Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1970-07-26 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
T öbb mint egy évvel ezelőtt országunkban nagy izgalom töltötte el az alapiskolák 9. osztályos tanulóit. De valljuk be őszintén, a tanulókkal együtt drukkoltak a gyermekeikért aggódó pedagógusok is. Az alapiskolák tanulói ugyanis didaktikus tesztek segítségével tettek tanúbizonyságot arról, milyen mértékben sajátítottak el azt a tananyagot, amelyet az alapiskola felső tagozatán a tantervek és a tankönyvek előírnak matematikából, fizikából, történelemből, szlovák nyelvből és a magyar tannyelvű iskolákban anyanyelvből és irodalomból is. Szlovákia kb. 67 000 kilencedikes tanulójára az a feladat hárult, hogy tudásukat és ismereteiket latba vetve tanúbizonyságot adjanak arról, hogy az őket tanító pedagógusok munkája nem volt hiábavaló. A legújabb, legmodernebb módszerrel öszszeállított didaktikus tesztek fizikailag nem állították a tanulókat különösebb megterhelés elé. A tanulóknak tantárgyanként 50—60 kérdésre kellett válaszolniuk, illetve a „sportkához" hasonlóan a válaszíven át kellett húzni a helyesnek vélt választ. A tesztek egy-egy kérdésre négy választ adtak, ezek közül azonban csak az egyik volt helyes. A tanulóknak az volt a feladatuk, hogy a négy válasz közül a helyeset jelöljék meg. Igazán jó eredményt csak abban az iskolában érhettek el a tanulók, ahol megvolt a kellő tudásszintjük, ahol a tanulók nem találgattak, nem a véletlenben bíztak, hanem a megalapozott ismeretekre támaszkodtak. A tesztek eredményeit három szakaszban dolgozták fel. Az első szakaszban az eredmények gyors feldolgozása az iskolák és a tanulók szükségleteire szolgált. Egy hónappal a tesztezés befejezése után a didaktikus és pszichodidaktikus tesztek nemzeti vállalata már a tanulók és az iskolák rendelkezésére bocsátotta az eredményeket, amelyekből meg lehetett állapítani az egyes tanulók eredményeit, százalékban és osztályzatban kifejezve. Az eredményeket össze lehetett hasonlítani az iskola és a járás átlageredményeivel, s a tanulók is összehasonlíthatták féléves osztályzataikat a didaktikus teszt eredményeivel. Az eredmények közt azonban párhuzamot vonhattak az iskolák igazgatói, a tanítók és a szülők is. S ahol az iskolának nem volt szégyellni valója, ezeket az előzetes eredményeket szívesen bocsátotta a szülők rendelkezésére. Volt, ahol szülői értekezletet hívtak össze. Sajnos, találkoztunk azonban olyan esetekkel is, ahol a tesztek eredményeit az íróasztal legalsó fiókjába süllyesztették, valószínű azért, mert nem volt mivel dicsekedniük. Előre kell bocsátani, hogy az egyes járások eredményeit tekintve nem voltak nagy eltérések, az iskolák eredményeit illetően azonban már nagyobb kilengéseket lehetett tapasztalni. Am megnyugtató, hogy túlsúlyban voltak azok az Iskolák, amelyeknél a didaktikus tesztek eredményei és a félévi osztályzatok között nem voltak lényeges különbségek. Ezekben az iskolákban az eredményeket megelégedéssel vették tudomásul mind a pedagógusok, mind a szülők. A pedagógusok azért, mert igazolni látták, hogy az a mérce, amellyel a tanulók tudását mérték, helyesnek bizonyult, a szülők pedig azért, mert az objektív értékelés meggyőzte őket arról, hogy gyermekük valóban olyan osztályzatot érdemel, amilyet a bizonyítványban hozott haza A didaktikus tesztek értékelése második szakaszának az volt a célja, hogy feltérképezze az elért eredményeket és az átlag kiszámításával megállapítsa az egyes iskolák sorrendjét a járások keretén belül, valamint szovákiai viszonylatban a járások sorrendjét. Egyben módot adott arra is, hogy