Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-01 / 154. szám, szerda

HOFFERJÓZSEF A labdarúgás visszatér régi szépségéhez Mexikóban régi hagyomány, hogy a bikaviadalokat vasár­nap délután 17.00 órakor kezdik. Ettől az időponttól még a Mundial, a labdarúgó-világbajnokság ideje alatt sem tértek el. „Délben futball, délután bikaviadal", — mondták a rende­zők és a világbajnokság vendégei, csapatai kénytelenek vol­tak ehhez alkalmazkodni. Mexikóban, 2000 m-rel a tenger­szint felett a déli órákban gyilkos erővel, merőlegesen tűz a nap, a hőség úgyszólván elviselhetetlen. Es az a legcsodálato­sabb, hogy ilyen, úgyszólván embertelen klíma mellett is le­het jól futballozni. Hoffer fózsef, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya is azzal kezdi a beszélgetést, hogy Mexikóban nagyszerűen felkészült 100 százalékos erőben lévő csapatokat látott. Ezek az együttesek a VB előtt már hónapokkal ké­szültek a különleges körülményekre. — A magaslat senkit sem lepett •neg, arra mindenki számított. A játék az a plusz, amelyet a leg jobb és legeredményesebb csapa tok magukkal hoztak, már annál inkább meglepte a futballvilá­got. — De ne kalandozzunk előre, va­gyuk sorba, mit látott Mexikóban és milyen tapasztalatokkal tért ha­za a tengerentúlról a szövetségi kapitány. — Sokan megírták, elmondták, hogy Mexikóban a támadójáték diadalmaskodott, — mondja Hof ter. — A legtöbbet Brazília, az NSZK, Peru és Uruguay törődött a támadással. Ezek a csapatok ter­mészetesen szervezetten védekez­tek is. Jellemző volt a világbaj­nok támadójátékára, hogy a csa­tárok akciói közben csak a beál­lós és az tín. utolsó ember maradt hátul, az esetek többségében Brito és Piazza. A támadásoknál így festett a brazil formáció: 1—2—8, a védekezésnél pedig ilyenformán: 1—4—3—3. Ezt a rendszert rend­kívül rugalmasan játszották, a mindenkori ellenfél stílusához, taktikájához igazítva elképzelé­seiket. • Sokat beszélnek a VB óta arról, hogy Mexikóban ritka volt a klasszikus szélsőjátékos!? — Régi értelemben vett szélsőt keveset láttam. Talán csak Jair­zinhot, Libudát, Löhrt, a román Lucescut és a perui Gallardot, a többi szélső csak azon a poszton játszott a szárny játékosokra jel­lemző erények nélkül. — 0 Hogyan látja, valóban hiányzik a klasszikus szélső já­ték a labdarúgásból, vagy csak azért hiányoljuk, mert nosztalgiá val gondolunk a régi szép fut­ballra? — Valóban hiányzik. )ó szélsők­kel sokkal eredményesebb a já­ték. Egy példát mondanék, Jair­xinho nagyon sokszor nyitott utat a felfutó brazil hátvédnek, Car­los Albertonak, amikor a szélről befelé cselezett. Ám, amikor — a brazil—olasz döntőben — a fel­futó hátvéd-játék feltalálója, leg jobb európai művelője, az olasz Facchettl kísérletezett előretörés­sel, minden kísérlete csődöt mon­dott, hiszen klasszikus szélső já­tékossal, Jairzinhoval találta ma­gát szemben. — 0 Eddig minden világbajnokság hozott valami újat, forradalmit a játékban. Jól emlékszünk, az 1958. évi VB szenzációja a brazi­lok 4—2—4-es hadrendje volt. Mit hozott Mexikó? — A legnagyobb tanulság szá­momra, és a legnagyobb öröm, — mondta Hoffer József, — hogy a játék visszatér régi szépségei­hez, hála a braziloknak. — ® Hányszor Látta Játszani Pe­lééket? — Hat mérkőzésükből ötöt lát­tam, nagyon sokszor elmentem az edzésükre is. Minden edzésük kü­lön élmény volt. Húsz percet