Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-05 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

•a N e/3 <-3 a S 1 S V

asárnap, hora reggel. Az öböl azúrkék víztükre fölölt harangszó terjeng. Hol erősödik, hol halkul, majd elvész az örökzöld trópusi fák, banánligetek rengetegében. Messzi a láthatáron, ahol a Csendes-óceán az alig pirkadó égbolttal találkozik, könnyű fellegek terjengenék. Időnkint szellők kergetik őket a láthatáron túlra, hogy ne állják útját a felkelő napnak. Itt, a városban és csendes utcácskáin az egyenlítői hajnalhasadás már legyőzte az álmosságot. Az utcai árusok hangosan kínálgatják portékáikat — édesburgonyát, banánt, ananászt. Az első napsugarak megvilágítják a legmagasabb épületet, a templomot. Piros cseréptetős, keskeny lörés-ablakú, keresztes szöglettornvokkal ékesített építmény, Nuku'alofa fővárosnak a legnagyobb épülete. Egyben a legrégibb Is. A templomot a hivők pénzéből a múlt században épí tették. Időpontját nem ismerik, de mindenki tudja, hogy az első keresztény missziósok a XIX. század húszas éveiben tűntek fel a Tonga-szigeteken A szigeteket először 1643-ban Tasman holland tengerész fedezte fel, majd 1777-ben a neves James Cook angol tengerészkapitány rajzolta be őket a világ térképére. A szigetvilág a régi időkben három, egymással viszálykodó törzsfőnök uralma alatt állott. Viszálykodásuk kapóra jött a később itt letelepedő angol misszionáriusoknak, akik célul tűzték ki a Tonga-szigetcsoportot lakó polinézek megtérítését. Két angol, John Thomas és John Hatcheson 1831-ben ravasz praktikákkal és ajándékokkal a maga oldalára állította az egyik törzsfőnök. Taufa' ahau családját. Támogatásukról és jóindulatukról biztosították a törzsfőnököt, ha felveszi a kereszténységet és a szigetlakók körében is segít terjeszteni az új hitet. Ám még 14 évnek kellett eltelnie, hogy Taufa'ahau teljesen kielégítse a misszionáriusok kívánságát. 1845-ben aztán a maga vezetése alatt egyesítette az ellenségeskedő törzseket, királyi címet és új nevet kapott: /. Georg Tupou. 1893-ig uralkodott a szigetvilágban. Az angol gyarmatosítók ezalatt sok mindent elértek. Kényszerítették a királyt, hogy az ő részvételükkel alakítson kormányt, s még az új királyság alkotmányát is kidolgozták — természetesen brit mintára. Georg Tupou 96 éves korában halt meg. ö volt az alanítója a jelenlegi uralkodócsaládnak. amely a június eleje óta függetlenné vált szigetországot kormányozza. Kis ország nagy gonriiai Véletlenül kerültem a Tonga királyságba: a rossz időjárás leszállásra kényszerítette a- DS-3 mintájú, eléggé kimustrált utasszállító gépet, s így )Utottam a tongai Fuamotu repülőtérre, melv « fő sziget. Tongatapu legdélibb csücskén terül el. A repülőtérről a királyság fővárosába 14 mérföldnyi aszfaltút vezet. Ez körülbelül kilencedrésze a 150 szigetből és szigetecskéből álló szigetvilág aszfaltúthálózatának. A többi 230 mérföldnyi országutat a királyság 70 ezer alattvalója csak a száraz évszak hónaoiaiban veheti igénybe. !ílég volt egy kis kiruccanás a repülőtérről a fővárosba, hogy bepillantást nyerhessünk az ittlakók mindennapi életébe. Az aszfaltutat kókuszpálma-ültelvények szegélyezik. Kis nadrágszíjföldeken a parasztok Polinézia-szerte ismert Jamsk és taro kapásnövényeket, banánt, ananászt, mangót, dinnyeféléket, tapiókát, édesburgonyát termesztenek. Történelmi feljegyzések tanúsítják, hogy I. Georg Tupou uralkodásának éveiben törvényt hoztak arról, hogy minden, 16 éves korát betöltő fiatal legény „apl"-t, azaz száz „négyzetofánvi" fegy ofa széttárt emberkarnak megfelelő hosszmérték) földterületet kapjon. Európai viszonylatban ez mintegy nyolc és negyed acre fö!dt<;riiletet jelent. E földreformmal annak idején a szigetcsoport mezőgazdaságának fejlesztését akarták ösztönözni. A kormányzat olyan helyeken jelölt ki „api"-kat, ahol kókuszpálmán kívül semminek sem kedveztek a feltételek. Elsősorban az angol gyarmatosítók érdekei kívánták így. A szigetcsoporton sem folyóvíz, sem