Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-07 / 159. szám, kedd

y ISMERETTERJESZTÉS 190 esztendővel ezelőtt •• V'. •• ' . >• . •- ••: • . . . .. •• • A KÖZELMÚLTBAN VOLT 190 esztendeje, hogy a magyarországi ismeretterjesztés történetében is emlékezetre méltó kezdeményezés született Komáromban: 1789-ben „Mindenes Gyűjtemény" címmel egy olyan folyóirat indult, amelynek legfőbb törekvése a kultúrának és a tudománynak minél szélesebb körben való terjesztése volt. A folyóirat megindítója és szerkesztője Péczeli József, a kor neves irodalomszervezője, aki irodalmi érdemei mellett a magyarországi tudomány népszerűsítés területén is emlékezésre méltót alkotott. Péczeli elszegényedett birtokos családból származott. Atyja nyomdokain haladva, ő maga is református lelkészi pályára lépett. Tanulmányait a debreceni kollégiumban, valamint német, svájci és holland főiskolákon végezte. Külföldi tartózkodása alatt nemcsak teológiával foglalkozott, hanem megismerkedett a felvilágosodás Íróinak munkásságával is. Genfben természettudományi ismerteket is elsajátított. Tanulmányai befejeztével, 1783-ban Komáromba hívták meg lelkésznek. Itt — Bessenyei nyomdokain haladva — irodalmi munkássága révén kapcsolatba került a kor neves magyar íróival. Amikor pedig, a nyolcvanas évek végére kifejlődött — II. József centralizációs és németesító törekvéseinek visszahatásaképpen — a nemzeti nyelv és irodalom kifejlesztését követelő mozgalom. és több kisebb társaság alakult szerte az országban nyelvfejlesztő céllal, 1789-ben Komáromban is létesült egy, melynek összetartója Péczeli József és Mindenes Gyűjtemény cíimi folyóirata volt. Peczelinek e lappal részben a nyelvművelő mozgalom támogatá» vult a cé Íja. részben pedig az, hogy általa minél szélesebb kűrben ismereteket terjesszen, és hozzászoktassa a magyar társadalmat a könyvek, a folyóiratok és hírlapok ulvasásáhuz. E demokratikus és nemzeti tendencia szúrósan kapcsolódott egymáshoz. Iliszen Péczeli is, miként a pyelvi mozgalom bívei általában, arra hivatkoztak, hogy az idegen nyelvűség elzárja a társadalom jelentős részét a kultúrától és a (adománytól, mert latinul és •énietül csak szűk réteg értett, téczelit mindezek ellenére, e kötőn beliil is. különleges figyelem illeti meg, mert ő. egész tevékenysége során, különösen fis hangsúlyozta mindig a tudományok népszerűsítésének fontosságát. Folyóiratával ő is, miként Révai Miklós az első magyar újságban, a pozsonyi Magyar Hírmondóban, főleg ..szegény népiink Megvilágosodását" kívánta szolgain' A MINDENES GYŰJTEMÉNY tartalmából ls kitűnik, hogy szerkesztője elsősorban tanítani akarta olvasóit. ígv a háziasszonyok részére például olyan tudnivalókat közölt, amelyeknek a háztartásban és a mindennapi életben láthatták haszu.it: ételrecepteket, betegánolási szabályokat, és tudnivalókat ismertetett, amelyek nem babonás hagyományokból, hanem a korabeli orvostudomány eredményeiből származtak. A kis- és középbirtokosokat a gazdálkodás köréből vett jótaná(.sokkal igyekezett hozzászoktatni az olvasáshoz, irt cikket a méhészetről, a gyümölcsI k ápolásáról, a palántázásról (•a az állattenyésztés különböző fajairól. Péczeli e közleményekki;! részben azt kívánta elérni, liogv olvasóit a babonás hiedelmek és az elmaradt gazdálkodási módszerek helyett, korszere eljárásokra tanítsa, részben pjdig kedvet akart csinálni számukra az újság egyéb — nyelvi, irodalmi témájú-cikkeihez, és általában az olvasáshoz. Péczeli tisztában volt azzal, h így a nyelvükben, szokásaikban és a morális téren is elidegenedett főrendekre alig számíthat az irodalmi újjászületés mozgalma, és hogy ezért a társadalom alsóbb rétegeit: a kis- és középnemeseket és a parasztságot kell kultúrális téren alkalmassá tenni a további fejlődéshez. Látja azonban, hogy ezt mennyire megnehezíti a könyvek ára. „Sok szegény ember harminc-negyven forintot nem örömest ad ki ily időben egy könyvért, bár ha szelelné is olvasni: de két-három forintot egy sem sajnál érte". Azt javasolja ezért, hogy olcsó, rövid munkákat adjanak ki, amelyek a szegények számára is hozzáférhetők: így tették ezt száz évvel azelőtt Angliában és Franciaországban is. Más alkalommal Pénzeli a köny vek elterjesztésének másik módjára hívja fel a figyelmet: rámutat arra, hogy Nyugat-Európában milyen elterjedtek a könyvkereskedések és az olvasókabinetek, nálunk azonban nincsenek vállal kozók, pedig: „valamíg némely jő és tebetős hazafiak, kalmárok, könyvkötők vagy mások ezt na gyobb városainkban el nem kez dik. addig nehezen íog boldogul ni litteraturánk". Az ulvasőkabi netek előnyei között kiemeli azt is, hogy általuk o'nsór, hozzá lehet jutni a könyvekhez. PÉCZELI FOLYÓIRATÁT ismé lelten foglalkoztatta az a kérdés, hogy mi az oka a magyar társadalom gazdasági és kulturális elmaradottságának. Az egyik hosszabb cikk ezt mindenek előtt azzal a történeti ténynyel indokolja, hogy hosszú ideig török megszállás alatt állt az ország, „holott pedig a tudományok, a mesterségek, a kereskedés, a szorgalmatosság egyedül a szabadságnak árnyékában szeretnek virágozni." De rámutat a cikk a belső okokra is, arra, hogy nem akadtak nálunk pártfogói az irodalomnak és a tudománynak, és a tehetségek e miatt nem fejlődhettek ki. Végül a nemességhez fordul, és miként Hajnóczy, arra szólítja fel őket, hogy önként biztosítsák jobbágyaik teljes emberi szabadságát: „Ha hazátok boldogságának és dicsőségének örültök, ha nemzetetek kiműveltetését és palléroztatását szeretitek, ha hazátok liai és polgártársaitok szemeitek előtt és szívetekben még emberi becsekben állanak; adjátok vissza nékiek emberi jussaikat, szaggassátok, tépjétek széjjel láncaikHt, oldozzátok fel bilincseiket, töröljétek el nemcsak névvel, hanem valósággal és cselekedettel is ama szível rémitő és leverő boldogtalan rabi és örökös jobbágyi nevezeteket; és állítsátok viszsza mind azokat, mind magatokat emberi Jussaitokba!" Pénzeli és a Mindenes Gyűjtemény munkatársai e haladó eszméket részben á felvilágosodás Íróitól, részben pedig a magyarországi viszonyok közvetlen ismeretéből merítették. A franeia példa — a francia forradalom eseményeiről, így többek között a Bastille lerombolásáról is beszámolt a lap — kiegészült azokkal a hazai tapasztalatokkal, amelye ket a nép között élő, a sorsáért magukat felelőseknek érző írók, tanítók, lelkészek gyűjtöttek. Ezek egyiitt eredményezték a Mindenes Gyűjteménynek az irányza

: lát, amely szinte példa nélküli a magyar felvilágosodás korának e szakaszában. Kezdeti céljuk a műveltségben elmaradlak számára való írás volt, de eleinte még csak a nőkre és a köznemesekre gondoltak. Későbbi cikkeik azon b»n azt mutatják, liogv eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy a nemzeti művelődés legméltóbb fejlesztője a uép. amelynek azon ban előbb fel kell szabadulnia. PÉCZELI és a Mindenes Gyűjtemény tragédiája, hogy a kor társadalmi és politikai viszonyai következtében szándékuk és hangjuk a néphez alig juthatott el. A nemesség pedig, amelynek bizonyos szűk rétegeihez eljutott a folyóirat, a forradalomtól való félelmében visszariadt, és rendi elöjogi védelmére ismét megalkudott a Habsburgokkal, s hallani sem akart olyasfajta eszmékről, amelyeket Péczeliék hirdettek a műveltség és a tudás demokratizálása és pláne a jobbágyság felszabadítása terén. Ez lehet az oka, hogv a Mindenes Gyűjtemény olvasóköre oly szűk körű maradt, és a Péczelitől áhítozott ezertől nagyon messze járt: még a 200 előfizetőt sem érte el. Az utolsó évfolyam már nem is. folyóirat formában, hanem összevont kötetben jelent meg; végül is 1792ben, Péczeli halálával végleg megszűnt. És bár Péczeliék célkitűzése: az ismereteknek és a kultúrának a nép körében való terjesztése még sokáig nem valósulhatott meg, úttörő kezdeményezésük hatóerővé vált a későbbi haladó mozgalmakban még akkor is, ha személyük időközben feledésbe is merült. KÓKAY GYÖRGY iTHPAL GYULA Szovjet segítséggel épül a prágai metró Amint már irtunk róla, kölcsönös együttműködésünk a Szovjetunióval és a tőle kapott segítség keretében a metró felépítésével Prága városi közlekedése is megoldódik. Hogy ez mit jelent a lakosság és a főváros iiagyszámú látogatói, főleg a külföldi turisták részére, azt csak az tudja értékelni igazán, aki ebben az utcai forgalomnak nevezeit zűrzavarban naponta sodródni kénytelen, ami — minden hiába — még néhány évig eltart. Mert bár a belvároson keresztülvezető földalatti vasút tervrajzai a tapasztalt szovjet mérnökök és szakemberek jóvoltából elkészültek már, csodák nem történnek. így azután, ha minden jól megy, a metró próbaüzemeltetése 30 méter mélységben a föld alatt állítólag már 1973-ban megkezdődik. Miben nyilvánul meg a Szovjetunió segítsége? Nemcsak a tervrajzok elkészítésében. Hiszen a metró építéséhez a műszaki szaktudáson kívül a legkülönbözőbb fajtájú gépberendezésekre is szükség van, mégpedig — tekintettel arra, hogy az építkezési munkák egyszerre több helyen is folyamatban vannak már — igen nagy mennyiségben. Az alagutak kivájásához különleges vágó- és sajtológépekre, fúró- és vájóberendezésekre, különféle darukra és ki tudná felsorolni még mi mindenre van szükség. Nem beszélve a helyszínen előállítandó építőanyag egy részéről. Minthogy azonban a metró a Moldva alatt is áthalad majd, a szakemberek szerint a legbonyolultabb feladat a víz alatt vezető alagút elkészítése, s ezzel kapcsolatban a földnek fagyasztás útján történő rögzítése, illetve megszilárdítása lesz. A szovjet módszerek alkalmazásának az előnyét jelenti az is, hogy mindezekkel a munkákkal — melyek a lehető legrövidebb időn belül elvégezhetők — Prága épületeinek, értékes műemlékeinek túlnyomó része sértetlenül megőrizhető lesz. Az építkezési munkák befejeztével természetesen még bőségesen kijutna a gondokból, ha a földalattihoz szükséges gépberendezések, sőt a mozgólépcsők beszerzése olyan nehézségekkel járna, amelyeknek leküzdésére egymagunk, devizák és lapasztalatok hiányában aligha volnánk képesek. A Szovjetunió segítsége más téren is megnyilvánul. Például a személyzetnek: a vonatvezelőknek és a többi szakembernek a kiképzésében, akiknek a munkája nem hasonlítható a villamoskocsi, vagy a mozdonyvezető munkájához. Olyan ismeretekre van ezeknek a dolgozóknak szükségük, amelyeket hónapokig lartó kiképzésnek kell megelőznie. A prágai metró jövendőbeli kocsivezetőinek héttagú csoportja ezért tartózkodik máris a Szovjetunióban, ahol 3 hónapos tanfolyamon sajátítják el jövendő munkájukhoz a tudnivalókat. És mert gyakorlat teszi a mestert, még egy fél évig a Szovjetunióban maradnak, hogy az ottani metrók vezetésével tökéletesítsék ismereteiket. Csak alapos kiképzésük után térnek majd haza, hogy itthon a metró többi kocsivezető-jelöltjének átadhassák tudásukat. Nem kétséges ezek után, hogy legjobb szakembereink vesznek részt a Szovjetunióban megrendezett tanfolyamon. Olyanok, akiket előzőleg gondos pszichológiai vizsgálatoknak vetettek alá. A szűrőn csak azok mehettek keresztül, akiknek elméleti tudásán és az orosz nyelv ismeretén kívül felső gépipari, elektrotechnikai, illetve közlekedési ipariskola végzettségűit is volt. Ezek után minden remény megvan arra, hogy a kocsivezetők hazatérve lelkiismeretes, megbízható oktatói, instruktorai lesznek a többieknek, akiknek szaktudása elengedhetetlen követelmény a prágai városi közlekedés problémáinak végleges megoldásához. —km— RENDEZTÉK SORAIKAT A PÁRTMUNKA TAPASZTALATA* A TÚRÔCI GÉPGYÁRAK LOSONCI VÁLLALATÁBAN A

Túróci Gépgyárak losonci vállalatában készítik azokat a nagy és mégis mozgékony autódarukat, amelyek építkezéseken és a népgazda ság többi ágazatában nagyon jó szolgálatot tesznek a súlyos terhek rakodásában. A sárgára és kékre festett impozáns jármüvekből évente ötszázat gyártanak a vállalat dolgozói, amelyek mintegy felét a szocialista országokba exportálják. Az autódaru igen keresett gyártmány. A vállalat a mostani termelési kapacitásának jobb kihasználásával évi kétszáz darabbal többet készíthetne el belőlük, ha a koprivnicei Tatra üzemtől megkapnák az ehhez szükséges alvázakat. Lehet, hogy a nép gazdaság konszolidálásának előrehaladásával egyszer ez a probléma is megoldódik majd. A losonci vállalat másik termelési programja a bányamozdonyok sebességváltó szekrényeinek gyártása. A vállalat rendszeresen túlteljesíti termelési feladatát, az exportfeladatokat is magasan túlszárnyalja. Az üzejjn vezetősége megfontolt intézkedésekkel, céltudatos munkával törekszik a termelés és a gazdálkodás színvonalának szüntelen emelésére. Ebben a törekvésében hathatós támogatást kap a megújhodott pártszervezettől, amely a politikai helyzet konszolidálása mellett gazdasági téren is érvényesíteni kezdi B párt vezető szerepéi. !\i elmúlt évek bonyodalmas időszakában a Túróci Gépgyárak losonci vállalata dicstelen hírnévre tett szert azzal, hogy a vállalat párt, gazdasági és szakszervezeti vezetősége egyes tagjainak tevékenysége következtében a losonci járásban a jobboldali opportunista és szovjetellenes erők egyik gócpontjává vált. A járási pártbizottság segítségével óriási erőfeszítést kellett kifejtenie a pártszervezetnek, hogy leküzdje a múlt terhét, s a párt alapszabályzala szellemében megújítsa tevékenységét. Erről a munkáról beszélgettünk a vállalat pártszervezete vezetőségének három tagjával, Ján Kóš elvtárssal, a pártszervezet elnökével, Ján Lukáč elvtárssal, a pártszervezet alelnökével és Eugen Kováč elvtárssal, a pártbizottság jegyzőkönyvvezetőjével. Szavaik nyomán kialakul az elmúlt évek helyzetének ellentmondásos képe és kirajzolódik a további fejlődés biztató távlata A

vállalat vezetősége, fóleg Štefan Pacek akkori igazgató már 1968 augusztusát megelőzően nem , vette figyelembe a párt vezető szerepét, ignorálta a pártszervezetet. A szakszervezetben is a kommunisták mellőzésének jelszava érvényesült. A jobboldali irányzatok érvényesítésében az élen jártak az igazgatón kívül Dominik Drozd, az igazgató első helyettese, Anton Czako, s szakszervezeti bizottság elnöke, Ladislav Bakša, az ipari tanulók központjának vezetője és július Hanko, a pártszervezet elnöke. Ők és számos követőjük demagóg politikájukkal lejáratták a marxi—lenini tanítás alapelveit, a pártélet lenini normáit, a demokratikus centralizmust, a proletár internacionalizmust. Az abszolút szabadság, demokrácia és humanizmus demagóg jelszavaival zavart keltettek a dolgozók gondolkodásában. Nagy nyomást fejtettek ki a járási pártvezetőséggel szemben is. Ezt a szervet a saját szájuk íze szerinti politika folytatására akarták kényszeríteni. Ezek az egyének kételkedést keltettek a pártmunka módszereiben. Azokat az elvtársakat, akik más véleményt vallottak, mint ők, konzervatívoknak és dogmatikusoknak bélyegezték. Ez a sors érte Riza Barnabás, Ján Mucha és Sebők Pál elvtársakat, Hasznosi László párton kívülit és másokat, akik az akkori hisztérikus légkörben is becsülettel és bátran kiálltak az internacionalista alapelvek, » Szovjetunió mellett. Annak ellenére, hogy 1968 ban a járási pártkonferencia szembeszállt a funkcionáriusok lejáratásának akkor divatos gyakorlatával, a vállalatban a pártkonferencia után tartott pártgyűlés egész más tartalommal folyt le. Megfeledkeztek a 19711 VII. 7