na­gyon kemény, katonásan fegyel­mezett gimnasztikával kezdték, ez alól senki sem kaphatott fel­mentést. (Megjegyezve, nem is akart a munka alól kibújni sen­ki.) A gyakorlatok minden test részt átmozgatták, minden izom­csoportot megdolgoztatták. A rit mus a 20. perctől játékosabb volt, de a mnnka intenzitása nem csök kent. Az edzés további részében minden olyan elemet gyakoroltak, amely játék közben előfordulhat. Átadásokat, indításokat, támadás­vezetést, szabadrúgásokat. Nem véletlen, a mérkőzéseken minden brazil szabadrúgásnak más és más volt a „choreográfiája", és kivétel nélkül gälveszéllyel járt valamennyi. Én egy nagy tanulsá­got leszűrtem a brazil csapat ed zéseiből és mérkőzéseiből. Négy éve, az angliai VB után arról be­széltünk, hogy az európai labda­rúgó csapatok a fegyelmezett já­tékfelfogással tudtak diadalmas­kodni. Most azt mondom, hogy ezúttal a korábban szertelennek tartott Dél-Amerika nagyon fe­gyelmezett játékkal hódított. ® Hoffer József a brazilokon kívül az NSZK válogatottját ls dicsérte. — Bámulatos, — mondta —, mi­lyen alaposan felkészül az NSZK válogatottja a világbajnokságokra. 1954. óta mindig ott vannak a futball világ élvonalában. 16 éve Svájcban elnyerték a Rimet Ku­pát, négy év múlva negyedikek voltak, 1962-ben nem sikerült ugyan a négy közé jutniok, de Angliában már ezüstöt, Mexikóban bronzot szereztek. A játéktudáson kívül olyan fizikai alappal ren­delkeznek, hogy kétszer egymás után is bírták erővel a hosszabbí­tást. A fiatal magyar válogatott­nak nagy erőpróbája lesz szép tember 9-én az NSZK elleni, ide­genben lebonyolításra kerülő mérkőzés. (Állítólag Majna-Frank­furtban). $ Melyik csapatok oko/.tak csa­lódást Mexikóban? — Számomra elsősorban az an­golok. Szélsók nélkül, két ékkel. Lee-vel és Hurst-el játszottak, ez a szisztéma egyetlenegyszer sem jött be. Nagy hiba vult. hogy Sir Alf Ramsey — talán a biztos siker reményében — hozzájárult ahhoz, hogy a feleségek is kiutazzanak Mexikóba. Nekem a svájci világ­bajnokság jutott eszembe. Ott is kinn voltak a magyar labdarúgók feleségei, az eredmény ismert... Csalódás számomra a csehszlo­vák válogatott játéka is. A kitűnő erőkből álló, sokkal többre képes csapat, sokak szerint Anglia „skalpja" árán is a legjobb nyolc közé juthatutt volna. Guadalajará­ban, a csoport-mérkőzéseken ne­kem viszont úgy tűnt, hogy Mar kóék Marseille óta nem készültek úgy a VB-re, hogy reményük lett volna végig versenyben marad­ni. — A A nagy játékos egyénisége­ket látva mi volt az elsőszámú tapasztalata? — Talán az, hogy ma már nincs lehetőség arra, hogy bárki is ál­lójátékkal próbálkozzon. Az örö­kös mozgást és az ezzel járó at létikus képzettséget ma már egyet­len futballista sem nélkülözheti. A magyar játékosok képességei nem maradnak el a legjobbakétől, ám a tehetség egymagában nem elég. Az adottságokra kell építeni EZÚTTAL NORBERT... A chuchlei pályán ez idén is sor került a csehszlovák „derby" lóversenyre, melyen a várakozásnak megfelelően Nor­bert (nyergében Vas) végzett az első helyen, Libanon előtt, amelyet Schweigert lovagolt. A derbv, melyre több mint 6000 néző volt kíváncsi, telítve volt izgalommal, várakozással, mi­vel a magyar és az osztrák derby után ez jelentette Közép­Európában rövid idő alatt a harmadik jelentős lovas-ese­ményt. Alig három héttel ezelőtt a bécsi Freudenauban 10 000 