tó nincs. Öntözéses mezőgazdaságról szó sem lehetett. A lakosság még az ivóvizet is úgy fojrja fel a trópusi esőzések idején, tárolja, aztán minden cseppel takarékosan bánik. A kókuszpálma viszont vadon terem, egész éven át termést hoz, és nem igényel különös gondozást. Ezért vonta magára az angolok figyelmét. Az angolok innen exportálták a kókuszdióból nyert értékes koprát, az élelmiszer-, vegyi és illatszeri parban széleskörűen alkalmazott nyersanyagot. A sziget mezőgazdásága fokozatosan egyoldalú monokulturális jelleget öltött, a lakosság élete mindinkább a V. KASSZISZ TONGAI RIPORTJA EGY CSENDES-ÓCEÁNI KIRÁLYSÁGBAN A Tupoo dinatftia birodalma •Gyarmatosítók üzelmei • „Ani", ofa" .maká-feke" • Történelmi fortiHliwontok: 1905,1958 és 1970 kókuszpálmától és a banán értékesítésétől vált függővé. (A banánt új-zélandi piacokra kellett szállítaniuk.) A királyság évente átlag kilenc—tízezer tonna koprát ad el. Ebből nem is olyan nagy jövedelemre tesz szert, ha tekintetbe vesszük, hogy az árak örökké ingadoznak. Nem is szólván arról, hogy szinte szabályos időközökben pusztító viharok söpörnek végig a szigetvilágon, s tönkreteszik az ültetvényeket. Azok pedig, akik 1900-ban védnökség) státust kényszerítettek Tongára, hallani sem akarnak tekintélyesebb tőkeberuházásokról. Viszont valahányszor hírek érkeztek a Temze partjára a tongai lakosság elégedetlenségének akár legcsekélyebb megnyilvánulásáról is. Londonból nyomban küldöttségek indultak útnak a szigetcsoportra. A brit—tongai kapcsolatok alakulásában jellegzetes dátum 1905 és 1958. Miután 1905-ben az imperialista hatalmak felosztották egymás között Óceániát, Anglia erejét és hatalmát érezve az ártalmatlannak tűnő „barátsági és védelmi szerződési" egy kiilön megállapodással egészítette ki, melynek alapján kezébe vette Tonga külpolitikai kapcsolatait és védelmét, ellenőrzése alá vette a királyság pénzügyeit és törvényhozó hatalmát. A gyarmattartók 1958-ban kénytelenek voltak bizonyos kérdésekben engedni. Üjabb megállapodás értelmében valamelyest kibővítették a védnökség jogait. Főként azt engedték meg, hogy a szigetcsoport kormánya London szentesítése nélkül is üzletet köthessen idegen országokkal. Nem a véletlen műve volt, hogy 1967. július 4-én Londonból és Washingtonból tekintélyes küldöttségek érkeztek IV. Taufa'ahau Tupou királv koronázására. A palotában, amelyben egészen haláláig 47 éven át uralkodott Salole Tupou királynő, litkos IV. Taufa'ahau Tupou király megbeszélések folytak a királyság jövőjéről, Tonga. valamint Anglia és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatairól". . A szigetlakók A szigetlakók életét a nap szabályozza. Az első napsugarak már az utcán találják az embereket, akik viszont már kora alkonyatkor hazaszélednek. Egy törpe áramfejlesztőtelep, mely valamilyen csodaként jelent meg a szigeten 1951-ben, alig képes villanyárammal ellátni Nuku'alofa fővárost és peremét. Petróleumra viszont nincs mindenkinek pénze, hisz ezt a sóval, szappannal, cukorral, textilfélékkel. cigarettával és szeszes italokkal együtt Angliából, Új-Zélandról és Ausztráliából importálják Tongára. Ezért nem is csoda, hogy a naplementével sötétségbe borul az egész szigetvilág. Tongának nincs ipara. Vannak házi vajköpülő műhelyek, fészerekben serény legények túlérett gyümölcsökből szörpöket készítenek, de ezek az alkalmatosságok aligha nevezhetők- „vállalatoknak". Hűtőberendezések hiányában még a partmenti vizek halgazdaságát sem tudják kihasználni. Konzerválásról szó sem ieliet. így aztán a halat vagy a nyolclábút csakis azonnali fogyasztásra fogják, mert az előző nap kifogott hal másnap már ehetetlen, a nagy hőségben gyorsan oszlásnak indul. A nyolclábú — a tongaiak kedvelt eledele. Egy halászfaluban hallottuk elejtésének módját. Kókuszdióból készült és patkányra hasonlító csalétekkel, ún. „maka-f eke"-vei csalják lépre. Esténkint, amikor a család már együtt van, a háziasszonyok vacsorát készítenek nyolclábúakból. A főzött, majd