Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-05 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

• Hová lettek a messze földön híres fazekasok? ® Az agyagtárgyak ma is keresettek. > • Lesz utánpótlás a kiöregedő mesterek helyébe? A rimaszombati tudósítói kör tagjai májusban bejárták a Túróc völgyét. Az összegyűjtött anyagot mai számunk 6. oldalán a Tájak emberek című rovatban közöljük. Barangolásuk során Deresken meglátogatták Molnár Feri bácsit, a fazekasmestert, aki úgy nyilatkozott, hogy ő az apáról fiúra szálló mesterség utolsó művelője, mert a fiatalok már nem látnak jövőt a mesterségben. Ez adta az ötletet, hogy felkeressük a Népművészeti Központot (ÚĽUV — Ústredie ľudovej umeleckej výroby). Itt kértünk felvilágosítást, hol is találhatók az egykori híres szlovákiai fazekasmesterek vagy utódaik, van-e jövője a fazekasmesterségnek. ALKONYA? AZ AGYAGTÁRGYAK KERESETTEK Bevezetőül talán annyit, hogy a Nép művészeti Központ vásárolja fel és értékesíti a népművészeti készítményeket, alkotásokat Szlovákia egész területén. Szerepe természetesen nem passzív és nem szorítkozik csupán a felvásárlásra. Sőtl A piac és a szakmai színvonal követelményeinek megfelelően megrendeléseikkel és szakmai irányításukkal nagyban befolyásolják a népművészeti tevékenységet. Talán nem érdektelen, hogy a dereski Molnár Ferenc készítményeit is az említett központ vásárolja fel. Ám adósak maradnánk a tájékoztatással, ha nem árulnánk el, hogy Feri bácsit bizonyos kihagyás után éppen ez a központ ösztökélte, buzdította további munkára. Készítményeinek most is örülnek, és nagyobb mennyiségben is szívesen felvásárolnák. Ebből is kiderül, hogy a fazekastermékek után nem szűnt meg az érdeklődés Természetesen nincs szó valamiféle korlátlan kiterjedésű piacról. Az agyagedényt és használati tárgyakat az utóbbi évtizedekben az ipar valósággal kiszorította. Ám a fazekaskészítmények ma is keresett használati és dísztárgyak. A hazai és a külföldi piacon egyaránt. A külföldi piac a Népművészeti Központ dolgozói szerint minden bizonnyal nagyobb mennyiséget is felvenne, de a csomagolás és a szállítás költségei túlságosan megdrágítják a termékeket, ami fékezően hat a kivitelre. Ezzel szemben a hazai piacon is elfogynak a fazekaskészítmények. Sőt, több is elfogyna .. . CSAK HAGYOMÁNYOS KÉSZÍTMÉNYEK Minden mesterségnek, teliát ennek is megvannak az általános és helyi hagyományai. Ezek alakulását a mesterség belső törvényszerűségein kívül a kereslet és a nyersanyag milyensége, minősége is befolyásolta. Ugyanis az agyag sem egyforma. Egy-egy vidéken más-más a minősége. S nem minden agyag felel meg mindennemű és célú terihékek készítésére. Égetett agyagvázák készítéséhez például olyan agyag kell, amely hosszabb idő utáu sem engedi át a vizet. Tehát egy adott vidék fazekasmestere is csak olyan termékeket készíthet, amilyenekhez ott helyben megfelelő nyersanyaga — agyaga van. A Népművészeti Központban nyert tájékoztatásból tudjuk meg, hogy az ipari termékek térhódítása következtében határozottan megcsappant a fazekasok száma is. Egészen természetes folyamat, hisz csökkent a munkájuk iránti társadalmi igény. Ezenkívül a még működő mesterek közül is tőben a divat hatása alá kerültek és az ^yagból a hagyományoktól eltérő tárgyak gyártásával próbálkoztak. Ez pedig