Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-05 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

• Hová lettek a messze földön híres fazekasok? ® Az agyagtárgyak ma is keresettek. > • Lesz utánpótlás a kiöregedő mesterek helyébe? A rimaszombati tudósítói kör tagjai májusban bejárták a Túróc völgyét. Az összegyűjtött anyagot mai számunk 6. oldalán a Tájak emberek című rovatban közöljük. Barangolásuk során Deresken meglátogatták Molnár Feri bácsit, a fazekasmestert, aki úgy nyilatkozott, hogy ő az apáról fiúra szálló mesterség utolsó műve­lője, mert a fiatalok már nem látnak jövőt a mesterségben. Ez adta az ötletet, hogy felkeressük a Népművészeti Központot (ÚĽUV — Ústredie ľudovej umeleckej výroby). Itt kértünk felvilágosítást, hol is találhatók az egykori híres szlovákiai fazekasmesterek vagy utódaik, van-e jövője a fazekasmesterségnek. ALKONYA? AZ AGYAGTÁRGYAK KERESETTEK Bevezetőül talán annyit, hogy a Nép művészeti Központ vásárolja fel és értékesíti a népművészeti készítmé­nyeket, alkotásokat Szlovákia egész területén. Szerepe természetesen nem passzív és nem szorítkozik csupán a felvásárlásra. Sőtl A piac és a szak­mai színvonal követelményeinek meg­felelően megrendeléseikkel és szak­mai irányításukkal nagyban befolyá­solják a népművészeti tevékenységet. Talán nem érdektelen, hogy a de­reski Molnár Ferenc készítményeit is az említett központ vásárolja fel. Ám adósak maradnánk a tájékoztatással, ha nem árulnánk el, hogy Feri bácsit bizonyos kihagyás után éppen ez a központ ösztökélte, buzdította további munkára. Készítményeinek most is örülnek, és nagyobb mennyiségben is szívesen felvásárolnák. Ebből is kiderül, hogy a fazekas­termékek után nem szűnt meg az ér­deklődés Természetesen nincs szó valamiféle korlátlan kiterjedésű piac­ról. Az agyagedényt és használati tár­gyakat az utóbbi évtizedekben az ipar valósággal kiszorította. Ám a fazekas­készítmények ma is keresett haszná­lati és dísztárgyak. A hazai és a kül­földi piacon egyaránt. A külföldi piac a Népművészeti Központ dolgozói szerint minden bizonnyal nagyobb mennyiséget is felvenne, de a csoma­golás és a szállítás költségei túlsá­gosan megdrágítják a termékeket, ami fékezően hat a kivitelre. Ezzel szemben a hazai piacon is el­fogynak a fazekaskészítmények. Sőt, több is elfogyna .. . CSAK HAGYOMÁNYOS KÉSZÍTMÉNYEK Minden mesterségnek, teliát ennek is megvannak az általános és helyi hagyományai. Ezek alakulását a mes­terség belső törvényszerűségein kívül a kereslet és a nyersanyag milyensé­ge, minősége is befolyásolta. Ugyanis az agyag sem egyforma. Egy-egy vi­déken más-más a minősége. S nem minden agyag felel meg mindennemű és célú terihékek készítésére. Égetett agyagvázák készítéséhez például olyan agyag kell, amely hosszabb idő utáu sem engedi át a vizet. Tehát egy adott vidék fazekasmestere is csak olyan termékeket készíthet, ami­lyenekhez ott helyben megfelelő nyersanyaga — agyaga van. A Népművészeti Központban nyert tájékoztatásból tudjuk meg, hogy az ipari termékek térhódítása következ­tében határozottan megcsappant a fa­zekasok száma is. Egészen természe­tes folyamat, hisz csökkent a munká­juk iránti társadalmi igény. Ezenkívül a még működő mesterek közül is tőb­en a divat hatása alá kerültek és az ^yagból a hagyományoktól eltérő tárgyak gyártásával próbálkoztak. Ez pedig legtöbbször