né­ző előtt megrendezett lóverse­nyen is szerepeltek csehszlo­vák lovasok és lovak, és nem is akárhogyan. Libanon ugyan nem győzött sem Bécsben, sem pedig Chuchlen, de igazolta azokat, akik már hosszabb ide­je azt hangoztatják, hogy van­nak nálunk is kitűnő verseny­lovak, amelyek nyerésre esé­lyesek. Norbert a freudenaui pályán közel állt a győzelemhez, Chuchlén pedig az utolsó 1000 méteren remekül hajrázva fö­lényesen végzett az első he­lyen. Libanon ugyancsak az utolsó métereken jött fel a má­sodik helyre. Bebizonyosodott tehát, hogy a csehszlovák lo­vasok és lovak megállják a he­lyüket az etős nemzetközi me­zőnyben is, csak lehetőséget kell nekik adni, hogy minél gyakrabban mérhessék össze erejüket a külföldiekkel. Fel­tétlenül érdemes felfigyelni lo­vasaink teljesítményére. —km— a jó fizikumot, a harcosságot, a küzdenitudást. Zagaloval, a brazil válogatott szövetségi kapitányával jó barát­ságot kötött Hoffer József. Zagalo kifejezte sajnálkozását, hogy a magyar válogatott nem szerepelt Mexikóban, de ugyanakkor beje­lentette. hugy feltétlenül számíta­nak a Hoffer-csapat részvételére az 1972. évi nagyszabású brazíliai jubileumi tornán. „HOFFER CSAPATA" A magyar szövetségi kapitány csakúgy mint sokan mások — összeállította saját VB-válogatott­ját: Banks, — Carlos. Alberto, Ma­tosas, Moore, Cooper — Becken­bauer, Overath — Jairzinho, Pelé, Müller és Gallardo. Befejezésül a magyar váloga­tott szövetségi kapitánya együtte sének felkészüléséről mondott né­hány szót. — A játékosok most nyári pi­henőjüket töltik. A bajnokság au gusztus 9-én kezdődik. Hárum nap pal a bajnoki rajt ntán kijelölöm a bővebb válogatott keretet, min­den posztra több játékost veszek figyelembe, betartva azt a válo­gatási elvet, hogy az idősebb és a fiatalabb játékosok aránya megfe lelő legyen. V1NCZE JENŐ Jozef Plachý (2-es számmal/ a jelenlegi kétségtelenül legjobb csehszlovák atléta, aki a Varsóban lebonyolított Lengyelor­szág — Csehszlovákia — Magyarország hármasviadalon is biz­tosan nyerte számát, a 8Ö0 m-es síkfutást. Mögötte (5-ös számmal) a lengyel Kupczik érkezik a célba, míg az l-es számú csehszlovák fungwirth a 3. lett. Jugoszlávia Mosztar városában játszották le a „Jugoszláv Kupáért" kiírt női kézilabda-torna újabb talál­A FEHÉR LABDA NYOMÁBAN Wimbledonban befejezéséhez közeledik a világ leghíresebb füves­pályás tenisztornája. A férfiak mezőnyében az amerikaiak közül egyedül a 26 esztendős Gräbner maradt, akinek ellenfele az ango­luk leghíresebb teniszezője, Taylor. A legjobb 8 között a következő párosításban kellett megküzdeniük a játékosoknak: Taylor (angol) — Gräbner (amerikai), Koche—Rusewall (mindkettő ausztrál), Carmi chael (ausztrál)—Gimeno (spanyol), Emerson—Newcombe (mindket­tő ausztrál). A nőknél már az elődöntőig ju­tott a mezőny. Itt a legnagyobb esélyes az amerikai King, aki 1966­tól 1968-ig Wimbledon legjobb női teniszezője volt. Elődöntőbeli el­lenfele a franciák hivatásos játé­kosa Francoise Durr. A másik ágon az ausztrál Court, az ameri kai Casalsszal mérkőzik a döntőbe jutásért. A férfi párosban négy ausztrál vívott hatalmas csatát a negyed­döntőben: Rosewall, Stolle—Laver, Emerson 6:4, 8:4, 13:11. Ugyancsak továbbjutott a Newcombe, Roche ausztrál páros is, akik honfitár­saikat, Addisont és Carmichaelt győzték le 6:4, 6:4, 6:4 arányban. Litvinovban kezdték meg