Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-26 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

Száznegyvenkét évvel Goya halála után Konrád Wolf szovjet—német közös produkcióban filmet készít a halhatatlan festő életéről. A „Goya — avagy a megismerés szilaj útja „Feuchtwanger híres regénye nyomán készül. A rendező célja, hogy Goya képeinek hangulatát vetítse vászonra. Erre törekszik Wolfgang Bergman operatőr is, aki merész, új trükkök sorát alkalmazza egy-egy Goya mü keletkezésének a megértetéséhez. DEFA—Lenfilm koprodukcióról lévén szó, a műtermi felvételek Babelsbergben és Leningrádban készültek, de forgatták a Krímen, Jugoszláviában, Bulgáriában, Romániában és Csehszlovákiában is. A külső felvételek a nyár végére elkészülnek, s Wolf rendező a bemutatót 1970. karácsonyára tervezi. A színes, kétrészes filmben a szocialista országok legjobb művészei kaptak szerepet, a film mondhatnánk valósággal a szocialista világ koprodukciója. A nagy művészt Donatas Banionis litván szíriész kelti életre. Az ismert művész számos szovjet filmben emlékezetes alakítást nyújtott. Legutóbb a szovjet—olasz „Vörös sátor"-ban egy olasz pilótát alakított, majd pedig Grigorij Kozincev a „Lear király" szovjet filmváltozatának egyik szerepére szerződtette. Donatas Banionis az általa megjelenített Goyá-ról így nyilatkozik: — Az én megformálásomban Goya harcos. A király és az udvar szereti és kedvez neki, bíborba, aranyba öltözteti —, de ő érzi. hogy ez a művészi halál lehelete. Kimegy az utcára a nép közé és hosszú ideig ez a kettősség jellemzi: szabad óráiban az utca embereit rajzolja, festi, megdöbbentő realitással, majd hazatér műtermébe, és az udvar potentátjait örökíti meg — ugyanezzel a realitással. Mindenki kifejezi önmagát — és ez a lényeg. Goya úgy akarta megmutatni az embereket, úgy harcolt értük, hogy megmutatta azokat a „démonokat", melyek megzavarják, vagy megakadályozzák, hogy emberként, vagy emberhez méltóan éljenek. Szerinte ezek a démonok a Harag, a Hazugság, a Féltékenység, az Irigység, a Kapzsiság és más emberi hibák és kicsinyességek. Goya, az ember két médiummal küzd: a formákkal és az ábrázolásmóddal, a festői stílus forradalmát vívja, hogy minél tökéletesebben visszaadhassa mondanivalóját — másrészt, lassan megbomló agya rémes látomásaival, mely kezdetben — évtizedeken át — félelmetes realizmusát, majd munkássága utolsó szakaszában elgondolkoztató (de mindig a valóság elemeire utaló és azon alapuló) rettenet képeit eredményezte. Nos, ilyennek látom és játszom Goyá t és szerepét életem eddigi legnagyobb színészi lehetőségének tartom. A filmben nagy szerepet kapott Ludmilla Csurszina, (Pepa alakítója) és Ariadna Sengelaja, Goya első feleségét, Josephát életre keltő szovjet művésznő, a Goya anyját megformáló Veriko Ansaparidze, a Conchitát megelevenítő Ludmilla Volinszkaja és Guillemardet szerepében Mihail Kazakov. A jugoszláv művészeket Olivera Gucso képviseli — ő lett Alba hercegnő. A bolgárokat Tatjana Loloua (királynő), Peter Szlabakov (Gil), Georgij Pavlov (Padilla), a románokat pedig a 70 feletti brassói Nunuta Hodos (Eufémia). A lengyel színészek közül Mieczyslaw Voit (főinkvizítor), Gustaw Hólobek (Bermudez), Andrzej Szalawskl (Don Diego), a magyarok közül Sütő Irén, (Donna Lucia), a németek közül Fred Diiren, Rolf Hoppé, Arno Wuzniewski és Ernst Busch jelenik meg a vásznon.- . it ,--• c . , ' r Esteve (Freď Düreh) és Goya (Donatas Banionis) _ i. .-l-i?

