ PROBLÉMAKÖR a nemzetközi pedagógiai életben összehasonlító pedagógia néven ismeretes. És ma már külön tudományág, művelői itt ülnek közöttünk, működnek hazájukban és lehetővé teszik, hogy az egyik téren elért eredményeket más csoportok, más helyzetekben is felhasználhassák. Ma már a pszichológia tudománya „transzfer" és „interferencia" műszavakkal jelöli és részleteiben kutatja az ilyen átvitelnek a lehetőségét. A pedagógiai gondolatok és a módszerek megismerésének szükségességét senki nem tagadja, és ez a tudomány napjainktól kezd egyre tágabb és tágabb körű lehetőséget kapni. Magyarországon a pszichológiai alapelvek megfogalmazásának területén értünk el ezen a téren nemzetközileg is elismert eredményeket, de nem kisebb erővel és lelkesedéssel folynak más részterületeken is a kutatásaink. Jelentős eredményeink vannak a dokumentációk összegyűjtése terén is, s ez talán azért tölthet el külön büszkeséggel minket, mert anyanyelvünk nem nemzetközileg elismert úgynevezett „kongresszusi" nyelv, de tudósaink mégis lépést tudnak tartani az élvonallal. A tapasztalatcserére vonatkozó, Comeniussal kapcsolatos adatom a következő: Van pedagógiai múltunknak egy mindenkor nagyra értékelt, pedagógiatörténeti forrása, Rezik János eperjesi rektor Gymnasiológia c. műve. 260 éve ismerik kéziratból. Szlovákia tudósai most jelentetik meg végre nyomtatásban is. Én a latin nyelvű kéziratnak úgynevezett Rezik-Matthaeides-féle változatát láttam, abból idézek: „Az ifjabb Ladivej^lllés (Elias Ladiver Junior) a zsolnai iskolában végzett tanulmányainak befejezése után, mielőtt a wittenbergi egyetemre indult volna ottani tanulmányait megkezdeni, Sárospatakra ment, hogy itt a Comenius-féle tanítási módot tanulmányozza: „rationem docendi Comenianam assecutus est". Apró adat, de összeköt minket, Comenius utódait. Ahogy Ladiver Illés járhatott Patakon Comenius nyomdokaiban, úgy tudjuk mi is, mai késő utódok az ő nevében előbbre vinni a népek közötti megértés és a tudomány ügyét. Az összehasonlító pedagógia tudománya modern, jelentős, új célkitűzésekre serkent minket. Ha ebben a tudományban a Comenius-hatást kutatjuk, akkor nem járunk, mint példám is bizonyítja, új utakon, de meggyőződésem, hogy jó utakon járunk. A MÁSODIK PROBLÉMAKÖR pedagógiatudományunkban az UNESCO keretében történő együttműködés. Jelen körülmények között is folyik az UNESCO támogatásával egy nemzetközi együttműködéssel megvalósuló tudásszint-felmérés. Részt vettem benne magam is iskolámban, ahol tanítok. Részt vesznek benne anyanyelvükön magyar és lengyel, angol és francia nyelveken igen sok országnak a tanárai. Eredményeit még nem ismerjük, csak pár évvel ezelőtt végrehajtott prőbafelmérések alapján vagyunk biztosak abban, hogy jó munkát hozott és jó úton indított el ez minket. Akik esetleg nem ismerik lényegében ezt a folyamatban levő munkát, azoknak csak néhány adatát szeretném elmondani. Több korcsoportban folynak a felmérések. Magyarországon a 10—14 és 18 éves korcsoportok feladatait végeztettük el egyes iskolákban. A feladatok, tesztek azonosak szerte a világon. Pl. az egyik ilyen feladatcsoport volt a 10 évesek részére azonos szövegű anyagrészek megértésének felmérése. Minden ország tanulói anyanyelvükön kapják meg a szöveget, s a megértésre vonatkozó kérdések is azonosak. A nemzetközi együttműködést avval a két adattal tudom legjobban jellemezni, hogy az európai adatokat Stockholmban dolgozzák fel, és egy New Yorkban levő központ elektronikus számológéi)ei fogják a lényeges adatokat összesíteni. Úgy reméljük, egy éven belül megkapjuk az elért eredményeket. Ilyen mértékű nemzetközi pedagógiai együttműködésre még nem volt példa. Comenius-adatom, amely,et ehhez kívánok kapcsolni, sokkal szerényebb, de a maga korában ez