a cseh­szlovák országos teniszbajnokság küzdelmeit és a versenyek július 5-én fejeződnek be. Az első na pon csupán az egyesek küzdel­meire került sor. Eddig meglepetés még nem született. A férfiaknál az ismertebb játékosok közül egyiknek sem kellett bizonyíta­nia. A nők küzdelmeit mától kezd­ve, a férfiaktól eltérően, Duch­covban folytatják. § Az olaszországi Bari városá­ban, a nők junior kosárlabda tor­náján a csehszlovák csapat Jugo­szlávia mögött a 2. helyet szerez­te meg. A döntőben a jugoszláv együttes 48:46 arányban győzte le a csehszlovák lányokat. A 3. hely az olasz, a 4. a svájci csapaté. • Hans Alser, az asztalitenisz Európa-bajnoka, honfitársával Jo hansonnal együtt Ausztráliában vendégszerepel. Ök ketten vívták a Perth városában lebonyolított torna döntőjét és Alser 22:20, 22:20 arányban bizonyult jobbnak. kozóit. A vendéglátó csapat 14:9 arányú győzelmet aratott Cseh­szlovákia együttese felett. A másik találkozón, amelyet nyugodtan minősíthetünk a tor­na rangadójának is, az NDK együttese 17:15 arányban győ­zött a szovjet válogatott felett. A magyar csapat ellenfele a norvég együttes volt, s a győ­zelmet a magyar lányok 10:8 arányban szerezték meg. A torna táblázatának élén pontvesztés nélkül az NDK vá­logatottja áll, amely előzőleg 7:6 arányban győzött a magyar, 12:7-re pedig a csehszlovák szí­nek képviselői felett. A cseh­szlovák csapat utolsó ellenfele a magyar lesz. A tornát eredetileg két cso­portban akarták lebonyolítani, de a románok lemondása után csupán egy csoportban küzdöt­tek a résztvevő csapatok, s mindenki mindenkivel megmér­kőzik. Szplitben a férfiak játszottak ugyancsak a „Jugoszláv Kupá­ért", amelynek már 11. évfo­lyama van soron. A tornát a jugoszláv válogatott nyerte, amely 18:16-ra verte lengyel, 18:15-re magyar, 19:13-ra szov­jet válogatott ellenfelét. A ju­goszláv csapat mögött a ma­gyar együttes végzett, amely a szovjet válogatottat 16:12, a lengyelt 15:14 arányban győzte le. A szovjet csapat a lengyelt győzte le 23:ll-re. SZÓMBA THEL Yl SZILUETTEK Kilenc nap nagy csatái érteK véget Szombathelyen a 29. Európa-bajnokságon. Ez az Európa-bajnokság foggal érdemelte ki a legeredményesebb jelzőt, mert tíz világrekordot döntöttek meg, melyeken hat versenyző, a szovjet Talts, Kricsiskin, Ko­lotov, Alekszejev, a bolgár Kucsev és a magyar Földi oszto­zott. A 61) ezer lelket számláló város ban 21 ország 120 versenyzője szerepelt és különüsen népes volt a váltósúly, ahol huszonötén vet­tek részt a küzdelemben. Minden egyes fogásnem után bajnokot avattak és így 36 Euró­pa-bajnoki aranyérem talált gaz dára. A legtöbb érmet a Szovjetunió nyerte el, huszonkilencet, melyből 17 arany, 7 ezüst és 5 bronzérem volt. De aranyéremhez jutott Cseh­szlovákia, Magyarország, Lengyel­ország, Finnország, Bulgária, az NDK is, míg Svédország, Francia­ország az ezüst- és bronzérmeken osztozott. A nemzetek közötti pontversenyt az olimpiai pontozás alapján szá­mították és eszerint a 21 ország csapatából 14 szerzett pontot. Mindössze Anglia, Spanyolország, Jugoszlávia, Ausztria, Görögország, Dánia és Hollandia utazott úgy el az Európa-bajnokságról, hogy nem került versenyzőjük az első hat helyezett közé. Kezdettől fogva az EB sláger­ként várták az filomsúlyúaknál a két 60U kilót elért óriás, a szovjet Vaszilij Alexejev és a belga Re­ding találkozóját. Az alapot