Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-05 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

KACSALÁBTÓL A MÚZEUMIG g A BETLÉRI KASTÉLY PARKJÁBAN FELÚJÍTJÁK A ROTÜNDÁT. Gyerekkoromban a mesevilágból ismertem a várakat, kastélyokat. A várak roppant hatalmasak és felhőkkel acsarnokodók voltak képzeletemben. Volt bennük kilencszáz ágyú, kilencszáz katona, kilencszáz szoba, kilencven torony, kilencszer kilencszáz ablak. Na, persze minden várban volt egy mesebeli királykisasszony, aki ráérős idejében háromféle próbatétellel kínozta kilencven kérőjét, a királyfiakat, hercegeket, és válogatott cigány legényeket. Akkoriban nem tudtam még különbséget tenni a vár, a kastély és a palota között, féltarisznyás világom csak annyit tudott e pompás épületekről, hogy egyikben sem lakom. Életem egyik nagy célja volt, hogy lássak végre Igazi várat. Bár zsebemben a sok kacat, üveggolyó, öreg kulcs és rozsdás szög közt nem volt egy rézfélkrajcáros, hogy meg tudjam állítani a sebesen forgó kacsalábat (mert az igazi vár kacsalábon forog és a mesebeli szegénylegény egy rézfélkrajcárossal dobja el a forgó kacsalábat, hogy bemehessen a várba), akkoriban egy királykisasszonyt sem akartam elvenni feleségül, egy fél országtól többet ért egy nagy adag fagylalt — eljutottam életemben először az igazi várba, Krasznahorkára. s majd egy igazi kastélyba, Betlérbe. S azőta, már ki tudja hányadszor jártam be a várat, néztem meg a mauzóleumot, a betléri kastélyt, a rozsnyói műemlékeket , a barlangokat, Dobšinán, Gombaszögön, Domicán, a Barázdalás szakadékot Szilicén. Azóta már felnőttként tapasztalom a szépet és értékeket, azokat az értékeket, melyekért egyre többet kellene tenni, amelyeken egyre erősebben rág az idő foga. Kettesben barangoljuk körbe a betléri kastélyt Krausz Zoltánnal, a kastély egyik alkalmazottjával. Aprólékosan meghányjuk-vetjük egy-egy műemlék sorsát. „A látogatók sok bajt okoznak, néha vandalizmussal határos, amit egyes kiállított tárgyakkal művelnek. — mondja kísérőm, miközben az egyik kitömött állat hiányzó füle fölött áll meg megbotránkozva." — Sokan úgy szeretnének maguknak innen emléket szerezni, hogy valamiből letörnek egy darabot, nem számolva azzal, hogy a kiállított tárgy ilyen „csekély" megrongálásával milyen károkat okoznak. A kastély építészetileg nem különösebb műemlék. Az értékesebb maga a gyűjtemény, amit az Andrássyak hosszú évek alatt összegyűjtöttek. A kastély építtetője Andrássy István, még nem rendelkezett olyan anyagi lehetőségekkel, hogy egy reprezentatív hűbéri lakot építtessen fel magának. A híres kuruckapitány, Jókai lőcsei fehér asszonyának főszereplője csak egy szerény, a kor követelményeinek alig megfelelő "kastélyt építtetett a betléri volt Bebek-birtokon. Későbbiek folyamán a család é^yre jelentősebb politikai és anyagi sikerei után a betléri kastélyt újabb átalakítások érik, míg a 18. század nyolcvanas éveiben kapja meg az épület mai formáját. A kastély egészen 1945-ig az Andrássy család reprezentatív vadászkastélya. A felszabadulás óta múzeum, a feudális lakáskultúra múzeuma. — Nem elég csak annyit látni, hogy mennyi itt az érték. Muzeális értékek hiányára nem papaszkodhatunk, hiszen nincs a világnak olyan része, ahonnan egy kis darabka meg ne volna található a kastélyban. Rengeteg munka és pénz a múzeum karbantartása. Szerencsére ezt a fontos munkát már végre komolyan veszik, s talán így még kijavíthatók azok a mulasztások, melyek miatt sok kiállított tárgy az évek folyamán megkárosodott. Kitömött kü'önleges állatpéldányok, és néprajzi értékek a világ minden tájáról. Található itt: lovas szamuráj harci díszben, kínai legyező, egyiptomi múmia, középkori páncélöltözet, afrikai törzsfőnök napon szárított feje, római császárok mellszobrai, fegyver és bútorkülönlegességek, vadász trófeák, fából faragott háremajtó, fajansz és porcelánkészletek, utazóládák, Napóleon ágya. festmények nagynevű mesterektől: Lotz Károlytól, Vajda Zsigmondtól, Sellingmantől, Feszty Árpádtól, Markó Károlytól, Barabás Mik lóstől, és