az ipari termékek utánzását jelentette, ami ugyancsak a szakma hanyatlását eredményezte. A mai kor embere viszont éppen a hagyományos darabokat keresi. Eb­ben különböznek a művészeti termé­kek az ipaťi termékektől. Ezzel ma­gyarázható az iparcikkekkel elárasz­tott nyugati országok állampolgárai­nak egyre fokozódó érdeklődése nép­művészeti termékeink iránt A MESTERSÉG NINCS KIHALÓBAN A Népművészeti Központ nyilván­tartja Szlovákia valamennyi fazekas­mesterét. Azokat is próbálja meg­nyerni, akik egy időre félhagytak a mesterséggel. Ezen túl pedig arra törekszik, hogy a mesterek a régi ha­gyományokat folytassák és ne az ipari tömegtermékeket utánozzák. Az el múlt évtizedek folyamán mennyiségi­leg visszaesett mesterséget igyekez­nek fenntartani, megőrizni és minő­ségileg újjáéleszteni. Az illetékesek nyilatkozata szerint nincs szó a fazekasmesterség meny­nyiségi újjáélesztéséről. Ugyanakkor a hagyományos termékek keresettek, a kiöregedő mestereket ls pótolni kell, hogy biztosítva legyen a szak­ma folyamatossága, jövője. Ezért a központ az utóbbi években megkezd­te az inasképzést, mégpedig több népművészeti ágazatban. A kiváló mesterek mellé inasviszonybau fiata­lokat szegődtet. Végezetül még talán az anyagiak­ról. A népművészeti dolgozók kétféle, csoportja ismeretes. Az egyik csak ezzel keresi kenyerét, a másik foglal­kozása mellett készít népművészeti tárgyakat (kézimunka, fafaragványok, fazekaskészítmények stb.). A népmű­vészeti tevékenység afféle szabad foglalkozás. Munkájukat otthon vég­zik, nincsenek Időhöz kötve, egy hó­nap folyamán annyit dolgoznak, amennyit jónak, esetleg szükséges­nek látnak. Természetesen mindig egy bizonyos, hosszabb időre szóló meg­állapodás szerint a Népművészeti Köz­ponttal. így a népművészeti dolgozók vagy egy évre, vagy félévre, vagy hó­napra szóló terv, illetve megrendelés, helyesebben megállapodás szerint dolgoznak. Ez a megállapodás a ter mékek milyenségét és mennyiségét tartalmazza. A népművészeti dolgozók tehát lé­nyegében nincsenek munkaidőhöz köt­ve. Jutalmazásuk is az elvégzett munka, illetve a leadott termékek mennyisége szerint történik. Élvezik mindazokat a szociális vívmányokat, amit más — alkalmazásban levő dol­gozók élveznek (betegbiztosítás, nyug­díj stb.). Kivételt képez a szabadság Ezt a Népművészeti Központ dolgozói a következőképpen magyarázzák: a bedolgozó népművészeti dolgozók a termékek árában megkapják a sza­badságra eső részt is. Nem okozna nehézséget a termékek felvásárlási árának arányos csökkentésével meg­teremteni az alapot a fizetett szabad­ságra. Viszont nem tartják ezt lénye­gesnek azért, mert ezt az arányos részt a dolgozó a termékek árában •megkapja. A szabadság idejét illetően pedig végképp nincs semmiféle nehéz­ség. Ugyanis a népművészeti dolgozó­kat nem köti munkaidő, a megálla­podás szerinti termékmennyiséget át­adja és akár két-három hónapot is szabadságolhat, az időpontot is maga választhatja meg, mert senkitői sem függ. Befejezésül pedig összegezhetjük d választ: a hagyományos termé­keket gyártó fazekasmesterségnek igenis van jövője. Termékeik iránt kellő társadalmi (piaci) igény mutatkozik és kellően gondoskodnak anyagi ellátottságukról is. (z s. j.j 1943. július 5-én hajnali három órakor a kurszki kiszögellés kör­zetében megindult a német támadás. A jelentős esemény 25. év­fordulója alkalmából Rokoszovszkij marsall megírta a csata történetét és ezt 1968. júliusában a Novosztyi szovjet sajtóügynök­ség a csehszlovák sajtó rendelkezésére bocsátotta. Akkor azonban ezt az anyagot nem tartották érdekesnek. A marsall közben meg­halt, de beszámolója nem veszített történelmi értékéből és időszerű­ségét fokozza, hogy a filmszínházakban most mutatják be a F e I­szabadítás című szovjet filmet, amelynek első része - a Lán­goló ív — bemutatja a kurszki csata véres küzdelmeit. 