legtöbbször az ipari termékek utánzását jelentette, ami ugyancsak a szakma hanyatlását eredményezte. A mai kor embere viszont éppen a hagyományos darabokat keresi. Ebben különböznek a művészeti termékek az ipaťi termékektől. Ezzel magyarázható az iparcikkekkel elárasztott nyugati országok állampolgárainak egyre fokozódó érdeklődése népművészeti termékeink iránt A MESTERSÉG NINCS KIHALÓBAN A Népművészeti Központ nyilvántartja Szlovákia valamennyi fazekasmesterét. Azokat is próbálja megnyerni, akik egy időre félhagytak a mesterséggel. Ezen túl pedig arra törekszik, hogy a mesterek a régi hagyományokat folytassák és ne az ipari tömegtermékeket utánozzák. Az el múlt évtizedek folyamán mennyiségileg visszaesett mesterséget igyekeznek fenntartani, megőrizni és minőségileg újjáéleszteni. Az illetékesek nyilatkozata szerint nincs szó a fazekasmesterség menynyiségi újjáélesztéséről. Ugyanakkor a hagyományos termékek keresettek, a kiöregedő mestereket ls pótolni kell, hogy biztosítva legyen a szakma folyamatossága, jövője. Ezért a központ az utóbbi években megkezdte az inasképzést, mégpedig több népművészeti ágazatban. A kiváló mesterek mellé inasviszonybau fiatalokat szegődtet. Végezetül még talán az anyagiakról. A népművészeti dolgozók kétféle, csoportja ismeretes. Az egyik csak ezzel keresi kenyerét, a másik foglalkozása mellett készít népművészeti tárgyakat (kézimunka, fafaragványok, fazekaskészítmények stb.). A népművészeti tevékenység afféle szabad foglalkozás. Munkájukat otthon végzik, nincsenek Időhöz kötve, egy hónap folyamán annyit dolgoznak, amennyit jónak, esetleg szükségesnek látnak. Természetesen mindig egy bizonyos, hosszabb időre szóló megállapodás szerint a Népművészeti Központtal. így a népművészeti dolgozók vagy egy évre, vagy félévre, vagy hónapra szóló terv, illetve megrendelés, helyesebben megállapodás szerint dolgoznak. Ez a megállapodás a ter mékek milyenségét és mennyiségét tartalmazza. A népművészeti dolgozók tehát lényegében nincsenek munkaidőhöz kötve. Jutalmazásuk is az elvégzett munka, illetve a leadott termékek mennyisége szerint történik. Élvezik mindazokat a szociális vívmányokat, amit más — alkalmazásban levő dolgozók élveznek (betegbiztosítás, nyugdíj stb.). Kivételt képez a szabadság Ezt a Népművészeti Központ dolgozói a következőképpen magyarázzák: a bedolgozó népművészeti dolgozók a termékek árában megkapják a szabadságra eső részt is. Nem okozna nehézséget a termékek felvásárlási árának arányos csökkentésével megteremteni az alapot a fizetett szabadságra. Viszont nem tartják ezt lényegesnek azért, mert ezt az arányos részt a dolgozó a termékek árában •megkapja. A szabadság idejét illetően pedig végképp nincs semmiféle nehézség. Ugyanis a népművészeti dolgozókat nem köti munkaidő, a megállapodás szerinti termékmennyiséget átadja és akár két-három hónapot is szabadságolhat, az időpontot is maga választhatja meg, mert senkitői sem függ. Befejezésül pedig összegezhetjük d választ: a hagyományos termékeket gyártó fazekasmesterségnek igenis van jövője. Termékeik iránt kellő társadalmi (piaci) igény mutatkozik és kellően gondoskodnak anyagi ellátottságukról is. (z

