Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-05 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

v .m/m hÁ ;-§ pm K V ; íjMJHI ; w W J|lt ^SK^iímIÍ'''- 3B gfffigl ^ ra^ggÉgN^^^H f -^mglf l< i 4 - Aj í ' P - * Wfc < H f ypllllp \ ™ ' i * 4 i PETER HAJDÚK ÚTIJEGYZET

E VENDÉGMUNKÁSOK Csalóka vágyak • Az idegen csak idegen marad • Cifra nyomorúság • Számkivetettek sorsa • „Tartalékosok" a munka frontján Bern mellett vágányokat tisztít, Genfben szenet lapátol, Münchenben utcát söpör, Stuttgartban csatornát ás. A gyengébb nemhez tartozó Hamburgban orrfacsaró bűzben halat tisztít, szeletel I üst 01, vagy máshol italboltok padlófát mossa, a hájas és ápolt házmesterné éber felügyelete alatt söpör geti a fárdál Nemük, koruk különféle Származásuk: portugál, spanyol, olasz, görög, török, jugoszláv (és 1968 óta bizony jócskán akad csehszlovák is). Szakképzettségük nincs, ehhez Idomul a bérük is. Messzi Idegenből importálja őket a nyugati világ, hogy ne kelljen mindenáron tőkét kivinni az anyaországból a forradalomgyanús külföldre. A munkaerők legolcsőbbja akár ezernyi kilométerre is házájától kenyeret akar keresni. A manapsag külföldön dolgozó törökök száma nemrég túllépte a négyszázezret. Törökországban viszont kétszer annyi, mintegy 800 ezer munkanélküli várja, mikor utazhat ki a csodák világába, hogy ő is munkához juthasson, s még feszültebbé tegye a helyzetet a nyugati munkaerőpiacon. Nem mondom, jó üzlet. A tőke otthon marad, a nyereség nemkülönben, keres rajta a munkáltató, megél belőle a nemrégen még a tönk szélén álló tőrök légiforgalmi társaság is, amelynek ma már kifizetődik csak Nyugat-Németországban öt fiókot fenntartani. A büszke német boltos Ieereszkedően öt-hatnyelvű feliratokkal ékesíti kirakatait. Végeredményben az éhező portugál paraszt, meg az ágról szakadt török napszámos is jől jár, hisz .tt pénzt kap . Munkát és pénzt! A Salzburg környéki sóbányákban robotoló görög munkás nem ritkán megkeres háromezer schillinget is. Igen sok pénz az, bár a vendégmunkást mindenki megkopasztja. És mindennek ellenére néba egy egész ezrest is sikerül hazaküldenle a családnak. Egy egész osztrák ezrest, amelyből ha le ls veszi legalább két pénzintézet a sápot, a Vardussiahegységben a Korinthoszi-öböl fölött még mindig marad belőle mintegy ezer drachma. Egy kiló kenyér pedig csupán öt drachmába kerül. Kétszáz kiló kenyérre valót képes havonta elküldeni feleségének és a négy gyereknek, de voltak hőnapok, amikor feltornászta keresetét kétszázötven, sőt háromszáz kilóig is. Az asszonyt odahaza megcsodálják, megszólják ... és irigylik. Mert ennyit nem kap még a zsandár sem, aki pedig napkeltétől napestéig járja a hegyeket és hajszolja a birkatolvajokat, mert Helléniában éheznek az emberek, a napsütötte, istenáldotta Görögországban munkanélküliség van. Nem mindenki kap útlevelet. Portugáliában sem. Spanyolországban még kevésbé. Akkor pedig nem marad más hátra, mint embercsempészek által szervezett bandákba verődve, nyaktekerő utakon átvergődni az ígéretek földjeire. Aki odajut (és ez mindenekelőtt a Német Szövetségi Köztársaságra vonatkozik), élve lépi át a paradicsom küszöbét. Az évek óta éhező Gastarbeiter nem válogat. Csak dolgozni akar, megélni és keresni. Nem igényes. Sem ételben, sem elszállásolásban Legény legyen