Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-07 / 159. szám, kedd

Nagy horderejű szociális intézkedés Július elsején lépett életbe a gyermekgondozási segélyt szabályozó törvény A gyermekgondozási segélyt szabályozó 154/69 számű törvényről, melyet a Szövetségi Gyűlés 1970. július 1-i hatállyal még a múlt év decemberében hagyott jóvá, annak idején már tájékoztattuk olvasóinkat. Ám tekintettel a törvény több százezer családot érintő, nagy horderejű szociális célkitűzéseire (a népesedés fejlesztése, a kisgyermekes anyák anyagi támogatása, valamint a csecsemőkről való fokozottabb gondoskodás] visszatérünk .a törvény intézkedéseihez. Az új törvény abból az elvből indul ki, hogy a munkaviszonyban levő anyáknak nagy megterhelést jelent az olyan mértékű gondoskodás, amilyenre kicsinyeiknek kezdetben szükségük van. Ennek a problémának, amely ugyan nem újkeletű, társadalmunk mindeddig nem tulajdonított kellő' fontosságot. Ma már azonban nyilvánvaló, hogy a féléves fizetett anyaszabadság sok esetben nem elegendő az anya és gyermek legégetőbb fiziológiai és pszichológiai igényeinek a kielégítésére. Az eddigi helyzet az volt, hogy ha az anya az anyaszabadság lejártával nem kívánt mindjárt munkába lépni, a család szociális körülményei többnyire rosszabbodtak. A gyermek világra jöttével kapcsolatban ugyanis rendszerint megnövekednek a háztartások kiadásai. Részben ezzel is magyarázható 1950 óta a népszaporulat csökkenő irányzata hazánkban. Ezt a kedvezőtlen jelenséget még tetézi a terhesség művi megszakítását lehetővé tevő, 1958-ban hatályba lépett törvény. 1967-ben pl. oly kevés gyermek született az országban, hogy a születések még a lakosság természetes haland6« ságát sem pótolták. 1968-ban az egész országban mindössze 241 ezerre volt tehető az élve született, egészséges gyermekek száma, ami annyira kevés, hogy erre hazánk történetében eddig még nem volt példa. Olyan égető problémáról van tehát szó, melynek megoldása jelenlegi gazdasági nehézségeink ellenére sem halogatható. Bizonyos szociális csoportoknak gyors és hathatós segítségre van szükségük, s ezt a társadalom nem tagadhatja meg tőlük a jövőben. Nézzük a törvényt. Milyen intézkedésekkel igyekszik segít1 ségére sietni a nőknek? Nem árt talán előrebocsájtani, hogy a törvény értelmében nem minden nő részesülhet gyermekgondozási segélyben. Erre az anyagi támogatásra csak azok tarthatnak igényt, akik „gazdaságilag tevékenyek", tehát második gyermekük megszületéséig munkába jártak és foglalkozásuk helyett ezentúl inkább gyermekeikről kívánnak fokozotabb mértékben gondoskodni. A törvény a gazdaságilag tevékeny nők fogalmát is körvonalazza a rendes munkaviszonyban levő nőkre, a termelőszövetkezetek és az efsz-ek tagjaira, valamint azokra gondol, akik állandó munkát vállaltak a szövetkezetekben. De ezen túlmenően az intézkedés az aktív katonai szolgálatot teljesítő nőkre, a fegyveres és a biztonsági testületek tagjaira sőt az egyénileg gazdálkodó földműves asszonyokra is vonatkozik. A gazdaságilag tevékeny nók sorába tartoznak továbbá a szakmunkástanuló és diáklányok, azok is, akik tanulmányaik befejeztével még nem helyezkedtek el ugyan, de a nemzeti bizottság nyilvántartójában, mint állást keresők szerepelnek. Ezek szerint tehát a gyermekgondozási segély nemcsak azoknak az