s. j.j 1943. július 5-én hajnali három órakor a kurszki kiszögellés körzetében megindult a német támadás. A jelentős esemény 25. évfordulója alkalmából Rokoszovszkij marsall megírta a csata történetét és ezt 1968. júliusában a Novosztyi szovjet sajtóügynökség a csehszlovák sajtó rendelkezésére bocsátotta. Akkor azonban ezt az anyagot nem tartották érdekesnek. A marsall közben meghalt, de beszámolója nem veszített történelmi értékéből és időszerűségét fokozza, hogy a filmszínházakban most mutatják be a F e Iszabadítás című szovjet filmet, amelynek első része - a Lángoló ív — bemutatja a kurszki csata véres küzdelmeit. 1943 elején a szovjet hadsereg nagy sikereket ért el, a híres téli támadás jelentős területekről űzte ki a német hordákat. Azonban tavasszal az ellenség ellenállása érezhetőbbé vált és egyes helyeken eredményes ellentámadásba lendült. Kurszk körzetében az arcvonal nyugati irányban erősen kiszögellt, és a náci hadvezetőség ebben a térségben tervezte a nyári támadás megindítását. Hitler kihasználta, hogy Európában nem volt második arcvonal és 1943 nyarán a szovjet—német fronton a nácik 42 hadosztállyal nagyobb erőt összpontosítottak, mint a háború elején. A kurszki térségben 50 hadosztályt vontak össze, ebből 20 gépkocsizó és páncélos hadosztályt. 10 ezer löveg és aknavető, mintegy 2300 tank és rohamlöveg, több' mint 2000 jharci repülőgép állt az ellenség rendelkezésére. A támadásra kijelölt csapatokat ellátták a legújabb haditechnikai eszközökkel: Tigris és Párduc harckocsikkal, Ferdinand rohamlövegekkel és MÉ—190 típusú repülőgépekkel I0ÜSZII CSATA Az orel—kurszki hadművelettel a német hadvezetőségnek messzemenő céljai 'voltak. A fasiszta haderők megsemmisítése a Volga mellett, a súlyos veszteségek Észak-Afrikában veszélyeztették az egész fasiszta koalíciót és emellett a németek fizetni akartak a sztálingrádi vereségért is. Hitlernek nem volt elegendő ereje ahhoz, hogy több irányban indítson támadást, ezért határozta el, hogy a kurszki ívben mér döntő csapást a szovjet erőkre. 1943 májusában és júniusában a német hadvezetőség büntető hadjáratokat szervezett a brjanszki és kurszki térségben tevékenykedő partizánok ellen és mindent elkövetett, hogy a hadjáratot a maga javára döntse. Az események azonban nem a hitlerista stratégák tervei szerint alakultak, a fasiszták nem tudták megtörni a szovjet erők ellenállását, mivel a szovjet parancsnokság felismerte terveiket. Ugyanis 1943 tavaszán a szovjet felderítés megállapította, hogy Orel és Belgorod térségében az el lenség jelentős tüzérségi, páncélos és légierőt von össze. A Legfelsőbb Főparancsnokság által jóváhagyott hadműveleti terv értelmében a Középső és a Voronyezsi Front csapataira várt az a feladat, hogy a kurszki kiszögellésben meg állítsák a német csapatok támadását és felőröljék erőiket. A Középső és a Voronyezsi Front mélyen tagolt védelmi láncot épített ki, amely minden ellenséges nyomást kibírt. A Legfelsőbb Parancsnokság a Nagy Honvédő Háború legerősebb stratégiai tartalékait összpontosította az arcvonal mögött — az I. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt álló Sztyeppei Frontot. A Középső és a Voronyezsi Frohtot feltöltötték katonákkal, fegyverekkel és haditechnikával. Tudtuk, milyen sokat remél az ellenség a páncélos erőktől, ezért 330 km mély tankelhárító vonalat építettünk ki. Pontosan ismertük a támadás kezdeti időpontját, ezért megszerveztük a rendkívül erős tüzérségi ütőerőt. ! 