is jelentős eredmény volt. Az oktatás irányítását az akkori idők központi államhatalma környező országaink területén a XVII. század utolsó negyedében vette kézbe. A jelentős területre kiterjedő hatású „Ratio Educationis" néven ismert pedagógiatörténeti dokumentum 1777-ben kelt. Végrehajtása során többek között 1788-ban is megjelent egy kötelező hatályú tankönyvjegyzék. Azon aztán sokszor és sok esetben folyt vita, kikre terjed ki ezeknek a rendelkezéseknek a hatálya. Egy vonatkozását mindenki nagy jelentőségűnek tartja. A kormányzat részéről „államvallásnak" felfogott római katolikus iskolák minden fenntartás nélkül alávetették magukat a rendelkezésnek. És ezeknek a római katolikus iskoláknak is a tankönyvjegyzékben szereplő művek, többek között Comenius Orbis Pictusa lettek a tankönyvei. Ez már akkor Comenius hatásának kiterjedtségét jelentette, minden vallásfelekezet iskoláiban használták munkáit. A tankönyvjegyzék hangsúlyozza, hogy a gimnáziumok és tanítóképzők részére készült. Ilyen, hatálya alá tartozó tanítóképző volt például Temesváron. Ez ma Románia. A képző igazgatója éveken keresztül Fjodor Jankovics volt, ki az akkori cári Oroszországba távozott, s ott az ország új, haladóbb szellemű tanügyigazgatásnak, iskolaszervezetének megteremtője lett. Így kapcsol öszsze egy kis adat országokat és nemzeteket. Comenius Orbis Pictusának felhasználása csak ebből az egy kis adatból láthatóan is a magyar, szlovák, román és orosz pedagógiatörténetnek egyaránt felhasználható adaléka. HARMADIK ADATOMRA azt mondhatnám, hogy közismert, sokoldalú és részletes feldolgozása a mi nemzedékünknek még megoldandó feladata. Az ugyancsak négy nép, a cseh, morva, szlovák és magyar részéről egyaránt tisztelt Tessedik Sámuelt idézem a Comenius-hatás bizonyítására. A hazánkban és világszerte fennálló „modern" pedagógiai probléma, amelyben az ő tanuságtételét hívom, a „munkára-nevelés" problémája. Magyarországon politechnikai oktatás folyik az általános iskolákban és a gimnáziumokban is. De ugyancsak beszélünk munkára-nevelésről az iparitanuló-oktatás terén is. Itt most megvalósítottuk az emelt szintű iparitanuló-képzést. Az ebben az oktatási formában kiképzést kapó szakmunkások a közismereti tárgyakban tanulmányaikat tovább folytatva a szakközépiskolák érettségijével egyenlő értékű érettségi bizonyítványt szerezhetnek. A rendszeres politechnikai oktatás csak a felszabadulás óta van meg hazánkban. Módszertana, elvi kérdéseinek kidolgozása nagy pedagógiai munkát jelentett. Alapos, hoszszabb ideig tartó kidolgozása sok pedagógusnak jelentett problémát. Ha a kérdés múltjáról beszélünk, akkor szólni szoktunk a már említett Fjodor Jankovicsról, és említeni szoktuk — ez idén a Lenin-centenáriummal kapcsolatban különösen sokszor —, Krupszkájának erre vonatkozó nézeteit is. Korunkban azért is óriási jelentőségű ez a probléma, mert ma már a „munka" és a „munkás" szó is sokkal összetettebb fogalom, mint valaha volt. Ma vannak olyan munkahelyek, és vannak olyan szakmunkások, akiknek a száz-kétszáz évvel ezelőtti mérnökökkel egyenlő tudással kell rendelkezni. Ma már a kétkezi munkások is egyre több szellemi munkát végeznek. Az ipari rajz, a munkagépek kezelése nem nevezhető egyszerűen „munkavégzésnek". A munkára-nevelés tehát aktuális, modern probléma. Tessedik önéletírása, amelyből idézek, 1819-ben készült el. 1873. évi fordításából idézek, 100 éves nyelvezete magyarul kissé ódon, de talán éppen ezért nagyon megszívlelendőnek hat: „ ... kinyomattattam Comeniusnak, eme nagy és világosan látó tanférfiúnak ily című beszédét, amelyet Sárospatakon tartott: de cultura ingeniorum et de pellenda e scholis ignavis, és kiosztottam ingyen, hogy honfitársaimat figyelmessé tegyem ezen, az iskolára, a