anyáknak jár, akik szülési szabadságuk idején anyagi támogatásra tarthatnak igényt, hanem azoknak is, akik ebben a támogatásban bizonyos okoknál fogva nem részesülnek. A gyermekgondozási segélyre az igényt a törvény csupán két feltételhez köti: az egyik, hogy a szülést megelőző két évben a nők legalább 270 napig munkaviszonyban voltak. A másik feltétel szerint a segélyt csak a legalább kétgyermekes anyák kaphatják meg, feltéve, hogy egyik gyermekük még nem töltötte be első életévét, a másik pedig még iskolaköteles korban van. Ebben az esetben a gyermekgondozási segély havonta 500 korona. Amennyiben az anya két, egy évnél fiatalabb gyermekéről gondoskodik (pl. ikrei születnek), akkor a hozzájárulás 800, illetve 3 egy éven aluli gyermek esetében legfeljebb 1200 koronát lesz ki havonta. A segély attól a naptól kezdve esedékes, amelyen megszűnik az anyának a munkaviszonyból eredő bármiféle keresete, illetve a fizetett szülési szabadság lejárta napjától. Az igény, csak a gyermek egyéves koráig tart. Természetesen az anyától függ, igénybe veszi-e ezt a támogatást, vagy inkább úgy dönt, hogy fizetett szülési szabadsága leteltével ismét munkába lép. A gyermekgondozási segély kifizetéséről a társadalombiztosító szerepét betöltő munkaadó, az üzemek, iskolák, nemzeti bizottságok stb. döntenek az erre a célra kiadott és az igazságnak megfelelően kitöltött kérdőív alapján. Mondanunk sem kell, hogy az anya életkörülményeiben időközben bekövetkezett változások elhallgatása vagy a tények elferdítése komoly következményekkel és nem egy esetben a hozzájárulás teljes megvonásával járhat. A gyermekgondozási segélyre a CSSZSZK kormánya évente 230 millió koronát fordít. Ebből az összegből az SZSZK-ra, ahol lényegesen kevesebb a munkaviszonyban levő nő, 63 millió korona jut. Az új törvény célja — amint az elmondottakból is kitűnik — hogy az anyák lényegesebb anyagi áldozatok nélkül több időt szentelhessenek kisgyermekeiknek és jobban gondozhassák őket. Noha ez az anyagi támogatás az egyének szempontjából meglehetősen szerény, és nagyobb segítséget jelentene, ha már az első gyermek megszületésekor igényt tarthatnának rá, ám — kedvezőtlen gazdasági helyzetünkre, a munkaerőhiányra, nem utolsósorban pedig a foglalkoztatott nők nagy számára való tekintettel — így ís rendkívül megterheli társadalmunkat az említett évi 230 millió korona kiadástöbblet. Ezért becsüljük meg ezt a segítséget, amellyel az állam még nem mondta ki az utolsó szót: gazdasági helyze^ tünk javulásával minden bizonnyal javulni fognak a gyermekgondozási segély kifizetésének feltételei is. K. M. ARATASI ELŐZETES Érdekes beszélyelesnek voltam fiiltanúja a Tejfalusi Efszben. Az aratás, a gabonabetakarítás volt a téma. Volt esztendő, amikor július másodikán már csak pár hektár gabona állt lábon a tejfalusi határban. Most pedig még csak a repce van levágva. Kovács Ferenc agronómust kérdem, hogyan készültek fel a gabona betakarításra. — Hogyan? Az ember szinte már elfelejtette a felkészülést. Aztán elmondja, hogy van 230 hektár aratnivalójuk, ehhez három kombájn, meg a többi gép. Ez nem okozhatna különösebb gondot. A traktorosokkal, kombájnosokkal is szót lehet érteni. Okét aligha okozhatnánk, ha a számításokba mégis hiba csúszik. — Az időjárásra gondol? — Látta a halárt? - kérdez