az ad ta, Alexejev érte el a világon első­ként a 600 kilós álomhatárt, s a szombathelyi EB előtt 607,5 kg­mal tartatta a világcsúcsot. Reding volt a másik ember, akinek sike­rült a 600 kilós teljesítményt el­érnie. A nagy találkozó azonban el­maradt, mert Reding nem jelent meg a mérkőzés színhelyén, bár •z utolsó napig ügy tudták, hogy úton van. Végül edzője jelentette ki, hogy legutóbbi 600 kilós eme­lése alkalmával megsérült a tér­de, s ezért kell ezt az EB-t ki­hagynia. A 28 éves Vaszilij Alexejev, egy bányászati főiskola hallgatója azonban fgy is a verseny legna­gyobb szenzációját jelentette. Mindhárom fogásnemben már az első gyakorlatával bebizonyította a győzelmét, majd utána már csak a világrekord volt az ellenfele. Így született a szombathelyi mo­dern művelődési és sportpalotá­ban négy ólomsúlyú világcsúcs. Nyomásban 219,5 kg, lökésben 225,5 kg, összetettben pedig előbb 610. majd 612,5 kg. A szovjet óriás ezzel a káprázatos teljesítménnyel idei világrekordjai számát tizen­kettőre emelte. „Egy évvel ezelőtt még a 600 kiló is varázslatos határnak tűnt, — mondotta a verseny után, — most pedig már közeledünk a 620 kiló felé. Ezt szeretném ebben az esztendőben elérni, majd a mün­cheni olimpián 630 kg-ot aka­rok teljesíteni. A többit majd az­után látjuk meg." „Én tippelem a 700 kilót" — je­lentette ki Viktor Kurencov, a vál­tósúly Európa-bajnoka. Ü egyben a „Vecsernaja Moszkva" című la­pot tudósította az EB-röt. „Szerin­tem ezt az eredményt már az 1976­ban sorra kerülő montreali olim­pián elérik. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt állí­tom, hogy első teljesítője Alexe­jev lesz." Sok elismerést arattak a cseh­szlovák súlyemelők is. A tárgyila­gos közönség nagy tapssal jutal­mazta a légsúlyú szakításban bronzérmet nyert Prohl (107,5 kg) és a könnyűsúlyú szakításban Eu­rópa-bajnok Hekel (130 kg) gya­korlatát, aki a sokszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok lengyel Baszanowskit előzte meg. Nagy si­kert aratott az ólomsúlyúak mező­nyében a legnehezebb testsúlyú Peter Pavlásek, aki 146,80 kilói nyomott a mérlegeléskor, s az ösz­szetett versenyben 522,5 kilút tel­jesített. Kellemetlen incidens is megza­varta az idei Európa-bajnokságot. A lengyelek megóvták a könnyű­súlyban aranyérmet nyert magyar Bagőcs János eredményét. Az ügy­ben az Európai Súlyemelő Szövet­ség vasárnapra megváltoztatta a korábbi hivatalos eredményt és a lengyel Baszanowskit jelentette ki Európa-bajnoknak. A vita még nincs lezárva. Az érem Bagócsnál maradt. Az általá­nos vélemény szerint az osztrák vezető-bíró súlyos tévedése köny­nyen nagy balesetet okozhatott volna. Nem az előírás szerinti 3, hanem 9 másodpercig tarttatta Ba­góccsal lökésénél a hatalmas súlyt. Álljon itt a sokszoros olimpiai és Vflágcsúcstartó Tom Kono véle­ménye erről az esetről: „Bagócs a verseny napján jobb volt Basza­nowskinál, — mondotta a japán származású kitűnő sportember, aki jelenleg a nyugatnémetek ed­zője. — A gyakorlat szabályos volt. A magyar versenyzőt illeti meg az Európa-bajnoki cím. Nem tartom helyesnek, ha a porondon erejüket megfeszítve harcoló ver­senyzők párharcát olyanok akar­ják a zöld asztalnál eldönteni, akik kényelmes székből nézik a versenyzők gyakorlatait és esetleg sohasem birkóztak súlyokkal." TOIDY FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents