Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-08 / 160. szám, szerda

Az időjárás késlelteti az aratást A lévai járásban felkészülve várják az aratás megkezdését # Alkatrészhiány mutatkozik a losonci járásbon # Nehéz lesz a termés betakarítása Gömörben £ A szocialista munkaverseny az aratás hajtóerejévé válhat Az idei nyár igen szeszélyes. Mig Csallóközben csak itt-ott esik az eső, Gömörben szinte mindennap. Nem egy helyen megdőlt a gabona, s ez megnehezíti Szlovákia földműveseinek a munkáját, akikre ez idén 726 000 hektár gabona aratása vár. Bár a kombájnok száma az idén 500-zal több, mint tavaly volt, és Csehországból is érkezik segítség, mégis úgy látszik, hogy az idei aratás sok-sok nehézséggel fog járni. Ugyanis a szeszélyes időjáráson kívül számolni kell azzal is, hogy Szlovákia-szerte csaknem egyszerre érik be a gabona. Éppen ezért minden mezö/ gazdasági üzemben a szocialista mynkaverseny jó megszervezése az aratás egyik fő hajtóerejévé válhat. Minden erővel arra kell törekedni, hogy minél kisebb szemveszteséggel, mielőbb a magtárba kerüljön az idei termés, amely előreláthatólag meghaladja majd a múlt évi szintet. GYAKORI AZ ESŐZÉS a rimaszombati járásban és ez a cukorrépa második kapálását nagyban hátráltatja. A gyom miatt gépi erővel sem lehet segíteni a növényápolásban. A járásban az évelő takarmányokat még 1726 hektárról kell behordani. A 13 400 hektár rétről is csak 5016 hektárról került kazalba a széna és ugyanilyen területen még lábon áll a fű. Pedig nem egészen két hét múlva megkezdik a gabonafélék aratását. Az említett járásban a 25 400 hektárnyi gabonafélékből 17 600 hektárt kombájnnal szándékoznak learatni, míg a többi területről fekvésük miatt kézi erővel, illetve önkötöző géppel. A járásban 180 kombájn, ebből 11 E—512-es nagyteljesítményű kombájn vár az aratásra. Egyegy kombájnnal 94 hektárról 1970. VII. 8. villáminterjú KÉSZÜLŐDÉS A NÉPSZÁMLÁLÁSRA Mint ismeretes, hazánkban december 1 én lesz a népszámlálás. Ezt a nagy jelentőségű eseményt minden községben, járásban jól elő kell készíteni. Arról, hogy a rimaszombati járásban ezen a téren ml a helyzet, érdeklődtünk Rastislav Koreň elvtárstól, a Szlovák Statisztikai Bizottság járási kirendeltségének igazgatójától. fi Mit tettek eddig a népszámlálás előkészítése terén? — Két alkalommal Iskolázást tartottunk a nemzeti bizottságok dolgozói és alkalmazottal számára. A járás 139 községéből a házszámok kimutatását a múlt hét végéig már csak 27 községből, illetve városból nem kaptuk meg, de úgy gondolom, hogy a héten ezeket Is megkapjuk, mivel ennek beküldési határideje július l-e Volt. Q Mi következik ezután? — A beküldött kimutatási íveket a jnb illetékes osztályával karöltve felülvizsgáljuk, majd értéiteljük, mivel ezek a számlálókörzetre való javaslatot Is tartalmazzák. Ahol hiányosság mutatkozik, azt időközben pótoljuk. A nemzeti bizottságok ugyanakkor, legkésőbb augusztus 15-ig kijelölik a számlálóbiztosokat és helyetteseiket és beküldik jóváha gyásra a népszámlálást előkészítő járási bizottságnak. fi A propaganda terén mit tesznek? — Mivel lényegében önszémlálás lesz, a járási újságban folyta fásokban Ismertetjük, hogyan kell kitölteni az íveket, valamint a népszámlálás küldetését és jelen tőségét. A számlálóbiztosok és a nemzeti bizottságok dolgozói részére több iskolázást tartunk. Jó lesz, ha a hnb-k is kellően és Időben tájékoztatják a lakosságot, hogy december 1-én minden állampolgár tudja, mit kell ten nie. Egyébként magyar nyelvű nyomtatványok ls lesznek, úgyhogy a szlovákul nem tudók maguk is kitölthetik a népszámlálást ívet. Ahol ezt az illető család mégsem tudja kitölteni, a számlálóbiztosok segítenek. s —nj— kell betakarítani a gaoonát. Más járások segítségével csupán hat szövetkezetben számolnak. Ez idén is megrendezik a kombájnosok versenyét. Amint Ján Čuka mérnök, a járási