a talpán, aki megenné azt, amit ezek a szegény ördögök s: íi'tos szállásukon összekotyvasztanak esténként, hogy a reggeli és a vacsora árából is megtakarítsanak valamit. Azért nem dolgozzák agyon magukat. Erről a vendéglátó országok szakszervezetei gondoskodnak. Nem éppen a_ vendégmunkások érdekében, hanem saját tagságuk nyomására, nehogy a Gastarbeiter többet, hosszabb műszakot merjen vállalni, nehogy komoly vetélytársat jelentsen a hazai munkásnak. Meg aztán nem is volna „egészséges", ha agyonkeresné magát. A vendégmunkásoknak tehát szabad idejűk is van. A frankfurti pályaudvaron olasz nyelvű Istentiszteletre hívja fel a fi gyeimet egy tábla, spanyol és spanyolra szinkronizált filmek vetítését hirdetik Kölnben, török kávéház várja a földieket Münchenben (bűzös lebuj a főpályaudvar közelében), Jehovista gyülekezet hívogatja a görögöket és a vendégmunkások rendelkezésére áll masszőr-, pedikflr- és fürdőszalon, ahogyan itt a nemzetközi nyilvánosházat nevezik. ' Tarka társaság Ugyan ki szívelné őket? E jövevények a vendéglátók, elképzeléseihez képest igen maszatos és eléggé rendetlen társaságot képviselnek. Egy valamire való svájci háziasszony a világért sem venne fel takarítónőnek vagy szakácsnőnek idegen jövevényt. Csak a horvát és szlovén lányokkal, no meg mostanában a világgá futott csehszlovák szépségekkel tesznek kivételt. A vendégmunkásoknak nemcsak a küllemével van baj, igen gyakorta viselt dolgaik ls sok bonyodalmat okoznak. Bármennyire is védekezik a vendégmunkások leple alatt beosonó banditák ellen a vendéglátó ország rendőrsége, a félvad és brutális szicíliai, délolaszországi rablóivadékokkal ugyancsak gyakran meggyűlik a baja. A vendégmunkások özöne Frankfurtot a gengsztermesterség európai fővárosává tette. Rablások, gyilkosságok sorozata (fel, görög rablók Nyugat-Németországba, odahaza kötél vagy golyó, errefelé legfeljebb életfogytiglani fegyház!), — leánycsepészés, erőszakos bűncselekmények gazdag krónikáját tarkítják a vendégmunkások. Egy részük pedig örökösen féllábbal a börtönben érezheti magát. Mert van, aki azzal kezdi, hogy cigarettát csempész mondjuk Svájcból Nyugat-Németországba. Piti üzlet, garasokat lehet rajta csak keresni, alig futja a vonatköltségre. De elkápráztatja őket, a soha rendesen fel nem öltözött, gyakorta éhező jövevényeket a nyugati jólét varázsfénye. Ha itt 800 márkáért megvásárol egy másod- harmadkézből kínálkozó Mercedest, akkor őt odahaza pasának nézi az egész szájtátó szomszédság. Egy Opel Kadet 63 csekély 1500 márkáért kínálkozik, egy 65-ös Opel Rekord kétezerért. Csakhogy errefelé a nagy pénz nem a Gastarbeiter markát üti. Azt (ha munkával meg lehet keresni), elsősorban a hamisítatlan bennszülött kapja. Mert ahol keresni lehet, akárcsak pincéri borravalót ls, ott a vendégmunkásnak csak akkor van helye, ha nincs éppen kéznél német, svájci, francia, svéd honfitárs — és csak addig, ameddig nem akad egy ilyen. Marad a törvénybeütköző pályák valamelyike. A legcsábítóbb az, amely a legkönnyebb és legnagyobb keresetet ígéri — a kábítószercsempészés. Nem ls olyan nagy kockázat. Csak éppen a török, görög és a jugoszláv területet kell szerencsésen elhagyni, mert nyugatabbra már ezért sem vár akasztófa vagy kivégzőosztag. Déli és délkeleti irányban pedig fegyvert 1 igenis, tetszés