különleges módokon elkészített húsnak pikáns íze van, és ínyencek asztalának is díszére válna. • Ugyanabban a faluban a gyerekek szárított sünhalat is mutogattak nekünk. Csészehalnak is nevezik, mert ha veszélybe jut, annyi yizet szív magába, hogy teste térfogatának kétszeresére is megnő. Ellenségeit hegyes tüskéivel és ijesztő morgóhangokkal riasztja el. A sünhal nem olyan kedvelt táplálék, mint a nyolclábú, mert nagyon óvatosan kell bánni vele. Belsőrészei, főként a mája, ugyanis gyorsan ható mérget tartalmaznak, mély megbénítja a légzőszerveket és fulladást okoz. Egyébként 1774-ben James Cook kapitány is feljegyezte, hogy egyszer olyan halat evett, amelytől majdnem meghalt. Betegségének tüneteiből. megállapítható, hogy a bennszülöttek valószínűleg-sünhallal kínálták meg. Tonga szigetlakói bátor tengerészek. A hazai partoktól halászás közben mérföldekre is eltávolodnak, bár nincsenek navigációs műszereik. Tongán ma is él az a legenda, amely szerint 1820-ban Taufa'ahau törzsfönököt, a sziget későbbi első királyát vendégül hívták a Samoa-szigetcsoport lakói. Hazatérőben hirtelen elhalálozott a csónak kapitánya. Tupou csónakja napokig hányódott a hullámokon, míg a törzsfőnök egyszer megpillantott egy csónakot, amelyben egy púpos öregember ült. Közel érve észrevette, hogy az öregember világtalan. — Apám, — szólította meg ól a törzsfőnök, — látom, hogy orcád meg van fosztva szemed világától, de nem tükröz félelmet. Talán meg tudod mondani, merre hajózzak. Mutasd meg Tonga vezérének a haza vezető utat, s törzsed legtekintélyesebb emberévé teszlek ... Az öreg vízbe eresztette sovánnyá aszott kezét, a szél felé fordította fejét, mintha szavát hallaná, aztán ezt válaszolta: — Ö nagy főnök! Te most Fidzsi vizein vagy. Ha a nap az égbolt közepére ér, meglátpd a földet. Engem pedig Tuita Kaho Movailahinák hívnak. Tongai vagyok ... Az öreg nem tévedett. A törzsfőnök csónakja órák múlva valóban a parthoz ért. Később Tupou megkereste az öreget és érdemei elismeréséül a „fatakitahi", azaz a „tenger feldnrilöjr;" címmel tüntette ki. Tongán" még most is él az öreg egyenes leszármazottja — Sioíje Feiloakitau Kaho. Most 88 éves. Közkívánatra szívesen elmeséli őse történetét, melyet néha apró részletekkel színesít. Amikor azonban a kíváncsi külföldiek az iránt érdeklődnek, hogyan igazította el Kaho őse a törzsfőnököt a part felé, megszűnik az egzotikum varázsa. Kiderül, fiogy az öreg „fata iktahi" a szél susogásában a sirályok szárnycsapásait hallotta, kezét a vízbe eresztve pedig érezte a víz hőfokát. A sirályok ugyanis a szigetek közelében repkednek ahol a víz melegebb Idegesítő jelen A gyarmati ..civilizáció jelei: néhány autó, benzinkút, reklám.' A tongai parasztnak legfeljebb lova és kétkerekű kocsija van. A most lüggetlenné vált ország a maga mindennapi bajaival küszködik. Visszatérőben a Repülőtérre izgultunk, vajon a műszerek jelzése lehetővé teszi-e utunk folytatását. Szerencsénk volt. Ezt egv tongai köziittp velünk, akiről kiderült, hogy a radio aktív hulladékok hatását figyelő különleges szolgálat embere. — Önök tudják, hogy egyes nyugati hatalmak atomkísérleteket végeznek a Csendes-óceán medencéjében. Ez nyugtalanná teszi a szigetek lakosságát — magyarázta. A repülőgépben megismerkedtem a pilótával, akit szerződés köt több csendes-óceáni légiforgalmi társasághoz, és szolgálatukban évek óta e föld részen közlekedik. Cab — így mutatkozott be — gyermekkora óta Samoán, a Fidzsi-szigeteken és Tongán élt, bár külsejével inkább európai. Megkülönböztetett tisztelettel beszél a munkaszerető, tisrip^cénat volinézck ről — Képzeljq, vannak még a földön emberek, akik elhiszik azokat a ba dar meséket, hogy Tongán még emberevők élnek! — mondja őszinte felháborodással. — Tongai barátaim nagyszerű emberek, bár nem olyan édes az életük, mint az ananászlé. Hisz tudja, hogy arriak idején fames Cook Barátság-szigeteknek nevezte a tongaiak hazáját. Igaza is volt. A tongaiak barátságosak, jószívüek és vendégszeretők!