mezőgazdasági társulás agronómusa mondotta, egyelőre gondot okoz, hogy az önkötöző gépekhez szükséges spárgamennyiség csupán 11 százalékának leszállítására tett ígéretet a gyártó vállalat. Ha az időjárás végre megjavulna, a járásban gabonafélékből a múlt évihez hasonló eredményre számíthatnának. SOK FÜGG A SEGÍTSÉGTŐL A losonci járásban is csapadékdús az idei nyár. Pavel Vyletelnek, a járási mezőgazdasági társulás főmérnökének tájékoztatása szerint minden második nap esik az eső. Ennek ellenére a növényápolási munkálatokat csaknem teljesen elvégezték, és a múlt hét közepéig az évelő takarmányok 92 százaléka is a kazalba került. A rétek mintegy 30 százalékán még nem végezték el a kaszálást, és több, mint a feléről kell behordani a szénát. Ami az aratást illeti, megkezdésére kb. csak két és fél hét múlva kerül sor. A járásban az idén több mint 13 000 hektárt kell learatni. Az eddig megkötött szerződések alapján más járásokból 25 kombájnt várnak, azonban szeretnének még nagyobb segítséget kapni. Amint a főmérnök mondotta, megtörténhet, hogy Szlovákia-szerte egyszerre érik be a gabona, és más járásokból nem jönnek el a kombájnok segíteni. Ebben az esetben a járás minden kombájnjának 147—150 hektárról kell a termést betakarítani. A gépek — főleg a szalmaprések — egy részénél alkatrészhiány mutatkozik, ami nem jó jel az aratás megkezdése előtt. A RAJTRA KÉSZEN A lévai járásban — amint Pavel Bukoven, a járási mezőgazdasági társulás főagronómusa mondotta — a növényápolási munkálatokat és az évelő takarmányok betakarítását befejezték és a rétek 93 százalékáról is a kazalba került a széna. A mezőgazdasági üzemekben így már járásszerte az ara tás megkezdésére várnak. Holnap, holnapután kezdetét veszi a repce kaszálása, a gabonafélék betakarítása azonban csak a hét végén, illetve jövő hét elején kezdődik. A gépek, a kombájnok a kisebb alkatrészhiány ellenére is rajtra készen állnak. A járásba 97 kisegítő kombájn érkezik, és ennek következtében egy-egy kombájnra 113—114 hektár gabona betakarítása vár. Az aratáshoz szükséges spárgamennyiség mitegy 30 százaléka itt is hiányzik, ennek ellenére bíznak abban, hogy az idei aratást idejében befejezik, persze csak akkor, ha a szeszélyes időjárás nem húzza keresztül számításukat. N. J. AZ ÉLŐ TANÚ LÁTOGATÁS A KASSAI MUNKÁS SZERKESZTŐJÉNÉL Amikor néhány éve tanulmányútra a moszkvai egyetemre készülődtem, ismerőseim felhívták figyelmemet arra, hogy ott működik professzorként a Kassai Munkás egykori szerkesztője, volt szlovákiai magyar író, Mácza János is. Aki még nem járt a moszkvai egyetemen, az nehezen tudja elképzelni, milyen körülményes ott egy tanárt megtalálni. Megérkezésem után először a rektorátushoz fordultam, melynek irodái az egyetem 28emeletes központi épületében vannak. Itt csupán a Lenin-hegyi négy természettudományi fakultás tanárairól volt áttekintésük, a város különböző részein fekvő egyéb irányú tizennégy fakultás professzorairól csak az illetékes dekanátusokon lehetne érdeklődni. Néhány napi kutatás után a Történelmi Fakultás hallgatói vezettek nyomra. Elmondták, hogy egy „Maca" nevű professzor náluk tanítja az esztétikát; a kiejtéséről meg lehet állapítani, hogy nem orosz, egyébként rendkívül művelt embernek tartják, egyike legkedvesebb tanáraiknak. így sikerült találkoznom Mácza professzorral, s azután még többször is összejöttünk. Rendkívül szerény, apró termetű, hosszú hajú tudóstípus. Kevés beszédű, kissé zárkózott ember, vele beszélgetve azonban mégsem érezni udvarias tartózkodást. Látszik, hogy nemcsak a diákok, hanem kollégái is szeretik; amint az épületben járkálunk, folyton megszólítják „Ivan Ludvigovicsot" (engem oroszul Alekszander AlekszandrovicSként mutatnak be), egészsége és munkája felől érdeklődnek'. Beszélgetésünk során megtudom, hogy Mácza tulajdonképpen csehszlovákiai magyarnak számított a moszkvai magyar emigráns írók népes csoportjában. Mint a Kassai Munkás szerkesztője még 1923-ban kijutott Moszkvába, a magyar kommunisták egyik vezető személyisége, Landler Jenő segítségével. A zempléni Varranó mellett született, szülőfalujában tanult meg szlovákul; irodalmi tevékenységét még az első világháború idején, a pesti avantgardisták körében, Kassák égisze alatt kezdte. Kassák gyakran emlegeti őt az Egy ember életében, s ez a jellemzés, ha kissé szubjektív is, lényegében megfelel a valóságnak. Ezzel kapcsolatban felvetődik az a probléma, milyen volt a viszony az avantgardista művészek és a kommunisták között. Mácza szinte perdöntő tanú az ilyen kérdések eldöntésében, inert az első világháború után egy időben volt tagja a modernista irodalmi csoportosulásnak és a kommunista pártnak ls. Megkérdeztem Máczától, mi a véleménye arról a gyakran hangoztatott nézetről, hogy a magyar avantgardisták elszakadtak a munkásságtól, csupán álforradalmi irányt képviseltek? S mivel magyarázható az, hogy a moszkvai kommunista emigráció írói előzőleg a maista irány hívei voltak, később pedig a Sarló és Kalapácsban szélsőséges liangon ítélték el ezt a mozgalmat? Mácza a legkisebb személyes sértődöttség nélkül, igen higgadtan magyarázta — régi emlékei között keresgetve —, hogy az első világháború után még csak születőben volt a forradalmi művészeti irányzat, azóta is forrásban, alakulóban van, tehát nem lehet egyoldalúan csak elítélni, de egyolc'.a& KOMMUNISTA E3EJ lúan csak dicsérni sem. A moszkvai magyar emigránsok kétségkívül túlhaladtak eszmeileg a Kassák avantgardizmuson, de az is tény, hogy sok szélsőséges túlzás volt későbbi bírálataikban. Bizonyos történelmi távlatból már tárgyilagosabban meg lehet ítélni az egyes mozgalmakat és a köztük folyó, személyeskedéstől nem mentes harcot. Mint a Kassai Munkás szerkesztője, maga ís tapasztalta, hogy a munkások, de általában az olvasók nem értették a dadaizmusra hajló Ma irodalmi közleményeit. A modernisták művészi forradalma általában a régi tagadásában, a formai hagyományok elvetésében s nem a közérthetőségben látta célját. A munkásokhoz azonban csak a közérthetőség nyelvén lehetett beszélni, s a problémára Mácza egy igen tipikus példát idéz: amikor a bécsi Mában a húszas évek elején dadaista drámát és költeményeket tett közzé, ugyanakkor a Kassai Munkásba szociális meséket, agitációs jeleneteket és politikai cikkeket írt. Úgy vélte, a művészi forradalomnak formabontó újdonságokra, a politikai forradalomnak pedig közérthetőségre van szüksége. Később Moszkvában csak tudományos műveket írt, s ma már ifjúkori zsengéi közé számítja mind a Mában, mind a Kassai Munkásban közzétett írásait, de egyiket sem tagadta meg, hanem fejlődése szükségszerű lépcsőfokainak tartja. A Kassai Munkásra emlékezve elmondta, hogy a Magyar Tanácsköztársaság bukása után ment Kassára, de ő nem tartható olyan emigránsnak, mint pl. Barta Lajos vagy az akkor ott működő Ignotus, mert szülőföldjére tért vissza, a mai Kelet-Szlovákia területén járt iskolába is. 1920-tól tagja a kommunista pártnak, habára CSKP hivatalosan csak a következő évben alakult meg, de a Kassai Munkás szerkesztőit már előbb is kommunistáknak tartották, mert a III. Internacionálé programját hirdették; ilyen szellemben írtak a rövid életű Szlovák Tanácsköztársaság idején, de annak bukása után is. A lap kulturális éa irodalmi közleményeinek Is gyakorlati politikai célokai kellett szolgálnia, mert a mozgalom még szinte emberfeletti nehézségekkel küzdött. Ezért nem valami esztétikai program értelmében írták a szocialista meséket, a forradalmi tömegjeleneteket, a népdalok ritmusára szerzett politikai verseket, s formai szempontból csupán az volt a követelmény, hogy minél könnyebben és minél szélesebb tömegek között terjedhessenek. Ilyen írásokat küldött a lapnak Gábor Andor, Barta Sándor, Hidas Antal, Illés Béla, Kassai