1943 elején a szovjet hadsereg nagy sikereket ért el, a híres téli támadás jelentős területekről űzte ki a német hordákat. Azonban tavasszal az el­lenség ellenállása érezhetőbbé vált és egyes helyeken eredményes ellen­támadásba lendült. Kurszk körzetében az arcvonal nyugati irányban erősen kiszögellt, és a náci hadvezetőség ebben a térségben tervezte a nyári támadás megindítását. Hitler kihasználta, hogy Európában nem volt második arcvonal és 1943 nyarán a szovjet—német fronton a nácik 42 hadosztállyal nagyobb erőt összpontosítottak, mint a háború ele­jén. A kurszki térségben 50 hadosz­tályt vontak össze, ebből 20 gépkocsi­zó és páncélos hadosztályt. 10 ezer löveg és aknavető, mintegy 2300 tank és rohamlöveg, több' mint 2000 jharci repülőgép állt az ellenség rendelke­zésére. A támadásra kijelölt csapato­kat ellátták a legújabb haditechnikai eszközökkel: Tigris és Párduc harc­kocsikkal, Ferdinand rohamlövegek­kel és MÉ—190 típusú repülőgépek­kel I0ÜSZII CSATA Az orel—kurszki hadművelettel a német hadvezetőségnek messzemenő céljai 'voltak. A fasiszta haderők megsemmisítése a Volga mellett, a sú­lyos veszteségek Észak-Afrikában ve­szélyeztették az egész fasiszta koa­líciót és emellett a németek fizetni akartak a sztálingrádi vereségért is. Hitlernek nem volt elegendő ereje ahhoz, hogy több irányban indítson támadást, ezért határozta el, hogy a kurszki ívben mér döntő csapást a szovjet erőkre. 1943 májusában és júniusában a német hadvezetőség büntető hadjára­tokat szervezett a brjanszki és kursz­ki térségben tevékenykedő partizá­nok ellen és mindent elkövetett, hogy a hadjáratot a maga javára döntse. Az események azonban nem a hitle­rista stratégák tervei szerint alakul­tak, a fasiszták nem tudták megtör­ni a szovjet erők ellenállását, mivel a szovjet parancsnokság felismerte terveiket. Ugyanis 1943 tavaszán a szovjet felderítés megállapította, hogy Orel és Belgorod térségében az el lenség jelentős tüzérségi, páncélos és légierőt von össze. A Legfelsőbb Főparancsnokság ál­tal jóváhagyott hadműveleti terv ér­telmében a Középső és a Voronyezsi Front csapataira várt az a feladat, hogy a kurszki kiszögellésben meg állítsák a német csapatok támadását és felőröljék erőiket. A Középső és a Voronyezsi Front mélyen tagolt védelmi láncot épített ki, amely minden ellenséges nyomást kibírt. A Legfelsőbb Parancsnokság a Nagy Honvédő Háború legerősebb stratégiai tartalékait összpontosította az arcvonal mögött — az I. Sz. Ko­nyev marsall parancsnoksága alatt álló Sztyeppei Frontot. A Középső és a Voronyezsi Frohtot feltöltötték ka­tonákkal, fegyverekkel és haditechni­kával. Tudtuk, milyen sokat remél az ellenség a páncélos erőktől, ezért 330 km mély tankelhárító vonalat építet­tünk ki. Pontosan ismertük a támadás kez­deti időpontját, ezért megszerveztük a rendkívül erős tüzérségi ütőerőt. ! 