sorolhatnám a magyar és külföldi festők neveit. A kastélyt öleli körül Szlovákia egyik legszebb parkja, mögött" vadaskert húzódik. Különleges fák, romantikus tisztások, patakok, vízesés, apj-ó épületek, mint a jegesmedve barlang, az állatkert, szabadkőműves páholy, Bosznai Bárnak nevezett kéjlak... mind-mind megtekintésre érdemes. A kastélynak szinte rokona a krasznahorkai vár. Nem hiszem, hogy akadna olyan látogató, aki ha az egyiket megnézi, a másikat kihagyná. A krasznahorkai vár Rozsnyótól keletre egy kúp alakú hegyen emelkedik ki a táj harmóniájából, mint valami meseillusztráció. A monda szerint egy pásztor valamikor kincset talált és elvitte a királynak. A király megörült a kincsnek és megígérte a pásztornak, hogy teljesíti kívánságát. A pásztor csak annyit kí vánt, hogy hét általa kiválasztott dombon juhakolt építhessen. De Mátyás, mert így hívták a pásztort, inkább várakat épített a hegyormokon. Egyike ezeknek a váraknak Krasznahorka. Hogy mennyi a legendából az igazság és mennyi a mese, ezt most hagyjuk. Történelmi tények szerint a krasznahorkai várat a Szepességből származó Máriássy család építtette az 1300-as évek derekán. A vár rövidesen átkerült az Ákos nemzetségből származó Bebek család birtokába. Kétszáz évig a Bebekek uralják Krasznahorkát. A Bebek család száműzése és kihalása után egy ideig királyi birtok, mely fölött várkapitányok tartanak ügyeletet. Az első Andrássy 1578-ban kapitánykodik a krasznahorkai várban. A vár később átkerül az Andrássy család birtokába, övék is marad egészen 1941-ig. Ma, mint a betléri kastély, a vár is nemes célt szolgál — múzeum. Mindenki megközelítheti, megnézheti. A felnőttek csodálják, a gyerekek bámészkodva tapogatják az ágyúkat, falakat, s titokban elégedetlenül keresik a várforgató kacsalábat. Egyetlen vigasz számukra a vár C^ipkerózsikája, aki a kápolna üvegszarkofágjában fekszik: Dőry Terézia, III. Andrássy István felesége. Az üvegkoporsóban fekvő halottal a természet tett csodát, a mészköves talaj és a sírban levő klímaviszonyok, a holttestet meszes szoborrá mumifikálták. Van még itt látnivaló a múmián és az ágyúkon kívül bőven. A vár teljes nagyságában megtekinthhető már az idei idényben. Az eddigi Javító munkálatok ugyanis a várnak jó részét elzárták a látogatók elől. A karbantartó munkálatok Jelenleg is folynak. Az egyik fegyverrestaurátor szerint még jó ideig elhúzódnak. — Fegyverből is csak annyi van kérem — mondja lassú beszéddel, hogy egyenként kézbevenni is eltartana jó hosszú ideig. Hát még javítani, felújítani mennyi időt vesz el. Elmondja, hogy darabonként mivel milyen munkát végzett. Hogy milyen volt az a kard, mielőtt felújította. — Mert nem mindegy ám, hogy melyik tárgygyal milyen karbantartást végzek. A jó iparos csak ránéz kérem, s mindjárt tudja, hogy nitridálni .keli-e a vasat vagy más felületi megmunkálást igényel. Végre, hogy ezekben a ritka értékű múzeumokban karbantartási munkák folynak. Gömör turisztikai atraktivitása sajnos, eléggé holt tőke. Ügyesen átgondolt szervezéssel minden bizonnyal ki lehetne használni a természet és a történelem e különösen szép tárlatát. Mert szép és hangulatos a vidék. A Gömörszepességi Érchegység és a Gömöri Karszt vonulatainak ölelkezése ritkán látott panorámát varázsol a szem elé. Kiemelkednek a hegyvonulatok koszorúiból a nagyobb hegyek: az Ökörhegy, a Pipityke, a Rámzsás, a Csükerész. A másik oldalon a Szilicei fennsík, az Ivágyó vagy Törökhegy és sorolhatnám tovább a kedves, szépnevű hegyeket. Rozsnyó környékének páratlan turisztikai jelentőséget nemcsak a hegyek, völgyek, karsztos szakadékok, búvópatakok és barlangok adnak, hanem szinte a környék minden falujában fellelhető történelmi nevezetesség. Sajnos azonban sok érték kerül ebek harmincadjára ma is, mikor a műemlékvédelem viszonyai egyre javulnak. A betléri kastélyban például télen nem fűtenek, így a jelentős hőmérsékletingadozás elvégzi a maga szisztematikus munkáját. Rozsnyón a Rákóczi pénzverdében vasáru-üzlet van, melynek modernizálása szétrághatja a patinás