hazára, és az emberiségre nézve oly igen fontos két kérdésre. Későbben ... felküldettem Bécsbe ... Ezen az úton jó kezekbe akartam juttatni a derék Comeniust, de fájdalom! A kedves ignavia még mindig uralkodik az iskolákban industria helyett, még az én életemnek végén is 1819-ben, ülvén régi redves trónusában! S fogja-e és mikor fogja valaki e monstrumot (így nevezte a jó, szelíd és okos Comenius) keresztyén iskolákból száműzni?" Ha az ódon fordítást nem is tudom kedves hallgatóimnak érzékeltetni, mégis mindenképpen beszélni kívánok a Comenius megismételt dicséretén kívül az industria és az ignavia latin szavakról. Comenius dicsérete nemcsak szerénység Tessedik részéről. Hatalmas képzettsége, nagyhatású életműve elveit foglalja össze ebben az önéletrajzban. Ha ő mondja, hogy iskolájának, intézetének szorgalomra nevelő célkitűzését Comenius elveiből vette át, akkor erre biztosabb tanút nem kereshetünk. Ha ó mondja el dicsérő szavait Comeniusról, akkor szinte szerénytelenség még ma is szebb, vagy jobb szavakat keresgélni jelentőségének dicséretére. Az industria, vagyis szorgalom és ignavia, vagyis lustaság, tunyaság szavak egymás mellé, egymással szembe állítása Tessedik iskolájának jellegét emeli ki. Ugyanakkor rámutathatunk, hogy ez az elv magyarra csak körülírással fordítható le. Tessedik saját szavaival németül „Praktisch-Oekonomisches Industrial-Institut"-nak nevezte intézményét. Az intézet mai fogalmaink szerint is mindenképpen munkára nevelő intézmény volt. A MUNKÁRA NEVELŐ problémáját tárgyalva nemzetközi viszonylatban is igen gyakran felmerül Tessedik szarvasi intézetének neve. Az eredetekre visszamenve azonban mégiscsak meg kell állapítanunk, hogy legalább ugyanennyiszer meg kell említenünk Comenius nevét is, ha a problémakörről beszélünk. Említettem, hogy a kérdés sokoldalú feldolgozása a mi nemzedékünk feladata. A sárospataki iskolában a „munka" szó elsősorban tanulmányi munkát jelentett, de természetesen a kor viszonyaihoz képest szorgalmasabb és rendszeresebb munkát. A szarvasi iskola munkára-nevelése már testi munkát is jelentett, de itt is a gondolkodó, gondolkodva munkálkodó emberek képzésén volt a hangsúly, s éppen az iskola hatalmas eredményei mutatják, hogy helyes volt a kérdés felfogása — a kor színvonalához viszonyítva. Annak bizonyítására, hogy a modern, a 160 éves Tessedikféle és a 320 éves Comenius elvein alapuló munkára nevelő Ilyen festői környezetben írta halhatatlan műveit Boíena Némcová, akinek 150. születésnapjára Ratiboricében és Česká Skalicán korhű stílusban építik fel az életét és műveit láttató emlékházat. (Felvétel: Havlíček — CSTKJ Magyar zene Prágában Elhangzottak a jubileumi (25.) Prágai Tavasz utolsó akkordjai, tartós élményeket, emlékeket hagyva a közönség emlékezetében, visszagondolva főleg a Prágában fellépett külföldi vendégek művészetére, akiknek soraiból nem hiányoztak szomszédaink, a magyar művészek. Prágában már régóta ismert a magyar zeneművészet, a két ország kulturális kapcsolatainak megfelelően azonban nem ártana e művészet gondosabb ápolása. Ferencsik János, a nemzetközi hírnevű, kiváló magyar karmester a brnói Állami Filharmonikus Zenekart vezényelte. A zenekar megválasztása Ferencsik számára nem volt véletlen, mivel a karmester ezt az együttest bizalmasan ismeri, nem egy hangversenyt adott vele, ezenkívül a Supraphon lemezeire számos művet játszott fel az együttessel. Hangversenyei kizárólag klasszikus művekből álltak. Beethovennek az Egmont előjáték bemutatásával és a híres 5. zongoraverseny (Empereur) vezénylésével tisztelgett, melynek szólistája a kiváló, Prágában eddig ismeretlen Anton Kuerti zongoraművész volt; végezetül elhangzott Mozart Haffner szimfóniája. Dr. Pospíšil, a Prágai Tavasz igazgatója, még a