1943. július S-én hajnali fél háromkor 600 löveggel harminc percig tartó „tüzet nyitottunk. A föld remegett, a robbanásoktól szinte megsüketültünk és az ellenséges állások felett fekete porfelhő kavargott. Aztán csend lett. Várakozástól feszült csend. A parancsnoki állásban mindenkit ugyanaz a kérdés izgatott: • hallgat a Modell tüzérsége? Pillantásunk az óra mutatóját követte. Milyen lassan múltak a percek. Elmúlt • egy fái óra, egy óra, de az ellenség néma volt. Talán tévedés történt — villant át agyunkon a gondolat — és mi hiába pazaroltunk el ilyen rettenetes menynyiségü lőszert? Kizárt eset! Hiszen a szökevények és a foglyok vallomásai teljesen igazolták a Főparancsnokság értesüléseit. Oehát akkor mi történt. Erre a kérdésre csak később kaptunk választ, a hozzánk átszökött Hans Frankén főhadnagytól: Az a harminc perc valóban borzalmas volt. Nem értettük, mi történt. A rémült tisztek egymástól kérdezgették, hogy tulajdonképpen ki ké szül támadásra: mi, vagy az oroszok? A század 50 embert vesztett, 20 elesett, 30 megsebesült. A halottak között volt Frank őrnagy is, a zászlóalj parancsnoka. Öt löveg és öt aknavető megsemmisült. Az elbeszélés kellemes volt számunkra, de akkor, azon a nyári reg gelen, nem tudtuk, hogy mire készül Model. Ügy látszik, nem merte a felelősséget vállalni és ezért egyenesen a Führer-rel tanácskozott. A németek csak fél ötkor nyitottak tüzet, amire mi 100 lövek harminc perces össztüzével válaszoltunk. Tehát a németek által döntő jelentőségű Citadella-hadművelet 1 óra 40 perces késéssel kezdődött. Az ellenséges tűz elárasztott bennünket, de védelmünk egy lépést sem hátrált. A támadókat a tüzérség fogadta. Rejtett lőállásokból, közvetlenül tüzelt j fasiszta páncélos had seregre. Ennek ellenére számos Tigris és Párduc átjutott a tüzfüggönyön és gördült a lövészárkok felé, de nem érte el célját, mert egy részük megsemmisült az aknamezőkön, a többi pedig megfordult és veszett rémülettel menekült. A támadás meghiúsult, de pihenni nem lehetett, mért az ellenség új támadást indított. A kurszki ív északi és déli szárnyán a fasiszták keskeny szakaszon és sűrű kötelékekkel támadtak. A támadó ékeket a rohamlövegekkel támogatott Tigrisek és Párducok vezették, ezek nyomában vonult a gyalogság. A Középső Front szakaszán az ellenség mozgása kb. július 12-én teljesen megbénult. A fasiszták súlyos veszteségeket szenvedtek és nem tudták folytatni a támadást. Az ellentámadás meghiúsította az ellenség terveit délen is. A döntő csapást a Voronyezsi Front katonái mérték a fasisztákra Pohorovkánál, a második világháború legnagyobb tankcsatájában. A szovjet csapatok folytatták a hadműveletet és döntő támadásra indultak. Augusztus 5-én felszabadították Orelt és Belgorodot, augusztus köze péig teljesen szétzúzták az oreli hídfőben levő német fasiszta csoportosítást és felszámolták a hídfőállást. A kurszki ívben a csata ötven napig tartott és hatalmas veszteségeket okozott az ellenségnek. A bevetett 70 hadosztályból 30 megsemmisült. A szovjet hadsereg kurszki győzelmének rendkívüli nemzetközi jelentősége volt, mert bebizonyította az egész világ előtt, hogy a szovjet fegyverek ereje összezúzza a náci haderőt és emellett a kurszki csata jelentősen megkönnyítette az angol-amerikai erők olaszországi partraszállását is.