Géza stb. A csehszlovákiai magyar irodalomról szóló írásomat lapozgatva Máczának feltűnik, hogy olyan nevet említek a Kassai Munkás szerkesztői között, aki sohasem szerkesztette a lapot. Azután mindketten rájövünk a félreértés okára, ami egyébként tipikus a kommunista sajtó történetében: a lap szerkesztői között fiktív nevek is szerepeltek, s az igazi szerkesztők neveit pedig gyakran nem tüntették fel. Ennek számos oka volt, a leggyakrabban az, hogy a hatóságok előtt igen sok kommunista nem rendelkezett állampolgári jogokkal, pl. ha nem Csehszlovákia területén született, akkor megtagadták tőle az állampolgárságot, mások ún. „politikai bűncselekmény" vagy konsplratlv okokból kényszerültek illegalitásba. Ezért hivatalos szerkesztőként és laptulajdonosként olyan személyt kellett bejelenteni, aki ellen a hatóság nem emelhetett kifogást. Megemlékezett Mácza arról is, hogy a Kassai Munkás mellett 1921-ben megalakították a Proletkult csehszlovákiai magyar szervezetét, s ez szovjet példa alapján akkor Csehszlovákia több városában ís létrejött. Ennek célja az volt, hogy a szocialista kultúrát terjeszsze a munkások között, s a csehszlovákiai Proletkult figyelembe vette a helyi sajátosságokat Is, nem volt teljesen azonos a szovjetekével. A kassai Proletkult tevékenységét Mácza, Máczáné, Hidas Antal, Kassai (Goldhammer) Géza, Szántó Judit (később József Attila felesége) irányították, ami az akkori, még szerénynek sem igen nevezhető körülmények között azt jelentette, hogy maguknak kellett gondoskodniuk mindenről: kezdve a jelenetek és versek megírásától és előadásától a helyiségek takarításáig. Ma már mindez kedves ifjúkori emlék, „forradalmi hőskorszak" Mácza János számára, a történetírók és irodalomtörténészek előtt pedig megannyi részletesebb vizsgálatra és értékelésre váró probléma. Köszönet illeti azonban Máczát és a hozzá hasonló élő tanúkat, hogy emberi és tárgyilagos közelségbe tudják hozni az előttünk egyébként könyvtár- és levéltár jellegű kérdéseket. CSANDA SÁNDOR A brnói Incheina nemzeti vállalat kaznéjovi J. Fučík Üzeme az idén terven felül 7,5 millió korona értékű germániumot állít elő. A vállalást a dolgozók hazánk felszabadítása 25. évfordulója tiszteletére tették. A germánium a félvezetők gyártásának fontos eleme. Képünkön Josef Holub művezető munka közben. (Vlach felv. — ČSTK j A CSKP megalapítása 50. évfordulója tiszteletére Továbbfejlesztik a munkaversenyt A közép-szlovákiai cementgyárak Banská Bystrica i anyanzemében vállalati szakszervezeti konferenciát rendeztek az építők napja alkalmából. Július Číž, a Területi Szakszervezeti Szövetség képviselője átadta az üzeni dolgozóinak a szövetségi kormány oklevelét — a cementgyár kiváló eredményeinek elismerését. A munkahelyek 120 küldötte megtárgyalta és elfogadta az új vállalati felajánlást a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére. A felajánlás szerint a cementgyár az év végéig 20 000 tonna cementet g'árt terven felfii. A rotációs kemencék kezelői ígéretük szerint az év végéig 3000 tonnával teljesítik túl a termelési ter vet, úgy, hogy a inár eddig is szilárdított tervet 583 000 tonnára emelik. A vállalat tisolci üzeme 800 tonnával növeli a mészkőfejtést. és terven felül 150D tonna meszet gyárt. Ugyancsak jelentős felajánlások szUlettek a fejtés terén a kőbányában és más munkahelyeken. A Banská Bystrica i cementgyár felajánlása a CSKP megalapítása 50. évfurdulójának alkalmával új mozgalom kibontakozásának kezdetét jelenti. E mozgalom továbbfejleszti a felszabadulási jubileum és a Lenin centenárium tiszteletére indított munkaversenyt, és alapot nyújt a inunkakezdeményezés további fejlesztéséhez. Az alakiságtpl megszabadított, konkrét célokat követő mozgalom a cementgyárban új szakaszt kezdett, s Szlovákia szerte követőkre vár a gazdasági konszolidáció folyamata meggyorsításának érdekében. Ivll)