1— iL. _ 8 a festő műtermében. PÓRISA DJORDJEVICS visszatért a háborús témához Purisa Djordjevics hamarosan megkezdi Biciklisták című új filmjének forgatását. A belgrádi Dunuv vállalat produkciójában tervezett film forgatásának előkészületei befejeződtek, s most a rendező megfelelő környezet után kutat ás színészeket keres. A film főszerepeit Mija Aleksiöre, Draviőra és Miodrag Petrovič-Čkaljára bízza. A többi jelentős szerepben állítólag olyan színészeket akar felléptetni, akik életükben még sohasem álltak a felvevőgép előtt. A Biciklisták 1941-ben játszódik, s az užicei köztársaságban megalakult híres kerékpáros századról szól, amelynek tagjai harci lelkesedésükben biciklin rohamozták meg a német tankokat. Ojabb olasz—szovjet koprodukció Dino De Laurentiis, a Napraforgók és a Waterloo után újabb olasz^szovjet koprodukciók forgatását tervezi. — Meggyőződésem — mondja —, hogy én vagyok az első producer a világon, aki megérti a szovjet és a szocialista országok filmiparának szükségleteit. A szovjet filmipar ma nem tud elég filmet készíteni ahhoz, hogy kielégítse az országban uralkodó szórakozási éhséget. Mint ismeretes, De Laurentiis negyvenmillió dollárt fektetett be a Waterloo című filmbe, amelyet Szergej Bondarcsuk rendezett. A következő filmjének forgatását szeptemberre tervezi, ez Puskin művének, a Dubrovszkijnak filmváltozata lesz, amelyet Grigorij Csuhaj rendez. De Laurentis továbbá szerződést kötött John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című művének a megfilmesítésére is. John Reed szerepére Wntter Boatty-t, vagy Paul Newmarit fogja szerződtetni. • A PULAI FESZTIVÁLT az idén is július 26. és augusztus másodika között tartják meg. Minden bejelentett film az Idén is egyenrangúan versenyez a díjakért, függetlenül attól, hol mutatják be, az Arénában e vngy a fesztiváli központ vetítőtermében. Az idén a gyúrtok csak a tavalyi fesztivál óta készült produkciókkal vehetnek részt a szemlén. • CLAUDE LELOUCH elhatározta, hogy legközelebb geníjszterfilmet forgat. A forgatókönyv ötletét egy volt osztálytársától kapta, aki nemrégiben szabadult ki a börtönből, ahova egy bankrablás miatt jutott. A főszerepet Jean-Louis Trintignant alakítja. • JEANNE MOREAU elutasított egy hollywoodi ajánlatot. Egy vadnyugati filmben Clyut Eastwood partnereként kellett volna megjelennie, de nem fogndta el a sžerepet, mert állítólag újra színpadon akar fellépni. • A MAMA1AI NEMZETKÖZI RAJZFILMFESZTIVÁL ezentúl három város között fog vándorolni: egyik évben Mammiában, a másikban Zágrábban, a harmadik évben Montrealban fogják megrendezni. • ANNA MAGNANI, habár az utóbbi időben alig szerepel filmben, mégsem szakított teljesen a hetedik művészettel. Legközelebb a „Híres asszonyok arcképei" című tévé-filmsorozatban fog fellépni. Az ajánlatot az olasz televíziótól kapta. • JACQUES TÁTI a „Playtime" sikertelensége után kijelentette, hogy nem fog többé filmet rendezni. Meggondolta magát, és nemrégiben megkezdte Igen, Hullot úr című új filmjének a forgatását Amszterdamban. • .':.*;*' véÍÉk'. moktunovszkij nagy alakítása fesTES Moszkvában bemutatták a „Csajkovszkij" elmű, balettal és a nagy zeneszerző műveivel átszőtt háromórás látványos filmet. A címszerepet a Hamlet-alakításról híres Innokentyij Szmoktunovszkij személyesíti meg. A film rendezője Igor Talankin, gyártásvezetője pedig Dmitrij Tiomkin, az ismert amerikai filmzeneszerző. A „Csajkovszkij" az első szovjet—amerikai koprodukció, de lényegében mégis szovjet film, mert szovjet beruházással készült, és a rendező, valamint a szereplők is szovjet művészek. SzmokUinovszkij ezúttal is rendkívüli színészi teljesítményt nyújtott. Alakításában Csajkovszkij érzelemgazdag alkotóegyéniség. Szmoktunovízkij fizikailag is hasonlít rá abban a jelenetben, amikor a mester, érezve inár az évek súlyát, VI. szimfóniájának az előadását vezényli. A zeneszámokat a Moszkvai Állami Szimfonikus Zenekar adja elő, a balettjelenetekben pedig a Bolsoj Tyeatr (Nagyszínház) együttese lép fel, a Hattyúk tavából bemutatott részletekben Maja Pliszeckaja szerepel. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy Tiomkin pszichológiai koncepciója csökkentette a film drámai intenzitását, de Igor Talankin rendkívül kifinomultan érzékelteti a forradalom előtti Oroszország kulturális légkörét, s a színes filmnek ezek a jelenetei a legmagasabb elismerésben részesültek. A film forgatása két evig tartott, a felvételek Moszkvában, Leningrádban, Párizsban, Velencében és Cambridge ben készültek.