szerinti mennyiségben szabadon vásárolható fegyvert és lőszert) igyekeznek a vendégmunkások csempésznL Ha csak egyetlen ilyen út sikerül, megfogta a szerencse ÍSbát. És ha mégsem? Egy átlagos svájci vagy nyugatnémet börtön még mindig kellemesebb tartózkodási hely mint egy liszszabont vagy athéni nyomortanya. Aki nem meri pisztolyig és hasisig szélesíteni tevékenységi körét, bőröndökre menő tételekben vásárolja össze — a most már minden nagyobb nyugati város pályaudvarait körülölelő gyanús üzletekben — a technika csodáit. Villany borotva-gépek, táskarádiók, sarlók, kaszák, gyilkos rugós kések és díszes bicskák, keménygalléros fehér ingek, karórák, ragyogó pecsétgyűrűk — és ezekben a boltokban alkudni is lehet. Sokat. Errefelé feleáron ls meg lehet kapni a Remington vlllanyborotvát, mint két utcával odább. Aki azzal Görögországban vagy Spanyolországban harmadízben is meg akar borotválkozni, nézhet egy nagyot. A társadalom mostohagyerekei A vendéglátókat egyébként arra nem kötelezi semmi, hogy vendégmunkásaikkal társadalmilag ls érintkezzenek. Az" üzlet kedvéért azért a kocsmákból kitessékelni mégsem lehet őket, de a rikttóan elegáns, olcsó konfekció — rendszerint sötétebb ábrázatú és hajzatú — viselőit mégis leginkább a vendéglátóipar hátsó helyiségeiben 'láthatjuk. Ott aztán lármázhatnak kedvükre és élvezhetik keservesen klguberált tízpfenigjeiket az örökösen éhes látékautomatákban. Nem láttam tilalomtáblát, de az Íratlan törvények a hátsó helyiségbe parancsolják a vendégek ezen rétegét, csak úgy, ahogy elképzelhetetlen, hogy egy villamoson vagy buszban sötétebb árbázatú foglaljon helyet, amíg a benszülöttek állnak. Am mindez a bajor vagy sváb polgár szemében nem újság — pendelyes kölyökkorából emlékszik még azokra a néma arcokra, amelyek benépesítették akkortájt az üzemeket és parasztudvarokat. Ugyanazokon a nyelveken értekeztek egymás közt akkor ls, mint ezek, akik netalán leszármazottjai a második világháború rabszolgáinak. És nagy üzlet ez, mindenki jól jár vele, még a Gastarbeiter ls, aki végre degeszre eheti magát és emberszabású ruhát ölthet. Igaz, hogy nem a legjobb körülmények között lakik, sőt, ha szegény feje a családját Is magával cipelte, havi 400— 500 márkát is fizet egyetlen szobáért. Az ebédet munkahelyén két-három márkáért meg* kapja, a többi aző gondja. Elégedett a nyugati munkás, mert azért a szakszervezet csak kirúgatja a vendégmunkást, ha egy benszülött munka nélkül marad, de elégedett a munkaadó ls, hiszen végre kedvére válogathat szerényebbnél szerényebb segédmunkások között — és ha egyszer megrendülne a mindenség és bajba kerülne az a jő (gyanúsan és túlságosan jó) nyugatnémet márkaj ha egyszer úgy a feje tetejére állna az egész nyugatnémet gazdasági csoda, van kit elbocsátani, még egy egész sor üzemet be is lehet zárni: a benszülött munkás nem kerül az utcára. Ha meg is történik, hogy tömegesen kell majd állást, szakterületet, helyet változtatni, de azért a munkalehetőségek tömege, amit a Gastarbeiterek százezres hadára építettek, lehetővé teszi, hogy minden hazai munkás elhelyezkedjék. A vendégek eltávoznak és a mieink a helyükre lépnek. Így spekulálta ki ezt a nyugati közgazdász és tervező agsa, ez a valóság — és a világ csak ámuljon, mire képes a Nyugat... Ha van, aki dolgozik helyette.