vissza. — Láttam. Nem is egy falu határában látnom kellett, hogy nem is olyan ritkán, néha futball pályányi területeken sárga a gabona. A többi helyen meg zöld, esetleg szürkül. —. Hát ott, ahol sárga, arról a területről még a jövő századbeli kombájn se tudna sok magot kicsépelni. Mert nincs is benne, csak olyan aszott szem, amelyik talán még a fűmagrostán is kihullana. — És a többi? Milyen hektárhozamokra számítanak? A két Ferenc /a másik C SOKA, az elnöki összenéz, a válasz késik. Csóka Ferenc szája szögletében megjelenik az a jól ismert mókás mosoly, majd szóra nyitja az ajkát. - Azt az újságírók úgyis kitalálják. Mi csak azután tudjuk, amikor már betakarítottuk a termést. Eszembe jut egy tavalyi eset. Akkor Nádszegen leltem fel a kérdést a várható hektárhozamokra. Ök azt mondták: majd meglátjuk. Odamenóben láttam két búzatáblájukat. Az egyik jóval szebb volt, mint a másik. Hogy valami adatot kicsikarjak belőlük, mondom hogy az a szebbik tábla legalább 50 mázsás hektárhozamot ígér, de a másik adhat olyan 40 mázsásat. Rábólintottak nyugodtan, de kiegészítették: - Ígérni ígér, de az a mag még nincs a raktárban, hanem ott van a szabad ég alatt. Egy hónap múlva találkoztunk. Már a szántás barnállott január utáni fejlődés osztályértelmezéséről, a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal való kapcsolatok megszilárdításának jelentőségéről, és határozottan formálódni kezdtek a jobboldali opportunista erők. Ezek tagadták a párt vezető szerepét és támadást intéztek a járás egészséges erői ellen. A jobboldali erők tevékenysége különösen a szövetséges csapatok megérkezése után fokozódott nagy mértékben. Az iizem csarnokában nyilvános gyűlést szerveztek, amelyen előre elkészített, demagóg hangú, a párt és -a szocializmus érdekeivel ellentétben álló határozatot olvastak fel. A gyűlésen Pacek, Drozd és Bakša azt Indítványozták, hogy tüntetően vonuljanak fel a járási pártbizottság székháza előtt. Ez meg is történt. Demagóg jelszavaikkal becsületes dolgozókat is sikerült félrevezetniük. Az üzemből mintegy négyszázan vettek részt ezen a tüntetésen, amelyhez aztán különféle huligán és más asszociális elemek is csatlakoztak. Pacek igazgató itt felolvasta a már említett határozatot, végül pedig a járási vezető párttitkár távozását követelte. Itt meg kell említeni, hogy az üzem dolgozóinak nagy része elment a tüntetés színhelyérő), amikor azt tapasztalta, hogy ezt egyes elemek a Szovjetunió és többi szövetségeeink gyalázására használják ki. 1970 VIII. 7. A' z üzemben a politikai helyzet csak 1969 júniusában kezdett megváltozni. Addig lényegében ugyanazok az emberek hatása érvényesült, továbbra is szították a szovjetellenes légkört. Teljesen figyelmen kívül hagyták a CSKP Központi Bizottsága 1968 novemberi határozatát. A pártélet szinte megszűnt, a kommunisták nem érdeklődtek a pártmunka iránt. A pártbizottságnak egyáltalán nem volt tekintélye. A Központi Bizottság 1969 áprilisi és májusi üléseit követően is csak nagyon lassan kezdett változni a helyzet. A májusi irányelvek megvalósításáért az üzemi pártszervezet vajmi keveset tett. A pártélet a valóságban 1969 októberéig holtponton volt. A járási pártbizottsággal megegyezésben ekkor az egész pártbizottság benyújtotta lemondását és uz alapszervezet megválasztotta a kilenctagú új pártbizottságot. Ezzel megkezdődött az alapszervezetben a pozitív irányú fejlődés, a helyzet konszolidálása. Novemberben megkezdték a beszélgetéseket az úgynevezett nomenklatúr káderekkel, vagyis a vezető tisztséget betöltő dolgozókkal. Ezt a feladatot nagyon komolyan végezték, hogy minden tekintetben teljesítse küldetését. Az értékelések alapján megfelelő káderintézkedéseket hajtottak végre. A szakszervezeti bízottságban pártcsoportot létesítettek, a pórt vezető szerepének következetes érvényesítésére. Ez év márciusában a régi szakszervezeti bizottság lemondott és új bizottságot választottak a szakszervezet élére. Igen gondosan készítette elő a pártalapszervezet bizottsága a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseket, hogy ezek minden tekintetben megfeleljenek a CSKP Központi Bizottsága levelében lefektetett alapelveknek, és a pártszervezet teljes megtisztítását eredményezzék. A beszélgetést lefolytató csoport négy tagját az alapszervezet taggyűlésén választották meg, a csoport vezetőjét a járási pártbizottság jelölte ki. A beszélgetéseket márciusban kezdték meg és három és tel hónapig folytatták. Nagyon nehéz és felelősségteljes munkát jelentett a párttagok tevékenységének és magatartásának igazságos elbírálása. Sokan továbbra is kitartottak azokon a pozíciókon, amelyeken 1968 augusztusában álltak. A beszélgetéseknél megmutatkozott, hogy a jobboldal exponensei általában nem voltak őszinték tetteik beismerésében, igyekeztek kitérni a felelősség alól, s többnyire csak azt ismerték el, amit rájuk bizonyítottak. A

beszélgetések eredménye képpen a pártalapszervezet 120 tagja közül hatvannégynek javasolták az új pártigazolvány kiadását. A pártszervezetből kiesett tagok legtöbbje olyan értelmiségi dolgozó, akik számára a pártigazolvány csak egzisztenciális érvényesülési célokat szolgált. Passzivitás, a párttagsággal járó kötelességek elhanyagolása miatt a munkás párttagok közül tizenöten távoznak a pártból. A pártszervezet tagjainak a száma csaknem a felére csökkent, a pártszervezet aktivitása azonban nagymértékben növekedett. A gyűlések látogatottsága megjavult, a vita élénk és színvonalas, a felszólalók konkrét kérdésekkel foglalkoznak, rámutatnak a hibákra és megoldásuk lehetőségét keresik. A partéiét megújhodása visszatükröződik az egész vállalat politikai helyzetének megjavulásában. Egészségeseb bé válik az általános légkör, a dolgozók látják, hogy helyes úton haladunk. A pártszervezet legközelebbi feladatait a beszélgetésben részt vevő elvtársak a következőkben foglalták össze: a káderpolitika megszilárdítása, a káderek állandósítása, az ideológiai nevelés tervének kidolgozása, a párt sorainak megerősítése, a párttagok aktivizálása a politikai tevékenységre és a pártonkívüliek megnyerése a párt politikájának támogatására. A pártszervezet gazdasági vonalon arra törekszik, hogy a felelősségteljes gazdasági tisztségekbe valóban megfelelő emberek kerüljenek. Velük a pártbízottság rendszeresen elbeszélget. Negyedévenként értékelik a tervteljesítést, elemzik a hibákat és fogyatékosságokat, s leküzdésük módját latolgatják. A pártszervezet megújítja a gazdasági bizottság tevékenységét, amely a pártbizottságnak segítséget nyújt a gazdasági problémák megítélésében. Hasonló bizottság működik ideológiai téren is. A