épület hangulatát és a mai napig tartó értékét. Soroljam tovább? — Nem sorolom. Hiszen sok kis városban és falun találhatnánk még ehhez hasonló riasztó példát. Nem a feudális világ emlékeinek dédelgetéséről van szó, hanem a munkáskéz teremtő munkájáról, mely a világot teremtette és építette. Talán nem is kell hozzá hoszszú idő, hogy ez a szépsége miatt oly sokat emlegetett vidék az idegenforgalmi érdeklődés középpontjába jusson. Mert a lehetőségeket kiaknázatlanul hagyni, enyhe szóval is felelőtlenséget jelent. GÁGYOR PÉTER jaj, de fái, nagyon fáj, csak ezt érezte. Szédült még az altatótól, nem tudta, hol van.és miért fáj olyan nagyon az alsó teste. Fájdalmasan fölnyögött. Valaki föléhajolt és újra fölvillant az injekciós tü. Hol is látta ma ezt a fölvillanó tűt? Vagy talán nem is ma volt? Kezdett kitisztulni az agya. la), ma voltI Persze, hogy ma — nem lesz kisbaba, már nem kell félni, hogy meglátják. Valahonnan mélyről mintha autó zúgást hallott volna. Nem szabad gondolkozniI Nem szabad Péterre gondolni, meg a kis autóra. Arra sem szabad gondolni, amit Péter mondott. Erzsike, nem veszlek el. Ne haragudj, nem vagy az én típusom. Ezt akkor mondta, amikor megtudta, hogy kisbabát vár. Valaki megsimogatta az arcát, nem szabad sírni, furcsán, rekedten csak annyit mondott. Talán nevetni kell? Az orvos szomorúan tovább ment és így szólt: — Szegény gyerek, ez is megadta az árát a szerelemnek. Nem volt senkije... az injekció már hatni kezdett és ő félálomban így szólt: De Péter igazán volt. És egyszer azt mondta, örülni fog, ha lesz egy kis Péterkém, és most mégse akarta a kis Péterkét. Senki se akarta a kis Péterkét, senki, és most nem lesz. Milyen szépeket is mondott Péter, amikor ott ültek nála a szobában, még ma ts hallja, hogy becézi a kezét: — Szeretem a kezed. — Es ellökte az ő könyörgő kezét. Kért. megalázkodott: Tartsuk meg Péterkét. Ugyan ne légy romantikus, és unottan nézett ki az ablakon. Péter milyen szépeket tudott mondani, Péter, de soha nem mesélt neki a kórházról és erről a szobáról. A szomszédos ágyra is egy alig fejlett kislányt hoztak. Ez is most ébredezett az altató után. Valami Pistát emlegetett. Pisták és Péterek, miért nem vagytok most ti is itt? Miért küldőtök minket egyedül Ide? Hiszen erről nem volt szó a szerelemben. Csak csók és simogatás volt. A Péterkékhez meg Pistukákhoz csak gyűrű útján lehet jutni? Most olyan piciny nek érezte magát, mint egy porszem. Egyszerre megszólalt egy kuszált hajú nő a harmadik ágyon. Egész zilált külsején meglátszott, hogy sokat élt, és nem tói élt. Ugyan mit áztatja azt a párnát, majd csúnyán elkáromkodta magát: — Ismeri azt a közmondást: „A férfiak csak lefeküdni segítenek a nőnek t a mindenit), de felkászálódni a nőnek már egyedül kell. No, már akinek sikerül felkelni. A kuszált hajú most nagyot köpött. Erzsike félelemmel vegyes elkeseredéssel nézte: Most van itt először. A szomszéd nő fölnevetett. No, mi az angyalkám, azt hiszed, talán a nászutamról jövök, és artikálatlanul kiabálni kezdett. A nővér csendesen hozzá lépett és így szólt: — Ágnes, maradjon csendben és ne izgassa szobatársait. — Látja, — kiáltotta Ágnes, — én itt olyan újonc vagyok, hogy mát a keresztnevemen szólítanak. Ne féljen, maga „kis ártatlanság", maga is megszokja ezt az „idefárást". Igaz, ez utálatos, de csak egy-két napig tart. — Fölült az ágyban: — Hát ide figyeljen, én már bizony inkább élek kényelmesen, mint hogy holmi meleg, büdös gyárban gyürkőzzem és reggelenkint az autóbusz után loholjak ... Erzsike már régen nem figyel rá. Váratlanul tolult ajkára a szó. — Hogy is mondta maga? FMlkelni egyedül kell? Az azt jelenti, hogy föl lehet kelni. Valami furcsa gyönyörű érzés fogta el. Talán most sírt igazán először. Majd mintegy magának mondta: — Ö, én többet ide nem jövök. En inkább gyűrkőzni fogok és reggel az autóbusz után futok majd. Várj meg, édes egy autóbuszon, hadd szállok én is föl az élet nagy autóbuszára, hiszen ez az Ágnes azt mondta, fölkelni egyedül kell. Hát én fölkelek. SCHOLLER ZSUZSA FÖLEBREDT