1943. július S-én hajnali fél három­kor 600 löveggel harminc percig tartó „tüzet nyitottunk. A föld remegett, a robbanásoktól szinte megsüketültünk és az ellenséges állások felett fekete porfelhő kavargott. Aztán csend lett. Várakozástól fe­szült csend. A parancsnoki állásban mindenkit ugyanaz a kérdés izgatott: • hallgat a Modell tüzérsége? Pillantá­sunk az óra mutatóját követte. Mi­lyen lassan múltak a percek. Elmúlt • egy fái óra, egy óra, de az ellenség néma volt. Talán tévedés történt — villant át agyunkon a gondolat — és mi hiába pazaroltunk el ilyen rettenetes meny­nyiségü lőszert? Kizárt eset! Hiszen a szökevények és a foglyok vallomá­sai teljesen igazolták a Főparancs­nokság értesüléseit. Oehát akkor mi történt. Erre a kérdésre csak később kap­tunk választ, a hozzánk átszökött Hans Frankén főhadnagytól: Az a harminc perc valóban borzal­mas volt. Nem értettük, mi történt. A rémült tisztek egymástól kérdez­gették, hogy tulajdonképpen ki ké szül támadásra: mi, vagy az oroszok? A század 50 embert vesztett, 20 el­esett, 30 megsebesült. A halottak kö­zött volt Frank őrnagy is, a zászlóalj parancsnoka. Öt löveg és öt aknavető megsemmisült. Az elbeszélés kellemes volt szá­munkra, de akkor, azon a nyári reg gelen, nem tudtuk, hogy mire készül Model. Ügy látszik, nem merte a fe­lelősséget vállalni és ezért egyenesen a Führer-rel tanácskozott. A németek csak fél ötkor nyitottak tüzet, amire mi 100 lövek harminc perces össztüzével válaszoltunk. Tehát a németek által döntő jelentőségű Citadella-hadművelet 1 óra 40 perces késéssel kezdődött. Az ellenséges tűz elárasztott ben­nünket, de védelmünk egy lépést sem hátrált. A támadókat a tüzérség fogadta. Rejtett lőállásokból, közvet­lenül tüzelt j fasiszta páncélos had seregre. Ennek ellenére számos Tig­ris és Párduc átjutott a tüzfüggönyön és gördült a lövészárkok felé, de nem érte el célját, mert egy részük meg­semmisült az aknamezőkön, a többi pedig megfordult és veszett rémület­tel menekült. A támadás meghiúsult, de pihenni nem lehetett, mért az ellenség új tá­madást indított. A kurszki ív északi és déli szárnyán a fasiszták keskeny szakaszon és sűrű kötelékekkel tá­madtak. A támadó ékeket a rohamlö­vegekkel támogatott Tigrisek és Pár­ducok vezették, ezek nyomában vo­nult a gyalogság. A Középső Front szakaszán az el­lenség mozgása kb. július 12-én tel­jesen megbénult. A fasiszták súlyos veszteségeket szenvedtek és nem tud­ták folytatni a támadást. Az ellentá­madás meghiúsította az ellenség ter­veit délen is. A döntő csapást a Voronyezsi Front katonái mérték a fasisztákra Pohorovkánál, a második világháború legnagyobb tankcsatájá­ban. A szovjet csapatok folytatták a had­műveletet és döntő támadásra indul­tak. Augusztus 5-én felszabadították Orelt és Belgorodot, augusztus köze péig teljesen szétzúzták az oreli híd­főben levő német fasiszta csoportosí­tást és felszámolták a hídfőállást. A kurszki ívben a csata ötven napig tartott és hatalmas veszteségeket okozott az ellenségnek. A bevetett 70 hadosztályból 30 megsemmisült. A szovjet hadsereg kurszki győzel­mének rendkívüli nemzetközi jelentő­sége volt, mert bebizonyította az egész világ előtt, hogy a szovjet fegy­verek ereje összezúzza a náci had­erőt és emellett a kurszki csata jelen­tősen megkönnyítette az angol-ame­rikai erők olaszországi partraszállá­sát is.

Next

/
Thumbnails
Contents