ktív, elkötelezett pártmunkát végez a vállalat pártalapszervezete, minden egyes kommunistája, hogy működési körzetükben maradéktalanul megvalósítsák a párt irányvonalát. GAL LASZLO azon a két parcellán, megkér* deztem tehát, hogy mi a helyzet a hektárhozamokkal. Mosolyogtak. Gondoltam, tahin telitalálatom volt, de... — Azt az egyiket, a rosszabbikát majdnem eltalálta — mondták. Ott 42 mázsa volt a héktárhozam. Abban a jobbikban — ezt a szót jól megnyomta Nagy Ödön üzemgazdász —, ott is volt a"'-rl 34 és fél mázsa. Azt a percellát ugyanis olyan érettségi fokon érte a néhány napos kánikula, hogy a mag besült a kalászba. Erre gondoltam, amikor a tejfalusiak nem akartak számokat mondani. Mégis megkíséreltem, hogy legalább egy konkrét adat birtokába jussak a tejfalusi gabonabetakarítással kapcsolatban. — Hány napra lénich' n betakarítási? — Annyira, amennyi nup alatt el lehet végezni — mondja az elnök és várja a hatást, megértettem-e a választ. jól ismerem Csóka Ferenc humorát. Tíz tizenöt évvel ezelőtt egy szövetkezeti elnök olyan magabiztosan diktálta be az aratási terv adatait, hogy az újságíró alig győzte körmölni. Es éppen olyan biztosan tudta, hogy ezek az adatok csak az újságíróknak, no meg - és elsősorban — a járásnak kellenek. A járástól meg ton felfelé. Még az is megesett, hogy a tervet sikerült teljesíteni. Nem a terv jóvoltából, hanem azoknak a verejtékcseppeknek a segítségével, amelyeket többé-kevésbé ott hullatlak el a gabonabetakari>'j\i)nn érdekeltek a földeket Összemosolygun Valami érdekesebb kérdésre próbálok összpontosítani. Ezek után szokványos kérdés szóba se jöhet. Homlokomon a rarco* kat kopogtatás oszlatja szél. Mint később megtuiom, a pakai szövetkezet két vezetője a vendég. Traktorügyben jönnek, ezt mindjárt bejelentik. 115 hektár őszi repcéjük van, mielőbb rendre kellene vágni. Közvetlen kombájnnal való árulásról szó sem lehet, a repce embermagasságú, sok helyen megroskadt. És az alja zöld, s még okkor is az lenne, amikor a szem már peregni kezdene a kettévált hüvelyekből. Kovács agronómus érti hogyne értené —, hogy miről van szó. De egyetlen szabad traktoruk sincs. Meg is mond' ja. Azt is, hogy a repce „eszi" legjobban a kévekötőgépe

rt ponyváját. És nekik nincs tartalékponyvájuk. A vendég erre lecsap. — Ha csak ez a huj? Nekünk van. A két Ferenc újra véleményt cserél. A végeredmény — mégis megy a traktor. A taka. mányosok korábban kelnek 3 —4 órácskával, aztán későbben fekszenek. Napi munkáidé* jüket 18 órába aligha lehetné, beszorítani. De amikor kell, akkor menni kell. Csak kis rész, amit itt elmondhattam az aratási előkészületekről, de ez is meggyőzött, hogy a mezőgazdaságot nem kell rendeletekkel óvni. Hiszen amit a földművesek megteremtettek, azt talán az éle* tűknél is jobban féltik. HARASZTI GYULA VASÁRNAPÉ MUNKA A pádári szövetkezet agronómusa vasárnap már kora reggel a réteket |árta, miközben az égboltot kémlelte. Vajon jó idő lesz-e, vagy pedig esni fog? Tíz óra felé végre a nap kisütött és 23-an hozzáfogtak a takarmány begyűjtéséhez, mit sem törődve a vasárnappal és azzal, hogy mások kiöltözve sétálnak. Igyekezetüket siker koronázta. 18 hektáron megforgatták és öszszegyiijtötték a szénát és 185 mázsát a szövetkezet pajtájába raktároztak el. Mindezért dicséret illeti okét. Poprocsi Elemér, Padár