fesztivál megnyitása előtt Budapestre látogatott, hogy az ottani személyiségekkel megvitassa a zenei téren kifejtendő kapcsolatok elmélyítését, így hát a zenekedvelő közönség már előre örülhet, hogy az elkövetkező időben további magyar művészeket, együtteseket fogadhat. A magyar zene műsorában jelentős, s remélhetőleg tartós élményt nyújtott Bartók Béla „A csodálatos mandarin" című balettjének a prágai Nemzeti Színház balettegyüttese általi első bemutatása. A mű, amely annak idején a szerző hazájában is nagy vitát váltott ki, most a modern balettművészet legfigyelemreméltóbb alkotásává vált. Jaroslav Krombholc rendezésében és Jiŕí Némeček koreográfiájában a mű Prágában valóban méltó tolmácsolást nyert. S mivel a főszerepek alternálva voltak, a fesztivál nézőközönsége ennek a figyelemre méltó balettnek tulajdonképpen két bemutatóját láthatta. Ugyanakkor mutatták be Vítézslav Novák, Bartók cseh kortársa Signorina Gioventi című balettjét. A két mester a népzene elemeire épített modern kifejezésmódra törekedett. Mindkét balett párhuzamos bemutatása azonban megmutatta, hogy Bartók az ebbeni igyekezetében sokkal erélyesebb volt. Itt meg kell említenünk a Prágában megrendezett Bartók kiállítást. A közönség tömör és kifejező módon ismertetést nyert a zseniális magyar zeneszerző életéről és művéről; főleg Bartóknak a cseh és a szlovák zenei élettel való kapcsolatait hangsúlyozta a kiállítás, mégpedig álból az időszakból, amikor a zeneszerző még nem örvendhetett mai világhírnevének. A hangversenyek sorában számos további zenei kiválóságot hallgattunk meg; ilyen volt a híres Lipcsei Gewandliaus Orchester két hangversenye Kurt Masur vezényletével, amely német klasszikusok és romantikusok műveit (Bruckner) adta elő, továbbá a nyugat-berlini rádió szimfonikus zenekara, élén a híres Lóriit Maazellel, aki az első hangversenyen Brahms, a másodikon pedig Beethoven kiváló tolmácsolásával kápráztatta el a közönséget. A Szovjetuniót a moszkvai össz-szövetségi rádió és televízió nagy szimfonikus zenekara képviselte, melynek kiváló karmestere, Gannagyij Rozsgyesztvenszkij szovjet mesterek (Szviridov, Scsedrin, Sosztakovics, Hacsaturjan) műveit vezényelte, s a prágai közönség körében nagy tetszést váltott ki főleg Leoš Janáček szerzeményeinek (

Šuinaŕovo díté, Taras Bulba) bemutatásával, akinek a szovjet karmester nagy tisztelője. Az Egyesült Államok zeneművészeit a Julliard négyes képviselte, amely sokoldalú művészetét a klasszikusok műveiben (Haydn, Mozart), valamint Albán Berg legmodernebb stílusú Lírikus szvitjében csillogtatta. A fesztivál csodálatos élménye Ludvik van Beethoven IX. szimfóniájának bemutatása volt a Cseh Filharmónia, a filharmónia kórusa és a cseh szólisták tolmácsolásában, Wolfgang Sawallisch híres német karmester vezényletével. Dr. KAMIL ŠLAPÁK iskola problémái mennyire öszszetartoznak, idézem a kérdés egyik legjobb magyarországi ismerőjének prof. dr. Sólyom Jenőnek a szavait: „A schola industrialis ellenpárja a schola ignaviae, a növendékeket lustaságra „nevelő" — tunyaságban hagyó iskola ... Ide nem tartozó, de nyilvántartandó kérdés — mondotta Sólyom professzor 1964-ben —, hogy Tessedik „szótárában" az industria, industriális szavak neveléstörténeti gyökere miképpen nyúlik vissza Comeniushoz". Ma ezeknek a problémáknak a megoldásán már ugyanúgy dolgozunk, mint sok más Comeniust és a modern pedagógiát összekapcsoló kérdésnek az eldöntésén. Ezen a tudományos ülésszakon is számos ilyen probléma merült fel és fog még felmerülni. Ezért nevezhetjük eredményesnek az ilyen irányú nemzetközi összefogást. Ezért tartom én is, s gondolom a jelenlevők többsége is helyesnek, ha különböző nemzetek pedagógusai gyakran találkoznak közös munka végzése céljából. 1970. VII. 8.