egy-egy iskola, illetve járás átlagát viszonyítani lehessen a szlovákiai átlaghoz. Tekintettel arra, hogy a szlovák és a magyar tannyelvű iskolákban a didaktikus tesztek nem minden tantárgyból voltak azonosak, globálisan nem lehet elvégezni az összehasonlítást. A magyar tannyelvű iskolákban ugyanis eggyel több tantárgyból volt felmérés, másrészt a magyar iskolákban szlovák nyelvből természetesen mások a követelmények, mint a szlovák iskolákban. A matematika és fizika eredményei azonban teljes egészében összehasonlíthatók, hiszen ebből a két tantárgyból a magyar tannyelvű iskolák 9. osztályos tanulóinak ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolniuk, mint a szlovák tannyelvű iskolák tanulóinak. Az eddigi lehetőségek közül a tesztezés a legobjektívebb lehetőség az összehasonlításra. Már ezeknek az eredményeknek az alapján ls meg lehet állapítani, hogy az 1968—69-es években elhangzott bírálatok, illetve vádak mennyire egyoldalúak voltak, s azt akarták bizonyítani, hogy a ugyanolyan eredményeket értek el, mint a szlovák iskolák, sőt, ha nagyon pontosak akarunk lenni, még valamivel jobbat (a szlovákiai átlag matematikából 19,10, a magyar tannyelvű iskoláké 19,45; fizikából a szlovákiai átlag 27,51, a magyar tannyelvű iskolák átlaga pedig 28,27; történelemből a szlovákiai átlag 31,60, a magyar iskoláké 33,93. A történelemnél azonban már voltak bizonyos eltérések. A 60 kérdés közül 54 ugyan azonos volt, de a további hat kérdés már a magyar nemzeti történelmet ölelte fel, amelyet ezekben az iskolákban jellegüknél fogva nagyobb terjedelmben taníítanak, akkor vissza kell utasítanunk minden rosszindulatú megjegyzést. Ezeknek az eredményeknek az elérését az tette lehetővé, hogy a múlt hibái mellett (az iskolák összevonása, az irodalmi nevelés szlovák nyelven való tanítása), sokkal több volt a pozitívum, mert az 5 éves lemaradással induló csehszlovákiai magyar iskolaügynek ugyanolyan az anyagi és személyi ellátottsága, mint a szlovák iskoláké. A magyar tannyelvű alapiskolákban 1,84 százalékkal kevesebb diák tanul két váltásban, mint a szlovákiai átlag. Szlovákiai viszonylatban egy osztályra 26,2 tanuló jut, míg a magyar tannyelvű Iskolákban csupán 24,6. A szakképesített tanítókkal való ellátottság a magyar tannyelvű iskolákban 3,86 százalékkal jobb, mint a szlovákiai átlag. Ezek a tények is azt igazolják, hogy a magyar tannyelvű alapiskoláknak megvolt minden lehetőségük, hogy be tudják hozni kezdeti lemaradásukat és amint a didaktikus tesztek eredményei igazolják — becsülettel meg is tették azt. Természetesen igen káros lenne, ha most — megelégedve az elért eredményekkel — megállnánk ezen a szinten, ha nem keresnénk új utakot az eredmények további növelésére. A didaktikus tesztek eredményei feldolgozásának harmadik, nem kevésbé fontos szakaszában — az oktató-nevelőmunka színvonalának a javítása szempontjából leglényegesebb szakaszban — a szakemberek bonyolult számításokkal elemzik az eredményesség, illetve az eredménytelenség okait. Ebből a célból az iskolák újabb kérdőíveket töltöttek ki, amelyeken fel kellett tüntetni: az iskola székhelyének nagyságát (város, falu, a tájszólási területet, a 9. osztályok számát az iskolában, a tanító képesítését és szakját, pedagógiai gyakorlatának időtartamát stb. A szakemberekre hárul majd az a feladat, hogy a didaktikus tesztek eredményeit elemezve rámutassanak az általános hibákra. A tanulók tudásszintjének és környezetének előzetes elemzése azt Igazolja, hogy a tanulók eredményeinek alakulására legnagyobb befolyással a szülők iskolai végzettsége van. Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek a" szülők, általában annál jobbak a tanulók eredményei. Az eredményességet befolyásoló tényezők közül igen jelentős még az iskola székhelyének a nagysága is. Általában minél nagyobb a város, illetve község, annál jobbak az eredmények. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy esetenként ez alól nincsenek kivételek. Ugyanilyen arányban hat a tanulók eredményeire a tanítók szakképesítése is. Tekintettel arra, hogy a tudásszintet lényegesen befolyásolja a szülők műveltségi szintje, ez a tény arra enged következtetni, hogy az alapiskola koncepciójával még bajok vannak. Az alapiskola tanítói ugyanis igen sokat támaszkodnak a szülői házra, még csak elvétve érvényesül az az elv, hogy a tananyag java részét az iskolában kell megtanítani. A pedagógusoknak sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a tanítási órák hatékonyabb kihasználására, mert mondjuk meg őszintén, erre újra csak a munkás-paraszt származású szülők gyermekei fizetnek rá, mert Itt van a legkisebb lehetőség arra, hogy a szülök segíteni tudnának gyermekeiknek, különösen a felsőbb évfolyamokban. Nem tesznek maradéktalanul eleget feladatuknak a napközi otthonok és az iskolai klubok sem, holott ezeknek éppen ez lenne a küldetésük. A tanulóknak a tananyagot az iskolában, a tanítási órán vagy azon kívül kell elsajátítaniuk, s ezt az oktatás módszereinek a korszerűsítésével lehet elérni. örvendetes tény, hogy a csehszlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák jó eredményeket értek el, eredményekkel igazolták, hogy munkájuk nem volt hiábavaló, s nem maradtak el az országos átlag mögött. Természetesen ez a színvonal nem jelenti számunkra a végcélt. Az országos színvonal emelésével növelni kell a magyar tannyelvű Iskolák színvonalát is, és ezt vállalni kell, ha lépést akarunk tartani a szocialista iskola követelményeivel. LUKÁCS TIBOR A tárgyilagosabb értékelésért A csehszlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák az eredmények tükrében csehszlovákiai magyar iskolaügy zsákutcába jutott, és nem képes lépést tartani a követelményekkel; azok viszont, akik a bölcsője mellett álltak, illetve részt vállaltak a vezetésében, az ilyen szélsőséges elemek szemében „bólogatójánosok", vagy pedig túlbuzgó nacionalisták voltak. Ma már mindenki előtt világos, hogy az ilyen és ehhez hasonló nézetek vallói — az eredmények objektív értékelését megkerülve — arra törekedtek, hogy tagadják mindazt, ami a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák több mint 20 éves múltjában történt. Mindannyian tudjuk, hogy — 1948 után, amikor a kommunista párt hazánk vezető pártja lett, és lehetővé tette a nemzetiségek számára is a lenini nemzetiségi politika elvének érvényesülését — honnan indult el a csehszlovákiai magyar iskolaügy. 1948 elindított egy egészséges folyamatot, melynek eredményeként már 1950-ben szinte a semmiből tömeges méreteket öltve alakult meg a csehszlovákiai magyar iskolaügy. Húszéves munka áll e mögött az iskolaügy mögött, s lehet-e szebb jubileuma egy intézménynek, mint az, hogy húsz év múltán büszkén vallhatja magáról: bizonyított, bizonyította Komenský elvének, az anyanyelven való oktatásnak a helyességét. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák teljesen felzárkóztak a szlovák iskolák mellé, a magyar tannyelvű iskolák tanulói ugyanolyan tudásszintet érnek el, mint a szlovák iskolák tanulói. Ha figyelembe veszszük, hogy a magyar iskolák tanulói bizonyos tekintetben hátrányosabb szociális helyzetből indultak, akkor az a tény, hogy a magyar tannyelvű iskolák matematikából és fizikából MODELLEZŐK
